2018. január 27., szombat

, , , , , , , , , ,

Uffizi - Firenze

Kétségtelen, hogy a firenzei Uffizi a világ egyik legismertebb múzeumainak egyike. Sajnos még nem jártam benne, de A világ múzeumai sorozat ezen kötetének köszönhetően megismertem az épület történetét és a gyűjtemény egy részét is.

Talán az ismertebb tények közé tartozik, hogy az épület eredetileg a városi hivatalok (innen a neve is) számára épült 1561-ben, a megbízó I. Cosimo de' Medici volt, a tervező pedig Giorgio Vasari.
Húsz évvel később a keleti szárny legfelső emeletét
I. Francesco de' Medicinek köszönhetően képtárnak rendezték be, így született meg Európa legrégebbi múzeuma.

1584-ben elkészült a Tribuna, amely a múzeum szíve, és idekerültek a Medici-gyűjtemény különlegesebb darabjai.

A későbbiekben az épület tovább bővült és a  gyűjtemény is továbbgyarapodott: olyan mesterek képeit sikerült megszerezniük, mint Coreggio, Tintoretto, Tiziano, Raffaello vagy Veronese.

Az épületben az idők folyamán kézművesműhelyek, valamint a Patika, később a Fegyvertár és a Medici-színház is helyet kapott.

Az, hogy az épület ma múzeumként működik, a Medici család utolsó leszármazottjának, Anna Maria Ludovicának köszönhető, aki 1737-ben a teljes gyűjteményt átadta az új uralkodó dinasztiának, a Lotaringiaiaknak a következő kikötésekkel:

az állam tulajdonában kell maradnia, a közösség hasznára és az idegenek kíváncsiságának felkeltésére, és semmit sem szabad elvinni, kiemelni a gyűjteményből, mindent a nagyhercegség tulajdonában kell megőrizni. 

Ezt követően egészen az 1993-as évig követhetjük nyomon a gyűjtemény és az épület sorsát.




A művek c. részben 57 festő - ha jól számoltam - 78 művét (csak festményt vagy freskót) ismerhetjük meg jobban Cimabuetól (XIII. század) Jean-Baptiste-Simeón Chardinig (XVIII. század).

Minden kép mellett megtaláljuk természetesen a festő nevét, a mű címét és keletkezési idejét, illetve a felhasznált anyagokat (pl. tempera, fa vagy olaj, vászon), a kép méretét, továbbá mióta része a gyűjteménynek.

A képek melletti ismertetőben olvashatunk a festőről, a kép keletkezéséről (a megbízóról és/vagy a portrén szereplő személy(ek)ről) és némi elemzést is kapunk az adott műről.
Egy-egy kép kisebb-nagyobb részletét is kiemelte a szerző, illetve néhány képet Nagyító alatt is megvizsgál, azaz egy-két részletét alaposabban bemutatja.

A kötet műveket ismertető első részében számos Maestà (Mária a gyermek Jézussal - Cimabue és Giotto) és bibliai témájú mű kapott helyet, majd ahogyan haladunk az időben, megjelennek a mitológiai és a világi témájúak (csaták, portrék) is.

A festők között pedig az itáliaiak - Masaccio (Csiklandozós Madonna), Andrea Mantegna (Carlo de' Medici képmása, Uffizi-triptichon), Leonardo (A Királyok imádása, Angyali üdvözlet), Raffaello (Venus születése, A rágalom stb.), Michelangelo (Doni-tondó), Caravaggio (Bacchus, Izsák feláldozása) stb. - mellett helyet kapott pl. Albrecht Dürer (A Királyok imádása, A művész apjának képmása), Rogier van der Weyden (Krisztus siratása), id. Lucas Cranach (Ádám és Éva), Rubens (IV. Henrik az ivryi csatában) és Rembrandt (Önarckép) egy-egy alkotása is.

Különösen érdekes volt számomra, hogy az itáliai reneszánsz festőkre milyen erősen hatott a németalföldi festészet tájábrázolása, illetve, hogy egy vallási témájú képen (Parmigianino: Hosszú nyakú Madonna) ezoterikus utalással is találkozhatunk.


Nehéz lenne kedvencet választani, így öt képet hoztam a gyűjteményből.

Filippo Lippi: Mária a gyermek Jézussal és angyalokkal (1465 körül)


Szerintem ez a legszebb Madonna-ábrázolás, amellyel a kötetben találkoztam.
Filippo Lippi szerzetes volt, és a képen szereplő Mária modellje egy apáca, Lucrezia Buti, akivel két gyermekük is született, a fiuk pedig követte apját a festői pályán.


Tiziano: Flora (1515 körül)


A szépséges nőalakot ábrázoló festménynek az a Pieter de Jode adta a Flora címet, aki 1634 körül a termékenység istennőjének szentelt verssorokkal kibővített metszetet készített róla. A Flora-allegória valószínűleg egy menyasszonyt ábrázol, akinek a kilétét nem ismerjük. A Velencében készült mű a nőiséget eszményítő, de egyben érzéki ábrázolások közül a leghíresebb.

Rosso Fiorentino: Zenélő angyalka (1521)


Az angyal puha, gyermeki arca, félig nyitott, ábrándos szeme, a rózsás orcáin ragyogó, boldog mosoly a Tribuna minden látogatója számára felejthetetlen marad.


Dosso Dossi: Szerelmi varázs (1540 körül)


A Herkules allegóriája címen is ismert kép megrendelője valószínűleg II. Ercole d'Este volt. A szellemes ötleteket kedvelő uralkodó olyan festményt kérhetett a művésztől, amely erősen karikírozott szereplőket ábrázol, köztük Herkules (olaszul Ercole) képében őt magát is. A mitológia hérosza a kép bal oldalán, mint gyermekként játszó öreg jelenik meg. A festmény bővelkedik erotikus elemekben és utalásokban: ilyen például a fedetlen, dús keblű nőalak, kezében gyümölcskosárral, a kecske, mint a bujaság jelképe, vagy az előtérben a mellvédre helyezett borsóhüvelyek és sajt.
A középen ülő férfi kihívóan mutatja Herkulesnek a guzsalyt. Ez arra az esetre utal, amikor a hős kénytelen volt nőnek öltözni és lent fonni, mivel pillanatnyi szeszélyében ezt kívánta tőle Omphalé, Lüdia királynéja, akibe őrülten szerelmes volt. 

Artemisia Gentileschi: Judit és Holofernész (1620 körül)


A Caravaggio stílusát követő Artemisia Gentileschi, akinek az apja is festő volt, többször feldolgozta ezt a XVII. században igen kedvelt témát, s mindannyiszor roppant kegyetlen, egy festőnőtől különösen szokatlan alkotások kerültek ki a keze közül. (...) Artemisia azért költözött Rómából Firenzébe, hogy elmeneküljön az azt követő botrány elől, hogy pert indított az őt megerőszakoló Agostino Tassi festő ellen. A kegyetlen jelenetet gyakran értelmezték a művésznő tudatalattijának kivetítéseként; Artemisia eszerint azért azonosult a bibliai hősnővel, hogy megszabaduljon az elszenvedett erőszak traumájától.


A műveket ismertető rész után a múzeummal kapcsolatos Tudnivalók (pontos cím és elérhetőségek, nyitva tartás, szolgáltatások stb.) és az épület alaprajza következik. A kötetet a Művészek és művek mutatója zárja, amelyben az egyes festők eredeti nevét is megtaláljuk.

A sorozat ezen kötete is nagyon szép és tartalmas, a képek gyönyörűek, és nem egyről szívesen olvastam volna bővebben is, de sajnos a terjedelem korlátozott. Mindenesetre átfogó képet ad a világ leghíresebb reneszánsz gyűjteményéről és annak történetéről is.


Egy kis kedvcsináló:





Elena Ginanneschi: Uffizi - Firenze
Sorozat: A világ múzeumai
Eredeti cím: Firenze. Uffizi
Fordította: Todero Anna
160 oldal
Grafo Kiadó, 2010
4900 Ft - néhány éve ennél jóval olcsóbban sikerült beszereznem
Az Uffizi honlapja
A bejegyzésben szereplő képek forrásai:
Anna Maria Luisa portréja
Uffizi
Fra Filippo Lippi
Tiziano
Rosso Fiorentino
Dosso Dossi
Artemisia Gentileschi
Megosztás:

2 megjegyzés:

  1. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az itáliai reneszánsz festőkre erősen hatott a németalföldi festészet tájábrázolása. Imádom a németalföldi festészetet, van is egy reprodukcióm az ifjabb Brueghel A madárcsapda című festményéről. Dürer, Rembrandt, Vermeer van Delft, ők a kedvenceim. Az itáliai festők nem vonzanak annyira, de tény, hogy kivételes alkotásaik vannak, csak éppen nem feltétlenül mindegyik az én ízlésem. Az Uffiziba is nagyon szívesen elmennék egyszer, eddig a híres múzeumok közül csak a Louvre-ot volt szerencsém látni, felejthetetlen élmény volt. Az Ermitázsba vágyom még, de nagyon!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És az itáliai festészet is hatott a németalföldiekre, Dürer - a könyv szerint - kétszer is járt Itáliában. Rembrandtról, Rubensről és Vermeerről annak idején az egyik prezentációt is készítettem, és imádtam a képeikre vadászni. A Taschen sorozatból meg is van a Rembrandtról és a Vermerről szóló kötet, ideje is lenne elolvasni végre őket. Most kicsit irigykedem a Louvre miatt :). Ebben a sorozatban megjelent egy Ermitázsról szóló kötet is, ha a bejegyzés alján nem dobja fel, akkor fent A világ múzeumai címkére kattintva megtalálod. Van benne egy orosz nyelvű videó is :).

      Törlés

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.