2017. szeptember 15., péntek

, , , , , ,

A torkosság diadala, Szent Ágota keblei és Amami, Alfredo

Egy ilyen - legalább 12-es karikát kiérdemlő - cím után vajon mi sülhet ki ebből? Elárulom: egy gasztronómiai és klasszikus zenei tartalmú töltelékbejegyzés, amilyet már régen írtam. Sőt, erre a párosításra még nem volt példa nálam.
Amikor olyan dologról olvasok egy-egy könyvben, ami a hiányosságaim közé tartozik, mindig felírom, hogy később utána tudjak nézni, ha nincs rá utalás a (láb)jegyzetben. A párduccal is így voltam, és mivel az Ulpiusos kiadásban meglepően sok a lábjegyzet, melyben minden zenei, festészeti és irodalmi utalás megtalálható, ezért eredetileg csak annak a két szicíliai édességnek jártam utána, melyek a bálon kerültek az asztalra, és nem kaptam róluk több információt.
Azonban nekem is szöget ütött a fejembe, hogy zendíthet rá egy templomban az orgonista egy operaáriára? Mivel a kérdésemre véletlenül választ kaptam a rádióból, így ez sem maradhat ki.

Figyelem, a képek megtekintése és a hozzájuk tartozó leírások elolvasása 
egyes olvasókból fokozott nyálelválasztást válthat ki,
és a linkeken található receptek - naturalmente - olasz nyelvűek. 


Aki eddig úgy gondolta, ha olasz édességről van szó, az egyenlő il gelato e tiramisùval, a következő idézetet olvasva biztosan megváltozik a véleménye:
Figyelemre sem méltatva a jobboldalt álló italos asztalt, melyen csak úgy szikrázott a sok kristály és ezüst, most balra, a sütemények és egyéb édességek asztala felé vette útját. Itt sorakoztak a jókora, vajsárga rumos tészták, a tejszínhab havával borított Mont Blanc-ok, a fehér mandulaszemek s zöld pisztáciák pettyezte beignets Duaphin, a csokoládés profiteroles halmok, barnán és zsírosan, akár a cataniai síkság humusza, melyből tulajdonképpen, némi kerülővel, származtak; rózsaszín parfék, pezsgőszínű parfék, hamuszürke parfék, melyek recsegve hasadtak szét a tortakés nyomán, cukrozott meggyek, derűs és sárga ananászok savanykás színfoltjai, a "torkosság diadalai"-i, őrölt pisztáciadíszek halvány zöldjével, s a szemérmetlen "szüzek halma"-i. Don Fabrizio utóbbiakból adatott magának, s ahogy ott állt a tányérján tornyosuló édességekkel, úgy hatott, mint a saját levágott kebleit felmutató Szent Ágota profán karikatúrája. - "Hogy is lehetséges, hogy az inkvizíció, amikor még módjában állt volna, nem gondolt e sütemények betiltására? A <<torkosság diadala>> (a torkosság halálos bűn!) meg Szent Ágota emlői, melyeket áruba bocsátanak a kolostorok, és felfal az ünnepségek mulatozó népe! No szép!

A torkosság diadala - Trionfo di gola, tradicionális szicíliai édesség, mely piskótából, omlós tésztából (mindkettőbe citromhéjat is tesznek) és krémből (tojássárgája, tej, vanília, cukor, liszt, rum és citromhéj) áll. Az oldalát pisztáciával és kandírozott narancshéjjal díszítik. Az elkészítése eléggé időigényes, és eredetileg apácák készítették a kolostorokban.


Aki szeretne még többet megtudni róla, illetve kíváncsi a pontos receptre, itt utánanézhet.


Szent Ágota keblei - Minne di Sant' Agata
A regényben szüzek halmaiként említett édességet ezen a néven találtam meg.
Ágota  - aki Cataniában született, és ma Catania, San Marino és Málta védőszentje - mártíromsága - szerény véleményem szerint - egyike a legbrutálisabb kínzásoknak, úgyhogy inkább az édességről írnék egy-két gondolatot.
Szent Ágota keblei túrótortácskákat takarnak. A külső részük omlós tésztából készül, belül pedig juhtúró, kandírozott narancs, csokoládéfondant, porcukor és narancshéj keverékével vannak megtöltve. Külön formában készítik őket, és miután sütést követően a tortácskák kihűltek, citromleves tojásfehérjével és egy szem cseresznyével díszítik.
Az általam talált recepthez hozzászólók megjegyezték, hogy ők (cataniaiak) omlós tészta helyett piskótát használnak, amit előre kisütnek, mivel azt írják, hogy sütés nélkül készítik az édességet.




Az Amami, Alfredo - felül olasz, alul spanyol felirattal - Stefania Bonfadelli (Violetta) és Scott Piper (Alfredo) előadásában:




A hintók a szolgákkal, a gyerekekkel és Bendicóval a palotába hajtottak; ám - ősrégi szertartás előírása szerint - a többieknek mielőtt átlépnék a ház küszöbét, meg kellett hallgatniuk a Te Deumot a dómban. (...) Mozsárágyúk dörögtek, mialatt a menet lépkedett felfelé a lépcsőn, és ahogy beért a templomba, don Ciccio Tumeo, aki akkor érkezett elfulladva, de még idejében, teljes hangerővel rázendített az Amami, Alfredóra.


De hogy kerül az opera egy dómba? A 19. századi itáliai jezsuita templomokban engedélyezett volt operaáriák éneklése latin nyelven.
Az már csak nekem jutott eszembe, hogy nem lehet véletlen, hogy a regényben éppen egy Verdi-opera áriája csendüljön fel, hiszen Verdi is az egységesítés híve volt, nem is beszélve a Viva Verdi-felkiáltásokról, ahol Verdi neve mögött II. Viktor Emánuel király rejtőzik: Vittorio Emanuele Re D'Italia.
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.