2018. február 14., szerda

, , , , , , ,

Névtelen vár

Azon olvasók közé tartozom, akiknek az iskolában nem sikerült összebarátkozniuk Jókai Mórral, így nagyon sokáig nem olvastam tőle semmit. Azonban nemrég miközben a tévét kapcsolgattam, az egyik csatornán A névtelen várat ismételték, és a harmadik rész elejéből néhány percet elcsíptem, ami felkeltette az érdeklődésem a regény iránt.
Kalandosnak és izgalmasnak ígérkezett, rögtön megjegyeztem az igazán rokonszenves Sátán Laci nevét, és úgy gondoltam, ez a regény talán megszeretteti velem is Jókait.


A Névtelen vár nagyon izgalmasan kezdődik: 1804 márciusában Párizsban esik a hó, két férfi pedig (egy idősebb és egy fiatal) egy titkos tervről beszélget: a fiatalabb még aznap éjjel útnak indul egy kislánnyal, akivel egy távoli országban rejtőznek majd el.
Csakhogy az ellenségeik is furfangosak, és amint tudomást szereznek a szökésről, rögtön utánuk küldik a saját emberüket, jelen esetben asszonyukat.

Három évvel később megérkezik Fertőszeg új földesaszonya, Landsknechtsschild Katalin, akitől egy ismeretlen férfi bérli az egyik birtokát, melyet csak Névtelen várként emlegetnek a helyiek. A bérlőről csupán annyit tudni, hogy külföldről jött és  egy titokzatos nővel él, akinek még senki sem látta az arcát. A férfi - akinek Vavel Lajos névre érkeznek a levelei - a külvilágtól elzárkózva él (de mégis minden eseményt nyomon követ, és igen, ő az a bizonyos fiatalember, aki három éve Franciaországból egy kislánnyal indult útnak), naponta kikocsizik az említett hölggyel, akinek arcát mindig sűrű fátyol takarja, így nem csoda, ha mindenféle találgatásokra és főleg pletykákra ad okot.

A titokzatos hölgy Marie, aki számára csak az állatai jelentik a társaságot, illetve csak olyan tevékenységekkel foglalhatja el magát, amikhez nem kell tanár vagy másik fél.

Vavel gyűlöli Napóleont és a királyság híve, éppen ezért az volt az érzésem, hogy ebben a nagy bezárkózásban talán túl is félti Marie-t, aki immár fiatal lánnyá serdült (tizenöt éves lett), és fogalma sincs a világról, sem arról, hogyan szórakoznak a kortársai.
    A tópart hemzsegett a sok dévaj gyerektől, akik meztelen lubickoltak a vízben, lármájuk , felhangzott a Névtelen várig. És Lajos értette Marie arcán azt a búskomorságot. Ő egyetlen ártatlan tündéri gyönyörétől van eltiltva. Más úrileánynak annyiféle öröme van: neki semmi. Őt nem mulattatják hízelgő udvarlók, nem ingerli a táncvigalmak hevélye; hírhedett művészek feltűnnek és letűnnek, ő nem gyönyörködött bennük; színházat sosem látott. Egy barátnéja nincs, akivel gondolatait kicserélhetné, akivel együtt megszólhatná az embereket, s nevethetne a bolondokon, akiket szépsége elkábított, és akit pompás toalettjével irigységre költhetne, ami az élet fő gyönyörűsége. Neki nincsenek más hízelgői, mint a macskák, más barátnői, mint a macskák, más művészei, mint a macskák. 

Szerencsére a regény nem olyan, mint szegény Marie élete: az új földesasszony, Katalin érkezésével új fordulatot vesznek az események, és az eddig is izgalmas, kalandos és nem egyszer humoros regény egyszeriben letehetetlenné válik. Felbukkan Sátán Laci is, aki valójában egy híres-hírhedt betyár, de kiderül, hogy ő is csak ember, neki is vannak emberi érzései.

A regény vége felé egy teljes fejezetet kaptak az 1809-es magyarországi harcok eseményei, amelyekkel picit lassabban haladtam, de egy percig sem éreztem azt, hogy átugrom ezt a fejezetet, és inkább a még hátralévőeket fejezem be. A türelmemért Jókai egy agyafúrt és humoros résszel kárpótolt.

A szereplők közül Katalint szerettem a legjobban. Talán már sejthető, hogy ki is ő valójában, de ennek ellenére mégsem éreztem ellenszenvet iránta egy percig sem. Történik egy bizonyos dolog az egyik fejezetben, melyben Katalinnak is fontos szerepe jut, és ezt követően jókat derültem a hozzáállásán. Nem szeretném elárulni, mi ez, ezért fogalmazok rébuszokban.

Érdekes Vavel és Marie jelleme, hiszen előbbi azt állítja magáról, hogy ő csak gyűlölni képes (pedig nem, hiszen Marie-t is szereti és félti), holott más - Sátán Lacihoz hasonlóan -, nagyon is emberi érzései is vannak. Vele ellentétben Marie képtelen a gyűlöletre, még azok iránt sem érez így, akik képesek lennének az életére törni. Marie a tipikusan nagyon jó és naiv emberek mintapéldája, akit olvasóként tényleg csak szeretni lehet - és sajnálni, hogy kénytelen így élni.


A Névtelen vár végre megszerettette velem Jókait, már az első oldalon magával ragadott és a franciákkal folytatott harcok eseményeit leszámítva, (de biztosan lesz, akinek éppen ezek lesznek a kedvencei) nagyon szerettem olvasni. Bár néhány eseménye kiszámítható volt számomra, csak még inkább kíváncsibbá tett, hogyan valósulnak meg a következő oldalakon.

Egy pillanatig sem éreztem unalmasnak, jó volt elmerülni a 19. század eleji eseményekben és a korabeli magyar nyelven olvasni, és bár akad néhány tévedés benne (pl. egy olyan zeneszerző műve hangzik el, aki akkor még csak gyerekcipőben járt, illetve Jókai utal egy dalra, amely csak jóval később keletkezett), amelyeket észre sem vettem volna, ha a lap alján a lábjegyzet fel nem hívja rá a figyelmemet.

Jókai valóban nagyon tud mesélni, remekül szövi az események szálait és teszi egyre kíváncsibbá az olvasót. Aki tehát hozzám hasonlóan eddig inkább elkerülte a műveit, nyugodtan válassza a Névtelen várat tőle, mert nagy valószínűséggel nem fog csalódni. Én pedig biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben más műveit is elolvasom végre.

A regényből készült hatrészes sorozatról jót és rosszat is olvastam, de egyelőre nem tervezem megnézni.

2018-tól február 18-a - Jókai Mór születésnapja - egyben A Magyar Próza Napja is.

Egy jó tanács a hozzám hasonlóan ugyanezt a kiadást oldaljelölőkkel olvasóknak: olyan vékonyak a lapok és az oldaljelölő ragasztója olyan erős, hogy amint ráragasztottam az ominózus részre, azonnal olvasható lett az átlátszó részén is a szöveg. Úgyhogy a keskenyebb ragacsaimat használtam, és csak a lapok aljára és az üres részekre ragasztottam őket, hogy véletlenül se tegyenek kárt a szövegben.

   - (...) Mert bizony mondom, hogy aki a Névtelen vár lakójának beállt, annak a számára ez a ház egy sírbolt, aminek az ajtaja nem nyílik meg elébb, mint a szabadító angyal trombitaszavára!
   - S sokáig fog-e még e trombitaszó magára váratni?
   - Hiszem - és tudom -, hogy nem sokáig! Az idők jelenségei nem csalnak. Feltámadásunk közelít. Addig tűrjünk és várjunk. 


Jókai Mór: Névtelen vár
505 oldal
Akkord Kiadó, 2007
950 Ft
A regény a MEK-ben (PDF)
Megosztás:

2 megjegyzés:

  1. Ajánlom az Egy az Isten c. regényét! Hosszú, de nagyon izgalmas, és azt hiszem, a legromantikusabb könyv, amit eddig olvastam Jókaitól. :) (Nem mintha olyan sokat olvastam volna, de azért hét Jókai-könyv még mindig több, mint amit az átlagember elmondhat magáról :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az ajánlást, megjegyeztem és remélem, előbb-utóbb sikerül beszerezni, mert ez a regénye nincs meg. Nem baj, ha hosszú, nem akadok fenn ilyesmin, és miután utánanéztem, megtudtam, hogy Erdélyben és Rómában is játszódik, úgyhogy el fogom olvasni valamikor.
      A hét Jókai tényleg átlagon felüli :), én még mindig a bányász béka alatt vagyok, de majd javítok rajta.

      Törlés

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.