2018. május 25., péntek

, , , ,

Lélekrágcsálók - Válogatás Popper Péter legjobb előadásaiból

Popper Péter Lélekrágcsálók c. könyvét korábban már olvastam, és bizonyos részeire még emlékeztem, de úgy éreztem, nem árt újra feleleveníteni. A tíz előadás témái között szóba kerülnek a játszmák, a családi és párkapcsolatok, a hazugság és annak ára, a lélekrágcsálók (a szorongás, a pánik és a félelem), barangolunk a tudatszintek között, megismerhetjük a belső erőforrásainkat és a boldogsággal kapcsolatos frázisokat.
Úgy gondolom, ezek is ígéretesen hangzanak, és bár az előadások között itt-ott akadnak átfedések (egy-egy gondolat vagy példa visszatér), de mindannyian találhatunk benne megszívlelendő gondolatokat.

Mindannyian belekeveredtünk már valamilyen játszmába, ahol a másik fél erre kényszerített bennünket. Ilyen egy orvos-beteg, pedagógus és szülő, a főnök és a beosztott kapcsolata, illetve pl. egy ügyintézés. Ennek lényege, hogy a másik fél a maga fölényét, hatalmát hangsúlyozza, ezért elvárja, hogy mi ennek megfelelően viselkedjünk. És legtöbbször bizony felvállaljuk a másik által nekünk szánt szerepet és belemegyünk a játszmába. De mi van, akkor, ha nemet mondunk?

Én meg azt gondolom, nem kell mindenre igent mondani, amit az élet az ember elé tesz, mert abban a percben, ahogy kimondtam azt a szót, hogy játszma, azt is kimondtam vele, hogy hazugság. Vagyis nem olyannak mutatom magam, amilyen vagyok, hanem eljátszom valamilyen szerepet, amire a másik fogékony, ami hat a másikra, és ezáltal bizonyos értelemben az akaratomnak, a befolyásomnak megfelelően fog cselekedni. Ez a játszma lényege: hazugság által hatalmat gyakorolni. 

Nagyon örültem, hogy Anna Gavalda után egy pszichológus is kimondta, hogy nem kell szeretni a szülőket, illetve Popper Péter ugyanezt elmondja a többi rokonnal kapcsolatban is. De a szülőnek sem kell szeretnie a gyereket. Mert ilyen helyzetek is vannak, és az érzelmeinket nem lehet befolyásolni. Nem mondhatjuk meg valakinek, hogy szeretnie kell egy másik embert, mert ilyen egyszerűen nincs. Játszma formájában elhitethetjük a példaként említett részeges nagypapával a születésnapján, hogy mennyire örülünk neki, de attól még nem kell szeretnünk.
Kitér a funkciógyerekekre is (az olyan gyerekekre, akik valamilyen okból, célból születnek, pl. már beteg valamelyik leendő nagyszülő, de nincs még unoka a családban, vagy egy nő csak úgy érzi magát igazán nőnek, ha gyereke van), és azt hiszem, az egyik legrosszabb dolog az lehet egy ember életében, ha megtudja, hogy ő is ezért van a világon.

A könyv másik nagyon fontos gondolata volt számomra, hogy a másik ember (legyen az a párunk vagy a gyerekünk) nem a tulajdonunk. Nem birtokoljuk a másikat, és ezért is teljesen természetes, hogy a másik embernek titkai legyenek előttünk. Példaként A kékszakállú herceg várának cselekményét említi, amelynél jobbat nem is hozhatna, illetve a szülő-gyerek kapcsolatra Szabó Magda Ókút c. regényéből idéz. De ugyanez a helyzet egy barátság vagy bármilyen más kapcsolat esetében is.
Ahogy Popper Péter mondja: nem kell mindent kipofázni, mert vannak dolgok, amikkel csak ártunk a másiknak, akaratlanul is megbánthatjuk vele.

Nincs abban valami ősi bölcsesség, hogy egy embernek joga van bizonyos dolgokat megőrizni magának? Ez nem szeretetlenség, egyszerűen a szuverenitásnak egy szintje, amit tisztelni kell. Lehet a férjem, a feleségem, a gyerekem, lehet köztünk a legnagyobb barátság, akkor is joga van a másiknak ahhoz, hogy legyen az életének olyan területe, amit nem oszt meg velem. Ez nem bűn, nem hazugság! Egy ember szuverenitásának integráns része a döntés, hogy mit oszt meg a másikkal, és mit nem.

A címadó fejezetből megtudjuk, hogy a félelmeink sokszor alaptalanok, sőt a problémáinkat mi magunk fújjuk fel. Mert mindenki rettegett már valamitől, majd miután bekövetkezett, azt mondta: Csak ennyi volt? Tehát teljesen felesleges folyamatosan rettegni valamitől, és valóban nincs más gyógyszer erre, csak az, ha szembenézünk a félelmünk tárgyával.*


A tudatszintek közötti barangolásokból kiderül, miért fordul elő, hogy valami akaratlanul is kicsúszik a szánkon. A Belső erőforrásaink nyomában címűből pedig arra is választ kapunk, hogyan védhetjük meg magunkat a minket folyton kritizáló, bántó emberrel szemben.

Szóval én azt gondolom, hogy a belső erők mindig ott vannak az emberekben, csak le kell bontani a gátló tényezőket, hogy hozzájuk férhessünk. Ehhez egyrészt meg kell őriznünk saját magunkat a külső befolyások túlságos erejétől, másrészt pedig mernünk kell megélni azt, amitől félünk.

A boldogságról szóló fejezetben azokról a tényezőkről olvashatunk, amik megakadályozzák a lehetséges boldog pillanatokat az életünkben. Az egyik a birtoklás (anyagi javak és a már említett másik személy birtoklása), a másik a felejteni nemtudás. Sok ember legnagyobb problémája, hogy nem tud felejteni. Folyton azon rágódik, hogy mi történt x évvel ezelőtt. Tényleg van ennek értelme? Belátható, hogy nincs, semmi értelme a múlton rágódni.

De talán a könyv legfontosabb gondolata, hogy nincs mindenre megoldás, és attól, ha valaki együtt érez velünk, attól nekünk nem lesz jobb. Végre, hogy valaki kimondta, hogy nincs mindenre megoldás! Mert biztos vagyok benne, hogy sokan ma azért olvasnak mindenféle ezoterikus, pszichológiai és hasonló témájú könyveket, mert abban bíznak, hogy utána megváltozik az életük és varázsütésre megoldódnak a problémáik.

Ezt a műtétet egyedül kell végigcsinálnom. Akkor kezdtem megérteni, hogy az ember minden lényeges helyzetben egyedül van. Nem hiszek abban, hogy az élet valódi terheit át lehet ruházni egy másik emberre. Az én szorongásomat nem enyhíti az, hogy maga együtt érez velem.

Popper Péter előadásai érdekesek, érthetőek, számos, a praxisából, irodalmi művekből és a saját életéből vett példát felvonultat, amelyeknek köszönhetően bőven ellát gondolkodni valóval és segíthet másként látni bizonyos dolgokat.

Az embert az zavarja a legjobban, hogy a helyzeteinek nagy része determinált, s ezekben ő nem szabad. Szabad azonban abban, hogy miként viselkedik egy helyzetben. Tönkremegy, vagy talpon marad, építi vagy rombolja magát - ez már tőle függ.


*Elkezdtem Seneca Erkölcsi leveleit olvasni, és ugyanezt a tanácsot adta ő is az egyik levelében.


Popper Péter: Lélekrágcsálók
Válogatás Popper Péter legjobb előadásaiból
269 oldal
Kulcslyuk Kiadó, 2010
3490 Ft
Megosztás:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.