2018. január 24., szerda

, , , , , , ,

Kokoschka babája

Ha már portugál nyelvtanulásra adtam a fejem, egyértelmű, hogy illik jobban megismerkednem a portugál nyelvű országok irodalmával is. Afonso Cruz regényéről pedig már több pozitív véleményt is olvastam, így egyre kíváncsibb lettem rá.

Bevallom, a fülszöveg alapján azt gondoltam, hogy Oskar Kokoschka és Alma Mahler viszonya áll majd az események középpontjában, de nem így történt, ami miatt egyáltalán nem érzem magam csalódottnak. Mást kaptam, ám egyáltalán nem bánom.

Amint belelapoztam, rögtön láttam, hogy nem egy hagyományos tagolású regényt tartok a kezemben. Rögtön feltűnik a szokatlan tipográfia (a fejezetek címe oldalra került és minden fejezet első oldala egy hasábba, néhány fejezetben a betűtípus is más-más), illetve a regény első részét a szerző (aki grafikus és zenész is) illusztrációi díszítik.


A II. világháború idején, Drezda bombázása során Bonifaz Vogel (a Vogel németül madarat jelent) a szüleitől örökölt madárkereskedésben tengeti napjait, amikor egy nap betoppan az üzletbe egy náci katona elöl menekülő fiú, Isaac Dresner, aki a padló alatti pincében rejtőzik el. Kettejük között különleges barátság/kapcsolat alakul ki: Isaac nappal a padló alól beszélget Bonifazcal, és csak zárás után bújik elő.
Egy nap, a bombázások után a két férfi az utcán áll, amikor feltűnik egy fiatal nő, Tsilia - aki szintén menekül -, és innentől együtt élnek tovább. Isaac feleségül veszi Tsiliát és magukhoz veszik Bonifazot.






   - Vogel úr, ha nincs megelégedve a dolgok állásával - válaszolta Isaac -, akkor csak egy egyszerű dolgot tehet: összezárja a lábait, erősen összpontosít, majd ugrik egyet. Amikor újra földet ér, és megérzi a talaj valóságát, amikor véget ér az égi pillanat, amit ugrásnak nevezünk, tehát amikor megérinti a földet a lábával, akkor úgymond kisebbfajta rengést okoz, amellyel megváltoztatja a világegyetem irányát. Ha épp egy bizonyos irányba halad, olyan irányba, amelyben egyáltalán nem leli örömét, akkor elég, ha ugrik egyet, hogy változtasson ezen az irányon. De mivel a rezgés csak nagyon kicsi, nem lehet azonnal érezni a hatását, ám ha közben belenézhetne a jövőbe, akkor látná, mennyire más az a jövő, amelyben nem ugrott föl. Az élet ezekből a kis ugrásokból áll. 

A klasszikus értelemben vett cselekmény helyett nem egyszer a szereplők párbeszédei, gondolatai veszik át a főszerepet, majd felbukkan egy sikertelen író, Mathias Popa és az ő Kokoschka babája című regénye, amely a magyar származású Varga család történetét meséli el, és egyszer csak a valóság és a fikció összemosódik.



A regény három részét ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor színes gyöngyöket fűzünk fel egy zsinórra, csakhogy itt a színek nem valamilyen séma szerint követik egymást, hanem hol több azonos színűt fűzünk fel, hol pedig a színek összekeverednek, de ez a keveredés egyáltalán nincs az összkép kárára.

Már az első oldalakon teljesen magába szippantott, nemcsak az illusztrációival, hanem a jobbnál jobb gondolataival együtt. Teljesen megfeledkeztem a fülszövegről, egyszerűen csak hagytam, hogy sodorjon magával a szöveg. Nagyon szerettem Bonifaz és Isaac padló alatti beszélgetéseit, és kíváncsian vártam, sikerül-e Adele Vargának megtalálnia a nagyapját.


Az az érzésem, hogy a Kokoschka babájáról nehéz bármit is írni, egyszerűen csak el kell kezdeni, és hagyni, hogy magával ragadjon a világa. De milyen is ez a világ? Szokatlan, furcsa, különleges - de ezek mára már egymás szinonimáivá váltak. Olykor szürreális, fontos szerepe van benne a zsidó vallásnak, az irodalomnak és a zenének is. Nem olvastam még semmit Raymond Chandlertől, de mekkora ötlet volt Afonso Cruztól, hogy Adele Varga egy  Filip Marlov nevű férfit bíz meg a nagyapja utáni nyomozással.
Kalandos, szórakoztató, néha szomorú és elgondolkodtató. Olyanfajta olvasmány, amit én nagyon szeretek, és örülök, hogy felfedeztem. Afonso Cruz nevét pedig megjegyeztem, és előbb-utóbb biztosan elolvasom a Virágokat is.

   - Így van ez, még sosem hallott róla, hogy amit keresünk, amire a legjobban vágyunk, az mindig ott van a szemünk előtt? Csupán annyi kell hozzá, hogy fájdalmas kilométerekre távolodjunk el tőle, és azonnal meglátjuk. Túl közel vagyunk hozzá, hogy észrevegyük. El kell tőle húzódnunk.


Afonso Cruz: Kokoschka babája
Sorozat: Typotex Világirodalom
Eredeti cím: A Bonheca de Kokoschka
Fordította: Bense Mónika
285 oldal
Typotex Kiadó, 2017
3200 Ft
A bejegyzésben szereplő képek a Typotex Kiadó engedélyével kerültek közlésre.
Share:

2 megjegyzés:

  1. Tényleg nagyon különleges könyv, örülök, hogy tetszett - de ezt valahol sejtettem, hogy fog :)
    Én nagyon szerettem az első felét, közel járt nálam nagyon a kedvenc-könyv-érzéshez, de aztán a könyv a könyvben rész alatt/után már kevésnek éreztem magam a történethez. De az első fele még mindig hatalmas kedvenc - imádtam a stílust, a képekkel való játékot, mindent.. :)
    A Virágok nekem is tervben van tőle :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem éppen ez a jó értelemben vett kuszasága tetszett a második részének.
      Remélem, hogy mást is kiadnak majd később tőle, szerencsére van még néhány könyve :).

      Törlés

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.