2017. december 7., csütörtök

, , , , , , ,

Advent a Hargitán

Egy újabb hiányosságom pótoltam Sütő András - talán nem tévedek, ha azt mondom - legismertebb drámájával.
Már hetek óta terveztem, hogy idén tényleg elolvasom az Advent a Hargitánt, és amikor végre esni kezdett a hó, úgy gondoltam, ennél jobban nem is időzíthetném.

Bevallom, semmit sem tudtam a dráma cselekményéről, csupán arra emlékeztem, hogy karácsonykor valamelyik közszolgálati csatorna műsorára szokta tűzni a Sinkovits Imre (Bódi), Agárdy Gábor (Dániel) és Kubik Anna (Réka) főszereplésével készült színházi felvételt, amelyet még szintén nem láttam.

Karácsonyeste Bódi Vencel és Zetelaki Dániel ballag a hóban előbbi háza felé, és utóbbi feltámadásáról vitatkoznak. Dániel - elmondása szerint - harmadnapra támadt fel a koporsóban, míg Bódi szerint már másnap. Majd Dániel szóba hozza a jégmadárrá vált Réka esetét, aki nem a Stég Antal vállára vagy fejére szállt, hanem mellette sétált a hóban, és kiderül, hogy a két fiatal Bódi házába ment be.

Dániel ezt fel is rója Bódinak, ugyanis Gábor - előbbi fia -, Réka gyermekkori szerelme, aki egyszer már öngyilkos akart lenni a lány hűtlensége miatt.

Bódi hazaér, és szokásához híven lámpást gyújt Szenteste, ezúttal a hatodikat. Hat éve már, hogy a lánya, Mária elment egy tengerésszel, akinek a felesége lett, és gyermekük is született. Akkor azonban az apa ellenezte a választását, megütötte Máriát, akivel azóta sem találkoztak.
Bódi minden évben meggyújtja a lámpásokat, és vár. Várja, hogy visszatérjen hozzá a lánya és megismerje az unokáját.

Ezt a csendes emlékezést zavarja meg az ünnepet köszöntő, vidám Réka, utána pedig Gábor érkezése.
De a Nagy Romlás mellett nem lehet hangoskodni, elég egy nevetés vagy más emeltebb hang, a hóförgeteg leomlik és mindent eltemet, ami az útjába kerül.

RÉKA      Adjon Isten sokakat, sok karácsonynapokat, bort, búzát eleget, a pohárnak feneket, hogy ihassunk eleget!
Vencel bácsi! Hát ilyen elképedten kell a kántálót fogadni? Boldog szentestét! Boldog ünnepeket! Eljöttem, Vencel bácsi! Karácsony estéjén bár ne legyen egyedül. Csak néz, csak néz, mintha sose látott volna! Hát én vagyok egészen s újból! Réka vagyok! De nem az, aki legutóbb itt járt azzal a… ki se mondom többet a nevét… azzal a mordályos emberrel. Másik Réka vagyok, nézze! Gyűrű sincs már az ujjamon! Átalugrottam a tűzön, újjászülettem és itt vagyok. Örömhírt hoztam Betlehemből, s a szívemből, Vencel bácsi. Hadd simítsam el a borongós homlokát. Istenem! Akár a Nagy Romlás!
BÓDI       Azt gondoltam, hogy a lányom énekel, Mária.
RÉKA      Hatodik esztendeje, hogy nem jön s nem énekel. Lánya helyett lánya leszek ma este is, Vencel bácsi. És egy személyben az unokája is. Ne szomorkodjék, nagytata. Körhintája leszek és vigasztalója. Örömhírt hoztam, nagytata!
Tölt a poharakba. Isten éltesse, nagytata! Gyermek születék a csillag alatt. Isten éltesse, Vencel bácsi!
BÓDI       Téged is, Réka. Boldog karácsonyt, de ha jól látom rajtad: te nem a betlehemi örömhírt hozod.
RÉKA      Vajon?
BÓDI       A magadét hoztad. A te külön kicsi eged alatt egy külön kis karácsonyt.
RÉKA      Ó, nagytata! Az én betlehemes örömöm bánattal van ma este kirakva! Ha el tudnám én azt mondani magának! Csillagszóró szeretnék lenni mégis. Ha nem hányná-vetné magát bennem a félelem.
BÓDI      Azt már megszokhattad volna.
RÉKA     Mire megbarátkoznék az egyik félelemmel: körülfon a másik.



Bódi magukra hagyja a fiatalokat, akik már a lánykérést tervezgetik, amikor Réka bevallja, hogy a házban járt Stég Antallal, ami hideg zuhanyként éri Gábort, és tönkre teszi a már biztosnak vélt boldogságukat.

RÉKA   Nincs karácsony! Nincs szenteste! Minden meg van már mérgezve!
(...)
BÓDI   Ne mérgezzétek a szentestét!
RÉKA   Mérgezzük és tépjük fel a sebeinket! Tépjük fel a sebeinket és hintsük be sóval! Stég Antal! Tengerpart! Jégmadár!

Mindenkinek megvan a maga fájdalma, így sejthető, hogy a sebek feltépése újabbakat okoz.
A drámát az első soroktól áthatja a mágikus realizmus és a baljós előérzet. Egy szerelmi háromszög és egy régi családi veszekedés nem sok jót ígér. Mindezek ellenére az Advent a Hargitán egyszerűen szép.

Szomorú, búskomor, bár néhány boldog pillanat is akad a darabban, misztikus, kicsit meseszerű, és Sütő András annyira szépen ír, annyira magába szippantott a szöveg, hogy észrevétlenül fogytak a lapok.

A szereplők jellemének boncolgatásába nem mennék bele, mert azzal már túl sokat árulnék el a cselekményről. Egyszerűen el kell olvasni, el kell merülni a világában, mely talán bennünk is felszakít egy-egy régi sebet, amik ilyenkor karácsony táján sokkal jobban fájhatnak. Ha pedig nincsenek sebeink, csak hagyni kell, hogy Sütő András szavai elvarázsoljanak.

Az én könyvemben a drámát megelőzi az Egy színdarab forrástájékáról c. írás, amelyben Sütő András szerkesztői kérésre a mű helyszínéről oszt meg néhány gondolatot. Bevallom, ezt a néhány oldalt a darab elolvasása után olvastam, de azt hiszem, így volt jó és érthetőbb.

Mostanában hiánypótló időszakomat élem, és biztos vagyok benne, hogy fogok még mást is olvasni a szerzőtől, és ideje jobban megismerkednem az erdélyi irodalommal is.

BÓDI    Keressük egymást az élők között, míg élünk, és majd kutatni fognak bennünket a halottaink. Csak legyen elég mécsesünk a várakozáshoz…


Sütő András: Advent a Hargitán
304 oldal (221 - 290. o.)
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987
Ebben a kiadásban megtalálható a Vidám sirató egy bolyongó porszemért,  a Babilon falai, az Emlékezés egy bolyongó porszemre és a  Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása c. dráma is.
A Nemzeti Színházban előadott változat - a kötetben nem szerepel a betlehemes ének, hanem a Jégmadár c. verset olvashatjuk teljes hosszában.
A teljes színházi előadás megnézhető itt.
Megosztás:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.