Ugrás a fő tartalomra

Idézetek

Nem egy könyvnél használtam már legalább egy tucat ragacsot, így most mentem a menthetőt, avagy jöjjenek a bejegyzésekből kimaradt idézetek, ill. idézetek olyan művekből, melyekről nem született iromány:


A kalickát nézegetve észrevettem, hogy a bent lévőkhöz hasonlóan színpompás tollazatú madarak repkednek körülötte is, s ezek éppannyira szerettek volna bejutni a kalickába, mint a bent lévők kijönni. Így vagyunk ezzel mi is, gondoltam: arra vágyunk, hogy összekössük az életünket valakivel, akit szeretünk, s ha ez sikerült, egy idő múlva túl súlyosnak találjuk a láncot, mely választottunkhoz fűz.
*

– Micsoda szerzet lettél te, lányom? Valóságos signorina! Villával szurkálod az ételt! Villával, amit Rómából hozol magaddal, kis dobozkában, mint valami ékszert! Ma che modi sono questi! Villa, Madonna Santa! Azt értem, hogy a büdös trágyát vasvillával hányják el. De hogy villával kelljen szépséges ajkadhoz emelned az angolnát, amit ma reggel fogott az apád, s az anyád sütött meg! Caterina, azt mondom én neked: megsérted apádat! És megsérted anyádat! Megsérted az Istent! Villa, Dio mio! Micsoda ördögi találmány! Az ujjad, amit az Úr adott, már nem is elég jó neked, te ostoba lány? És nem elég az az átkozott villa, mit kell még hallanom, lányom? Olvasni és írni is megtanultál? És még dicsekszel is vele, te szemérmetlen! Madonna! Elvesztél! Milyen férfinak kellesz te ezután?

*

Az útonálló mesterség nem olyan, amilyennek hiszik. Racasi tisztelendő azt mondta, nagyon csúnya dolog nőkből élni, és ha ő mondja, egy ilyen tudós ember, biztosan úgy is van. Viszont többet hoz a konyhára, mint az útonállás. És kevésbé kockázatos.




A lánynak potyogtak a könnyei a vízbe. Ezek szíven szúrták őt ezzel a szegénységgel, már másodszor. Valami hatalmas közösség ez köztük, amiből ő ki van zárva. Úgy fájt a szíve, mint egy kisgyereknek, akit a másik kettő nem vesz be a játékba. A szó szoros értelmében irigyelte tőlük a szegénységüket. És most állnak, várnak itt a háta mögött, némán, hiszen nyilvánvaló, nem is titkolja, hogy sír, és egészen biztos, hogy ők tudják, miért sír. És biztos, hogy egymásra néznek, hosszan, gúnyosan.







Bizonyos idő múltán a szerelmes asszonyok nem borulnak izzó kacagással imádottjuk nyakába, hanem úgy fogadják, mint például a doktort. Pláne az okos, ravasz asszonyok.

*

 Nagyon számító asszony lehet az, aki otthon is selyemben jár.

Molnár Ferenc: A vas
In: Egy pesti leány története

*
 A férje nem szép fiú, de elég ostoba.

*

A mama igazán nem tudta, mit mondjon. Amíg olvassa az ember a romantikát, jólesik. De így kissé erős. aztán érvelni se lehet ellene. 
Elza érezte, hogy ó van fölül: 
– Láttad – mondta –, hogy nem törődöm senkivel se. Én itt hagyom a zsúrt, én teszek-veszek, ahogy nekem tetszik. Én Gál Miklóshoz megyek feleségül, ha meg is szakad az egész világ… 
– Elza, légy okos… 
– Boldog akarok lenni, nem okos.

*


Ekkorra kijöttek az asszonyok is a kis, fehér pipereszobából. Elzán egyszerű, nagy fehér ruha volt, de kissé idegenszerűen állt rajta. A báli ruha, amíg nem kerül a miliőbe, otthon vagy itt is a kis tükör előtt, grandiózus, valami fensőség van benne. Kikacag belőle minden csipke, bájos minden hajtás, jól áll az archoz. Benn aztán a teremben egészen más. Néha esetlen, csúnya. Ezért öltöznek bálra legjobban a színésznők, akik otthon leszámolnak a távlattal.


***

KARVALYNÉ Ha kedves akarnál lenni, elébe mehetnénk a hajóhoz. 
ELVIRA Mama, te igazán komikus vagy ezzel a gyöngédségeddel. 
KARVALYNÉ Gyermekem, az ember nem lehet eléggé gyöngéd ahhoz az emberhez, aki az egyetlen leányától megszabadította.

*

ELVIRA Igazán szeret maga engem? 
TUNKÓ Hogy igazán szeretem-e? Látta, hogy az elébb odabent a szobában pakolás közben a könnyeim csorogtak… 
ELVIRA Az a naftalintól volt. 
TUNKÓ És a kámfortól. ebből láthatja, hogy őszinte vagyok. Mert, ha nem volnék az, bátran azt hazudhattam volna, hogy a válás fájdalmai préselik ki szememből ezeket a könnyeket. Őszintén, igazán szeretem magát. Szándékaim bár tisztességtelenek, de annál komolyabbak. Szeretem önt, Elvira, mint ahogy néhány évvel ezelőtt a méh a néhai rózsabimbót, a napraforgó a napot szerette. Szeretem önt…
         Bernát

*

SÁRI Én már ki is kapok Aladártól. Ötre várt, és nem szeret várakozni. 
VILMA Szigorú? 
SÁRI Mint minden vőlegény. 
VILMA Nem tudtam, hogy menyasszony vagy. 
SÁRI Nem vagyok menyasszony. De ő azért vőlegény. 
MARISKA Csakhogy nem az ő vőlegénye. 
SÁRI Egy gazdag zsidó lányt vesz el. És most már hetek óta szakít velem. Minden délután öttől hatig szakítunk, és nagyon haragszik, ha nem vagyok pontos.
          A masamód

*

SZAKOLCZAY Min tűnődöl? 
TERKA Azon tűnődöm, mit csináljak? Valamit csak kell csinálnom. És amikor az asszony ebben a lelkiállapotban van, akkor csak egy fölösleges dolog van körülötte: a férj! Nagyon természetes, hogy a férj éppen ilyenkor jelenik meg, mert a férj az az ember, aki mindig rosszkor jön. 
SZAKOLCZAY Mégis van minden férj életében egy eset, amikor jókor jön. Amikor anyakönyvvezetőhöz viszi az asszonyt.
         Naftalin

*

KÓNYAI Parancsol? 
IRMA A zsebkendőm… Talán fönt hagytam… 
KÓNYAI Rögtön! (Fölsiet a lépcsőn) 
IRMA (Jancsihoz) Megőrült? Hogy mer így rám támadni? 
JANCSI Miért nem jött el? 
IRMA Hiszen itt voltam! 
JANCSI De nem velem. Mialatt fönt jártam, itt lent volt Kónyaival, és amikor lejöttem, maguk fölmentek. Tudja, hány süteményt ettem? Tizennyolcat. 
IRMA Miért eszik annyit? 
JANCSI Mert ez most már egy előkelő cukrászda. Nem foglalhatok le egész délután egy asztalt, anélkül hogy fogyasztanék! Tudja, hány feketét ittam? Tizennyolcat. 
IRMA Miért iszik annyit? 
JANCSI Mert a süteménytől rémesen hízok, és a feketekávéval egy kis idegességet kell magamba hörpintenem – hogy mint Pénelopé, este visszafogyjam azt, amit nappal hízok! (…)

*

 MASA (…) A szerencse elválasztja egymástól az embereket, a baj összehozza őket.

*


MASA Jancsi, Jancsi! Félek, hogy a maga tisztességes asszonya csak olyan tisztességes, amilyen nagyságos a tekintetes! 
JANCSI (sértődötten) Kérem, nagyságos asszonyom! 
MASA (nevetve) Ne, ne! Én is csak tekintetes vagyok! No, és magának, mint négyes számnak, mi a föladata? 
JANCSI Velem teszi féltékennyé a többi hármat. 
MASA És maga beéri ezzel? 
JANCSI Napóleon sem hódította meg egyszerre a világot. 
MASA De nem is telefonozott annyit, mint maga.

         A kis cukrászda


***

BRICK Szóltál valamit? 
MARGARET Akartam mondani valamit: azt, hogy… magányos lettem. Nagyon magányos! 
BRICK Mindenki az… 
MARGARET Együtt élni valakivel, akit szeretünk, nagyobb magány, mint a teljes egyedüllét!… ha az, akit szeretünk, nem szeret.

*

 BRICK A hazugság szövevényében élünk. Az egyik kiút belőle az ital, a másik a halál…
          Macska a forró bádogtetőn

*

AMANDA (könnyedén) Ha egy lánynak nincs érzéke az üzleti pályához, a végén mindig talál egy rendes férjet.

*

TOM Nem sieted el kissé a dolgokat? Mr. O' Connor még meg se jelent a színen! 
AMANDA De holnap megjelenik. És megismerkedik a húgoddal, én pedig semmit se tudok a jelleméről! Az égvilágon semmit! Márpedig még mindig jobb vénlánynak lenni, mint egy alkoholista feleségének!
         Üvegfigurák

*

STANLEY A dallasi milliomos nem zavarja majd a magányát? 
BLANCHE Ahogy maga gondolja, nem. Ez a férfi úriember, és tisztel engem. (Lázasan rögtönöz) Ő csupán a társaságomat óhajtja. A nagy vagyon néha elhagyatottá teszi az embereket! 
STANLEY Erről még nem hallottam. 
BLANCHE Művelt nő, intelligens, jó nevelésű nő mérhetetlen gazdaggá tudja tenni egy férfi életét! És ez az ajándék, amit én nyújthatok, sohasem fogy el. A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! Milyen különös, hogy engem nincstelen embernek lehet nevezni. Amikor pedig ilyen kincset rejt a szívem! (Zokogás tör ki belőle) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok! De bolond voltam… disznók elé szórtam a gyöngyeimet!
          A vágy villamosa


EGY (…) Egy kis változás biztos jót fog tenni, de a semminél mindenképpen jobb. Az embernek néhanapján szüksége van a változásokra, változtatnia kell, vagy el kell fogadnia a változásokat. Tudom, vannak, akik irtóznak tőle, ragaszkodnak az állandóan ismétlődő megszokotthoz. Azt hiszem, biztonságérzetet ad. De a megszokás nem egyenlő a biztonsággal, csak olyan, mintha az lenne. És ez nem szabad, hogy megtévesszen. Mindennap végigsétálhatsz ugyanazon az úton, és biztonságban érezheted magad, amíg egy szép nap be nem omlik a lábad alatt, és az ég el nem sötétül.
          Vajon mit hoz a holnap


Tennessee Williams: Drámák
712 oldal
Ford.: Bányay Geyza, Czímer József, Forgách András, Ruttkay Zsófia, Szántó Judit, Upor László
Európa Kiadó, 2006
2900 Ft

***

Ha nincs a képzeletem, biztos, hogy nem bírom ki ott. Mr. Hammondnak egy kis fűrészmalma volt, Mrs. Hammondnak meg nyolc gyereke. Háromszor születtek ikrei. Én mértékkel szeretem az ikreket, de egymás után háromszor ikreket szülni, az már több a soknál. 

*

Mrs. Lynde szerint is megátalkodott dolog a színjátszás. 



***


- Mit szól majd hozzá Marilla? - kérdezte Diana?
- Semmit. Dolly az én tehenem volt, és nem valószínű, hogy húsz dollárt kapnánk érte az árverésen. Jaj, istenem, ha Mr. Harrison meglátja a letaposott vetést, azonnal rájön, hogy megint ott járt, pedig becsületszavamat adtam, hogy többé nem történik meg! Most legalább megtanultam, hogy az ember ne adja becsületszavát egy tehén miatt. 

*

- (...) Anne, te vonzod a bajt.
- Egyeseknél ez a természetes - felelte rá Anne derűs nyugalommal. - Az embernek vagy van rá hajlama, vagy nincs.

*

Mrs. Lynde jó asszony, kedves asszony, de nem az a fajta, akinek az ember szívesen megmutatná az édesanyja képét.


- Az Anne név igazán fenséges és királynői. De nekem a Kerrenhappuch is ugyanúgy tetszene, ha netán úgy hívnának. Meggyőződésem, hogy az emberek a maguk képére alakítják a nevüket. Így válik egy név széppé vagy csúnyává. 

*

- De hiszen ön nem vénlány -ellenkezett mosolyogva Anne, és felnézett Miss Lavendar szomorkás barna szemébe. - Vénlánynak születni kell... azzá nem válik az ember.
- Egyesek annak születnek, mások azzá lesznek, és megint másokra rászakad - játszott a szavakkal Miss Lavendar.
- Akkor ön azok közé tartozik, akik azzá lettek - nevetett Anne -, és ezt olyan tökéletesen tette, hogy ha minden vénlány olyan lenne, mint ön, akkor ez az állapot biztosan divatba jönne!
Miss Lavendar elgondolkozott:
- Igyekeztem mindig a lehető legjobban végezi mindent, és ha már vénkisasszony vált belőlem, megpróbáltam kedves és kellemes maradni. Az emberek azt beszélik, hogy furcsán viselkedem, de csak azért, mert ebben is a magam feje után megyek, és nem vagyok hajlandó a jól bevált sémát utánozni. 



***

Képzeletben messze járt; legendás tengereken siklott tova, amelyek "távoli tündérvilág" szikrázó partját mosták, a letűnt Atlantiszban és Elíziumban, s szíve vágyáénak földjére csak a ragyogó Esthajnalcsillag mutatta az utat. Álmai gazdagabbá tették, mint a valóság, hiszen amit látunk, az könnyen semmivé foszlik, de amit megálmodunk, az örök. 

*

Igaza volt Philnek: az előkelőséget nem pénzen vásárolják.

*

- Hát nem gyönyörűek? - mondta Anne sietve. - Az év egy nagy könyv, nem, Marilla? A tavasz oldalait kankalinok és ibolyák, a nyárét rózsák, az őszét vöröslő juharlevelek, a télét magyal és örökzöldek írják.


***

Szeretek ott ülni és a liget csendjét hallgatni. Megfigyelted-e már, Gilbert, milyen sokféle csend van? Az erdőé, a tengerparté, a réteké, az éjszakáé, a nyári délutáné... mind más, hiszen nem ugyanaz az alapdallamuk. Tudom, hogy még ha vak volnék és a hideg-meleg változásaira érzéketlen is, a csendből, ami körülvesz, mindig könnyen ráhibáznék arra, hogy hol is vagyok. 

*

Tudom, hogy Rebecca Dew gyerekesnek gondol, de kérlek, Gilbert, ne hagyd, hogy valaha is megöregedjünk és bölcsek legyünk... hogy Tündérországhoz képest öregek és buták legyünk!

*

(...) és mindegy, milyen szegény az ember, amíg van valakije, akit szerethet. 

*

- A kisbabák végtelenül lenyűgözőek - felelte Anne álmodozva. - Igaz rájuk, amit valakitől a Redmondon hallottam: "egy batyunyi lehetőség". Gondolj csak bele, Katherine, hogy egyszer Homérosz is volt csecsemő... gödröcskés, tágra nyílt, ragyogó szemű baba... és akkor még biztos nem volt vak.
- Milyen kár, hogy az édesanyja nem tudta, hogy majdan Homérosz válik belőle -tűnődött Katherine.
- De mekkora szerencse, hogy Júdás anyja sem tudta, hogy a fiából Júdás lesz - tette hozzá Anne halkan. - Remélem, sosem jutott a tudomására. 

*

(...) " a pusztulás előhírnöke mindig a büszkeség, a bukásé a nagyravágyó lélek."



***

Miss Stanley meglehetősen csinosnak és elegáns megjelenésnek tűnt, s nem volt híján a természet adta tehetségnek, ám azokban az években, amikor a szellemi fejlődéshez szükséges hasznos ismereteket kellett volna elsajátítania, csupán rajzot, olasz nyelvet és leginkább zenét tanult. Mára hiába volt mindez a tudás, ha értelme nem tökéletesedett az olvasás által, s szellemét nem irányította ízlés és józan ítélőképesség.

*

 – De az Isten szerelmére, ugyan mi dolga lehet velem? Talán azért van itt, hogy kirabolja a házat! De legalább elegáns úriemberként jött, így némi vigaszt jelent majd számunkra, ha elmondhatjuk, hogy javainkat egy olyan úr rabolta el, aki négylovas hintón érkezett!




***

Ó, ti elmúlt idők asszonyai!
Ha rólatok beszél az ember, mintha csak a mennyországról szólana: csupa szépség, csupa fény voltatok. Örökké ifjak, örökké szépek voltatok és szelídek, mint a gyermekére tekintő anya szeme. Lágyan csüggtetek a férfi nyakán, kis mókusok módjára. Sohasem remegett haragtól a hangotok, sohasem verődött ráncba a homlokotok, puha kezetek sohasem lett durva és kemény. Kedves, szent asszonyok! Feldíszített istenszobrokként álltatok a ház szentélyében, tömjénnel és imádsággal járultak elétek. A ti segítségetekkel végezte csodálatos munkáját a szerelem és a ti hajatok köré vonta a költészet aranyos sugárkarikáját.


  Ó, kérlek titeket, kik szántóföldet, rétet, erdőt és kedves, örömet szerző virágoskerteket gondoztok, gondozzátok jól! Gondozzátok szeretettel, szorgalmas munkával! Igen rossz dolog az, mikor a természet panaszkodik az emberre!

*

  A szerelem szerelemből él, nem pedig jótéteményekből és szolgálatokból - felelte Gösta. 

*

   Hiszen lehet vidám az ember, ha a bánatot nem látja, csak úgy hall róla beszélni, mint idegen ország vendégéről. De nehezebb a szív örömeit megőrizni, ha az embernek egyenesen arcába tekint az éjfekete, sötét pillantású nyomornak. 

*

  Nem tudta, hogy azok a lelkek, melyek minden egyéb gyönyörűséget megkóstoltak már, milyen gyakran találnak végül valóságos gyönyört a képtelenségben. Ha a türelmetlen, elsötétült lélek nélkülözni kénytelen a hízelgéseket, nyájaskodásokat, a tánc mámorát, a játék izgalmait - lebukik a legsötétebb mélységbe és felhozza onnan a kegyetlenséget. Az elernyedt érzékeket csak az állat- és az emberkínzás tudja még csiklandozni. 


   Ó, ti mai kor gyermekei! Nem láttátok? Ha békétlenség, gyűlölet uralkodik a földön, sokat kell szenvedniük az élettelen dolgoknak is. Vad és zsákmányra vágyó lesz a hullám, mint egy rabló, szűkkeblű lesz a szántóföld, mint egy zsugori. De jaj annak, aki miatt sóhajt az erdő és sírnak a hegyek. 

*

   Őrült volt, tökéletesen őrült. Sokáig csak mulatságból ördöngösködött, de az évek folyamán úgy halálba kerítette a gonosz, hogy maga is pokolbeli szellemnek tartotta magát. Úgy ápolta, tenyésztette magában a gonoszságot, hogy az egészen hatalmába kerítette a lelkét. A gonoszság éppen úgy megőrjítheti az embert, mint a szerelem vagy az okoskodás. 



***


REA Jó napot, apa. 
ROMULUS Jó napot, lányom. 
REA Jól aludtál? 
ROMULUS Mióta császár vagyok, mindig jól alszom. 
Rea leül az asztal jobb oldalán 
ROMULUS Pyramus, hozd a hercegnő terítékét és Odoaker második tojását. 
REA Ó, hát Odoaker még egyet tojt? 
ROMULUS Az ilyen germán folyton tojik.

*

ZÉNÓ Már megint ráléptem egy tojásra. Hát itt már csupa tyúk az egész világ?



***

Vannak asszonyok, akiknél mindenki boldogul, csak az nem, aki igazán szereti őket. Ezek az okos asszonyok, akik a sima és kényelmes kalandokat szeretik, irtóznak a mélyebb érzésektől, a bonyodalmaktól, és félnek a legkisebb szenvedéstől is. Ezeket az asszonyokat szokták azzal vádolni, hogy önzők, hogy nincs szívük, pedig ezek a legbecsületesebbek, nem kérnek többet, mint amennyit ők adnak, és ha ők maguk nem akarnak szenvedni, legalább a férfit is megkímélik a nagy csalódások fájdalmaitól. 


A költő leült Panni mellé, és a fülébe súgta:
- Mikor lesz egészen az enyém?
A lány még halkabban súgta:
- Soha!
- Istenem, és én már azt hittem, hogy holnap! 
- Holnap lehetetlen!
- Holnapután?
- Nem hiszem.
- Vasárnap?
- Vasárnap verseny van.
- Hétfőn?
- Hétfőn? Majd megüzenem... Hol is lakik? 

*

Nem tagadom, büszke voltam a királyfival való ismeretségemre. Akármilyen száműzött, leromlott, szegény, kis királyfi volt is, mégiscsak királyfi volt, akiből király is lehet még. Igaz, hogy csak cirill király, de hányan vagyunk, akikből még cirill király sem lehet? 

*

- A vonatot komp viszi át a túlsó partra - mesélte Ivanics, amikor a vonat megindult. - Régimódi szerkezet, de itt nem lehet hidat verni, a Zuna széles, mély és sebes. Volt itt valamikor egy fahíd, de azt rögtön elvitte...
- Pedig olyan jámbornak látszik!
- Hadd fejezzem be a mondatot... rögtön elvitte a pénzügyminiszter. A fát részint eladta, részint elfűtötte. Most képzelheti, mi volna itt akkor, ha kőhidat építenének!


Minden cirill gazember, én is az vagyok. 

*

Minden ravaszságom az volt, hogy becsületes voltam, minden diplomáciai ügyességem az, hogy sohasem hazudtam. Talán ezért várták tőlem a csodát. 



***


BÍRÓ: Mert ha eccer megkóstolták a drágább árat az emberek, nem akarik többet ócsóér adni a portíkát. 

*

BÍRÓNÉ: Aki ártani akar, hízeleg. 

Móricz Zsigmond: Sári bíró (bejegyzés lejjebb, a Kék rókára kattintva)



MALVIN: (...) Boriska angyal. 
BERGNÉ: Az.  
MALVIN:Bár az én Herminkám volna olyan. De az én Herminkám egy önző. Férjhez ment, és csak az urára meg a gyerekeire gondol. Azzal nem törődik, hogy szegény anyjának öregségére dolgoznia kell. 
BERGNÉ: Mindenki dolgozik. Én is. 
MALVIN: A te munkád? 
BERGNÉ: Miért? Azt hiszed, nem munka rendben tartani a házat, veszekedni a cselédekkel, elkísérni Boriskát a színházba vagy valami előkelő vacsorára, próbálni a szabónőnél, alkudozni a kalaposnével, lóversenyre menni, kocsikázni a Stefánia úton... Nem is tudom, hogy bírom ki!

*

A BÁRÓ: Maga az Sárika?
SÁRI: Én hát. 
A BÁRÓ: Bocsásson meg, de a sötétben összetévesztettem Boriskával... A hajuk színe egyforma, és ez a blúz... a Boriskáé... 
SÁRI: Volt. Nekem adja. Én kapom a régi blúzokat, öreg cipőket, megunt kalapokat és lyukas selyemharisnyákat. Nagy öröm legfiatalabbnak lenni. 

*

BORISKA: Mi lelte ezt a leányt? Mi történhetett vele?
A BÁRÓ (vállát vonja): Mi történhet egy szép, fiatal leánnyal, ha egy komisz frátertól kér valamit?
BORISKA: A tanügyi osztályban? Lehetetlen!
A BÁRÓ: Megesett az már a kereskedelmi minisztériumban is. (Föláll.) Csak azt csodálom, hogy Olgát ennyire bántja...
BORISKA: No hallja! Egy tisztességes, komoly lány, aki...
A BÁRÓ: Aki maga akarja a kenyerét megkeresni, annak szembe kell néznie az élet minden veszedelmével és förtelmével. És az olyan csinos lánynak, mint Olga, nemcsak a kenyeret nem adják ingyen, hanem a munkát sem...

*

SÁNDOR: Hát hol várjam meg?
BORISKA: Sehol. Százszor mondtam, hogy bátran bejöhet, akárki van itt. A báró nem eszi meg.
SÁNDOR: De ha szívesebben beszélgetek Rózával, mint a báróval? Nem látja, hogy kerülöm azt az embert? Nem tudnék a szemébe nézni... nem tudnám a kezét megszorítani, gyűlölöm!
BORISKA: És a szobaleányomnak panaszkodik! Nem szégyelli magát?
SÁNDOR: Nem. Nem panaszkodom ingyen. Egy órára két koronát fizetek Rózának azért, hogy sajnáljon. Pedig kidobott pénz. A nők mindig sajnálják azt, aki más nő miatt szenved... szeretnék, ha miattuk szenvedne. 

*

PÁZMÁN: Meg kell neki mondani. Álmodoznia és szenvednie csak a költőnek szabad, neki is csak azért, mert ez a kenyere. Nekem például a boldogtalan szerelem évenkint három-négyezer koronát jövedelmez. Az idén szerencsém van, olyan boldogtalan vagyok, hogy legalább tízezret fogok keresni. Ha ez a szerelem még sokáig tart, milliomos leszek.

*

BORISKA: A házasság  a bohémek gavallérsága. 

Heltai Jenő: A Tündérlaki lányok

*

LENCSI: Kucsera úr - ki az?
PÁL: festőművész. Leonardo da Óbuda. 

*

PÁL: Megint egy újabb diploma? Tyű, a ragyogóját? Ugyan hány van már a ládafiában?
LENCSI: Öt darab! (Az ujjaival mutatja.) Cinque. Öt kutyabőröm van, de hivatalom,ég egy sincs. 
PÁL: Mindenáron magyar királyi gyermekpofozó akar lenni?
LENCSI: Valahogy csak meg kell élnem... és jó tanítónő lenne belőlem, szeretem a gyerekeket...
PÁL: Aki a gyerekeket szereti, az ne legyen tanítónő, hanem menjen férjhez. Mert egy gyerek több, mint száz gyerek.

*

SÁNDOR (erkölcsi felháborodással): Nohát kérlek, olyan ember, aki világos nappal kokottokkal csavarog, az már azon a határon van, ahol a báró végződik és az alfonz kezdődik!

*

SÁNDOR: Maga akarta a búcsúlakomát! Legyen búcsúlakoma! Fenséges vendéget hívok asztalához: az Igazságot!
CECILE: Barátom, az asszony és az igazság ne üljön soha egy asztal mellett. Ez a Nibelungok lesz. Asztalnál vér fog folyni.
SÁNDOR: Az asszony agyonveri az igazságot.
CECILE: Vagy az igazság az asszonyt. 


Egy cél állott Sziddhárta előtt, egyetlenegy: hogy megüresedjen, megszabaduljon a szomjúságtól, minden kívánságtól, álomtól; megüresedjen örömtől és szenvedéstől. Elhaljon saját énjétől,többé ne Én legyen, kiüresedett szívvel nyugalmat találjon, nyitva álljon önmagától eltávolodó gondolatokkal a csodának, igen, ez volt a célja. Ha már legyőzött minden Ént, ha szívében minden szenvedély és minden ösztön elhallgatott, akkor a legvégső is felébredhet, lényének belseje, amely már nem Én, hanem a nagy Titok. 


  Sziddhárta pedig haljan így szólt - mintha csak magában beszélne: - Ugyan mi az a meditáció? Micsoda a testtől való szabadulás? Vagy a böjtölés? A lélegzet visszatartása? Semmi más, mint menekvés az Én elől, kurta menekvés az Én-lét kínjától, rövid ideig tartó bódulat, amely elnyomja az élet fájdalmát és értelmetlenségét. Ugyanezt a menekvést, ugyanezt a kurta bódulatot találja meg az útszéli fogadóban az ökörhajcsár. Ő sem érzi akkor már az énjét, nem érzi az élet fájdalmait, kurta bódulatra talál. Fölhajtva rizsborát, elszundít, és ugyanarra a megnyugvásra talál, amelyet Sziddhárta és Govinda is meglel, amikor hosszú gyakorlás után elmenekülve testükből, a Nem-Énben időznek. Így van az, ó, Govinda. 

*

Tűnődve lassította lépteit, és faggatta magát: " Vajon mi is az, amit a tanításokból, amit a mesterektől akartál tanulni, és amire ők sem tudtak megtanítani téged, akik pedig sokra megtanítottak?" És erre a gondolatra jutott: " Az Én volt az, amelynek értelmét és lényegét meg akartam tanulni. Mégsem tudtam legyőzni, csak becsaptam ideig-óráig menekültem tőle, rejtőzködtem előle. Való igaz, semmi a világon nem foglalkoztatta annyit a gondolataimat, mint az én Énem, ez a rejtély, hogy élek, hogy egyetlenegy vagyok és mindenki mástól eltérek és különbözöm, hogy Sziddhárta vagyok! És mégis, nem sok dolog van  a világon, amiről kevesebbet tudok, mint magamról, Sziddhártáról! "

*

   - Akartad. Figyelj csak, Kamala: ha vízbe dobsz egy követ, a kő a legrövidebb utat választja, úgy siet le a vízfenékig. Ugyanilyen az, ha Sziddhártának van egy célja, elhatározása. Sziddhárta nem csinál semmit, vár, gondolkodik, böjtöl és úgy megy keresztül a világ dolgai között, ahogy a  kő átsiklik a vízen lefelé, anélkül hogy valamit is tenne, anélkül, hogy megmoccanna: az a dolog vonja magához, s ő hagyja, hogy essék. A célja vonzza magához, mert semmit sem enged be a lelkébe, ami ellenállna a céljának. Ez az, amit Sziddhárta megtanult a samanáknál. Ez az, amit a balgák varázserőnek neveznek, és amiről azt hiszik, hogy a démonok műve. Semmi sem a démonok műve, nincsenek démonok. Mindenkinek van varázsereje, mindenki elérheti céljait, ha tud gondolkodni, tud várni, tud böjtölni. 


Dorgálással még soha nem értek el semmit. 


Hermann Hesse: Sziddhárta

***


Hárompercnyi varázslat megszakítva és újraindítva. A boldogság talán egy homokóra, amely nemsokára lepereg, a homokszemek lehullanak, elsiklanak egymás mellett. Talán egy lelkiállapot - ahogy Nora Bayes álíltotta a dalban -, egy ország, amelyet levegőből formáz meg az ember, és azután beletáncol. 

*

   Időközben felfedezte Sylvia Beach híres Shakespeare and Company nevű könyvesboltját a Szajna bal partján, és meglepődött, amikor Sylvia hitelre is kölcsönzött neki könyveket. Turgenyev és Ovidius, Homérosz, Catullus, Dante, Flaubert és Stendhal köteteivel megrakodva tért haza. Pound egy hosszú olvasmánylistát adott neki, amely egyrészt a régi mesterekkel ismertette meg, de az utat is kijelölte számára. T. S. Eliot és James Joyce felé. Ernest jó tanítvány volt. Falta a könyveket, egyszerre nyolc-tíz kötetet olvasott, az egyiket letette, a másikat felvette, a lakás tele volt az itt-itt nyitva letett művekkel. 


  Duff bólintott, átragadt rá Ernest lelkesedése, és istenemre, rám is. Ernest tekintete beszéd közben hirtelen majdnem olyan életteli volt, mint Ordonez köpenye. Valahonnan mélyről buzgott fel benne a hév, elöntötte a torkát, az arcát, és láttam, mennyire ráhangolódott Ordonezre és a bikaviadalra, a zajló életre, és tudtam, hogy bármennyire amiatt, hogy fájdalmat okoz nekem, soha nem szűnhet meg a szeretetem iránta, azért, mert ő olyan, amilyen. 


***

Mint a legtöbb árva, Homer Wells is gyakran képzelte, hogy látja szüleit, bár azok nem ismerik meg. Gyerekkorában gyakran rajtakapták, hogy felnőttekre mered, hol szeretettel, hol pedig ösztönös gyűlölettel, melyet maga sose ismert volna fel az arcán.
   - Hagyd el, Homer - mondta neki ilyenkor Larch doktor. - Szokj le róla.
   De már felnőttkorában is sokszor elbámészkodott. 

*

(...) Kenterék valójában mámoros boldogságukkal nyűgözték le Larchot. A mámoros boldogság a felnőttek - és az árvák - körében igen ritkán fordul elő, állapította meg Wilbur Larch.
   "A világ más tájain - írta Larch doktor - a mámoros boldogságot elmeállapotnak gondolják. Itt, a fellegek közt. úgy véljük, hogy a mámoros boldogság csak olyanok esetében lehetséges, akiknek nincs az elméjükben semmi, akikbe nem szorult semmi értelem. Ezért én, minthogy különösen ritkán fordul elő: a lélek állapotának nevezném" Larch gyakran élcelődött, ha a lélek került szóba. Nemegyszer bosszantotta Edina és Angela nővért a műtőben, ahol a lélek kérdése váratlanul érte a drága, óvatlan nővéreket. 

*

"Itt, a fellegek közt - írta immár magamagának - az a parancsoló kötelesség, hogy az ember jó szülész legyen, és el tudjon végezni egy méhnyaktágítást és méhkaparást. A világ más tájain ellenben úszni és vezetni tanulnak az emberek!"

*

  De ha tűrték is Farby keménységét, vagy ha azzal megnyerte is tetszésüket, nemigen szenvedhették, hogy olvas. Csak ő olvasott, és időbe tellett, amíg ráébredt, hogy ezek az emberek milyen barátságtalan dolognak gondolják az olvasást, mennyire sértettnek érzik magukat, amikor a könyvét bújja. 

*

   Azokban a szürkület előtti órákban,a mikor az álmatlanságban szenvedőknek a legnehezebb, hányszor, de hányszor suttogta Farby:
   - Tizenöt év. - És mielőtt nagy nehezen elnyomta az álom, megkérdezte az első, szobájába lopódzó fénysugártól: - Még mindig ott vagy, Napsugár? - Azt a legnehezebb elviselni az idő múlásában, hogy zárójelbe kerülnek a nekünk egykor legfontosabbnak számító emberek. 



***

  - Mentőkergető - jegyzi meg undorral Hope. Időről időre akadnak ilyenek az efféle helyeken: sokat sejtető lányok, mint Lorraine is, akik behízelgik magukat az elégedetlenek kegyeibe, fülükbe csepegtetik a mérgüket. És a méreg függőséget okoz: az emberek idővel függeni kezdenek tőle, ahogy azoktól a mérgező hatású valóságshow-któl is, amiket Lorraine annyira szeret. A kis örömök eltűnnek, és az ember rájön, hogy nagyobb örömet találhat az önsajnálatban, a panaszkodásban és a lakótársaival szemben tanúsított rosszakaratban. 

Faith és Hope világot lát

*  

Azt mondják, az embernek sosem fáj annyira az igazságtalanság, mint gyerekkorában. Igaz, a gyerekkori esetek - az őket kísérő érzelmekkel - sokkal tovább megmaradnak az emlékezetben, mint a friss események. Még ma is emlékszem, hogy hétéves koromban egy lány - Jacqueline Bondnak hívták - meglesett, amikor hazaindultam ebédelni, és számomra megfejthetetlen októl vezérelve többször is megütött a két lapockám között, mialatt a húga, Caroline nézte és nevetett. Még ma is tudom, mit éreztem: tehetetlenséget és haragot. Nem volt szó a velük szemben érzett gyűlöletemre. Semmi gyermeki nem volt benne. Még most, hetven évvel később is emlékszem azokra a lányokra, a jellegtelen, barna hajukra, a csontos, beltenyésztett arcukra, és még ma is gyűlölöm őket, noha már nagyon öregek lehetnek, már ha egyáltalán élnek még. Remélem, nem. Az igazságtalanság ezt teszi az emberrel, és bár a dolog már rég a múlté, a hétéves gyerek hangja ugyanolyan erősen cseng a fülemben: Nem igazság! Nem igazság! Születéseken, halálokon, házasságon és más csalódásokon túl is, miközben azok elhomályosultak és elfelejtődtek. 

Faith és Hope visszavág



***

BEATRICE (...) A boldogság annál édesebb, minél több bánat és aggodalom árán jutunk hozzá.

CLARICE Amíg  csak bánat ér, elképzelni sem tudom, hogy egyszer majd boldog leszek. Milyen igaz, hogy ebben az életben az ember többnyire vagy szenved, vagy remél, és csak nagy ritkán örül!

*

SMERALDINA Tudhatja is azt egy férfi! Ismerem a képmutató fajtájukat: A férfi mind vizet prédikál és bort iszik. Mibennünk folyton hibát keres, saját viselt dolgairól meg mélyen hallgat. Az itt a baj, hogy a férfiak teszik a törvényt. Lenne csak fordítva, tudom, szorulnának! Ha énnekem hatalmam volna, megparancsolnám, hogy minden hűtlen férfi faágat hordjon a kezében. Állítom, minden város kilombosodna!

*

FLORINDO (...) Sírás után könnyen nevet az ember, hamar elfelejti a gondot, de ha az öröm fordul bánatra, abba nehéz beletörődni. 

*
SMERALDINA A sóhaj olyan, mint a villámlás: utána jön a zápor. 

Két úr szolgája

*

FLORINDO Mondtam már, hogy nem bocsátkozom szerelmi ügyekbe. Engem az orvostudomány, a sebészet érdekel, nőkkel nem foglalkozom.

OTTAVIO És én ezt higgyem el? Többször is észrevettem, mekkorákat sóhajt. Sebészeti problémákon nem sóhajtozik az ember. 


ARLECCHINO Szerintem nem kéne mindent okvetlenül kiteregetni. 

LELIO A szerelmes legnagyobb gyönyörűsége, ha imádottja kegyeivel dicsekedhet. 

ARLECCHINO És ezzel-azzal megtoldhatja. 

LELIO A szerelmi kalandok sava-borsa a regényesítés. 

ARLECCHINO Éljenek a szellemes ötletek!


OTTAVIO (...) A nők állhatatosabbak a gyűlöletben, mint a szerelemben. 

*

ARLECCHINO A nők a szerelemben nem ismernek lehetetlent. 


A hazug

*


MÁRKI  Azt hiszik, hogy egy olyan hölgyet, mint a kisasszony, ajándékokkal le lehet kötelezni. 

MIRANDOLINA Az ajándék nem fekszi meg az ember gyomrát. 

MÁRKI Én úgy érezném, holmi ajándékkal csak megsértem a kisasszonyt.

MIRANDOLINA Az biztos, hogy uraságod nem sértett meg soha. 

MÁRKI Nyugodjon meg, nem is fogom. 

MIRANDOLINA Látja, ebben egészen biztos vagyok. 

*

MIRANDOLINA Mit szól, micsoda lehetetlen két alak! Megszállnak itt, és máris a fogadósnő ágyába képzelik magukat. Még csak az kellene, nem elég a bajom. Ha egy kicsit kedves hozzájuk az ember, azért teszi, mert így kívánja az üzlet, a vendéget meg kell tartani. Ők meg rögtön a férfiúi vonzerejüknek tulajdonítják a dolgot. Tudja, milyen nevetséges egy elbizakodott férfi? 

LOVAG Hajaj! Egyébként tetszik az őszintesége. 

MIRANDOLINA Egyéb erényem sincs.

*

MÁRKI No, milyen? 

LOVAG Jó, kitűnő.

MÁRKI Ugye? És magának, hogy tetszik Mirandolina? 

MIRANDOLINA Nekem, uram, sehogy; szerintem rossz, és én a rosszat képtelen vagyok dicsérni. Jó is annak, aki színlelni tud. De aki egy dologban színlel, az színlel másban is. 

*

MIRANDOLINA (...) Okosan kell élni, cselekedni, mindent a hasznunkra fordítva szépen, kedvesen, könnyedén. Diplomácia dolgában nem szeretnék szégyent hozni a női nemre. 

A fogadósnő



***


Clara nem csak az álmokból jósolt. Jövőbe látott, és megsejtette az emberek szándékát; ez a képessége egész életén át végigkísérte, és idővel még jobban kifinomult. 


Más alkalommal az anyja magával vitte a nyomornegyedekbe, a bérkaszárnyákba, ilyenkor megrakták a kocsit élelmiszerrel és ruhaneművel, a ruhákat Nívea és a barátnői varrták a szegényeknek. A kislány akkor is meglepően jó ösztönnel jegyezte fel a naplójába, hogy jótékonysággal nem lehet megszüntetni a határtalan igazságtalanságot. Clara bensőséges és vidám kapcsolatban volt az anyjával, és Nívea, bár tizenöt gyermeket nevelt fel, úgy bánt vele, mintha ő lett volna az egyetlen; a meghitt szálak olyan erősen összefűzték őket, hogy ezt a jó viszonyt mint családi hagyományt a következő nemzedékekre is örökül hagyták. 


Elerőtlenedve, kimerülten aludt, szíve csaknem szétpattant a mellében, de még álmában is nyugtalanította, hogy az asszony, aki mellette pihen, igazából nincs ott vele, mert lélekben olyan ismeretlen tájakon jár, ahová ő sohasem juthat el. 


- Amikor meghalunk, akkor is csak az ismeretlentől félünk, éppúgy, mint a születésünk pillanatában. De ennek a félelemnek semmi köze a valósághoz, ez belőlünk fakad. Meghalni annyi, mint megszületni: változás csupán - mondta Clara. 



***

Bizony, az élet szokások tömege, és maga a becsület is szokás; ha pedig egyszer ezek a szokások megváltoznak, pokollá válik az élet, mi meg féktelen ördögökké, akik sem saját magukat, sem embertársaikat nem becsülik többé semmire.

*
Higgyék el, ha mondom, nem elég oktatni az embereket; azt is meg kéne tanítani nekik, hogyan hasznosítsák a tudásukat.


A háború mindent a feje tetejére állít, és a látható dolgokkal együtt rengeteg mást is elpusztít, amit nem lát az ember, pedig ott van.

*

A bombákat hajigáló repülők mit sem tudtak rólunk meg a műemlékeinkről; a tudatlanság tette őket nyugodttá és könyörtelenné; és talán a tudatlanság okozta nekünk, de másoknak is a legtöbb szenvedést, hiszen az elvetemültség csupán a tudatlanság egyik formája, és akinek van valami a fejében, az nem tehet igazán rosszat.

*  

Akiből egyszer tolvaj és gyilkos lett, akármilyen egyenruhát visel, és akárhány érem díszíti is a mellét, tolvaj és gyilkos marad mindörökké.

*

A magunk ezernyi nyavalyája közömbössé tett bennünket a másokéi iránt. Ez az igazság. És így jutottam később arra a gondolatra, hogy minden bizonnyal ez a háború egyik legsúlyosabb átka: érzéketlenné teszi az embert, megkeményíti a szívünket, kiöli belőlünk a könyörületet.

*

És énnekem számtalanszor megfordult a fejemben, hogy az emberrel ember módján kell bánni, nem úgy, mint az állattal, és emberrel ember módján bánni az azt jelenti, hogy legyen alkalma tisztálkodni, hogy tiszta lehessen az otthona, érezze, hogy szeretik meg hogy törődnek vele, és mai a legfontosabb, reménykedést kell plántálni bele, hogy higgyen a jövőjében. Ha ezt nem teszik meg akkor az ember, ez a mindenre, de mindenre képes lény, bizony egykönnyen vadállattá vedlik, és úgy cselekszik, és akkor már hiába is várják el tőle az emberi viselkedést, mert abban a minutumban, amikor szántszándékkal bestiává tették, nem ember többé.



***


Vianne Rocher olyan ember, aki mintha mindenen nevetne, mintha az élet folyamatos tréfa lenne, az emberek meg örökösen elbűvölők és jók, holott jobbára ostobák és unalmasak, ha nem egyenesen kibírhatatlanok. 

*

Az Élet, akárcsak a szél, olyan helyekre visz minket, amelyekre a legkevésbé számítottunk, és közben folyton változtatja az útirányt, így a végén koldusokat koronáznak királlyá, királyok buknak a mélybe, a szerelem közönnyé fakul, és esküdt ellenségek szívbeli jó barátokként, kéz a kézben szállnak sírba. 
   Soha ne hívd ki játszani az Életet, mondogatta mindig az anyám. Az Élet mocskosan játszik, változtatja a szabályokat, kilopja a kártyákat a kezedből, vagy néha üres lapokká változtatja őket...

*

Éveken át utaztam anyámmal, s ez megtanított arra, hogy az étel világútlevél. A nyelvi, kulturális vagy földrajzi korlátokra fittyet hányva az étel átlép minden határt. Étellel kínálni valakit annyit tesz, mint baráti jobbot nyújtani, az étel elfogadásával bekerülhetünk a legzártabb közösségekbe is. 

*

 Ha tartozunk valahova, gyakorta kizárjuk magunkat azzal, ha úgy gondolkodunk, hogy mi meg ők; e két kis szóval, amelyek egymás mellé rendelve oly sokszor vezetnek konfliktusokhoz.

*

- Néha nehéz megérteni, hogy egyesek miért hisznek abban, amiben - magyaráztam. 

*

A gyerekek megmagyarázhatatlan módon elfogadják egymást. még az Acheron gyerekek sem osztják szüleik előítéletességét. Nem kell sok ahhoz, hogy elfelejtsék a köztük lévő különbségeket. Elég egy papírdobozban két kiskutya, egy elhagyott házban lévő búvóhely. Bárcsak ilyen egyszerű lenne a világ! De nekünk rejtélyes érzékünk van ahhoz, hogy a különbségre összpontosítsunk, mintha mások kizárásával önazonosságunk erősödne. Utazásaim során azt tapasztaltam, hogy az emberek jobbára egyformák mindenütt. A fátyol, a szakáll, a reverenda alatt mindig ugyanaz a gépezet működik. Annak ellenére, amiben anyám hitt, nincs varázslat abban, amit teszünk. Azért látunk, mert mélyebbre tekintünk a mások által látott kuszaságon. Az emberi szív színein. A lélekéin. 

*

- Van, akin lehetetlen segíteni, Vianne. És néha az emberek olyan mérgező nyomot hagynak maguk után, ami elpusztít mindenkit, aki csak keresztezi az utat. 


Egy múlt nélküli ember olyan, mint akinek nincs árnyéka. 


Azok, akik szerint a szavaknak nincs hatalmuk, nincsenek tisztában a szavak természetével. A jól irányzott szavak véget vethetnek egy uralkodó rendszernek, vallást alapíthatnak vagy háborút indíthatnak. A szavak a hazugságok pásztorai, sorainkból a legjobbakat máglyára küldhetik. 

*

Ezek csak szavak. A varázslat legolcsóbb formája; szavak, amelyek annyit érnek, mintha fütyülnénk félelmünkben a temető mellett. De néha nincs más, csak a szavak, és néha a kísértetek ezektől is elriadnak. Nem mindig, de néha...



***

Miért van az, hogy az emberek, ha kinyitják a szájukat, ontják magukból a fölösleges szavakat?

*

Minden meg fog oldódni, mondta magában, mert az élet olyan, mint egy folyó, magával viszi a dolgokat. Még a legnagyobb, látszólag legyőzhetetlen nehézségeken is túljutsz, egyszer csak magad mögött hagytad őket, és mehetsz tovább előre.

*

Gyakran történik így, végül azok szívatnak meg, akikről utoljára gondolnád.

*

A szociális munkások (nem sok értelmét látta az elnevezésnek, de Pietro számára félelmetesebb volt, mint a drogkereskedő vagy a gonosz boszorkány.)



***

Hiába esik, mégis bemegyek vásárolni a belvárosba (down town). Veszek ernyőt és mindenfélét, ami rég aktuális volt. Fellelkesít ez a teljesen önálló út; mintha csak a pesti belvárosba mennék. Eltekintve a nyelvi nyavalygástól. Úgy látom, sokkot okozok Iowa City bolti kiszolgálóinak. A megszólalásig hasonlítok egy iowai háziasszonyhoz, a szőke-ősz hajammal, egyszerű, de rendes ruhában, a cekkerekkel, amiket cipelek. Figurám teljesen belesimul az általam ismert világ idültebb asszonyainak tömegébe. Pontosan a megszólalásig tart itt ez a belesimulás, mihelyt megszólalok, az udvarias kiszolgálók (mert itt udvariasak) villámütötten kapják fel a fejüket. Természetes, meghitt pillantásuk, amellyel rám néztek, elhomályosul, nagy bolti fegyelmük csak nehezen képes elleplezni megdöbbenésüket. - Hát ez nem Smithné a Jefferson Streetről? Hát ez is idegen? - kérdi a szemük ámulatban. Nem mintha nem volnának hozzászokva az idegenekhez, itt rengeteg az idegen diák, meg egyáltalán, Amerikában vagyunk, ruhák, bőrszínek, viselkedések végtelen változatai közt. De az én külsőm megtévesztő. Maga vagyok a meghitt otthonosság. S az első hanggal, amit kiadok, mélyen feldúlom Iowa eladóinak lelkivilágát. 

*

Politikával (és politikai karrierizmussal) agyonfertőzött világban élünk; az emberek csakugyan azt hiszik, hogy a politika minden, ahogy a 16. században azt hitték, hogy a vallás minden, és a freudizmus azt hiszi, hogy a szexus minden. Bedőlnek a saját konstrukcióiknak, amelyeket a világról készítenek. És mindig újrafeledkeznek róla, hogy hány millió embert irtottak ki például annak a kérdésnek az örvén, hogy egy szín alatt vagy két szín alatt kell-e venni az úrvacsorát. Nem mondom, hogy az úrvacsora nem fontos. De fontosságát ne máglyatűzzel világítsák meg nekem - mármint eretnekégető máglyatűzzel. 

*

Emléktárgyak. Hogy utáltam ezeket fiatalon, milyen fölöslegesnek tartottam. Ma már nem tartom fölöslegesnek, ma már tudom, hogy az ember felest, s hogy mit jelent egy asszociációs objektum. Leylára emlékezni fogok, szép zöld szemére, csiszolt kellemességére. De az emléktárgyak, fényképek, diák stb-k mutogatását ma is nehezen viselem. Mindezeket az ember önmagának szerzi be, nem másoknak. Ugyan mi a fenét mond nekem "Mancika és a Szent Péter templom" című kép? Szívesebben nézem Szent Pétert önmagában. Az "útiképek" mutogatása felvágósabb "családi fénykép" - kategória. Helyettesítője, pótszere az igazi élmény-képzésnek, olykor az itt voltunk-ott voltunk hülye dicsekvése, olykor mások előtti önmerengés, rámeredés a tagolatlan, át nem adott emlékre. Ha valakinek csakugyan élménye volt Szent Péter, akkor mondja el. De ne mancikázzon nekem, mert az a puszta tény, hogy ő ott volt, engem nem ejt őrjöngő csodálatba. Mindezt egyébként nem magyarázza eléggé, hogy miért olyan dögletesen unalmasak mások családi képei, útiképei. Valahol itt van a gyökere az unalomnak, a csökevényes, a pótszerjellegű vagy elmondani, átadni nem tudott élményképzés, de ez nem meríti ki a tárgyat. Elvégre láttam már olyan fényképeket is, amelyek érdekesek voltak, vagy önmagukban, vagy az izgatott élmény támaszaiként. Csak kevés legyen belőlük! Mint a mutogatott kéziratokból.
  Nem szeretem a tolakodó önmutogatást. Nemcsak képben, szóban sem szeretem. Idősödve egyre kevésbé bírom embertársaim egész estéket betöltő monológjait. Az emberi együttélés megtiprásának, a másik semmibevevésének tartom azt a tűrhetetlen szájmenést, amit ma már az elemi udvariasság sem fékez. Miért képzelik, hogy merik feltételezni az emberek, hogy a másik semmi más, mint az ő visszhangfaluk? Mintha kihalóban lenne a beszélgetés szokása, amit én úgy képzelek el, hogy az egyik is, a másik is, mindenkii mond valamit, s a mondókák egybekapcsolódnak, felszikráznak, egymást csiszolják, a közös érdeklődés erőterében. A beszélgetés egyfajta mű, amit csak közösen lehet létrehozni. Azok a régi, jó társalkodások! Amelyeknek a szabályait én ma is, mindig megtartom, csak mások nem tartják meg őket. Önzésük tűrhetetlen, társalgási műélvezetük nulla. De hát ez nem Amerikára vonatkozik; ez Magyarország. Amely valaha a jó beszélgetések hazája volt.


***


Adok néhány gyakorlati tanácsot azoknak a nyolcéves gyerekeknek, akik elértek idáig az olvasásban, és akik, hozzám hasonlóan, időnek előtte élték át életük leghőbb szeretetét. Gondolom, mindnyájan fázósak, mint én, és órákat töltenek a napon, próbálják újra érezni azt a melegséget, amit annak idején éreztek, szintén ajánlatos hosszan időzni a trópusokon. Hasznos lehet begyújtani a kandallóba, és az alkohol sem elhanyagolandó. Felhívom a figyelmüket egy ugyancsak egyke nyolcéves barátom módszerére, aki országa nagykövete valahol a nagyvilágon. Csináltatott magának egy villanyárammal fűthető pizsamát, és árammal fűtött ágyon árammal fűthető paplannal takarózik. Talán érdemes kipróbálni. Nem hiszem ugyan, hogy pótolná az anyai szeretetet, de ártani nem árt.

*

 Már régóta nem félek tőle, hogy nevetségessé válok, tudom, hogy csúfolni lehet az embert, megcsúfolni nem.

*

 Azt hittem, ott halok meg szégyenemben. Ez persze naiv képzelgés volt, mert ha az ember meg tudna halni szégyentől, már rég kihalt volna az emberiség.



***


– A valóság, Artù – mondta az asztalra támaszkodva –, óriási különbség van a valóság és a baromság között.

 *

 Nem lehetséges. A két világ nem átjárható. Nem elég kivágni a drótkerítést, és átbújni rajta, ahhoz, hogy más életünk legyen.

 *


 A szavak nem szeretik egymást, és nem változtatják meg az embert. A szavak nem hozzák helyre a dolgokat.


***


 - Szerintem az emberek nem fogynak ki a lehetőségekből. Csak lehúzzák a rolót előttük. 


- Aszpirin, digitálisz, kinin. Amit régen varázslatnak mondtak vóna. 
- Gyógyszerek. 
- Legyen, ha az jobban teccik. De pár száz éve nem vót nagy különbség a gyógyszer meg a mágia között. Az emberek egyszerűen hittek bizonyos dógokba'. 


- Ha elég sokáig él majd itt, megérti. Egy idő után nehezen megy el valaki egy olyan helyről, mint Lasquenet. Ez nem pusztán egy falu. A házak sem csak helyek, ahol lakni leget. Minden mindenkié. Az emberek is szorosan összetartoznak. Egyetlen ember is megváltoztathat mindent. 


De Jay nem hagyta abba. - Esküszöm, nem építek itt semmit. Az isten szerelméért, itt ülök pacallá ázva a konyhájában, szódabikarbónával bekenve! Hát úgy festek, mint egy vállalkozó? 


- Az igazság már csak ilyen. Minél inkább el akarjuk mondani, annál nehezebb. Annál lehetetlenebbnek tűnik. 



***

Csakhogy a gonosz gondolatokban az a legrettentőbb, hogy a rosszlelkű emberek lassanként megbarátkoznak velük.


Az a bizonyos, hogy valamennyi ember között leginkább a lusták szeretik kifárasztani magukat, de nem ám a munkával, hanem a szórakozással. 



***

Egy pillanatra azt hittem, el akarnak válni, aztán lassan megnyugodtam, mert eszembe jutott, amit a nagyanyám mesélt: ebben a családban ugyan öltek már asszonyt, sőt olyan is akadt, aki kártyára tette fel a feleségét, de el nem váltak sosem, és ez olyan szabály, mint az, hogy úrihölgy este hat előtt nem visel briliánst, legfeljebb a jegygyűrűjét. 

*

Rengeteg levelet kellett írnom, és együtt olvastuk a regényeket, verseket, végül ki-ki elmondta a véleményét, és nem bánta, ha vitatkozom vele. Ő szerettette meg velem az olvasást, és tőle hallottam először, hogy a könyv a legszebb meglepetés, mert egy jó történet világokat nyit meg az olvasó előtt, és számtalan élettel ajándékozza meg. 

*

  - Tizenhét éves vagy, gyönyörű és okos. Van autód, vagyonod, neved és múltad. De vannak feladataid is. Légy mindig önmagad, de ne felejtsd el, hogy Radnay is vagy. Tudd, mit akarsz, és soha ne engedd, hogy elvegyék tőled az álmaidat. 

*

- Van egy pont az ember életében, amikor bármiben képes hinni, és bármire hajlandó. 

*

Miért van az, hogy amíg az egyes emberrel általában véve minden rendben, az emberiség, így együtt mégis közveszélyes bolondok gyülekezete? 



***

Hogyan fajultak idáig a dolgok, mondta ki hangosan. Aztán elmesélte, hogy tizenkilenc évvel korábban, lelkesedéssel telve érkezett Afrikába, abban a hitben, hogy a gyarmati vállalkozás emberi életet teremt az afrikaiak számára. Hogyan válhatott a gyarmatosítás ilyen borzalmas fosztogatássá, ilyen döbbenetes kegyetlenkedéssé, amelynek során magukat kereszténynek valló emberek ártatlanokat kínoznak, csonkítanak vagy ölnek meg, és irgalmatlan bánásmódban részesítenek gyerekeket és öregeket egyaránt? Nem azért jöttünk-e ide mi, európaiak, hogy véget vessünk a rabszolga-kereskedelemnek, és elhozzuk a felebaráti szeretet és az igazságosság hitét? Mert ami itt folyik, még rosszabb, mint a rabszolga-kereskedelem, igaz? 

 *

Miféle szabadkereskedelem az, amelyben a Kongóból érkező hajók tonnaszám rakodják ki a nagy flamand kikötőkben a nyersgumit, az elefántcsontot, a pálmaolajat, az ásványkincseket és a bőröket, vissza azonban csak lőfegyvert, korbácsot és üveggolyókat teli dobozokat szállítanak?

*

 – A politika világában semmi sem kizárt – felelte az atya. – Nem éppen a legtisztább emberi tevékenység.

*

Ezek az emberek, akik feláldozzák magukat az igazságért vagy a törvényességért, gyakran nagyobb kárt okoznak, mint amit helyre akarnak hozni. 

*

Nem kell feltétlenül hazafinak és nacionalistának lenni, ahhoz, hogy valaki nagylelkű legyen és bátor.




***


   - (...) De a nyelvek csak vonatok: nem az a fő, hogy mehessünk, hanem hogy bejuthassunk rajtok egy-egy ismeretlen másik világba. 


   Hát először is mondhatom neked, és minden holdkóros regényírónak, hogy a szenvedő sápadt leányok rútak. Olyan rútak, mint a száraz meszelő. A nő csak akkor bájos, mikor egészséges és mikor mosolyog. A nyögő hölgy nem bájol álmokba, hanem testi nyomorúságunknak az irtózatába. És hát minden komor arc vén, ha fiatal is, és a koros arc is fiatal, ha mosolygó.


De bolond eltökélés! Ura lehetsz egy hadseregnek, egy világrésznek, mind a földtekének, csak a saját gondolataidnak nem, sohasem!



***


A HÖLGY: Mit tett szegény?
AZ ÚR: A legnagyobb gonoszságot követte el, amit asszony férfival szemben elkövethet. A költő szerint a legnagyobb bűn a hazaárulás, erre nincs is bűnbocsánat. De ezt a férfiak szokták elkövetni. Ő azonban elkövette a legnagyobb asszonyi bűnt. 
A HÖLGY: Mit tett? Mit tett? 
AZ ÚR: Igazat mondott. 
A HÖLGY rábámul, jelezve, hogy nem érti. 
AZ ÚR: A nőnél az igazmondás olyan, mint a férfinál a hazaárulás. A nő hazája a hazugság. Ha ettől elpártol, az én szememben vége. 

A leggonoszabb nő


A FÉRJ: (...) Rám nézve a legnagyobb megaláztatás, hogy az én  imádott angyalom valakinél mókusi állást tölt be. 

Levél a tűzben



Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

A hattyúk tava

Nagyon jó ötletnek és fontosnak tartom, hogy a gyerekek is megismerkedjenek klasszikus művekkel, legyen az bármilyen művészeti alkotás, így nagyon örültem, hogy a Holnap Kiadó sorozatában A hattyúk tava is helyet kapott. Mert A hattyúk tava egyike azon zeneműveknek, amiről már mindenki hallott, aminek egy-egy részlete ismerősen cseng (csak éppen nem tudjuk, hogy ez Csajkovszkij zenéje) akár egy reklámból, akár egy filmből vagy esetleg a rádióból.

Így kíváncsian lapoztam fel ezt a gyönyörű könyvet, amit Gyöngyösi Adrienn illusztrációi díszítenek.

Bevallom, engem már az első két oldalon kicsit lefárasztott Tarbay Ede szövege. Rögtön azzal indít, hogy a balettben a herceg a Siegfried nevet kapta, mivel ekkoriban mindenki Wagner-rajongó volt, ezen belül is A Nibelung gyűrűje egyik operájának tiszteletére, de a hercegünk csak egyszerűen Herceg vagy a Fiatal Herceg lesz, hogy a gyerkőc vagy az unokatestvére vagy a barátja, aki hallgatja a mesét, azonosulhasson vele.

Miért kell ennyire bután…

Öltések közt az idő

Egy januári péntek estén kíváncsian ültem le a tévé elé, hogy megnézzem az akkor induló Öltések közt az idő című sorozatot. Nem kellett csalódnom, már az első rész nagyon tetszett, aztán megtudtam, hogy María Dueñas nagysikerű könyvéből készült, amit már több bloggertársam is olvasott és pozitívan nyilatkozott róla, ám számomra egyáltalán nem csengett ismerősen.

    Februárban véget ért a sorozat, én pedig ekkora már biztos voltam abban, hogy ezt a regényt el kell olvasnom. Bár a történetet ismertem, és valljuk be, a fülszöveg is elég részletesen beszámol róla, mégis kíváncsian kezdtem neki az olvasásnak.


    Főszereplőnk és narrátorunk, Sira Quiroga egyszerű varrónő. Édesanyja, Dolores egyedül nevelte fel, az apjáról sosem hallott és nem is kérdezősködött. Dolores varrónőként dolgozott egy elegáns műhelyben, ahová Sirát is magával vitte, majd amikor nagyobb lett, ő is elsajátította a szakma csínját-bínját.

    Közben Sira felnőtt, megismerkedett egy köztisztviselővel, Ignacióval…

Vers hétfőn

Louise Labé: Ne vessetek meg... XXIV. szonett Fordította: Lányi Viktor
Ne vessetek meg érte, asszonyok,
hogy szerettem, hogy szívem annyi tüske
sebezte föl, hogy fájó kínok üszke
parázslott bennem s annyi éjt-napot

zokogtam át. Ó meg ne szóljatok,
hogy elbuktam. Ki erényére büszke,
a gyalázat pecsétjét rám ne süsse,
mert Ámor lesben áll, vigyázzatok,

egy szó elég, s nem lesz mentség se Vulkán
tüze, sem Adónisz varázsa aztán,
ha ő halálos szerelemre gyujtott.

Megeshet, hogy bár kisebb a kisértés,
forróbban élitek a szenvedélyt és
még nálam is mélyebb örvénybe fúltok.


A Wildfell asszonya jutott eszembe a versről, ezért is választottam mára. Nem kizárt, hogy Anne Brontë is olvasta.

Vers

"Tényleg, kicsoda valójában Coco Chanel?"

Nemrég néztem meg az Audrey Tautou főszereplésével készült filmet, ami bevallom, nem tetszett. Mást vártam tőle és számos dologra nem derült fény Coco életéből, ezért nagyon kíváncsi lettem C. W. Gortner regényére, ami angolul márciusban látott napvilágot, így nem lehet panaszunk, hiszen nagyon gyorsan megérkezett a magyar kiadás is.

    A szerzőtől még nem olvastam semmit, csupán annyit tudtam róla, hogy történelmi - királynős - regényei jelentek már meg magyarul, amelyekről csak jót olvastam, így kíváncsian kezdtem el a Mademoiselle Chanelről szóló könyvét.

   A Prológusban 1954-be csöppenünk, amikor a már nem éppen fiatal divattervezőnő legújabb kollekcióját készül bemutatni, és miközben a modellek már elindulnak a lépcsőn, ő leül és visszaemlékezik az életére.

   Nem emlékszem pontosan hol olvastam (és nem jelöltem be sem), de még a regény elején mondja azt Coco: ki vagyok én, hogy ítélkezzem fölötte?, ami a könyv végéig ott motoszkált a fejemben, és ezzel a gondolattal olva…

Karácsonyi ajándék - Magyar írók karácsonyi novellái

A karácsonyi forgatag és az év végi rohanás közepette nem árt egy kicsit lélekben is hangolódni az ünnepekre, így ilyenkor érdemes esténként elővenni egy-egy antológiát, amiben mindannyian megtaláljuk a leginkább kedvünkre való novellát. Ebben igyekszik segítséget nyújtani a Karácsonyi ajándék is, melyben tizenkilenc magyar író huszonkilenc novelláját olvashatjuk.

   A novellák négy fejezetre oszlanak, de mindegyikükben fontos szerepe van a karácsonynak, a családnak, a közösségnek és az érzéseknek. Akadnak köztük vidámak, szomorúak és elgondolkodtatóak egyaránt.

   A nyitó novella Molnár Ferenc Karácsony előtt c. műve, amit nem csak a személyes elfogultságom miatt emelnék ki. Ez a történet valójában egy színpadra termett jelenet, csak Molnár ezúttal prózában írta meg. Ám le sem tagadhatná színműíró mivoltát, elég csak az első bekezdést elolvasnunk.

   A helyszín F. Soma lakása a negyedik emeleten, hajnali három óra van. Soma a mamussal vitatja meg éppen, kinek mit adnak és ők magu…

10+1 könyv, amit szerintem el kell olvasnod :)

Meseanyutól kaptam a felkérést, hogy ajánljak 10 könyvet, amit már olvastam és ajánlanék. Meg kell neveznem 5 bloggert (jelen esetben bloggerinát:)), akiknek kíváncsi vagyok a véleményére a könyvekkel kapcsolatban.

Hivatalos szabályok:
"írjál ki tíz plusz egy könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek. Nevezz meg öt bloggert, akinek kíváncsi vagy a véleményére, linkeld be őket, és hagyj nekik üzenetet a blogjukban. Jó olvasást!"

Íme az én tízes listám:
1. Szabó Magda: Abigél
2. Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap
3. Joanne Harris: Csokoládé
4. Gabriel Garcia Márquez: Szerelem a kolera idején
5. Chorderlos De Laclos: Veszedelmes viszonyok
6. Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
7. Jane Austen: Büszkeség és balítélet (ezt szerintem sokan olvasták már :))
8. Agatha Christie: Tíz kicsi néger
9. Robert Merle: Védett férfiak
10. Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
+1: Karen Essex: Leonardo hattyúi 

A kiválasztottaim: Szanik, Marcipánördög, Ildy, Zakkant és J…

"Olaszországba érkezni olyan, mint egy csapóajtón keresztül szebb világba pottyanni."

"Olaszország látnivalókban kifogyhatatlan. Nem hiszem, hogy akármelyik ország képes ennyi ámulatba ejtő szórakozást nyújtani: pompás táj, fantasztikus művészet, nagy múlt, ízletes konyha, isteni zene és kedves emberek. Megannyi erény. Mindez egyetlen, elnyújtott félszigeten, amelyet középen hegylánc szel ketté. Megannyi nyelvjárás tagolja, pompás szakácsokat mondhat magáénak. A reneszánsz otthona domboldalban megbúvó városokkal, ikonikus filmművészettel, számtalan antik emlékkel, kastéllyal, mozaikkal, villával, harangtoronnyal, tengerparti stranddal büszkélkedhet, és még sorolhatnánk."

     Frances Mayes memoárjában visszatekint az elmúlt lassan 20 évre, amikor is nyakukba vették a világot és házat vettek Toszkánában. Azonban nem kell megijedni, nem az előző könyveit ismételgeti csak pepitában, ugyanis a fejezetek az utóbbi kb.: öt-hat év eseményeit elevenítik fel. Megismerjük Francesék olasz barátait, vendégségbe megyünk velük, terítékre kerülnek az olasz évszakok változá…

Gauguin festményei

Ahogy ígértem, ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem az Édenkert a sarkon túlban szereplő festmények közül néhányat.
A Gauguinről szóló fejezetek zöme egy-egy képe címét viseli, és részletesen megismerhetjük a képek keletkezése körülményeit. Ezekhez a képekhez természetesen idézetet is hozok. Igyekeztem spoilermenteseket válogatni.


El kellett dobnia a gyufát, mert a körmére égett. Amikor meggyújtott egy másikat, a lány még mindigugyanabban a pózban feküdt, és ugyanazzal a rémült arckifejezéssel nézett rá.      - Én vagyok az, Koke - nyugtatgatta, és közelebb lépett. - Ne félj tőlem, Teha'amana.      A lány sírva fakadt, és a hisztérikus zokogással kevert összefüggéstelen habogásából a férfi többször is kihallotta a tupapau szót. Hallani akkor hallotta először, de írásban már találkozott vele. Miközben magához szorította és az ölébe ültette a lányt, Teha'amana pedig lassan megnyugodott, emlékezett is rá, hogy a sziget egykori francia konzulja, Antoine Moerenhout Voyages aux îles du…

"Az élet szép. Tenéked magyarázzam?"

Kinek ne csengene ismerősen a címadó idézet? Ugye, hogy sokunk számára ismerős a jól ismert két mondat, legfeljebb nem tudtuk, miben is hangzik el. Ezt a hiányosságomat igyekeztem pótolni mára, A Magyar Dráma Napjára készült bejegyzésemmel, melyben Heltai Jenő egyik klasszikusáról, A néma leventéről szeretnék megosztani néhány gondolatot.

    Mátyás király egyik hadnagya, Agárdi Péter Itáliában beleszeretett a szép és fiatal özvegybe, Ziliába. Péter minden nap lesi az asszony házát, aki nem enged az ostromnak, figyelemre se méltatja a szerelmes leventét. Zilia barátnői és komornája segítségével, Beppo, majd Agárdi Péter is csellel bejut az özvegy házába. Utóbbi természetesen szerelmet vall és egy csókot kér az asszonytól, aki megadja, de ő is kér valamit cserébe a férfitól: három évnyi hallgatást, miután kitette lábát az ajtón. Agárdi nem is ellenkezik, ám másfél év múlva a királynak elege lesz a némaságból és ezer aranyat ígér annak, aki szóra bírja katonáját. Ám, ha kudarcot va…