2015. június 30., kedd

"(...) nincs gonoszabb teremtés a bezárt nőknél"


   Régóta kíváncsi voltam Diderot leghíresebb regényére, és most végre eljött a pillanat, hogy megismerkedjek vele. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a vallás - szerintem - mindenkinek a magánügye, amit nem ajánlatos másra ráerőltetni, hanem illik tiszteletben tartani, hogy a másik miben hisz, vagy nem hisz.


   A regény Suzanne nővér levele Croismare márkihoz, akinek befolyását kéri sorsa érdekében.

   A fiatal lány ugyanis harmadik lánya egy ügyvédnek, akire a nővérei féltékenyek, mert Suzanne szép. Miután nővérei jól mentek férjhez és élik az életüket, a szülők úgy döntenek, legkisebb lányuknak a legjobb helye egy zárdában lesz. Csakhogy Suzanne nem akar apáca lenni, nem akarja egész életét bezárva tölteni, ő élni akar. Úgy, mint mások.

    És itt kezdődnek a gondok. A lánynak szép hangja van és a zenéhez is ért, a zárdabeli kötelességeinek mindenkinél jobban eleget tesz, ám amikor az ünnepélyes fogadalomtételre kerül a sor, ő nemet mond. Senki sem érti a lányt, nyilván a Sátán keze van a dologban.
Suzanne ezután tud meg egy titkot, amit az anyja régóta magában hordoz, de amire bármikor fény derülhet, és emiatt kell a lánynak egy zárda falai között leélnie az életét.

  Suzanne ezért egy másik zárdába kerül, ahol nem várt módon bánnak vele. Mindennaposak a megaláztatások, ezért a leány külső segítséghez fordul.

Nem vagyok gyáva, de senki nem bírhatja sokáig az elhagyatottságot, a magányt és az üldözést. A dolgok odáig fajultak, hogy szórakozásnak tekintették kínzásomat: ötven összebeszélt személy szórakozása volt ez. Lehetetlen minden apró részletét elmondani ezeknek a gonoszságoknak; nem hagytak aludni, virrasztani, imádkozni. Egyik nap ellopták ruháim egy részét, máskor kulcsaimat vagy breviáriumomat, ajtóm zárát elrontották, és vagy megakadályozták, hogy jót tegyek, vagy visszájára fordították, amit jól végeztem. Rám fogtak mindenféle beszédeket és tetteket, mindenért felelőssé tettek, és életem valódi vagy színlelt hibák és büntetések sorozata volt.

   De minden hiába, ha az újabb helyen is egy olyan élet fogadja, ami számára különös...

   Már az első oldalakon éreztem, hogy ez egy igencsak érdekes olvasmány lesz és kíváncsi lettem, mi történt és mi történik Suzanne-nel. Milyen volt az élet egy XVIII. századi zárdában? Mit csinálhattak egész nap azonkívül, hogy naponta többször imádkoztak? Megértem, hogy Suzanne nem érzett elhivatottságot hozzá, hiszen gondoljunk csak bele, hogy ezek a nők akkoriban teljesen be voltak zárva a kolostor falai közé, legfeljebb csak az udvarra mehettek ki. Ne csodálkozzunk rajta, hogy többen is eszüket vesztették. Ráadásul ebben a teljesen zárt világban azt tehettek meg a másikkal, amit akartak: kedvükre kínozhatták vagy szexuálisan zaklathatták társukat/társaikat, hiszen a nap huszonnégy órájában össze voltak zárva. Bizonyos időközönként megérkezett egy gyóntató pap, de mással nem nagyon érintkeztek a külvilágból.

   Irigylésre méltó Suzanne lelki ereje, hogy mindazt el tudta viselni, amin keresztülment. Bár - mai szemmel - nagyon naiv ez a lány. Persze, akkoriban tényleg ennyire tudatlanok és naivak voltak a lányok, mint ő. Akarata ellenére döntöttek helyette és zárták be örökre. De ő nem akart ottmaradni élete végéig. Ez - gondolom - nem volt mindennapos esemény, vagy csak nem maradtak feljegyzések hasonlóakról.
Természetesen ez, vagy hasonló esetek bármilyen más zárt közösségben is megtörténhettek és megtörténnek akár napjainkban is, hiszen mindannyiunkat megváltoztat a bezártság, ha nem dönthetünk a saját sorsunkról, ha akaratunk ellenére kényszerítenek valamire.

   Diderot bár az egyház falai közé helyezte a történetet, de a regény tanulságai mai napig is érvényesek. Nem szabad egy ember szabadságát korlátozni, hagyni kell, hogy ő döntsön az életéről és ne mások helyette.

   Erről az idézetről pedig eszembe jutott a Borgiák első része, amikor Cesare megkérdezi az apjától, hogy: "- Akkor szegénységi fogadalmat is teszünk?" - Mire az apja: - "Isten ments!"

Szegénységi fogadalmat tenni annyi, mint tolvajlást vagy lustaságot fogadni, a szüzességi fogadalom annyi, mint megígérni Istennek, hogy állandóan vétkezünk legbölcsebb és legfontosabb törvénye ellen, engedelmességet fogadni annyi, mint lemondani az ember elidegeníthetetlen jogáról, a szabadságról. Ha megtartják e fogadalmakat bűnöznek, ha nem, esküszegők. A kolostori életre csak fanatikusok vagy képmutatók valók.

   A regényből kétszer is készült film: 1966-ban és 2013-ban. Utóbbit megnéztem, és bár az egyik szálat másként alakították - de akár így is történhetett volna -, jól visszaadta Suzanne vallomását.



Denis Diderot: Az apáca
Eredeti cím: La Religieuse
Fordította: Bartócz Ilona
111 oldal - nagyon apró betűs
Interpopulart, 1995
A regény a MEK-ban (érdekes, hogy itt Máthé Klára szerepel fordítóként, és a szöveg pedig szóról szóra megegyezik a Bartócz Ilonáéval)
Share:

2015. június 29., hétfő

Vers hétfőn

Arany János: A fülemile

Hajdanában, amikor még
Így beszélt a magyar ember:
Ha per, úgymond, hadd legyen per!
(Ami nem volt épen oly rég) -
Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,
S Péter, annak tőszomszédja;
Rólok szól e rövid példa.

Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart;
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.

Ha a Pál kéménye füstöl,
Péter attól mindjár' tüszköl;
Ellenben a Péter tyukja
Ha kapargál
A szegény Pál
Háza falát majd kirugja;
Ebből aztán lesz hadd-el-hadd,
Mely a kert alá is elhat!
Ez sem enged, az se hagyja,
S a két ház kicsínye, nagyja
Összehorgolnak keményen,
Mint kutyájok a sövényen
Innen és túl összeugat
S eszi mérgében a lyukat.

De, hogy a dologra térjek,
Emberemlékezet óta
Állott egy magas diófa,
Díszeűl a Pál kertjének.
A szomszédba nyult egy ága,
Melyet Péter, minthogy róla
A dió is odahulla,
Bölcsen eltűrt, le nem vága.
Történt pedig egy vasárnap,
Hogy a fentírt fülemile
Ép' a közös galyra üle,
Azt szemelvén ki oltárnak,
Honnan Istent jókor reggel
Magasztalja szép énekkel:
Megköszönve a napot,
Melyre, im, felvirradott.
A sugárt és harmatot,
A szellőt és illatot;
A fát, melynek lombja zöld,
A fészket, hol párja költ,
Az örömet, mely teli
Szivecskéjét elteli;
Szóval, ami benne él
S mit körében lát, szemlél,
Azt a pompát, fényt és szint,
Mely dicsőség
- Semmi kétség -
Ő érte
Jött létre
Csupán ő érette mind!
Elannyira, hogy Pál gazda,
Ki gyönyörrel ott hallgatta,
Így kiáltott örömében:
"Istenem, uram
Beh szépen
Fütyöl ez az én madaram!"

 "Kendé bizony az árnyéka!
Mert olyat mondok, hogy még a..."
Hangzik átal a sövényen
Egy goromba szó keményen.
"Hát kié - pattogja Pál -
Mikor az én fámra száll?"
"De az én portámon zengett:
Hogy illetné a fütty kendet!"
Pál nem hagyja: őtet uccse!
Péter ordít: ő meg úgyse!
Többrül többre, szórul szóra,
Majd szitokra, majd karóra,
Majd mogorván
Átugorván
Ölre mennek, hajba kapnak;
Örömére a szent napnak
Egymást ugyan vérbe-fagyba, -
Hanem a just mégsem hagyva.

Pál azonban bosszut forral,
És ahogy van, véres orral
Megy panaszra, bírót búsit,
S melyet a vérszenny tanúsit
A bántalmat előadja.
Jogát, úgymond, ő nem hagyja.
Inkább fölmegy a királyig
Térden csúszva: de a füttyöt,
Mely az ős diófárul jött,
Nem engedi, nem! halálig.
Nyomatékul egy tallért dob
Az igazság mérlegébe,
Mit a bíró csúsztat a jobb
Oldalon levő zsebébe.

Pétert sem hagyá pihenni
A nagy ártatlan igazság:
Nem rest a biróhoz menni
Hogy panaszát meghallgassák.
Így s úgy történt, - elbeszéli,
Övé a fütty, ő azt véli:
Nincs vármegye,
Ki elvegye,
Nincsen törvény, nem lehet per.
Hisz azt látja Isten, ember! -
De, hogy a beszédet össze
Annál jobb rendben illessze,
Az ütlegből sokat elvesz
És a joghoz egy tallért tesz,
Mely is a birói zsebben
Bal felől, a szív iránt,
Meghuzódik a legszebben.

Felderüle a kivánt
Nap, mely a vitát eldöntse,
Hogy a fülemile-pörben
Kinek szolgál a szerencse.
Ámde a birót most cserben
Hagyja minden tudománya,
És ámbátor
Két prókátor
Minden könyvét összehányja,
S minden írást széjjeltúr is:
Ilyen ügyről,
Madárfüttyről,
Mit sem tud a corpus juris;
Mignem a biró, haraggal
Ráütvén a két zsebére
S rámutatván a két félre,
Törvényt monda e szavakkal
A szegény fülemilére:
Hallja kendtek!
Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek.

*
Milyen szép dolog, hogy már ma
Nem történik ilyes lárma,
Össze a szomszéd se zördül,
A rokonság
Csupa jóság,
Magyar ember fél a pörtül...
Nincsen osztály, nincs egyesség
Hogy szépszóval meg ne essék,
A testvérek
Összeférnek,
Felebarát
Mind jó barát:
Semmiségért megpörölni,
Vagy megenni, vagy megölni
Egymást korántsem akarja:
De hol is akadna ügyvéd
Ki a fülemile füttyét
Mai napság felvállalja!?

(1854)





Vers
Share:

2015. június 26., péntek

Othello


   Az egyik nagy hiányosságomat sikerült végre pótolnom, hogy elolvastam Shakespeare egyik legismertebb tragédiáját, főleg hogy mostanában többször is "találkoztam vele" egy-egy filmben, illetve könyvben.

    Velencében járunk, amit éppen a török fenyeget, és a város vezetése Othellót, a nemes mórt bízta meg seregei vezetésével. Csakhogy nem mindenki nézi jó szemmel ezt: Jago, a mór zászlósa bosszút forral, amiért Othello Cassiót, és nem őt nevezte ki hadnagyává. Ehhez kapóra jön, hogy Othello megbabonázta Desdemonát, akire szemet vetett Rodrigo is, így őt is bevonja a cselszövésbe, melynek Cassio is áldozatául esik.

JAGO (...)
           Bolondbul így csinálok pénzeserszényt.
           Gyalázat volna kitanult eszemre,
           Ha úgy lopnám időmet egy gyügével,
           Hogy mulatságom, s hasznom meg ne leljem.
           A mórt utálom. Hírlik széltiben,
           Hogy ágyamban latorkodott. Ki tudja?...
           Akár igen, akár nem, énnekem
           Készpénz minden gyanú. Ő kedvel engem:
           Annál könnyebb lesz célt érnem vele.
           Szép Cassio, helyedbe ülök, én még!
           De egy csapásra két legyet hadd üssek!
           Hogy is? Lássuk csak! Othellónak egyszer
           Majd megsugom, hogy ez a Cassio
           Meg Desdemona már túl jó barátok.
           Jó termetű, mézes szavú legény: 
           Mindjárt gyanús lesz, mint asszonypecér.
           S a mór olyan hiszékenylelkű,jámbor:
           Hitelt ad még a hitetlennek is.
           Orránál fogva úgy fogom vezetni,
           Mint egy csacsit!
           Megvan! Igen! Megfogant az ötlet!
           Éj s pokol, szűld meg ezt a szörnyszülöttet.


    Dióhéjban ennyi a történet, de csak látszólag tűnik ennyire egyszerűnek.  Jagót nem véletlenül tartják a drámairodalom legnagyobb cselszövőjének, mert hízelgésével bárkit maga mellé tud állítani, és Othellóban egy pillanatra sem ébred kétely zászlósa szavai kapcsán. És Jago igen nagy örömét leli abban, hogy egyszerre ennyi ember táncol úgy, ahogyan ő fütyül.

    A gyönyörű és ártatlan Desdemona hiába küzd, a zöld szemű szörny már befészkelte magát férje szívébe, aki a fájdalomtól, a csalódottságtól és a haragtól már nem látja és nem hallja őt, csak Jago szavai visszhangoznak a fülében.

   Visszatérve Jagóra, hiszen ő az, aki mozgatja a szálakat: Shakespeare egy nem mindennapi intrikust alkotott meg benne, aki a saját feleségét is gátlástalanul felhasználja, hogy elérje a célját. Ezek után pedig már nem okoznak meglepetést a mesterkedései.

   Shakespeare tragédiájának ötletét egy itáliai mese adta, és érdekesség, hogy Othello azért lett fekete, hogy a nagy drámaíró ezzel is leküzdje az emberek előítéleteit a feketékkel szemben.

    Bár a dráma több mint 400 éves, mégis máig sem vesztett aktualitásából, hiszen a színházak repertoárján ma is megtalálható, de nem feledkezhetem meg Verdi operájáról sem, illetve a számos filmfeldolgozásról sem.

    A végkifejlet mindenki számára ismert, ennek ellenére érdemes megismerni az odáig vezető utat, mert Shakespeare most is nagyot alkotott. (A jellemek boncolgatása megérdemelne még néhány szót, de akkor ki olvasná el a drámát?)

 JAGO Nincs erőd? Fittyfenét? Rajtunk áll, hogy mi lesz belőlünk! Testünk-lelkünk a kert, akaratunk a kertész. Vethetünk belé csalánt, vagy ültethetünk salátát; plántálhatunk belé izsópot, s kigyomlálhatjuk a kakukkfüvet; bevethetjük egyfélével, tarkázhatjuk sokfélével, parlagon hagyhatjuk lustaságból; megművelhetjük szorgalommal - mind ennek ura és mestere: az akarat.


William Shakespeare: Othello
Eredeti cím: Othello
Fordította: Mészöly Dezső
In: Shakespeare: Öt dráma 2.
259-366. o.
Európa Kiadó, 1999
A dráma  a MEK-ban Szász Károly fordításában
Share:

2015. június 24., szerda

Beatrix Potter élete


    A megjelenésekor figyeltem fel erre a könyvre, mert bevallom, az én gyerekkoromból teljesen kimaradtak Beatrix Potter meséi. Miután megérkezett a könyv, el is olvastam és nagyon tetszett, később pedig a filmet is sikerült megnéznem. Mivel mostanában úgyis előnyt élveznek nálam az életrajzi regények, így ismét elővettem. 

    Valószínűleg nem tévedek, ha azt mondom, hogy az elmúlt több, mint száz évben gyerekek százezrei (talán még milliói is) nőttek fel Beatrix Potter meséin. De ki volt a megalkotójuk? Ezt a kérdést tette fel magának Richard Maltby Jr. is, amikor egy nyaralás alkalmával a szállodájukban felfedezte az írónő könyveit, melyekben néhány szót talált az életéről is, és egy bizonyos momentuma felcsigázta.

    Beatrix Potter és az öccse vagyonos angol családba születtek, apjuk ügyvéd volt, anyjuk számára pedig a legfontosabb mindig is az volt, hogy a társaságban jó színben tűnjenek fel, hogy mások csak jót gondoljanak róluk. Főleg az után, hogy hiába hívták sorra a vagyonos és nőtlen fiatalemberek családjait vendégségbe, Beatrix lányuknak egyik sem nyerte el a tetszését.

Az igazi Beatrix Potter
   Azért ne gondoljuk azt, hogy Beatrix egy besavanyodott vénlány volt, aki naphosszat semmit sem csinál, legfeljebb pletykál és kötöget. Gyerekkora óta szeretett és tudott is rajzolni és festeni, így akkoriban az állatait és az őt körülvevő világot rajzolta le, amelyekhez történeteket talált ki.

   Amikor pedig az egyik korábbi nevelőnője kisfia beteg lett, Beatrix megírta a Nyúl Péter kalandjait, amit elküldött a kis betegnek, aki nagyon hálás volt érte. A Nyúl Péter kalandjait néhány másik mese is követte, és így született meg az ötlet, hogy előbbit magánkiadásban megjelentesse, hogy bármikor odaadhassa az ismerőseinek.

   Ekkor jutott eszébe a helyi kanonoknak, ha már ilyen sikert arattak a mesék, miért nem adatja ki őket Beatrix egy kiadónál is? A kanonok szerencsére ebben is segédkezett, így került az akkor 36 éves Beatrix az F. Warne és Társa Kiadóhoz. A két testvér nem sok sikert jósolt a vállalkozásnak, így egyszerűen öccsükre, Normanre sózták Beatrixet és a mesekönyvét, aki nagy elánnal vetette magát a feladatba.

   Így kezdődött a máig is töretlen sikertörténet. És Beatrix nemcsak a sikert ismerte meg, hanem új, számára ismeretlen érzéseket is.

Az életnek megvan az a szokása, hogy ha az ember odafigyel rá, vezérli az útján. Oda kell mennünk, ahova vezet, ha tetszik, ha nem.

   Másodjára talán még jobban szerettem ezt a könyvet, mint amikor nyolc éve olvastam. Nem tartottam csodabogárnak Beatrixet és nagyon tetszett, hogy ennyire erős, önálló akarattal bíró személyiség volt, aki fütyült a társadalom elvárásaira. Millie-ben (Norman nővére) tökéletes barátnőre talált, és jókat nevettem, amikor Beatrix gardedámjának túljártak az eszén.
   Talán még ma is vannak, akik bolondnak tartanak valakit, mert beszél a rajzaihoz. De miért lenne bolond? Egyszerűen csak van fantáziája.

   Ez egy igazi lélekemelő és önbizalom-erősítő olvasmány egy nőről, aki szembe mert szállni az elvárásokkal és elindult valami más felé.
    Aki látta a filmet, annak is érdemes elolvasnia és fordítva is. Szomorú, hogy a könyv már beszerezhetetlen. Az pedig különösen érthetetlen számomra, hogy miért Renée Zellweger mosolyog a borítón? Az rendben van, hogy a regény a film könyvváltozata, amit szintén Richard Maltby Jr. jegyez (és mindkettőt el kell adni, ugye), de így a háttérbe szorul az igazi Beatrix Potter, akire azért annyira nem hasonlít Miss Zellweger.

   Az viszont biztosan nem véletlen, hogy Beatrix Potter meséi világhírűek lettek, és a mai gyerekek is ugyanúgy szeretik őket. Tavaly nekem is sikerült beszereznem két könyvét: az egyik a Nyúl Péter és nagyon bájosak a rajzai.
Nemrég láttam a gyerekcsatornán, hogy már a számítógépes változata megy a mesének, és nagyon nem tetszett. Valamiért mások a számítógépes grafikák, mint a hagyományos, kézzel rajzoltak. Valahogy utóbbiak - szerintem - személyesebbek. Még szerencse, hogy Miss Potter mesekönyveiben az eredeti illusztrációkat használják a mai napig is.

  

Richard Maltby Jr.: Beatrix Potter élete - A világhírű Nyúl Péter és barátai alkotója
Eredeti cím: Miss Potter
Fordította: Szieberth Ádám
234 oldal + a közepén képmelléklet a film jeleneteiből
General Press Kiadó, 2007
2200 Ft
Share:

2015. június 22., hétfő

Vers hétfőn

 Somlyó György: Az arcod

Az arcod tó. S olykor mint vércse húz át
fölötte vijjogón a gond.
S tükrén az oldhatatlan szomorúság
sikamlós olaja borong.

Vizére, mint lehajló parti fűzek,
borul lombos, sötét hajad.
Iszamós emlékid hínárba fűzted
s most ott kúsznak a víz alatt.

A távolból derengve imbolyognak,
mint hegyek ködlő ormai,
múlt rettegésnek, szégyennek s iszonynak
feltornyosúló árnyai.

Majd csillanó mosoly bukkan ki szádra,
mint felbukó fényes halak.
De félve visszahull mindjárt s utána
csak hullám és zavar marad.

Szél zúg. Mi minden kavarog e szélben,
mely sóhajaidból fakad!
Most kél a hold és ver föléd az éjben
vágyakból ragyogó hidat.

Súlyos ködként fed a bizonytalanság,
nem törik át fénylő szavak.
Az ifjú, megrázó boldogtalanság
csodálatos tájképe vagy.


1913. június 22-én született Weöres Sándor.

Weöres Sándor: Önarckép

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját - völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm - csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg - épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?



Versek:
Somlyó György
Weöres Sándor


Bár a héten még nem fog feltűnni, de ezennel határozatlan időre takarékra állítom magam a blogolást illetően, mert szeretnék többet foglalkozzam a nyelveimmel. A versek maradnak, a többit pedig meglátjuk. Akit nagyon érdekel, éppen Sophia Loren könyvét olvasom, és tervezek egy-két újraolvasást is a nyárra.
Úgyhogy szép nyarat és jó olvasást kívánok Mindenkinek.
Share:

2015. június 19., péntek

Holdfény szonáta


    Sosem titkoltam, hogy nagyon válogatós olvasó vagyok, de valamiért Mörk Leonóra nemrég megjelent könyve elkezdett érdekelni, mivel akkoriban hallottam egy beszélgetést vele, akit leginkább az Elle-ből ismerhetünk újságíróként.

    Két főszereplőnk, az orvos, Bodrogi Eszter és az osztrák zongoraművész, Alexander Thiemann. Már itt feltehetjük a kérdést, hogy mi köze ennek a két teljesen különböző embernek egymáshoz?

   Nos, Eszter tinédzserként hallotta először játszani az akkor még pályája kezdetén álló Thiemannt, amikor az édesapja behívta, hogy hallgassa meg az ő előadásában Beethoven Holdfény szonátáját. Eszter a CD borítóján meglátja a művész fényképét és azonnal beleszeret. Igen, ez elég furcsán hangzik, de tizenévesen sok lány van, volt és lesz is valakinek a rajongója. Míg Eszter osztálytársai a Take Thatért voltak oda, ő egy zongoraművészért. Azt azért rögtön tudta, hogy rajongása tárgya elérhetetlen, ezért nem ringatta magát hamis illúziókba.

    Thiemann időközben világsztár lett, annak minden áldásával és átkával. Mostanában éppen az árnyoldalát tapasztalja meg, amikor - számára is érthetetlen módon - az interneten egy lejárató kampány indult ellene, ami derékba törheti a karrierjét. És most jön a fordulat: hogy tisztázhassa magát, csak Eszter tud neki segíteni.

   Bevallom, az első fejezetekben volt egy olyan érzésem, mintha a Szex és New Yorkot olvasnám, de aztán el is múlt - szerencsére. A későbbiekben már kifejezetten kezdett érdekelni, hogy mi fog ebből kisülni, és amikor a II. világháborús fejezetekhez értem, már nem tudtam letenni.

  A továbbiakban már akadt egy-két - számomra - túlságosan romantikus fejezet, és ha valaki az elején odafigyelt, már megsejthetett ezt-azt. Szándékosan nem árulom el, mivel kapcsolatban, mert nem akarom elmesélni az egész cselekményt.

  Leszámítva néhány furcsa kifejezést - Csilla szeme tágra nyílt, olyan képet vágott, mint aki most szúrta magát szájpadláson a szívószállal, amivel a vanilla lattéját igyekezett éppen magába transzportálni. -, eltekintve a márkafelsorolásoktól (kinek milyen autója és telefonja van, milyen üzletben vásárol, milyen márkájú cipő volt rajta stb.), nem is sikerült rosszul a könyv. A szokatlan narrációját is gyorsan megszoktam, mert először Eszter a narrátorunk, majd átvált E/3. személyűre, és így tovább.
   Bár azért csendben megjegyzem, hogy Garibaldék vörös ingben jártak, és tudtommal az olasz fasiszták viseltek fekete inget. Lehet, csak számomra szokatlan és zavaró, de mindig az volt a természetes, hogy a világháborúk, az uralkodók és a pápák sorszámait római számmal írjam, és ne arabbal.

   Mindenképpen pozitívum, hogy Eszter egyáltalán nem hasonlít a romantikus regények üresfejű hősnőire, akiknek az érdeklődési körét a divat, a kenceficék és a pasik alkotják, hanem egy értelmes, intelligens és művelt nő, aki valóban szereti és ismeri a klasszikus zenét, és az irodalom sem a limonádé könyvekkel egyenlő számára. Végre egy könyv, ahol a szereplők nem sznobságból vagy csak azért hoznak szóba zene- és irodalmi műveket, mert valahol hallottak róluk, és milyen menő egy-egy névvel és/vagy címmel villogni, hanem mert számukra ez természetes.

   Nagyon érdekes volt olvasni a sztárok iránti rajongásról, amelynek mértékéről a célszemélyek - legtöbbször - nincsenek is tudatában. Mert - ahogy a bejegyzés elején is írtam -, mindenki rajong tizenévesen valaki(k)ért, amit később kinő vagy csak az illető(k) iránti tiszteletté szelídül, de nagyon sokan vannak, akiket felnőttként is annyira magával ragad az imádat, hogy leginkább betegesnek mondható érzéseket csal belőlük elő. Azért ez elég ijesztő lehet egy közismert ember számára, nem?

  Mörk Leonóra regényére nyugodtan ráaggathatom a strandolós könyv címkét, ám a tartalmasabb fajtából, mivel én is megismertem egy számomra eddig ismeretlen festő, Hans von Aachen nevét. A romantikus és kalandos szál mellett felbukkan Thomas Mann, Szerb Antal, Goethe, Rilke és Georg Trakl neve is, illetve szó esik Mozart (bevallom, egy picit büszke voltam magamra, amikor a Così fan tuttéból szóba került a Soave sia il vento, amit ismerek), Wagner, Scarlatti és Beethoven műveiről is, és ha valaki a felsoroltak közül bármelyik után elkezd érdeklődni, már megérte elolvasnia. A hasonló könyveket elnézve, nem is rossz, és - ahogyan mások is megjegyezték -, végre valaki, aki a német és az osztrák kultúrát preferálja. Mondom én, aki olasz- és spanyolrajongó vagyok.

Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy nagyon tetszik a könyv elején szereplő idézet:
Odakint felhőkkel játszik a szél,
Ők is, mint mi, jönnek valahonnan.
(Georg Trakl)


A címben szereplő Holdfény szonáta 3. tétele Valentina Lisitsa előadásában:




Mörk Leonóra: Holdfény szonáta
216 oldal
Jaffa Kiadó, 2015
2940 Ft
Share:

2015. június 18., csütörtök

Coco Chanel és a nyelvtanulás

Ha már a múlt héten összeszedtem/szedtünk néhány linket és egyebet, amelyek segíthetik a nyelvtanulást, ezen a héten pedig már Mademoiselle Chanel is elmesélte az életét, akkor hozzuk össze a kettőt.
Véletlenül bukkantam Szalai Gabriella honlapjára, amikor az interneten keresgéltem, és megjelent egy cikk, amiben Gabi Coco Chanel tanácsait ülteti át az angol tanuláshoz kapcsolva. Ezek a mondások pedig nemcsak az angolul és a más nyelvet tanulóknak lehetnek hasznosak, hanem bármelyikünknek. Érdemes őket elolvasni.
Egyébként Coco Chanel beszélt angolul.
Share:

2015. június 16., kedd

"Tényleg, kicsoda valójában Coco Chanel?"


     Nemrég néztem meg az Audrey Tautou főszereplésével készült filmet, ami bevallom, nem tetszett. Mást vártam tőle és számos dologra nem derült fény Coco életéből, ezért nagyon kíváncsi lettem C. W. Gortner regényére, ami angolul márciusban látott napvilágot, így nem lehet panaszunk, hiszen nagyon gyorsan megérkezett a magyar kiadás is.

    A szerzőtől még nem olvastam semmit, csupán annyit tudtam róla, hogy történelmi - királynős - regényei jelentek már meg magyarul, amelyekről csak jót olvastam, így kíváncsian kezdtem el a Mademoiselle Chanelről szóló könyvét.

   A Prológusban 1954-be csöppenünk, amikor a már nem éppen fiatal divattervezőnő legújabb kollekcióját készül bemutatni, és miközben a modellek már elindulnak a lépcsőn, ő leül és visszaemlékezik az életére.

   Nem emlékszem pontosan hol olvastam (és nem jelöltem be sem), de még a regény elején mondja azt Coco: ki vagyok én, hogy ítélkezzem fölötte?, ami a könyv végéig ott motoszkált a fejemben, és ezzel a gondolattal olvastam tovább.

   Gabrielle Chanel 12 évesen veszítette el varrónő édesanyját, ezért nővérével és húgával anyai nagynénjeik gondjaira bízták, míg két öccsét egy-egy család fogadta be. A kis Coco remélte, hogy vándorkereskedő apjuk gondoskodni fog róluk, hogy magához veszi őket, de nem így lett. A lányok árvaházba kerültek, ahol a két nagyobb együtt maradhatott, míg húgukat a kicsik között nevelték.

   Mivel édesanyjuknak mindig segítettek, így Coco tehetsége a varráshoz korán megmutatkozott, bár az árvaház szigorú szabályait és a többi lányt nehezen viselte. Szerencsére a könyvek között menedékre talált, így alkalmazkodott a körülményekhez.

   Csakhogy eljött a pillanat, amikor a lányok felnőttek és dönteniük kellett a sorsukról. Ekkor ismerte meg a két lány apjuk családját, Louise-t, aki kalapokat készített és a Cocóval szinte egykorú Adrienne-t.
   Gabrielle már az árvaház falai között elhatározta, hogy ő szeretne valaki lenni, amit a két keze munkájával el is ér majd, de hosszú út vezetett még a hírnévig.

- És veled mi a helyzet? - kérdezte felragyogva. - Én elárultam az álmomat, most te is mondd el a tiédet.
- Nekem... nincsenek álmaim - feleltem vontatottan. - Csak azt tudom, hogy valamit szeretnék csinálni.
- Valamit? - kérdezett rá?
- Igen, hogy legyen belőlem valaki. - Azelőtt meg se fordult a fejemben ez az ötlet, sőt, azt sem vettem észre, hogy feszít belülről. Azt gondoltam, Adrienne ki fog nevetni, hiszen az én álmom még az övénél is nevetségesebb volt. Szegény voltam, és ráadásul nő. Már az is jó lett volna, ha valakinél dolgozhatok, ha egyáltalán eljutok odáig.
De ő úgy látszik, azt gondolta, hogy számomra lehetséges. 

- Szerintem lesz valaki belőled. Te bármit képes vagy véghezvinni, amit csak kitalálsz magadnak. Csak a megfelelő alkalom szükséges hozzá.
- Az alkalmak pedig olyanok, mint a történetek a könyvekben -szóltam -, mindössze ki kell választani egyet közülük.
- Szerintem te már választottál. Lenni akarsz valaki.


   Egyelőre Adrienne-nel segédvarrónőként, majd mellékesként énekesnőként kereste a kenyerét, és egy találkozásnak köszönhetően lassacskán elindult, hogy valóra váltsa az álmát.

   Nem szeretnék többet elárulni, hiszen a következő évek számtalan boldog és szomorú percet, szenvedést, nehézséget, sikert, szerelmet, új barátságokat és ismeretségeket (Jean Cocteau, Picasso, Gyagilev, Sztravinszkij stb.) tartogatnak, köztük az I. és a II. világháború, illetve a kettő közötti nagy gazdasági világválság megpróbáltatásait.

   Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez biztosan egy női olvasmány, amiben rengeteg szó esik a divatról, mindenféle ruhákról, gyorsan megnyugtatom, hogy ez nem így van. Persze a világ egyik leghíresebb divattervezőnőjéről szóló regényből, pontosabban önvallomásból - hiszen Coco E/1. személyben meséli el az életét -, nem hiányozhat a divat sem, elvégre ez a munkája, ennek köszönhette sikereit, de legalább ekkora - ha nem nagyobb súllyal - bírnak az életét meghatározó események.

    Már az elején magával ragadott és az utolsó oldalig nagyon szerettem olvasni. Meg is lepődtem, amikor az első fejezetekben bevillantak a már említett film részletei, aztán már csak az jutott eszembe, hogy lehetett a többit kihagyni belőle?

   Coco Chanelnek nem volt könnyű élete, bár fiatalon sikert sikerre halmozott, mégsem mondanám azt, hogy egy tündérmese tárult elém. És éppen ezért szerettem nagyon, mert bár néha én is éreztem a Cocóból áradó büszkeséget, mégis feltárult mellette az emberi oldala. Az, amit sokan nem is ismertek vagy félreismertek.

   Magával ragadó, izgalmas, olykor letaglózó, őszinte és remekül megírt - olvasás közben többször is eszembe jutott, ha nem tudnám, hogy férfi a szerző, talán el sem hinném - regény egy nőről, aki gyerekként szeretett volna valaki lenni, és lett is valaki. Méghozzá nem is akárki. Aki mert szembeszállni a szabályokkal és újítani, és ebben rejlett és rejlik a sikere.

  Azért csendben megjegyzem, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül, akit zavar, amikor a női kosztüm felső részét zakóként emlegetik, pedig ezt blézernek hívják, de ettől eltekintve, úgy látszik, ebben az évben az élet- és önéletrajzi regények viszik a prímet, - egy újabb könyv biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei elnevezésű listámon.

 

C. W. Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét
Eredeti cím: Mademoiselle Chanel
Fordította: Megyeri Luca
464 oldal
Tericum Kiadó, 2015
3970 Ft
A szerző honlapja
Share:

2015. június 15., hétfő

Vers hétfőn

 Baranyi Ferenc: Lány a kútnál

A lány leült a kútnál
és szép volt, mint a kút,
melynek mélysége lentről
fel, az arcára hullt,
a kőalak mögötte
majd megveszett, hiszen
rangban hozzákövülni
nem volt reménye sem,
a lány leült a kútnál
és elmosolyodott,
az örökkévalóság
percekre tört legott,
felkaptam egy darabját
s elfutottam vele,
nehogy egy moccanás, egy
zörej visszavegye.
Csak nékem rendeződött
így össze ez a kép.
S immár kimerevített
tökély a töredék :
az elcsent pillanat már
örökös programom.

A lány leült a kútnál.
Azóta szomjazom.

(Erice [Sicilia], 1983)


Vers
Share:

2015. június 12., péntek

"A berekben nem lehet okoskodni..."


   A Tüskevár után egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb sorra kerül a folytatása is, a Téli berek, csupán az időpont volt kérdéses. Mivel a napokban egy ismerős világra vágytam, de az Anne sorozat utolsó része nem éppen szívmelengető lesz, ezért le is szavaztam, és eszembe jutott Fekete István. Mert egyértelmű, ha a Tüskevárt télen olvastam, akkor a Téli berek csakis nyári olvasmány lehet.

    Ismerőseink, Tutajos, azaz Ladó Gyula Lajos és Bütyök, azaz Pondoray Béla immár nyolcadikosok lettek, és a kamaszkor örömei és nehézségei őket is utolérték.

    Bütyök már nyáron szerelemre lobbant Kati iránt, míg Tutajos Bikficnek (az emeletükön lakó Varjú bácsi kutyája) köszönhetően ismerkedett meg Sárival, akivel titkos találkákat szervez.


   Beköszöntött a tél, leesett a hó, az iskolában is kitört az ilyenkor szokásos járvány, aminek Tutajos is áldozatául esett. Közben megjött István bácsi is, aki a téli szünetre ismét elvinné a két fiút a berekbe, de a család még nem adta áldását az utazásra. Természetesen ez is hamarosan megérkezik, Tutajos is felgyógyul, és a betegséghullámnak köszönhetően az iskola is korábban csukja be kapuit, így már semmi akadálya, hogy a két jó barát Bikficcel kiegészülve ismét vonatra szálljon, hogy megismerje a téli berek világát.

    A berekben nincs protekció, és a tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet, és egyetlen rossz felelet az élet teljes bukását jelenti. 

    Csakhogy Tutajosunk ezt még nem tudja, és bizony a kamaszkor átka, hogy újabban előszeretettel okoskodik, legyen szó osztálytársról vagy Piri mamáról, de még István bácsi sem kivétel.

    - Mer nyáron még csak elpojácáskodhatik, akinek kevés az esze, de ilyenkor nem. Aztán - ide hallgasson, Gyula, nem azért mondom, de jobb, ha nem okoskodik. A berekben nem lehet okoskodni... Aztán István bátyjával meg éppen nem lehet okoskodni... mert jó ember, igen jó ember... hanem aztán, ha okoskodnak vele, egyszer csak megfordul benne a borjú, akkor aztán isten veled, fakereszt, vége a világnak!

    Miután Nancsi néni megetette és elegendő elemózsiával ellátta az ifjoncokat, kezdetét veszik az újabb kalandok a berekben. A nyári gunyhóból kis ház lett, ahol vígan pattog a tűz és Tutajos és Bütyök, valamint Bikfic is eltölt néhány napot.

    A horgászatok, a magasles felderítése és a vadászatok mellett Bütyök megismerkedik a tehéntartás rejtelmeivel is.

    A regény első részében Fekete István előszeretettel csillogtatja meg kissé cinikus humorát, ami számomra meglepetés is volt, de egyben remekül is szórakoztam. A természet, a táj leírása most is csodálatos, és a két fiú mellett, mi, olvasók is ismét sokat tanulunk Matulától.

   Bevallom, a vadászkalandok már kevésbé voltak ínyemre, mert persze Tutajosnak micsoda dicsőség egy róka vagy pézsmapocok elejtése, de - szerintem főleg a róka - gyönyörű állat, ami nem arra való, hogy ágyelő vagy nyakbavaló legyen a bundájából, még akkor sem, ha tudom, hogy megeszi a nyulat és elviszi a tyúkokat (igen, a Vuk óta rókaimádó vagyok).


   Tudom, hogy Fekete István nagyon jól ismerte a természetet és a háztáji és vadon élő állatokat is, de azért csendben megjegyzem, hogy Bütyök - aki városbéli puhány és nyavalyás (ahogy A nagy ho-ho-ho-horgász mondaná) - is tudhatná, hogy a tehén nem szül, hanem ellik, és nem pontosan úgy történik a laktáció, ahogy azt a fiú elmondja. Ha az ellés után rögtön elkezdenék tömni a tehenet ennivalóval, akkor ellési bénulást kaphatna, amiből meggyógyulhat, de akár a vágóhídra is kerülhet. Úgyhogy csak fokozatosan kezdik el ismét úgy etetni, mint korábban. A Bütyök által említett Julcsa nevű tehén, aki negyven liter tejet ad, valóban létezhet, csakhogy nem egy fejés, hanem a reggeli és az esti után adhat összesen ekkora mennyiséget (ezt azért nem árt tudni).

     De nem feledkezhetem meg a gazdaságban dolgozó Miska bácsiról sem, aki nemcsak nagyevő, de mert is nagyot álmodni, ahogy napjainkban mondani szokás. Miska bácsi ugyanis azt ecseteli a tehenek iránt rajongó Bütyöknek, hogy a frissen beszerzett fejőgéppel egyszerre négy tehenet is meg lehet fejni! Nos, ne feledjük el, hogy a regény 1959-ben jelent meg, tehát egy-két évvel korábban játszódhat. És ha az áramot is csak nemrég vezették be a gazdaságban, akkor hogy tehettek szert egy ilyen szuper fejőgépre? Aki látta már, hogy fejik a teheneket, az tudja, hogy a gép négy csövét egyszerre egy tehén teljes tőgyére teszik fel, és miután "elkészült", csak utána teszik át egy másik tehénre. Ráadásul egyszerre négy tehenet fejni fizikailag is képtelenség, ugyanis egy fejőgépnek nem kilométeres csövei vannak, így nem értem, Fekete István hogy írhatott le ekkora butaságot?
 Tehát, Kedves Gyerekek és Olvasók, nem kell mindent elhinni, amit olvasunk. Nem vagyok agrármérnök, sem állatorvos, de nyolcéves koromig volt két tehenünk, így láttam egyet s mást.

    Ami szintén meglepett, hogy Fekete István ifjú vőlegényeink menyasszonyait egyszer bizony jól összekeverte. Tutajos az indulás előtt megígérte Sárinak, hogy a lány egyik barátnője (akinek a neve nem derül ki) címére ír majd a berekből, erre ezt olvastam:

    Tutajos éppen Sárira gondolt és a levélre, amit majd Szanyadi Katalin fog kapni (...). Szanyadi Katalin pedig nem más, mint Bütyök menyasszonya.

 
   Mindezektől eltekintve ismét jól éreztem magamban a berekben, a fiúkkal egyetemben én is sokat tanultam és jó volt a kánikulában a hóesésről olvasni. Nagyon szerettem Fekete István humorát, különösen Trézsi nénit (azt nem árulom el, ki ő), a tájleírásokat, és hogy Tutajosra ismét csak jó hatással volt István bácsi, Matula és a téli berek világa. Egy ilyen forró nyári napon, amilyennek a mai is ígérkezik, üdítő egy ilyen könyvben elmerülni.


Fekete István: Téli berek
339 oldal
Móra Kiadó, 2003
Az új kiadás is a hangoskönyvön szereplő borítóval jelent meg.
A hangoskönyvet ismét Széles Tamás olvassa fel, 676 perces és 3490 Ft-ba kerül.
Share:

2015. június 10., szerda

Szállj le a döglött lóról!


     Nemrég az 500 Ft-os könyvek között nézelődve bukkantam néhányra a Park Kiadó Lélekbúvár Könyvek sorozatából. A címeket elnézve, úgy gondoltam, egy sem érdekel, aztán a kezembe akadt ez. Először nem akartam a kosaramba tenni a Tanuljunk könnyen, gyorsan spanyolul! mellé, de aztán elolvastam a fülszöveget, belelapoztam, majd jött velem. Ma már azt mondom, jól tettem, és talán nem véletlen, hogy a két könyvre együtt találtam rá.

   Miután megvettem a könyvet, elkezdtem azon gondolkodni, nekem mi a döglött lovam? Aztán beláttam, hogy az enyém bizony összetett.

     Judith Sills gyakorló pszichoterapeuta, aki a praxisában előforduló példák és az azokhoz tartozó magyarázatok segítségével igyekszik megmutatni, hogyan is törhetünk ki a kényelem csapdájából, a kényelmi zónánkból. Mert bármennyire is szeretnénk valami mást elérni, mindig van valami és/vagy valaki, ami/aki visszatart bennünket akármilyen rossz is ez a csapda.

    A szerző hét lépés segítségével ismerteti a kitörés felé vezető utat. Nem biztos, hogy mi is abban a csapdában rekedtünk, mint a könyvben példaként említett személyek (például: munkahelyet váltanának, a válást vagy az elköteleződést fontolgatják stb.), de mindenesetre engem alaposan elgondolkodtatott és sok mindenre rádöbbentett.

    Nem látjuk a kiutat bizonyos helyzetből, amelyet már képtelenek vagyunk elviselni. Hiányzik valami, vagy éppen túl sok van belőle; az ember mélységesen csalódott magában vagy egyáltalán már semmit nem érez. Van tovább vezető lépés, mondják, de nem látjuk. Vagy látjuk, de odajutni - az más történet.

   A hét lépés:
  • Nézzünk szembe azzal, ami fáj
  • Jövőkép
  • Döntéshozatal
  • A séma felismerése
  • Oldás és kötés
  • Nézzünk szembe a félelemmel
  • Cselekvés

   A lépésekről bővebben egy-egy fejezetben olvashatunk, amelyek megadják a kellő lökést, hogy magunkba nézzünk, elkezdjük apránként alkalmazni a szerző tanácsait, és elindulhatunk végre az új célunk felé. Mert mindannyian kicsit olyanok vagyunk, mint Mr. Woodhouse, aki minden változást elutasít és fél is attól, hogy bekövetkeznek. Könnyebb panaszkodni és mást okolni a problémá(i)nkért (igen, én is nem egyszer estem már bele ebbe a csapdába), pótcselekvésbe menekülni, tagadni és fantáziálni, mert ki tudja, mi vár ránk, ha kilépünk a kényelmi zónánkból, és bizony emiatt szorongunk és félünk. De ha nem lépünk, akkor hogyan oldódna meg magától a problémánk?


   Számomra hasznos volt elolvasni, mert már jóval a könyv olvasása előtt néhány lépést megvalósítottam a lépésekhez tartozó kisebb lépések közül (remélem, érthető), de most végre beláttam, hogy a döntéseim miatt csak és kizárólag magamnak tartozom magyarázattal, és Mariska néninek meg Pista bácsinak vagy akárkinek semmi köze hozzájuk.
   Tavaly két döglött lóról is sikerült leszállni (az egyikről egyszer már megtettem, de aztán voltam olyan bolond, hogy visszaültem rá, ám szerencsére néhány hét múlva megint észbe kaptam), így ezek már nem hátráltatnak a saját utam megtalálásában. És ha akkor nem szállok le róluk, most nem biztos, hogy lenne energiám spanyolul tanulni, ami egyszer még jól jöhet, és egyben egy új kihívás is. 


   Biztosan nem ez a legjobb könyv a témában, de aki érzi, hogy elakadt valahol, nem azon az úton jár, ahol szeretne, megmutatja számára a lépéseket, melyek segítségével átgondolhatja a dolgait és végre a tettek mezejére léphet.
 Barka Ferenc illusztráció igazán jól sikerültek, remekül illeszkednek a szöveghez.

   Míg olvastam, újra megnéztem újra az Emma sorozatot (ezért is említettem Mr. Woodehouse-t) és a Hölgyválaszt (tudom, nem ez a világ legnagyszerűbb filmje, de már régen láttam és remekül illett a könyv témájához). Utóbbiban Richard Gere egy olyan ügyvédet alakít, aki a kényelmi zónája határait feszegeti és ki is lép belőle.
Aki viszont ódzkodik az ilyen jellegű könyvektől, de mégis szeretné, hogy valaki felrázza, annak ajánlom Pablo Neruda versét, amit még januárban kitűztem a falitáblámra.

   Nem is ragoznám tovább, mert megtaláltam Börcsök Gyöngyi videóját, aki pszichológus és szakmai szempontból értékeli a könyvet.


Judith Sills: Szállj le a döglött lóról! - A kényelem csapdája
Eredeti cím: The Comfort Trap or, What If You're Riding a Dead Horse?
Fordította: Gálvölgyi Judit
Illusztrálta: Barka Ferenc
261 oldal
Park Kiadó, 2011
Eredeti ár: 1290 Ft
Share:

2015. június 8., hétfő

Vers hétfőn

Szép Ernő: Add a kezed

Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.

Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed mert összerogyok.

Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.





Vers
Share:

2015. június 5., péntek

Nyelvtanulóknak


Nem felejtettem el, így végre elkészül a nyelvtanuláshoz hasznos linkeket és egyebeket összegyűjtő bejegyzés. Mivel nyakunkon a nyári szünet, így talán többen adják nyelvtanulásra a fejüket, és esetleg sikerül egy-két hasznos tippre bukkanniuk.
A bejegyzést a közzététele óta frissítettem a spanyol tanuláshoz és szinten tartáshoz használt honlapok elérhetőségeivel.


Tavaly év végén iratkoztam  fel Szalai Nóri hírlevelére, amit hétköznaponként küld el. Szerdánként nincs tanulás, olyankor a kedvezményes kiadványairól küld értesítést, de a másik négy napon névre szólóan érkeznek a leckék, minden héten egy adott témához kapcsolódóan.
A leckékhez szószedet és hanganyag is tartozik, amit ingyenesen meghallgathatunk és le is tölthetünk.
Akit érdekel, itt talál bővebb információt és iratkozhat fel Nóri ingyenes napi leckéire.
Facebook oldaluk is van.
Mostanában ismét elkezdtem beszerezni az 5 Perc Angol magazint is, amiben számos témához (állatok, utazás, aktualitások, sport, sztárpletykák, receptek, divat) kapcsolódó cikket találunk, melyekhez szószedet és a fentebb linkelt honlapon amerikai és brit hanganyag is kapcsolódik, utóbbit ingyenesen letölthetjük. A cikkek mellett a nyelvvizsgára készülők és az üzleti angol iránt érdeklődők sem panaszkodhatnak. Feleletválasztós teszt, hallás utáni és szövegértés alap-, közép- és felsőfokon, nyelvtani magyarázat, illetve rejtvény is van a magazinban.
84 oldal (és elenyésző a benne szereplő reklámmennyiség) és 750 Ft-ba kerül, ráadásul külföldön is megvásárolható. Inkább ezt veszem meg, mint a női magazinokat, amiknek a negyede reklám és a fele tartalmuk sem érdekel.


Frissítés: Jó ideig előfizetője voltam a lapnak, de kb. bő egy-másfél év után nem hosszabbítottam meg. Az ok egyszerű: felfedeztem a 20 kérdéses nyelvtani tesztben egy hibát, melyet jeleztem a szerkesztőségnek, akik azt ígérték, eljuttatják Nórihoz az észrevételem. A hiba az volt, hogy az adott mondatban Presen Perfectet kellett volna használni, a megoldás szerint viszont Past Simple volt megadva. Nóritól visszajelzést nem kaptam, de ezt követően már a napi e-mailes leckéket sem. Nem ítélkezem, de úgy gondolom, mindannyian hibázunk, és nem ciki, ha valaki ezt be is vallja és kijavítja.
Sokáig szerettem a napi leckéit is, de megfigyeltem, hogy előszeretettel húzza elő ugyanazt nem egy alkalommal. Pl. Húsvét előtt ugyanazt küldte el, mint előző évben, és egy-egy nyelvtani finomságnál is megfigyeltem ugyanezt. Úgyhogy inkább sorozatokat nézek angolul, és ma már annak örülök, ha nincs hozzá felirat. Sőt, kifejezetten vadászom azokra, melyekhez még nem készült magyar felirat.


Aki célirányosabban szeretne keresni, kattintson az angoltanulás.lap.hu-ra, ahol kedvére tobzódhat.

Szalai Gabriella honlapja - aki hasznos tanácsaival segíti az angolul tanulókat

Hóvirág a következő oldalakat ajánlotta - és ezúton is köszönöm. 
Breaking News English - interaktív leckék, 7 szinten, még a beszéd sebességét is ki lehet választani a listeningnél

FutureLearn -  ingyenes tanfolyamok, mindenféle témákban, a legtöbbhöz mondjuk elvárt a középfokú tudás, hogy boldoguljon az ember, de gyakorolni, fejlődni nagyon jó

BBC Learning English


***

De a németül, az olaszul, a franciául, a spanyolul és az oroszul tanulók sem panaszkodhatnak.

Az Okosítóra valamelyik lap.hu oldal segítségével bukkantam, ahol kezdő leckéket találunk angolul, németül, olaszul, spanyolul, franciául, oroszul és horvátul. A bal oldali sávban ezek mellett elérhető a lengyel, a román és az arab kezdőknek is.

Nagyon elszántaknak:
Francia kezdőknek franciául

Mivel mazochista nyelvtanuló vagyok és az olaszt is sokszor úgy értettem meg, hogy egy angol nyelvűeknek szánt honlap leckéit nézegettem, ezért a spanyolnál is ezt a módszert is alkalmazom, csakhogy már olaszul is tanulom a spanyolt.

Aki hozzám hasonlóan szereti nyelvtanulás közben használni a már meglévő nyelvtudását is, akkor ezeket az oldalakat ajánlom, amiket németek hoztak létre, ők pedig köztudottan híresek a precizitásukról.


A képen (kattintásra nagyobb lesz) a németes oldal van, melynek jobb oldali sávjában a forgó földgömb segítségével kiválaszthatjuk, melyik nyelvet szeretnénk tanulni (oroszt, angolt, spanyolt, franciát, németet, olaszt vagy törököt, és a fölötte lévő info feliratú téglalapban megjelenik, hogy a választott nyelvet mely más idegen nyelveken tanulhatjuk.


Példa: ha valaki spanyolul szeretne tanulni:
rákattint a spanyol zászlóra és az infonál megjelenik, hogy négy nyelv (német, angol, francia, olasz) közül választhat.



Annak idején az egész osztály szerette, amikor az angolórákon dalokat hallgattunk, mert ha nem tetszett, addig sem kellett tanulni. A kettőt együtt kombinálja a Lyricstraining, ahol karaoke-szerűen gyakorolhatjuk az adott nyelvet.
A honlap felső részén választhatjuk ki a nyelvet (angol, német, olasz, spanyol, francia, katalán, török, holland, portugál, japán), majd megjelennek az adott nyelvű dalok videói. ezután már csak a nekünk legszimpatikusabbat kell kiválasztani és azt, milyen nehézségű legyen, azaz hány szót kell magunktól beírni.
Figyelem, az oldal látogatása függőséget okozhat!

Aki hozzám hasonlóan ragozós nyelveket (is) tanul és tud egy kicsit angolul, nagy hasznára lesz a Verbix. Először az olasz változatára találtam rá és imádom. Most felfedeztem a spanyolt is, és megérdemelne legalább egy kitüntetést, aki létrehozta az oldalt. Igen, a lényege: elég beírni a keresőbe, hogy verbix és a Google már fel is ajánlja a nyelveket. Van latin, holland, katalán, német, finn, portugál, angol stb.
Egy angol nyelvű honlapra jutunk, melynek közepén találunk egy kis rubrikát, amibe beírjuk az adott nyelven a főnévi igenevet, nyomunk egy Entert és voilà, a rendszer minden létező igeidőben, számban és személyben és módban csodálatos végigragozza nekünk az igét. A rendhagyóságokra külön felhívja a figyelmet azzal, hogy pirossal jelöli az ilyen alakokat (legalábbis a spanyolnál biztos). Imádom ezt az oldalt, mert nagyon hasznos és a segítségével könnyen és gyorsan ellenőrizhetjük magunkat.

Régen fel voltam iratkozva a Napi Angol és Olasz Percekre (más nyelveken is elérhető), de már megszüntettem azt az e-mail fiókomat, amire jöttek, és akkoriban már csak a hírlevelek érkeztek rendszeresen tőlük, nem a napi nyelvleckék. Pedig jó volt, mert az adott nyelvből három szinten szerepelt feladat egy-egy levélben minden hétköznap. Elvileg itt most is fel lehet rá iratkozni. Miután csak a hírleveleket küldték, írtam nekik egy e-mailt, hogy mi a helyzet az angol és az olasz leckékkel, de nem kaptam rá választ. Más e-mail címmel is feliratkoztam, de semmi.

Aki tud más hasznos linke(ke)t bármelyik nyelvhez, legyen olyan jó és ne tartsa magában, hanem ossza meg velünk, és ígérem, névvel együtt bekerül a bejegyzésbe.

Ahogy már februárban írtam, szerintem az egyik legjobb módszer egy nyelvgyakorlásához, ha rajzfilmeket nézünk az adott nyelven. Miért? Mert egyszerű a szövegük, érthetően beszélnek, bővítik a szókincset és közben még jól is lehet szórakozni.
De a rajzfilmek mellett számos filmet és sorozatot is megnézhetünk online.




Így tanultam meg spanyolul önállóan:
A kezdetek és a középfokú nyelvvizsga után
... és ezeket a honlapokat használtam hozzá:
Kulturtapas - véletlenül bukkantam rájuk, és a nyelvtan mellett sok minden másról is írnak, beleértve Latin-Amerikát is.
Ez a kedvenc oldalam, már meg is fogadtam, ha egyszer franciául fogok tanulni, ismét használni fogom: Lingolia - a teljes spanyol nyelvtan fent van, spanyol nyelvű magyarázatokkal és mindenhez van feladat, amit ugyanott megoldhatunk és a rendszer ellenőrzi is.
De szókincsfejlesztéshez és az íráskészség fejlesztéséhez is szuper.

A kedvenc netes szótárom a Wordeference, amit spanyol-angol párosításban használok általában.
Miért szeretem? Mert ha egy cikkben ragozott igére bukkanok és nem tudom, mi az, nyugodtan beírhatom és a Wordreference szépen kiír róla mindent: szám, személy, igeidő, subjuntivót stb.
Sok kifejezést megtaláltam már itt vagy a Forumán.
Egynyelvű szótárként pedig ott a RAE (a Spanyol Királyi Akadémia) online szótára.

Az E-spanyolon a szótár (spanyol-magyar és magyar-spanyol) mellett sok hasznos dolgot is találunk. Pl. tippeket, akasztófa-játékot, nyelvtant stb.

Olvasnivalót pedig vagy El Mundon vagy El Paíson szoktam keresni.
Az RTVE honlapján pedig sok sorozatot és más műsort is megnézhetünk regisztráció nélkül is.
Share:

2015. június 4., csütörtök

Idén nyáron sem fogok unatkozni...

Már nem vagyok híve a rendszeres töltelékbejegyzés-gyártásnak, de elárulom, hogy idén ők jönnek velem a tengeripartra:


A szerencsések:
Kertész Judit: Spanyol kisokos - Nyelvtani összefoglaló
Spanyol - magyar - spanyol kisszótár csomagban (Az Akadémiai Kiadónál, a Libriben és a Bookline-on most 2950 Ft)
Dr. Király Rudolf: Tanuljunk könnyen, gyorsan spanyolul! (500 Ft-ért beszerezhető)
Kertész Judit: Spanyol nyelvkönyv kezdőknek tankönyv CD-vel A2 - B1+
                         Spanyol nyelvkönyv kezdőknek munkafüzet CD-vel A2 - B1+
Neus Sans Baulenas - Ernesto Martín Peris: Gente 1 - Spanyol nyelvkönyv kezdőknek tankönyv
Pablo Martínez Gila - Ernesto Martín Peris: Gente 1 - Spanyol nyelvkönyv kezdőknek munkafüzet
(az előző tulajdonosuk elfelejtette a CD-ket is beadni velük az antikváriumba, de sebaj, azért így is vannak használható részeik)
Croa - Spanyol nyelvű szótanuló keresztrejtvények szószedettel 250 és 500 szavas


A kupac hamarosan kiegészül a PONS Nyelvtan 3 lépésben spanyol változatával.

Hogy mire jutottam a spanyollal? Itt és itt írtam róla.
Share:

2015. június 3., szerda

Megint Mazsola - újabb mesék a zöld disznóról


   A néhány héttel ezelőtti Mazsola-rajongásom ezt a hangoskönyvet meghallgatva csak fokozódott. Mert Mazsolával mindig történik valami, és akármilyen szeleburdi ez a zöld kismalac, nem lehet nem szeretni.

    Ezen a hangoskönyvön is nyolc mesét hallgathatunk meg, és ismét találkozhatunk Mazsolával, Manócskával, Fülöpkével és Varjú bácsival, de Mazsola új barátra is szert tesz Menyus, a medvebocs személyében, és megismerhetjük Rezsőkét, a kis rókát is.

   Mazsola kedvenc elfoglaltsága továbbra is a turkálás, ami sokszor hasznosnak is bizonyul, de legalább ennyiszer okoz vele valamilyen galibát, amit előbb-utóbb igyekszik jóvá is tenni.

   A turkálás mellett Mazsola nagy focirajongó is, amit remekül bizonyít a Kukoricarajongók Kupája című epizód, melyben Mazsola kedvenc csapata, a Mangalica FC bejut a Bajnokok Ligája, akarom mondani a Kukoricarajongók Kupája elődöntőjébe, ahol a külföldi Bergshire FC-vel méri össze erejét.
Sajnos - Manócska legnagyobb bánatára - nem a tévé, hanem a rádió közvetíti a meccset, amit Mazsola  a tökházban hallgat Menyussal.

   Ezek mellett fény derül A tavasz hírnökeire is, Rezsőke olyan új dolgokkal ismerteti meg Mazsolát, mint a papírsárkány és a kedvező széljárás, és ahogy már megszokhattuk, kalandokból, lustaságból, hencegésből és falánkságból most sincs hiány.

   Azért arra kíváncsi vagyok, Manócska vajon milyen zsírt ken a kenyérre, amit Mazsola Menyus barátjához hasonlóan piros paprikával megszórva jóízűen el is fogyaszt?

   Mindegyik mesét nagyon szerettem, de a két kedvencem a már említett Kukoricarajongók Kupája és A vaddisznó lett, melyben Mazsola megnézi A világjáró vaddisznó című színes, szélesvásznú filmet, és a moziból hazatérve Manócska és Varjú bácsi legnagyobb megdöbbenésére, felcsap vaddisznónak.

   A kicsik és a nagyok is biztosan szeretni fogják ezeket a meséket Für Anikó továbbra is nagyszerű előadásában. Mert Mazsola történetei kortalanok, bűbájosak és mindig tartogatnak valamilyen tanulságot.





Bálint Ágnes: Megint Mazsola
Für Anikó előadásában
Audió CD - 75 perc
Kossuth Kiadó - Mojzer Kiadó, 2007
1990 Ft
A könyvváltozat a Holnap Kiadónál jelent meg (68 oldal, 2013 - 2500 Ft, 72 oldal, 2015 - 2700 Ft)
Share:

2015. június 1., hétfő

Poema los lunes

Fernando Pessoa: Merre tart az életem, 
és ki viszi magával? 
Fordította: Vaskó Péter


Merre tart az életem, és ki viszi magával?
És miért teszem mindig azt, amit nem akarok?
Milyen sors sodor magával a vakhomályban?
S a titkos erő, mely vezet, az is én vagyok?

Sorsomnak értelme van, s formára jól szabott,
Életem célirányos - kimérve pontosan,
De döntéseim csupán pontatlan vázlatok
Tetteimről, s aki vagyok - dehogyis én magam.

Nem értem meg azt sem, amit józan ésszel teszek.
S tökéletlen vagyok, abban, mit eltökéltem.
Öröm és bánat más, mint amit érezhetek.
Megyek, s nem követ, ami belül vagyok mégsem.

Ki vagyok, Uram, füstödben és sötétedben?
És lelkemen kívül milyen lélek lelkesít még?
Miért sugalltál sejtett célt, hogy azt keressem,
Ha nem keresem, s nem mozdít semmi előrébb,

Hacsak nem tőlem mindig idegen tetteim,
És titkos sorsom, amely tetteimbe égett?
Mit ér az öntudat, ha ábránd, s nem színre szín?
Ki vagyok senkiföldjén a kezdetnek s a ténynek?

Kössétek be szemem, s vakítsátok meg a lelkem!
Káprázatok! ha titok én-magam s az élet,
Nyugtasson inkább e semmi, jobb nekem hitetlen,
S mint elfelejtett tengerpartok, álmodjam, hogy élek.

1917. június 5.


Vers
Share: