2017. július 26., szerda

, , , , , , ,

"Nem az ilyenfajta helyeken szoktak holttestekre bukkanni!"

Már a Wildfell asszonya vége felé jártam, amikor úgy éreztem, egy rövid időre félre kell tennem Helen történetét és valami könnyedebb olvasmányra vágyom. Így jutott eszembe Agatha Christie és a Nyaraló gyilkosok, amit szintén régóta terveztem elolvasni.

Évekkel ezelőtt olvastam egy novelláskötetet, melyben már megismerhettem a regény előfutárát, A rodoszi háromszöget. A történetre csak nagy vonalakban emlékeztem és a gyilkos személye is kiment a fejemből, így csak egy picit tűnt ismerősnek a történet, amikor elkezdtem.

Lady Agatha angol felségterületet választott helyszínül, egészen pontosan a Csempész-szigeten lévő Jolly Roger szállodát, ami csakúgy vonzza a főszezonban a turistákat. Olyan hely, amit földi paradicsomként szoktak emlegetni és ahol nem arra számít a nyaraló, hogy holttestekre bukkanjon.

Itt tölti pihenését Hercule Poirot, aki tényleg csak nyaralni jött és éppen néhány vendég társaságában figyeli a napozókat. Így ismerjük meg a Gardener házaspárt, melynek nőtagja akár Mrs. Elton, Miss Bates és Mrs. Bennet keveréke is lehetne. A hölgy ugyanis rengeteget beszél, mindenről megvan a véleménye és érzékeny is. Mr. Gardener pedig lelkesen Igen, édesem-ezik felesége szinte minden megnyilatkozására.

Ami a szószátyárságot illeti, Mrs. Gardener méltó vetélytársra talál Miss Brewster személyében, aki szintén előszeretettel osztja meg a gondolatait.
De itt nyaral az egykor Indiában szolgált, ám ma már nyugdíjba vonult Barry őrmester is, a magát nagyviláginak tartó Mr. Blatt, Stephen Lane nagytiszteletű úr, aki mindenhol a Gonosz jelenlétét érzi, a Redfern házaspár, a sikeres üzletasszony, Rosamund Darnley, valamint Kenneth Marshall, lányával, a tizenhat éves Lindával és második feleségével a már visszavonult színésznővel, Arlena Stuarttal.

Utóbbi hölgy jelenléte alaposan felkavarja az állóvizet a nyaralók között. Arlena ugyanis egy igazi femme fatale, aki éppen Patrick Redfernnel szűrte össze a levet. De a hölgy szépségét még Poirot is elismeri, ami - valljuk be - nem kis dolog tőle! Azonban a hölgyvendégek igencsak ellenszenvvel viseltetnek Arlena iránt: mostohalánya, Linda ki nem állhatja, Christine Redfern - érthető okokból - szintén nem szíveli, Mrs. Gardener is csak negatív véleményt mondhat róla, míg a nagytiszteletű úr egyértelműen a megtestesült Gonoszt látja benne.

Ám egy verőfényes augusztusi napon Arlenát holtan találják. Természetesen indítéka számos nyaralónak lehetett, de vajon ki lehet a gyilkos?
Hercule Poirot mellett Colgate főfelügyelő és Weston ezredes igyekszik kideríteni az igazságot. Talán mondanom sem kell, hogy ezúttal is az előbbi agysejtjei diadalmaskodnak.
- A módszerem egy kicsit olyan, mint ez a kirakós játék, madame – felelte Poirot. Az ember összegyűjti a darabokat. Akárcsak a mozaik, sok szín, sok minta… aztán minden furcsa formájú részt be kell illeszteni a helyére.
- Milyen érdekes! És milyen nagyszerűen magyarázta meg!
- Néha meg olyan, mint a rejtvényének az a része, amelyet az imént tartott a kezében - folytatta Poirot. - Az ember nagyon rendszeresen elrendezi a játék darabjait, szortírozza a színeket, és akkor esetleg egy bizonyos szín, amelyiknek mondjuk a prémtakaróhoz kellene illenie, ahelyett a fekete macska farkához illik!
- Hát ez elragadó! És sok darabkája van, monsieur Poirot?
- Igen, madame. Úgyszólván mindenki, aki csak a szállodában tartózkodik, hozzáadott a rejtvényemhez egy darabot.

Ahogyan a bevezetőben is írtam, nem nagyon emlékszem A rodoszi háromszögre, így most is mindenki gyanús volt a számomra és nagyban bólogattam az indítékokat olvasva. De ismét csak Lady Agatha győzött. Mindenesetre ezúttal sem csalódtam, most is remekül szórakoztam. Sőt! Meg is lepett, amikor a szereplők párbeszédeiben olyan megállapításokat fedeztem fel, amelyek inkább napjainkra lennének igazak. Egészen pontosan az egyformaságról tett megállapításra gondolok.

Bár eleinte kissé idegesítő volt Mrs. Gardener, a későbbiekben jókat mosolyogtam rajta. Természetesen a prímet most is Poirot vitte, aki nem egyszer a társaságot is meglepte.

Ha valaki nyáron is szeretné megdolgoztatni az agysejtjeit, nyugodtan válassza a Nyaraló gyilkosokat, mert biztosan jól fog szórakozni: egy újabb remekül összerakott Poirot-történettel lesz gazdagabb és egy pillanatig sem fog unatkozni.

Annyira kreatív vagyok, hogy eredetileg - az eredeti címből és  A Napsütötte Toszkána magyar címéből kiindulva - a Napsütötte gyilkosság címet szántam a bejegyzésnek.

Elkezdtem nézni a David Suchet (nekem ő az igazi Poirot) főszereplésével készült filmváltozatot, ami már az elején meglepett, mert egy olyan dologgal indít, ami csak a regény második felében kerül szóba. Gondoltam, jól van, ha előre vették, hát előre vették, de ami ezután történt, azon még inkább felhúztam a szemöldököm. Számomra valahogy hiteltelennek tűnik, amikor egy adaptációban megváltoztatják a helyszínek nevét és ez most is így volt. Arról nem is beszélve, hogy Poirot a filmben nem önszántából indul nyaralni, ahová Hastings kapitány is elkíséri. Így a 16. perc után úgy döntöttem, Lady Agatha és a saját fantáziám valahogy jobban működött együtt.


Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok
Eredeti cím: Evil Under the Sun
Fordította: Szobotka Tibor
302 oldal
Európa Kiadó, 2011
990 Ft
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.