2016. október 21., péntek

Élet a blog után, avagy offline vagyok, mégis vagyok

Egyáltalán nem hiányzik a blogolás, bár olykor rápillantok néhány blogra, és ez a néhány alkalom adta meg a végső lökést, hogy ezt most megírjam.
Eredetileg az Antipost címet szántam neki, de inkább meggondoltam magam.
Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára és tisztelet most is a kivételnek.

Szóval, a könyves (és/vagy annak (is) kikiáltott) blogokat elnézve rájöttem, hogy nekem tényleg nem hiányzik ez az egész online firkálgatás. Miért? Mert azt figyeltem meg, hogy az egész átment egy hatalmas Facebookba meg egyéb hasonló oldalakba. Nem használom őket, de tudom, hogy léteznek, sőt a világon milliók mindennapjainak elengedhetetlen részei.

Azt figyeltem meg a könyves blogok világában is, hogy alapvető, hogy az ember megossza az olvasóival, hogy milyen kozmetikumokat használ, mit evett/ivott éppen, miközben az adott könyvet olvasta, merre járt mostanság.
Az ilyen típusú bejegyzésekkel sosem tudtam volna felvenni a versenyt, mert nem vagyok az a típus, aki miután megevett egy doboz krémtúrót, rögtön erős vágyat érezzen, hogy mindezt megossza az egész világgal. Pedig szoktam ilyen tevékenységet folytatni, újságot, könyvet, ruhát venni és a drogériákba is be szoktam térni, mégsem érzek olthatatlan vágyat, hogy lefényképezzem és itt mutogassam például azt a csomag zsebkendőt, amit legutóbb vettem. Pedig még illatos is.

Legyünk már őszinték! Miért olyan nagy szám, ha valaki vett egy csomag zsebkendőt, megevett egy krémtúrót, esetleg mindezt megspékelendő teát ivott egy cuki vagy nem cuki bögréből?
Arról nem is beszélve, hogy a napom jelentős részében nem azon jár az eszem, hogy amint hazaérek, a napom bármely momentumát is közhírré tegyem.

Azt is megállapítottam, hogy a blogbejegyzéseket elnézve szinte mindenki ugyanazokat a könyveket olvassa. Általában a legfrissebb könyvek közül kerülnek ki az olvasmányok. Ami nem is gond, de ez olyan, mintha más könyvek nem is nagyon léteznének. Pedig mennyi minden van még...

Úgyhogy továbbra is távol tartom magam az onlánykodástól. Mert a felsoroltakat inkább csak azokkal osztom meg, akikkel valóban fontosnak tartom. Vagy egyébként is meglátják, hogy éppen mit eszem vagy iszom vagy vettem, mert egy légtérben tartózkodunk, és olyankor ez okvetlenül megesik.
Mert olvasni, vásárolni, enni-inni és sok minden mást csinálni lehet offline is. Sőt!
Bár az is lehet, hogy valójában már nem is létezem, de akkor szeretném tudni, ki írja a nevemben naponta a jelenléti ívemet?!

A blog statisztikájában felfedeztem, hogy a bejegyzésem kikerült a Facebookra is. Gondolom, a Kedves Felhasználók ízekre szedtek, szétcincáltak, de már annyira hidegen hagy.



Frissítés 2017-ből: soha se mondd, hogy soha. Mert lehet olyan pillanat, hogy mégis hiányozni fog, érdemes lesz újra belevágni és fittyet hányni  arra, hogy mi a menő, és éppen ezért, csak a saját elvárásaimnak kell megfelelnem.
Share:

14 megjegyzés:

  1. Nem vagyunk kíváncsiak mit eszel-iszol, de az írásaidnak mindig örülünk :) Úgyhogy néha online-osodhadsz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, de írok éppen eleget munkaidőben, ahol az egyéb tevékenységek le is vannak tiltva. Itthon meg már nincs energiám megint azon agyalni, hogy valami értelmes kerüljön ki a kezem körül.

      Törlés
  2. sok könyvet azért olvastam el, mert kedvet kaptam hozzá a blogodból :)

    ...a Facebook meg arra jó, hogy akinek nincs okosabb elfoglaltsága, celebet csináljon magából - és ez egy jó kis fotószerkesztővel még akár profin is mehet - tehát tökéletes a látszat - és kész a "sikerélmény" :D

    ... azért írhatnál itt néha megint - hiányzol... ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek tényleg nagyon örülök :).
      Milyen igazad van! :D Szerintem sokan azért is csinálják, mert így megkapják azt a bizonyos 15 perc hírnevet... Akár hetente, de sokszor naponta többször is...
      Ahogy @repkutynak is írtam, bőven elég a munkahelyi firkálás, a szabadidőmet inkább másnak szentelem. Ráadásul már elég lassan is olvasok. Talán, ha egyszer nagyon nem bírok magammal, akkor írok majd egy-egy könyvről :). Már nem tervezek előre, de köszi :).

      Törlés
  3. Sajnálom, hogy nem fedeztem fel hamarabb a blogodat, mert olvasgatva a régi bejegyzéseidet, nagyon tetszenek!

    Egyébiránt nagyon is hasonlítunk abban a tekintetben, hogy én sem vagyok az a fajta, aki az élete minden percét dokumentálja az online térben, és nem is értem, mások hogy bírnak napról napra lépést tartani ezzel a őrülettel, és vajon miért jó az életük minden apró részletét kiteregetni, illetve mindezek mellett hogy van idejük élni az életüket. A blogomoat leszámítva semmilyen formában nem vagyok jelen az interneten, én inkább arra koncentrálok, hogy a éljem az életemet a valóságban. A mai napig sok megjegyzést kapok emiatt, a munkahelyemen is mindig kóstolgatnak, hogy ahhoz képest, hogy fiatal vagyok, mennyire elmaradott a gondolkodásom, hogy még a Facebook-ra sem vagyok képes regisztrálni. Mit mondhatnék ilyenkor? Elsőként mindig az merül fel bennem, hogy másnak miért olyan fontos, hogy én használok-e egy közösségi oldalt vagy sem...

    Sajnálom, hogy nem fogsz már írni, mert tényleg nagyon jó bejegyzésekre bukkantam nálad, de megértelek, csak kár, hogy ilyen későn tévedtem ide.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, aranyos vagy :).

      Tőlem is megkérdezte az egyik kollégám a kezdetekkor, hogy nem vagyok fent a Facebookon, és mondtam, hogy nem. És nem is hiányzik. Ilyenkor azt szoktam mondani - ami részben igaz is -, hogy mindenféle emberkék bejelölgettek (volt közös ismerősünk), és én egyáltalán nem akartam velük ismerkedni.
      Szerencsére nálunk vannak rajtam kívül is "maradiak", az egyikük mondta (és teljesen igaza van), hogy ott mindenki olyan bátor, ráír egyik a másikra, míg szemtől szemben meg csak lapít.
      Úgy tudják élni a "kiteregetés" mellett az életüket, hogy a napi min. egyszeri "teregetés" már a napjuk szerves része, mint az evés vagy az ivás. Igen, nekem is van egy-két olyan bejegyzésem, amire nyugodtan mondhatjuk, hogy a figyelemfelkeltés céljából született. De szerencsére sikerült időben leállítani magam. Úgyhogy, akinek ez a jó, hát csinálja. De ha majd egyszer valami hátulütője lesz a dolognak, ne csodálkozzon.

      Azért én majd néha "betévedek" hozzád :).

      Törlés
  4. Sok-sok szavaddal és gondolatoddal egyetértek. Mivel kicsit mást is írok, mint könyvekről, bár egyre kevesebbet ezekről is, mert nincs kedvem, szóval magam miatt csak 99%-os az egyetértésem. De egyébként igazak a mondataid. De mégis az a véleményem, hogy akinek hiányzol, hiányoztál, az itt tudatja, aki olvas, annak megjelenik, ha írsz valami újat. Aki pedig arra vágyik, hogy ossza meg a krémtúróját, az megteszi, én pedig azonnal bezárom a posztot. Ki erre a megnyilvanulasra vágyik ki másra. Engem is régebbi könyvek érdekelnek, de az egyéb saját élmények is. Én kitartóan olvasom, ha kedvem van, de nagyon keveset írok már.
    Ha valami tényleg igazán klassz könyvet olvastál, legalább írd be egy posztba a könyv címét, én pedig érteni fogom. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy írtál :). Láttam, hogy egy ideje már Te sem írsz olyan gyakran. Egyébként jól mondtad, ki ilyen figyelemre vágyik, ki olyanra.
      Rendben, majd gyártok egy listát azokról a könyvekről, amiket eddig olvastam és szerintem nagyon jók voltak :).

      Törlés
    2. Mindenképpen erdekel! :-) (a telefon minden ezen írt hsz-t ketszer jelenít meg, elnézést)

      Törlés
    3. Mindenképpen erdekel! :-) (a telefon minden ezen írt hsz-t ketszer jelenít meg, elnézést)

      Törlés
    4. Oké, ígérem, lesz ilyen :).
      Semmi baj, legfeljebb törlöm a duplázást :).

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Remélem, azért néha még pötyögsz majd ilyesmit legalább ide! :)
    Nem voltam napi szinten olvasó, de bizonyos időközönként a blogomban kirakott blogok linkjét mind végignézem.Most akadtam csak rá erre a kiírásodra, és sajnálom, hogy így döntöttél. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Andinak ígéretem egy bejegyzést az offline módban olvasott könyvekről. Azt megírom valamikor, de mást nemigen tervezek.
      :)

      Törlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.