Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2016

Békesség és jóakarat ...és egy gyilkosság

Az idén nem sikerült szépirodalmi alkotással készülni a Karácsonyra, ellenben már ősszel a kosaramban landolt az Hercule Poirot karácsonya, így biztos voltam benne, hogy garantáltan jó társaságban fogom tölteni az ünnepet.

Tavaly már megnéztem a filmváltozatot, amin bár elaludtam (és nem azért, mert unalmas lett volna), a gyilkos kilétére emlékeztem és az indítékra is. Ezekkel az emlékekkel kezdtem neki az olvasásnak, de amit kaptam, arra nem is számítottam...

Egy külföldi férfi, Stephen Londonban a pályaudvaron várakozik, és megállapítja, milyen unalmas is a város és milyen egyformák az emberek. Egyáltalán nem olyan, mint Dél-Afrika. Ekkor figyel fel egy sötét hajú fiatal lányra, Pilarra, akin rögtön megakad a szeme, majd a vonaton beszélgetésbe elegyednek. A lányról kiderül, hogy apai ágon spanyol származású, és az angol rokonait (édesanyja angol volt) látogatja meg.

Ezt követően ismerkedünk meg a Lee család tagjaival. Simeon Lee gazdag öregember, aki Alfred fiával és annak feleség…

Vers december 24-én

Csak mert Karácsony van:

Babits Mihály: Három angyal
Három, három, három, három, három angyal szállt felém.
Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.
Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen,
mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen.
Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat
ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat,
hogy ne tudjon elröpülni? és az utolsót hova
rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha?
Óh jaj, késő! már az első hószin angyal csupa folt!
És a másik messzeszállott, aki olyan könnyű volt!
Harmadikat szégyenemre látja az egész világ,
mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.


...és egy idézet is jár mellé:

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy…

"Szerettem volna kiragyogni a karból" - Megúszhatatlan

Amikor nemrég olvastam az interneten, hogy Jakupcsek Gabriella könyvet ír, kicsit megijedtem, hogy ő is a celebek útjára lép.  Pedig mindig is tisztában voltam vele, hogy ő nem celeb, csak ismert ember, akit mindig is hitelesnek tartottam. A félelmemhez, vagy nevezzük inkább előítéletnek, mégis hozzájárultak azon negatív vélemények, hogy majd kiteregeti a szennyest a tavalyi kirúgásával kapcsolatban, és biztos, a pénzszerzés hajtja, mert most nincs a tévében.

   Aztán megjelent a könyv, és egy kicsit utánanéztem. Olvastam belőle részletet, egy interjút Gabival, és kíváncsi lettem. Mert ennyi után is azt éreztem, hogy az a Jakupcsek Gabriella fog visszaköszönni a lapokról, aki miatt szívesen néztem a Ridikült és a Magyarország, szeretlek!-et, ahogy  a korábbi műsorait is, amikor tudtam. Például tizenévesen kihagyhatatlan volt számomra a Multimilliomos.

   A könyv valójában gondolatok gyűjteménye. Gabi minden fejezetben egy-egy témáról osztja meg a véleményét, melyekhez a saját élet…
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...