2017. december 15., péntek

Verseny előtt...

Mostanában az én fiókomban is egymást érik a különböző webáruházak hírlevelei, amik az állandó akcióik mellett az azonnali karácsonyi ajándékvásárlásra ösztönöznek - természetesen. Mivel jövő vasárnap már Szenteste lesz, így onnantól kezdve megindul a ki nem mondott versengés a közösségi oldalakon, ahol a felhasználók az ajándékaikat mutogatják majd. Igen, én is mutogattam még néhány éve a karácsonyra kapott könyveimet, de időközben beláttam, hogy nem vagyok már nyolcéves, úgyhogy azt a bejegyzésem szépen el is tüntettem. Többek között ezért sem mutogatom, hogy adott hónapban hány könyvet vettem/kaptam. 
A nagy versengésről jutott a napokban eszembe, hogy mindenki azt mutogatja, mit és mennyit kapott, de azzal senki sem dicsekszik, hogy ő mit adott. Nem arra gondolok, hogy kinek mit vett, hanem adományozásra. 
Évek óta össze szoktam szedni azokat a ruhákat (nem a lyukasakat persze), könyveket, amik nekem már nem kellenek, és eljuttatom valamilyen adománygyűjtő szervezethez. Idén a ruhákat már korábban elvittem a ruhagyűjtőbe, de a polcaimon és a cipőszekrényben még találtam néhány dolgot, amik karácsonykor új tulajdonosra találnak, akik - valószínűleg - örülnek majd nekik. 




Nálam pedig felszabadult egy kis hely, és örülök, de legalábbis bízom benne, hogy négy embernek talán szebbé teszem az ünnepét.
A bejegyzés megírásának a célja nem az, hogy bebizonyítsam, mekkora jótékony istenkirálynő vagyok, hanem felhívjam a figyelmet arra, hogy az ilyenkor aktuális nagytakarítás és selejtezés közben talált és feleslegesnek ítélt dolgokat még nem késő leadni valahol, vagy két-három napi kávé árán venni néhány apróságot (pl. az ismerőseim színes ceruzát, kifestőt, fogkefét, fogkrémet vettek), amivel örömet szerezhetünk valakinek, akinek nem az a legnagyobb problémája, hogy milyen kávét vagy körömlakkot válasszon legközelebb...

Megosztás:

2 megjegyzés:

  1. Ez nagyon szép és nemes dolog tőled! Én is minden éven szoktam adományozni, mikor mit. Tavelyelőtt kiszanáltam majdnem száz könyvet, azokat ajándékoztam el, de nálunk a munkahelyen is minden éven gyűjtenek a rászorulóknak, oda is szoktam vinni ruhákat, könyveket és tartós élelmiszert, és a Vöröskeresztnek is minden éven adok. Én sem szoktam reklámozni, az ember nem azért teszi ezt, hogy megdicsérjék érte, egyszerűen csak jó érzés kapni. :) Én sem fogom lefényképezni a karácsonyi könyvkupacot, mert nem érdekel ez a mutogatósdi. Én nem fogom attól jobban érezni magam, hogy a világ tudja, mi mindenem van. Sőt, lehet, hogy hülye vagyok, de néha rosszul is érzem magam emiatt, mert tudom, hogy másnak mi mindene nincs, és ezért szoktam mindig adni, amikor csak lehetőségem van rá. És tudom, hogy még ezzel sem segítettem eleget sajnos, de minden éven megteszek minden tőlem telhetőt, és igyekszem nem csak karácsonykor segíteni. De annak azért örültem, hogy annyi adomány összegyűjt most nálunk, hogy egy nagyobb irodát padlótól plafonig megtöltöttek a zsákok és dobozok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, de én sem ezért csináltam :). Örülök, hogy Te is szívesen és csendben segítesz másoknak azzal, amivel tudsz. Sok kicsi sokra megy. Tök jó, az irodányi adomány :). Már én sem mutogatom a karácsonyi könyveimet és egyéb ajándékaimat sem, mert tudom, hogy másoknak sokkal, de sokkal rosszabb, mint nekem. Meg különben sincs senkinek semmi köze hozzá, hogy 1, 2, 3, vagy 13 ajándékot kaptam-e. Nem vagy hülye, csak egyszerűen vannak emberi érzéseid, gyakorlatban is ismered az empátiát, és emiatt mások néznek hülyének, akik csak magukkal foglalkoznak.

      Törlés

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.