2018. január 12., péntek

, , , , , ,

"Látod, én vagyok a legrongyosabb muskátli Pesten" - 140 éve született Molnár Ferenc

Az üvegcipő is az egyik kedvenc Molnár Ferenc-darabom, így nem volt kétséges, mi legyen a születésnapi bejegyzés témája. Nem számoltam, hányadik újraolvasás volt a mostani, és mindig a vígjáték elemeire emlékeztem, de most valahogy más szemmel olvastam. Bár egy komédiáról van szó, mégis másként figyeltem az első felvonásban Irmát és Adélt.


Irma (19 éves) - ahogy Molnár Ferenc is bemutatja - szegény kis cseléd,  ebben a szegény házban, színházrajongó és szerelmes a bútorasztalos Sipos úrba (48), aki szobát bérel Adél (36) panziójában, aki a szeretője is. Adél viszont egy másik bérlőjébe, a fiatal Császárba (23) szerelmes, és emiatt döntésre szánja el magát. Hogy megmentse önmagát - elvégre ő egy köztiszteletben álló nő a kerületben - , felszólítja Sipost, hogy vegye feleségül.

CSÁSZÁR    Mi baja magának, mondja! Egy órája vagyok itthon, azóta csak pörölni hallom ezen a szép vasárnapon, a szakácsnét öli, ezt a kis bogarat kínozza, férjhez megy, mi baja van?
ADÉL            Épp az, hogy férjhez megyek.
CSÁSZÁR     Kihez?
ADÉL            Siposhoz.
CSÁSZÁR     Megbolondult?
ADÉL            Meg. 

Sipos eleinte ellenkezik, végül rábólint a házasságra.
Irma tud Adél és Császár viszonyáról, és nem engedi, hogy szerelmét, Sipost bántsák, így előbb-utóbb borítékolható a botrány. 

IRMA (remegve, egyre nagyobb érzéssel) Mért bántasz, egyetlen édes pilóta, mindig engem bántanak, holott ámbár mindenki csak engem bánt ezen a világon, mintha én volnék a legutolsó cafat, és igenis nem bánom, ha meg is versz... (hátrál előre) ... bevallom neked egyetlen titkos szerelmemet, ideálomat, mint kis gyermekkorom óta imádtalak és szerettelek, te drága mérges, édes, és te vagy az oka a halálomnak és álmaimnak, és a macskát is azért dajkáltam, ennek is te vagy az oka, mert álmomban nejed voltam és gyermekünk született egymástól, és édes asszonyod voltam és gyermekünk volt a macska, dögöljön meg a Szász úr, mert bepiszkolta szerelmemet, és miattad fürdök, és miattad szenvedek, és miattad tűrök, és mindenki csak felrúg engemet, mert senki se érti ideális szívemet, én borongó lelkemet lehelem ajkaidra és te huszonötöt akarsz veretni a fenekemre. (A falnak dől, úgy zokog.)
SIPOS (kissé zavartan) Hogy mersz engem tegezni? Hogy mertél engem tegezni?
IRMA (bőgve) Most már úgyis minden mindegy.
SIPOS (zavartan) Törüld meg az orrodat és eridj ki. Ne merj a szemem elé kerülni.
IRMA (kifelé indul, a küszöbön megáll, sírva) Tudom, tudom, ajtó.


Bár valóban egy nagyon szellemes és szórakoztató műről van szó, az az érzésem, hogy ezek miatt nem tűnik fel a legtöbb nézőnek és olvasónak, mit érezhet valójában Irma. A szegény naiv, igazságszerető kis cseléd, akit mindenki csak gúnyol, bánt és helyretesz, ha nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik. Csoda, hogy egyszer mindez kitör belőle? De Adél helyzete sem nevezhető rózsásnak - az ő múltja sem makulátlan -, így érthető, miért állítja kész tények elé Sipost. 

Molnár Ferenc a vígjáték megírásakor is egy ilyen szerelmi háromszög egyik tagja volt: Irma szerepét Darvas Lilinek írta (így rögtön érthető, miért hívja Irma Lilikének a házmesterék kisfiát), Sipos alakjában önmagát jeleníti meg, míg Adél valójában Fedák Sári.

Mindenesetre minden jó, ha a vége jó, és a kezdeti nehézségek dacára végül az üvegcipő is a józsefvárosi Hamupipőke lábára kerül.

Keserédes, mégis sziporkázó és zseniális Molnár-színmű ez is. Mindhárom felvonásban történik valami, ami egy pillanatra sem hagyja unatkozni az olvasót vagy a nézőt, a szereplők elevenek, lehet őket szeretni és nem szeretni, együtt érezni velük és némelyiküket a legszívesebben mi is helyre tennénk, ahogy azt ők is teszik Irmával.
A kezdeti rossz érzésekért és a komor hangulatért pedig a Harmadik felvonás humora tökéletesen kárpótol (többek között Roticsnéval és az ő rosszhírű házával).

A üvegcipő továbbra is megunhatatlan, és biztos helye van az éves újraolvasások között,  Az ajtó! pedig nálam is szállóigévé vált.


IRMA           Én született hercegnő vagyok.
CSÁSZÁR   Csak tévedésből a szeméten születtél.


SIPOS     Szerelem nem szenvedés.
ADÉL      Hát mi a szenvedés?
SIPOS     Szenvedés egy operáció, ahol nem altatják el az embert. Az szenvedés. És az, ha az ember csalódik abban, akiben hitt.


Molnár Ferenc: Az üvegcipő - Vígjáték három felvonásban
Színművek 
489 oldal  (307 - 410. oldal)
Európa Kiadó, 1999
Az első felvonás
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.