Könyvélmény-beszámoló

Varázslatos gyerekkor

2012-03-07T10:54:00.000+01:00

" Sovány voltam, beteges, meghizlalhatatlan. Gyakran kényszerültem ágyba, s ha véletlenül senkinek nem volt ideje mesélni vagy játszani velem, könyvet adtak kezembe, már akkor is, mikor még nem tudtam olvasni. Legelső könyvemet a szüleim csinálták összefűzött lapokból,
amelyet teleragasztottak metszett képpel, s a képek alá, szövegnek, saját verseiket írták. "

A napokban rám jött a Szabó Magdát akarok olvasni-roham, így egyértelmű volt, hogy ezt a regényét kezdem el, és jók volt a megérzéseim, már az első lapokon elvarázsolt.

Az írónő ebben a regényében nem csak a saját gyerekkoráról, szüleivel és a környezetével való kapcsolatáról, hanem a '20-as évek Debrecenéről is mesél. Korabeli sétát teszünk a Piac utcán, benézünk a színházba, megismerjük a rokonokat, a szomszédokat, a Szent Anna utca (itt lakott a Szabó család) többi lakóját.

A Piac utca a XX. század elején

Milyen lehet két olyan szülő gyerekének lenni, akiknek nem úgy alakult az élete, ahogy szerették volna? Egy apa, akinek az apja előre eldöntötte a sorsát - csakis jogász lehet - , egy anya, aki hiába okleveles tanító, mégsem gyakorolhatja hivatását. Mégis a szigorúnak tűnő Szabó Elek és Jablonczay Lenke, aki kislánya szemében valójában tündér, mesés gyerekkort teremtett egyetlen gyermeküknek.

Bár Szabó Magda maga is bevallja, hogy az idő megszépíti az emlékeket, mégis olyan szeretettel és őszintén mesél mindenről (pl.: vallásról, halálról), örömteli és szomorú pillanatokról, hogy a kétely gondolata sem merül az olvasóban, hogy az a gyerekkor mégsem ilyen volt, hogy egy szegénységben tengődő család élete nem lehet ilyen.

A gyerekkori csínytevések, játékok, titkok és sérelmek mellett Szabó Magda visszaemlékszik szülei művészet iránti elköteleződöttségére, a hitéletről, otthoni szokásaikról, Arany Jánossal való első és meghatározó találkozásáról, első írói szárnypróbálgatásairól. Mindarról, ami meghatározta későbbi életét és írói pályafutását.

Élmény volt olvasni, bennem is néhány gyerekkori élmény felderengett, ahogy az írónőben is annak a bizonyos ókútnak a mélyéről. Nem is csűröm-csavarom tovább: egyszerűen jó volt együtt emlékezni Szabó Magdával, aki bizonyosságot tesz arról, hogy a szülői szeretet és törődés sosem helyettesíthető pénzzel. Varázslatos hangulatú könyv, vétek lenne kihagyni ;).

Szabó Magda: Ókút
250 oldal
Európa Kiadó, 2008
2300 Ft

Hangoskönyv:
Ónodi Eszter előadásában
MP3 CD
Kossuth Kiadó, 2008
2990 Ft

A bejegyzésben szereplő képek forrása:
A korabeli Debrecen képe: hu.wikipedia.org/wiki/Debrecen
Szabó Magda gyerekkori fényképe: laudator.blog.hu

Vers

2012-03-06T10:57:00.003+01:00

Úgy néz ki, A hét verse is felébredt téli álmából. Ezúttal az angol líra gyöngyszemei közül választottam egyet, ami mostanában többször is eszembe jutott.

William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok

(Ford.: Szabó Lőrinc)

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, -
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, - néztem, - nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

A verset most is a MEK-ről másoltam.

A tűzliliomokat az orszagalbum.hu-n találtam.

~~Nemsoká lesz könyves iromány is, még születőben van a bejegyzés.~~

Márciusi mustra

2012-02-29T08:08:00.000+01:00

Csalóka a cím, ugyanis akad 1-2 még februárban megjelenő könyv is, amit nem hagyhattam ki.
Most rendhagyó módon egymás mellé pakoltam a borítókat és a főbb adatokat. Kattintással nagyítható ;).

Rögtön itt van négy Agatha Christie:
A Bertram szálló borítója szerintem gyönyörűséges lett, ~~mondom én, aki mindenféle hímezett-hámozott párnát, terítőt és egyebet utál.~~ Ő az egyik kivétel, aki erősíti a szabályt, mert Miss Marple ezen története a Libriben és a Lírában már kapható, de a többi boltba is napokon belül megérkezik.

A Gyilkosvadászat korábban Gloriett a hullának címen jelent meg, melyben Poirot egy kerti ünnepélyen történt gyilkosság ügyében nyomoz.
Elvileg ez a regény február utolsó napján kerül a boltokba.

Aztán itt Az ABC-gyilkosságok, ami az első AC-m volt, rögtön egy Poirot-történetet sikerült kifognom, és azóta is rajongó vagyok. A történetről csak annyit - aki esetleg nem ismeri -, hogy Poirot névtelen levelet kap egy gyilkostól, aki az ABC kezdőbetűinek megfelelően választja ki áldozatát és a tett helyszínét is közli is a detektívvel.
Várható megjelenés: március 7.

A hét számlap rejtélyében sem Miss Marple, sem Monsieur Poirot nem bukkan fel, helyettük Lord Catterham lánya, Batyu jár utána egy apja kastélyában elkövetett, de rosszul végződött csínynek.
Várható megjelenés: március 9.

A római kém Kr. u. 64-ben játszódik, középpontjában a nem éppen épelméjű Nero (igen, 4 éven keresztül számtalanszor elhangzott, hogy röviden kell ejteni a nevét) császár, nevelője: Seneca és egy kém áll.
Kíváncsi vagyok, mennyi a történet valóságalapja, mindenesetre nem hangzik rosszul.
Várható megjelenés: március 1.

A Messzire fuss, soká maradj! szerzője valójában egy középkorral foglalkozó hölgy, akinek krimijében Párizsban egyszer csak patkánytetemek és négyesre emlékeztető keresztek jelennek meg az ajtókon. A szálakat végül Adamsberg felügyelő göngyölíti fel.
A kötet egyébként az Európa egy újabb életmű sorozatának első darabja, mely korábban már más borítóval megjelent náluk.
Várható megjelenés: március 5.

Még nem olvastam Akunyintól sem semmit :$, de A cár könyvtára cím már eleve nem hangzik rosszul. Ráadásul ez is egy sorozat első darabja. A főhős a korábban megismert Fandorin unokája, Nicholas Fandorine, aki családja után nyomoz, hamarosan azonban az életére törnek.
~~Kezdek egyre inkább szimpatizálni a könyvvel.~~
Várható megjelenés: március 7., de 19-et is láttam már.

Az elefánt vándorútja is két éve már ugyanezzel a borítóval megjelent - onnan tudom, mert néhányszor megcsodáltam a kirakatban, de végül nem vettem meg. Állítólag nem ez Saramago legjobb regénye (még nem olvastam tőle semmit, így nem tudok nyilatkozni). Főszereplője egy elefánt, amit a XVI. században III. János portugál király küld nászajándékba az osztrák Miksa főhercegnek.
Várható megjelenés: március 14.

Frissítés: három újabb könyvvel gyarapodott a rovat:

Anne Bronte regénye sokáig beszerezhetetlen volt, de néhány nap múlva ismét a boltokba kerül. Hm, és milyen szép a borítója ;).

A Cartaphilus jóvoltából Dickens-szel utazhatunk a korabeli Londonba, a tervek szerint március 22-től.

Az I. P. C. Könyvek egy újabb szépséges borítójú könyvet jelentet meg, egyedül a tartalma miatt vagyok szkeptikus. Bár még nem olvastam egyetlen könyvüket sem, de másoktól hallottam, hogy akadnak sántító részek a könyveikben. Mindenesetre ebben a regényben Jane Austen nyomoz majd és az ismertetőben Colombo-hoz hasonlítják. Hát...
A könyvet Fazekas Eszter fordította és már több webáruházban is rendelhető.

Modern vámpírmese

2012-02-27T11:41:00.000+01:00

" - Észnél vagy? Öregemberhez én nem nyúlnék piszkafával se. Nem gondolod, Jerne, hogy visszataszító, ahogyan nagy büszkén hordozzák fonnyadt testüket az idősödő emberek, végig utcákon, tereken, egyéb nyilvános helyeken? Nem is volna szabad élni az olyannak, aki elmúlt negyven, s mégis, ott vannak mindenhol... Csak miattad aggódom, Jerne, hogy így végzed te is.
- Hogyan?
- Ha nem kezdesz a vérszíváshoz minél előbb, te is megnézheted magad. A véredben van, ez kétségtelen, de az tudna téged igazán motiválni, ha meghalnál. Addig nem bánod, hogy peregnek a napok.
- Én szeretnék meghalni, nagymama, de majd egy kicsit később."

Nem tudom, miért, de sose vonzottak a vámpíros könyvek. Jó pár éve, hogy láttam az Interjú a vámpírralt, mégsem éreztem utána, hogy most azonnal vámpíros könyvet akarok olvasni. Aztán megláttam Diamantnál ezt a könyvet, és egyszer csak elkezdett érdekelni.

Főhősünk a huszonéves Voltamper Jerne (aki egyébként fiú) egy budapesti bérházban él 235 éves, de még mindig vonzó nagymamájával, aki mellesleg vámpír, és éjszakánként gyakorolja is a hivatását. A nagyi valódi nevét nem tudni, elővigyázatosságból mindig más néven mutatkozik be, mellesleg tőzsdézik (valójában ebből élnek) és élete során több hírességgel is volt szerencséje találkozni, mint pl.: Robespierre-rel, Oscar Wilde-dal vagy Liszt Ferenccel.

Annak idején Jerne postán érkezett hozzá, azóta együtt éldegélnek, ám a nagymama igencsak aggódik unokájáért, akinek nagyon úgy tűnik, nem fűlik foga a vámpírkodáshoz. Pedig ő mindent megtett az ügy érdekében: Angliában taníttatta, ha eljön az idő, legyen egy fedőhivatása, ami látszólag a megélhetését biztosítja a külvilág számára.
Jerne meseíró szeretne lenne, így az Elektra és Társa Kiadónál vállal szerkesztői munkát. Közben természetesen tovább írja meséit, amiket azonban sehogy sem sikerül kiadatnia, ugyanis ezek a művek elég szokatlanok.

A történet második részében Jerne már máshol tevékenykedik, magyar tudását igyekszik tökéletesíteni és aktívan készül valódi hivatása műveléséhez, azaz a vérszíváshoz.

Már az első oldalakon vigyorogtam, mint a vadalma, amikor a hazatérő nagymama az előző éjszakai viszontagságait meséli Jernének. Imádtam a nagyit a sztorijaival (ő is az a fajta, akivel mindig történik valami), az aggódásával, ahogy unokája útját igyekszik egyengetni. Mindkettejüknek megvan a véleményük Magyarországról, mégis szeretik az országot azon belül is Budapestet, a nagyi szerint itt a legjobb a felhozatal. A kettejük párbeszédeit pedig nem lehet fapofával olvasni :). Az elején nem is gondoltam, hogy egy vámpírnak is mennyi nehézség aggódik az életében, főleg ha a valódi hivatása eltitkolásáról van szó.
Roppant szórakoztató, és bár továbbra sem fogom falni a vámpíros könyveket, ezt a két vámpírt nagyon megszerettem ;).

Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
Vérmese
252 oldal
Európa Kiadó, 2011
2900 Ft

Poirot nyaral

2012-02-25T13:47:00.001+01:00

"Egyszer valamelyik kis ügyemmel kapcsolatban egy archeológiai expedíciót kellett kísérnem, és ott megtanultam valami fontosat. Az ásatások során, ha találnak valamit a földben, először is roppant gondosan mindentől megtisztítják. Elviszik a fellazult földet, egy késsel eltávolítanak mindent a leletről, míg végül ott marad a tárgy magában, minden idegen, zavaró tényezőtől megszabadítva, készen rá, hogy lerajzolják és lefényképezzék. Ezt igyekszem most én is utánozni: eltávolítok minden zavaró momentumot annak érdekében, hogy a kendőzetlen igazság teljes fényében csilloghasson."

Poirot éppen vacsoráját költi egy étteremben és éppen egyiptomi vakációját tervezi, amikor fültanúja lesz a szomszédasztalnál ülő fiatal pár beszélgetésének. A kis belga hamarosan útnak is indul és a hajó fedélzetén viszontlátja az étterembeli férfit, aki egy másik nővel, a feleségével indul nászútra a Níluson. Mrs. Doyle-nak, leánykori nevén Linnet Ridgeway-nek igazán irigyelt élet jutott. Gyönyörű, gazdag és egész életében a kisujját sem kellett megmozdítania, mindent megkapott és mindenki őt csodálta. Rövidesen azonban eltűnik a mosoly Linnet arcáról, amikor megérkezik a férj, Simon korábbi jegyese, Jacqueline de Bellefort is a hajóra, aki mellesleg korábban Linnet legjobb barátnője volt. Ahogyan a többi utasnak, Poirot-nak is feltűnik a szerelmi háromszög, majd Mrs. Doyle rettegve meséli el a detektívnek, hogy fél. Méghozzá nem is alaptalanul. Egy reggel Linnetet holtan találják a kabinjában. Vajon ki és miért ölte meg a nőt?

Feltűnik az utasok közt Poirot egyik ismerőse, Race ezredes, aki egy éve már segítségére volt egy nyomozásban, így együtt veszik most is kezükbe a dolgokat. A gyilkos azonban nem nyugszik, és ismét lecsap.

De ahogy azt már megszokhattuk, ahol Poirot feltűnik, ott nem marad megoldatlan ügy, aki most egy régészhez hasonlóan göngyölíti fel a szálakat.

Az első 50 oldalon főleg a szereplők bemutatása folyik, ahol picit elveszve éreztem magam, ugyanis olyan sokan vannak és úgy éreztem, nem fogom tudni követni, ki kicsoda és kinek a kije. Akad köztük többek között írónő, háklis vénkisasszony az ápolónőjével, ügyvéd, lázadó és régész is.
De amint kifutott a hajó és fokozatosan színre léptek az utasok, minden világossá vált. Kivételesen viszonylag sokat kellett várni a gyilkosságra, azonban addig sem unatkoztam, a szereplők közti párbeszédeken nemegyszer jól szórakoztam, ill. a szálak is kezdtek bonyolódni.Innentől kezdve alig tudtam letenni és a krimi királynőjének most is sikerült meglepnie a legvégén.

Viszonylag kevés művet olvastam Agatha Christie-től (mea culpa), de ez volt az eddigiek közül az egyik legjobb. Ráadásul most volt egy megérzésem a gyilkossal a kapcsolatban és bejött! ;) ~~Elveszett bennem egy Miss Marple.~~ A krimi szerelmeseinek kötelező, de ha valaki egyszerűen csak egy izgalmas olvasmányra vágyik, ne hagyja ki! ;)

A filmváltozatot eddig még nem láttam, egyszer éppen odakapcsoltam, amikor ment a tévében, de valamiért mégsem néztem meg. Majd legközelebb.

Agatha Christie: Halál a Níluson
Fordította: Szabó Zoltán
364 oldal
Európa Kiadó, 2006
1800 Ft
Gondolom, ezt a regényt is hamarosan új köntösben megjelenteti az Európa.

A kép forrása: bookline.hu

Értelem és érzelem

2012-02-19T18:33:00.000+01:00

" - Tudod, kedves Hans mester, ebben a családban az a legelképesztőbb, hogy a legváratlanabb pillanatokban újabb és újabb titkok bukkannak a felszínre."

1527-ben Erasmus ajánlólevelével érkezik Thomas More chelsea-i házába ifj. Hans Holbein, hogy megfesse az ekkor már elismert udvaronc és tudós családi portréját. More vér szerinti lányai már mindhárman férjhez mentek, egyedül gyámleánya, Meg Giggs (a lenti festményen balról az első) maradt pártában, aki gyerekkori házi tanítója és szerelme, John Clement hazatérését várja. (More gyerekei különösen ismertek voltak műveltségükről, ami ebben a korban valljuk be, nem sokaknak adatott meg.)
More-ról ekkor már sokféle szóbeszéd járja az eretneküldözésben folytatott részvétele kapcsán, Meget is súlyos kétségek gyötrik nevelőapjával kapcsolatban, miközben VIII. Henrik mindent elkövet, hogy megszabaduljon felségétől, a katolikus Aragóniai Katalintól és elvehesse Boleyn Annát.
Meg hamarosan különös felfedezést tesz a festő vallási nézeteivel kapcsolatban, aki nagy elánnal veti bele magát a családi portré megfestésébe.

Hat éven át követjük a szereplők sorsát, de emellett részletes korrajzot is kapunk nemcsak Anglia, de Európa életéről is, ahol egyre inkább erősödik a katolikus egyház elleni fellépés és egyre nagyobb teret hódít a reformáció. Tanúi leszünk, hogyan szedi áldozatait a köleshimlő (vagy más néven izzadásos betegség, mely egy nap alatt végezhet áldozatával), az eretnekek mozgalmának, üldöztetésüknek, kegyetlenkedéseknek, miközben Hans mester számos festményt alkot és Thomas More karrierje is felfelé ível.

Mivel a történetet Meg szemszögéből ismerjük meg, így egy picit meglepődtem, amikor a narrátor szerepét egyszer csak az írónő vette át , majd visszatért Meghez, de gyorsan megszoktam. Egyszer-kétszer megijedtem, amikor számomra túl romantikussá váltak az események, de szerencsére gyorsan témát váltottak, így nyugodt szívvel olvastam tovább ;).

A regény nagyon olvastatja magát, folyamatosan fenntartja az érdeklődést és a számos titok mellett rengeteg új információt kapunk pl.: Thomas More-ról vagy éppen arról, mi is volt az eretnekek legnagyobb bűne, mellyel szemben a katolikus egyház fellépett velük szemben. ~~(Nem, nem a templomban lévő képek és szobrok rombolása volt.)~~

Nagyon élveztem a képek születését és a leírásokat, és nem is sejtettem, hogy Holbein képei mennyi titkos üzenetet és utalást rejtenek. Nemcsak a More család portréje, hanem az egyik legismertebb képe,
A követek is (érdemes nagyban megnézni!):

Külön kiemelném, hogy az írónő nem hasra ütésszerűen írta meg a regényt, hanem komoly kutatómunka előzte meg, melynek forrásjegyzéke megtalálható a könyv utolsó lapjain. Ahogy Vanora Bennett fogalmaz:
"Ez a történet jóval több történelmi tényre épül, mint azt az olvasó gondolhatná."

A főbb szereplők mindegyike valós személy, melyeknek jó volt bepillantani a mindennapjaikba. Thomas More-ról bizonyára mindenki hallott, de nem biztos, hogy ennyire részletesen elmerült az életében, mint amennyit a könyvből megtudunk róla.
Meg Giggs sem elégszik meg a korabeli nők otthon hímezgető életével, hanem ahol tud segít és nem kerüli el figyelmét senki és semmi sem.
Holbein pedig különös egy figura volt ;). A regényben két képet is fest More-ékról, azonban a másodikat a rajta szereplő aláírás miatt nem neki tulajdonítják, ám egyre inkább hajlanak arra, mégis a német festő alkotása.

Egyetlen negatívum a regényben az itt-ott felbukkanó nyomdahibák (szóköz vagy éppen egy szó hiánya), melyek egy hangyányit lassítják az olvasást, de ettől eltekintve, mindenkinek megéri elolvasni, aki kicsit is érdeklődik a korszak és/vagy Holbein élete és művei iránt. Az biztos, hogy most már tényleg el kell olvasom Shakespeare-től a III. Richárdot ;).
A regény 25% kedvezménnyel a Bookline-on február 20. és március 31. között.

Vanora Bennett: Hölgy mókussal és seregéllyel
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Geopen Kiadó, 2011
608 oldal
3990 Ft
Az írónő honlapja

A képek forrása:
Wikipaintings.org, ahol a festő többi műve is megtekinthető
Sir Thomas More és családjának portréja

Szösszenetek Miss Austen tollából

2012-02-15T08:09:00.000+01:00

"- Gondolja, hogy nem megy vissza?

- Ó, drágám, bizonyára visszamegy, de teljes szívemből azt kívánom, bár ne tenné! El sem tudja képzelni, kedvesem, mennyire ragaszkodom hozzá! Erről jut eszembe, nem szerelmes belé kedvesem?

- Meg kell hagyni, minden csinos fiatalemberbe szerelmes vagyok, akit csak meglátok! - felelte nevetve Catharine.

- Én is így vagyok vele! - jelentette ki Camilla. - A világ összes csinos fiatalemberébe szerelmes vagyok!

- Akkor túltesz rajtam, ugyanis én csak azokba vagyok szerelmes, akiket látok is!"

A Vágy és vezeklés után egyértelmű volt, hogy valami vidámat kell olvasnom. A dilemmám hamar meg is oldódott, mert eszembe jutott Jane Austen korai műveinek eme gyűjteménye. A kötetben regényeket, elbeszéléseket, vígjátékokat és leveleket egyaránt olvashatunk.

A címadó regény a válogatás leghosszabb darabja a maga 65 oldalával. Hősnője, az árván maradt Catharine, aki hipochonder nagynénjével, Mrs. Percival-lal él vidéken. A nagynéni folyamatos szópárbajban áll az új lelkésszel, Mr. Dudley-val, míg Catharine a parókia korábbi lakói, a Wynne kisasszonyok elköltözése miatt búslakodik. A nagynéni a széltől, de leginkább a fiatalemberektől óvja leginkább a lányt, míg végül beadja a derekát és beleegyezik, hogy távoli rokonai, Stanley-ék meglátogassák. A házaspárral megérkezik leányuk, Camilla is, akivel hősnőnk igyekszik barátságot kötni, azonban hamarosan kiderül, hogy Camilla nem is olyan művelt és a könyvek sem érdeklik annyira, mint Catharine-t. Sőt, Camilla egy igazi korabeli cosmo lyány, aki hosszas leveleket vált barátnőivel, melynek állandó témája a kisasszonyok legújabb ruhájának részletes bemutatása. Camilla emellett leginkább az ismerősei szapulásával tölti legszívesebben az időt. Egyedül Dudley-ék közelgő báljának hírével lehet lázba hozni, melyre Catharine kivételével mindenki elindul. Azonban Catharine fogfájása elmúlik és éppen neki áll készülődni, amikor egy ismeretlen fiatalember toppan be és őt keresi...

A további művek középpontjában is a már megszokott elemek: a kor és az emberek kifigurázása áll.
A szereplők között találunk hiút, ostobát, kapzsit, alkoholistát, a műfajok között pedig a vígjáték mellett, JA sikeresen próbálkozott a szentimentális és a pikareszk (A szépséges Cassandra nekem pikareszknek is tűnt) regény parodizálásával.
Mind a hat JA-regényt olvastam, de mégis most éreztem azt, hogy Miss Austen ezen szösszenetek írása során csillogtatta meg leginkább a humorát. Például az alábbiakban:

"A tökéletes összhang eme boldog időszaka alatt az idősebbik Fitzroy kisasszony megszökött a kocsissal, a szeretetre méltó Rebeccát pedig nőül kérte Roger kapitány Buckinghamshire-ből.
Mrs. Fitzroy nem helyeselte a frigyet az ifjú pár zsenge kora miatt, lévén Rebecca csupán harminchat esztendős volt, Roger kapitány pedig nemrég múlt hatvanhárom. Hogy legyőzzék az anyai ellenkezést, megállapodtak abban, hogy várnak még egy ideig, míg mindketten idősebbek nem lesznek."

Vasárnap délelőtt kezdtem el olvasni és délután már a végére is értem, mert nem tudtam és nem is akaródzott letenni, annyira kíváncsi voltam, hogy a következő történet mit tartogat. Egyetlen negatív észrevételem van: sajnálom, hogy Miss Austen a kötetben található több művét nem fejezte be, mert az előzmények alapján - ahogyan azt már megszokhattuk -, biztosan valami nagyon vicces sült volna ki.
Az abszolút kedvenceim a Catharine, a Frederic és Elfrida, ill. a Henry és Eliza.
~~Kinek kell már Rejtő, ha itt van a Catharine? :P~~
Jane Austen-rajongóknak kötelező, de aki most készül megismerkedni az írónő munkásságával, bátran vegye a kezébe, két nehéz olvasmány közt nagyszerűen fog szórakozni! ;)

Jane Austen: Catharine és más korai művek
Fordította: Barcza Gerda
178 oldal
Lazi Kiadó, 2006
1800 Ft
Szívfájdalom, hogy elvétve lehet már csak kapni.

A kép forrása: austenonly.com

Kisiklottak

2012-02-13T11:26:00.000+01:00

"Akkor a könyvtárban is állta Robbie tekintetét, míg Cecilia csak elsuhant mellette, semmi jelét nem adva, hogy hálás a szabadulásért. Nem a köszönet a fontos, Briony tudta jól, nem a jutalom. Ahol önzetlen a szeretet, ott fölösleges a beszéd, s ő akkor is meg fogja védeni a nővérét, ha Cecilia sosem ismeri el, mit köszönhet neki."

Évekkel ezelőtt (meglepő módon :P) sokszor útba esett egy könyvesbolt, aminek a kirakatában mindig ott volt ez a könyv. Persze már akkor is ott volt bennem a kisördög, hogy ez is kellene nekem, de ellenálltam(!!!), és hónapokig meg is feledkeztem róla.
Aztán néhány hete megint felébredt bennem az a bizonyos kisördög, hogy ezt a könyvet kell olvasnom. Végül hallgattam a megérzéseimre és nem csalódtam.

1935 nyarán nagy a sürgés-forgás a Tallis-házban. A személyzet a vacsorához készülődik, míg a legkisebb gyerek, a tizenhárom éves Briony egy színdarabbal rukkol elő. Hamarosan megérkeznek az unokatestvérek és a legidősebb Tallis, Leon az egyik barátjával, a a csokoládémágnás Paul-lal. Mr. Tallis szokásához híven a minisztériumban van, míg felesége lepihent, így próbálván megelőzni gyakori migrénjét.
Briony az unokatestvéreivel próbálja a darabját, ám a rokonok nem olyan lelkesek, mint ő, így inkább más elfoglaltságot keresnek. Az élénk fantáziával megáldott kislány ekkor lesz az ablakból szemtanúja, hogy nővére, Cecilia a takarítónőjük fia, Robbie szeme láttára beugrik a kertben álló szökőkútba. Cecilia és Robbie most diplomázott, azonban a lány mindeddig kerülte a fiút.

Briony nem érti a dolgot, és a vacsora előtt, amikor Robbie egy levél átadásával bízza meg, a kislány rosszat sejtve felbontja és elszörnyed a tartalmán, majd átadja nővérének. Hamarosan a fiú is megérkezik, hogy bocsánatot kérjen Ceciliától, azonban Briony egyszer csak váratlanul betoppan.
A vacsora sem zökkenőmentes, majd újabb események borzolják a kedélyeket, megérkezik a rendőrség is. Robbie-t súlyos vádakkal illetik, melyeket Briony alátámaszt. A kislány ekkor még nem is sejti, hogy vallomása örökre megpecsételi mindannyiuk életét.

Öt év múlva, 1940-ben a második világháborúba csöppenünk, amikor ismét találkozunk a szereplőkkel. Az ekkor tizennyolc éves Briony most kezd rádöbbenni öt évvel ezelőtti tette súlyára, melyet igyekszik jóvá tenni. De meg tudnak-e neki bocsátani? Meg lehet-e bocsátani egy egész életre kiható bűnt?

"Azt kívánta, bárcsak ő maga is másvalaki lenne, olyan, mint az életerős Fiona, előtte azzal a hosszú, folttalan jövővel, maga mögött a szerető szívű, szerte ágazócsalád támogatásával, otthonával, ahol a kutyák és a macskák latin neveket kapnak, és ahol Chelsea művésztársadalma is szívesen megfordul. Fionának nincs más dolga, mint élni az életét, menni az úton előre és felfedezni sorsa történéseit. Ami őt magát illeti, ő bizonyára egy szobában fogja leélni az életét, és a szobának nem lesz ajtaja."

     Már az elején magával ragadott a történet, amikor is Briony-t egy kedves kislánynak gondoltam, aztán ahogy haladtam előre, egyre jobban megutáltam. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ő az eddigi legantipatikusabb női szereplő, akivel eddigi olvasmányaimban találkoztam.
A történet lassan bontakozik ki, és előfordult, hogy elveszve éreztem magam, de néhány oldallal később mindenre választ kaptam, így a későbbiekben már nem zavartak a hirtelen ugrások.
McEwan nagyon szépen ír és mindvégig fenntartja az olvasó figyelmét. Míg az elején picit lassan haladtam vele (ez köszönhető az Ulpiusnál igencsak szokatlan mini betűknek is), aztán nem tudtam letenni, alig vártam, hogy folytathassam.

     Miután becsuktam a könyvet, még mindig azon járt az eszem, hogy megverném ezt a Briony-t. Ezt az érzést pedig megerősítette a film is, amit néhány órával a regény befejezése után azon frissiben meg is néztem. Amikor megláttam a tizenhárom éves Briony-t játszó Saoirse Ronan-t, rögtön az ugrott be, hogy itt a kis mocsok, aki valóban zseniálisan játssza a szerepét.
Briony-t egy percig sem sajnáltam, sem a regényben, sem a filmen. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám a regény, hogy ennyire felkavar. Abszolút ötcsillagos.

    Azért kár, hogy a film készítői a végét átírták és néhány apróságra nem figyeltek. A Tallis gyerekek ugyanis sosem szólítják Anyának az anyjukat, aki tudomásul is veszi, hogy sosem volt igazi anyja három csemetéjének. Plusz pont viszont, hogy Keira Knightley mellé végre nem egy csigafiút választottak.

A film felirat nélküli előzetese (magyar felirattal csak pocsék minőségűt találtam):

Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Fordította: Lukács Laura
352 oldal
Ulpius-ház, 2007
2999 Ft
~~Nem tudom, ki írta a fülszöveget, de tudtommal a 23 évesek már nem nevezhetők kamasznak.~~

Képek:
movies.nytimes.com
PORT.hu

Mustra

2012-02-10T16:40:00.001+01:00

Igen, már megint mustrázom, mert olyan könyveket láttam az előrendelések között, hogy ihaj... Ráadásul csupa filmes könyvet sikerült kiszemelnem.

Rögtön itt az első, mely igaz történetet mesél el.
Colin Clark naplót vezetett a herceg és a kóristalány c. film forgatása alatt, aminek köszönhetően megismerkedett Marilyn Monroe-val.

A könyv alapján készült az azonos című film is, melynek főszerepéért Michelle Williamset Oscar-díjra jelölték.

Colin Clark: Egy hét Marilynnel

Fordította: Fazekas István

242 oldal

Gabo Kiadó

2490 Ft

Várható megjelenés: február 16.

A film is aznap kerül a mozikba.

Bár még az Én nem félek is a várólistámon csücsül, de márciusban jelenik meg Niccolò Ammaniti új könyve, az Én és te.

A magának való és kissé neurotikus, tizennégy esztendős Lorenzo azt hazudja, hogy iskolatársaival síelni megy, ám ehelyett római bérházuk pincéjébe zárkózik be, hogy ott, a kellemetlen külvilág konfliktusait és képmutatását kirekesztve, egy héten át csak heverésszen, olvasgasson, kedvenc időtöltéseinek éljen. Nem számol azonban egy váratlan fordulattal: a pincébe egyszer csak betoppan alig ismert féltestvére, a huszonhárom éves Olivia is. A drog, a világ és önmaga elől menekülő, törékeny és esendő Olivia megjelenése nyomán minden megváltozik. Lorenzo kénytelen levetni a problémás kamasz álarcát, és tenni valamit, mert nagy baj van... (Részlet a fülszövegből)

A regényből Bernardo Bertolucci készít filmet.

Niccolò Ammaniti: Én és te

Fordította: Matolcsi Balázs

148 oldal

Európa Kiadó

2900 Ft

Várható megjelenés: március 5.

Részlet a könyvből

Legalább két éve esz a fene ezért a Szabó Magdáért, akkor láttam meg az imádott Nyomorék könyvesboltban a fehér borítóst, de nem vettem meg. Erre az Európa előrukkolt egy sokkal szebb kiadással.

Szabó Magda: Az ajtó

264 oldal

Európa Kiadó

3000 Ft

Várható megjelenés: március 6.

A regényből Szabó István készített filmet, melynek hivatalos bemutatója március 8-án lesz, de az Uránia Moziban már megtekinthető.

Láthatatlan poénok

2012-02-08T13:18:00.000+01:00

"- Mondja, fiam - közben egy pénzdarabot nyújtott át -, milyen katonatisztek laknak a szállóban? Elsősorban nyugdíjazott vagy szabadságolt jöhet szóba.

- Mind a kettőből van. Durien százados úr holnap kezdi meg a szabadságát, már intézkedett nálam a menetjegyéről Nizzáig. Azután itt van Podvinecz marsall.

- Előbb vegyük a századost. Hol találhatom?

- Oranba utazott, csak holnap érkezik vissza.

- És a marsall úr őexcellenciája? Nyugdíjas?

- Nem.

- Aktív?

- Az sem.

- Hát miből él?

- Alkoholista - felelte rövid habozás után.

- Az én emberem! Vezessen hozzá!"

     Rejtő Jenő nevét hallva bizonyosan sokunknak az első szó, ami beugrik róla, az a humor. Ezért is választottam ezt a könyvet, mert kicsit sok(k) volt együtt az Amerikai psycho és A Kelta álma (róluk is írok majd, türelem ;)).

   A történet elején egy vendéglőbe csöppenünk, ahol a tulajdonos a ~~kocsmatöltelékeknek~~ vendégeknek a láthatatlan légió legendájáról mesél, melyet volt szerencséje látni is.

     Sir Oliver Yolland, Denham örökös grófja petróleumért kutat a sivatagban, célja, hogy megelőzze örök riválisát, Livingstone -t. Ehhez pedig szüksége van egy seregre is, melynek toborzása nem kis feladat. Természetesen a katonák összegyűlnek, és a csapat útnak indul a sivatagba, ahol különös emberek keresztezik útjukat.

Forrás: www.kepeslap.com

Rövidsége ellenére, nekem csak lassan állt össze a kép és nemegyszer elvesztettem a fonalat, hogy az éppen beszélő szereplő akkor ki is (és nem az álnevekre gondolok). Jöttek a poénok, én viszont szinte az egész történetet fapofával olvastam végig, csak ritkán csalt egy halvány mosolyt az arcomra. akármilyen vicces is a kocsis, ha valaki nem tud németül, kicsi az esélye, hogy értse a mondókáját, így jól jött volna egy lábjegyzet vagy szószedet is.
Arról nem is szólva, hogy találkoztam egy-két teljesen értelmetlen mondattal, a de és a viszont egymás mellé pakolása pedig egyszerűen katasztrofális.

Azt hiszem, gyerekkoromban Rejtő ellen is beoltottak. Azért majd egyszer kap egy esélyt egy másik könyvével. Ötletek már vannak: Vesztegzár a Grand Hotelben és a Piszkos Fred, a kapitány. De ez még a jövő zenéje, addig is, ha valami vidámra vágyok, inkább Durrellt olvasok.

Rejtő Jenő: A láthatatlan légió
238 oldal
Alexandra Kiadó, 2006
799 Ft (milyen szerencse, hogy féláron vettem :P)

Tudtommal önállóan csak hangoskönyvben kapható, melyet
Reviczky Gábor olvas fel.
MP3 CD, 397 perc
Kossuth Kiadó, 2008
3800 Ft
A Libri ismertetője szerint "melyet méltán tartanak egyik legnépszerűbb és legmulatságosabb regényének."
Te jó ég! Ha ezt tartják az egyik legjobb művének, akkor kezdek félni a többitől. Még szerencse, hogy mást nem vettem meg tőle :P.

Deus ex machina

2012-01-31T11:52:00.000+01:00

"Nem akar találkozni az anyjával, most nem akar foglalkozni vele. Valójában mindig is zavarba ejtőnek találta, ha az anyjával kellett foglalkoznia. Nem arról van szó, hogy gyűlölné őt,még csak nem is neheztel rá, ahogy állítólag oly sok halandó fiú érez gyűlöletet és neheztelést az anyja iránt - próbálnának csak szerencsét a mi tomboló, bosszúvágyó anyáinkkal, odafent a felhőkbe burkolózó Olümposzon! -, egyszerűen csak a legkevésbé sem tartja őt anyaszerűnek, hiszen nevetségesen fiatal, alig húsz évvel idősebb nála; ráadásul úgy tűnik, egyre csak fiatalabb lesz,legalábbis nem öregszik, és Adamet aggodalommal tölti el az érzés, hogy szép lassan utoléri. Úgy tűnik, az anyja is tudatában van ennek a jelenségnek, és a legkevésbé sem találja különösnek. Sőt, amióta Adam elég idős lett ahhoz, hogy észrevegye, milyen fiatal az anyja, időről időre rajtakapni véli az asszonyt azon, hogy összeszorított ajakkal, egyfajta hallgatag élénkséggel méregeti őt, mintha türelmetlenül várná, hogy végre eljusson valamiféle megvalósíthatatlan érettségre, hogy végre egykorúak legyenek, hogy kart karba öltve elindulhassanak a jövő felé, ami... milyen is lesz? Adam számára apa, az anyja számára pedig férj nélkül való. Mert Adam apja haldoklik. Ezért van itt Adam, ezért figyeli nevetségesen kicsi pizsamájában, hogyan virrad fel nyárközép napjának hajnala."

     Az ablakban egy fiatal férfi, Adam áll és az éppen megálló vonatot fürkészi. Adam Godley (a nem angolosok kedvéért god = isten) a feleségével, Helennel érkezett a szülői házba, ahol a Toronyszobában az apja, az idősebb Adam fekszik kómában a szélütése után. Furcsa egy család ez a Godley-éké. A családfő egész életét a munkájának, a végtelenek kutatásának szentelte. Az első felsége elhunyt, majd feleségül vette a nála jóval fiatalabb Ursulát. A szülői házban élő 19 éves lányuk, Petra nemrégiben még leborotválta a fejét és éppen egy könyvön dolgozik, melyben betűrendben ismerteti az emberiség minden létező betegségét. Ursula, a ház asszonya jobbnak látta, hogy beteg férjét a kórházból hazatérve a dolgozószobában helyezzék el, ahol éjjel-nappal be vannak húzva a függönyök. Pedig Ursula nem tudja, mennyit érzékel valójában férje a külvilágból. De úgy érzi, a vén satrafa, a korábban jobb létre szenderült anyósa is egyetértene vele. Az ifjabb Adam és Helen kapcsolata sem mondható tökéletesnek, ott lebeg köztük a válás gondolata.
A családhoz tartozik, Rex, a kutya, ill. a házvezetőnő, Ivy Blount és a béres, Duffy.

    Nemsokára megérkezik Roddy Wagstaff, aki a beteg életrajzát készül megírni, mellesleg Petra "udvarlója". Bár ezt sem lehet rá mondani a szó megszokott értelmében, inkább csak Petra képzeletében érzi, hogy érdeklődik Roddy iránt, ill. Roddy őiránta.
   A nap folyamán egy különös idegen, az id. Adam jó ismerőseként mutatkozik be. Ki lehet ez a titokzatos Benny Grace-ként bemutatkozó férfi és vajon mivel kavarja fel az állóvizet a házban?

Az egyetlen nap történetét elmesélő regény egyik narrátora Hermész, aki az istenek szemszögéből mutatja be a szereplőket, a másik pedig az idősebb Adam. Hermész elfogulatlanul mesél, miközben atyja, Zeusz is néhányszor színre lép, hogy szórakozzon egy kicsit. Miközben ő a jelen eseményeit kommentálja, addig az id. Adam a múltbéli emlékeit idézi fel. Mesél a volt feleségéről, a gyerekeihez fűződő furcsa viszonyáról, a betegségéről, vajon van-e remény a gyógyulásra és természetesen a titokzatos Benny Grace-ről is.

    A két narrátor segítségével ismerjük meg jobban a szereplőket, az érzéseiket és az egymással való kapcsolatukat, miközben az istenek is észrevétlenül folyamatosan jelen vannak az életükben.
Mindketten őszintén, olykor szókimondóan vallanak, és Hermész néhány megjegyzése kiverheti a biztosítékot néhány keresztény meggyőződésű olvasónál, azonban azt tanácsolom, nem érdemes ezen a kb.: négy-öt megjegyzésen felkapni a vizet, inkább folytassuk az olvasást! ;)

    A regény egyértelműen a nehezebb, megemésztendő olvasmányok közé sorolandó, ezért érdemes időt szánni rá. A lezárást egy picit gyorsnak és rövidnek éreztem, és Benny Grace-ről is csak keveset tudtam meg, de ezt leszámítva, aki szereti a komoly témájú könyveket, szeret elgondolkodni az olvasottakon, biztosan nem fog csalódni a Végtelenekben.
A borító pedig nagyon szép.

John Banville: Végetelenek
Fordította: Pordán Ferenc
303 oldal
Geopen Kiadó, 2011
3490 Ft

Vers mindenkinek DVD

2012-01-30T10:03:00.000+01:00

Nemrégiben jelent meg a Vers mindenkinek sorozat DVD-n, ami gyerekkorom szombat estéit juttatta eszembe. Tavaly, amikor a versek kapcsán filozofáltam, eszembe jutott ez a műsor, és decemberben nagyon örültem, hogy végre bármikor megnézhetünk egy jó kis válogatást.
~~Megint lesz, mire gyűjtenem.~~

A DVD-n szereplő versek és előadók:

1. Janus Pannonius: A lázbeteg Janus a táborozó Balázsnak - Blaskó Péter
2. Janus Pannonius: A roskadozó gyümölcsfa - Jordán Tamás
3. Janus Pannonius: Epigrammák - Vallai Péter
4. Kecskeméti Vég Mihály: LV. zsoltár (részlet) - Mádi Szabó Gábor
5. Bornemisza Péter: Siralmas énnéköm... - Keres Emil
6. Balassi Bálint: Az ő szerelmének... - Papp János
7. Balassi Bálint: Borivóknak való - Sinkovits Imre
8. Balassi Bálint: Egy katonaének - Szabó Gyula
9. Balassi Bálint: Hogy Júliára találék... - Oszter Sándor
10. Szenci Molnár Albert: XLII. zsoltár - Mihályi Győző
11. Faludi Ferenc: Forgandó szerencse - Papp Zoltán
12. Batsányi János: A látó - Sinkó László
13. Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez - Sztankay István
14. Csokonai Vitéz Mihály: Az estve - Nagy Attila
15. Csokonai Vitéz Mihály: Zsugori uram - Vajda László
16. Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi a táborozáskor - Halász Judit
17. Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz - Sinkovits Imre
18. Berzsenyi Dániel: A közelítő tél - Mensáros László
19. Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz - Mácsai Pál
20. Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz - Mensáros László
21. Berzsenyi Dániel: Vitkovics Mihályhoz (részlet) - Szarvas József
22. Kisfaludy Károly: Szülőföldem szép határa - Mensáros László
23. Kölcsey Ferenc: Honvágy és szerelem - Csíkos Sándor
24. Kölcsey Ferenc: Himnusz - Darvas Iván
25. Kölcsey Ferenc: Huszt - Kézdy György
77 perc

1. Vörösmarty Mihály: Szózat - Szakácsi Sándor
2. Vörösmarty Mihály: A Merengőhöz - Koncz Gábor
3. Vörösmarty Mihály: Honszeretet - Rubold Ödön
4. Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban - Mensáros László
5. Vörösmarty Mihály: Előszó - Nagy Attila
6. Vörösmarty Mihály: A vén cigány - Bessenyei Ferenc
7. Eötvös József: Én is szeretném... - Vallai Péter
8. Arany János: A tudós macskája - Zolnay Zsuzsa
9. Arany János: Rákócziné - Bitskey Tibor
10. Arany János: Ősszel - Dunai Tamás
11. Arany János: Letészem a lantot - Sinkovits Imre
12. Arany János: Családi kör - Szabó Gyula
13. Arany János: Domokos napra - Bessenyei Ferenc
14. Arany János: Emlények - Mádi Szabó Gábor
15. Arany János: Visszatekintés - Huszti Péter
16. Arany János: Fülemüle - Both Béla
17. Arany János: A walesi bárdok - Sinkovits Imre
18. Arany János: Szondi két apródja - Bánffy György
19. Arany János: Rendületlenül - Bessenyei Ferenc
20. Arany János: Magányban - Sztankay István
21. Arany János: Epilógus - Sinkovits Imre
22. Arany János: Híd-avatás - Sinkó László
23. Arany János: Vörös Rébék - Gáti József
24. Arany János: A tölgyek alatt - Benkő Gyula
25. Tompa Mihály: A gólyához - Sinkovits Imre
26. Tompa Mihály: Levél egy kibújdosott barátom után - Szacsvay László
27. Petőfi Sándor: Egy estém otthon - Szabó Gyula
28. Petőfi Sándor: Téli világ - Szabó Gyula
29. Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi - Dörner György
30. Petőfi Sándor: A XIX. század költői - Papp Zoltán
31. Petőfi Sándor: A Tisza - Madaras József
32. Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz - Major Tamás
33. Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél - Mádi Szabó Gábor
34. Petőfi Sándor: Szeptember végén - Cserhalmi György
35. Petőfi Sándor: A puszta télen - Hegedűs D. Géza
36. Petőfi Sándor: A téli esték - Papp János
37. Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? - Cserhalmi György
38. Petőfi Sándor: 1848 - Cserhalmi György
39. Petőfi Sándor: A magyarok istene - Lukáts Andor
40. Petőfi Sándor:Itt van az ősz, itt van újra - Mensáros László
41. Vajda János: Húsz év múlva - Huszti Péter
42. Vajda János: Nádas tavon - Bujtor István
43. Reviczky Gyula: Petőfi él! - Szilágyi Tibor

170 perc

1. Ady Endre: Karácsony - Udvaros Dorottya
2. Ady Endre: Mária és Veronika - Héja-nász az avaron - Párizsban járt az ősz - Latinovits Zoltán
3. Ady Endre: Párizsban járt az Ősz - Kozák András
4. Ady Endre: Az anyám és én - Latinovits Zoltán
5. Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn - Latinovits Zoltán
6. Ady Endre: A muszáj-Herkules .. - Latinovits Zoltán
7. Ady Endre: Séta bölcsőhelyem körül - Huszti Péter
8. Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének - Lukács Sándor
9. Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában - Törőcsik Mari
10. Ady Endre: A föl-földobott kő - Kállai Ferenc
11. Ady Endre: Áldásadás a vonaton - Mécs Károly
12. Ady Endre: Elbocsátó szép üzenet - Darvas Iván
13. Ady Endre: A perc-emberkék után - Bujtor István
14. Ady Endre: Csupán magamtól búcsúzom - Tanai Bella
15. Ady Endre: Játék, játék, játék - Ruttkai Éva
16. Ady Endre: Intés az őrzőkhöz - Igó Éva
17. Ady Endre: Nézz, drágám, kincseimre - Darvas Iván
18. Somlyó György: Kis /frivol/ költészettan - Vajda László
19. Somlyó György: Zsoltár férfihangra - Székely B. Miklós
20. Babits Mihály: A Danaidák - Takács Katalin
21. Babits Mihály: Esti kérdés - Gáti József
22. Babits Mihály: Húsvét előtt - Gáti Oszkár
23. Babits Mihály: Petőfi koszorúi - Cserhalmi György
24. Babits Mihály: Ádáz kutyám - Gáti József
25. Babits Mihály: Balázsolás - Szabó Sándor
26. Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre - Mécs Károly
27. Babits Mihály: Ősz és tavasz között - Mensáros László
28. Babits Mihály: Jónás imája - Gáti József
29. Juhász Gyula: Tiszai csönd - Avar István
30. Juhász Gyula: Búcsu - Kálmán György
31. Juhász Gyula: Testamentum - Horváth Sándor
32. Juhász Gyula: Szerelem? - Ráckevei Anna
33. Juhász Gyula: A tápai Krisztus - Szemes Mari
34. Juhász Gyula: Anna örök - Avar István

109 perc

1. Kosztolányi Dezső: Üllői - úti fák - Rubold Ödön
2. Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom - Moór Marianna
3. Kosztolányi Dezső: Kedves - Sinkó László
4. Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? - Bánffy György
5. Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám - Kállai Ferenc
6. Kosztolányi Dezső: Nők - Darvas Iván
7. Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség - Bánffy György
8. Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd - Mádi Szabó Gábor
9. Kosztolányi Dezső: Ilona - Szacsvay László
10. Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat - Tordy Géza
11. Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú - Maszlay István
12. Tóth Árpád: Körúti hajnal - Kálmán György
13. Tóth Árpád: Lélektől lélekig - Mensáros László
14. Tóth Árpád: Őszi kérdés - Lukács Margit
15. Tóth Árpád: Erdőszél - Mensáros László
16. Karinthy Frigyes: "Struggle for life" - Kézdy György
17. Karinthy Frigyes: Előszó - Cserhalmi György
18. Karinthy Frigyes: Lecke - Tahi Tóth László
19. József Attila: Tél - Papp Zoltán
20. József Attila: Mama - Altató - Tél - Domján Edit
21. József Attila: Mikor az uccán átment a kedves - Zágoni Zsolt
22. József Attila: Érted haragszom, nem ellened - Vallai Péter
23. József Attila: Óda - Bessenyei Ferenc
24. József Attila: Elégia - Székely B. Miklós
25. József Attila: Eszmélet - Jordán Tamás
26. József Attila: Kései sirató - Cserhalmi György
27. József Attila: A Dunánál - Major Tamás
28. József Attila: Nagyon fáj - Jordán Tamás
29. József Attila: Gyermekké tettél - Cserhalmi György
30. József Attila: Flórának - Szervét Tibor
31. József Attila: Hazám - Avar István
32. József Attila: Ime, hát megleltem hazámat - Orbán Tibor
33. József Attila: Költőnk és kora - Kozák András
34. József Attila: Március - Bán János
35. József Attila: Talán eltűnök hirtelen - Major Tamás
36. József Attila: Végül - Dunai Tamás
37. Dsida Jenő: Esti teázás - Végvári Tamás
38. Dsida Jenő: Kerülöm a nevedet - Mécs Károly
39. Radnóti Miklós: Pontos vers az alkonyatról - Juhász Jácint
40. Radnóti Miklós: Himnusz a békéről - Tordy Géza
41. Radnóti Miklós: Harmadik ecloga - Mácsai Pál
42. Radnóti Miklós: Tétova óda - Dunai Tamás
43. Radnóti Miklós: Á la recherche - Jordán Tamás
44. Radnóti Miklós: Hetedik ecloga - Kozák András
45. Radnóti Miklós: Levél a hitveshez - Bálint András
46. Radnóti Miklós: Nem tudhatom - Szabó Gyula
129 perc

1. Gábor Andor: Kályha mellett - Szabó Gyula
2. Szép Ernő: Imádság - Fodor Tamás
3. Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben - Darvas Iván
4. Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol - Mádi Szabó Gábor
5. Kassák Lajos: Meditáció - Kézdy György
6. Sárközi György: Virágok beszélgetése - Csomós Mari
7. Márai Sándor: Halotti beszéd - Koltai Róbert
8. Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért - Lukács Sándor
9. Berda József: Elégia - Mádi Szabó Gábor
10. Illyés Gyula: Testvérek - Végvári Tamás
11. Illyés Gyula: A házad itt áll - Mensáros László
12. Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (1950) - Básti Juli
13. Illyés Gyula: Bartók - Sinkovits Imre
14. Illyés Gyula: Beesteledett - Szakácsi Sándor
15. Illyés Gyula: Koszorú - Sinkovits Imre
16. Tamkó Sirató Károly: Nők... szőkék és feketék - Téri Sándor
17. Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nem lehetről - Szabó Sándor
18. Jékely Zoltán: Egy fiúcskához - Jancsó Adrienne
19. Weöres Sándor: Anyámnak - Szacsvay László
20. Weöres Sándor: Az ál-magány - Szakácsi Sándor
21. Weöres Sándor: Toccata - Törőcsik Mari
22. Benjámin László: Emberi csönd - Vajda László
23. Hegedűs Géza: Konzervatív krédó - Gálffi László
24. Pilinszky János: Fabula - Törőcsik Mari
25. Pilinszky János: Impromptu - Benkő Gyula
26. Pilinszky János: Utószó - Bálint András
27. Kuczka Péter: Híres őszi menetelésem - Spindler Béla
28. Nagy László: Adjon az Isten - Nagy László költő
29. Nagy László: Anyakép - Hegedűs D. Géza
30. Nagy László: Himnusz minden időben - Béres Ilona
31. Nagy László: Jártam én koromban, hóban - Kozák András
32. Nagy László: József Attila - Berek Kati
33. Nagy László: Ki viszi át a szerelmet - Berek Kati
34. Nagy László: Rapszódia - Szersén Gyula
35. Simon István: Virágospad - Galkó Balázs
36. Lator László: Régi fénykép - Lator László költő
37. Juhász Ferenc: A rezi várban - Moór Marianna
38. Garai Gábor: Hazám - Papp Zoltán
39. Kányádi Sándor: Bántani én nem akarlak - Kozák András
40. Kányádi Sándor: Öreg ének - Szirtes Ádám
41. Csukás István: Tegnap még hó esett - Vajda László
42. Orbán Ottó: Azok a bizonyos évek - Reviczky Gábor
43. Ágh István: Az örök liliom - Ágh István költő
44. Füst Milán: Szellemek utcája - Kertész Péter
45. Szilágyi Domonkos: Héjjasfalva felé - Sinkó László
46. Horgas Béla: Hamuba kotort vers - Mácsai Pál
47. Szentmihályi Szabó Péter: Kérvény - Gálffi László
48. Szőcs Géza: Kérdések a XXVI. század költőihez - Galkó Balázs
49. Tóth Krisztina: Altató - Huszárik Kata

155 perc

Forrás: bookline.hu és dvdabc.hu

A sorozat kapható a könyvesboltokban.
Szétnéztem a webáruházakban és érdekes árakra bukkantam.
A Bookline-on egységesen minden rész 990 Ft/db helyett 5% kedvezménnyel 941 Ft/db-ba kerül.
Az Alexandrán akciósan 33% kedvezménnyel 1490 Ft/db helyett 999 Ft/db (hm, érdekes).
A Polcnál 999 Ft/db helyett 5% kedvezménnyel 949 Ft/db.
A Libriben nem találtam róla semmit :S
A Líránál az első rész 990Ft helyett 940 Ft, a további részek 999 Ft/db helyett 949 Ft/db áron kaphatók.
A Polc kivételével mindegyik webáruháznál lehetőség van az ingyenes személyes átvételre.
Vers Mindenkinek a Facebookon.

Az öt lemez díszdobozban is megvásárolható - ha van még belőle.

Félidő

2012-01-28T11:14:00.000+01:00

Nem kell megijedni, nem mentem át sportriporterbe, csak az ősz óta hörcsögölt Karinthy-sorozatom a múlt héten érkezett a félidőhöz, azaz a 11. kötethez (meg is van a focicsapat :D). Mivel elég sokan keresik a sorozatot (legalábbis a blog statisztikája szerint), gondoltam megmutatom, hogy néznek ki együtt az eddigiek.
Előre is elnézést kérek a pocsék fényképezésért :$. Majd megpróbálok egy normálisabb képet összehozni.
Azért remélem, így is látszik, milyen szépek együtt ;).

Aki esetleg most kapott kedvet a gyűjtéshez, a kiadónál most is elő lehet rá fizetni. A következő kötet jövő szerdán (február 1-én), az utolsó, 22. pedig június 20-án jelenik meg.

Mustra

2012-01-16T10:23:00.001+01:00

Az idei év első mustrájában a hamarosan megjelenő csemegék mellett egy kicsit kitekintek, milyen újabb veszélyek fenyegetik majd a pénztárcánkat és a lelki nyugalmakat a következő hónapban.
Mivel sokszor nagyon rövid vagy hosszú a fülszöveg, amit a webáruházak oldalain is el lehet olvasni, ezért mostantól nem másolom be őket, hanem röviden megpróbálom összefoglalni őket.
A különböző webáruházak eltérő dátumot adnak meg bizonyos könyvek megjelenésének, ezért szerepel kettő egy-egy könyvnél a bejegyzésben is.

Amadea figyelmébe ajánlom (A hét borítója kapcsán) rögtön az első könyvet, ami már kapható, egyelőre csak a Libriben:

Dickens kisregényében 11 párról ír, melyek görbe tükörként is szolgálnak. Sőt, a humoros írásokban magunkra ismerhetünk.

Charles Dickens: Feljegyzések fiatal párokról

Fordította: Signorelli Gabriella

92 oldal, puhatáblás

Artemisz Kiadó

2600 Ft - Jó hír! Aki - szép magyar szóval - lájkolja a Kiadó Facebook oldalát, 25% kedvezményt kap a kötetre (azaz 1950 Ft/db), Sopronban és Budapesten pedig ingyenesen átveheti, ill. ha valaki min. 3 db-ot rendel, a postaköltséget elengedik.

A következő könyvről röviden csak annyit, hogy ifj. Hans Holbein a reformáció elöl menekül a Tudor-kori Angliába. A fülszöveg alapján van benne ármány és szerelem, történelem, na meg sok-sok festmény.

*nagy sóhaj*

Vanora Bennett: Hölgy mókussal és seregéllyel

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

608 oldal, puhatáblás

Geopen Kiadó

3990 Ft

Elvileg hamarosan megjelenik.

Amadea, igazad volt, a Végtelenek engem is felcsigázott...

A Godley család a haldokló családfő ágyánál gyűlik össze, miközben ők is számos problémával küszködnek. Ekkor lépnek színre a görög istenek...

John Banville: Végtelenek

Fordította: Pordán Ferenc

298 oldal, keménytáblás védőborítóval

Geopen Kiadó

3490 Ft - már kapható

A következő regény egy apáca és egy sebész történetét meséli el:

Abraham Verghese: Könnyek kapuja

Fordította: Mallász Rita

624 oldal, keménytáblás védőborítóval

Athenaeum 2000 Kiadó

4490 Ft

Várható megjelenés: február

Februárban jelenik meg:

Mostanában én is összeesküvés-elméletek kellős közepette találtam magam, úgyhogy ez a könyv éppen nekem való :P (már elő is rendeltem). Korábban már megjelent fekete borítós kiadásban, de aztán el is tűnt a boltok polcairól.

Umberto Eco: A Foucault-inga

Fordította: Barna Imre

800 oldal

Európa Kiadó

3800 Ft

Várható megjelenés: február 1. vagy 6.

Végre, nem tudom hány év után ismét megjelenik a Merle -sorozatban

Merle ezen regénye a Bounty-lázadást ismerteti meg az Olvasóval.

Európa-mániás vagyok , de ez a borító ritka ronda lett azzal a zölddel :S.

Robert Merle: A sziget

Fordította: Justus Pál

616 oldal

Európa Kiadó

3500 Ft

Várható megjelenés: február 6.

Sophie, a konzervatív, sőt antiszemita lengyel lány a véletlen folytán kerül Auschwitzba, ahol előkelő árja létére zsidósorsot él meg, olyan sorsot, amelyen szerelmének, Nathannak fizikailag nem kell átesni.

(részlet a fülszövegből)

A filmből 1982-ben nagysikerű film is készült Meryl Streep-pel a főszerepben, melyért Oscar-díjat kapott.

William Styron: Sophie választ

Fordította: Bartos Tibor

748 oldal

Európa Kiadó

3900 Ft

Várható megjelenés: február 2. vagy 22.

A George Clooney főszereplésével február 16-án moziba kerülő Utódok c. film alapjául szolgáló regény:

A történetről röviden: Matt King (George Clooney) élete tökéletes, mígnem egy napon a felesége balesetet szenved és az orvosok nem sok reményt fűznek hozzá. Matt élete ekkor 180 fokos fordulatot vesz.

Kaui Hart Hemmings: Utódok

Fordította: ?

oldalszám: ? (bár a Libri szerint 2 oldal lesz :D)

I. P. C. Könyvek

2999 Ft

Várható megjelenés: február 2. (így lesz idő elolvasni a mozi előtt)

A film angol nyelvű, felirat nélküli előzetese:

és a Líra előrendelhető könyvei közt láttam néhány hete a Mrs. Dallowayt és az Ullyssest is ;). A megjelenés időpontját még nem tudni.

A világítótorony

2012-01-15T08:09:00.000+01:00

"James egy pillanat múlva megkérdi: "Megyünk akkor a világítótoronyhoz? S ő kénytelen így felelni: "Nem, holnap még nem, azt mondja az édesapád." Ám szerencsére jött Mildred, hogy összeszedje a gyerekeket, s a nyüzsgés elterelte a figyelmet. Ahogy azonban Mildred már vitte, James egyre hátratekintgetett, és anyja tudta, mire gondol: holnap nem megyünk hát a világítótoronyhoz; és ő azt gondolta, fia majd egész életében emlékezni fog erre."

     A Ramsay család a múlt század elején egy skóciai szigeten nyaral, ahová rendszerint társasággal érkeznek. A családfő -, aki mellesleg filozófus - rendszerint sétával tölti a napokat, miközben a pályáról elmélkedik, különösen azon, vajon az ő könyveit olvassák-e majd a következő generációk? Felesége, a még mindig szép, 50 éves asszony a gyerekekkel és a vendégekkel foglalkozik. Nyolc gyermekük közül a legkisebb, az ekkor kb.: hatéves James leghőbb vágya, hogy felkeressék a világítótornyot, apja azonban rendszerint valamilyen kifogással elveti az ötletet. A kifogás egyszerű: az időjárás nem megfelelő.
A társasághoz tartozik Mrs. Bankes, egy özvegy botanikus; Minta Doyle, egy fiatal lány; Charles Tansley, aki a disszertációján szorgoskodik; Mr. Carmichael, az idős költő és Lily Briscoe, aki Mrs. Ramsay portréján dolgozik.

    Az eltérő karakterek között állandó a feszültség. Charles Tansley szerint ugyanis egy nem nő tud sem írni, sem festeni, amit Lily igyekszik megcáfolni. Mrs. Ramsay szerint Lily hozzámehetne Mr. Bankeshez, míg Minta és Charles is jól tenné, ha összekötnék az életüket. Ő az egyetlen közös pont mindannyiuk életében, az egyetlen, aki mindenkivel törődik. Míg a férje folyamatosan a karrierjén töri a fejét és a családjának parancsolgat, ő harisnyát köt a világítótorony őrének beteg kisfia számára.
Egyedül evés közben gyűlik össze a népes társaság, melynek során Mr. Ramsay mindig talál valami idegesítőt, ellenben szívesen száll vitába asztaltársaival, hogy bebizonyíthassa az igazát - mint mindig.

    Telnek-múlnak az évek, kitör és véget ér az I. világháború és Mrs. McNab (a nyaraló "gondnoka") értesítést kap, hogy az egykori vendégek egy része, hamarosan visszatér, így az asszony az egykori tárgyak mellett az emlékeket is leporolja. Hamarosan megérkeznek az életben maradtak és kezdetét veszi az emlékezés...

http://www.leuchtturm-welt.net/HTML/GBPK/ORIGINAL/B_LEWIS.JPG

Talán az eddigiek alapján is kiderült, hogy Mr. Ramsay-t nem zártam a szívembe. Egy önző, beképzelt alak képe alakult ki bennem róla, akinek minden szava szentírás és nem veszi észre, mennyit árt vele a környezetének, főleg a családjának. Az sem tűnik fel neki, hogy a gyerekei nemcsak félnek tőle, de gyűlölik is.

A legdurvább megjegyzése számomra az volt, hogy igen, igen, milyen szép még a felesége, de egyébként egy ostoba és műveletlen nő. Valóban, Mrs. Ramsay nem olvasta végig férje filozófiáról írt könyveit, mégsem mondanám rá, hogy ostoba. Sokszor emlékeztetett Mrs. Dalloway-re, hiszen ő az, akit a többiek csodálnak, akinek mindenkihez van egy szava, aki törődik a másikkal, legyen az a gyereke vagy Lily Briscoe.

Lily kapja a vendégek közül a legfontosabb szerepet, az ő gondolataiba és visszaemlékezéseibe nyerünk bepillantást a későbbiekben is.

"A hiánytalanságnak talán ez az érzése tette, hogy most tíz éve, mikor majdnem ugyanezen a helyen állt, ki kellett mondania, szerelmes ebbe a helybe. Ezeralakú a szerelem. Akadhatnak szerelmesek, akiknek adománya az, hogy kiválogassák a dolgok elemit, összerakják megint, s így, teljességet adván nekik, belőlük oly egészet alkotnak, amilyenben nem volt részük eladdig, jelenet alakulhat ekképp, találkozások történnek meg (miután már mindenek szétszóródtak), kerek egészek jönnek létre, amilyeneken a gondolta szívesen időzik, s a szerelem játszik."

Nehéz erről a könyvről írni. Az biztos, hogy kell hozzá egy bizonyos hangulat, és akkor nem lesz gond az olvasással. És időt kell rá szánni, hogy egy-egy mondatot megemésszünk, esetleg szükség lehet a visszaolvasásra, de az írónő olyan gyönyörűen ír (lásd a legutóbbi idézet), hogy az ilyen gondolatok miatt megéri. A cselekmény elhanyagolható, alig történik valami, erre nem árt felkészülni, hiszen főként a szereplők gondolataiból-párbeszédeiből derülnek ki a dolgok.
A regény felét két nap alatt olvastam el, azt hiszem, ott sikerült igazán elkapni a fonalat.
Azért aki még nem olvasott semmit VW-tól, ne ezzel a könyvével kezdje az ismerkedést, mert - rossz időzítés esetén - beletörhet a bicskája. Sajnos egy-két magyartalan szóba és kifejezésbe is sikerült belebotlanom olvasás közben, de ez nem von le semmit a regény valódi értékéből.
Azt pedig megszokhattuk, hogy az ilyen könyvek már eltűntek a boltok a polcairól :S.

Virginia Woolf: A világítótorony
Fordította: Tandori Dezső
248 oldal
Európa Kiadó, 2006
2200 Ft

Toplisták...

2012-01-13T19:42:00.000+01:00

A minap megérkeztek a szokásos hírleveleim és kivétel nélkül mindegyikben ott virított a 2011 legjobbjai. Természetesen rákattintottam, hogy megnézzem a listát és már akkor is bennem volt a kisördög, hogy ezek a listák megérnek egy ~~misét~~, bejegyzést, amiben hosszabban szubjektív véleményt nyilvánítok róluk, akkor elnapoltam, de Amadea most megerősített az írás mellett.

Azaz, a latin mondással ellentétben: de gustibus est disputandum (az ízlésekről vitatkozunk).

Rákattintottam a Libri és a Bookline sikerlistájára. Ez siralmas Egyértelmű, hogy a szórakoztató kategóriába sorolt könyvek a nyerők, de hogy ennyire az IQ-rombolásra van szüksége a népnek, az már fáj. Hiába, örökérvényű, hogy panem et circenses.

Ennyire kell a szájbarágós bölcsesség a Mestertől alias Coelho bácsitól? Tudom, most megköveznek a rajongók, de a Veronika meg akar halni még el is ment, viszont A portobelloi boszorkányt nem bírtam végigolvasni, és ott el is döntöttem, hogy nem kérek többet a Mester műveiből, amíg lehetőségem van mást olvasni.

    Látom, a luxusprosti is belopta magát a vásárlók kosarába. Ráadásul mindkét rész. Az elsőt olvastam, úgyhogy nem fűznék több kommentárt hozzá... De emberek, hol van Szalai Vivien Stohl Andrásról írt könyve??? Ezt nem vették annyian? Ejnye! (Azért az Alexandra listáján ott van és Danielle Steel is.)

    Ugron Zsolna könyvét nem olvastam (és nem is akarom). A múltkor láttam a főzős műsorában, de az a néhány perc elég is volt belőle.

    Az abszolút favorit ezek szerint Fejős Éva, akinek 3 könyve is bekerült a Libri Top 50-be! Hurrá! Hiába, az egzotikus címekre még mindig harapnak a halak. Novemberben poénból megkérdeztem a könyvtárban, van-e Vass Virágtól valamijük, de sajnos csak néhány Fejős-könyvük van, amit viszont előszeretettel visznek, mert "nem kell gondolkodni közben." Ezt a könyvtáros mondta. Pff.

   Valaki elárulhatná, hogy az említett szerzők mióta tartoznak a szépirodalom műfajába? Nekem az a szépirodalom, ami olvasás közben ad valami pluszt, és nem kapok sikítófrászt minden oldalon, mert a szerző nem rendelkezik az alapvető fogalmazási ismeretekkel. Ha meg szappanoperára vágynék, bekapcsolom délután a tévét.

    Az különösen fáj, hogy a Bookline Szépirodalom listáján Tóth Krisztinát Ugron Zsolna, Szalai Vivien és Fejős Éva is megelőzte! Emberek, igaz, hogy Krisztina könyve vékonyabb, mint a másik kettő, de az IRODALOM, nem pedig agysejtpusztítás sok ezer forintért.

      Mivel mindenki azt mondja, hogy 2012 sokkal nehezebb év lesz, mint 2011 volt, remélem, aki megengedheti magának, hogy egyszer-kétszer könyvet vegyen, idén a minőséget fogja a legfőbb szempontnak tartani a választása során.
A hétvégén vagy a jövő hét elején jön az idei év első Mustrája, ahol -szokásomhoz híven - az előrendelhető, nem IQ-romboló könyvek közül mazsolázok.

Gótikus könyvhajsza

2012-01-07T13:06:00.001+01:00

"Az az érzésem, hogy ez a könyv évek óta énrám vár. Mintha azért rejtették volna ide, még mielőtt megszülettem, hogy egyszer majd rátaláljak."

Nem mondok újdonságot azzal, mennyi szépet és jót hallottam már erről a könyvről, ezért is került fel a 2011-es várólistámra. Tervben is volt az elolvasása, még novemberben levettem a polcról és elolvastam a legelejét, de aztán a dackorszakomnak köszönhetően csak a napokban fejeztem be.

A könyv 21 éven keresztül követi nyomon a főszereplő, Daniel Sempere életét, akit tízéves korában (1945-ben) az édesapja elvisz az Elfeledett könyvek Temetőjébe, ahol a kisfiú Julián Carax A szél árnyéka c. könyvével távozik. A regény olyan hatással van Danielre, hogy nem hajlandó megválni tőle. Ráadásul a szerző egyetlen, még létező regénye. Édesapja könyvkereskedő, így amikor apja régi barátja, Barceló úr ajánlatot tesz a könyvre, a fiú visszautasítja. Daniel ekkor még nem is sejti, milyen sötét titkokat rejt a múlt, hamarosan felbukkan egy titokzatos alak, aki a könyvet követeli tőle, nem beszélve a spanyol rendőrségről, mely Fumero felügyelő vezetésével évek óta elszánt harcot folytat Julián Carax-szal...

Az elején engem is teljesen magával ragadott a könyv hangulata, mert melyik könyvmániásnak nem dobbanna meg a szíve az Elfeledett Könyvek Temetője kapcsán? Ugye, hogy mindenki odáig volt? Daniel makacssága is nagyon tetszett, ellenben amikor kezdetét vette a nyomozás, kissé összezavarodtam a rengeteg név olvasásakor, többször csak kapkodtam a fejem, hogy ez akkor kicsoda és kinek a kije?
A történet valóban zseniálisan van felépítve, a szálak fokozatosan gabalyodnak össze majd bontakoznak ki, a jelenből egyszer a múltba 2utazunk", majd visszacsöppenünk. Közben többször bejárunk egy régóta lakatlan, elátkozottnak mondott házat, megismerkedünk egy szerzetessel, beosonunk egy idősek otthonába (bár ez túl finom kifejezés az ott élőkre), egyaránt tanúi leszünk barátságoknak, szerelmeknek, gyűlöletnek, titkoknak és bejárjuk Barcelonát is.

Remekül hozza a gótikus hangulatot is, bár lehet, csak én éreztem így, viszonylag korán megtudjuk azt a bizonyos titkot. Nem tudom, miért, de ezt is szappanoperisztikusnak éreztem. Amikor azt a bizonyos dolgot olvastam (és ezúton kérek Mindenkit, hogy amennyiben hozzászól az irományhoz, ne lője le a poént azok előtt, akik még nem olvasták! köszi :)) egy gyerekkori sorozat jutott eszembe, ahol ugyanez volt az alaphelyzet, csak ott teljesen máshogy alakultak a dolgok. ~~Mostanában sikerül kifogni az ilyen könyveket.~~

Fumero felügyelő, miután egyre többet megtudtam róla, Javert-t juttatta eszembe A nyomorultakból. Mindkettőt ugyanaz az elszántság és kegyetlenség jellemzi, mindkettő hajlandó a végletekig elmenni, hogy elkapja üldözöttjét, bár szerintem Fumero brutálisabb, mint Javer - legalábbis emlékeim szerint.

Örülök, hogy végre elolvastam a könyvet, mert a sok fejkapkodás ellenére tetszett a történet, sokszor jót derültem a szereplők egy-egy beszólásán, és összességében nagyon jól szórakoztam. Bár Fumero kegyetlenkedései kicsit megfeküdték a gyomromat.

Ulpiuséknak ezúton is gratulálok, hogy a 62 dekás könyvet puhatáblásan jelentették meg, így garantált volt, hogy mire a végére érek, csodálatosan betörik majd a gerince, ha a sorok végét is szeretném elolvasni. Bár csoda történt, mert a ragasztás most kivételesen jól sikerült és nem hullott szét a könyv, mint a Csokoládécipő esetében. Azt viszont bátran kijelenthetem, hogy ennyi nyomdahibával egy könyvben már régen találkoztam. A kedvenc bakim:

"Szinte láttam magam előtt Bea apját, amint ott áll az előszobában a telefon előtt, amelyről én is oly sokszor felhívtam apámat, hogy később megyek haza, mert Tornásszal töltöm a délutánt."

A kötet az író Barcelona-trilógiájának első darabja (ha jól tudom, a regényeket csak Barcelona városa köti össze, egymástól függetlenül is olvashatók), a második az Angyali játszma (ami állítólag nem sikerült olyan jól...) és várhatóan idén jelenik meg a harmadik rész, A mennyország fogságában.

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Fordította: Vajdics Anikó
608 oldal
Ulpius-ház, 2009
3999 Ft (ennyi pénz egy ilyen kiadásért rablás)

Képek: weheartit.com

Januári helyzetjelentés

2012-01-06T20:12:00.000+01:00

Előre is elnézést kérek azoktól, akik utálják a töltelékirományokat, de ez az én blogom, úgyhogy arról írok benne, amiről akarok :P.

Megfigyeltem, hogy mostanság a gombamód szaporodó kihívások közt megtalálom azokat, amikre már én is gondoltam vagy csak poénkodtunk azon, hogy kellene egy olyan is. De hogy őszinte legyek: egyáltalán nem bánom, hogy csak egyetlenegy kihívásom van, a Francia história, ami poénból indult, és még a fasorban se vagyok vele. Itt nem érkeznek naponta az értékelések, a reklamációk, értetlenkedések, Plecsni lesz??? (elvégre plecsni nélkül nem is érdemes olvasni, sőt, élni sem :P) kérdések, és olyan jó érzés, hogy alig van frissem :D. Tegnap óta a Molyos aktivitásom is csökkentettem, pontosabban naponta csak egyszer jelentkezem be, így annyival több időm jut az olvasásra is.

Ha már a kihívásoknál tartunk, bár a Molyon már válaszoltam a kérdésre, nem, idén nem lesz Az Olvasás 7 Hetéhez hasonló megmozdulás. Miért?
A válasz nagyon egyszerű, nyáron szent és sérthetetlen események lesznek, így azokra fogok koncentrálni, ahogy ezt minden szökőévben megtettem korábban is.

De ne sírjatok, majd valaki biztosan kitalál valami hasonlót és akkor már eszetekbe sem fog jutni a tavalyi.

A hét verse rovat nem tudni meddig, de szünetel. Pihenjenek egy kicsit a versek is.

A hétvégén várható A szél árnyékáról az iromány, mostantól hagyom ülepedni kicsit az élményeket, nem minden esetben esek neki a billentyűzetnek néhány órával az után, hogy becsuktam a könyvet. És a legfontosabb: nincs több olyan, hogy ezt el kell olvasnod az utolsó mondatig. Hadd döntsem el én, mit olvasok és ne mások.Tegnap este sem döntöttem rosszul, amikor A világítótornyot választottam a polcról.

Forrás: weheartit.com

A hét verse

2012-01-02T07:05:00.000+01:00

A múlt héten elmaradt a rovat, de sikerült egy olyan verset választanom, ami remélhetőleg Mindenkit kárpótol.
Csillagvillám karcolta a minap a Molyon ezt a gyönyörű verset, amire azon nyomban lecsaptam.Ne ijedjen meg senki a régies helyesírástól, a verset a MEKről másoltam.

Reviczky Gyula: Magamról

Rossznak mondod a világot,
Dőresége bosszuságod;
Siratod az élet álmát,
Földi gondok durva jármát;
Felpanaszlod lázban égve:
Bölcs elméje, jók erénye
S fényt sugárzó lángod, ég,
Csak hiúság, búborék.

Óh, pedig hány perczed, órád
Volt, midőn e sujtoló vád
Könnyeidben elviharzott
S kiderült rá szíved, arczod.
Gyönyörűség volt az élet,
Megáldottad születésed';
Rózsák közt jársz, azt hivéd,
S mi okozta? ... Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved',
Semmiségek üdvezítnek.
Hogy jön, nem tudod, csak érzed,
Hogy e bűnös-bűvös élet,
Mely ma szennyes, ronda börtön,
Holnap éden kertje rögtön.
Ma a békét áhitod,
S holnap küzdve élni jobb.

Ember! önző vágy vezérel.
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived:
Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe';
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendőt meg nem érted,
Ha világod' búban éled;
S csak ha lelked' szenvedőnek
Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.
Mit törődöl a világgal,
Szenvedő sziv sóhajával,
Ha egy édes pillanat
Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.

Ezek után érthető, miért volt nehéz képet választanom, végül a beautiful (azaz gyönyörű) szóra kidobott csibe mellett döntöttem :).

Erkölcsös asszonyok

2012-01-01T15:17:00.000+01:00

"Mrs. March tudta, hogy a tapasztalat kiváló tanító, és amikor csak lehetett, hagyta, hogy a gyerekei önállóan tanulják meg a leckét, amelyeket boldogan megkönnyített volna, ha lányai nem utasítják el a tanácsait is olyan következetesen, mint a purgálósót és a szennát."

    Karácsonykor valami lányos olvasmányra vágytam, és mivel úgyis a napokban leadták a Kisasszonyokat, amibe mellesleg ezt a könyvet is beleszőtték, gondoltam, legyen akkor ez.

    Az első fejezetben az írónő rögtön az előző három év történéseit összegzi, így garantáltan nem maradunk le semmiről, nem érezhetjük úgy, hogy elveszítenénk a továbbiakban a fonalat. Mivel ez a Kisasszonyok folytatása, így nem árt, ha a Kedves Olvasó megismerkedett az első résszel.

     Véget ért a polgárháború, így Mr. March is hazatért, és a család Meg és Mr. Brooke esküvőjére készül, amire hamarosan sor is kerül. Laurie egyetemre jár, Jo továbbra is a tollnoki pályával kísérletezik, Amy leghőbb álma még mindig, hogy bekerülhessen az előkelők közé, és ennek érdekében sok mindenre képes.

Meg esküvője után jót mosolyogtam, amikor az ifjú asszonyka háziasszonyi teendőkkel ismerkedett és nem mindig sültek úgy el a dolgok, ahogyan tervezte. Jo néhány "szecskája" megjelenik, amivel kisebb összegeket keres. Amy a művészet különböző ágaival kacérkodik és igyekszik kitenné magáért, amikor vendégségbe hívja előkelő barátnőit, ami azonban nem úgy sikerül, ahogyan azt az ifjú hölgy eltervezte, aki mellesleg minden alkalommal megdobogtatja a hazalátogató Laurie barátainak szívét és hamarosan külföldre utazik.
De mi van Beth-szel? Jogosan teszik fel azok a kérdést, akik olvasták az első részt. Róla nem sok szó esik, mondhatjuk, ő elvan otthon, mint a befőtt.

    Kb.: a közepéig szívesen olvastam a könyvet, azonban innen annyira szirupossá vált és egy-két fejezet, annyira fárasztott, hogy alig vártam, hogy elkezdődjön végre a következő. Miért? Amy szerintem egy 19. századi cosmo lyány, aki már nemcsak azon bánkódik, hogy nincs görög orra. Komolyan az jutott, eszembe, ha napjainkban élne, plasztikai műtétek sorozatára gyűjtene. Meg is kezdett fárasztani, Beth nem sok vizet zavart (szerintem az írónő sem tudott már ebben a részben mit kezdeni vele), Laurie is teljesen megváltozott, egyedül Jo volt, akivel még mindig szimpatizálni tudtam, egyedül ő hozta a régi önmagát.

    Megértem, hogy Louisa May Alcott erkölcsi, tanító célzattal írta a regényeit, de a sok prédikációtól bizony tele lett az üvegcipőm. Úgy érzem, nagyon átesett a ló másik oldalára és a lehető legtöbb jó tanácsot és erkölcsi tanulságot igyekezett beleszőni a történetbe. De minek? Nem szeretném lelőni a poénokat, de volt egy pont, amikor azt gondoltam, hogy a tavaly meghirdetett romantische kihívásomból, ha nem zártam volna ki a klasszikusokat, azonnal pakolnám a polcra. Az a bizonyos fordulat annyira szappanoperisztikusra sikerült.

    A Kisasszonyoknál is panaszkodtam a fordításra, ez talán még katasztrofálisabbra sikerült. Szerencsétlen Beth nevét talán egyszer sikerült normálisan toldalékolni, Laurie nagyapja egyszer a nagybátyja lett??? és több magyartalan mondattal is találkoztam. Kár érte.

A regény eleje nagyon jól sikerült, remekül szórakoztam, kár, hogy a sok okoskodás a továbbiakban elrontotta... Az utolsó fejezetben pedig LMA már megírta a sorozat következő részét 10 oldalban, nem is értem, miért volt szükség akkor a Fiatalurakra? Valószínűleg egyszer azt is elolvasom majd, de előtte felkészülök lelkileg :P.

Költői kérdés: Valaki meg tudná mondani, a filmben a lányok miért Marnie-nak szólítják az anyjukat, míg a regényekben mindig anyának?

A borítón lévő festménytől pedig egyszerűen kész vagyok :D. Kíváncsi vagyok a Médiahatóság hányas karikát tenne rá :P. Nekem olyan Lolitásnak tűnik...

William Holman Hunt: Az Ébredő Lelkiismeret

Louisa May Alcott: Jó feleségek
Kisasszonyok sorozat 2. rész
Fordította: Sóvágó Katalin
284 oldal
Lazi Kiadó, 2006
2300 Ft

Képek: weheartit. com
a festmény nagyban itt tekinthető meg.

Évzáró, avagy 2011 számokban és egyéb katasztrófákban

2011-12-31T22:31:00.000+01:00

Bevallom, a karácsonyi időszak alatt ellustultam és nem sokat olvastam. Ennek az oka, hogy akadtak végre jó filmek is a tévében, amiket sokadszorra is egyértelmű volt, hogy megnézek. De az évzárás idén sem maradhat el. Előre szólok, hogy a bejegyzést már korábban elkezdtem, de csak most fejezem be, miután majdnem a felét nemrég nyomtam le a Jó feleségekből, úgyhogy bocsánat, ha hülyeséget pötyögök.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én örülök, hogy mindjárt vége ennek az évnek. Elég faramuci évet zárok, nagyon sok negatívum ért, voltak nagy kiborulások is, de itt vagyok és megfogadtam, hogy többet nem állok bosszút a blogon, mások hülyesége miatt. De térjünk át jobb témára! ;)

Az olvasási statisztikámhoz a Molyt hívom segítségül. Az idei első bejegyzésem egy szilveszterkor befejezett könyvről született, ezért ne reklamáljon senki. Ill. több idei olvasmányról nem született bejegyzés, mert nem vagyok híve a néhány mondatos irományoknak.

Idén 75 könyvet olvastam.
Ebből
külföldi: 58
magyar: 17 (lehetne jobb is az arány :$)
recenziós példány: 17

Amiről nem írtam:

William Shakespear: A vihar
Macbeth
William Somerset Maugham: Fenn a villában (elkezdtem a bejegyzést, csak nem sikerült normálisan befejezni, így eltettem talonba)
Jean De Brunhoff: Babar és a Télapó
Babar király
Babar utazása
Szénási Sándor: "Megtaláltuk a Messiást"
Alberto Moravia: Sette racconti (olasz könnyített olvasmány)

Sok mindenbe belekóstoltam idén, gondolok itt arra, hogy életem első és 99,999%, hogy utolsó Danielle Steel regényét olvastam a nyáron.
Visszataláltam a drámákhoz, amiket már annak idején is szerettem. Az idei év felfedezettje számomra egyértelműen Molnár Ferenc lett, Bogassal kétszemélyes fan klubunk is van :P.

Akitől soha többet semmit: Danielle Steel - nagyon sok pénzt kellene fizetnie annak, aki rá tudna venni, hogy egy újabb remekművét elolvassam. Ezennel egy Arany Tök-Díjjal jutalmazom:

forrás: weheartit.com

Ötödjére olvastam a Büszkeség és balítéletet, mert nem tudom megunni és természetesen ma délután is megnéztem a BBC-s adaptáció aktuális részét a tévében.

    Kb.: 1 órája fejeztem be a Kisasszonyok sorozat 2. részét, amiben csalódtam :S, de erről majd később úgyis írok bővebben. Egyébként ez volt az egyetlen olyan könyv, ami egy sorozat része.

Mustra néven állandósítottam a szubjektíven kimazsolázott megjelenés előtt álló könyveket és megszületett A hét verse rovat.

Idén több kihívást is elindítottam, amelyek születésükkor még eseményként anyakönyveztettek:
2011 - Az Anna Karenina Éve - amit több, mint 100 Moly teljesített, a jelenállás szerint 126 fő. Néhány Résztvevővel gonosz voltam, ugyanis beleírták az értékelésükbe, hogy a számukra unalmas részeket átlapozták. Hm, akkor hol van itt a kihívás? Tehát nem a negatív vélemény miatt nem kaptak zöldítést, hanem a hézagos "teljesítésért".

   Az Olvasás 7 Hete címen igen nagy fába vágtam a fejszém és nagyon örültem, hogy ennyien csatlakoztak. Öröm volt olvasni a résztvevők irományait.

    Poénból indult, aztán elég szép számmal összegyűltünk, akik legalább egy romantikus gyöngyszemen átrágtuk magunkat.

    Bár tavaly megígértem a Résztvevőknek, hogy idén is lesz Karácsonyváró könyvolvasás, aztán szeptemberben felfedeztem, hogy valaki már akkor indított egy kihívást más néven, de ugyanezzel a tartalommal, és valljuk be, hülyeség lett volna egy másikat létrehozni, ezért megszületett a Karácsonyvárás Moly módra, ahol a Résztvevők egy-egy karácsonyukról, készülődésükről vagy könyvükről meséltek.

    Tavaly nagy örömmel vágtam bele Lobo várólista-csökkentő játékába, amibe jól bele is buktam. Az ötlet nagyszerű volt, azonban amióta néhány hónapja járványszerűen elszaporodtak a kihívások, megcsömörlöttem. Igen, korábban már írtam, hogy senki sem kényszerített, hogy megnyomjam a Részt veszek gombot, de mostaság kaotikus állapotokkal szembesülök. Nagyon sok mindent szívesen teljesítettem volna többet is, de csettintésre nekem sem megy minden könyv elolvasása, és a kihívások mögött valahol bizony ott motoszkál a kötelező érzés. Hiába szerettem volna Szerb Antalt olvasni, ha ránéztem a profilomon a több, mint 60 kihívásra, elrettentem. Sajnos. Így akármilyen szimpatikus volt is a kihívás, lejelentkeztem róla és most csak azokon veszek részt, amikbe már belefogtam.

Nem számoltam, de kb.: 30-35 kihívást teljesítettem az idén, ami ahogy mondani szokás, még gombócból is sok. Ezért sem csinálok több kihívást, így is vagy 600 közül lehet válogatni... Nem beszélve arról, több kihívásnak ikertestvére is van... Ezért 2012-ben olyan polcot sem gyártok, amire azokat a könyveket pakolom fel, amiket szeretnék elolvasni. Úgyis van honnan válogatni, úgyhogy addig gond egy szál se :P.
A Többieknek viszont sok sikert kívánok a 2012-es csökkentéshez! ;)
Persze vannak terveim, de azok maradjanak az én titkaim :P. Legyen elég annyi, hogy Molytápból jövőre se lesz hiány és a regények mellett lesznek versek és drámák is.

http://inspireplease.livejournal.com/655733.html

Nem számoltam meg idén hány könyvvel gyarapodott a könyvtáram, de mindennel együtt közelít egy szép kerek számhoz... Sajnos jövőre nekem is meg kell húznom a nadrágszíjat, de jelentősen csökken a havi könyvparáználkodások száma is és lehet, június végéig csak a Karinthy-sorozatra fog korlátozódni.

Végül pedig szeretnék

Minden Kedves Olvasómnak és Erre Tévedőnek Nagyon Boldog, Sikerekben és Könyvekben Gazdag Új Évet Kívánni!

Forrás: sodahead.com

Apró örömök a táborban

2011-12-30T08:11:00.000+01:00

"Suhovnak szinte jólesik, hogy mindenki ujjal mutogat rá: nemsokára leüli az idejét - csakhogy ő maga sem igen hisz ebben. Lám, azokat, akik a háború alatt töltötték ki az idejüket, mind visszatartották egy külön rendelkezésig, egészen ezerkilencszáznegyvenhatig. S aki csak három évet kapott, öt évvel tovább ülhetett. Mert a törvényt lehet ám csűrni-csavarni. Ha letelik a tíz év, kijelentik, na, itt van neked még tíz. Vagy száműzetésbe küldik.

Ha néha erre gondol, a lelke is elszorul: a kiszabott idő mégiscsak letelik, valahogy lassan lepereg... Uramisten! Valóban szabadon járhat még valaha a maga két lábán?

Csakhogy egy régi táborlakónak nem illik fennhangon kimondania ezeket a gondolatokat. Suhov odaszól Kilgasznak:

- Ne számold te a huszonöt évedet. Az még sehol sincs megírva, hogy leülöd a huszonöt évet, vagy sem. Egy bizonyos, én már lenyomtam kemény nyolc esztendőt.

Hát így él az ember, bele a világba, még arra sem marad ideje, hogy elgondolkozzék rajta; miért és hogyan került ide? No meg hogyan kecmereg ki innen?

Az ügyiratok szerint Suhovot hazaárulásért zárták be. S valóban, be is vallotta, hogy igenis, csak azért adta meg magát az ellenségnek, mert a hazát akarta elárulni, s a hadifogságból is csak azért tért vissza, hogy a német hírszerző szolgálattól kapott feladatát teljesítse. De hogy miféle feladatot, azt se Suhov, se pedig a vizsgálóbírója nem tudta kifundálni. Így hát a végén egyszerűen odaírták: "feladat"."

A regényt még bő egy hónapja olvastam a változatosság kedvéért egy kihívás kapcsán, amit végül az utolsó órákban sikerült teljesíteni. Kb.: ekkor kezdtem megcsömörleni a kihívásoktól, de erről majd máskor, térjünk inkább át Ivan Gyenyiszovics egy napjára!

Szibériában, az '50-es évek egyik munkatáborában vagyunk, ahol bepillanthatunk az immár nyolcadik évét töltő fogoly, a címszereplő egy napjába. Mondhatnánk, itt is úgy telnek a napok, mint mások életében. Reggel felkelnek, esznek, elmennek dolgozni, ebédelnek, folytatják a munkát, hazamennek, aztán vacsoráznak és lefekszenek aludni. Azonban csak annyi a különbség, hogy itt folyamatos ellenőrzés és motozás megy. Itt nincs szabadság, kivéve betegség esetén és akár vasárnap is dolgozni kell, nincs pihenés, építeni kell a rendszert.

Ivan Gyenyiszovics Suhov ma szeretne a barakkban maradni, ezért felkeresi az orvost. Azonban itt a betegállományba vétel is másként működik: meg van szabva, egyszerre hányan lehetnek betegek, így főhősünk hoppon marad. A foglyok egyedül a hőmérőben reménykedhetnek, ha mínusz negyven fok alá esik a higanyszál, a barakkban maradhatnak. De az időjárás ma nem akar megkönyörülni rajtuk. A reggeli után így a brigádok, köztük Suhovék 104-ese munkába indul. Minden brigád egy-egy meghatározott feladatot végez, építkeznek. A pontos, precíz munkavégzés pedig az életet jelentheti. Minden egyes elvégzett feladat emeli a százalékot, ami magasabb fejadaggal jár.

"Ha az ember jól meggondolja, hát kinek is kellenek ezek a százalékok? A tábornak. A tábor csak így tud sok ezer fölösleges rubelt bezsebelni az építkezéstől, csak így tud prémiumot juttatni a saját embereinek. A korbácsos Volkovoj-féléknek. Neked pedig húsz dekával több kenyér juthat estére. Ezek a húsz dekák pedig az életet jelenthetik"

    Bár a koszt sovány a munkásgyomor számára, azonban egy-egy magasabb adag kenyéradag, amit a munkás elrejthet a matracába, bármikor jól jöhet. Ivan is nagyon jól tudja ezt, ezért is igyekszik mindenkivel jó viszonyt ápolni a táboron belül. Mert sosem lehet tudni.

    Nem is gondolnánk, egy ilyen ember számára, milyen apróságok okozhatnak örömöt: a már említett magasabb ételadag mellett egy kevéske dohány, ha a motozás és a barakk átkutatása során nem találják meg nála a zsebkést (amiért szigorítottba kerülne, ami minden fogoly rémálma), az eldugott kenyeret, egy új nap reményét. Talán már egy nappal közelebb kerül a szabaduláshoz is. Suhov számára minden nap egyforma. Ugyanúgy felkel hajnalban, átesik a szokásos átvizsgáláson, elmegy dolgozni, eszik, visszamegy és vége a napnak. Maga sem tudja, miért került oda, de örül, hogy él és talán egyszer hazatérhet a családjához. Nem kenődik el, nem siránkozik, egyszerűen végzi a dolgát, mert még hisz a szabadulásban.

   Szolzsenyicin maga is tizenegy évet húzott le börtönökben és munkatáborokban, így a regény hitelességét egy pillanatig sem kérdőjelezhetjük meg. Sokan nehéznek találják ezt a regényt, ami igaz is, de az olvasás előtt nem is sejtettem, hogy ennyire őszinte, sőt nemegyszer humoros beszámolóval lesz dolgom. Ezen felbuzdulva, biztosan fogok mást is olvasni az írótól, aki közelebb hozott számomra egy eddig csak hallomásból ismert rendszert és világot.

Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Fordította: Wessely László
108 oldal
Interpopulart Könyvkiadó, 1995

A regény az alábbi kiadásokban kapható (a fordító megegyezik a Populart kiadáséval):

Vagy elolvasható a MEKen.

Kedves Jóisten!

2011-12-29T15:56:00.001+01:00

" - Mi lenne, ha írnál a Jóistennek, Oszkár?

(...)

- De mit írjak neki?

- Oszd meg vele a gondolataidat! Amik ott motoszkálnak a fejedben, de nem beszélsz róluk. Az ilyen gondolatok nyomasztanak, felemésztenek, lehúznak, megbénítanak, elpusztítanak. Ha nem beszélsz, olyan lesz a fejed, mint egy ócska gondolatoktól bűzlő pocsolya.

- Ühüm.

_ Meg aztán a Jóistentől mindennap kérhetsz valamit. De ne vidd túlzásba: egy nap, egy kívánság!

(..)

- Oké. Akkor lehet nála rendelni? Például játékot, cukorkát, kisautót?

- Oszkár, a Jóisten nem a Télapó. Csak kézzel nem fogható dolgokat lehet tőle kérni.

- Például?

- Például bátorságot vagy türelmet, és mindenfélét kérdezhetsz tőle.

- Ühüm.

- És kérheted azt is, hogy valaki mással tegyen jót."

Én is azok közé tartozom, akik már sok jót hallottak erről a könyvecskéről, így amikor 500 Ft-ért rábukkantam a Szandi webáruházában, rögtön lecsaptam rá. a könyvesbolt után pedig elindultam oda, ahová nagyon utálok járni, de muszáj, és általában nem döbbent arcok néznek rám, amikor várakozás közben elővadászok egy-egy könyvet a táskámból. Bár volt nálam más, mégis inkább ezt választottam, főleg hogy csigatempóban haladtak előttem a kék sorszámúak. Tudtam, hogy ütős lesz, de hogy már rögtön az elején szembesül a Kedves Olvasó a kilencéves Oszkár őszinteségével. A kisfiú rákos, jó ideje a kórházban él és a szülei bár rendszeresen látogatják, nem tudnak mit kezdeni az állapotával. Oszkár be is vallja, hogy nem érti őket. Ekkor bukkan fel Rózsa mami, aki iszonyatosan öregnek vallja magát és a Languedoci Fojtogatóként mutatkozik be, azaz szabadfogású birkózó volt korábban (legalábbis ezt mondja a gyereknek). A kórházban végül zöld utat kap, és rendszeresen látogatja a kis beteget, akit arra kér, írjon naponta a Jóistennek. Oszkárnak 12 napja van hátra, amit ő is tud. Rózsa mamival megállapodnak, hogy minden nap 10 évet jelent, így mindent átélhet, amit a felnőttek 20, 30, 40, 50, 60 évesen.

A 12 nap történetét Oszkár 12, a Jóistennek címzett levélben írja meg. Ezekből ismerjük meg mi is az állapotát, hogy már az orvosok is lemondtak róla, a többi gyereket, köztük Hupikék Peggyt, Oszkár szerelmét. Sőt nem is gondolnánk, 12 nap alatt mennyi minden történhet egy beteg gyerek életében is!
A levelek hol hosszabbak, hol rövidebbek, de mindegyik garantáltan megérinti az Olvasót. Hol együtt nevet, hol pedig a sírás fojtogatja.

Egy ültő helyben a 70-71. oldalig jutottam, amikor leült mellém az egyik ismerősöm, így eltettem a könyvet és csak másnap fejeztem be. Bevallom, nem is baj, mert igen valószínű, hogy komplett idiótának néztek, amikor mosolyogtam olvasás közben, és mi lett volna, ha ott fejezem be és elkezdek bőgni? Ami ugyan nem következett be, de amint becsuktam, köpni-nyelni nem tudtam.
Szívből ajánlom Mindenkinek, mert gyorsan elolvasható (nagybetűs és a 98. oldalon véget is ér) és garantáltan mély nyomot hagy minden sora az Olvasóban, aki ezek után valószínűleg más szemmel szemléli majd a világot.
Megérdemelné, hogy helyet kapjon az 1001 könyv között.

Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Fordította: Gulyás Adrienn
100 oldal
Európa Kiadó, 2004
1500 Ft

A kép illusztráció és itt találtam.

Kockáról kockára

2011-12-27T14:57:00.000+01:00

"Milyen érdekes szó az, hogy emberöltő! Az emberi test felbukkan és alámerül az időben, aztán ismét felszínre tér az emlékezetben, föl-le, föl-le, mint a tű, és közben szorosan összeölti a múlt és jelen szétfeslő rétegeit. És minden egymáshoz varródik, miközben láthatatlan a cérna."

Tóth Krisztina írásait kb.: 2-3 éve szívesen és viszonylag rendszeresen olvasom a különböző, nem divatmacákkal teli női lapokban. És most végre sikerült könyvformátumban, egyszerre több írásával megismerkedni.

A fejezetek egy-egy testrész történetét mesélik el, az ujjaktól vagy a fenékig. Bevallom, az első pillanatban szokatlan volt, hogy nem magyar szereplőkkel indul a nyitó novella, de ahogyan a kötet címe is sejteti, a novellák fokozatosan egy egésszé kezdenek összeállni, ahogy az apró filmkockák egymás mellé illesztésével kirajzolódik egy kép. Ahogyan haladunk előre, a szereplők élete és az egymáshoz fűződő kapcsolatuk fokozatosan bontakozik ki előttünk. Azonban nem kell megijedni, a történetek külföldi szereplői ugyanolyan húsvér emberek, mint bármelyikünk, esetleg valamelyik ismerősünk. Egyszerű hétköznapi emberek, akiknek megvannak a mindennapos gondjuk, teljesen normális életet élnek, ahogyan azt már íz írónőtől megszokhattuk. Tóth Krisztinánál egyszer sem találkoztam egzotikus helyszínekkel, ostoba, divatmacákkal (pardon, cosmo lyányokkal), akik elmennek a világ másik végére, hogy megtalálják önmagukat. Az ő szereplő közt akad tanárnő, orvos, 30 éves szeretőként élő fiatal nő, mérnök vagy akár romagyerek.

"Akkor a sors – még utoljára – többféle lehetséges történetet felkínált. A valóság pedig a legrosszabbra bökött rá, hogy jó, haladjunk, akkor legyen ez. Mindig a legrosszabb történet íródik jelenné, és ezt mindig csak utólag lehet látni."

A történetekről nem írnék inkább semmit, a fenti idézet úgyis mindent elmond. Inkább azt emelném ki, micsoda hatással volt rám ez a könyv. Az egyik vasárnap este vettem le a polcról, kb.: 50-60 oldalt olvastam el belőle, mert kezdtem elálmosodni, aminek nem a könyv volt az oka. De nem hagyott nyugodni, úgyhogy negyedórával később már nyúltam a lámpakapcsolóért, mert muszáj volt folytatni. Végül a feléig jutottam, aztán másnap fejeztem be, de úgy, hogy faltam a sorokat, mert így kell jó történeteket szőni, amelyek garantáltan nyomot hagynak az olvasóban, még sokáig ott motoszkálnak a fejében a kirakó egyes darabjai. Így bátran mondhatom, hogy kicsiny ~~gonosz~~ lelkem örömmel csukta be az utolsó sor után a könyvet, hogy az egzotikus címekkel villogó kortárs magyar limonádé áradata mellett gyorsan vegyük az irányt a Szépirodalom feliratú polc felé a boltban vagy a könyvtárban és a több száz oldalas agysorvasztás helyett válasszunk inkább egy vékonyka, de annál ütősebb Molytápot. Meglátjuk, az agysejtjeink is hálásak lesznek érte Mert nem mindenki vevő a Hawaii, sunshine, happiness típusú irodalomra. Igenis jó az, amikor egy-egy történetben a rideg valósággal szembesül a Kedves Olvasó.

Tóth Krisztina: Pixel
168 oldal
Magvető Kiadó, 2011
2490 Ft

Karácsony

2011-12-24T07:09:00.000+01:00

Nagyon Boldog, Békés Karácsonyt Kívánok

Minden Kedves Olvasómnak és Erre Tévedőnek! :)

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Forrás: weheartit.com

Pont olyan Ünnepet Kívánok Mindenkinek, amilyenről ebben a dalban énekelnek! :)

A következő dalt pedig Bogasnak és Nitának ajánlom elsősorban! ;)

Karácsony Adyval

2011-12-20T20:33:00.002+01:00

"A Vidámság Küldöttje különösen a Ferkó édesapjával beszélgetett szívesen:
- A feleséged meg fog gyógyulni - mondta neki -, mert jó orvos fog járni hozzá, s ingyen fog orvosságot kapni. Te csak dolgozz becsülettel tovább is, miként eddig, és harcolj azokkal, akikkel egyenlő sorban vagy. A Ferkó-fiú jó fiú, szófogadó, okos, ő belőle nagyon derék ember fog válni. Kerül majd pénz mindenre, könyvre, tandíjra, ruhára, kosztra, mert úgy illik, hogy a szegény ember gyermekéből is lehessen valaki, nemcsak a gazdagok kényes kölykeiből. A többi gyermek is boldogulni fog, ha jól neveled őket, ki-ki a maga tehetsége szerint. Nem fogtok heten lakni egy szobában, szép, egészséges lakásotok lesz, jó fűtéssel, lámpával. Mert nem tarthat már soká az a gazság, hogy némely ember, aki semmit se dolgozik, harmadmagával tízszobás palotában lakjék és az, aki dolgozik és mindent előteremt, nyomorúságosan éljen. Én meg fogok érkezni egyszer, állandóan itt maradok, s akkor vidámság és igazság lesz a világon. Hanem még sok szegény házba kell benézni - mondta a fényes férfiú -, tehát el kell mennem tőletek.

A fényes, jóságos óriás idegen eltávozott, de még sokáig szólott a muzsika s Ferkó nagyon boldog volt és örömében fölkacagott."

Nemrégiben fedeztem fel ezt a könyvecskét, amikor unalmamban Ady könyveire kerestem rá a Szandi honlapján. Igen, akkor nagyon unatkoztam. Rögtön ki is szúrtam és a könyvmaratonnak hála, már hétfő reggel a virtuális kosaramban landolt, aztán pedig csak vártam, mikor kezdhetem el. Mert ezt könyvet ilyenkor jó olvasni.

A kötetben Ady ismert és kevésbé ismert versei mellett megismerhetjük a prózaírót. Mert ezt bizony nem tanítják. A mindenki által ismert Karácsony (Harang csendül, ének zendül) és a Kis, karácsonyi ének (Tegnap harangoztak) sok régi Karácsony emlékét felidézt.

Az idézetet A Vidámság Küldöttje c. novellából választottam, ami egy szegény család Karácsonyát meséli el, és bátran mondhatom, hogy Ady legszebb írása, amit eddig olvastam. Igazi szívmelengető karácsonyi csemege.

A legtöbb novellában - ahogy azt már Adytól megszokhattuk - a cinizmus, a lemondás és a világból való kiábrándultság mellett meg-megcsillan a remény egy-egy aprócska fénysugara.

Azért a pesszimisták sem fognak csalódni, Az Árkyak karácsonya és Az orosz karácsony egyaránt megrázó.

Forrás: http://re-kreativ.blogspot.com/2011/12/karacsony-anno-1880.html

Összességében ez a kis könyv egy igazi csemege lehet mindenkinek, ugyanis gyönyörű,a boldog békeéveket idéző illusztrációk választják el az írásokat, melyek igazi karácsonyi hangulatot teremtenek az olvasáshoz. Ajándékba is remek választás, az Ady-rajongók polcáról pedig nem hiányozhat! ;)

Ady Endre: Betlehem néma - Ady Endre minden karácsonyi írása

Noran Kiadó, 2002

76 oldal

1600 Ft

A hét verse

2011-12-18T06:59:00.000+01:00

Egy ismert és egy valószínűleg ismeretlen verset választottam, kivételesen nem igazítottam rajtuk, hogy megőrizzék az eredeti formájukat.

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új meg ép,
Gyerekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

1922. okt.

H. M. R.: A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!

Rég volt … azóta évek repültek,
és messziről int már az öregség,
s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek,
– ez már nem emlék, –
a karácsonyi ajtót lesem még!

Ó, de már többet tudok azóta!
Gazdagabb titkok hívnak és várnak!
Ragyogóbb minden karácsonyfánál,
mit a szem nem láthat
országában a dicső Királynak!

Tudom, az ajtó egyszer kitárul.
S jöhetnek gondok vagy szenvedések,
ez ad most nékem derűt, nyugalmat,
hogy ott az élet
az ajtó mögött … s már küszöbén élek!

A csirkefogó, Hamupipőke és kalamajka a kastélyban

2011-12-17T13:47:00.001+01:00

IRMA Milyen nagy tudása van. Csodaszép esze van.

SIPOS Ne hízelegj mindig. (Eszik.)

Szünet.

IRMA minden ok nélkül. Édes, szép pilóta.

SIPOS Ki a pilóta?

IRMA Sipos úr.

SIPOS Én bútorasztalos vagyok.

IRMA Nekem pilóta. Mindenki pilóta, aki ideális.

SIPOS Én ideális vagyok?

IRMA Az én lelkemnek ideális. Ideál pilóta, a felhőkből száll alá a virágos mezőre, hogy eljöjjön a menyasszonyáért.

SIPOS Micsoda badarságokat beszélsz te össze?

IRMA Most minden éjjel azt álmodom, hogy pilóta volt a vőlegényem és felrepült a felhőkbe és leesett a tengerbe. És minden álmomban Sipos úrhoz hasonlít a pilóta.

SIPOS És beleesik a tengerbe.

IRMA. Bele.

SIPOS Köszönöm. És te mit csinálsz?

IRMA Én fel-alá bolyongok a tengerparton, fehér lepelben, ki van bontva a hajam, és kinyújtom karjaimat a tenger felé, és a viharban eszelősen énekelek. Olyan szép.

SIPOS Mikor eszelősen énekelsz?

IRMA Nem. Hanem az egész. Oly szép fájdalom és oly ideális. És a Sipos úr mindig benne van.

SIPOS A tengerben.

IRMA Az édes álomban.

SIPOS Neked jó huszonötöt kéne verni a fenekedre, édes fiam. Te nagyon kezdesz mozgolódni. Ha apád volnék, leszoktatnálak az ábrándozásról.

IRMA Ó, bár apám lehetne, Sipos úr.

SIPOS Még csak az kéne.

(Az üvegcipő)

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nagyon vártam ezt a könyvet. Akkor meg pláne nagy volt az örömködés, amikor a megjelenéskor már este megérkezett vele a futár.

Bár az idézetet Az üvegcipőből választottam, mégis kezdjük a Liliommal! ;)

Liliom a városligeti körhintánál csalogatja a népet, ez a munkája. Egy nap azonban Muskátné, a munkaadója kiteszi a szűrét, ugyanis fogdosta az egyik cselédlányt, Julit. Liliom persze mindent tagad, de Muskátné nem kegyelmez, így hősünk az utcára kerül. Hamarosan összeköltözik Julival és Hollunderéknél kapnak egy szobát. Egy nap Muskátné megjelenik, hogy visszahívja Liliomot, akinek egészen más tervei vannak...

Gémes Antos és Balsai Móni a Magyar Színház előadásában

Az üvegcipő egy modern Hamupipőke-történet. Szabó Irma, a rokona, Adél panziójában cseléd és szerelmes a szintén ott élő Sipos bútorasztalosba. Arma színházrajongó és minden lehetőséget megragad, hogy csinosnak mutatkozzon jóval idősebb választottja előtt, aki persze észre sem veszi. Egyedüli örömét a házmesterék kisfia, Lilike (Irma hívja így a valójában három éves Jánoskát) jelenti a számára. Éppen az ebédhez terít, amikor fültanúja lesz Adél és a panzióban élő fiatal férfi, Császár úr párbeszédének, melyben a nő közli, hogy feleségül megy Sipos Lajoshoz, amit a vőlegény nem is sejt...


Gálffi László és Hámori Gabriella az Örkény Színházban

A Játék a kastélyban-ról márciusban már áradoztam, így nem írnék róla újra.

Már a Liliom olvasásakor vigyorogtam, mint a vadalma és ugyanez volt a helyzet Az üvegcipővel is. Molnár Ferenc zseniálisan ír, a színművei szereplői pedig ugyanolyan emberek, mint akármelyikünk, talán, ha abba a korba születtünk volna, velünk is megtörténhetett volna. Ki tudja? Nem véletlen, hogy a színházba járók folyamatosan találkozhatnak egy-egy darabjával.

Nem tudom, mi mást írhatnék, úgyhogy legyen elég annyi, hogy aki néhány vidám órát szeretne, bátran vegye a kezébe a könyvet, ami ajándékba is tökéletes és ha teheti, menjen el és nézze meg színházban is! :)

Őszintén remélem, hogy hamarosan a többi színmű is ismételten kiadásra kerül, mert Kedves Kiadók, igenis van rá kereslet.

Molnár Ferenc: Liliom - Az üvegcipő - Játék a kastélyban

292 oldal

Osiris Kiadó - Diákkönyvtár sorozat, 2011

920 Ft

A képek forrása:

Magyar Színház

PORT.hu

Lámpagyújtás

2011-12-15T12:19:00.005+01:00

Ma kaptam egy e-mailt a Könyvmolyképző Kiadótól, melyben a most hétvégén megrendezésre kerülő Lámpagyújtás elnevezésű programjukra invitáltak.
Mi is a Lámpagyújtás?
Hét kiadó (Könyvmolyképző, Agave, Park, Ciceró, Jaffa, Gabo és az Ulpius-ház) közös rendezvénye, ahol a vásárlás mellett dedikálásra is lehetőség van, ill. az előzetesen regisztráltak garantált ajándékot kapnak.

Időpont: 2011. december 16-18. 10 - 21 óráig

Helyszín: Budapest, WestEnd City Center, a H&M-nél

Az ajándékokat megnézni, további információk és regisztráció itt.
Aki teheti, menjen el helyettem is!

Forrás: weheartit

~~Egyszer azért szeretnék egy olyan könyves eseményről is hallani, ahova nemcsak a Budapesten és a környéken élőknek van esélye eljutni.~~

A hét verse

2011-12-11T07:07:00.000+01:00

Ha már a múlt héten szóba került az a bizonyos kávéreklám, a napokban fedeztem fel, hogy a honlapjukon ismerőseinkben verset is küldhetünk ismert színészek előadásában. Ezen az oldalon találtam a mostani két verset is. Az elsőt Gubás Gabi, a másodikat Csányi Sándor adja elő.

Babits Mihály: Az előkelő tél

Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!

S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára,
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s ki boltbul az utcára lép,
lágy-fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szivét.

Estefelé kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt,
amelynek ágát föl nem érjük,
de gyertyás fénye ránk sajog:
gyertyásan és csufolva néznek
a karácsonyi csillagok.

1934. dec.

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

Aranylanak a halvány ablakok...

Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,

fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,

a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,

a téli alkony nesztelen leszállott.

Mint áldozásra készülő leányok,

csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,

retteg zavarni az út szűzi csendjét,

az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszin égből, a halk éjszakában

táncolva, zengve és zenélve lágyan,

fehér rózsákként hull alá a hó.

Képek: weheartit.com

Versek: Omnia versküldő

Állati diktatúra

2011-12-06T12:36:00.001+01:00

"Nos, elvtársak, milyen a mi életünk? Nézzünk szembe vele: a mi életünk nyomorúságos, fáradságos és rövid. Megszületünk, éppen csak annyit kapunk enni, hogy ki ne leheljük páránkat, de aki képes rá, azt ereje végső fogytáig dolgozni kényszerítik; s abban a pillanatban, amikor már nem tudják hasznunkat venni, förtelmes kegyetlenséggel lemészárolnak bennünket. Egyéves kora után Angliában egyetlen állat sem tudja, mi a boldogság és mi a pihenés, Angliában nincs szabad állat. Az állatok élete nyomorúság, és szolgaság: ez a meztelen igazság.

Vajon ez volna a természet rendje? Azért volna így, mert földünk olyan szegény, hogy nem tud tisztességes életet biztosítani lakóinak? Nem, elvtársak, ezerszer nem! Anglia földje termékeny, éghajlata jó, sokkal több állatot tudna bőségesen eltartani, mint amennyi most rajta él. Ez a mi gazdaságunk egyedül eltartana egy tucat lovat, húsz tehenet, száz meg száz juhot - s mindnyájan olyan kényelemben és méltóságban élhetnénk, amilyet most el sem tudunk képzelni. Akkor hát miért élünk ilyen nyomorúságosan? Mert a munkánk szinte minden gyümölcsét ellopják tőlünk az emberek. Ez a válasz, elvtársak, minden problémánkra. Ezt a választ egyetlen szóban összegezhetjük: Ember. Az Ember az egyetlen igazi ellenségünk. Tüntessük el az Embert a színpadról, és az éhség és az agyondolgoztatás legfőbb okát egyszer s mindenkorra megszüntettük."

Már egy ideje folyamatosan beugrott a „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél." mondat, így tegnap végre elolvastam Orwell örök érvényű Tündérmeséjét, ahogyan az alcím is jelzi.

Mr. Jones Major nevű gazdaságában az éj leple alatt az állatok a pajtába sereglenek, hogy meghallgassák a legidősebb disznó, az Őrnagy beszámolóját az előző esti álmáról. Az Őrnagy azonban először beszédet mond az összegyűlteknek, akiknek felnyitja a szemét a valódi életükről, hogy mennyit kell szenvedniük és dolgozniuk, aminek csak és kizárólag egy oka van: az ember. Az Őrnagy végül elmeséli az álmát is, ami egy régi dal, az Angolhon állatai.

Az Őrnagy három nap múlva jobb létre szenderül, de az állatokban ott motoszkál a Forradalom, amiről az öreg mesélt nekik. Bár nem tudják, milyen is lehet és megérik-e, de erőt merítenek belőle, hogy a sorsuk jobbra fordul. Az irányítást két disznó veszi át: Napóleon és Hógolyó. Néhány hónap múlva a Forradalom sikert arat, Jones gazdát elűzik és a két malac vezetésével az állatok átveszik a hatalmat a Majorban, amit ezentúl Állatfarmra neveznek át. Hógolyó, aki időközben írni és olvasni is megtanult, a pajta falára felfesti a HÉTPARANCSOLATot, amit minden állatnak be kell tartani:

HÉTPARANCSOLAT
1. Aki két lábon jár, az ellenség.
2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.
3. Állat nem visel ruhát.
4. Állat nem alszik ágyban.
5. Állat nem iszik alkoholt.
6. Állat nem öl meg más állatot.
7. Minden állat egyenlő.

Hamarosan kiderül, hogy az új élet is számtalan nehézséget és konfliktust tartogat az Állatfarm lakói számára. Napóleon diktatúrát épít ki közöttük.

Ahogyan már sokan mások is írták, Orwell a diktatúrákról igyekezett lerántani a leplet a történetben, egészen pontosan a szovjetek által létrehozottról. De nem szeretném a történelmi párhuzamokat bolygatni, hanem elég csak szétnézni napjainkban, talán csak a környezetünkben is. Mert ki nem érezte még azt, hogy bár egyenlő félnek kezelik papíron, de amikor döntésre kerül a sor vagy bármilyen probléma merül fel, az ő véleménye, segítsége, ötlete senkit sem érdekel? Ugye, hogy ismerős?
Különösen tetszett, hogy a disznók minden intézkedésüket meg tudták magyarázni - ahogyan a mai utódaik is. Ezért is érdemes elolvasni, mert Orwell kegyetlenül szembesít bennünket a valósággal. A Tündérmese mondanivalója ma is érvényes, sőt az lesz évek múlva is. Mert akaratlanul is magunkra és embertársainkra ismerünk Bandi és Rózsi (lovak), Malvin (kecske), Benjámin (szamár) és a többi állat közt.

George Orwell: Állatfarm - Tündérmese
Fordította: Szíjgyártó László
134 oldal
Európa Kiadó - Diákkönyvtár sorozat
850 Ft

Más kiadások:

Vagy elolvasható a MEKen.

Képek: weheartit

A hét verse

2011-12-04T07:15:00.000+01:00

Az első verset, gondolom, nem kell bemutatnom, mert a legnépszerűbb karácsonyi versek egyike és az a bizonyos kávéreklám juttatta eszembe nemrégiben ;). A második egy számomra eddig ismeretlen költő műve, és remélem, egyszer ez a vers is egyike lesz a legtöbbet mondottaknak.

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

1902

Kasza-Marton Lajos: Karácsony küszöbén

Hó szitál és Karácsony jön.
Az utcán hömpölyög a nép özön
és szinte árad, kicsattan a
mosoly, a vágy és csupa öröm
minden mozdulat, minden szó,
hisz Karácsony jön és hull a hó!
– A lábak mellől égre tör
a gyermek szájt idéző hahó.

Az utcákon szellő játszik,
– a hópelyheken látszik
megdőlve fut a házak között el
és így cicázik, így hintázik
sok kicsi hópehely.
Most hiretelen,
ezen a szép téli reggelen
harangja érkezik hozzám,
kissé mély-lágyan és csendesen.

És újra eszembe jutsz. – Halk, hang,
hallom a hangod, itt lappang
körülöttem és mindég visszatér,
egyre szebben, csengő haranghangban,
télben, fehérhavas reggelen
s oly arányos most, közel Karácsonyhoz;
a hang, a hó s végtelen…

A versek forrása.

"... mindenütt háború van."

2011-12-02T09:30:00.001+01:00

" - Édesanya - szólalt meg Rosetta pár lépés után -, te azt mondtad, hogy itt vidéken nincs háború, pedig ez az ember az életünkre tört.

- Tévedtem, gyerekem - válaszoltam neki. - Falun, városon, mindenütt háború van."

Cesira vidékről került fiatalon Rómába, amikor feleségül ment egy kereskedőhöz. A férje meghalt, ő egyedül maradt a lányával, Rosettával és átvette a bolt vezetését. A háború időszaka pedig igazán a kereskedőknek kedvez, azonban 1943 nyarán, amikor a történetbe csöppenünk, már a főváros sem biztonságos, ezért Cesira úgy dönt, visszatér egykori szülőföldjére. Fel is pakol Rosettával, vonatra szállnak, majd Fondiba érkeznek. Hamarosan egy házhoz érnek, ahol bár a gazda, Vincenzo egyáltalán nem kedvesen fogadja őket, végül mégis elszállásolja a két nőt. Vincenzo feleségével, a szószátyár Concettával és két fiával él, akik a fasiszták elől bujkálnak. Egyik nap azonban, amikor megérkeznek a fasiszták, akik másnapra berendelik magukhoz Rosettát, így az éj leple alatt anya és lánya megszökik. Ez után a Festa családhoz kerülnek, ahol egy kis lyukban kapnak szállást. Itt ismerkednek a család többi tagjával és a többi evakuálttal.

Forrás: Est.hu (részlet az 1988-as filmből)

Így tengetik a napjaikat és folyamatosan az angolok érkezését várják, akik véget vetnek a háborúnak.

A regény narrátora, Cesira többször utal egy bizonyos sorsdöntő eseményre az életükben, de amikor odajutunk, úgy letaglóz, hogy leesik az állunk. A közbenső időben pedig folyamatosan szembesülünk a háború következményeivel:

" És hadd mondjam meg itt, hogy nagy próbatétel a háború; háborúban és nem békeidőben kellene szemügyre venni az embereket; nem amikor él a törvény és a felebaráti tisztelet meg az istenfélelem; hanem amikor mindez nem létezik, és mindenki féktelenül és gátlástalanul igazi természete szerint cselekszik."

      Az embertelen körülmények ellenére Cesira mindvégig igyekszik megvédeni a mélyen vallásos, tisztalelkű lányát a háború borzalmaitól, már amennyire tudja.

      Moravia Cesira bőrébe bújva hiteles és megdöbbentő képet fest a II. világháború következményeiről, az emberi pusztítás és kapzsiság erejéről. Bár a történet lassan hömpölyög, mégis folyamatosan érezzük az együtt élők közötti konfliktust és a tragédia szelét.
Megdöbbentő és elgondolkodtató regény, az a fajta könyv, amit nem egykönnyen felejt el az ember.
Sajnálatos, hogy a boltok polcairól eltűnt.

      A regényből 1961-ban és 1988-ban nagy sikerű filmet forgattak Sophia Loren főszereplésével. Igen, mindkét alkalommal Sophia Loren játszotta Cesirát. Az 1988-as, kétrészes változatot végre sikerült megnéznem. Hm, persze számos változtatásra figyeltem fel, de ahogy lenni szokott, ez-az kimaradt, ami a regényben jelentőséggel bír. Érdekes, hogy a könyvben a vidékiek tegeződnek, azonban Michele (Filippo fia, az egyetlen tanult ember a közösségben) és Cesira magázódik, sőt, a kapcsolatukat is másként mutatta be a film. A leginkább azonban Rosetta vallásosságát hiányoltam, ami a filmkockákon egyszerűen eltűnt, ami egy olasz rendező filmjében egyszerűen érthetetlen számomra, hiszen Rosetta ezen tulajdonsága kulcsfontosságú a műben.
Mindenesetre Sophia Loren zseniálisan alakította Cesirát és az olvasáshoz kedvcsinálónak nem rossz ez az adaptáció, azonban olvasás közben valószínűleg többször is meglepetésekbe ütközhet az ember.

Albert Moravia: Egy asszony meg a lánya
Fordította: Gellért Gábor
452 oldal
Európa Kiadó, 2004
2600 Ft

Adventi mustra

2011-11-30T19:44:00.000+01:00

Vasárnap kezdetét vette az Advent, így a mindenféle díszek, sütik készítése után, jól jöhet néhány olvasnivaló, ami szintén felidézi a Karácsony hangulatát. A válogatás most is szubjektív, de ezúttal minden korosztályra gondoltam. A gyűjtögetésben fontos szempont volt, hogy a kiszemeltek kaphatóak legyenek.

Kezdjük az antológiákkal! ;)

Kommentárt nem fűznék hozzájuk, mert nehéz lenne közülük választani.

Ez a karácsonyi antológia különböző műfajú, hosszabb és rövidebb írásokat tartalmaz: olvasnivalót kínál az ünnepi napokra, de talán azokon túl is, egy-egy hétköznapi csöndes estére. Az ünnepre készült kötet értékes ajándék lehet másoknak, vagy szívet melengető olvasmány önmagunknak. Aki kézbe veszi, talál benne elbeszélést és verset, személyes vallomást és teológiai elmélkedést, de különböző korokból és stílusokból választott képeket is.

Karácsony fényei - vallomások, elbeszélések, versek
228 oldal
Vigília Kiadó, 2011
2900 Ft

Szenteste! Karácsony! Mennyi kedvességet hordoznak e szavak! Rendre felidézik a családi öröm, a felragyogó gyermekarcok évente visszatérő napját. A magyar novellairodalom és költészet gazdag kincsestárából válogatott elbeszélések és versek is ezt a hangulatot kívánják megidézni.

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Szenteste - A szeretet ünnepe
128 oldal
Lazi Kiadó, 2011
2200 Ft

"Nem volt olyan ház Magyarországon, ahol a diós és mákos sütemények nem sikerültek volna e napon. Vajon termett-e elég mák, elegendő dió ez évben hazánkban, hogy mindenkinek patkó jusson az asztalára? A régi könyv azt mondja, hogy e sütemények nélkül nem érvényes a karácsonyi ünnep. Tán még a másvilági bíróság is valamiképpen felelősségre vonja az ünnep-rontót. Vajon mivel fog védekezni a magyar, aki a karácsonyi kalácsot elmulasztotta?"(Krúdy Gyula: Karácsony este)A kötetben Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond és Nagy Lajos írásai olvashatók.

Az én karácsonyfám - Hatmagyar író karácsonyi novellái
246 oldal
Noran Libro, 2010
2490 Ft

Tíz karácsonyi történet a magyar és a világirodalom mestereitől

A karácsony Jézus születésének ünnepe. A szeretet, a családok ünnepe. Karácsonykor vége a legsötétebb éjszakának, a fény győzedelmeskedik a sötétség felett. Megszületett a Megváltó, akit a próféták jövendöltek. Szívünk megtelik melegséggel, elfeledjük a mindennapok gondjait, odafigyelünk egymásra, megajándékozzuk egymást. Ez az ünnepek ünnepe!
Tíz történetet gyűjtöttünk össze ebben a kis könyvben a magyar és a világirodalom mestereinek tollából, tíz lélekmelengető, szórakoztató és mulatságos történetet a karácsonyról.

E.T.A. Hoffmann: Diótörő (részlet), O. Henry: A háromkirályok ajándéka, Mikszáth Kálmán: Kinek mi kell ajándékba?, Krúdy Gyula: Karácsony este, Ady Endre: Buddha temploma vár, Kosztolányi Dezső: Öröm, Jókai Mór: Melyiket a kilenc közül?, Charles Dickens: Karácsonyi ének (részlet), Gárdonyi Géza: Csordásék karácsonya, Lev Tolsztoj: Pánov bácsi karácsonya

Király Levente (szerk.): Ünnepek ünnepe - Tíz karácsonyi történet a magyar és a világirodalom mestereitől
196 oldal
Athenaeum 2000 Kiadó, 2011
1990 Ft

Egyszer egy évben, karácsonykor minden ember angyallá, minden fa karácsonyfává és minden erdő karácsonyfaerdővé változik. E válogatáskötet ezt a pillanatot igyekszik megragadni a karácsonyhoz kapcsolódó tizennyolc elbeszéléssel Gárdonyi Géza, Tömörkény István, Móra Ferenc, Dallos Sándor, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán és mások tollából.

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Karácsonyfaerdő
208 oldal
Lazi Kiadó, 2011
2400 Ft

Most pedig térjünk át egy világirodalmi és egy leendő magyar klasszikusra ;):

Amit idén is biztosan elolvasok, mert annyira jó és Mindenki könyvespolcán ott a helye:

A szőrösszívű Scrooge úr, a "zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös", akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez - s "jó barát, jó gazda, jó szomszéd" válik belőle.

Dickensnek ez az 1843-ban írt kis tanmeséje már az érett mester keze nyomát viseli magán: remekmű, melynek nem hervad a népszerűsége sem.

Charles Dickens: Karácsonyi ének
Fordította: Barkóczi András
96 oldal
Európa Kiadó - Európa Diákkönyvtár sorozat
950 Ft

Ezt a könyvet nagyon szeretném, úgyhogy tűkön ülve várom az akciókat:

A mélyen hívő Fekete István egész életében nagy jelentőséget tulajdonított a katolikus ünnepeknek. A húsvétok és a mindenszentek elsősorban az önvizsgálatra és a szeretteire emlékeztették, a karácsonyokat viszont mindenekelőtt közösségi eseményként élte meg. A készülődés már december elején elkezdődött: az adventi gyertyák lángja és a disznópörzsölések fellobbanó tüzei a karácsony közeledtét jelzik, és vele a hóesést, a nyugalmat és a szeretetet. A betlehemezés és a fenyődíszítés együttes élménye a barátok és a rokonok összetartásának várva várt alkalmai, melyek túlvilági és földi reményekkel kecsegtetnek gyereket és felnőttet. A karácsony általuk válik a Jóság és a Szeretet közösségi ünnepévé, melynek az ajándékozás fontos kifejeződése. A karácsony az egymásra figyelés ünnepe, és Fekete István példázatos elbeszélései elhitetik velünk, hogy lehet és érdemes szeretni és jónak lenni. Csaknem negyed századon át emlékeztetett minderre az Új Ember tárcáiban. A megbocsátás és a ragaszkodás, a béke- és harmóniavágy áll e jobbára visszatekintő önéletrajzi és látomásos írások középpontjában. Jelezve, hogy a karácsonyi készülődés gyermeki izgalmát idővel egyre inkább az évbúcsúztatás nosztalgikus számvetése váltja fel. Fekete István karácsonyi történetei varázserővel bírnak, hiszen saját élményeinket is megelevenítik, és olvasója hamar azon kapja magát, hogy nicsak, vele együtt én is "emlékekre emlékezem".

Fekete István: Karácsony éjjel
204 oldal
Lazi Kiadó, 2008
2200 Ft

Végül, de nem utolsósorban, nem maradhatnak ki a legkisebb sem ;).

Az egyik mustrában már említettem Molnár Ferenc mesekönyvét, ami most sem maradhat ki:

Jánoska és Annus, a két kicsi árva sóvárogva nézegeti a csillogó karácsonyi kirakatokat, mikor váratlanul csoda történik velük. Egy gyönyörűséges, kék szemű viaszbabát pillantanak meg, elhunyt édesanyjuk szakasztott mását, aki a felhők közül figyeli őket. A két gyerek összeszorult szívvel bámulja a viaszhölgyet, és arról álmodoznak, bárcsak életre kelne. Jánoska és Annus elhatározza, hogy megajándékozzák a kékszeműt.
A Pál utcai fiúk szerzőjének megható karácsonyi történetét Reich Károly érzékenyen megformált illusztrációi varázsolják elénk.

Molnár Ferenc: A kékszemű
48 oldal
Móra Kiadó, 2011
1990 Ft

A következő könyvet volt szerencsém nemrégiben olvasni és nagyon jó! ;) Sajnos, alig kapható valahol :S.

"- Barátaim!- szólalt meg egy napon Zefír, a kis majom, amikor Artúrral, Palikával, Flórával és Adorjánnal beszélgetett éppen. - Képzeljétek csak, milyen csodálatos dolgot hallottam! Az embereknél az a szokás, hogy minden karácsony éjszakáján megjelenik a levegőben egy kedves öregapó, akinek hosszú, fehér szakálla, piros köpenye és hegyes, piros fövege van." (Bálint Ágnes fordításával és a Szerző rajzaival.)

Jean de Brunhoff: Babar és a Télapó
Fordította: Bálint Ágnes
40 oldal
Móra Kiadó, 2003
1980 Ft

Nem tudom, miért, de Nyúl Péter teljesen kimaradt a gyerekkoromból, csak a "szülőanyjáról", Beatrix Potter-ről írt könyvet olvastam és a filmet láttam. Egyébként mindkettőt ajánlom.

Ünnepeld a karácsonyt Nyúl Péterrel és barátaival! Ez a foglalkoztató könyv telis-tele van olyan ötletekkel, amelyek segítségével saját magad készítheted el a karácsonyi ajándékokat, üdvözlőlapokat, de még a csomagolópapírt is. Hívd meg a barátaidat egy ünnepi teadélutánra, és vendégeld meg őket Pöttyös néni pirítósaival és Coca néni csokis mártogatójával. A könyvben találsz érdekes rejtvényeket, egy izgalmas útvesztőt, sok színes matricát – mindent, ami csak egy boldog karácsonyhoz kellhet!

Beatrix Potter: Karácsony Nyúl Péterrel
Fordította: Szalay Zsuzsanna
24 oldal
General Press, 2007
1200 Ft

Bezzeg Tesz-vesz város nem maradt ki :P.

Nem könnyű az angol gyerekeknek. Ők decemberben csak egyszer kapnak ajándékot, méghozzá a Télapótól, aki a 25-ére virradó éjjelen teljesíti a kívánságokat. A mesék szerint a kéményen keresztül érkezik, a kandallón át jut a szobába, az ajándékokat pedig a gondosan kikészített nagy zoknikba rejti. A gyerekek tejjel és süteménnyel várják. Így szokás ez Tesz-vesz Városban is.

Richard Scarry: Karácsonyi kavarodás Tesz-vesz városban
Fordította: Réz András
40 oldal
Lilliput Kft., 2006; Gulliver Lap-és Könyvkiadó, 2009
1990 Ft

Ki melyik könyvvel várja a Karácsonyt? :)

A hét verse

2011-11-27T08:31:00.000+01:00

Eljött Advent első vasárnapja, így mától kezdve négy héten át A hét verse vasárnapra költözik. Minden héten két verset igyekszem hozni, egy népszerűt és egy kevésbé ismertet, bár rögtön az elején két kevésbé ismert művet választottam.
A verseket a Szegedi Piaristák honlapjáról hozom.

Paksy Gáspár: Adventben

Már én a földnek szolgaláncát
Erős karokkal szétzuzom,
Feléd esengve tiszta hévvel,
Sóvárgó vággyal, Jézusom!

Látom kigyulni napkeletről
Királyok fényes csillagát,
Komor felhőkön, bús homályon
Mennyország fénye csillan át.

Sötét, kietlen éjtszakákon
Kicsiny bölcsödről álmodom,
Sokszor merengek égi kéjjel
Mosolygó kisded-arcodon.

A boldogság regéje lágyan,
Szellők szárnyán susog felém,
Sokszor tünődöm holdas este
Az angyalok szép énekén.

Vigasztalódva nézhetem már
A nagy világot, bár sötét;
Egekből áradt üdv sugára
Oszlatni kezdi bús ködét.

Szívem keservét, régi búját
Örök reménnyel altatom,
A kétség, csüggedés borúján
Raráté sír föl ajkamon.

Az irgalom nagy Istenéhez
Gyakorta szárnyal hő imám,
Mert lelkem e csalárd időknek
Megváltót, üdvöt, fényt kíván!

Túrmezei Erzsébet: Gyertya

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állítom,
Majd a kezembe' forgatom.
A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
Igénytelen, értéktelen.
Szépsége, ékessége, ára
nincs semmi. Mégse dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.
Majd a lángjába néz szemem,
s nem lesz nekem
igénytelen, értéktelen.
Sok betegsége, ferdesége,
törött volta nem semmiség-e,
ha ott lobog az ágon,
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza:
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.
Magában semmi. Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.
Kezembe' forgatom, nézegetem,
s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Görbe, törött, beteg.
Valami, amit senki nem keres,
mert észrevenni nem is érdemes.
Végigélni se volna érdemes,
ha nem lenne karácsony…
ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával
karácsonyesti csodálatos fákon…
ha Betlehem felé utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem világolhatna,
végigélni se volna érdemes.

De van karácsony, s én úgy szeretem
kis gyertyaéletem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam.

Míg egy szép angyalénekes,
halk estén Betlehembe értem,
s fel nem ujjongtam: „Most már értem,
Most már tudom, miért is élek
ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró,
sok emberszív dobbanjon meg belé.”

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
De ha zöld fenyőről ragyog rád,
a szíved felviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.

Illene tudni...

2011-11-26T16:48:00.001+01:00

Kivételesen nincs a bejegyzést indító idézet a könyvből, mert nehéz lenne bármelyiket kiragadni, de a továbbiakban azért kiemelnék egyet-kettőt. Dizseri Eszter könyve először 1998-ban jelent meg, amikor is én is a célcsoportba tartoztam (12 - 18 év). Nem tudom, ha akkor került volna a kezembe, milyen hatással lett volna rám. Nos, azóta eltelt 13 év és a nemrégiben ismét megjelent könyvet a szerző átdolgozta.

A témák között megtaláljuk a kommunikációt, az egészséget, a vallást, a közlekedés és a művelődést is. Ezeken belül kisebb részekre különülnek el a jó tanácsok és minden fejezet egy-egy odavágó idézettel kezdődik. A forrásuk közt megtaláljuk a Micimackót, a Bibliát, de A kis herceget is. Nem kell azonban megijedni, nem szájbarágósan vannak megírva a szabályok, hanem mintha egy nagymama adna útmutatást a tinédzser unokáinak, de nem a megszokott "ne csináld ezt, kis unokám" stílusban, hanem szórakoztatóan.
Bár a célcsoport a tizenéves korosztály, azonban számos illemszabállyal - tapasztalataim szerint - sok felnőtt sincs tisztában, és én is tanultam újat. Az egyik ilyen megszívlelendő tanács a vásárláshoz vonatkozik, egészen pontosan az eladóknak:

"Hangosan köszöntsük a belépőt! Ha belép egy vásárló, rögtön hagyjuk abba a trécselést a kollégával."

Gondolom, nemcsak én találkoztam már olyan eladókkal egy-egy üzletben, akiket jobban lefoglalt a kaszinózás, mint hogy segített volna, de legalább odavakkantott volna egyet, hogy észrevette a jelenlétemet.

Bevallom, néhány meglepő tanáccsal is találkoztam:

"Mit tegyünk karácsonykor?

Díszítsünk fel mindent, amit lehet otthonunkban! Díszítőelemek: toboz, dió, alma, fenyőág, szaloncukor, gyertyák, műhó, száraz virág, kis csengők, harangok stb."

Nos, a családtagok nem biztos, hogy díjaznák a buzgóságot, ha a gyerek(ek) mindent feldíszítene/feldíszítenének. Pl..: a szent csinténé csupraiba gyertyát állítanának vagy tobozt.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a felsorolásban szereplő harangokról a templomi harangok jutottak rögtön eszembe, és azokat kicsit nehéz lenne hazahozni, mivel a legkisebb is több mázsát nyom.

Másik észrevétel a Vallás fejezetben:

"Szokjuk meg, hogy a perselybe mindig teszünk adományt, ha elmegyünk mellette."

Nos, az ember ha bemegy a templomba, rögtön találkozik a persellyel, kifelé ismét. Ezek szerint váltsam fel a pénzt, amit odaszántam? És mi van akkor, ha valamilyen okból kifolyólag többször is el kell mennem a persely előtt? Tudtommal az emberek vagy befelé vagy kifelé dobják be az adományukat, és nem reklamál senki, ha ezt csak egyszer teszi meg.

    Az rendben van, hogy megtudjuk, hogyan is kell viselkedni a különböző templomokban, azonban az egyik legfontosabb alapszabály kimaradt: a templomban mielőtt leülünk, imádkozunk és ugyanez vonatkozik arra is, amikor hazaindulunk. Ezzel sajnos nagyon sok felnőtt sincs tisztában, nemhogy gyerek.

     Amit hiányoltam, a Kommunikáció fejezeten belül az Írunk résznél a szerző nem említi, hogy írásban ne rövidítsünk, ami sajnos a fiatalok közt ma olyan népszerű és nem csak a 18 éven aluliak esetében. Nem tudom, ki hogy van vele, de égnek áll a hajam, amikor írásban valaki rövidít. Egy sms-be még úgy-ahogy belefér, de amikor kódfejtést kell alkalmazni egy e-mailnél, már nagyon idegesítő tud lenni.

     Érdekes, hogy a telefonáláshoz az optimális időpont reggel 9 és este 9 között van, holott szinte mindenhol reggel 8-kor indul az élet és nagyon sokan nem szeretik, ha már este 8 után telefonon zaklatják őket.

"Tinédzserek. Azt hiszik, mindent tudnak." (a nem angolosok kedvéért)

Nos, ezektől a malőröktől eltekintve, ajánlom minden 12 és 18 év közötti és 18 éven felülinek, aki szeretne megismerkedni az illemszabályokkal vagy csak felfrissítené a tudását. A fejezeteket Tóth Éva fekete-fehér illusztrációi egészítik ki.
Nagyon örültem, hogy Dizseri Eszter a könyvbarbárság elkerülése mellett felhívja a figyelmet a moziban, színházban, sőt, a múzeumokban való helyes viselkedésre is. A célcsoportnak pedig különösen ajánlom a figyelmébe!

Dizseri Eszter: Illik, nem illik?
Viselkedési tanácsok 12 - 18 éveseknek
202 oldal
Református Kálvin Kiadó
1400 Ft

Helyzetjelentés

2011-11-24T10:36:00.001+01:00

Az utóbbi napokban elég gyakran elhatalmasodott rajtam a nyűgösség, amikor is sok mindenbe belefogtam és alig fejeztem be valamelyiket. Hogy mi lehet az oka, nem tudom, talán a közelgő tél, de valószínűleg inkább az, hogy egyfajta csömör állt be. Legalább 40 kihívás áll előttem, amit még nem teljesítettem, nem beszélve a 12-es listámról rám kacsintgató 7 és egynegyed könyvről. Kedden kezdtem el a Téli regét, de ma feladtam és töröltem is az olvasást, mert délután visszakerül a könyvtárba, és bár meg lehetne hosszabbítani, egyszerűen nem kötött le. Ez van. Tudom, hogy én kattintottam rá a tengernyi kihívásnál a Részt veszek gombra, ám amióta gombamód szaporodnak, hiába csillan fel a szemem, hogy "de jó, ehhez van könyvem és úgyis régóta el akartam olvasni", néhány hete inkább mázsás súlynak érzem őket. Talán még rosszabb, mint annak idején a kötelezők voltak. Habár itt csak annyi a követelmény, hogy nem dolgozatot kell írni vagy felelni belőle, hanem egy épkézláb értékelést kell összehozni. Van azonban, hogy ez sem megy olyan könnyen. Ezt megelőzendő, valószínűleg lejelentkezem mindenről, amibe még nem fogtam bele, így talán a mázsás súlyok csak néhány tízkilósak lesznek. Mert valljuk be, ha muszáj, nem szívesen csinál semmit az ember lánya. Ha meg belebukok egy-egy kihívásba, akkor sem áll meg a világ. Úgyhogy mostantól inkább az ösztöneimre és nem rám vigyorgó kihíváslistára hallgatok. Kipróbálom, milyen az, ha behunyt szemmel bököm rá egy könyvre.

Nemrégiben felmerült a blogok látogatottsága. Ezt már akkor is elmondtam, és szeretném most is, hogy már régóta nem hoznak lázba a számok. Amikor belevágtam ebbe az egészbe, persze, hogy lestem a statisztikát, hogy milyen szám szerepel ott és még ma is ránézek, de már régóta átértékeltem az egészet. Egy háromjegyű szám helyett sokkal jobban örülök egy-egy értelmes keresőszónak, amikor is az illető valóban megtalálta azt, amit keresett. Ha pedig valaki bármilyen csatornán visszajelez, hogy olvasta X könyvről az irományomat (mert ezek azok) és ezért megvette/kikölcsönözte és elolvasta, neki is tetszett, azt hiszem, többet ér, mint az, hogy hány kattintás jelenik meg. Elvégre - legalábbis a Blogspoton - nem követhető nyomon, hogy egy-egy ember mennyi időt tölt az oldalon. Lehet, hogy 10 másodperc múlva már tovább is áll, mert erre is volt már példa.

De ne csak filozofáljak, hanem értelmes információval is szolgáljak: a jövő héttől A hét verse kiválasztása az Advent jegyében történik, igyekszem ismert és kevésbé ismert verseket keresni. Remélhetőleg, heti 2 vers lesz az adag.
Vasárnap lesz Advent első vasárnapja, ennek apropóján már készül az Adventi mustra bejegyzés.
A már említettek miatt nem írok listát a könyvekről, amiket még idén szeretnék elolvasni, úgyhogy legyen ez a jövő zenéje.

Képek: weheartit.com

Poirot négyszer

2011-11-23T16:56:00.001+01:00

"-Mikor ment oda?

- Gondolom, fél tíz körül. Leültünk és beszélgettünk...

- Cigarettáztak is?

- Igen, cigarettáztunk. Miért, bűn? - kérdezte az őrnagy harciasan.

- Hol beszélgettek?

- A nappaliban. A bejárattól balra. Barátságosan beszélgettünk, mint mondtam. Valamivel fél tizenegy előtt jöttem el. A küszöbön még megálltam néhány búcsúszóra...

- Búcsúszóra... pontosan - dünnyögte Poirot.

- Maga meg kicsoda, szeretném tudni! - förmedt rá Eustace. - Valami átkozott digó. Minek ártja bele magát?

- Én Hercule Poirot vagyok - jelentette ki méltóságteljesen a kis ember.

- Tőlem akár az Achilles-szobor is lehet!"

    Ebben a gyűjteményben négy Poirot-történetet olvashatunk, melyek közt akadnak hosszabbak és rövidebbek egyaránt.

Az első történetben november 5-én este Poirot éppen Japp felügyelővel sétálgat az utcán, ahol nagy ünneplés folyik. Éppen szóba kerül, hogy az idő alkalmas a gyilkosságra, hiszen ilyen hangzavarban senkinek sem tűnik fel, ha eldördül egy fegyver. Mit ad Isten, másnap értesítik őket, hogy az éjjel gyilkosság vagy öngyilkosság történt. Vajon melyik? Ki követhette el?

A második történetben Lord Mayfield dolgozószobájából tűnik el egy igen fontos tervrajz, miközben vendégek tartózkodnak a házában.

   A harmadik kisregényben Poirot levelet kap az igen előkelő és gazdag Gervase Chevenix-Gore-tól, aki a segítségét kéri családi ügyben, ill. értesíti a detektívet, amint táviratot küld, rögtön utazzon el hozzá. A távirat hamarosan meg is érkezik, de Poirot már későn érkezik.

Az utolsó, leginkább novellának mondható eset a Nyaraló gyilkosok (sajnos még nem olvastam) előfutárának is mondható: Poirot rodoszi nyaralását tölti, amikor felfigyel a híres, ám friss házasok és egy másik házaspár között kibontakozó feszültségre.

   Bevallom, az első két történettől nem voltam különösebben elájulva, azonban a másik kettő kárpótolt érte, ott már az igazi Agatha Christie villantotta meg a tollát. Különösen jót nevettem a nyaraló Poirot-n, aki még a nyári napsütésben is állig felöltözve ül a vízparton :D, miközben a vele egy szállodában lakó Pamela Lyall kibeszéli a többi vendéget. Persze, kedvenc nyomozónknak a pihenés alatt is ügyelnie kell a hírnevére, elvégre - többek között - az eleganciájáról ismert.

   Tegnap este volt szerencsém A rodoszi háromszög filmváltozatát megnézni és különösen jót derültem az előbb említett részeken :), azonban nem egészen azt kaptam vissza, amit a hétvégén olvastam. Vegyes érzésekkel kapcsoltam ki a tévét és örülök, hogy előbb olvastam, mint a filmet láttam.

Nem árulok el újdonságot, hogy amerre Poirot megfordul, nem marad megoldatlan bűnügy, és ezeket a rövidebb lélegzetű eseteket előszeretettel ajánlom azoknak is, akik most tervezik, hogy megismerkedjenek a krimi koronázatlan királynőjével ;).

Agatha Christie: Gyilkosság a csendes házban
Tartalom:
Gyilkosság a csendes házban
A hihetetlen betörés
Halott ember tükre
A rodoszi háromszög
Fordította: Kada Júlia
250 oldal
Magyar Könyvklub, 1998
Már csak antikváriumokban kapható.

A hét verse

2011-11-20T17:48:00.001+01:00

Kivételesen most nem Ady tollából, hanem a Gyilkosság Mezopotámiában c. krimiben említett Keats-verset választottam. A jövő héttől pedig egy kis meglepetéssel készülök ;).

John Keats: La belle dame sans merci
(Ford.: Babits Mihály)

Mi lelhetett, szegény fiú?
Magadba bolygasz, sáppadón. -
Madár se zeng már, kókkadoz
a nád a tón.

Mi lelhetett, szegény lovag?
hogy arcod bánattal csatás? -
A mókus csűre tellve, kész
az aratás.

A homlokodon liliom,
lázharmat, nedves fájdalom:
s arcod szegény rózsája is
fonnyad nagyon.

Egy hölgyet láttam a mezőn,
szépnél szebbet, tündérleányt:
a haja hosszú, lába hab
és szeme láng.

Kötöztem néki koszorút,
kösöntyüt, illatos övet:
s lám, édesen nyögell felém
és rám nevet.

Lépő lovamra ültetém,
szemem egész nap rajta volt:
ő tündérnótát énekelt
s felém hajolt.

Majd gyűjtött manna-harmatot,
vadmézet s ízes gyökeret
s szólt idegen nyelven, talán
azt hogy szeret.

És tündérbarlangjába vitt
és sírt, nagyon, sóhajtozott:
s én négy csókkal vad, vad szemét
lezártam ott.

S álomba dúdolt engemet
s akkor álmodtam - jaj! talán
utolsó álmom - a hideg
domb oldalán.

Sok királyt láttam, herceget,
arcuk sápadt, szemük írígy,
s szóltak: "La Belle Dame sans Merci
büvölt el így!"

És láttam éhes ajkukat
szörnyű intéssel nyilni rám:
és fölriadtam a hideg
domb oldalán,

És jaj! ezért időzöm itt
magamba bolygva, sáppadón:
bár nincs madárdal, s kókkadoz
a nád a tón.


Walter Crane azonos című festménye (Wikipedia)

A hét verse

2011-11-17T10:06:00.001+01:00

Továbbra is Adytól, ezúttal az egyik kedvenc Istenes versemet választottam:

A Sion-hegy alatt

Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt,
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betükkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjuság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
»Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.«

»Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.«
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.

»Csak nagyszerű nevedet tudnám.«
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.

"Van valami nyugtalanság a levegőben"

2011-11-16T11:35:00.001+01:00

"- Nem fura itt minálunk? Nem találja különösnek? Vagy természetes?

- Nem egészen természetes - mondtam elgondolkodva. - kényelmesnek elég kényelmes, már ami a körülményeket illeti... de a közérzet valahogy nem egészen kellemes.

- Nekem nagyon kényelmetlen érzés. Az a rögeszmém - beszéde hirtelen külföldiesebb lett -, hogy itt készülőben van valami. Doktor Leidner sem egészen a régi. Valami őt is aggasztja.

- A felesége állapota?

- Talán az. De többről van szó. Van valami... hogy is mondjam... valami nyugtalanság a levegőben."

Agatha Christie ezen regényének narrátorává az események egyik szemtanúját, Amy Leatheran ápolónőt tette meg, aki Dr. Reilley unszolására ragad papírt és tollat, hogy megírja a történteket.
A nővér egy hajón találkozik az orvossal, aki állást ajánl neki Keleten. A beteg Mrs. Leidner, akinek képzelgései vannak. Az ápolónő elfogadja az ajánlatot és nemsokára megérkezik Hasszanjébe, ahol
Dr. Leidner és csapata éppen ásatásokat végez, ahová a felesége is elkísérte. Hamarosan megismerkedik a csapat tagjaival, és az a furcsa érzése támad az első este, hogy valami nincs rendben közöttük. Vajon mi lehet a probléma? Másnap Mrs. Leidner elmeséli, mi okozza a nyugtalanságát: attól tart, hogy valaki, egészen pontosan a volt férje az életére tör. A gyanú nem alaptalan és a gyilkosság hamarosan be is következik. De vajon ki tehette? Ezeknek az embereknek nagy része már évek óta együtt dolgozik, idén azonban valami megváltozott közöttük. Talán köze lehet a tragédiához?
Milyen szerencse, hogy Hercule Poirot is éppen arrafelé utazgat, így besegít felgöngyölíteni a szálakat...

Egyik délután vettem a kezembe ezt a könyvet, mert nem volt kedvem folytatni az Egy asszony meg a lányát. De az elején csalódtam: a nővérke mint narrátor szerény véleményem szerint nem vált be. Az első kb.: 30 oldal inkább volt unalmas, mint izgalmas, nem sok kedvem volt olvasni sem. Akkor meg pláne kikerekedett a szemem, amikor az ápolónő a csapat tagjait mutatta be és az építészt így jellemzi:

"Abban a pillanatban, amikor Richard Careyt megpillantottam, úgy éreztem, hogy rég nem láttam ilyen jóképű férfit – pedig most már kételkedem benne, hogy igazán az volt-e. Azt mondani egy férfiról, hogy jóképű, és ugyanakkor, hogy olyan az arca, mint egy halálfej, képtelen ellentmondásnak hangzik, pedig így volt. A feje olyan volt, mintha a bőrét ráfeszítették volna a csontokra – de ezek a csontok gyönyörűek voltak. Az áll, a halánték és a homlok karcsú vonala olyan élesen rajzolódott ki, hogy engem bronzszoborra emlékeztetett. Ebből a vékony, barna arcból olyan ragyogó, mélységes kék szempár nézett rám, hogy még életemben nem láttam olyat. Körülbelül száznyolcvanöt magas lehetett, és azt hiszem, kis híján negyvenéves."

A továbbiakban szerencsére már kezdett beindulni a történet és faltam a lapokat. Miután bekövetkezett a gyilkosság és megérkezett Poirot, rögtön elkezdtem azon törni a fejemet, ki és miért tehette? Persze most sem sikerült kitalálnom, ki a gyilkos, ellenben nagyon jól szórakoztam. Agatha Christie ismét egy tökéletes bűntényt tár elénk.
Azért az az Epilógus már nem kellett volna, ezért kapott a Molyon fél csillag levonást.
A filmváltozatát túlzás azt mondani, hogy láttam, mert csak háttérzajként volt bekapcsolva a tévé, úgyhogy nem hagyott mély nyomot.

Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában
Fordította: Szilágyi Tibor
256 oldal
Európa Kiadó, 1984
Mostanában az antikváriumokban ez a kiadás 700-800 Ft-ért kapható.
A hangoskönyv változatát Bánsági Ildikó olvassa fel, ami a Titis Kiadónál jelent meg 2003-ban, az ára 3990 Ft.

Az Európánál 2006-ban jelent meg utoljára, talán egy-két helyen még kapható (1800 Ft)

Végre!

2011-11-13T18:42:00.001+01:00

A megjelenéseket böngészve végre egy olyanra bukkantam, amit Balerinával már régóta várunk. Bár csak félig teljesül az álmunk, de az Osiris Kiadó Diákkönyvtár sorozatában hamarosan (előreláthatólag november 24-én) ismét napvilágot lát Molnár Ferenctől a Liliom, Az üvegcipő és a Játék a kastélyban! Utóbbiról márciusban már áradoztam, mert egyszerűen zseniális! Egyébként is, Molnár Ferenc nemcsak A Pál utcai fiúkat írta...
Fülszöveg még nincs, a kiadó honlapján sem találtam még semmit, de a lényeg, hogy sok-sok év után végre a kezünkbe vehetjük őket! Az Európánál 1999-ben jelent meg utoljára válogatás Molnár Ferenctől, eddig kétszer érdeklődtem náluk, nem adják-e ki újra, de a válasz mindig nem volt. Nos, az Osiris legalább észbe kapott, így összekaparom az utolsó filléreimet, hogy meg tudjam rendelni Őt:

Lehet, hogy nem szép a borítója, de kit érdekel?

Osiris Kiadó - Osiris Diákkönyvtár sorozat
292 oldal
920 Ft - előrendelve: 736 Ft
Csak azt tudnám, a Bookline miért sorolta a Mesekönyvek/6-10 éveseknek/Mesegyűjtemények kategóriába???
Lehet, hogy nem szép a borítója, de kit érdekel?
A Libri meg jól eltolta, mert a Liliomfi Szigligeti Ede színműve, bocs.

A nevelőnő

2011-11-11T12:28:00.001+01:00

"Néha megalázónak éreztem az életemet, s szégyelltem, hogy ily sok méltatlanságnak behódolok; máskor pedig ostobának tartottam magam, hogy egyáltalán törődöm vele, s attól féltem, szégyenletes módon hiányzik belőlem a keresztény alázatosság és szeretet, amely hosszútűrő, kegyes, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, mindent remél és mindent eltűr. Idővel és türelemmel aztán a dolgok jobbra fordultak; igaz, hogy csak lassan és alig észrevehetően; de fiú tanítványaimtól megszabadultam (s ez maga sem volt csekély előny), s a lányok, mint egyikük esetében már jeleztem, kevésbé voltak szemtelenek, sőt némi becsülésfélét is nyilvánítottak irányomban. "Grey kisasszony különös teremtés; sohasem hízeleg, sohasem dicsér nagyon; de ha kedvezően szól róluk vagy bármilyen tulajdonságukról, akkor biztosak lehetnek benne, hogy helyeslése őszinte. Többnyire nagyon engedékeny, csöndes és békés természet, de bizonyos dolgok kihozzák a sodrából: ők persze ezzel sem igen törődnek, de jobb nem felingerelni; ha ugyanis jókedvű, akkor szívesen beszélget velük, kedvesen, és néha, a maga módján, szórakoztatóan is viselkedik; természetesen egészen másként, mint mama, de változatosságnak ez is jó. Minden témáról megvan a véleménye, és ehhez szilárdan ragaszkodik - véleménye gyakran nagyon unalmas; ugyanis mindig azon jár az esze, hogy mi a jó és mi a rossz; furcsa tisztelettel viseltetik a vallási dolgok iránt, és érthetetlen módon kedveli a jó embereket."

Szégyen és gyalázat, de a Brontë nővérek közül eddig csak Emily napjainkig töretlen népszerűségnek örvendő egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket olvastam. Így kapva kaptam az alkalmon, amikor a Molyon immáron a sokadik kihívásomként feljelentkeztem a hozzájuk kapcsolódóra. Elsőként Anne ezen rövidke regényére esett a választásom.

A narrátorunk, Agnes Grey, aki visszaemlékezésként meséli el a történetet. Lelkész édesapjával, édesanyjával és nővérével egy vidéki faluban élnek. Édesapjuk egy napon azonban tönkremegy, így az akkor 18 éves Agnes úgy dönt, hogy családját segítse, elszegődik nevelőnőnek. Bár tapasztalata nincs, bízik benne, hogy boldogulni fog, a kereset egy részét pedig félreteheti a családja számára. Édesanyja le akarja beszélni, Agnes azonban nem enged a negyvennyolcból, igenis meg akarja mutatni, hogy meg tud állni a saját lábán. Tudnunk kell róla, hogy saját magát önállótlannak nevezi, így nem kell magyaráznom a szülői féltést és Agnes döntésének súlyát.

     Először a Bloomfield családhoz kerül, ahol a gyerekek egyszerűen égetnivalóan rosszak és ez nem túlzás. Mindent elkövetnek, hogy az őrületbe kergessék Miss Greyt, míg ők közben remekül szórakoznak. A szülők természetesen folyton a gyerekeiket védik, így Agnes továbbáll. Ez után Murray-ékhez kerül, ahol a két lány, Rosalie és Matilda nevelését bízzák rá. Rosalie esze folyamatosan a feltűnősködésen, a bálokon és a környékbeli férfiakon jár, legyen az a szomszédfiú vagy éppen a helyi lelkész, míg Matilda úgy káromkodik, mint egy kocsis. Velük sincs könnyű dolga, miközben megismerkedik a helyiekkel is...

     Bevallom, a regény elején nem kedveltem Agnest. Nem értettem, hogy lehet valaki 18 évesen ennyire nyámnyila, de az évek alatt, amíg nyomon követhetjük az életét, ahogy mondani szokás: kikupálódott.
A Bloomfield gyerekek gonoszsága egyszer kiverte nálam a biztosítékot, úgyhogy örültem, amikor Agnes továbbállt. A Murray kisasszonyok sem nyerték el a szimpátiámat, ellenben a náluk töltött idő alatt kedveltem meg Agnest. Bebizonyította, hogy a sarkára tud állni, ha kell és nem feledkezik meg másokról sem, amikor segítségre szorulnak.

     Ahogy már írtam, az elején nem kedveltem ezt a leányzót, mégsem tudtam letenni a könyvet, egyszerűen függőséget okozott. Mert őszinte, nincs tele fellengzős mondatokkal, azonban a vallásos neveltetés Agnesre is rányomta bélyegét, így számos bibliai utalással (lásd az idézetemben is: I. Kor. 13.) és idézettel találkozunk. Ezek azonban kizárólag a párhuzamot szemléltetik a bibliai történet és az adott szereplő élethelyzete között, így nem hiszem, hogy hittérítő szándékkal íródtak. (Érdekesség: a református énekeskönyvben a 461. dicséret szövegét Anne Brontë írta.)

     Agnes jellemfejlődését nagyon szerettem és sokszor irigyeltem a türelmét, és egy-két szappanoperába illő érzelmi monológjától eltekintve remek kikapcsolódást nyújtott a regény.Úgyhogy a Brontë-kihívás számomra itt még nem ért véget ;).

Anne Brontë: Agnes Grey
Fordította: Gy. Horváth László
262 oldal
Ulpius-ház, 2006
2480 Ft (525 Ft-ért vettem :P és külön élmény volt, hogy mire a végére értem, nem esett szét a könyv!) a borító szerintem úgy ronda, ahogy van...

Idén napvilágot látott a Lazi Kiadónál
(220 oldal, 2400 Ft)

A hét verse

2011-11-07T10:44:00.000+01:00

Még mindig Ady:

A Duna vallomása

Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat.
De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szivem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugye, Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen, egyre.

»No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nekem, vén falurossza.«

»Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelés, vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?«

S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.

»Sohse lesz másként, így rendeltetett«,
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyujtózott a vén mihaszna
És elrohant tőlem kacagva.

"- Az ég szerelmére, mi történik itt?"

2011-11-06T09:31:00.000+01:00

"Miss Lemon ritkán, úgyszólván soha nem késett el. Ezt a figyelemre méltó hölgyet sem köd, sem vihar, sem influenzajárvány, sem közlekedési akadályok nem késleltethették. De ezen a reggelen Miss Lemon tíz óra helyett tíz óra ötkor esett be, lihegve. Többször elnézést kért, és - önmagához képest - igencsak zaklatottnak látszott.

- Rendkívül sajnálom, M. Poirot, igazán rendkívül sajnálom. Éppen kiléptem a lakásból, amikor a testvérem odatelefonált.

- Ah, remélem, egészséges és jó hangulatban van?

- Őszintén szólva, nem - Poirot kérdőn nézett. - Ami azt illeti, nagyon ki van borulva. Az egyik diák öngyilkos lett."

    Eredetileg a Gyilkosság az Orient expresszent szerettem volna elolvasni, de nem volt bent a könyvtárban, így a könyvtáros összeszedett néhány másik szintén Gyilkosság... című könyvet Agatha Christie-től. Végül nme bántam meg.

    A történet számomra rögtön az elején meglepetést tartogatott, ugyanis nem is tudtam, hogy Poirot-nak titkárnője van. Miss Lemon azonban nem akármilyen titkárnő, a legfontosabb jellemzője a precizitás. Azonban egy nap egy levél gépelésekor három hibát is vét! Munkaadója természetesen rögtön rákérdez, és kiderül, hogy a hölgy nővére, Mrs. Hubbard, aki egy diákszállón dolgozik a Hickory Roaden, mostanában különös dolgokat tapasztalt. Számos, teljesen összefüggéstelen tárgynak kel lába, pl.: ócska flanelnadrág, sztetoszkóp, rúzs, szakácskönyv, fél pár új, estélyi cipő vagy villanykörték. Csupán a selyemsál és a hátizsák került elő, de azok is szétcincált állapotban, ill. egy gyűrű, ami az egyik levesestányérból bukkant elő.

    A diákszállón nemcsak angol, hanem külföldi diákok is élnek és szinte minden tudományág hallgatói megtalálhatóak közöttük. Amikor Poirot tudomást szerez a titokzatos esetről, úgy dönt, felkeresi Mrs. Hubbard-öt és lakóit az egyik este, hogy előadást tartson nekik. Az este meglepetést tartogat, másnap azonban - látszólag - öngyilkosság bolygatja fel a Hickory Road életét.

    Sharpe felügyelő mellett Poirot is kezébe veszi az ügyet...

    De vajon ki és miért tette, amit tett? Mi köze az eltűnt tárgyaknak a gyilkossághoz?
Ahogy Agatha Christie-nél megszokhattuk, a sok-sok sötét folt fokozatosan válik világossá, a szálló lakói közül senki sincs biztonságban és mindenki gyanús.

   A történet mindvégig izgalmas, nyugodtan mondhatom, hogy nem lehet letenni, AC ugyanis annyira rafinált, hogy minden fejezet végére tartogat valamit, ami miatt muszáj a következőt is elolvasni. Bár még nem sok könyvét olvastam a Krimikirálynőnek, de azt hiszem, ennél jött el a pillanat, hogy szó szerint felröhögtem:

Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– … és Mr. Ahmed Alinak rendkívül mocskos pornóirodalom és fényképek vannak a birtokában, ami megindokolja, hogy ő miért ugrott a plafonig a házkutatás hírére.

Az egyetlen bánatom, hogy ez is - az antikváriumokat leszámítva - beszerezhetetlen, utoljára 2007-ben jelentette meg az Európa. Azért nem szontyolodok el, elvégre két másik könyv is itt vár rám Agatha nénitől.

A regényből 1995-ben nagysikerű film is készült.
Az eredeti címet AC most is egy klasszikus angol mondóka (Hickory Dickory Dock) kezdősoraiból vette, mint pl. a Három vak egérnél.
Figyelem, a videó 4 éven felülieknek ajánlott! :D :D

Agatha Christie: Gyilkosság a diákszállóban
Fordította: Sarlós Zsuzsa
224 oldal
Magyar Könyvklub, 1994
Antikváriumokban 900 - 1200 Ft-ért kapható

Sütilét

2011-11-05T09:53:00.000+01:00

"Milyen természetes, hogy ma a süteménynők tejszínhabbal csinosítják magukat, csodálatos színű mázakkal kenik be arcukat, letehetik a kekszvizsgát, és senki nem szólja meg őket, ha karamellükön esetleg mélyebb a dekoltázs és nyilvános helyen tojáslikőrt isznak.

Nem volt ez mindig így.

Régen, a sötét kakaókorban a kislányokat már babapiskóta korukban arra nevelték, hogy alázatosan és csendben tűrjék a férfiak kakaón és csokoládén alapuló hatalmát. Úgy éltek otthon, mint a mákos gubók, diabetikus vajkrémen tartották őket, tanulni nem tanulhattak, egész nap kristálycukrot válogattak.

Ezalatt a férfiak fahéjrudat szívva a kávéházakban, vagy klubokban töltötték idejük nagy részét, kedvteléseiknek élve."

(Szüfrazsett)

Valljuk be, egyikünk sem gondolt még arra a boltban vagy a cukrászdában a süteményes pult előtt állva, hogy az üveg mögött lapuló finomságok között is akad Díva, Tudós, Szüfrazsett vagy éppen Börtöntöltelék.
Domonyi Rita az említetteket süteménybőrbe, akarom mondani tésztába gyúrta, és megszületett ez a könyv.

Mert a sütiknek is vannak vágyaik: van, amelyik tudós akar lenni, a másik lázad, a harmadik hírnévről álmodik. De akadnak, akik a bűnök útjára lépnek. A 14 sütis történetet olvasva akaratlanul is az emberekre ismerünk. Nem konkrét személyekre, hanem tésztába bújt embertípusokra:

"Milliók hevernek lábainál.

De ő már nem az, akinek régen hitte magát. Szeszélyes és kiszámíthatatlan lett, almás pitéket pofoz fel, mandulalikőrben fürdik, tébolyultan vonz és taszít el magáról mindent és mindenkit."

Vigyázat! Olvasás közben az arcunkon megjelenő mosoly mellett a gyomorban jelentkező éhségérzet is a könyv egyik mellékhatása. Nagy Dóra rajzai egyszerűen cukik és nagyon találóak! :)

A cukormázas, édes és keserű történeteknek pedig remélem, lesz folytatása, mert ez a könyv ékes bizonyíték arra, hogy a mesékből nem lehet kinőni ;).

Domonyi Rita: Süteménység - A sütemények titkos élete

Nagy Dóra illusztrációival

40 oldal

Athenaeum, 2008

1690 Ft

Az ínycsiklandó sütiket a weheartit-en találtam.

Díjacska

2011-11-05T08:02:00.000+01:00

Ezen a "korai" órán éppen új bejegyzést készültem írni, amikor felfedeztem, hogy szép, színes díjat kaptam Szilvamagtól, amit itt is köszönök, köszönök, köszönök! ;)

Mivel nem láttam, hogy lenne rá szabály, hány embernek kell továbbadni, így a Kiszemelteim, mert úgy tudom, Ők eddig kimaradtak a jóból és Ők is megérdemlik ;).

Noja
Hóvirág
Ildy
Anamie - remélem, felvidulsz ettől a színkavalkádtól ;)
Ani
Cukorfalat
Annamarie

Most pedig behozom a lemaradásom ;).

A hét verse

2011-11-03T09:51:00.000+01:00

Továbbra is Adytól, egy nagyon, nagyon találó és ma is aktuális költemény:

Búcsú Siker-asszonytól

Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell.
Lantot, hitet vígan szegre akasztok.
Kicsit pirulok. Én és a Siker?
Jöjjenek a tilinkós álparasztok,
Jöjjenek a nyafogó ifju-vének,
Jöjjenek a finom kultúrlegények.
Nem is tudom, hogy mi történt velem,
Hát sokat érne itt a győzelem?
S én száz arcban is kínáltam magam,
Vénleánykodtam. Pfuj. Már vége van.

Ügyes kellner-had famulusa tán?
Éhes szemben vörös, vadító posztó?
Legyek neves hős kis kenyércsatán?
Fussak kegyért én, született kegyosztó?
Eh, szebb dolog kopott kabátba szokni,
Úri dölyffel megállni, mosolyogni,
Míg tovább táncol kacsintva, híva
A Siker, ez a nagy hisztérika.
Nyomában cenkek. No, szép kis öröm.
Ezekkel együtt? Nem, nem. Köszönöm.

Halottak napja

2011-11-02T08:13:00.000+01:00

Eredetileg A hét verse rovatot szerettem volna a Halottak napjának szentelni, de tegnap reggel kaptam ezt a videót és annyira gyönyörű, hogy meg kell mutatnom:

Még mindig tart az Ady-korszakom, ezért két verset is hoztam:

Párisban járt az Ősz

Kállai Ferenc előadásában:

Közel a temetőhöz

Egy ablaka lesz a szobámnak
És arcomon ezer redő
S száz lépésre a temető.

Kis temető a falu alján,
Olyan szelíd s mégis merész:
Holdas éjen szemembe néz.

Hajnalig bámulunk egymásra
S olykor a lelkem is remeg:
Jaj, a temető közeleg.

Engem is visznek titkos szárnyak
S már azt sem tudom, hogy vagyok,
Hogy élek-e? S a Hold ragyog.

Alszik a falu, én virrasztok,
Nézem, nézem a temetőt:
Itt van az ablakom előtt.

Síró, rettegő félálomban
Ezerszer is megkérdem én:
Én szállok, vagy ő jön felém?

Amerikába jöttünk

2011-11-01T11:55:00.001+01:00

"Miért jöttek? Erre is felel az Amerikai Nyelvmester a megfelelő fejezetben. Aj hop tu du bedör de-r. Remélem, hogy ott jobb lesz nekem. Miért, miért? Miért volt az mindig úgy abban a távoli kis országban, amelyet most csak ködfüggönyön át látnak, miért volt az úgy, hogy elindult a szabó, a házépítő, a kárpitos, a nyomdász, a cipész, a mekenik, a bútoros és a kiscseléd, remélve, hogy itt jobb lesz nekik? Miért, miért jöttek, ide a Második Avenue-ra, másodszor kezdeni, építeni, varrni, foltozni, sikálni, házat húzni, amikor ott is annyira, de annyira szükség lett volna minden jó kézre, minden becsületes emberre, aki azt mondja, áj em luking for vork. Mi történt ott, mi történik ott, miféle szerencsétlenség ez, miféle nemzeti átok, hogy onnan újabb és újabb nemzedékeknek mindig el kell indulniok, nyomor elől, terror elől, kilátástalanság elől, rosszindulat elől? Miért, miért, miért?"

A Horváth család 1956. november 20-án dönt úgy, végleg elhagyják Magyarországot. Elhatározásuk oka, hogy a legnagyobb fiukat, Bélát a tömbmegbízott megfenyegette. Béla és a házban élő Hajagos Laci ugyanis aktívan kivette részét az októberi 23-i eseményekből. Az apa, Károly bátyja, Miska már évtizedek óta az Újvilágban él, így az ő segítségét kérik. A család végül felkerekedik és a Keleti pályaudvarról Győrig, majd a határig utaznak, később pedig Ausztriából az Egyesült Államokba egy táborba, ahol a magyar menekülteket fogadják. Itt találkoznak először Miskával, akinek segítségével hamarosan beköltözhetnek New York magyar negyedébe, a Második Avenue-ra. Az apa tévészerelő, az anya, Mária korábban az egyik budapesti illatszerboltban dolgozott és rövidesen mindketten találnak megfelelő munkát maguknak. A gyerekek pedig megkezdik tanulmányaikat az új iskolákban. Nekik a legkönnyebb a beilleszkedés, a nyelvet is gyorsan elsajátítják, míg a szülők esténként az Amerikai Nyelvmestert forgatják.

A regény nyolc éven át követi Horváthék sorsának alakulását, a beilleszkedéstől a gyerekek felnőtté válásáig. Ezen évek alatt mi is megismerkedünk a magyar emigránsok életével, hiszen akad köztük feltörekvő színész, tudós, festőművész, fodrász és kétkezi munkás is. A Második Avenue lakóinak nagy részét ők, az emigránsok alkotják. A közös sors közelebb hozza őket egymáshoz, gyakran járnak össze, miközben mindannyian megpróbálják újrakezdeni az életüket vagy éppen ott folytatni, ahol Magyarországon abbahagyták.
Horváthékkal párhuzamosan az olvasó is megismeri a korabeli New Yorkot, az író minket a családdal minket is végigkalauzol a városon.

A regény alapötlete nagyon jó, mert bár elvétve láttunk egy-két dokumentumfilmet az '56-osokról,és valószínűleg sokunkat érdekli, hogyan kezdtek új életet nagyon sokan akkoriban. Azonban amikor ilyenekkel találkoztam a könyv alapjain, hogy:

fotőj - először nyomdahibának hittem, de a második után már a szemem forgattam (olyan, mint amikor az öregasszonyok röggönyre mennek a kórházban)

unszimpatikus - ami ezek szerint nem az utóbbi évtized találmánya és egyébként is helytelen, mert antipatikus a szimpatikus ellentéte

"Egyszerre csak beléje döbben (...):" (305. o.)
"telefonozni fog"
"Elfejlődnek."

Arról nem is beszélve, hogy rengeteg az angol szó, kifejezés és mondat, ami valljuk be sokakat egészen biztosan zavar az olvasás során, - mert hányszor hallottuk már, hogy a magyarok jelentős része egyetlen idegen nyelven sem beszél, - ezen részek megértéséhez pedig kb. középfokú nyelvtudásra van szükség. Megértem, hogy amikor 1967-ben Kanadában megjelent a regény, az ottaniak nagyon szerették, de az itthon maradottak, akik ugyanúgy kíváncsiak lennének az ottaniak életére, egyszerűen a könyv felét nem értik meg.
Sokszor az volt az érzésem, mint amikor egy-egy angol nyelvű álláshirdetést látok, majd telefonon elmondják mi lenne a munka, de "ezt nem lehet magyarul mondani". Dehogynem, csak úgy gondolják, angolul puccosabban hangzik.
Például a guidance counselor, aki a pályaválasztási tanácsadó. Ez a szó pedig a magyarban is létezik. Vagy körül lehet írni, mivel foglalkozik és máris érthető.
Az Amerikai Nyelvmester fonetikus átiratai pedig egyszerűen szörnyűek, a tipikus "hunglis" esete, amikor az angol szavakat "magyarosan" ejtik.

SPOILER!!!

Megdöbbentő volt számomra, amikor a három Horváth gyerek pályaválasztása kerül szóba, a szülők mindhárom alkalommal megdöbbennek rajta, hogy ők semmilyen előjelét nem látták annak, hogy a gyereküket ez érdekli? Nem beszélget ez a család? Megértem, hogy hétköznap sokáig dolgoznak, de a hétvégén sem ülnek le együtt?

SPOILER VÉGE

Sajnálom, hogy a sok angollal Halász Péter (aki szintén 1956-ban hagyta el Magyarországot) átesett a ló másik oldalára és az olvasóközönség nagy részét ezzel elveszti, pedig biztosan sokan kíváncsiak lennének, hogyan válik valóra az amerikai álom egy '56-os magyar család számára. Vagy éppen ezért kezdenek majd el többen angolul tanulni.

Halász Péter: Második Avenue
608 oldal
Park Kiadó, 2011
4500 Ft

A képeket most is a weheartit oldalán találtam.

Hóvégi mustra

2011-10-29T12:33:00.000+02:00

Ma fedeztem fel és nem hagyhatom szó nélkül, hogy - ahogyan a kiadó is fogalmaz - "az újra felfedezésre érdemesített" Kosáryné Réz Lolának két regénye is megjelenik. Heloise, Neked különösen ajánlom! ;).

A kiadó honlapja szerint már meg is jelent mindkét könyv, azonban a Libri előrendelései között fedeztem fel őket és október 31-én jelennek meg, ha minden igaz.

A több kiadást megért, kiváló regény az írónő szülővárosáról, Selmecbányáról, annak tájairól, a felvidéki aranyifjúság szépséges legendáiról, szerelmes történetek játszi sugallatairól éppúgy szól, mint az elmúló zsentri és nem zsentri világ nem titkolt konfliktusairól, s hovatovább a magány elégiáját járó főhős, Garabonciás életútjáról ötven-hatvan esztendő? Gond? Családi bajok? Iskola? Léha fiatalság? Szakkönyvek? Kényelem? Micsoda? Semmi sincs! Örök ifjúság van, örök hegy, örök erdő és drága, drága, drága napfény, dal, barátság és bohó, érzelmes szívek a meleg mellény alatt.

Kosáryné Réz Lola: A vén diák
256 oldal
Kráter Műhely Egyesület
1900 Ft
Részlet a könyvből

Az újra felfedezésre érdemesített írónő 1938-ban megírt könyve semmit sem vesztett lelki realizmusából és sajnálatosan társadalmi aktualitásából sem. A könyv részvétteljes szembesítés és könyörtelen vádirat az alkoholizmus, a szenvedélybetegség, az akaratgyengeség ellen: Borzalmak labirintusa ez az egynéhány életút írja találóan e könyvről Karácsony Sándor. Mégis, mitől szép, értékes és letehetetlen ez a könyv? Mert igazi Mater Dolorosaként az írónő a megtévedtek, a bűnbeesettek iránti részvéttel írja meg a súlyos emberi eltévelyedések e korhű krónikáját, ma is tanulságokat hordozva.

Kosáryné Réz Lola: Egy hordó bor
192 oldal
Kráter Műhely Egyesület
1800 Ft
Részlet a könyvből

A hét verse

2011-10-26T16:22:00.002+02:00

Vasárnap délelőtt elkezdtem olvasni az Ady-kötetet (naná, hogy kihívás is van hozzá :P), és mivel mostanában úgyis rákaptam a versolvasásra, így nem bírok magammal és meg kell osztanom egyet-kettőt itt, mert - szerintem - gyönyörűek. Tudjuk, hogy de gustibus non est disputandum, de bízom benne, hogy azért lesz, akinek tetszeni fog :). Terveim szerint rovat lesz belőle és nem Ildy Vasárnapi líráját szeretném koppintani (amit egyébként nagyon szeretek ;)), hanem mindig az aktuális olvasmányaimból választok :).

Rögtön két verset is hoztam az Új versek c. kötet Léda asszony zsoltárai ciklusából:

A könnyek asszonya

Bús arcát érzem szívemen
A könnyek asszonyának,
Rózsás, remegő ujjai
Most a szivembe vájnak.
Érzem az illatát is ám
A rózsás, gyilkos ujjnak
S véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.

Az ajka itt mar édesen,
A haja ide lebben,
Az egész asszony itt pusztít,
Itt, itt: az én szivemben.
Bosszút itt áll az életért,
Aknát itt ás a multnak.
Véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.

Nagy az én bűnöm. Vesszen is,
Kire a végzet mérte,
Hogy a könnyek szfinksz-asszonyát
Megérezze, megértse.
Maradjon szent talánynak Ő,
Maradjon mindig újnak.
Véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.

A Léda szíve

Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak ligetében.
Én nem féltem. Én sohse féltem.
De a szeretőm elszaladt.
Szép szeretőm: az ifjú Mosoly.

Sírtak s nevettek a boszorkák.
Köd volt és a gyászos, vak éjben,
A bús csodáknak ligetében
Zuhogva hulltak a szivek
S én elfödtem az arcomat.

Sziveket dobtak a boszorkák.
Én nem féltem. Én sohse féltem.
A bús csodáknak ligetében
Állottam búsan, egyedül.
A ködből hulltak a szivek,
Csúnya, kicsiny, kemény szivek.

Egyszerre szétszálltak a boszorkák,
Könnyesen, csöndben és fehéren,
A bús csodáknak ligetében,
Egy asszony jött fényben felém
S én ráemeltem arcomat.

Szemembe nézett s szivéért nyúlt,
Az arcomon még most is érzem:
A bús csodáknak ligetében
Arcomhoz vágta a szivét,
Meleg, beteg, szegény szivét.

A verseket a MEK-ről másoltam.
Léda képét a Wikipedián találtam.

Novemberi mustra

2011-10-23T11:13:00.000+02:00

Kicsit csalóka a cím, mert az eleje néhány októberi újdonsággal indul, amelyek mostanában kerülnek/kerültek a boltokba, ezért az előző bejegyzésből kimaradtak.

A Noran Kiadó újabb kötettel gazdagítja Novella sorozatát:

Mint a tematikus sorozat eddigi darabjai, ez a századfordulós Budapestet bemutató válogatás is a kor legkitűnőbb íróinak novelláit tartalmazza. A szerzők között találjuk mások mellett Csáth Gézát, Hunyadi Sándort, Heltai Jenőt, Kosztolányi Dezsőt, Krúdy Gyulát, Márai Sándort, Molnár Ferencet, Szép Ernőt, Zilahy Lajost.

Kőrössi P. József (szerk.): A budapesti ima
Magyar írók novellái
Novella sorozat
Noran Libro Kiadó
336 oldal
2690 Ft
Már kapható

Juj, de szép ez a borító! Mikszáthot olvasni meg pláne jó, erről a könyvéről pedig eddig nem is hallottam :$:

"Egyetlen asszonyt szeretni egy életen át majdnem annyit jelent, mint nem ismerni az asszonyokat" - írja Mikszáth. Márpedig ő - jelenlegi ismeretink szerint - csak egy nőt szeretett, azt a bizonyos Mauks Ilonkát, akit kétszer is feleségül vett. S be is bizonyosodik, hogy minden axióma sántít valahol, mert ennek a szellemes kijelentésnek sincs igaza Mikszáthra vonatkozóan. Ha valaki ismerte az asszonyokat, az éppen ő maga volt. Ennek ékes bizonyítéka ez a kötet, amit az olvasó most a kezében tart. Mikszáth asszonyokat idéz meg, ha kell a históriai időkből, de még inkább a saját korából. Olyan ez a kötet, mint egy kis enciklopédia a nőkről. Az asszony, aki megcsal, és akit megcsalnak. A férj, aki mindig utoljára tudja meg. Hiúság, amely az asszonyok között a legveszedelmesebb. Házasság, amely nem indul jól és rosszul végződik. Egy romantikus szerelem, amely talán még jól is végződhet. Viszonzatlan szerelem és szerelmi háromszög. A nő, akit elcsábítanak, de az író igazságot szolgáltat... Ez a könyv a legvégzetesebb emberi szenvedélyről, a szerelemről szól. A nőkről, s persze a férfiakról is. Hiszen a szerelemhez mindig ketten kellenek.

Mikszáth Kálmán: Galamb a kalitkában
264 oldal
Lazi Kiadó
2500 Ft
Már kapható

Mivel a második a gyerekkoromat élem és Balerinával Molnár Ferenc-rajongók vagyunk, nem hagyhatom ki a kedvencünk mesekönyvét sem:

Jánoska és Annus, a két kicsi árva sóvárogva nézegeti a csillogó karácsonyi kirakatokat, mikor váratlanul csoda történik velük. Egy gyönyörűséges, kék szemű viaszbabát pillantanak meg, elhunyt édesanyjuk szakasztott mását, aki a felhők közül figyeli őket. A két gyerek összeszorult szívvel bámulja a viaszhölgyet, és arról álmodoznak, bárcsak életre kelne. Jánoska és Annus elhatározza, hogy megajándékozzák a kékszeműt. A Pál utcai fiúk szerzőjének megható karácsonyi történetét Reich Károly érzékenyen megformált illusztrációi varázsolják elénk.

Molnár Ferenc: A kékszemű
46 oldal
Móra Kiadó
1990 Ft
Már kapható

Elizabeth Taylort azt hiszem, nem kell bemutatnom:

A világ filmművészetének egyik koronázatlan királynéja volt. Fenséges alkat, nagy tragika, konfliktusok dicső megnyerője, Istennő, makrancos Kata, s ki tudná mind felsorolni megannyi nagy, emlékezetes alakítását. Szerzőnk nem sokkal elhunyta után az igazi alkotót, az igazi embert, a szerető, szenvedő, csalódó, győző és megveretett embert mutatja be nyílt őszinteséggel, aki még frissen él lelkünk vetítővásznán.

Bertrand Meyer-Stabley: Az igazi Elizabeth Taylor
Fordította: Hajós Katalin
208 oldal (fekete-fehér illusztrációkkal)
Jószöveg Műhely
2490 Ft

Ildy figyelmébe különösen ajánlom a következő könyvet! ;))

Robert Merle-t szívükbe zárták a magyar olvasók, már-már halhatatlannak hitték, mint a nagyon szeretett és csodált öregeket szokta az ámuló fiatal nemzedék. Az író lenyűgöző szellemi frissességgel dolgozott kilencvenedik életévén túl is, közkívánatra gyarapította újabb és újabb kötetekkel a Francia históriá-t. 2004-ben, 95 éves korában bekövetkezett halála pedig valóban nem volt egészen természetes, fedi fel sok egyéb mellett apjáról írott életrajzában második házasságából született fia, Pierre Merle.

Robert Merle zárkózott ember volt a magánéletben, féltékenyen őrizte titkait, de nem hagyta veszendőbe menni: amellett, hogy műveiben megörökítette magát (és övéit), gondosan tárolta iratait, leveleit. Pierre Merle pedig ezekre támaszkodva idézi fel apja kivételes pályafutását.

Szó esik a Franciaországból Algériába származott szegény felmenőiről, korán elhalt, imádott apjától örökölt nyelvtehetségről, a tanári és írói ambícióiról, németországi fogságáról a második világháború alatt, politikai elkötelezettségeinek viszontagságairól, kiadókkal folytatott patvarkodásairól, házairól, autóiról.
És persze az asszonyokról-lányokról az életében, kardos, fukar anyjáról, melegszívű, okos nővéréről, angliai első szerelméről, első feleségéről, aki hűtlen lett hozzá hadifogsága alatt, a fehérneműárus kedvesről, aki a megszállt Párizsban visszaadta életkedvét, a második feleségről, aki vállalta érte az apai kiátkozást, de kapcsolatuk megromlása után ádázul harcolt ellene a gyerekeikért, a tragikus véget ért harmadik feleségről, és egyéb bájos és bajkeverő alakokról.

Robert Merle nem volt szent, de egy erényhez utolsó percéig ragaszkodott: az önsajnálatot mélyen megvetette. Mérhetetlen érdeklődéssel fordult szűkebb és tágabb környezete felé. Mesterségem a halál című regényét tartotta legjobb írásának, mert úgy érezte, talán tett-értékű egy jó ügy szolgálatában. Kudarcait és tévedéseit pedig nyíltan beismerte. Nem egy mélypontja volt életének, de műveiben megírta szebbik mását a maga és a mindenkori olvasó örömére.

Pierre Merle: Robert Merle - Egy szenvedélyes élet
Fordította: Kamocsay Ildikó
356 oldal
Európa Kiadó
3500 Ft
Várható megjelenés: október 26.

Most pedig lássuk a novemberi ínyencségeket, amiket nem Keanu Reeves hoz el, de legalább egy ekkora zsákra lesz szükségünk, hogy mindet megvehessük:

Az Európa kb.: 13 év után végre ismét kiadja a híres-hírhedt Lucrezia Borgiaról szóló életrajzi regényt:

Névre Lucretia, ám igazán Thaisz fekszik e sírban:

Sándornak lánya, asszonya és menye volt.

Jacopo Sannazzaro humanista költő vitriolos sírfelirata sokat ártott a Borgiák megítélésének. De ártott a másik tábor is, amelyik tömjénezte a nagy hatalmú családot, mert az igazság valószínűleg a két álláspont között van. Az évszázadok során a témának könyvtárnyi irodalma gyűlt fel. Maria Bellonci műve ebben a könyvtárban külön polcra kívánkozik, Bellonci ugyanis a pro és kontra elfogult szerzők alapos tanulmányozása után újraalkotta a reneszánsz nagyasszonyának alakját. Kortárs történészek (többek közt Machiavelli, Guicciardini) krónikái, levelezések, naplók, követi jelentések, leltárjegyzékek, egyéb levéltári dokumentumok, forrásmunkák segítségével megírta a maga verzióját: egy regényesen eleven, rejtélyekkel teli, lélektanilag hiteles, izgalmas, érzéki, véres, néha mocskos históriát, amelyben Lucrezia Borgia szerepe kulcsfontosságú, de nem azért, mert nagy méregkeverő volt, ahogy a vadromantika korában ábrázolták, hanem azért, mert nem volt az. Nem az volt. A nagypolitika szálait testvére, Cesare és apjuk, a szörnyeteg VI. Sándor szőtte hosszú pápasága során, Lucrezia inkább a szerelemhez szeretett volna érteni. Tizenegy éves korában menyasszony, tizenhárom évesen feleség; második házassága idején tizennyolc, a harmadik idején huszonkét éves. Egyik férjválasztásba sem volt beleszólása. Politikai adásvétel tárgyaként a dinasztikus utódszaporítás volt az élete (szült is legalább nyolc gyereket), a plátói nagy szerelem pedig a mindenkori mentsvára.

A Lucrezia Borgia 1939-ben jelent meg először. Az azóta már világszerte számtalan kiadást megért mű a reneszánsz Itália egyik legihletettebb ábrázolása: amit a forrásokból merít, az valóság, amit az írói fantáziából, az akár így is lehetett.

Maria Bellonci (1902-1986) az olasz középkor és a reneszánsz kutatója volt. Jelentős és népszerű műveket írt többek közt a Gonzagákról, az Estékről, Marco Polóról. Az ő nevéhez fűződik a mindmáig legrangosabb olasz irodalmi elismerés, a Strega-díj alapításának ötlete.

A verseket fordította Terényi István és Tótfalusi István.

Maria Bellonci: Lucrezia Borgia

Fordította: Lontay László

640 oldal

Európa Kiadó

3800 Ft

Várható megjelenés: november 2.

A 12-es listám egyik kiszemeltje a Monte Cristo:

Felülmúlhatatlanul romantikus Monte Cristo grófjának története: az angyalian tiszta Edmond Dantest rosszakarói If várának börtönébe juttatják, ott élőhalottként teng hosszú évekig, ám egy rabtárs nagylelkűsége kiszabadítja, sőt gazdaggá teszi, ő pedig ördögi bosszút áll a gonoszokon.

A legendás mű 1844-46-ban látott napvilágot folytatásokban. Szerzője elsöprő sikert aratott vele - ezért is nevezte el Monte Cristónak a bevételből 1846-ban Párizs mellett építtetett kastélyát. Az angolparkban minivizesárokkal körülvett neogótikus melléképületet pedig, ahová dolgozni vonult vissza, If váraként emlegette. "J'aime qui m'aime" (Szeretem azt, aki szeret engem), vésette az írópéldaképek portréival díszített épület bejárata fölé. A párizsi művésztársadalom irigységgel vegyes csodálattal élvezte vendégszeretetét. Ő maga paradicsomnak mondta a Monte Cristo-kastélyt, nagy vetélytársa, Balzac őrületnek, melynél kellemesebbet azonban kívánni sem lehet.

A nevezetes kastély 1994 óta az író emlékmúzeuma, a Monte Cristo grófjá-nak diadalútja mindmáig töretlen.

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja 1-2.
Fordította: Csetényi Erzsi
1600 oldal
Európa Kiadó
Várható megjelenés: november 2.

Egy eddig nálunk még kiadatlan Nabokov:

"Összes regényeim közül ez a sziporkázó szörnyeteg a legvidámabb."

Csupa élet, csupa pajzán mosoly, csupa érzékiség, csupa együttérzés és csupa profetikus rémület Vladimir Nabokov 1928-ban alkotott bravúros regénye.
Látszólag egyszerű szerelmi háromszögről van szó: Franz, a szerény, szegény, álmodozó vidéki fiú Berlinbe költözik, és nagybátyjának, Dreyernek az áruházában kap állást. A dúsgazdag Dreyer imádja a feleségét, imádja önmagát, és suta, buta unokaöccsét is kedveli - álmában sem jutna eszébe, hogy frigid felesége épp vele szűri össze a levet...
Nabokov hat éve élt Berlinben, amikor megalkotta ezt a regényét úgy, hogy a németekről alig tudott valamit: nem voltak német barátai, ismerősei, nem olvasta az irodalmukat... S mégis, Nabokov hátborzongatóan ábrázolja a weimari Németország tipikus kispolgárát, akit könnyű manipulálni, elveszti józan erkölcsi ítélőképességét, egyre jobban dehumanizálódik - s aki, mint a narrátor mondja, "sokkal súlyosabb bűnöket" is el fog követni.

A szerzőnek ez a korai s talán kevéssé ismert műve 1968-ban kelt új életre, amikor Nabokov a fiával elkészítette az angol fordítást, alaposan átdolgozva az orosz eredetit. S ekkor lett belőle igazi remekmű: mint egy bulvárregény, ragadja magával az olvasót az egyszerű történet, s közben csillog-szikrázik a nyelv, és a figyelmes olvasó, miközben érezheti Anna Karenina és Emma Bovary szívdobbanásait a sorok között, olyan megejtően szép leírásokban gyönyörködhet, amilyenekre talán az egész világirodalomból csak Nabokov, a varázslómester képes.

Vladimir Nabokov: Király, dáma, bubi
Fordította: Vargyas Zoltán
304 oldal
Európa Kiadó
3000 Ft

Folytatódik a botrányosnak titulált sorozat is, a negyedik részt vehetjük hamarosan a kezünkbe:

Az Imprimatur-sorozat harmadik kötetében Atto Melani halálával bizonyos értelemben lezárult a regényfolyam első szakasza. A folytatásban visszaugrunk az időben, és megismerhetjük a történet előzményeit. A Mysterium egyaránt letehetetlen azok számára, akik az első három könyvet ismerik, és azoknak az új olvasóknak, akik csak most csöppennek a Monaldi&Sorti házaspár lenyűgöző világába. 1644, Párizs. Az Imprimatur-sorozat kasztrált énekes hőse, a húszéves Atto Melani Mazarin bíboros meghívására egy francia gálya fedélzetén Párizsba indul, hogy színpadra lépjen a királyi udvarban, és így közelebb kerülhessen az áhított hírnévhez és dicsőséghez. Az utazás során berber kalózok fogságába kerül, megismerkedik Európa legzseniálisabb tudósaival, veszélyes sziklazátonyok közt rejtőző utópisztikus világokat fedez fel, és egy dalmát szerzetes leveléből vészterhes titkokról szerez tudomást. Lehetséges, hogy Cicero nem is létezett? Ki találta fel az ógörög, héber és latin szavakból alkotott kódnyelve? Kinek állt érdekében meghamisítani évszázadok históriáját? Véres kegyetlenkedések, ármány és máglyahalál várt mindazokra, akik megkísérelték felfedni a misztérium ködébe vesző igazságot.

Rita Monaldi - Francesco Sorti: Mysterium
Fordította: ?
700 oldal
Libri Kiadó (leánykori nevén Nyitott Könyvműhely)
4990 Ft

Újabb csemege a történelmi regények szerelmeseinek ~~bár még mindig nem értem, hogy ennyi pénzért miért nem lehet keménytáblásan kiadni~~ :

Pauline Borghese, Bonaparte Napóleon húga korának egyik legelbűvölőbb asszonya volt. Történetét most felejthetetlenül meséli el egyik leszármazottja Pauline-nek elhatározott célja, hogy becsvágyó bátyja célkitűzéseinek előmozdítása érdekében előnyös házasságot kössön. A benne lakozó életörömöt azonban újdonsült férje, Camillo Borghese herceg nem kis rémületére - nem lehetett megfékezni. Pauline és Camillo kapcsolata a legjobb esetben is viharosnak mondható, mivel Pauline állandóan más férfiak figyelmét keresi. Egy szívet tépő veszteség porig sújtja, és ezután különösen kétségbeesetten vágyik az udvarlásra, és kutatja a válaszokat. Mindennek ellenére a Pauline-t és Camillót összehozó szerelem, bármilyen tökéletlen is, sosem huny ki igazán. A regény szerzője, Lorenzo Borghese herceg sokoldalú egyéniség. Milánóban született, és 1997-ben költözött New York-ba. A New York-i Fordham Universityn végzett. 2006-ban ő volt az ABC Televízió római Nagy Ő-játékának a főszereplője. Lelkes állatbarát, megalapította a csúcsminőségű kisállat-ápolási cikkeket forgalmazó Royal Treatmentet, a kisállat-tulajdonosoknak Olaszországban készült kiegészítőket és organikus ápoló termékeket kínáló RoyalPetClub.com weboldal létrehozója is. Apai ágon ősei között találjuk könyvének főhősét, Pauline-t, V. Pál pápát és Scipione Borghese bíborost az utóbbi kettő óriási hatást gyakorolt az 1600-as évek itáliai művészetére és Róma szépítésére, az ő segítségükkel fejeződött be a Szent Péter-bazilika építése.

Lorenzo Borghese: A sehol hercegnője
Fordította: N. Simonyi Ágnes
312 oldal
Palatinus
3400 Ft
Várható megjelenés: november 7.

A kisdarázst már jó ideje szeretném elolvasni, erre a drága Cartaphilus egy újabb regényt jelentet meg a francia írónőtől:

Az 1942-ben született Viviane Villamont nevét itthon és világszerte egyaránt a francia írónő első, nálunk is többször kiadott, Kisdarázs című regénye tette ismertté. A szerző újabb regényének középpontjában a címszereplő (Claire Dormentin, a „feddhetetlen nő”) és egy szerencsétlen sorsú kislány, Lucile különös barátsága áll, de az írónő kettejük történetének hátterében – egy nagy párizsi bérház lakóinak életét bemutatva – rendkívül érdekes körképet nyújt a mai francia középosztályról, az egyes családok vagy az egyedül élő férfiak és nők gondjairól, vágyairól és bűneiről, illetve általában a nagyvárosi lét sajátosságairól, furcsaságairól is. Legyen szó akár a templom szomszédságában megnyíló pornóbutikokról, a reklámügynökségekben folyó „kreatív” munkáról, a rendőrség kihallgatási módszereiről, a gazdáját elhagyó, és a közeli vendéglőbe átköltöző macskáról vagy a ház egyik fiatal lakójába reménytelenül szerelmes házmesternének a fölös kilókkal folytatott hiábavaló küzdelméről, Viviane Villamont mondatai mindig szíven ütik és/vagy elgondolkodtatják az embert.
A nagyvárosi embereket hazugságok szövevénye veszi körül, mindenki másnak akar látszani, mint ami, s majd’ mindenkinek van egy vagy több sötét titka. A korosodó özvegyasszony fiatal lovagja egy igazi élősködő, Lucile csodaszép, elegáns úriasszonynak tűnő édesanyja egy szörnyeteg, a látszólag tökéletes harmóniában élő idős házaspárt valójában csak a tehetetlenség tartja össze és így tovább.
Claire, az évek óta egyedül élő, magába és munkájába zárkózó, végletekig pedáns vénkisasszony és az anyja által eltaszított csúnyácska kislány, Lucile barátságának története a szeretet éltető erejének példázata. A regény maga pedig egy sejtelmes, a hazugságok és az erőszak állandó jelenléte miatt időnként kifejezetten félelmetes, ugyanakkor lélekemelő olvasmány.

Viviane Villamont: Egy feddhetetlen nő
Fordította: Balla Katalin
Cartaphilus Kiadó
2800 Ft
Várható megjelenés: november 14.

Novemberben jön MVL bácsi új regénye!!!

Kedves Mikulás! 

A virgács mellé légy szíves és ezt a könyvet tedd! :) Köszönöm! ;)

Hős vagy áruló? Korának kiemelkedő alakja vagy elvakult fanatikus? Egy új, humánusabb erkölcs bajnoka vagy erkölcstelen, perverz alak? Ki volt, milyen ember volt valójában a kalandos életű Roger Casement, az ír történelemnek ez a legendás alakja akinek nevét hazájában évtizedeken át mégis alig említették? Pedig az ír szabadságharc hőse volt, az 1916-os húsvéti felkelés egyik előkészítője előtte pedig, brit diplomataként, az egyik első európai politikus, aki feltárta és leleplezte a gyarmatosítás szinte felfoghatatlan kegyetlenségeit. 1903-ban utazott először Afrikába, Kongóba fiatal diplomataként. Az európaiak civilizációs törekvéseiben hívő, naiv fiatalember fokozatosan szembesül a gyarmatosítók önző céljaival és az őslakossággal szemben elkövetett rémtetteikkel. Majd Brazíliában szolgál konzulként, és itt is a saját szemével látja, ahogy a nyersgumi-kitermelés érdekében az amazóniai őslakókat kíméletlenül kizsákmányolják: rabszolgasorban tartják, verik, megalázzák, megcsonkítják, halálra dolgoztatják. Uralkodókkal, államokkal, legyőzhetetlennek látszó nagyvállalatokkal, helyi kiskirályokkal száll szembe, hogy mindezen változtasson, vállalva a halálos veszedelmet s közben hol óvatosan, hol vakmerően keresi a személyes boldogságát és a test gyönyöreit. És a bennszülött vagy félvér fiúkkal átélt kalandjait vagy csak fantáziáit leírja a naplójában. Kalandokkal és rémségekkel teli regény Vargas Llosa új műve, melyben a Nobel-díjas író a szokásos szenvedélyével szembesít bennünket történelmünk máig sem igazán feldolgozott borzalmaival éppúgy, mint az emberi lélek és a test félhomályos alvilágával.

Mario Vargas Llosa: A kelta álma
Fordította: Tomcsányi Zsuzsanna
544 oldal
Európa Kiadó
3200 Ft
Várható megjelenés: november 16.

~~Juj, de gonosz vagyok, de azt hiszem,~~ a következő könyvet jó néhány embernek nem ártana elolvasnia, és nemcsak a megjelölt korosztályból:

Azt mondjuk, hogy a stílus maga az ember. Ahogy kinéz, ahogy viselkedik, ahogy gondolkodik, ahogy társaságot, barátot választ stb., az mind rá, az emberre jellemző. A serdülőknek jellemük, karakterük kialakításával egyúttal lehetőségük nyílik a saját stílusuk megtalálására is. (részlet a könyvből).

Dizseri Eszter: Illik, nem illik?
Viselkedési tanácsok 12-18 éveseknek
204 oldal
Református Kálvin Kiadó
1400 Ft
A Bookline-nál már kapható, a Librinél előrendelhető

Hittel, lélekkel

2011-10-19T17:35:00.001+02:00

"- Telefonon nem lehet gyónni?

- A gyónás föltétlenül titok, ennélfogva tilos. De a tudomány haladását mi örömmel látjuk, az nem ellenségünk. Sohasem ütközhetünk össze vele, hiszen a tudomány olyan tanokat hirdet, melyek bebizonyíthatók, mi pedig olyanokat, melyek az érzésen alapulnak. A hit az érzés és akarat ténye.

- Ön mindig hitt?

- Mióta élek. Hétéves koromban már pap akartam lenni, mikor történelmet tanultam, megerősödött a hivatásomban való meggyőződés. Mélyen hatott rám egyik barátom, aki hittérítőnek ment, s Afrikában, a négerek között vértanúhalált halt."

(Kosztolányi Dezső: Pap)

     Mielőtt bárki megijedne, sem hittérítő, sem rasszista (a fenti idézetre gondolok) nem lesz a bejegyzés :).

    Azt hiszem, a legtöbb Olvasónak és erre tévedő találkozott már pappal, ha máshogy nem, akkor az utcán, de volt már keresztelőn/esküvőn/temetésen és/vagy egyéb alkalmon. Szerény véleményem szerint a mai kor embere (tisztelet a kivételnek) nem sokban különbözik a gyűjteményben szereplőktől a papok megítélésében és a papokhoz fűződő viszonyában. Talán a különbség annyi, hogy akkoriban többen jártak templomba, jártasabbak voltak a Bibliában, mint a maiak. De akkor is voltak olyanok, akik egyáltalán nem foglalkoztak a lelkésszel, csak akkor fordultak hozzá, ha családi esemény volt vagy valamilyen össznépi összeröffenés, és kellett valaki, aki beszélni tud (Tolnai Lajos: A lelkész) és emeli az esemény fényét, vagy már valami baj történt (Ady Endre: A kereszt alatt). A pap jött, elmondta a mondókáját, utána mehetett haza.
Olyanok is mindig voltak, akik szerint a prédikáció csak úgy jön felülről, elmond a pap egy Miatyánkat, ami nem nagy kunszt. Az ő figyelmükbe ajánlom Móricz Zsigmond A Miatyánk c. novelláját, mert olyan biztos, hogy elég csak kiállni a nép elé.

     A novellákat olvasva, kiderül, hogy a pap is ember, neki is ugyanúgy megvan a saját kis élete, ahogy bármelyikünknek.

     A gyűjtemény második és harmadik részében a papok után a szerzetesek és az apácák mindennapjaiba pillanthatunk be. A harmadik rész csak két novellát tartalmaz (Kaffka Margit: Levelek a zárdából és Gárdonyi Géza: Annuska apáca lesz), mégis letaglózza az Olvasót. Itt elsősorban Kaffka Margit írásaira gondolok.

    A kötetben ismert és - számomra - kevésbé ismert magyar írók novelláiból szemezgethetünk, melyek közt sok elgondolkodtató és meghökkentő írást is találunk. Elenyésző azoknak a száma, ami kevésbé tetszett és sok íróval ezeken a lapokon találkoztam először (Gyallay Domokos, Tolnai Lajos pl.).
Az első novella (ebből van a bejegyzés elején az idézet is) után határoztam el, hogy be kell szereznem Kosztolányi összes novelláját, és ez a továbbiakban csak megerősítést nyer, de Krúdyt is illő lenne olvasnom.

     Kedvencet nem tudok és nem is akarok választani, ez a válogatás éppen úgy jó, ahogy van. Mindenből olvashatunk egy csipetnyit és egyáltalán nincs egyik írásnak sem hittérítő íze. Ahogy a nyáron már írtam, egy novella is tud olyan jó, sőt, letaglózó lenni, mint egy regény. Nos, itt is olvashatunk ilyet (is), aminek a hatása még sokáig ott motoszkál bennünk.

"Egy perc elég arra, hogy elárulja a beteg szív, a gőgös lélek belső világát."

(Tolnai Lajos: A lelkész)

Papok, szerzetesek, apácák - Magyar írók novellái
Szerk.: Sas Péter
416 oldal
Noran Kiadó, 2006
2599 Ft

Kedvcsináló:
Kosztolányi Dezső A pap és Öreg pap című novellái.

A nimfácska varázsa

2011-10-15T11:49:00.000+02:00

"Lehetetlen feladatnak találom, hogy megfelelő erővel fejezzem ki a villanást, a remegést, a szenvedélyes felismerést hatását. E nap beragyogta pillanatban, amikor tekintetem végigsiklott a térdelő gyermeken (szeme komoly, sötét szemüvege fölött hunyorgott - a kis Herr Doktor, aki majd kigyógyít minden fájdalmamból), míg elparádéztam előtte felnőttálruhámban (nagydarab, jóképű hústorony, csupa moziférfiasság), lelkem vákuumja magába szívta ragyogó szépsége minden részletét; ezeket aztán egyeztettem halott menyasszonyom vonásaival. Kicsivel később természetesen, ő, a nouvelle Lolita, az én Lolitám, tökéletesen elhomályosította prototípusát. Mindössze annyit kívánok hangsúlyozni: a tény, hogy fölfedeztem őt, gyötrelmes múltam "tengerparti bús mezejének" végzetes következménye volt. A két esemény között minden egyéb pusztán botladozások és baklövések sorozatának tekinthető, alapjában véve semmi köze a gyönyörhöz. Ami közös volt bennük, eggyé tette őket."

    Nem olvastam még Nabokovtól semmit, de erre a regényére nagyon kíváncsi voltam, elvégre egy híres-hírhedt könyvről van szó. Ahogyan a végén maga a szerző megjegyzi, négy kiadónak küldte el a regényét, de név nélkül akarta megjelentetni az '50-es években. Pedig nem biztos, hogy ez a legfontosabb elem ebben a regényben, ami valójában memoárként is olvasható.

    Narrátorunk, az önmagát Humbert Humbertnek nevező, negyvenes éveiben járó irodalmár egy nimfácskával, Lolitával való kapcsolatára emlékezik vissza a lapokon.

    H. H. egy gyermekkori élménye hatására egész életében a 9-12 éves (esetleg néhány évvel idősebb) kislányokhoz, vagy ahogyan ő nevezi őket, a nimfácskákhoz vonzódik. Hiába nősül meg, a házassága zátonyra fut (felesége mit sem sejt valódi vágyairól), majd új életet kezd. Ekkor - véletlenül - kerül egy nő, Charlotte Haze házába albérlőként, ahol megpillantja a tulajdonos, 12 éves lányát, akiben egykori unokatestvérét véli felismerni (az unokatestvér az együtt töltött vakáció után nem sokkal meghalt). Ettől a pillanattól fogva a férfinak egy perc nyugta sincs, folyamatosan azon töri a fejét, hogy férkőzhetne imádottja közelébe...

     A téma miatt valószínűleg sokan fújolnak, mindenféle jelzőket aggatnak H. H-re, akinek a tette valóban elítélendő és megvetendő, azonban érdemes nyitott szemmel olvasni a regényt, ugyanis Lolita sem az az ártatlan kislány, akinek első ránézésre gondolnánk...

      Ha valaki esetleg megijedt volna és most arra gondolna, hogy a könyv tele van ágyjelenetekkel, és ő bizony erre nem kíváncsi, itt és most megnyugtatom, hogy egy romantikus címkével ellátott ponyva első 20-30 oldalán sokkal többel találkozik, mint itt az egész könyvben. Sőt, Nabokov nem részletezi fél vagy egész oldalakon, hogy ki, kivel, mit, hol és hogy csinált.
Sőt, akármilyen hihetetlenül is hangzik, de pl.: tájleírásokkal is találkozunk. De a legfontosabbak az érzelmek, H. H. érzelmei és gondolatai, Lolitáról pedig csak fokozatosan adagolja az információkat. Éppen emiatt teszi egyre kíváncsibbá az Olvasót, hogy vajon, mi is fog történni a következő fejezetben.

    Nem kell tehát megijedni Nabokovtól, mert a nyelvezete, a stílusa olyan bravúrokat tartogat, hogy méltán kiérdemli a Molytáp címet.
Ezek után egyre kíváncsibb lettem az író többi könyvére is....

A regényből 1962-ben Stanley Kubrick, 1997-ben Adrian Lyne forgatott filmet.
Utóbbi megnézését már be is terveztem. Kedvcsinálónak az előzetese:

Vladimir Nabokov: Lolita
Fordította: Békés Pál
420 oldal
Európa Kiadó, 2009
3000 Ft

Az Európa a múlt héten ismét megjelentette, az új kiadás már 3200 Ft-ba kerül.