2017. július 24., hétfő

, , ,

Vers hétfőn

Louise Labé: Ne vessetek meg...
XXIV. szonett
Fordította: Lányi Viktor

Ne vessetek meg érte, asszonyok,
hogy szerettem, hogy szívem annyi tüske
sebezte föl, hogy fájó kínok üszke
parázslott bennem s annyi éjt-napot

zokogtam át. Ó meg ne szóljatok,
hogy elbuktam. Ki erényére büszke,
a gyalázat pecsétjét rám ne süsse,
mert Ámor lesben áll, vigyázzatok,

egy szó elég, s nem lesz mentség se Vulkán
tüze, sem Adónisz varázsa aztán,
ha ő halálos szerelemre gyujtott.

Megeshet, hogy bár kisebb a kisértés,
forróbban élitek a szenvedélyt és
még nálam is mélyebb örvénybe fúltok.


A Wildfell asszonya jutott eszembe a versről, ezért is választottam mára. Nem kizárt, hogy Anne Brontë is olvasta.

Vers
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.