Ugrás a fő tartalomra

"Vannak rosszabb dolgok is."

Tavaly kezdtem az ismerkedést Javier Marías műveivel egy hirtelen felindulásból elkövetett rendelés kapcsán, és miután befejeztem az ominózus regényt, új kedvencet avattam. Idén egy másik regényét olvastam, pedig ez az elbeszéléskötete már néhány éve várakozott a polcon. Amikor egy nyári akcióban beszereztem, még semmit sem tudtam a szerzőről, úgyhogy jött ez is a Modern Könyvtár néhány kötetével haza. Így éppen ideje volt, hogy végre megismerjem.

Aki még nem olvasott semmit az írótól, azt érdemes tudnia, hogy a történetei lassan folydogálnak,  leginkább a gondolatmeneteken, a miért(ek)en van a hangsúly. Aki - hozzám hasonlóan - szereti az eszmefuttatásokat, nagyon fogja szeretni.

Mindenesetre az Előszóban megtudjuk, hogy a tizenkét elbeszélés abban a sorrendben született, ahogy az 1998-ban spanyolul megjelent kötetbe is bekerült, a többségük megrendelésre készült, de egy-kettő ezúttal némi kiegészítést is kapott.

Az éjszakás orvos és Az olasz örökség szinte testvérnovellák. Mindkettőben olasz szereplőkkel is találkozunk, akik Párizsban élnek és a narrátor barátai. Továbbá közös bennük a női főszereplők sorsának alakulása is, amelyben egy bűnügyi szál is felbukkan.

Aki hozzám hasonlóan olvasta már A szívem fehért, ismerős lesz számára is a Nászúton története. Az alaphelyzet ugyanaz,  mint a regény egyik fejezetében: a feleség nem érzi jól magát, lepihen, míg a férj a szállodai szoba erkélyéről megpillant egy nőt, aki az utcán áll és valakire vár.

    - Mit nézel? - kérdezte feleségem az ágyból. Tikkasztó hőség volt, nedves törülközőt tett a homlokára, mely majdnem eltakarta egykedvű tekintetét.
    - Még én sem tudom - feleltem anélkül, hogy megfordultam volna. - Épp próbálom megfejteni, mit bámul egy pasas itt mellettem, a másik teraszon. 
   - Minek? Mit érdekel az téged? Ne légy már olyan kíváncsi!
   Valóban mindegy volt, de a nyár leginkább arról szól, hogy eltöltsük valahogy az időt, ellenkező esetben az ember nem érzi, hogy ebben a szükségképpen lassú és céltalan évszakban jár.


A törött távcső helyszíne a lóversenypálya, ahol narrátorunk véletlenül egy testőrbe botlik, akinek a mai napja másként alakul, mint általában.

A Befejezetlen alakok középpontjában egy képhamisítás áll.

A Húsvétvasárnap a címe ellenére nyáron játszódik, kicsit hasonlít a Nászútonra, de a vége másként zárul.

Az Amikor halandó voltam egy elhunyt visszatekintése az életére, olyan dolgokra, melyek az életében nem tűntek fel.

Ez a második legrosszabb: a részetek; mert a halandó korunkban megélt és ránk mégis hatástalan dolgok most azzal a szörnyű többlettel jelennek meg, hogy mindennek jelentése és súlya van. A könnyedén kimondott szavak, a gépies gesztusok a tömegével átélt gyerekkori délutánok mind egyesével vonulnak végig a szemünk előtt, és egész életünk erőfeszítése - hogy olyan rutint építsünk fel, ami egységes szintre hozza a nappalokat és az éjszakákat - egyszeriben hiábavalóvá válik. Minden napra, éjszakára túlságosan élesen és pontosan emlékszünk, ráadásul olyan valóságosan, hogy az összeférhetetlen jelenlegi állapotunkkal, mely nem ismeri a tapintást. Minden konkrét és túlzott, és gyötrelmes végigkínlódni az ismétléseket, mert az átok éppen az, hogy mindenre emlékszünk, minden megélt nap minden órájának minden percére, az unalom és a munka és a vidámság perceire, a tanuláséra, a bánatéra, az aljasságéra és az álmosságéra egyaránt. Meg a várakozás minden percére is, hiszen ebből volt a legtöbb.


A Minden rossz visszatér narrátora egy barátság éveire emlékszik vissza.

A Csak semmi aggály egy pornófilm szereplőválogatásának és a forgatás előtti várakozás története, ahol a leendő szereplők beszélgetnek. A beszélgetésük pedig igencsak elgondolkodtató. El kell szomorítanom azokat, akik egy jó kis szaftos dialógusra számítanak, melyben narrátorunk és filmbeli párja alaposan megbeszéli, mit csinálnak majd egymással, mert nem erről lesz szó. Lo siento.

A Véres lándzsa egy igazi krimi, melyben az elbeszélő egyik ismerősét különös módon találják holtan a lakásán, de a rendőrség nem jut az elkövető nyomára, ezért a narrátor úgy dönt, ő veszi kezébe a dolgokat.

A bizonytalan időben egy magyar focista, Szentkuthy tündöklését és bukását meséli el.

A kötetet a címével ellentmondást mutató szellemtörténet, a Nem kell több szerelem zárja. Ami valóban nem egy szokványos kísértethistória.


Bár a rövidebb elbeszélésekben is éreztem azt a hipnotikus erőt, a szavakkal való varázslást, amivel Marías a regényei lapjaihoz képes szögezni, de ez most is a hosszabb lélegzetű írásain bontakozott ki.

Bevallom, néhányat szívesen olvastam volna tovább is, de így is egy  jó kis válogatást kaptam. Az pedig igazán árulkodó, hogy eredetileg napi egy elbeszélést terveztem elolvasni, végül négy nap alatt a végére értem. Hajtott a kíváncsiságom, hogy a következő történetben vajon mi fog történni, mi kerül a középpontba? És megtalálom-e benne a megszokott varázslatot.

Továbbá megállapítottam, hogy előszeretettel adja a Custardoy vezetéknevet a szereplőinek, mert most is találkoztam kettővel, ahogyan a már említett A szívem fehérben. És ha már A szívem fehér, nagyon tetszett, hogy A törött távcsőben  az egyik ló a Heart So White névre hallgat, mely egyben a regény angol címe is.

Mindegyik elbeszélést szerettem olvasni, tetszett, hogy több oldalról is megismerhettem általuk az írót. Némelyikük olyan rövid, hogy akár úti társnak is magunkkal vihetjük a kötetet.  Ha pontoznék, ugyan nem adnék rá maximális pontszámot, de a Javier Marías iránti rajongásom továbbra is töretlen. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy két regénye is várakozik a polcomon.


Javier Marías: Amikor halandó voltam
Eredeti cím: Cuando fui mortal
Sorozat: Modern Könyvtár
Fordította: Kutasy Mercédesz
241 oldal
Európa Kiadó, 2008
1900 Ft

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Kafka és Dora

Mint a legtöbben, én is középiskolásként találkoztam először Kafka műveivel, egészen pontosan Az átváltozással, amit részletesen kielemeztünk, de a többi művei csak említés szintjén került szóba, az életrajzi hátteréből pedig nem is emlékszem szinte semmire. Mea culpa. Így nagyon örültem, amikor az újdonságok között rábukkantam Michael  Kumpfmüller regényére, amiből megismerhetjük Kafka életének utolsó évét.

     1923 júliusában az akkor már évek óta tuberkulózisban szenvedő és korábbi munkahelyétől, a biztosítótársaságtól nyugdíjazott 40 éves Kafka Müritzbe érkezik nővéréhez és annak gyerekeihez. Az író pihenni, de leginkább betegsége okán a tengeri levegő jótékony hatása miatt dönt az utazás mellett. A tengerparton megismerkedik egy táncosnői álmokat dédelgető fiatal lánnyal, Tilével, aki a közeli Berlini Zsidó Népotthon gyereküdülőjében gyerekfelügyelőként tölti a nyarat, és meghívja a következő estére Kafkát magukhoz. Az üdülőben szakácsként dolgozó Dora Diamant is felfigy…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…