2018. március 12., hétfő

, , , , , ,

Vers hétfőn

Jékely Zoltán: Tavasz van, gyermekek

Tavasz van, gyermekek! A hegyi szélben
érzitek-é ezeréves szagát?
– Őrült leány, virággal az ölében,
vén koldusoknak is vad csókot ád.

Légy boldog, régi holt, dédunokád
egy könnyes csókból most fogamzik éppen!
Légy boldog, csontmagány, szép hóvirág
nyílik ki koponyád szemüregében.

S, boldog fiúk, hófoltos erdőszélre
rohanjatok ki, mint az ördögök,
pirult orcátok nyomjátok a szélbe!

Mind édesebbek e tavasz-körök,
melyek reánkgyűrűznek évről-évre,
az ős nyárból, mely valahol örök!

1939



Vers: Jékely Zoltán összegyűjtött versei
Kép: Albert Lynch festménye
Albert Lynch (1851-1912) perui festő nevét tegnap este tanultam meg, amikor képet kerestem Jékely Zoltán verséhez. Lynch Párizsban tanult, és az olasz Wikipedia szerint három születési és halálozási adata létezik, én az angolt használtam fentebb. Mindenesetre érdemes megnézni a festményeit, nekem nagyon tetszenek, és ha máskor is illenek majd az aktuális vershez, akkor hozok még tőle képet.
Ilyenekről marad le, akit nem érdekelnek a blogban a versek.
Megosztás:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.