Ugrás a fő tartalomra

"Nem az ilyenfajta helyeken szoktak holttestekre bukkanni!"

Már a Wildfell asszonya vége felé jártam, amikor úgy éreztem, egy rövid időre félre kell tennem Helen történetét és valami könnyedebb olvasmányra vágyom. Így jutott eszembe Agatha Christie és a Nyaraló gyilkosok, amit szintén régóta terveztem elolvasni.

Évekkel ezelőtt olvastam egy novelláskötetet, melyben már megismerhettem a regény előfutárát, A rodoszi háromszöget. A történetre csak nagy vonalakban emlékeztem és a gyilkos személye is kiment a fejemből, így csak egy picit tűnt ismerősnek a történet, amikor elkezdtem.

Lady Agatha angol felségterületet választott helyszínül, egészen pontosan a Csempész-szigeten lévő Jolly Roger szállodát, ami csakúgy vonzza a főszezonban a turistákat. Olyan hely, amit földi paradicsomként szoktak emlegetni és ahol nem arra számít a nyaraló, hogy holttestekre bukkanjon.

Itt tölti pihenését Hercule Poirot, aki tényleg csak nyaralni jött és éppen néhány vendég társaságában figyeli a napozókat. Így ismerjük meg a Gardener házaspárt, melynek nőtagja akár Mrs. Elton, Miss Bates és Mrs. Bennet keveréke is lehetne. A hölgy ugyanis rengeteget beszél, mindenről megvan a véleménye és érzékeny is. Mr. Gardener pedig lelkesen Igen, édesem-ezik felesége szinte minden megnyilatkozására.

Ami a szószátyárságot illeti, Mrs. Gardener méltó vetélytársra talál Miss Brewster személyében, aki szintén előszeretettel osztja meg a gondolatait.
De itt nyaral az egykor Indiában szolgált, ám ma már nyugdíjba vonult Barry őrmester is, a magát nagyviláginak tartó Mr. Blatt, Stephen Lane nagytiszteletű úr, aki mindenhol a Gonosz jelenlétét érzi, a Redfern házaspár, a sikeres üzletasszony, Rosamund Darnley, valamint Kenneth Marshall, lányával, a tizenhat éves Lindával és második feleségével a már visszavonult színésznővel, Arlena Stuarttal.

Utóbbi hölgy jelenléte alaposan felkavarja az állóvizet a nyaralók között. Arlena ugyanis egy igazi femme fatale, aki éppen Patrick Redfernnel szűrte össze a levet. De a hölgy szépségét még Poirot is elismeri, ami - valljuk be - nem kis dolog tőle! Azonban a hölgyvendégek igencsak ellenszenvvel viseltetnek Arlena iránt: mostohalánya, Linda ki nem állhatja, Christine Redfern - érthető okokból - szintén nem szíveli, Mrs. Gardener is csak negatív véleményt mondhat róla, míg a nagytiszteletű úr egyértelműen a megtestesült Gonoszt látja benne.

Ám egy verőfényes augusztusi napon Arlenát holtan találják. Természetesen indítéka számos nyaralónak lehetett, de vajon ki lehet a gyilkos?
Hercule Poirot mellett Colgate főfelügyelő és Weston ezredes igyekszik kideríteni az igazságot. Talán mondanom sem kell, hogy ezúttal is az előbbi agysejtjei diadalmaskodnak.

    - A módszerem egy kicsit olyan, mint ez a kirakós játék, madame – felelte Poirot. Az ember összegyűjti a darabokat. Akárcsak a mozaik, sok szín, sok minta… aztán minden furcsa formájú részt be kell illeszteni a helyére.
    - Milyen érdekes! És milyen nagyszerűen magyarázta meg!
    - Néha meg olyan, mint a rejtvényének az a része, amelyet az imént tartott a kezében - folytatta Poirot. - Az ember nagyon rendszeresen elrendezi a játék darabjait, szortírozza a színeket, és akkor esetleg egy bizonyos szín, amelyiknek mondjuk a prémtakaróhoz kellene illenie, ahelyett a fekete macska farkához illik! 
   - Hát ez elragadó! És sok darabkája van, monsieur Poirot?
   - Igen, madame. Úgyszólván mindenki, aki csak a szállodában tartózkodik, hozzáadott a rejtvényemhez egy darabot.


Ahogyan a bevezetőben is írtam, nem nagyon emlékszem A rodoszi háromszögre, így most is mindenki gyanús volt a számomra és nagyban bólogattam az indítékokat olvasva. De ismét csak Lady Agatha győzött. Mindenesetre ezúttal sem csalódtam, most is remekül szórakoztam. Sőt! Meg is lepett, amikor a szereplők párbeszédeiben olyan megállapításokat fedeztem fel, amelyek inkább napjainkra lennének igazak. Egészen pontosan az egyformaságról tett megállapításra gondolok.

Bár eleinte kissé idegesítő volt Mrs. Gardener, a későbbiekben jókat mosolyogtam rajta. Természetesen a prímet most is Poirot vitte, aki nem egyszer a társaságot is meglepte.

Ha valaki nyáron is szeretné megdolgoztatni az agysejtjeit, nyugodtan válassza a Nyaraló gyilkosokat, mert biztosan jól fog szórakozni: egy újabb remekül összerakott Poirot-történettel lesz gazdagabb és egy pillanatig sem fog unatkozni.

Annyira kreatív vagyok, hogy eredetileg - az eredeti címből és  A Napsütötte Toszkána magyar címéből kiindulva - a Napsütötte gyilkosság címet szántam a bejegyzésnek.

Elkezdtem nézni a David Suchet (nekem ő az igazi Poirot) főszereplésével készült filmváltozatot, ami már az elején meglepett, mert egy olyan dologgal indít, ami csak a regény második felében kerül szóba. Gondoltam, jól van, ha előre vették, hát előre vették, de ami ezután történt, azon még inkább felhúztam a szemöldököm. Számomra valahogy hiteltelennek tűnik, amikor egy adaptációban megváltoztatják a helyszínek nevét és ez most is így volt. Arról nem is beszélve, hogy Poirot a filmben nem önszántából indul nyaralni, ahová Hastings kapitány is elkíséri. Így a 16. perc után úgy döntöttem, Lady Agatha és a saját fantáziám valahogy jobban működött együtt.


Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok
Eredeti cím: Evil Under the Sun
Fordította: Szobotka Tibor
302 oldal
Európa Kiadó, 2011
990 Ft

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…