A blogról

Kedves Látogató,


Szeretnék néhány szót szólni a blogról, röviden összefoglalni, mi is lenne ez: eredetileg dacból született, és a hirtelen rám szakadt rengeteg szabadidő egy részét hivatott kitölteni, aztán azon kaptam magam, hogy megszerettem. Szerencsére az elmúlt öt év alatt sokat változott, ahogyan én is  (az ízlésem meg különösen), és egyre kritikusabb szemmel kezdtem nézni a saját bejegyzéseimet is.
Sosem szerettem a pongyolaságot, és annak vagyok a híve, ha az ember belefog valamibe, amiért csakis ő felel, azt rendesen tegye, ne csak összecsapja.
Az alpáriságot is kezdettől fogva kizártam, hiszen a negatív kritikának senki sem örül, de mégsem mindegy, hogyan tálalják. Hiába szórakozik valaki remekül egy-egy pocskondiázó bejegyzésen, vajon neki jólesne-e, ha az ő művéről (blogjáról, bejegyzéséről stb.) nyilatkozna ugyanilyen stílusban valaki?

Ezért a következők kapnak helyet a blogban:
  • versek - hétfőnként mindenképpen - mert ők aztán a könyves bloggerek által legkevésbé szeretett műfajba tartoznak, magam sem értem, miért? Ezért is született meg a Vers hétfőn, ami nem téríteni akar, csak rávilágítani arra, milyen jó is verset olvasni
  • drámák - mert igenis jó drámákat olvasni, de még mennyire! (Csehov, Dürrenmatt, Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Bródy Sándor...)
  • jeles napok (A Költészet Napja, A Költészet Világnapja, Színházi világnap, A Magyar Dráma Napja ), évfordulók (saját magam ünnepeltetése helyett)


Az értelmetlen és teljesen felesleges töltelékbejegyzéseknek sincs többé helyük a blogban, mert megtanultam: Hogy milyen szürke az életük, mennyi fölösleges fecsegés!.
Egy ideje csak akkor kezdek írni, ha valóban fontos mondókám van. (Azért csendben megjegyzem, hogy a korábbi töltelékek nagy része megmaradt, mivel ők az akkori énem részei, és az évzáró töltelékbejegyzés is elkészül minden év december 31-én, ám a saját szigorú szempontjaim szerint.)

Időnként nálam is fel-felbukkan egy-két recenziós példány, de büszke vagyok arra, hogy nem vagyok ingyen könyves blogger, ez pedig nem reklámblog, azaz az olvasmányaim jelentős részét nem az ingyen könyvek alkotják. Már elmúlt a korábbi recenzióláz, mert bár jó dolog ingyen könyvet kapni, de amikor felgyűlik jópár, nem biztos, hogy akkora öröm az olvasás (hiszen láthatatlanul is ott lebeg, hogy erről bizony egy-két héten belül írni kell valamit), még akkor sem, ha én választhattam ki őket.

Éppen ezért sem érdekel a blog statisztikájában lévő számhalmaz. Persze megnézem, de nem problémázom azon, miért nincs százezerszer több olvasóm. Elég nagy baj, ha valaki csak a számok miatt blogol, pláne, ha ez még  a minőség rovására is megy.
De ha már a statisztikánál tartunk: a számok mellett a kereső kifejezéseket is meg tudom nézni, és nagyon jó érzés, amikor azt olvasom, hogy valaki A vágy villamosából keresett idézeteket, az operameséket vagy A néma leventéből mára már szállóigévé vált kérdést írta be, és itt megtalálta. Ezért éri meg ez az egész, amikor azt látom, hogy más számára is értékes az, ami nekem.

A magánéletemet és kisebb-nagyobb nyűgjeimet pedig nem szeretném ország-világ elé tárni, és ebben megerősített az egyik kedvenc versem is.
A blognak is van születésnapja, de miért ünnepeltessem ezért magam? Akit érdekel a pontos dátum, egyszerűen visszakeresheti, ha akarja.
Úgy gondolom, egy blog viszonylag pontos képet tud adni a szerzőjéről, úgyhogy nem is ragozom tovább.

Minden kattintásnak és hozzászólásnak (néhány korábbira a válasz blogköltözés miatt tűnt el, de jó ideje nagyon figyelek, hogy mindegyikre válaszoljak) nagyon örülök.
A cenzúrának sosem voltam a híve, úgyhogy nincs megjegyzés-moderálás sem, minden hozzászólást rögtön közzétesz a rendszer. Azért sem szeretem a moderálást, mert elüthetünk egy-egy karaktert a mondókánkban, és miután a blogger benyelte, már nincs módunk törölni és újat írni helyette.
Ha ebben a blogban is bárki bármilyen elírást talál, nyugodtan jelezze és kijavítom, elvégre tévedni emberi dolog.

És ha már tévedés: igen, ha hibát/elírást/tévedést találok egy-egy könyvben, akkor van képem azt megírni a bejegyzésben is. De mielőtt bárki azt gondolná, hogy egy a kákán is csomót kereső nőszemély vagyok, aki alig várja, hogy névtelenül aggathassa a körmeit, megnyugtatom, hogy ezeket a kiadóknak is szoktam jelezni, méghozzá e-mailben, amiből kiderül a nevem, amit egyébként is odabiggyesztek a levelek végén.
Hogy miért mégis ez a kötözködés?
"Mert a nép csóró, elfoglalt és utál olvasni."

Ha pedig úgy dönt, hogy pénzt ad ki egy könyvért, az legyen rendesen "elkészítve", elvégre a szakadt varrású inget is inkább a boltban hagyjuk, mint hogy a pénztárhoz rohanjunk vele.

Pontozás már a kezdet kezdetén sem volt, mert bízom benne, hogy a bejegyzésből kiderül, hogy tetszett-e az ominózus mű, vagy sem. Egyet nem érteni pedig bármikor lehet. 


Remélem, sikerül hasznos olvasnivalót találni, jó olvasgatást kívánok.


A fejlécben használt képek:
1. kép
A. Stevens: Olvasó lány
Pierre-August Cot: Ophelia
Hendricus Jacobus Burger: Olvasó fiatal nő
Sandra Bullock képét a Google-ban találtam.

4 megjegyzés:

  1. Ezt ha nem is írod le, akkor is világos. :) Ezért szeretem a blogod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :), és örülök, hogy Neked világos, csak gondoltam az újonnan érkezőkre :).

      Törlés
  2. Sandra Bullock egy szenzációs nő, nagyon szeretem. :)
    (Végigolvastam ám a bejegyzést is, de ez volt az, amit mindenképpen meg kellett említenem. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is nagy kedvencem ;).
      (Megértelek :))

      Törlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...