2017. szeptember 8., péntek

, , , ,

"Az a legkevesebb, ami történt."

Egy tavaly februári napon jutott eszembe ez a regény, és hogy most azonnal el kell olvasnom. Pedig annak idején a megjelenésekor is láttam, később pedig a könyvtárban is, de még a polcról sem vettem le. Ám azon a tavalyi napon meg kellett rendelnem, és miután megérkezett, el is kezdtem olvasni. Nem tudtam, mire számítsak, így az első oldalakról nem azt mondanám, hogy furcsa volt olvasni, inkább hogy szokatlan. De ahogy haladtam előre, egyre jobban ráhangolódtam, majd eljött egy pont, és onnantól már nem akaródzott letenni. Így bátran kijelenthetem, hogy a Beleszerelmesedések a tavalyi év egyik legjobb könyve volt számomra.
Később pedig valahányszor csak ránéztem a polcon, mindig felidézte bennem azt a különös, mégis jó érzést, melyet olvasás közben éreztem. Mert ez valóban SZÉPIRODALOM. Csupa nagybetűvel.
Ezek után biztos voltam benne, hogy újra fogom olvasni, amihez a végső lökést ez a videó adta, mert eszembe juttatta, hogy ebben a regényben humoros részek is akadnak.

Narrátorunk, a harmincas éveiben járó María, egy madridi kiadóban dolgozik. Évek óta a napirendje részévé vált, hogy egy bizonyos helyen reggelizzen, ahol felfigyel egy házaspárra, Miguelre és Luisára, akik A Tökéletes Párt testesítik meg számára.
Aztán egy reggel nem jelennek meg a szokásos időben. María mindezt eleinte nem is furcsállja, majd egy nap felfigyel egy újságcikkre, melynek elmosódott képén a mindig jól öltözött Miguelre ismer zilált öltözékben, egy vértócsában feküdve.

Az esetet követően később Luisa ismét megjelenik a kávézóban, és a két nő beszélgetni kezd, melyet még aznap délután az özvegy lakásán folytatnak, ahova megérkezik Miguel egyik legjobb barátja, Javier, aki most Luisát és a nő két kisgyerekét vigasztalja.

Aki esetleg mindebből, valamint a címből arra következtet, hogy ez is valami csöpögős, romantikus bestseller, nagyot téved. Mert a regény zömét most is a szereplők közti párbeszédek, leginkább María gondolatai alkotják, melyek a halál, a gyász, a halál utáni visszatérés lehetőségét, a bűnt és a szerelemre ébresztés és a beleszerelmesedés (az enamoramiento mindkettőt jelenti) témáját veszik górcső alá.

Hajlamosak vagyunk azt kívánni, bárcsak senki se halna meg, és semmi sem érne véget mindabból, ami bennünket kísér, s ami kedves szokásunkká vált; nem vesszük észre, hogy egyedül úgy őrizhetjük meg érintetlenül a szokásainkat, ha villámcsapásszerűen elveszítjük őket: akkor nem torzulhatnak el, és nem is fejlődhetnek semmilyen irányban; akkor nem hagyhatnak el bennünket, és mi sem hagyhatunk fel velük. Ami sokáig tart, az tönkremegy és elrohad, unalmassá válik és ellenünk fordul, eltelítődünk vele, és belefáradunk. Hány ember morzsolódik le rólunk, akik az életünkhöz tartoztak, milyen sokkal merült ki vagy szűnt meg a kapcsolatunk anélkül, hogy ennek bármi – a legkevésbé sem súlyos – oka lett volna. Egyedül azok nem hagynak cserben, és azokban nem csalatkozunk, akiket elragadnak tőlünk; egyedül azok nem esnek ki a látókörünkből, akik akaratunk ellenére, törésszerűen tűntek el az életünkből, s így nem maradt idejük, hogy nemtetszést keltsenek bennünk vagy kiábránduljunk belőlük.

A sorok között fontos szerepet kap Balzac Chabert ezredes c. kisregénye (a záróidézet is erre utal) és Dumas-tól A három testőr is, utóbbiból ráadásul a kedvencem, Milady válik kiemelt szereplővé. De most sem maradhat el a Shakespeare-idézet, ezúttal a Macbeth-ből. Ráadásul ezek az utalások és idézetek teljesen természetesen jelennek meg, nem csupán egy-egy odavetett mondatban, melyek azt a benyomást keltik, hogy az adott szereplő milyen hihetetlenül műveltnek szeretné mutatni magát.

Marías nagyon jól ismeri az emberek lelki világát, zseniálisan bonyolítja a szálakat és ültet bogarat az olvasó fülébe. Bár ezúttal ismertem a befejezést, de mégis ugyanolyan kíváncsisággal, a lapokhoz szögezve olvastam, mint először.
Sőt, most felszabadultabban olvastam María kiadói munkájának érdekes vagy inkább meghökkentőnek nevezhető mindennapjairól, de ugyanolyan örömmel merültem bele újra a párbeszédek és monológok hosszú mondataiba is.

Jó volt ismét lelassulni és hagyni, hogy a regény újra magába szippantson, és olvasás közben és a befejezés után újabb adag gondolkodnivalót adjon. Biztos vagyok benne, hogy újraolvasom még.

   - Az a legkevesebb, ami történt. Ez is csak egy kisregény: ezekben mindegy, mi történik, mert úgyis elfelejtjük, ha véget érnek. A lehetőségek, a gondolatok számítanak, amelyekre felnyitják a szemünket, és amikre fiktív történetükkel ráébresztenek; ezek tisztábban is maradnak meg bennünk, mint a valós események kapcsán, és jobban megfontoljuk őket.

Javier Marías: Beleszerelmesedések
Eredeti cím: Los enamoramientos
Fordította: Mester Yvonne
406 oldal
Libri Kiadó, 2012
3490 Ft
A regényben és a Rossz kezdetben is felbukkanó Rico professzor nagyon is létező személy.
Megosztás:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatást.
A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.