2017. szeptember 11., hétfő

, , , , , ,

Vers hétfőn

Étienne de la Boétie: Akkor, midőn a nyár kiadta mérgét
Fordította: Illyés Gyula

Akkor, midőn a nyár kiadta mérgét,
a szennyes ősz tapodni kádba hág,
és lába fölött szőlőlé csap át -
kínaim újulásuk akkor érték.

Csépli a paraszt a behordta kévét,
gurítja le kotyogó hordaját,
s a gyümülcsösben roskadoz az ág,
s megveszi ki-ki fáradsága bérét.

Nem égi jel mindez, hogy töppedett
reményeim is leszüreteltetett?
Nem, nem lehet. Sőt azt hiszem, ez őszre

érik csak, meg fog érni, ha a vad
idők futtából jósolni szabad,
reményem néhány gyönyörű gyümölcse!




Vers: Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs - 1001 szonett a világirodalomból
         Crista Forest festménye
Megosztás:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.