2017. október 28., szombat

, , , , , , , , , , , ,

Szonett, aranykulcs - 1001 szonett a világirodalomból

Éppen a portugál tankönyvemet készültem megrendelni, amikor az antikvár részre kattintva felbukkant ez a kötet. Mondanom sem kell, hogy azonnal felkeltette az érdeklődésem, és utánanéztem, mit takar, majd a virtuális kosaramba került.
A meglepetés csupán akkor ért, amikor kibontottam a dobozt, és két nagyalakú könyvet találtam benne. (A könyvek leírásánál nem szerepeltek a méreteik.) De amint belelapoztam, láttam, hogy normál betűméretűek a szonettek, és biztos voltam benne, hogy az elkövetkező hetekben nem egy új verset és költő nevét jegyzem meg magamnak.

Somlyó György válogatásában igazi időutazást tehetünk a szonett világában. A költőket a születési századuk alapján csoportosította, így kiindulási pontunk a XII. századi Itália és Jacopo da Lentino szonettjei, majd elérkezünk a XX. századba, egészen pontosan az 1945 előtt született költőkhöz, és Várady Szabolcs szonettjét olvashatjuk ezredikként. Az utolsót, az 1001.-et Somlyó György - és ezt igazán nem vethetjük a szemére - saját magának tartotta fenn.

Ez az antológia egy igazi kincsesládika. A nyolc évszázadot felölő utazásunk során 44 nemzetiségű (ha jól számoltam, és ebben benne van a héber nyelvű olasz és a katalán is) költő szonettjeiből olvashatunk válogatást. Közismert tény, hogy a szonett mint versforma Itáliában született, de talán sokan eddig azt hittük, Dante és Petrarca alkalmazta elsőként. Pedig nem. És ahogy ez lenni szokott, folyamatosan teret hódított más európai országokban (elsőként Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban és Angliában), később pedig az amerikai kontinensen is.

Meglepő, hogy nálunk csak a XVIII. században jelent meg, és - ahogyan Somlyó György is írja a Kísérő és köszönő szavakban - a közhiedelemmel ellentétben nem Kazinczy Ferenc tollából született meg az első magyar nyelvű szonett, hanem Faludi Ferencéből.

A kötetben szereplő költők versei az adott költő munkásságának súlyában kerültek be, tehát az ismertebb és nagyobb hatású költőktől (pl. Dante, Petrarca, Luís de Camões, Edmund Spencer, Charles Baudelaire, Rainer Maria Rilke) több verset olvashatunk, míg másoktól csak egyet-kettőt. És ahogyan lenni szokott egy antológiában, ez is szubjektív, hiszen nincs tökéletes antológia a szerkesztő szerint sem, mégis azt gondolom, hogy egy nagyszerű válogatást készített.

A szonettek témái is sokfélék, így mindenki megtalálhatja a neki leginkább tetszőt. Akadnak köztük szerelmesek, metafizikusak, vallási vagy politikai témájúak, de nem maradtak ki az erotikus szonettek sem.
Mindenképpen dicséret illeti azt a számos műfordítót, akiknek köszönhetően magyar nyelven is olvashatjuk őket, még pedig nagyszerű fordításban. Kosztolányinál olvastam, hogy versfordításnál a fordító nem tud 100%-os fordítást visszaadni, de úgy gondolom, emiatt egyikünk sem panaszkodhat rájuk.


Lope Félix de Vega Carpio: Szonett a szonettről
Fordította: Kosztolányi Dezső

A kedvesem szonettet kért ma. Gond dúl
Lelkemben és szorongva kezdem én.
Tizennégy sorból áll a költemény,
A három első itt szökell bolondul.

Féltem, hogy nem lesz rím, mely visszakondul,
És itt vagyok az új sor közepén,
Csak futna le a Négyes könnyedén
Nem főne a fejem a Hármasoktul.

Aztán a költő a Hármasba lép,
És sikerült, úgy látszik, a merész tett,
Mert már e sorral zárul is a kép.

A második versszak rímelni késztet,
Tizenhárom a sor. Mindegyik ép.
Most meg tizennégy. Versem íme kész lett.



Már a XX. század vége felé tartottam, amikor eszembe jutott, hogy a tartalomjegyzékben szereplő adatokat frissítsem (a költők neve és nemzetisége mellett a születési és a halálozási évük is szerepel), hiszen az 1991 óta eltelt idő alatt már többen nincsenek közöttük. És ekkor meglepődtem: tudom, hogy 1991-ben még nem volt internet, de több költő neve mellett sem szerepelt a második évszám, holott többen már a kötet megjelenése előtt elhunytak. Nos, erre is választ kaptam végül: Somlyó György ezt a korabeli külföldi kézikönyvek hiányával magyarázza. Ez ma már furcsán hangzik, de általános, sőt még középiskolás koromban is könyvekből kutakodtunk, nem pedig az internetről - mivel nem volt.


Természetesen most is kéznél voltak az oldaljelölőim, és végül háromféle színnel is sikerült kidekorálni a lapokat, ami egyben azt is jelenti, hogy ennyi számomra kedves szonettre bukkantam, amelyek közül már egy-kettő helyet is kapott egy-egy hétfőn (némelyik már évekkel ezelőtt), és fokozatosan a többiek is sorra kerülnek. Ráadásul az eddigi versek közül is többen megkapták végre a hiányzó szonett címkéjüket.



Remélem, senki sem haragszik meg rám, amiért nem emelem ki a számomra fontossá vált költőket, hiszen előbb-utóbb úgyis találkozhat velük. De hogy addig se maradjunk szonett nélkül, Lope de Vega és Borges egy-egy költeményét választottam ízelítőül.


Jorge Luis Borges: Ők nem te vagy
Fordította: Somlyó György

Nem vált meg téged, amit mások írtak,
akikhez rettegésedben fohászkodsz,
ők nem te vagy, mély labirintusához
láncolva saját bolyongásaidnak.
Nem válthat meg Jézus haláltusája,
se Szókratészé, se a rendületlen
arany Szidhartha, ama régi kertben
napnyugtakor a halálára várva.
Porrá lesz az az írás, amelyen
most dolgozol, porrá lesz ajkadon
a szó is. Hádészben nincs irgalom,
és Isten éjszakája véghetetlen.
Anyagod az idő, a szakadatlan.
Az vagy, ami ő, minden pillanatban.



Most kiderült, hogy ez az 1001 dolog is magyar találmány, de nekem sokkal szimpatikusabb, hogy nem azt olvasom utána: amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz. Tehát senki sem kényszerít olvasóként arra, hogy ezt mindenképpen el kell olvasni. Hanem mi dönthetünk. Ám a hozzám hasonló versimádóknak vétek lenne kihagyni. De azoknak is csak ajánlani tudom, akik eddig esetleg ódzkodtak a versektől, mert egy-egy tizennégy soros költeményt nem tart sokáig elolvasni, és ki tudja, talán kedvencekre is bukkannak majd közöttük.
Azt már meg sem kell említenem, hogy ma már sajnos egy kiadónak sem biztos, hogy megérné újra megjelentetni.


Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
1001 szonett a világirodalomból
Fordította: András László, Áprily Lajos, Ágh István, Babits Mihály, Baka István, Bárány László, Bárdos László, Bede Anna, Berczeli A. Károly, Csoóri Sándor, Csorba Győző, Csordás Gábor, Csuday Csaba, Csuka Zoltán, Darázs Endre, Devecseri Gábor, Dudás Kálmán, Dsida Jenő, Eörsi István, Faludy György, Farkas Károly, Fábián László, Ferencz Győző, Fodor András, Franyó Zoltán, Garai Gábor, Gáldi László, Gáspár Endre, Görgey Gábor, Gulyás Pál, Hajnal Gábor, Hárs Ernő, Hegyi György, Illyés Gyula, Imecs Béla, Jánosy István, Jánosházy György, Jékely Zoltán, Juhász Géza, Kalász Márton, Kardos László, Kálnoky László, Károlyi Amy, Kecskeméti György, Kerényi Grácia, Képes Géza, Kiss Zsuzsa, Kodolányi Gyula, Kormos István, Kosztolányi Dezső, Kovács István, Kukorelly Endre, Kurdi Imre, Lator László, Lothár László, Majtényi Zoltán, Márton László, Mészöly Dezső, Molnár Imre, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Oláh Gábor, Orbán Ottó, Parancs János, Pákozdy Ferenc, Petőcz András, Petri György, Pór Judit, Rab Zsuzsa, Radnóti Miklós, Raics István, Rakovszky Zsuzsa, Rába György, Rácz Olivér, Réz Ádám, Rónai Miklós András, Rónay György, Rózsa Endre, Sárközi György, Somlyó György, Szabó Kálmán, Szabó Lőrinc, Szabó Magda, Szedő Dénes, Szegzárdy-Csengery József, Szemlér Ferenc, Szilágyi Domokos, Szokolay Károly, Szőnyi Ferenc, Takács Zsuzsa, Takáts Gyula, Tamkó Sirató Károly, Tandori Dezső, Tarbay Ede, Tábor Eszter, Tellér Gyula, Timár György, Tornai József, Tótfalusi István, Tóth Árpád, Vajda Endre, Vargha Gyula, Vas István, Várady Szabolcs, Veress Zoltán, Végh György, Vidor Miklós, Viola József, Weöres Sándor, Zoltán Vilmos
722 oldal
Orfeusz Könyvek, 1991
Antikváriumokban beszerezhető, a saját példányom eredetileg 1000 Ft volt, de törzsvásárlói kedvezménnyel 930 Ft-ot fizettem érte. Így egy szonett kevesebb, mint egy forintba került.
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.