Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2016

Vers hétfőn

Marcos Ana: És az élet? Fordította: Simor András
Mondd el, milyen egy fa ága.
Mondd el, mit dalol a folyó,
mikor madár száll habjára.

Szólj a tengerről. Beszéld el,
milyen a mezőn a pára.
Üzenj csillagokkal. Széllel.

Mutass olyan láthatárra,
melynek - akár egy kunyhónak -
nincs kulcsa és nincsen zárja.

Mondd el, milyen is a csókja
egy asszonynak. Már hiába
idézem ízét e szónak.

Permetében a holdfénynek
szerelemtől fellobogva
illatoznak még az éjek?

Vagy ez a sírverem öl meg,
a kripta homályos fénye,
a kőlap, dala a kőnek?

22 év... Már a tárgyak
színűket vesztik örökre,
illatuk sincs... Tétovázva

írom ide: „mező", „tenger"...
„Erdő" - mondom, és egy fának
körvonala sem dereng fel.

Arról szólok, mit szívemből
az évek lassan kiölnek.

(Nem folytathatom; közelről
hallatszik lépte az őrnek.)


Vers
A költőről a Wikipedián. Figyelem, spanyol nyelvű, ahogyan a blogja is.
Amit esetleg magyarul érdemes tudni róla: eredeti neve: Fernando Macarro Castillo. Írói nevét  szülei neveinek f…
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...