2017. augusztus 4., péntek

, , , , ,

"Vannak rosszabb dolgok is."

Tavaly kezdtem az ismerkedést Javier Marías műveivel egy hirtelen felindulásból elkövetett rendelés kapcsán, és miután befejeztem az ominózus regényt, új kedvencet avattam. Idén egy másik regényét olvastam, pedig ez az elbeszéléskötete már néhány éve várakozott a polcon. Amikor egy nyári akcióban beszereztem, még semmit sem tudtam a szerzőről, úgyhogy jött ez is a Modern Könyvtár néhány kötetével haza. Így éppen ideje volt, hogy végre megismerjem.

Aki még nem olvasott semmit az írótól, azt érdemes tudnia, hogy a történetei lassan folydogálnak,  leginkább a gondolatmeneteken, a miért(ek)en van a hangsúly. Aki - hozzám hasonlóan - szereti az eszmefuttatásokat, nagyon fogja szeretni.

Mindenesetre az Előszóban megtudjuk, hogy a tizenkét elbeszélés abban a sorrendben született, ahogy az 1998-ban spanyolul megjelent kötetbe is bekerült, a többségük megrendelésre készült, de egy-kettő ezúttal némi kiegészítést is kapott.

Az éjszakás orvos és Az olasz örökség szinte testvérnovellák. Mindkettőben olasz szereplőkkel is találkozunk, akik Párizsban élnek és a narrátor barátai. Továbbá közös bennük a női főszereplők sorsának alakulása is, amelyben egy bűnügyi szál is felbukkan.

Aki hozzám hasonlóan olvasta már A szívem fehért, ismerős lesz számára is a Nászúton története. Az alaphelyzet ugyanaz,  mint a regény egyik fejezetében: a feleség nem érzi jól magát, lepihen, míg a férj a szállodai szoba erkélyéről megpillant egy nőt, aki az utcán áll és valakire vár.
- Mit nézel? - kérdezte feleségem az ágyból. Tikkasztó hőség volt, nedves törülközőt tett a homlokára, mely majdnem eltakarta egykedvű tekintetét.
- Még én sem tudom - feleltem anélkül, hogy megfordultam volna. - Épp próbálom megfejteni, mit bámul egy pasas itt mellettem, a másik teraszon.
- Minek? Mit érdekel az téged? Ne légy már olyan kíváncsi!
Valóban mindegy volt, de a nyár leginkább arról szól, hogy eltöltsük valahogy az időt, ellenkező esetben az ember nem érzi, hogy ebben a szükségképpen lassú és céltalan évszakban jár.

A törött távcső helyszíne a lóversenypálya, ahol narrátorunk véletlenül egy testőrbe botlik, akinek a mai napja másként alakul, mint általában.

A Befejezetlen alakok középpontjában egy képhamisítás áll.

A Húsvétvasárnap a címe ellenére nyáron játszódik, kicsit hasonlít a Nászútonra, de a vége másként zárul.

Az Amikor halandó voltam egy elhunyt visszatekintése az életére, olyan dolgokra, melyek az életében nem tűntek fel.
Ez a második legrosszabb: a részletek; mert a halandó korunkban megélt és ránk mégis hatástalan dolgok most azzal a szörnyű többlettel jelennek meg, hogy mindennek jelentése és súlya van. A könnyedén kimondott szavak, a gépies gesztusok a tömegével átélt gyerekkori délutánok mind egyesével vonulnak végig a szemünk előtt, és egész életünk erőfeszítése - hogy olyan rutint építsünk fel, ami egységes szintre hozza a nappalokat és az éjszakákat - egyszeriben hiábavalóvá válik. Minden napra, éjszakára túlságosan élesen és pontosan emlékszünk, ráadásul olyan valóságosan, hogy az összeférhetetlen jelenlegi állapotunkkal, mely nem ismeri a tapintást. Minden konkrét és túlzott, és gyötrelmes végigkínlódni az ismétléseket, mert az átok éppen az, hogy mindenre emlékszünk, minden megélt nap minden órájának minden percére, az unalom és a munka és a vidámság perceire, a tanuláséra, a bánatéra, az aljasságéra és az álmosságéra egyaránt. Meg a várakozás minden percére is, hiszen ebből volt a legtöbb.

A Minden rossz visszatér narrátora egy barátság éveire emlékszik vissza.

A Csak semmi aggály egy pornófilm szereplőválogatásának és a forgatás előtti várakozás története, ahol a leendő szereplők beszélgetnek. A beszélgetésük pedig igencsak elgondolkodtató. El kell szomorítanom azokat, akik egy jó kis szaftos dialógusra számítanak, melyben narrátorunk és filmbeli párja alaposan megbeszéli, mit csinálnak majd egymással, mert nem erről lesz szó. Lo siento.

A Véres lándzsa egy igazi krimi, melyben az elbeszélő egyik ismerősét különös módon találják holtan a lakásán, de a rendőrség nem jut az elkövető nyomára, ezért a narrátor úgy dönt, ő veszi kezébe a dolgokat.

A bizonytalan időben egy magyar focista, Szentkuthy tündöklését és bukását meséli el.

A kötetet a címével ellentmondást mutató szellemtörténet, a Nem kell több szerelem zárja. Ami valóban nem egy szokványos kísértethistória.


Bár a rövidebb elbeszélésekben is éreztem azt a hipnotikus erőt, a szavakkal való varázslást, amivel Marías a regényei lapjaihoz képes szögezni, de ez most is a hosszabb lélegzetű írásain bontakozott ki.

Bevallom, néhányat szívesen olvastam volna tovább is, de így is egy  jó kis válogatást kaptam. Az pedig igazán árulkodó, hogy eredetileg napi egy elbeszélést terveztem elolvasni, végül négy nap alatt a végére értem. Hajtott a kíváncsiságom, hogy a következő történetben vajon mi fog történni, mi kerül a középpontba? És megtalálom-e benne a megszokott varázslatot.

Továbbá megállapítottam, hogy előszeretettel adja a Custardoy vezetéknevet a szereplőinek, mert most is találkoztam kettővel, ahogyan a már említett A szívem fehérben. És ha már A szívem fehér, nagyon tetszett, hogy A törött távcsőben  az egyik ló a Heart So White névre hallgat, mely egyben a regény angol címe is.

Mindegyik elbeszélést szerettem olvasni, tetszett, hogy több oldalról is megismerhettem általuk az írót. Némelyikük olyan rövid, hogy akár úti társnak is magunkkal vihetjük a kötetet.  Ha pontoznék, ugyan nem adnék rá maximális pontszámot, de a Javier Marías iránti rajongásom továbbra is töretlen. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy két regénye is várakozik a polcomon.


Javier Marías: Amikor halandó voltam
Eredeti cím: Cuando fui mortal
Sorozat: Modern Könyvtár
Fordította: Kutasy Mercédesz
241 oldal
Európa Kiadó, 2008
1900 Ft
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.