2017. december 31., vasárnap

,

Edición especial

Ahogy a bejegyzés címéből is kiderül, ez most nagyon más lesz, mint a többi. Mivel todo el mundo megállapította, hogy itt az év vége, ezért nem untatok senkit sem az ilyen jellegű rácsodálkozással, valamint azzal sem, hogy elmeséljem, milyen fico volt ez az év per me, vagy hogy nem, és Gwen Harrison szavaival szólva: Engem senki sem szeret, a pszichiáterem is elutazott és idén még a Golden Globe-ra sem jelöltek.

Viszont he vuelto, és így a blog is feltámadt. Comprei e li alguns livros, de a számokkal sem untatok senkit. Előbbieket sem mutogattam és továbbra sem fogom. ¿Para qué? Chi se ne frega, illetve la palabra mágica es empatía, es decir tudom, milyen érzés, amikor valaki a környezetemben dicsekszik azzal, hogy mit kapott, mije van, miközben nekem abból nem jut, nem jár, nem fér bele a költségvetésembe stb. Ahogy nemrég írtam, nem vagyok már nyolcéves, amikor még elnézik az ilyesmit. De úgy látszik, az évek múlásával nem mindenki nő ki belőle.

Podría ser, hogy akkor én is menő lennék és a blog is, de no soy una de esas. Non sono questo tipo.
Annak sem érzem szükségét, hogy naponta legalább hat közösségi oldalon tudassam, hogy estoy viva también.
Továbbra sem a látogatottságért meg a like-okért koptatom a billentyűzetet, hanem azért, mert mi piace, és mert nem mindenkit csak a menő könyvek érdekelnek. A legjobban mégis azt szeretem benne, amikor egy olyan bejegyzés lesz népszerű a maga nemében, amelyről a megírásakor nem is gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekelhet.


Per questo, úgy döntöttem, hogy nem Top10-es meg hasonló listát gyártok az idei év legjobb olvasmányairól, hanem valami mást. Országonként - egy kivételtől eltekintve - válogattam ki
i migliori libri del 2017.
Csak azok a könyvek szálltak ringbe, amikről írtam is. ¡Vamos a ver los libros!



Az Egyesült Államok képviseletében egyértelműen itt a helye Lisa Genovától a Megmaradt Alice-nek, amely egy nagyon elgondolkodtató, megrázó és - sajnos sokak életében - aktuális olvasmány. Remélem, az ilyen könyvek olvasása közben sokan átértékelik az életüket egy Alzheimer-kóroséhoz viszonyítva.

***

Angliából Agatha Christie került ki győztesen. A krimi királynője a Nyaraló gyilkosokkal győzött meg. Egyébként is rajongója vagyok, de ez a regénye nagyon, nagyon jól sikerült, csavaros, jól kitervelt a bűntény is és egy percig sem unalmas.

***

A portugál nyelvű országok irodalmával elég nagyok a hiányosságaim, de a brazil Jorge Amado Gabrielája volt talán az idei év legszórakoztatóbb olvasmánya. Sokszereplős, van benne szerelem, intrika, pletykák, viszály, mint egy szappanoperában, de véletlenül sem csap át annak bugyutaságába. Örülök, hogy véletlenül ráakadtam.

***

Németország képviseletében két teljesen eltérő könyv került a csapatba:
Yael Adler Bőrügyek c. könyvéből sok mindent megtudtam, és a bőröm csak örülhet, hogy több szempontból is antinő vagyok.
Hermann Hesse Rosshaldéja egy nagyon felrázó könyv, simán labdába rúg a bugyuta önsegítő önkönyvek között. (Nem a normális, pszichológusok által írt könyvekre gondolok természetesen, hanem az önjelölt "tanácsadókéira".) Ráadásul a főszereplője egy festő.

***

Ha már festészet, akkor Ross King (aki egyébként kanadai, de Angliában él), akitől ismét sokat tanultam. Nyáron a Leonardo és az Utolsó vacsorát, majd ősszel a Dühödt ámulatot olvastam. Mindkét könyv igazi Enciclopeliás olvasmány.

***

Magyar szerzők közül szigorúan csak az idei első olvasásokat vettem figyelembe, így Fekete István novelláskötetére, az Öreg magyarokra, Kosztolányi Dezső esszégyűjteményére, a Nyelv és lélekre  és Szabó Magda regényére, A pillanatra esett a választásom. Elvégre nem tagadhatom le a latinos múltam, és az Aeneisszel való régi ismeretségemet.😍💓 Az eddig olvasottak közül ez volt a legösszetettebb olvasmányom Szabó Magdától, és nagyon örülök, hogy ősszel eljött az a pillanat, amikor meg kellett ismerkednem A pillanattal is.
Fekete István annyira gyönyörűen ír mindenről, hogy egyszerűen öröm olvasni.
Kosztolányi idegen nyelvek és irodalom iránti rajongásához nincs mit hozzáfűznöm. Arról nem is beszélve, hogy ő sem szereti a fércmunkát.

***

Három francia szerző öt könyve is helyet kapott a listámon:
Egyikük David Foenkinos különleges szerkesztésű, olykor szomorú, de mégis nagyon szerethető regénye, a Nathalie második élete.
Az egyik legrövidebb, de annál tartalmasabb és szívmelengető kedvencem lett Jean - Paul Didierlaurent-tól A 6:27-es felolvasó.
És az elmaradhatatlan és imádott Anna Gavalda, akiben most sem csalódtam, és akinek végül két könyvét is olvastam az idén:
imádtam az Életre kelni mindegyik történetét és a most olvasott Billie-t is. Szeretem, ahogy a saját módján szembesít mások problémáival, de közben meg is simogat a szavaival.

***

Ami a literatura italianaval való további ismerkedésem illeti, csupa jó olasz könyv került a kezembe, így szinte mindegyiknek itt a helye.
Stefano Benni megvett a Gyorslábú Achillével. Társadalomkritika, irodalom, humor, mi kell még?
A klasszikusok közül pedig Giuseppe Tomasi di Lampedusa A párduccal, amelyből megtanultam:

Jobb unatkozni, mint másokat untatni. 

Tehát:  ¿Redes sociales?, gracias, pero no. Egyébként A párduc nagyon szépen mutatja be a Risorgimento időszakát, az azzal járó változásokat. Ahogy abban a bejegyzésemben is írtam, olyan volt, mintha a Magánélet sorozat odavágó kötetét olvastam volna, annyi mindent megtudtam a korabeli Itália hétköznapjairól. Újabb Enciclopelias olvasmány.

Általában a mindenki-ezt-olvassa könyvek engem inkább taszítanak, de Elena Ferrantéval mégis kivételt tettem, és ennek nagyon örülök, mert mind a Briliáns barátnőm, mind Az új név története geniale volt, és ha nem lenne olyan drága, már valószínűleg megvettem volna a folytatást olaszul.
Aeneast sem hagyhatom ki, hiszen az eposz mindkét részben felbukkan. 
E non vedo l'ora di guardare a filmsorozatot is.

***

Végül, de nem utolsósorban jöjjenek a spanyolok:
Sorpresa: Javier Maríasnak desde luego itt a helye, de a szigorú szempontjaim miatt csak a Rossz kezdet és a Berta Isla listás. Nem mintha a másik három könyve nem tetszett volna, hiszen köztük van az egyik kedvencem is.

A Megdermedt szív Almudena Grandestől nemcsak szó szerint a legnagyobb olvasmányom volt, hanem az egyik legjobb is. De ha muszáj lenne csak egyetlenegyet választani, akkor erre mondanám, hogy a legeslegjobb volt idén. Nem mentem bele a szereplők jellemének boncolgatásába, mert lett volna bőven miről írni, de akkor sok mindent el kellett volna árulnom a cselekményről.
Azóta elolvastam a Kártyavárakat is, és nézegetem az írónő spanyol nyelvű könyveit is. Előbb-utóbb egyet biztosan beszerzek.
Amiket az utolsó sor után a legszívesebben elölről kezdtem volna: Megdermedt szív, Rossz kezdet és a Briliáns barátnőm. Bár előbb még magamhoz kellett volna térni utánuk.



Mindez nem jelenti azt, hogy a többi olvasmányom rossz lett volna, csak most őket emelném ki.


December elején még úgy volt, hogy benevezek a jövő évi Várólista-csökkentésre, és még idő előtt véletlenül kitettem a kiválasztottaimat, de aztán meggondoltam magam. Perché? Egyszerű: mert továbbra is azt szeretném és akkor olvasni, amikor én akarom, és inkább messziről elkerülöm a mindenféle olvasós-könyves kihívásokat. Sokkal jobban szeretem a spontaneitást, mint hogy öt évre előre megtervezzem az olvasmányaimat. Vannak könyvek, amiket régóta szeretnék elolvasni, de sokkal szívesebben hallgatok a megérzéseimre, mint hogy bármilyen listán pipálgassam a címeket.
Nem akarok olyan lenni, aki még a tervezést is megtervezi.
Lehet, csak én vagyok ennyire szerencsés, de eddig még egyetlen könyvem sem rótta fel, hogy miért nem olvastam még el? Sem amelyik két napja, sem amelyik két hete vagy hónapja, vagy két vagy akár húsz éve van a polcomon.
Micsoda aguafiesta vagyok.
Egyébként mindenkinek, aki benevezett bármilyen könyves-olvasós kihívásra, sok sikert kívánok hozzá.

Az idén januárban talált szimpatikus könyves kihívásokat ilyen eredménnyel zártam.

Így semmilyen fogadalmat sem teszek. Csak annyit ígérek, hogy továbbra is igyekszem a megszokott színvonalat tartani a könyves irományoknál. Inkább csak heti egy ilyen legyen, de az normálisan rendesen legyen megírva, mint mindennap un montón de tonterías. Ha pedig valamiről később sem jut eszembe semmi értelmes, akkor arról nem írok. Mert akkor sem fog összedőlni a világ. Éppen ezért kerülöm már a menő - ha-mindenki-a-kútba-ugrik-nekem-is-bele-kell-ugrani - töltelékbejegyzéseket is.



La verità mi fa male, lo so anch'io. 


Végül itt és most szeretném megköszönni Mindenkinek, aki az elmúlt hónapokban bármikor bármelyik irományom elolvasta, és remélem, nem veszteségként könyvelte el az itt töltött időt, hanem úgy érezte, kapott valamit (pl. tetszett a hétfői vers vagy kíváncsi lett az ominózus könyvre). 
A Kemény Magnak (azoknak az Olvasóimnak, akik minden irományomat elolvassák a hétfői verseket és az ilyen töltelékeket is beleértve) pedig külön jár a muito obrigada

Ya está.

Ci vediamo nel 2018. 


Snoopyt a Pinterestről hoztam, és igen, én vagyok a leggonoszabb ember a világon.
Megosztás:

6 megjegyzés:

  1. Boldog új évet kívánok neked 2018-ra, sok szuper könyves és nem könyves élménnyel! Örülök, hogy visszatértél a blogoddal :)
    Ez az országonkénti kiválogatás nagyon tetszik. Foenkinostól csak az Emlékeket olvastam pár éve, de az is nagyon tetszett. A Nathalie-ról gondolkodtam is, hogy beválasztom a várólista csökkentésbe.
    A Megdermedt szív pedig felkerült a listámra. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok

    1. Köszönöm szépen, viszont kívánom :), és nem feledékenységből nem buékoztam az irományban, hanem mert vannak, akik ezt nálam szebben is megteszik majd holnap ;). Szerintem tetszeni fog Neked a Nathalie, ha sorra keríted valamikor :). Nálam meg az Emlékek várakozik :), annyit tudok róla, hogy teljesen más, mint a Nathalie.
      De jó, ha majd egyszer elolvasod a Megdermedt szívet, kitárgyaljuk :). Nem kell megijedni tőle, bár sűrűn szedett és kisebb betűs, de amint elkapod a fonalat, fel sem fog tűnni. Már kinéztem magamnak spanyolul is, eredetiben csak 1248 oldal, ha jól emlékszem :).

      Törlés
  2. Jó lett ez az országonkénti válogatás, nagyon tetszik! Ezek közül egyedül csak a Megmaradt Alice-nek c. regényt olvastam, ami valóban megrázó olvasmány, de ennek ellenére nagyon szerettem. Jövőre mindenféleképpen szeretnék olvasni valamit Javier Marías-tól, mert nagyon meghoztad hozzá a kedvemet. A fogadalmad tetszik, én sem tettem semmilyet, csak, hogy szeretnék sok jó könyvet olvasni, azt hiszem, ez bőven elég is. Látom, a nyelveket is gyakoroltad posztírás közben, én egyedül a spanyol kifejezéseket értettem meg, de ötletes ez a megoldás. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, és Ross Kingnél javítottam, mert ő kanadai, de Angliában él, ezért kapott külön kategóriát.
      Még mindig a Belszerelmesedéseket ajánlom első Maríasnak, mert A szívem fehér bár picit rövidebb, az elején biztosan van, akit az őrületbe kerget és feladja.
      Mondjuk úgy, hogy egy kis ízelítőt adtam , amikor igazi bábeli hangulat uralkodik itthon, mert keveréknyelven beszélek - sin inglés :).

      Törlés
  3. Szerintem meg mindenki írjon olyan posztokat, ami jól esik neki. Ha a könyveit akarja megmutatni, mit kapott, mutassa meg, ha akar VCS-t csinálni, csináljon, ha akar töltelékposztokat írni, írjon azt. Elég nagy az internet, sokan elférünk benne. És természetesen senkit sem kötelező követni, olvasni.
    Feliz año nuevo!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez így van, teljesen igazad van, ezért írtam én is olyat, amilyen nekem tetszik.
      Feliz ano novo!

      Törlés

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.