2016. december 26., hétfő

Békesség és jóakarat... és egy gyilkosság


Az idén nem sikerült szépirodalmi alkotással készülni a Karácsonyra, ellenben már ősszel a kosaramban landolt az Hercule Poirot karácsonya, így biztos voltam benne, hogy garantáltan jó társaságban fogom tölteni az ünnepet.

Tavaly már megnéztem a filmváltozatot, amin bár elaludtam (és nem azért, mert unalmas lett volna), a gyilkos kilétére emlékeztem és az indítékra is. Ezekkel az emlékekkel kezdtem neki az olvasásnak, de amit kaptam, arra nem is számítottam...

Egy külföldi férfi, Stephen Londonban a pályaudvaron várakozik, és megállapítja, milyen unalmas is a város és milyen egyformák az emberek. Egyáltalán nem olyan, mint Dél-Afrika. Ekkor figyel fel egy sötét hajú fiatal lányra, Pilarra, akin rögtön megakad a szeme, majd a vonaton beszélgetésbe elegyednek. A lányról kiderül, hogy apai ágon spanyol származású, és az angol rokonait (édesanyja angol volt) látogatja meg.

Ezt követően ismerkedünk meg a Lee család tagjaival. Simeon Lee gazdag öregember, aki Alfred fiával és annak feleségével, Lydiával él egy fedél alatt.
Simeon annak idején Dél-Afrikában a gyémántoknak köszönhetően szerezte vagyonát, ismert volt bosszúálló természetéről és nőügyeiről. Bár házasságából négy fia (Alfred, Harry, David és George) és egy lánya született (Pilar édesanyja), felesége nehezen viselte férje kicsapongó természetét és korán elhunyt. David nem tudta elviselni a tragédiát, ezért elhagyta a szülői házat.

A Karácsony közeledtével Simeon Lee úgy dönt, összehívja rég nem látott családtagjait, csakhogy nem a szeretet, a megbocsátás és a jóakarat vezérli, hanem hogy ismét keresztbe tegyen nekik. Mert Simeon Lee számára a család sem szent.

- Jó találmány ez a karácsony - mondta Simeon. - Fokozza a szolidaritást és a családi érzést.

Megérkeznek a családtagok, az öregember kitüntetett figyelmet szentel most megismert egyetlen unokájának, akit egyre jobban megszeret.
Szenteste összehívja a családtagjait, akik fültanúi lesznek annak a telefonbeszélgetésnek, melyben apjuk az ügyvédjével éppen a végrendelete módosításáról értekezik. Majd Simeon élvezettel sértegeti a fiait és becsmérli elhunyt feleségét, így nem csoda, ha egyes családtagoknak elegük lesz az összejövetelből és elhagyják az öregember szobáját.

A vacsorát követően (Simeon mindig a szobájában vacsorázik) a családtagok más-más tevékenységgel foglalják el magukat, amikor felfordulás hangjaira és egy sikolyra lesznek figyelmesek apjuk emeleti szobájából. Mire odaérnek, a kulcsra zárt ajtó mögött már csak Simeon Lee brutálisan meggyilkolt holttestét találják.

Ekkor érkezik a házba Sugden főfelügyelő, aki telefonon jelenti Johnson ezredesnek az esetet. És minő szerencse, az ezredesnél éppen ott tartózkodik Hercule Poirot is, aki nem hivatalos tanácsadóként vesz részt a gyilkos személyének kiderítésében.
Mert a családtagok közül szinte mindenkinek volt oka a gyilkosság elkövetésére, de a házhoz tartozó személyzet tagjai között sem árt figyelmesen szétnéznünk.


Az áldozat jellemének mindig köze van a meggyilkolásához – mondta álmatagon Poirot.

Természetesen Poirot-ban és Agatha Christie-ben most sem kell csalódnunk a nyomozás során, ami számos meglepetést és nem várt fordulatot tartogat. Bizony, még engem is sikerült meglepnie, mert rosszul emlékeztem a gyilkos személyére. Filmváltozat ide, filmváltozat oda, a könyv végig fenntartotta a figyelmemet, kíváncsian vártam, mire derül fény a következő oldalakon, és elégedetten csuktam be az utolsó mondat után.


Bár nem az a klasszikus karácsonyi hangulatfokozó olvasmány, mint amilyen a Karácsonyi ének vagy egy-egy novella, a krimirajongótársaim biztosan szívesen a kezükbe veszik ezt a kötetet is. Nem csak Karácsony tájékán.



Agatha Christie: Hercule Poirot karácsonya
Hercule Poirot's Christmas
Fordította: Gálvölgyi Judit
276 oldal
Európa Kiadó, 2012
2500 Ft
A krimi megtalálható az Európánál most megjelent Karácsonyi krimik (392 oldal, 3490 Ft) gyűjteményben is
Share:

2016. december 24., szombat

Vers december 24-én

Csak mert Karácsony van:

Babits Mihály: Három angyal

Három, három, három, három, három angyal szállt felém.
Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.
Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen,
mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen.
Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat
ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat,
hogy ne tudjon elröpülni? és az utolsót hova
rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha?
Óh jaj, késő! már az első hószin angyal csupa folt!
És a másik messzeszállott, aki olyan könnyű volt!
Harmadikat szégyenemre látja az egész világ,
mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.


...és egy idézet is jár mellé:

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.
                                                                                             Wass Albert



Vers
Share:

2016. december 18., vasárnap

"Szerettem volna kiragyogni a karból" - Megúszhatatlan


 Amikor nemrég olvastam az interneten, hogy Jakupcsek Gabriella könyvet ír, kicsit megijedtem, hogy ő is a celebek útjára lép.  Pedig mindig is tisztában voltam vele, hogy ő nem celeb, csak ismert ember, akit mindig is hitelesnek tartottam. A félelmemhez, vagy nevezzük inkább előítéletnek, mégis hozzájárultak azon negatív vélemények, hogy majd kiteregeti a szennyest a tavalyi kirúgásával kapcsolatban, és biztos, a pénzszerzés hajtja, mert most nincs a tévében.
 
Aztán megjelent a könyv, és egy kicsit utánanéztem. Olvastam belőle részletet, egy interjút Gabival, és kíváncsi lettem. Mert ennyi után is azt éreztem, hogy az a Jakupcsek Gabriella fog visszaköszönni a lapokról, aki miatt szívesen néztem a Ridikült és a Magyarország, szeretlek!-et, ahogy  a korábbi műsorait is, amikor tudtam. Például tizenévesen kihagyhatatlan volt számomra a Multimilliomos.

 A könyv valójában gondolatok gyűjteménye. Gabi minden fejezetben egy-egy témáról osztja meg a véleményét, melyekhez a saját életéből vett epizódok kapcsolódnak. Ezek a gondolatfolyamok olykor kapcsolódnak egymáshoz, olykor az új fejezetben egy más téma kerül terítékre.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy na persze, majd Jakupcsek elkezdi itt osztani az észt és kiteregeti a szennyest, hogy  pénzt szerezzen és meglovagolja, hogy ő a Jakupcsek Gabriella, de a helyében én is így tennék, azokat itt és most megnyugtatom, hogy nem ezzel a céllal íródott a könyv, ahogyan az első fejezetben is leírja. A gondolatait, a véleményét szeretné megosztani, mesélni szeretne, és természetesen egyet nem érteni szabad, csak el lehet gondolkodni a mondandóján. És ezek a mondandók nagyon is aktuálisak és fontosak.

Igen, elmeséli azt az egy évvel ezelőtti napot, amikor közölték vele, hogy nincs szükség tovább a munkájára, és hogy ezt bizony mások is sokszor elmeséltették vele ezt követően is. Szóba kerül a gyereknevelés, hogy mennyi minden változott az óta, hogy a fiai voltak gyerekek és most a kislánya az, a generációs különbségek, a média mai állapota, az újrakezdés, a negyvenen túli gyerekvállalás, a takarékosság, a digitális korszak, hogy egy nőnek legyen tartása, az idei olimpia és hogy merjünk mások lenni.

És ez utóbbi volt az egyik kedvenc fejezetem. Mert tényleg olyan uniformizálódó világban élünk, ahol aki nem olyan, mint a többiek, azt rögtön kiszúrják, kiközösítik, furcsán néznek rá és még sorolhatnám.

 A testbe való befektetés sokkal-sokkal elfogadottabb, mint a szellemi. Az emberek többsége azzal küzd, hogy felfigyeljenek rá, miközben tökéletesen uniformizálódik. Pedig ha bemegyek valahová, és ott minden lány ugyanolyan, akkor nem fogok rájuk odafigyelni. Ezért kellene elmagyarázni a nőknek, hogy ne akarjanak ugyanolyanok lenni, mint a másik. Leginkább legyenek önmaguk. 

Miért érdemes elolvasni? Mert ahogy Gabi is írja, tanácsköztársaság vagyunk (ezt engedelmével használni is fogom). Mert ha mással valami történik, akkor mindig ott terem egy-két megmondó, aki kéretlenül rázúdítja a tanácsait. Mert olyan bölcsek vagyunk mi, magyarok, hogy más számára azonnal van tanácsunk, ítélkezünk fölötte, ha úgy alakul az élete ahogy, csak éppen saját magunkkal nem tudunk mit kezdeni, ha baj van. Természetesen tisztelet a kivételnek.

Bár természetesen szóba kerülnek a tévés munkái is, egy pillanatra sem éreztem azt, hogy mindezt úgy teszi, hogy közben veri a mellét, mert Én vagyok a Jakupcsek (ahogy  a bevezetőben is írtam, hogy a negatívkodóknak és az ítélkezőknek rögvest ez jutott eszükbe, amint hallottak a könyvről). És ha így lenne is, azért legyünk őszinték, megtehetné. Mert aki látta már egyszer-kétszer valamilyen tévéműsorban, beláthatja, hogy felkészült, odafigyelt a beszélgetőtársaira, soha nem éreztem azt, hogy teher lenne számára, hogy ott és akkor azzal a személlyel kell egy műsorban lennie. Persze ezért meg is fizették, ahogy ő is leírja.

Egy szó mint száz: érdemes elolvasni, és elindítani magunkban is  a saját gondolatfolyamunkat azokkal a dolgokkal kapcsolatban, melyek szóba kerülnek. Lehet, hogy nem minden téma érint közvetlenül minket, mégis jó, hogy van valaki, aki nyíltan vállalja a véleményét, nem tanácsköztársaság akar lenni, hanem felhívni a figyelmet arra, ami nap mint nap körülvesz. Mert valóban vannak megúszhatatlan kérdések, amelyekkel mindannyian szembesülünk előbb-utóbb.
Külön kiemelném a fejezetek elején szereplő idézeteket, melyek jól tükrözik, mire számíthatunk a következő oldalakon.

Nem egy gondolata elgondolkodtatott, nem egy gondolatával egyetértettem, és nem egy gondolata motoszkál még most is bennem, melyek elindították azt a folyamatot, hogy ennek a bejegyzésnek a megírása is megúszhatatlan legyen a számomra.

Örülök hogy, bíztam a megérzéseimben és elolvastam. Mert nekem is segít továbbmenni az utamon, és jó érzés, hogy másnak is hasonló az értékrendje, mint az enyém. Köszönöm, Gabi!

Vannak rendszerek, amelyek arra törekednek, nehogy valaki "kilógjon a sorból", mert az akár problémát is jelenthet. Általában az így működő rendszerek nem sikeresek, mert azokban nem jó élni, és nagyon remélem, hogy a világ nem erre halad. Az én "karból kiragyogó" magatartásom biztos, hogy rövid távon járt olykor hátrányokkal, hosszú távon azonban, még ha nem teljesen egyenes is a pályám, mégis izgalmasabb az átlagosnál, és inkább fölfelé halad, mint lefelé. Csak előfordulnak benne óriási csúszásmászások és időnként szakadékok, amikor egyszerűen elfogyott körülöttem a levegő. Ezt azonban visszanézve egyáltalán nem bánom, mert a hegyre felfelé vezető út hosszú és izgalmas. Igaz, a csúcson töltjük a legkevesebb időt, és utána óriási és hosszadalmas feladat a leereszkedés, de odalentről már megint csak fölfelé vezet az út. 

 A kivitelezésről: a könyv nagyon szép (nagyon tetszik a bordó szín és a könyvben található ugyanilyen színű szalagkönyvjelző), imádom a lapok illatát (igen, olvasás közben többször is olyan jó volt megszagolni). Az egyetlen negatívum csupán a sok elütés és olykor értelmetlen mondat volt. Kár, hogy a szerkesztő/tördelő nem figyelt jobban.


Jakupcsek Gabriella: Megúszhatatlan
Ahogy a gyerekeimnek elmesélem
301 oldal
Jaffa Kiadó, 2016
3490 Ft
Share:

2016. november 21., hétfő

Vers hétfőn

William Blake: Madárszerelem
Fordította: Babits Mihály

"Hol a házad, mondd, madár!
S este milyen tanya vár?
Milyen fészek, milyen lomb?
Óh, te rétek dísze, mondd!"

"Áll egy szép fa társtalan:
Ott busulok egymagam.
Hajnal issza könnyemet,
Este nem hoz örömet."

"Én meg téged kivánlak,
Kincse-hangja a nyárnak;
Nappal erdőn kószálok,
Éjszaka sirdogálok."

"Énérettem sirdogálsz?
Engem kivánsz? Engem vársz?
Bánatomnak vége hát!
Óh, szerelmes jóbarát!"

"Gyere, hí csöpp lugasom,
Zöld falomb közt, magoson.
Öröm szárnyán röpülünk,
Virág alatt megülünk."


Vers

Csak mert felfedeztem a piszkozatok közt.
Share:

2016. november 20., vasárnap

Offlányságom fontos könyvei

Ahogy Andinak ígértem, gyártok egy-két bejegyzést azokról a könyvekről, amiket az offline módra váltás után olvastam, és úgy gondolom, másokat is érdekelhet. Szerencse, hogy felírtam a címeket, így biztosan nem marad ki semmi.
Kezdjük is a 2016-ban olvasottakkal!

Az első rögtön meglepő lesz, ugyanis az egyik kedvencem a Kapd elő sorozat - Olasz operarajongóknak című kötete. Ebben a kötetben az operairodalom segítségével gyakorolhatjuk az olasz nyelvtant. Micsoda párosítás! De működik. (Azért megjegyzem, a (passato) remoto elsajátítása szerintem nem olyan egyszerű, ahogy a szerző gondolta.)

Michael Blümke: Kapd elő - Olasz - operarajongóknak 
180 oldal
Assimil Hungária Kft., 2005
2492 Ft


                                                            😊😊😊😊


Kertész Judit könyveivel kezdtem a spanyol nyelvvel való megismerkedést, és bár nem tökéletes sem a tankönyv, sem a munkafüzet (pl.: nincsenek benne a feladatok megoldásai, így az önellenőrzés a nullával egyenlő, ha nincs tanár a közelben), de az alapok elsajátításához egész jól használható önállóan is, köszönhetően a CD-nek. De a részletes nyelvtani magyarázatokat azért hiányoltam. 


Kertész Judit: Spanyol nyelvkönyv kezdőknek A2-B1+ mp3 CD-melléklettel
Lexika Kiadó, 2015
Tankönyv: 208 oldal, 2950 Ft
Munkafüzet: 230 oldal, 1950 Ft

😊😊😊😊

Nagyon tetszett Muriel Barberytől A sündisznó eleganciája is. Igen, ez is egy sikerkönyv, amit általában mindenki imád. Emlékszem, hogy utazás közben kezdtem el és nagyon jól jött az útra. Olyan igazi belefeledkezős olvasmány volt, ráadásul szó esett belőle könyvekről is, és teljesen együtt tudtam érezni a főszereplőkkel. 
A Geopen újra kiadta, bár nekem a régi borító jobban tetszik. 


Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Fordította: Tótfalusi Ágnes
366 oldal
Geopen Kiadó, 2014
3690 Ft

                                                                      😊😊😊😊😊

Érdekes, hogy Joanne Harristől az Urak és játékosok nem volt akkora élmény. Tudtam, hogy van benne egy csavar, de amikor olvastam, csak megvontam a vállam, hogy: "Ja, hogy ez a csavar." De azért tetszett a regény, a titokzatos St. Oswald, úgyhogy biztosan újraolvasom majd. 


Joanne Harris: Urak és játékosok
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
466 oldal
Ulpius-ház, 2006

                                                                    😊😊😊😊😊


A megjelenése után olvastam Almási Kittitől a Bátran élnit, ami nálam kiérdemelte az év legcukibb borítója címet. Természetesen nem emiatt vettem a kezembe. Azért szeretem Almási Kittit, mert érthetően, sok-sok a praxisából és a saját életéből vett példával segít az Olvasónak. Nem érzi azt, hogy gyenge lenne, mert megoszt valamit velünk, Olvasókkal. És igen, megtanultam azóta én is: És akkor mi van? 


Almási Kitti: Bátran élni 
Félelmeink és gátlásaink leküzdése
276 oldal
Kulcslyuk Kiadó, 2015
2940 Ft

                                                                     😊😊😊😊😊

Ha már pszichológia, akkor Kádár Annamária Mesepszichológiája is sorra került, és ezt is nagyon szerettem, És megnyugodtam, hogy bár gyerekként esténként újabb mesét követeltem, amit végül megkaptam, ez csak a javamra vált a későbbiekben. Gyakorló szülőknek erősen ajánlott, de egyébként is, Mindenkinek érdemes elolvasnia. 


Kádár Annamária: Mesepszichológia
Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban
376 oldal
Kulcslyuk Kiadó, 2013
3150 Ft

                                                          😊😊😊😊😊

Jaj, először teljesen megfeledkeztem a Bibliáról! Ezt rögtön pótolom is. Rögtön a megjelenés után beszereztem, mert - úgy gondolom - mindenki számára alapmű és nem árt olykor belelapozni. Igen, én is le szoktam venni a polcról, ha nem vagyok biztos valamiben. 



A Várólista-csökkentésből tavaly 2 könyvet nem sikerült elolvasni egyéb elfoglaltságok miatt. És akkor mi van? 

Folyt. köv. 
Share:

2016. október 21., péntek

Élet a blog után, avagy offline vagyok, mégis vagyok

Egyáltalán nem hiányzik a blogolás, bár olykor rápillantok néhány blogra, és ez a néhány alkalom adta meg a végső lökést, hogy ezt most megírjam.
Eredetileg az Antipost címet szántam neki, de inkább meggondoltam magam.
Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára és tisztelet most is a kivételnek.

Szóval, a könyves (és/vagy annak (is) kikiáltott) blogokat elnézve rájöttem, hogy nekem tényleg nem hiányzik ez az egész online firkálgatás. Miért? Mert azt figyeltem meg, hogy az egész átment egy hatalmas Facebookba meg egyéb hasonló oldalakba. Nem használom őket, de tudom, hogy léteznek, sőt a világon milliók mindennapjainak elengedhetetlen részei.

Azt figyeltem meg a könyves blogok világában is, hogy alapvető, hogy az ember megossza az olvasóival, hogy milyen kozmetikumokat használ, mit evett/ivott éppen, miközben az adott könyvet olvasta, merre járt mostanság.
Az ilyen típusú bejegyzésekkel sosem tudtam volna felvenni a versenyt, mert nem vagyok az a típus, aki miután megevett egy doboz krémtúrót, rögtön erős vágyat érezzen, hogy mindezt megossza az egész világgal. Pedig szoktam ilyen tevékenységet folytatni, újságot, könyvet, ruhát venni és a drogériákba is be szoktam térni, mégsem érzek olthatatlan vágyat, hogy lefényképezzem és itt mutogassam például azt a csomag zsebkendőt, amit legutóbb vettem. Pedig még illatos is.

Legyünk már őszinték! Miért olyan nagy szám, ha valaki vett egy csomag zsebkendőt, megevett egy krémtúrót, esetleg mindezt megspékelendő teát ivott egy cuki vagy nem cuki bögréből?
Arról nem is beszélve, hogy a napom jelentős részében nem azon jár az eszem, hogy amint hazaérek, a napom bármely momentumát is közhírré tegyem.

Azt is megállapítottam, hogy a blogbejegyzéseket elnézve szinte mindenki ugyanazokat a könyveket olvassa. Általában a legfrissebb könyvek közül kerülnek ki az olvasmányok. Ami nem is gond, de ez olyan, mintha más könyvek nem is nagyon léteznének. Pedig mennyi minden van még...

Úgyhogy továbbra is távol tartom magam az onlánykodástól. Mert a felsoroltakat inkább csak azokkal osztom meg, akikkel valóban fontosnak tartom. Vagy egyébként is meglátják, hogy éppen mit eszem vagy iszom vagy vettem, mert egy légtérben tartózkodunk, és olyankor ez okvetlenül megesik.
Mert olvasni, vásárolni, enni-inni és sok minden mást csinálni lehet offline is. Sőt!
Bár az is lehet, hogy valójában már nem is létezem, de akkor szeretném tudni, ki írja a nevemben naponta a jelenléti ívemet?!

A blog statisztikájában felfedeztem, hogy a bejegyzésem kikerült a Facebookra is. Gondolom, a Kedves Felhasználók ízekre szedtek, szétcincáltak, de már annyira hidegen hagy.



Frissítés 2017-ből: soha se mondd, hogy soha. Mert lehet olyan pillanat, hogy mégis hiányozni fog, érdemes lesz újra belevágni és fittyet hányni  arra, hogy mi a menő, és éppen ezért, csak a saját elvárásaimnak kell megfelelnem.
Share:

2016. március 14., hétfő

Vers hétfőn

Baranyi Ferenc: Valami mindig közbejön


Valami mindig közbejön: távolban tengő vén apádnak
sós parlaggá szikesedett magánya fehérlik utánad,
futnál hozzája bűntudattal, autóbuszon vagy gőzösön,
futnál hozzája szüntelen, de valami mindig közbejön.


Valami mindig közbejön: mosolyognál az elesettre
s nem lelné arcodon helyét a köznapok csip-csup keserve,
a csüggedőkre bíztatón, a lányokra ingerkedőn
mosolyognál szíved szerint, de valami mindig közbejön.


Valami mindig közbejön: lehetne felbujtó az álom
s nem csillapító szunnyadás koncul kapott, kényelmes ágyon,
álmodhatnál egy igazit vetetlen, parttalan mezőn,
álmodhatnál, mert volna mit, de valami mindig közbejön.


Valami mindig közbejön: forró igazra nyílna ajkad,
de mielőtt kimondanád, engedsz a langyos féligaznak,
hisz a gyereknek bunda kell, meg kiscipő is télidőn,
lehetnél hős, nemcsak derék, de valami mindig közbejön.


Valami mindig közbejön: létfontosságú semmiségek
miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet,
pedig adódna még idő kifogni az adott időn,
igen, adódna még idő, de valami mindig közbejön.


(1972)

Share:

2016. március 7., hétfő

Vers hétfőn

William Blake: A tavaszhoz
Fordította: Szabó Lőrinc

Óh harmatosfürtü, ég angyala,
A reggel tiszta ablakain át
Tekints nyugati szigetünkre, mely
Kórusban zengi jöttöd, óh Tavasz!

A hegyek beszélik s a figyelő
Völgyek hallják; vágyó szemünk a te
Tündöklő sátrad lesi: gyere már
S tedd tájainkra szentelt lábodat.

Jöjj Kelet dombjairól, s szeleink
Hadd csókolják illatos köntösöd;
Lehelleted hív; szórd gyöngyeidet
Földünkre, melyet szerelmed emészt.

Óh, ékesítsék drága ujjaid;
Verje keblét csókod zápora; tedd
Arany koronád bús fejére, hisz
Szerény kontyát teérted tűzte fel!



Vers 

Eredetileg minden hónapra egy költőtől válogattam volna verseket, de tudjuk, hogy a változatosság gyönyörködtet, úgyhogy mostantól még inkább e szerint kutakodom.
Azt azért elárulom, hogy március költője mégis csak William Blake lesz, mert ebben a hónapban három versével is találkozhatunk hétfőnként.
És ha már újjászületett a rovat, mostantól igyekszem némi információt is keresni az aktuális vers költőjéről, főleg, ha kevésbé ismert szerzőről van szó.

Mit érdemes tudni William Blake-ről? Nemcsak költő és író, de festő és teológus is volt. Sokunk számára ismerősen csengenek Az ártatlanság dalai (a mai vers is innen van) és A tapasztalás dalai című verseskötetei.
Ő az egyik szereplője Tracy Chevalier Ártatlanok című regényének, melynek a borítóján látható festmény is Blake alkotása. A regényt 2009-ben olvastam, de bevallom, nem igazán nyerte el a tetszésemet. Mindenesetre ez ne rettentsen el senkit az elolvasásától.
Aki pedig még többet szeretne tudni Blake-ről:
Wikipedia
The William Blake Archive (angol nyelvű)


(Repkuty érdeklődött, hogy lesz-e könyves iromány? Egyelőre biztosan nem (és valószínűleg később sem), mivel az erre fordított másfél-két órát továbbra is inkább más elfoglaltságokra használom. Csak különleges esetekben lazsálok. Hiába, ha értelmes, szórakoztató és még hasznos dolgokkal töltöm ki azt a bizonyos űrt, az függőséghez vezet.
Egyébként is jelentősen csökkent az olvasási sebességem, de ezt egyáltalán nem bánom. Pontosabban más típusú olvasmányok is helyet kaptak. De továbbra sem olvasok menő/divatos/felkapott könyveket. Plusz nézzük a blog olvasóira gyakorolt pozitív hatását is:

  • véletlenül sem keltek senkiben bűntudatot/rossz érzést, hogy nem olvas olyan sebességgel, mint én 

és

  • nem érez késztetést azonnali könyvvásárlásra, főleg, ha másra kell(ene) a pénz. 
Egyébként is megfigyeltem - és nem bántásból vagy negatívkodásként említem - , hogy amikor írtam erről vagy arról a könyvről és egy-két olvasó jelezte, hogy: "Hű, ezt biztos, elolvasom (mert meg is van)", abból csak nagyon ritkán lett tényleges olvasás. De ugyanezt figyeltem meg saját magamnál is. Bármennyire is felcsigázott valaki, öntudatlanul is mást választottam következő és az utáni meg az utáni olvasmányként.
A töltelékbejegyzések gyártásával pedig végleg felhagytam. Nem vágyom sem 15 percnyi, sem 15 másodpercnyi hírnévre.)
Share:

2016. március 2., szerda

A magyar történelem rejtélyei + Szabó Magda művei új köntösben

A Kossuth Kiadó újabb sorozattal rukkol elő A magyar történelem rejtélyei címmel, melynek első kötete A Szent Korona a mai napon jelenik meg 795 Ft-os bevezető áron. A 2. kötettől 1490 Ft-os árral kell számolnunk, ám előrendelve akár 20-27% kedvezményt is kaphatunk attól függően, mely webáruházban tesszük.


Új sorozatunk olyan titkokra, talányokra derít fényt, melyek régóta foglalkoztatják a történészeket és a közvéleményt.
• 20 kötet
• 960 oldal (48 oldal/kötet)
• 1500 színes kép, illusztráció
• Neves szakértők

Tényleg igazságos volt Mátyás király? Mi a valóságalapja az Erzsébet királyné és Andrássy Gyula körüli pletykáknak? Hogyan próbálta befolyásolni az európai történelmet Rákóczi Ferenc? Valóban koncepciós per áldozata lett Báthory Erzsébet? Milyen rejtélyek merülnek fel Mohács körül? Miért kellett romba dőlnie az ostromlott Budapestnek, és hogyan menekült meg a pesti gettó?
A fentiekre és még sok egyéb izgalmas történelmi talányra derít fényt új sorozatunk. Közérthetően, olvasmányosan válaszolja meg azokat a kérdéseket, amelyek évtizedek, évszázadok óta foglalkoztatják a történészeket éppúgy, mint a közvéleményt. A gazdagon illusztrált köteteket az adott téma neves kutatói, szakértői írták. 

1. A Szent Korona - március 2.

 2. Sisi-legendák - március 17.

3. Ki bombázta Kassát? - március 30.

4. Petőfi halála - április 13.

5. Mikor volt a honfoglalás? - április 27.

6. Az Árpád-házi királysírok - május 11.

7. A nagyszentmiklósi kincs - május 25.

8. A Zichy-gyémántok - június 8.

9. Báthory Erzsébet – bűnös vagy áldozat? - június 22.

10. Mátyás, a reneszánsz király - július 6.

11. Az ostromlott Budapest két titka - július 20.

12. Az Árpád-ház kihalása - augusztus 3.

13. A bujdosó Rákóczi - augusztus 17.

14. Károlyi, a vörös gróf - augusztus 31.

15. Wallenberg eltűnése - szeptember 14.

16. A száműzött Rákosi - szeptember 28.

17. A mohácsi vész - október 12.

18. Kufstein, a megtorlások jelképe - október 26.

19. Széchenyi Döblingben - november 9.

20. Trianon - november 23.

 Forrás

 

 Nemrég kicsit meglepett, hogy Szabó Magda az Európa Kiadónál megjelent műveit a Jaffa Kiadós akcióban fedeztem fel, majd az előrendelések közt felbukkant az írónő öt regénye új köntösben. A megújulás apropója a kiadóváltás mellett Szabó Magda 100. születésnapja, amit jövőre ünnepel az irodalmi világ. 

A lényeg, hogy az öt kötet immáron megjelent és 3490 Ft-ért (persze bolttól függően olcsóbban is) hozzájuk juthatunk. 

 

 

Nekem tetszenek az új borítók és remélem, hamarosan az írónő további művei is újra napvilágot látnak.
Decemberben a Móra Kiadónál újra megjelent a Születésnap és az Álarcosbál, most pedig az írónő két gyerekkönyve is. 
A Freskó és A pillanat egyelőre várólistás, de a másik három regényt már olvastam, és Az ajtót bár nem szerettem, az Ókutat imádtam, míg a Pilátus jól falhoz vágott.
Share:

2016. február 29., hétfő

Vers hétfőn

Marcos Ana: És az élet?
Fordította: Simor András

Mondd el, milyen egy fa ága.
Mondd el, mit dalol a folyó,
mikor madár száll habjára.

Szólj a tengerről. Beszéld el,
milyen a mezőn a pára.
Üzenj csillagokkal. Széllel.

Mutass olyan láthatárra,
melynek - akár egy kunyhónak -
nincs kulcsa és nincsen zárja.

Mondd el, milyen is a csókja
egy asszonynak. Már hiába
idézem ízét e szónak.

Permetében a holdfénynek
szerelemtől fellobogva
illatoznak még az éjek?

Vagy ez a sírverem öl meg,
a kripta homályos fénye,
a kőlap, dala a kőnek?

22 év... Már a tárgyak
színűket vesztik örökre,
illatuk sincs... Tétovázva

írom ide: „mező", „tenger"...
„Erdő" - mondom, és egy fának
körvonala sem dereng fel.

Arról szólok, mit szívemből
az évek lassan kiölnek.

(Nem folytathatom; közelről
hallatszik lépte az őrnek.)


Vers
A költőről a Wikipedián. Figyelem, spanyol nyelvű, ahogyan a blogja is.
Amit esetleg magyarul érdemes tudni róla: eredeti neve: Fernando Macarro Castillo. Írói nevét  szülei neveinek felhasználásával alkotta meg. 1920-ban született Spanyolországban és a Franco-diktatúra idején 23 évet töltött börtönben. Utóbbi azt hiszem, megmagyarázza a vers születését is, bár azt nem tudom, mikor írta. De az biztos, hogy az Amnesty Internationalnek köszönhetően 1962-ben szabadult.

A rovat visszatért. Mert azt látom, hogy szerencsére még vannak, akik keresik és szeretik a verseket.  
Share: