2018. május 28., hétfő

, , , ,

Vers hétfőn

Ada Negri: Rövid történet
Fordította: Baranyi Ferenc

A lányka költők álmait idézte,
mindig fehér ruhát öltött magára,
szfinxek nyugalma árnyékolta arcát.

Selymes haja a derekáig ért le,
dallamra csengett kurta kacagása,
szép testét szinte márványból faragták.

Szeretett viszonzatlanul. Szivében
és homloka mögött őrizte némán
bősz lángjait e szótlan szenvedélynek.

A vágy elsorvasztotta őt egészen.
S egy őszi alkonyon meghalt szegény lány,
mint verbéna, mit napsugár nem éltet.




Vers: Babelmatrix
Albert Lynch festménye: Curiator
Megosztás:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.