2017. november 21., kedd

, , , , , , ,

A tetovált rózsa

Aki esetleg a jobb oldali bemutatkozásomra pillant, rögtön egy Tennessee Williams-idézettel találkozik. Nem véletlenül esett a választásom éppen erre, ugyanis amikor a drámáit olvastam, azonnal bekerült a kedvenceim közé. Ám akkor azokról sem írtam.
Tavasszal viszont többször "összefutottam" Tennessee Williamsszel és A tetovált rózsával az interneten, így ideje volt, hogy elolvassam, most pedig újraolvassam ezt a nálunk kevésbé ismert művét.
Ezért is örültem annak idején, amikor megláttam, hogy a Scolar Kiadó az Ungvári Tamás színműfordításai sorozatának Drámák kötetébe A tetovált rózsa is bekerült.

A helyszín egy, az USA déli részén található, olaszok lakta kisváros. Itt él Serafina, a szicíliai bevándorló és varrónő, a 12 éves lányával, Rosával és a férjével, a teherautó-sofőr Rosario Delle Rosával.
Serafina büszke arra, hogy férjével a házasságuk óta felhőtlen a boldogságuk - minden értelemben.
Csakhogy egy este felbukkan egy nő, aki megbízással fordul Serafinához, és azt állítja, hogy az ő mellén is megjelent az a rózsa, amely Rosario mellére van tetoválva. Az asszony természetesen nem hisz a nőnek, és a házi oltárán álló Szűzanyától vár választ.
De aznap este tragédia történik: Rosario balesetet szenved és meghal. Felesége az egyház nézeteivel ellentétben elhamvasztatja, és otthon őrzi egy urnában.

Eltelik három év, Rosa immár 15 éves kamaszlánnyá serdült, és az iskolai táncmulatságon megismerkedett a tengerész Jackkel. Anyja, aki azóta sem heverte ki a férje halálát, teljesen elhanyagolta magát és nem nézi jó szemmel a fiatalok szerelmét.

ROSA    Lasciami stare, Anyám! - Belehalok a szégyenbe. És mindig így viselkedik! Mióta megölték az apámat, egyszer sem öltözött fel. Három esztendeje ott gubbaszt a varrógépnél, ruhát nem vesz, a házból ki sem lép, s most végül az én ruhámat is elzárta, hogy én se mehessek el. Azt akarja, hogy úgy éljek, mint ő, a szomszédok nevetségére. (...) Nem akarok rabságban élni, egy kriptába zárva. (És odamutat az urnára.)



A helyzetet bonyolítja a környékbeli, szintén szicíliai asszonyok pletykálkodása (nem hisznek Rosario hűségében), majd egy fiatal teherautó-sofőr, Alvaro Mangiacavallo (a vezetékneve Lóevőt jelent) felbukkanása, akinek rögtön megakad a szeme a fiatal özvegyen.
Mindebből sejthető, hogy bőven akad bonyodalom a drámában.

SERAFINA   Nem barátkozom asszonyokkal! (Végigméri az úton sorakozó asszonyokat.) A próbabábuk a szobámban, azokkal barátkozom, azok nem hazudnak. Mert milyenek ezek az asszonyok? (Vadul utánozza őket.) (...)
DE LEO        Attenzione!
SERAFINA   Ragyogás nélkül múlik el az életük! A szívük helyén egy frizsider! A férfiak, azokban sem sem ragyog semmi, kivált, ha otthon vannak, asszonyuknál; kocsmába járnak, verekednek, lerészegednek, elhíznak, s felszarvazzák a feleségüket, mert nem kapnak ragyogást, pedig a szerelem, az csupa ragyogás. Én - megadtam az uramnak. Nekem  a dupla ágy szent volt, mint a zsoltár. Most is azon fekszem, az álmaimmal, az emlékeimmel. És ma is szent nekem, mert nem hiszem, hogy az én szívem ura megcsalhatott! (Az asszonyok összesúgnak.) Mi az, mit kárálnak? Tudtok-e valamit, amit én nem tudok? Nekem nincs szükségem semmire, csak a Szűzmária jelenlétére, a kinyilatkoztatásra, hogy a hazugság az hazugság! 


Mint az eddig olvasott Tennessee Williams-drámákban, a szereplők most is egyszerű, hétköznapi emberek, akiknek meg kell birkózniuk valamilyen súlyos problémával. A központi kérdés az, vajon sikerül-e Serafinának visszatalálnia önmagához, túllépnie a pletykákon, újra élnie az életét immáron Rosario nélkül, és vajon milyen példát mutat a lányának? A szicíliai hagyományok ütköznek az amerikai szabadsággal kettejük kapcsolatán belül. Míg Serafina igyekszik megvédeni a lányát, addig Rosa ki akar törni anyja védelme alól és az érzelmeire hallgat.




Williams mindezt fokozatosan építi fel egy folyamatosan feszült légkörben, vitákat gerjeszt a szereplői között, akiknek minden rezdülését, minden érzését elénk tárja. Mivel a szereplők zöme Szicíliából származik, így a temperamentumos párbeszédek és a veszekedések is szerves részei a jeleneteknek, és külön öröm volt számomra (az olaszul nem tudóknak már nem lesz az), hogy ezek a részek olaszul is hangzanak el (lábjegyzetben sem szerepel a fordításuk).

Az egyetlen észrevételem ezekkel kapcsolatban, hogy sajnos a magyar fordításhoz képest egy olaszul tudó számára érezhető a váltás a tegeződés-magázódás között. Pl. De Leo atya magyarul (azaz eredetileg angolul, ahol nincs különbség a tegeződés és a magázódás között) tegezi Serafinát, míg olaszul már magázza. Illetve szemet szúrtak még a helytelenül írt olasz szavak is, pl. a sì si-ként szerepel, holott az már a visszaható névmás harmadik személyű alakja, tehát nem mindegy, hogy van-e rajta ékezet vagy nincs.


Bár az eredeti szöveget nem ismerem, a magyar fordításra sem lehet panasz a fentiektől eltekintve: ha csak olvassuk vagy színházban halljuk, fel sem tűnik, hogy eredetileg nem magyar nyelven íródott. Érdemes megismerni Tennessee Williamsnek ezt a színművét is. Nem véletlen, hogy ma is megtalálható a világ színházainak repertoárján.


A darabból 1955-ben film is készült Burt Lancaster és Anna Magnani főszereplésével.

ROSA    Addig vagyunk csak senkik, amíg nem szeretnek.


Ungvári Tamás színműfordításai - Drámák
Tennessee Williams: A tetovált rózsa
Eredeti cím: The Rose Tatoo
Fordította: Ungvári Tamás
474 oldal (345 - 455. o.)
Scolar Kiadó, 2012
4490 Ft
Képek:
Ripr.org
The Berkshire Review For The Arts
A borítófotóért elnézést kérek, valahogy ez az a könyv számomra, amelyről eddig még nem sikerült rendes képet készíteni.
Megosztás:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.