2015. május 31., vasárnap

Négy égtáj népmeséi


   A királykisasszonyos korszakát élő kislánynak vettem ezt is, mert a mesekönyvek közt böngészve eszembe jutott, hogy elég nagy már ahhoz, hogy a más országokban élő gyerekek meséivel is megismerkedjen.


    A kötet a Kossuth Kiadó 18 részes Népek meséi című sorozatának utolsó része, mely az olasz Giunti Editore Un Mondo di Fiabe (A mese egy világa) sorozatának magyar változata.


    A Négy égtáj népmeséiben olvasható 6 mese segítségével bejárjuk a világot.


    Az elsőben Nicaraguába látogatunk el A három tigrissel, melynek főszereplői három fiútestvér. Mindannyian vadászok és családosak már, éppen ezért nagyon sok húsra van szükségük, hogy mindenki jól lakhasson. Ezért a falu varázslójához fordulnak segítségért, aki tigrissé varázsolja őket és elmondja, miként nyerhetik vissza a nap végén emberi formájukat. Csakhogy az egyik testvér tigris marad...
     A borítón látható illusztráció ebből a meséből van, így már sejthető, hogy kezdetét veszi egy utazás és egy izgalmas kaland, hogy a tigris visszaváltozhasson.

   A csodafa című mese Polinéziába kalauzol el, ahol hét lánytestvér él egy szigeten. Mivel a szüleik meghaltak, a legnagyobb lány lett a családfő. A legkisebb lány, Nialong nagyon szép, ami szemet szúr nővéreinek, így folyamatosan rosszat mondanak róla és az ő feladata lesz a fa- és vízhordás.
Egy nap Nialong a tóban fürdik, amikor megpillant egy kék halat.
Hogy mi köze van a kék halnak a csodafához, azt természetesen nem árulom el, és ez a mese már határozattan jobban tetszett. Sőt nagyon is tetszett, mert nemcsak tanulságos, de olvasni is jobb volt, mint a tigrisest. Valószínűleg, mert ez egy inkább lányos mese.

   A Piros cipellő Skóciába invitál bennünket Pengőcskéhez, a pékhez. Pengőcske nagyon finom tortákat sütött, de nagyon lusta is volt, és ha nem volt haszna abból, hogy másnak segítsen, a kisujját sem mozdította meg.
    Egy nap, amikor három tortát sütött és már csak egy árválkodott a kirakatban, arra ment egy vándorcipész. Ám Pengőcskének nem volt javítani való cipője, így végül egy pár piros cipőért odaadta a tortát a cipésznek.
   Pengőcske fel is húzta a szép pár cipőt és úgy döntött, egy kis szünetet tart. De ahogy leült, a cipő szorítani kezdte a lábát és megszólalt...
   Nagyon szerettem ezt a mesét (igazi léleksimogatás volt olvasni), mert nincs benne erőszak és mégis jóra tanítja a gyerekeket. És valljuk be, néha nekünk sem ártana egy piros cipellő, ami lustálkodás helyett munkára ösztönözne (legyen szó mosogatásról vagy bármi másról).

    Az elégedetlen az eszkimó törzsfőnök fia, aki - ahogy a címből is kiderül - folyamatosan elégedetlenkedik. Ha tavasz van, ő nyárt akar, ha nyár, akkor őszt, ha tél, akkor tavaszt.
Kívánságai mindig teljesülnek és a mese végére - szerencsére - levonja a tanulságot és megváltozik.
Azt hiszem, ezt a mesét nemcsak a gyerekeknek érdemes megismerniük, hanem nagyon sok felnőttnek is.

   Az eső urában egy kínai vadász egy este egy palota elé ér, ahol egy fiatal lány szállásolja el, aki a segítségét kéri. A lány apja az Eső Ura, aki azonban most nincs otthon, így a vadásznak kell helyette esőt hoznia a földekre. De hiába látja el a lány jó tanáccsal, túl sok eső zúdul a földekre, amit csak egyféleképpen lehet orvosolni.
   És itt kezdődnek a kalandok.

   A három nagyevő manó örmény népmese főszereplője Mussadal, a fiatal vadász, akit egy kapzsi király állít próbatétel elé, de útja során megismeri a három nagyevő manót, akiktől a jótette helyébe jót várhat.


   Talán már ebből a rövid összefoglalóból is kiderül, hogy más népek népmeséi és a magyar népmesék között is sok a hasonlóság, mindegyik tanulságos, ám nem egyben is legalább annyi az erőszak, mint a mieinkben.

   Az illusztrációk szépek és minden meséhez több is tartozik. Nincs olyan páros oldal, ahol ne lenne legalább egy kisebb rajz az adott meséhez. Ezért is furcsállom egy picit, hogy az olasz kiadó 6 éves kortól ajánlja a meséket, mert talán már ők azok, akik szívesebben hallgatják a meséket és nem szólnak, ha nincs a szöveg mellett illusztráció.

   Összességében remek válogatás ez, ami egy kicsit közelebb hozza a kicsikhez is más népek kultúráját, a világ más táján élő gyerekeknek szánt meséket.


Carla Poesio (összeállította): Négy égtáj népmeséi
Eredeti cím: Fiabe da Tutto il Mondo
Népek meséi 18.
Fordította: Érdi-Krausz Erika
Illusztrálta: Germano Ovani
124 oldal
Kossuth Kiadó, 2011
1190 Ft

2015. május 28., csütörtök

PONS Tematikus szótár vs. Maxim Szókincs

Ismét egy kis nyelvtanulás,  az olasz és a spanyol nyelv bűvöletében, de bízom benne, hogy a más nyelve(ke)t tanulók is találnak egy-két hasznos információt a bejegyzésben.


Emanuela Marri: PONS Tematikus szótár - olasz - Rendszerezett kezdő és középhaladó szókincs
400 oldal
Raabe Klett Kiadó, 2012
4490 Ft


A PONS Tematikus olasz szótáráról már korábban írtam, de röviden összefoglalom a lényegét:
  • A szótár számos témakör (család, munka, sport, szabadidő, környezetvédelem, étkezés, utazás stb.) szavait gyűjtötte össze, összesen 6000-et. 
  • Egy-egy témakör szavai nem ábécérendben szerepelnek, de mindegyik mellett megtaláljuk a jelentését és a helyes kiejtést fonetikai átírás segíti. 
  • Minden témához kiegészítő információkat és érdekességeket kapunk egy szép narancssárga négyzetben.
  • A témák végén néhány üres sorba beírhatjuk az idetartozó, de a szótárban nem szereplő szavakat, amiket már ismertünk.
  • A szótárt nyelvtani összefoglaló követi, ami azért nem teljes, mivel a B1 (középhaladó) szintre készít fel, ahol már illik ismerni például a folyamatos múltat (ami a legkönnyebben képezhető igeidő), és ez nem szerepel a nyelvtani részben.
  • A nyelvtani rész után olasz és magyar nyelvű betűrendes szókereső mellékletet találunk.





Berta Tibor - Erwin Tschirner: Spanyol szókincs - A leggyakoribb szavak tematikus gyűjteménye
244 oldal
Maxim Kiadó, 2014
2880 Ft

Mit ígér?
  • A leggyakoribb 4000 szót biztosan megtaláljuk a kötetben.
  • Az alapszókincs 2000 szót, a kiegészítő a maradék 2000 szót tartalmazza.
  • A szavak témakörönként betűrendben követik egymást.
  • Minden szóhoz egy-egy példamondat tartozik. Csakhogy: az adott szó magyar jelentését megtaláljuk, azonban a példamondat már nincs lefordítva. De azt mondta az egyik angoltanárom annak idején az igeidőknél és a finomabb nyelvtani eseteknél (pl.: feltételes mondatok), hogy tanuljunk meg egy-egy mondatot ezzel a szerkezettel. Nos, ez a szavakkal is igencsak jól működhet.
  • A kötet végén szójegyzéket találunk, melynek segítségével gyorsan visszakereshetjük az adott szót.
  • A1-től B2 szintig

Véleményem a két könyvről:
A PONS B1 (küszöbszint) szintig tartalmaz 6000 szót, míg a Szókincs B2 (középszint = középfok) szintig 2000-2000-et, tehát összesen 4000-et, ami valljuk be, elég meglepő, hiszen egy középfokot elért embertől elvárható, hogy gazdagabb a szókincse, mint egy alapfokon beszélőétől.

Nem mondom egy szóval sem, hogy a Szókincs rossz kiadvány lenne, lehet, éppen azért nem fordították le a példamondatokat, hogy a nyelvtanuló megtanulja használni? Ez esetben cselesek, de valószínűnek tartom, hogy kezdetben éppen ezt nem fogja szeretni benne, aki kinyitja. De a példamondatok jelentősen erősítik az adott szó rögzülését.

Mindkét könyv esetében kiemelném, hogy minden főnév előtt megtaláljuk a névelőjét, a becsapós főnevek esetében pedig a nemüket. 

Ha választanom kell a két könyv között, egyértelműen a PONS-ra szavazok, mert bár drágább, de terjedelmesebb is, és azért a plusz 1610 Ft-ért további 2000 szót és némi (de nem teljes) nyelvtani összefoglalót is kapunk.
Azonban, ha a pénztárcánk megengedi, akkor az adott nyelvvel való ismerkedéskor először a Szókinccsel kezdjünk, majd jöhet a Tematikus szótár.

A PONS Tematikus szótára az olasz mellett csak angol és spanyol változatban jelent meg, míg a Szókincsnek angol, német, francia, spanyol és orosz változata is kapható.

Beszereztem a Szókincs spanyol változatát, ami ugyanannyiba kerül, mint az olasz, 244 oldalas és szintén a Vocabolario címet viseli. A szavakat kutatások alapján válogatták össze: az alapszókincsbe a leggyakoribb 2000 szó került, míg a kiegészítőbe is 2000, ugyanis minden szó mellett egy számot is találunk, ami az adott szó gyakoriságát jelöli.

Érdekes, hogy a rokonsági fokok között az unoka már a kiegészítő részbe került, mert ezek szerint nem olyan gyakran használt szó, mint az anya pl. Mindenesetre érdemes a kiegészítő szókincset is alaposan átböngészni, mert sosem tudhatjuk, mikor jön szembe velünk valamelyik belőle.
A könyv végén megtaláljuk a Szövegkohéziós elemeket (azaz a névmásokat, kötőszavakat, elöljárószavakat, indulatszavakat, számneveket és a leggyakoribb 50 igét is).

A példamondatok jelentését pedig ki lehet következtetni, mivel a benne szereplő szavakat megtaláljuk a könyvben is, csak hátra kell lapozni, hogy megtudjuk, melyik fejezetben van, ami ismeretlen számunkra. Vagy lapozzuk fel a spanyol-magyar szótárt.

Aki példamondatok segítségével könnyebben megjegyzi a szavakat, annak mindenképpen érdemes forgatnia. Sőt, így talán a legegyszerűbb. És nem kell megijedni, nem márquezi körmondatok ezek.

Nagy hátránya azonban, hogy az Élelmiszerek témakörben alig találni alapvető szavakat. Mert az rendben van, hogy alma, sör, gyümölcs, tojás, csokoládé, rizs, de a maté teát sokkal gyakrabban emlegetik, mint az őszibarackot? Sok alapvető zöldség és gyümölcs neve sem található meg a fejezetben. És gondoljunk csak arra, ha egyszer Spanyolországba keveredünk és szeretnénk venni két barackot, akkor mutogatunk?

Az a véleményem, hogy egy íróasztal mellől nehéz összegyűjteni a leggyakoribb szavakat, hiszen azokat terepmunkával érdemes megfigyelni, nem csak az írott szövegekben való előfordulásukat strigulázni. Az pedig külön érdekes, hogy bár a Kertész Judit lentebb említett tankönyve sem tökéletes, ami a szókincsét illeti, mégis olyan szavak szerepelnek az olvasmányaiban, melyek közül nem egy még a Spanyol szókincs tudományos kutatásokon alapuló gyűjtése szerint sem gyakori. Pedig mindennap használják. De legalábbis az utcán vagy a boltokban belefuthatunk.
Ennek ellenére nem rossz ez a könyv sem, a példamondatok miatt megérdemel egy nagy piros pontot, de ha a szókincset mérjük, akkor csak egy erős hármas vagy egy gyenge négyeske. Mindenesetre szeretem forgatni, mert a nyelv elsajátításához nagyon hasznos (konkrétan a szórendre gondolok).
Úgyhogy leginkább azok veszik majd hasznát, akik most ismerkednek a spanyol nyelvvel. Vagy bármelyik másikkal, amelyből van testvére (olasz, angol, német, francia, orosz).

Újabb frissítés: ha nem is napi szinten, de újabban előveszem a polcról a Szókincset és szívesen olvasgatom belőle a szavakat és a példamondatokat. 
A könyv elején egyébként konkrét tanulási tippeket is kapunk hozzá és abban teljesen egyetértek a szerzővel, hogy érdemesebb naponta rövid időre (15 percet ír) elővenni, mint csak hetente egyszer, de akkor aztán nekifeküdni. Mert a rövid, de gyakrabb tanulás eredményesebb. 
A példamondatok jók, nincsenek túlbonyolítva, sőt nem egy vicces is akad köztük. De olyat is találunk, ami a segítségünkre lehet, ha nem jut eszünkbe az adott szó, konkrétan körülírja, hogy mi is az a dolog, így egynyelvű szótárként is használható. 

***

Ha már nyelvtanulás: tanult már valaki Kertész Judit Spanyol nyelvkönyv kezdőknek című tankönyvéből (2950 Ft) és a hozzátartozó munkafüzetből (1950 Ft)? Nemrég ismét megjelent, és nem tudom, megéri-e megvenni? A könyvhöz és a munkafüzethez is adnak CD-t, ami nem hátrány. Mindkét könyv B1+ szintre hoz fel a semmiből, ami nem hangzik rosszul.

2015. május 26., kedd

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap


    Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem mintha könnyű lett volna. Minden bizonnyal szép volt. Nehéz volt. Megérte. A sikernek súlya van, meg kell tanulnunk, hogyan bánjunk vele. Ezt azonban senki sem tanítja meg neked; a válasz, mint mindig, benned rejlik.

   És Sofia Scicolone emlékezni kezd: mesél a szülei találkozásáról, a születéséről, a (Nápolyhoz közeli) Pozzuoliban töltött gyermekkoráról, ahol igazi nagy olasz családként éltek a nagyszüleinél mamácskával (az édesanyjával), a nagynénjével és két nagybátyjával, majd a húgával, hogy miként élték át a II világháború borzalmait, hogy az iskolában csak Piszkafának csúfolták, és hogyan indította el az édesanyja az úton egy olyan világ felé, ami számára csak álom maradt.

   Romilda Villani (mamácska) volt az, aki egy nápolyi szépségversenyre benevezte és elkísérte lányát, aki udvarhölgyként egy Rómába szóló vonatjeggyel is gazdagabb lett, ami megnyitotta a Cinecittà felé az utat. De ezt megelőzte egy, az egész későbbi karrierje szempontjából igen hasznos kurzus egy nápolyi színitanodában. Rómában a  kisebb statisztaszerepek után Sophia az akkoriban fénykorukat élő fotóregények világában találta magát. 
    Ekkor ismerkedett meg Carlo Pontival, az akkor már ismert producerrel, aki segítette a filmes karrierje kezdetén és a későbbiekben is. A kisebb-nagyobb szerepeket követően Sophia fokozatosan vívta ki a filmes szakma elismerését és haladt előre. De volt a háttérben valaki, aki nem nézte mindezt jó szemmel...

   17 évesen ismerte meg Vittorio De Sicát, akivel később számos filmet forgatott (köztük az Oscar-díjjal jutalmazott Egy asszony meg a lányát), kiegészülve Marcello Mastroiannival (Tegnap, ma, holnap; Házasság olasz módra), akivel a színész élete végéig elválaszthatatlan barátság fűzte össze. 

   Az olasz sikereknek és Carlo Pontinak köszönhetően Sophia előtt hamarosan kitárultak Hollywood kapujai is, ahol olyan neves partnerekkel játszhatott együtt, mint Cary Grant (Magányos apuka megosztaná), Paul Newman (A hongkongi grófnő, Lady L.), Clark Gable (Nápolyban kezdődött), Omar Sharif vagy Gregory Peck (Arabeszk).

   
   Sophia Loren önéletrajzi könyve nemcsak visszatekintés az elmúlt 80 évére, de filmtörténeti időutazás is egyben. Egy rendkívül őszinte, humoros, néha szomorú visszaemlékezés, melyben az örömteli és viharos pillanatok mellett kibontakozik mindazok emberi arca is, akiket eddig csak a filmekből ismertünk.

   Csupán egyszer éreztem magam kicsit elveszettnek - mivel nem ismertem Sophia Loren magánéletét -, amikor a Carlo Pontival közös éveik első időszakáról ír, de később mindenre választ kaptam. 

    Az emlékezés fonalán a magánéleti események között bukkannak fel egy-egy forgatás élményei, és ezt a fonalat csak néha szakítja meg egy-egy közjáték (összesen kettő), amelyekben visszacsöppenünk abba a bizonyos decemberi estébe, de amelyek mégsem zökkentenek ki az olvasás ritmusából. 
Az emlékezet furcsa társ, amely időnként elragad és magával visz úgy, hogy szinte észre sem veszed. Nagyon jó dolog visszamenni a múltba, elragadtatni magad, és közben minden másról megfeledkezni. Lehet, hogy az emlékezet összekeveri a dátumokat és a hozzájuk fűződő dolgokat, kisded játékokat űz veled, amikor kitörli a túl erős fájdalmat és a túl heves érzelmeket; de ha van türelmed hozzá, hogy kövesd, visszavezet oda, ahol valóban éltél. Oda, ahol tényleg voltál, nem pedig oda, ahol csak hitted, hogy voltál. Elég, ha ellenállsz a kísértésnek, hogy a rövidebb úton menj, hagyd, hogy a hosszabb ösvényen vezessen, amely elvész a részletek között. Talán a sarkon túl, ki tudja, olykor egy meglepetés vár rád. Ma este az ágyam tele van szórva emlékekkel. Egy levél sorai, egy fényképbe zárt tekintet, a színek és a hangok között felgyúlnak ezek az emlékek, hogy elmeséljék nekem az életemet.

   Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy Sophia Loren, a számtalan díjjal kitüntettet filmsztár az, aki hozzám szól a lapokról, aki akár burkoltan, akár nyíltan azt sugallja, hogy: Látjátok, mekkora sztár vagyok? Nem, legyen szó az élete bármely szakaszáról, sosem felejtette el azt, honnan jött, nem felsőbbrendű lényként tekint önmagára, aki a hírnév érdekében, vagy később, ennek köszönhetően bármit megtehet.  

    A memoárt számos fénykép színesíti, és külön piros pontot érdemel, hogy a nápolyi dialektusok mellett az olasz és angol párbeszédek és kifejezések fordítása is helyet kapott a lábjegyzetben, így bármely korosztály bátran kezébe veheti, nem kell tartania az olvasás közben felbukkanó nyelvi akadályoktól. A könyv végén található névmutató segítségével pedig a későbbiekben is könnyen megtalálhatjuk az adott személyhez tartozó eseményt, történetet. 

    Nem szeretek laptopon olvasni, de amikor megnyitottam és elkezdtem olvasni a Tegnap, ma, holnapot, már az Előszóban magával ragadott, és az ódzkodásom ellenére is azon kaptam magam minden alkalommal, hogy még nem akarom bezárni a Wordöt. 
Beleolvastam az interneten az eredeti olasz szövegbe, melynek gördülékenységét nagyszerűen visszaadja a magyar fordítás, és bár Sophia Lorent nem íróként ismerjük, de ezen minőségében is remekül helytáll. 

    Kortól és nemtől függetlenül mindenkinek csak ajánlani tudom, akár szereti Sophia Lorent, akár nem. Mindkét tábor számára is sok meglepetést tartogathat a könyv, de azok sem fognak csalódni benne, akik egyszerűen csak egy őszinte és remekül megírt memoárra vágynak egy kislányról, aki valóra váltotta az édesanyja álmát, ami később az övé is lett. Aki előttünk, a lapokon válik statisztává, majd ismert és elismert színésznővé, de aki számára mindig is a család volt a legfontosabb - elég, ha csak az édesanyja életéről szóló Tükreim című tévéfilmre gondolunk, melyben ő játszotta Romilda Villanit -, és sosem feledkezett meg a gyökereiről.


    Azért azt csendben megjegyzem, ha nem is mindegyik filmje kerül szóba, de a könyvben említett számos alkotás közül nem egy cselekményéről ír részletesen, így aki nem szereti, ha lelövik előtte a poénokat, érdemes olvasás előtt megnéznie őket.


Sophia Loren: Tegnap, ma, holnap
Az életem
Eredeti cím: Oggi, ieri, domani. La mia vita
Fordította: Wiesenmayer Teodóra
330 oldal+ a közepén képmelléklet
Helikon Kiadó, 2015
3990 Ft

2015. május 25., hétfő

Vers hétfőn

Nagy László: Pünkösdi hajnal 


Lángszalagos aranykerék
a hajnali égen,
én fölfelé vágyakoztam
s csak lent lehet élnem.

Föllebeg vérpettyes vércse,
soha nem rak fészket,
gyönge madárt lehóhérol,
nevel kis vércséket.

Vércsét látok, mégse vágyok
dühök csillagára,
homlokomra holdat karcolt
a gilice lába.

Pünkösd jeles napja eljött,
ne lázadozz nyelvem,
bűnösöknek szót se szólok,
nem értenek engem.

Piros a pünkösdi rózsa
s nehéz mint a szívem,
lehull a pünkösdi rózsa,
hitem elveszítem.



Richard Dehmel: A hinta
Fordította: Weöres Sándor


A hintámon magasba - kukk!
Még szebbet merre lássak?
A messzeség s az egész kocsiút
Mind leng, és sorban a házak.

Kertek fölött magasba, hahó!
Hagyom hogy felröpítsen;
Látok mindent: a berek, a tó
Mind másmilyen, mint itt lenn.

Magasan magasba! Hol a lábnyomom?
Az égen! Majd zuhannom
Kell édesen és sajgatón,
S elbújnak a fák lehajlón.

És folyton újra fenn vagyok,
S az ég folyton közelebb jön;
Mind-édesebb, ahogy sajog -
S mindig magasabb a menny fönn.



Versek:
Nagy László
Weöres Sándor: Egybegyűjtött műfordítások II.
822 oldal
Helikon Kiadó, 2012
4990 Ft
Fragonard festménye

2015. május 22., péntek

Mesélj nekem királylányokról és királyfiakról


    A megjelenésekor már hallottam a Mesélj nekem sorozatról, de később ki is ment a fejemből. Aztán a héten, amikor bementem a múltkor már említett boltba, ahol az idei év egyik legjobb könyvét, A szerelem történetét  is felfedeztem, megint csak szétnéztem a könyvek között. És milyen jó, hogy a legalsó polcot sem hagytam ki, ahol a gyerekkönyveket tartják, mert a sorozat három kötete között megtaláltam a királylányosat, amit rögtön tettem is a kosaramba (500 Ft-ért meg pláne), ugyanis egy, éppen a királykisasszonyos korszakát élő kislány kapja majd meg.

     A könyvben olvasható 12 mese nagy része Benedek Elek tollából vagy az ő gyűjteményéből származik, és olyanokat találunk közöttük, mint A csúnya királyfi és a szép királykisasszony, az ószövetségi nevű szereplőket (Salamon, Absolon, Habakuk) felvonultató Többsincs királyfi, a valószínűleg az Ikarosz ihlette A szárnyas királyfi vagy A néma szultánkisasszony.
De elolvashatjuk Móra Ferenctől a Dióbél királykisasszonyt, a Királylány a lángpalotában című erdélyi szász mesét, A tizenkét királykisasszonyt (ami a Grimm testvérek Széttáncolt cipellők című meséjének magyar változata) és a kedvencemet, a Fótonfót király című magyar népmesét is.

    A királylányok és királyfiak iránt rajongó apróságok biztosan megtalálják a kedvencüket köztük, hiszen kalandokból, próbatételekből, varázslatból és sárkányokból nincs hiány. Mindegyik mese tartogat valamilyen csalafintaságot és/vagy tanulságot, így a legkisebbek nemcsak jól szórakoznak, de minden meséből tanulnak is valamit.

    Kállai Nagy Krisztina illusztrációi nagyon szépek és jól illenek a mesékhez, a betűméret is viszonylag nagy, hosszabb és rövidebb mesék egyaránt helyt kaptak a kötetben.
Jó válogatás, azt az ötszázast nagyon megérte, de az eredeti ára is igazán elfogadható.


Luzsi Margó (szerkesztette és válogatta): Mesélj nekem királylányokról és királyfiakról
Mesélj nekem 2.
Illusztrálta: Kállai Nagy Krisztina
64 oldal
Manó Könyvek, 2011
Eredeti ár: 1290 Ft
A sorozat honlapja

Érdekes, hogy éppen a keddi Ridikülben beszélgettek arról, mit nézhet a gyerek? Eszembe is jutott, hogy ma már szinte minden tévés mese sarkában ott virít a 6-os karika, ami - ahogy a műsorból megtudtam - azt jelenti, hogy ijesztő lények, szellemek vannak benne. De ha megnézünk egy epizódot a magyar népmesékből vagy elolvassuk valamelyiket egy könyvben (akár ebben is), szinte mindegyikben van sárkány, akinek a hős levágja a fejét/fejeit egyetlen kardcsapással; akinek nem sikerül teljesíteni a próbát, az halálnak halálával hal (ezek szerint mély nyomot hagyott az emberekben és a meseírókban a Halotti beszéd). Ezek nem minősülnek erőszaknak, ettől nem ijed meg a gyerek? Persze én is ilyeneken nőttem fel, de az is igaz, hogy akkor még nem voltak mesecsatornák.

2015. május 20., szerda

Iránytű az élethez



    Nem én vagyok az ilyen könyvek célcsoportja - mindig is messziről elkerültem a Változtasd meg az életed egyik napról a másikra! és hasonló című könyveket -, de úgy alakult, hogy lehetőségem nyílt elolvasni Kurt Tepperwein nemrég megjelent művét. (Egészen pontosan egy rövid ajánlót kellett írnom róla, ami sehol sem fog megjelenni, így ezt fogom felhasználni a bejegyzéshez, amit kiegészítek azon észrevételeimmel, melyeknek abban nem lett volna helyük.)

     A híres életvezetési tanácsadó új könyvében iránytűt nyújt az élethez, azaz megtanítja mindazt, mellyel életünk minden területén sikert érhetünk el, és az életet játékként élhetjük. 

    A könyv első fejezetében segít valódi tudatunkra ébredni, majd a következő kettőben tanácsokkal lát el, hogyan valósítsuk meg mindazt, amit el szeretnénk érni. 

   Olvashatunk a bal és a jobb agyféltekénkről, az érzelmeink fölé rendeléséről az értelmünkkel szemben. Megismertet az energetikai kézjegyünk (amit kibocsátunk, azt kapjuk vissza) és a figyelő szemlélőmód (nézzük kívülről magunkat és a helyzetünket) fontosságával, önismeretre tanít, és számos gyakorlati tanáccsal és teszttel ellát, hogy mindezt a gyakorlatba, egészen pontosan a saját életünkbe is átültethessük. 

    Új szemléletre tanít, melyben nincs helye a nemnek és a panaszkodásnak. Megtudhatjuk, hogyan szabadulhatunk meg rossz szokásainktól és hogyan véshetjük be egyszerűen a jókat, hogyan uraljuk a gondolatainkat, miközben arra sarkall, hogy bármit elérhetünk, ha megtanuljuk, hogyan induljunk el a hozzávezető úton. 

    Mindez nagyon jól hangzik, azonban azt kell mondanom, hogy eléggé szájbarágós a könyv. Rengeteg az ismétlés, ami persze azért van, hogy még inkább a magunkévá tehessük Tepperwein tanácsait. 

     Az azonban engem is meglepett, hogy bibliai idézeteket is becsempész a mondandójába: "már Jézus is megmondta, hogy... stb". Nos, ezen jót nevettem magamban, mert tudom, ha ez a könyv egy pap kezébe kerülne, már meg is lenne a következő prédikációjának témája. Ugyanis az egyház és a küldöm az energiákat és Isten is segíteni fog! és a bevezetőben említett Változtasd meg az életed egyik napról a másikra! típusú gondolatok nem férnek össze. Ha ötszáz évvel ezelőtt íródott volna, biztosan máglyán égették volna el, ahogyan a tévés spirituális tanácsadókat is.

    Nem olvastam Rhonda Byrne A Titok című könyvét, de utánanéztem az interneten (véleményeket és idézeteket olvastam), és az az érzésem, hogy a két könyv teljesen egy kaptafára íródott. Mindkét könyv a vonzás törvényét helyezi a középpontba, és ugyanazt szajkózza: ahhoz, hogy elérjünk valamit, képzeljük magunkat már abba a helyzetbe. Képzeljük el, hogy már a miénk a vágyott dolog és érezzük a hálát iránta. 
De azért nem buta Tepperwein sem, mert azonnal hozzáfűzi, ha mégsem sikerül megszerezni, akkor valami gond volt. Még nem állunk rá készen, hogy a miénk legyen. Persze.


   Nem mondom, hogy nincsenek benne hasznos(ítható) gondolatok, és biztosan lesz, akinek a gondolkodását és az életét is megváltoztahatja a könyv. Az én életemet nem változtatta meg, mert tudom, hogy a dolgokért tenni is kell, nem csak annyit, hogy elképzelem, hogy már elértem őket. Engem egyébként is úgy neveltek, ha kapok valamit, azt köszönjem meg (és számomra az is természetes, ha a buszon jegyet veszek, azt megköszönöm), de hogyan lehetnék hálás valamiért, ami még meg sem történt, ami még nem az enyém? És nem vagyok pesszimista, csak az a személyes tapasztalatom, hogy eddig akárhányszor éltem bele magam, hogy biztosan sikerül valami, utána mindig hatalmas pofára esés lett belőle. Inkább hiszek a realitásban és Vörösmartynak.
    A Nyitott Akadémia eddig olvasott könyvei sokkal hasznosabbak voltak számomra, mert nemcsak elgondolkodtattak, de nem is szájbarágósak, a szerzőik érthetően fogalmaznak és - mellesleg - az áruk is kedvezőbb (bár azok puhafedelesek).



Kurt Tepperwein: Iránytű az élethez
Gyakorlati útmutató ahhoz, hogyan menedzseljük sikeresen az életünket
Eredeti cím: Der mentale Lebenskompass
Fordította: Farkas Tünde
184 oldal
M-érték Kiadó, 2015
2999

2015. május 18., hétfő

Vers hétfőn

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz

Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.

1843. február vége - március eleje





Vers

2015. május 15., péntek

Saramago kicsi emlékei


    Az eddig olvasott két regénye után bátran kijelenthetem magamról, hogy szeretem Saramago műveit, és amikor egy rövidebb, de olvasható betűméretű könyvre vágytam, rögtön eszembe jutott a Kicsi emlékek.

    A Kicsi emlékek azonban nem a megszokott Saramago-regény, hanem valami teljesen más. Az író az emlékezés láncára fűzi gyerek- és kamaszkora élményeit a kis portugál faluból, Azinhagából és Lisszabonból.

   Mesél a családjáról, a mindennapokról, mindarról, amit több, mint nyolcvan év távlatából érdekesnek tart, illetve, ami éppen eszébe jut. Mert az emlékezés lánca nem folyamatos: van, hogy felbukkan egy-egy emlékfoszlány és az író rögtön másról kezd mesélni, majd jópár oldallal később a korábbi emlékfoszlány immár teljes valójában jelenik meg előttünk.

Órákig eltarthatott a kaland, de sosem fejeződött be úgy, hogy el ne érte volna a kitűzött célt. Átkelni egyedül a forró, kiterjedt olajfaligeteken, fáradságosan utat vágni a bokrok, fatörzsek, tüskés cserjék, kúszónövények közt, melyek szinte áthatolhatatlan falat emeltek a két folyó partjain, árnyas tisztáson ülve hallgatni a csöndet, melyet csak a madarak csicsergése és a szél mozgatta ágak recsegése tört meg, járni a mocsár felszínén, a vízben álló szomorúfüzek ágain ugrálva, mondhatnánk egyik se valami nagy hőstett korunkban, amikor a civilizált világban bármely öt-hat éves gyerek, még ha csak tunyán ül is egy helyben, már járt a Marson, szitává lőtte az összes útjába kerülő zöld emberkét, megtizedelte a Knox erőd aranyát védelmező gépsárkányok félelmetes hadseregét, szétkaszabolta a tirannoszauruszok királyát, már leszállt szkafander és búvárharang nélkül a legmélyebb tenger alatti barlangokba, s már megmentette az emberiséget a Föld elpusztítására törő, szörnyűséges meteorittól. E rendkívüli tettek mellett az azinhagai kisfiú csak azzal állhatna elő, hogy felmászott a húszméteres kőrisfa legtetejére, vagy szerényebben, de bizonyosan nagyobb íz-élményben részesülve az udvarban álló fügefára, korán reggel, hogy leszedje az éjszakai harmattól még nedves gyümölcsöket, és torkos madárként kiszippantsa a belsejükből előbuggyanó mézédes csöppet. Kevés, az igaz, ám igen valószínű, hogy a tirannoszauruszt legyőző hős még egy gyíkot sem tudna puszta kézzel megfogni.

    Őszinte, olykor humoros, olykor pedig szomorú emlékekről szól a mese, melyekből megismerjük, milyen utat járt be a kis José, mely élmények hatottak rá egy olyan családban, ahol a többség analfabéta volt.

    Elmeséli, miért is öregebb ő valójában a születési anyakönyvi kivonatában szereplő dátumnál, hogyan tanult meg olvasni és boldogult az iskolában, fény derül arra is, hogy később géplakatosnak tanult, de legalább ekkora szerepe van mindannak, ami Azinhagában történt vele.


   A Kicsi emlékek kisebb-nagyobb részekből épül fel, és az emlékezés láncára felfűzött elemeket, mintha az író egy nagy kincsesládából emelné ki. Az emlékek mellett természetesen szó esik néhány művéről is, melyekhez éppen ezeket az élményeit használta fel.

    Már az első oldalakon elvarázsolt, és a varázslat az utolsó oldalig kitartott. Csak azt sajnálom, hogy ilyen rövid. Érdemes megismerni Saramago ezen oldalát is.

ESIK AZ ESŐ, SZÉL CIBÁLJA A LOMBFOSZTOTT fákat, a távoli időkből egy kép közelít, magas, sovány öregemberé, ahogy közeleg az elöntött ösvényen. (...) De ezen a mélabús órán mégis az a képe kísért leginkább, ahogy jön az esőben, konokul, hallgatagon, mint aki semmi által meg nem változtatható sorsot teljesít be. Hacsak nem a halál által. Ez az öregember, akit majdnem érintek a kezemmel, nem tudja, hogyan fog meghalni. Még nem tudja, hogy néhány nappal a halála előtt megérzi, eljött a vég, és elindul végigjárja birtoka összes fáját, megöleli a törzsüket, elbúcsúzik tőlük, barátságos árnyékuktól, gyümölcsüktől, melyből nem eszik már többet. Mert eljön a nagy árnyék, míg fel nem támasztja őt az emlékezet az elárasztott gyalogúton, vagy a homorú égbolt és a csillagok örök kérdő tekintete alatt. Milyen szót mond majd akkor.


José Saramago: Kicsi emlékek
Eredeti cím: As pequenas memórias
Fordította: Lukács Laura
170 oldal
Palatinus Kiadó, 2008
2700 Ft
Egy portugál nyelvű exkluzív interjú az íróval 2006-ból

2015. május 13., szerda

A Test Angyala


    Ha már a legutóbbi könyves bejegyzésemben említettem Sárbogárdi Jolánt, akkor itt az ideje, hogy meséljek egy kicsit arról is, miért szeretem a munkásságát, habár eddig csak egy regénye látott napvilágot.

    Persze korábban már én is hallottam róla, de végül csak tavaly olvastam el először A Test Angyala című romantikus regényét. És imádtam.


   Főszereplőnk, Margittay Edina, aki a budapesti Benczúr Gyula utcai egyik ház lakosa, és jelenleg a Hungimpónál dolgozik titkárnőként, mivel nem vették fel a Külkerre.


    Midőn belépett a Hungimpo csupaüveg és fotocellás ajtaján, titokban megnézte magát azon. 18,5 éves, csinos, sőt feltűnően szép, kultúrált fiatal lány nézett vissza rá, kinek aranyszőke haja laza csigákban a hátát, továbbá blézerét csapkodta szakadatlan. Hosszúdadú, szabályos arca "make up"-ot csak hírből ismert. "Egy fiatal leány úgy szép, ahogyan az Isten őtet megteremtette." Mondotta több ízben a nagymamája, amivel Edina egyet is értett vele.

   Egy nap, miközben porcukorral meghintett lekváros táskáját fogyasztja ebédidőben, egy idegen férfi ül le asztalához, és azonnal megdobogtatja Edina szívét.

    Edina a találkozásról beszámol a Vörösmarty Gerbeaud-ban kebelbarátnőjének, Macinak (alias Kutasy Mercedesnek), amikor feltűnik a színen beszélgetésük tárgya.
    A sors útjai pedig - mint tudjuk -  kifürkészhetetlenek, mert másnap látogató érkezik Edina főnökéhez, DR. Havas Tamáshoz, aki nem más, mint az előző napi ismeretlen férfi személyesen: Balajthy Dénes fiatal tévérendező, aki női szereplőt keres legújabb tévéjátékához.

    Edina természetesen megdöbben a férfi váratlan felbukkanásától, de mielőtt távozna, Balajthy Dénes fiatal tévérendező randevúra hívja! Edina repes örömében, gyorsan hazarohan átöltözni is, ám a munkahelyére visszaérve az egyik újságban megpillantja szerelmét egy hölgykoszorúban, így kicsiny szíve azonnal darabokra törik.

   Mikor aztán este 10 hákor kikönyökölt magányos férfiszobája Dunára néző ablakából, nem is sejtette, hogy karnyújtásnyira,  a Benczur utcában egy sajnos egészen kipirosodott szemű emberi lényt láthatna könnyű, narancsszínű "olasz" hálóköntösben, akinek izléses lányszobájában változatlanul a szomorúság ülte torát, és hiába szólt izléses music-centeréből fiatalos zene és számok, ha Margittay Edina naplójára rogyva járt fel-alá, miközben fel-feltörő halk sírása gejzírként övezte orcáját a lemosó-tonic dacára is, ha nem takarnák el előle a szürke pesti háztömbök sorai. Pedig ha látja, talán sok minden másképp történt volna...

    Remélem, már eddig is sikerült felcsigázni mindenkit, úgyhogy elárulom, hogy ez csak a kezdet. Ifjú szerelmeseinkre még számos megpróbáltatás vár, de talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem marad el a boldog befejezés.

   Ahogyan már említettem, olvasás közben működésbe lépnek azok a bizonyos antennáim, amik minden egyes oldalon figyelnek, és azonnal jeleznek, ha valami nem odaillőt észlelnek. Nos, arra a két órára, míg A Test Angyalát újraolvastam, kimenőt kaptak nevezett antennák, aminek nagyon örültünk, ugyanis mind ők, mind én remekül szórakoztam.

    Sárbogárdi Jolán olyan zseniálisan szövi a szálakat, hogy bármelyik latin-amerikai szappanopera szerzője megirigyelhetné, és az az érzésem, hogy ez a remekműve még E. L. James-hez is eljutott, aki Acél Anasztázia pirulását Margittay Edinától kölcsönözte. Bár e remekműben nem bukkannak fel gonosz, sosem látott ikertestvérek, azért hőseink útjába számos akadályt gördít az a bizonyos nagybetűs.

    A fülszöveg is kitér arra, hogy az írónő túlságosan belemerült a romantikába, így nem törődött sem a helyesírással, sem a stilisztikával, sem a mondatszerkesztéssel, és a kiadóban is inkább jókat nevettek ahelyett, hogy a már felsoroltakat javítgatták volna. És ezen közös munka és nem munka gyümölcse lett ez a méltán híres gyöngyszem, ami a kevésbé romantikus lelkületű olvasókat is garantáltan magával ragadja, és együtt izgulhatunk - és közben jókat nevethetünk - Edina és Dénes szerelmének beteljesüléséig.




Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A Test Angyala
Habszódia
111 oldal
Magvető Kiadó, 2013
2490 Ft
A Líra webáruházában most 792 Ft-ért rendelhető.
Vagy elolvasható a DIA-n

2015. május 11., hétfő

Vers hétfőn

  Ady Endre: Az élet

Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...

Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!

A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kínál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképpen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szivem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...









Vers

2015. május 9., szombat

Öltések közt az idő


    Egy januári péntek estén kíváncsian ültem le a tévé elé, hogy megnézzem az akkor induló Öltések közt az idő című sorozatot. Nem kellett csalódnom, már az első rész nagyon tetszett, aztán megtudtam, hogy María Dueñas nagysikerű könyvéből készült, amit már több bloggertársam is olvasott és pozitívan nyilatkozott róla, ám számomra egyáltalán nem csengett ismerősen.

    Februárban véget ért a sorozat, én pedig ekkora már biztos voltam abban, hogy ezt a regényt el kell olvasnom. Bár a történetet ismertem, és valljuk be, a fülszöveg is elég részletesen beszámol róla, mégis kíváncsian kezdtem neki az olvasásnak.


    Főszereplőnk és narrátorunk, Sira Quiroga egyszerű varrónő. Édesanyja, Dolores egyedül nevelte fel, az apjáról sosem hallott és nem is kérdezősködött. Dolores varrónőként dolgozott egy elegáns műhelyben, ahová Sirát is magával vitte, majd amikor nagyobb lett, ő is elsajátította a szakma csínját-bínját.

    Közben Sira felnőtt, megismerkedett egy köztisztviselővel, Ignacióval, akivel már az esküvőt tervezgetik, de ekkor nem várt fordulatok történnek. Az ország forrong, a polgárháború küszöbén áll, sosem látott apja hirtelen találkozni akar vele, és felbukkan még egy férfi, az írógép-kereskedő Ramiro is.

    És felfedeztem azt is, ami iszonyatos aggodalommal töltött el, hogy bármely pillanatban és látható ok nélkül mindaz, amit biztosnak hiszünk, kibillenhet, letérhet az útról, irányt változtathat, és elkezdhet átalakulni. Ellentétben azokkal az ismeretekkel, amiket egyesek és mások szenvedélyeiről, az európai politikáról és a minket körülvevő emberek hazájáról tanultam, ezt a leckét nem úgy sajátítottam el, hogy valaki elmesélte, hanem mert saját bőrömön tapasztaltam. 

    Aki nem látta a sorozatot, máris biztos lehet benne, hogy nem fog unatkozni. Pedig ez még csak a kezdet. A polgárháború után Spanyolországot is megcsapja a II. világháború szele, hiszen erős szálak kötik Németországhoz, így Sirát is újabb fordulatok elé állítja az élet.




    Igen, vannak változtatások a sorozatban, azonban a regényt olvasni is ugyanolyan izgalmas, mert számos meglepetést tartogatott a számomra. Imádtam a seftes Candeláriát, aki szókimondásával mindig mosolyt csalt az arcomra, a kíváncsi, de igencsak tájékozott Félixet, és Rosalinda Foxot, aki a jég hátán is megél. És természetesen Sirát, akinek jellemfejlődése mellett Spanyolország történelméből is leckét kapunk.

    Izgalmas, fordulatos és bár elég sűrűn szedett könyvről van szó, ahogy haladtam előre, egyre inkább vált  letehetetlenné.

   És most jöjjön a fekete leves! Mert hiába a remek történet, ha ilyeneken akad meg a szemem olvasás közben:

  • A könyv fordítója és szerkesztője is nő, de egyikük sem hallott még az haute couture-ről, mert folyamatosan a névelőt használnak előtte, pedig a francia nyelv - ahogyan a spanyol is - nem ejti a h-t, tehát az az a megfelelő alak.
  • Marcus Logan és egyik ismerőse vezetéknevét is folyamatosan rosszul toldalékolják: Logannal és Lance-szal. Pedig utóbbi legalább Lance Armstrong miatt ismerősen csenghetne, mert az ő nevét bizonyára már hallották. Alan Hillgarth vezetékneve is hasonló "balesetek" áldozata lett, mert bár nem számoltam, de csak nagyon kevésszer láttam helyesen toldalékolva. Az internet korában élünk, ami már 2012-ben is létezett, így csak egy-két kattintás lett volna megnézni, hogy a th-t az angolban a szavak végén sz-nek ejtik.
  •  Ahogy előző látogatásom alkalmával, most sem mutatott egy szemernyi hajlandóságot sem, hogy kedves legyen velem, mégis úgy gondoltam, talán ez az egyetlen alkalom, hogy négyszemközt lehessek vele, és nem akartam elhalasztani. - Nem inkább elszalasztani? Nem mindegy, hogy elhalasztunk valamit vagy elszalasztunk.
  • Sira egy másik nőtől kérdez valamit, akinek ez a reakciója: Megint nyelt egyet, és az ádámcsutkája olyan erőteljesen mozgott, mintha egy elefántot akart volna lenyelni.  - Megnéztem itt, és spanyolul a gége garganta, ami szerepel az ádámcsutka szóban is. Úgyhogy ezúton üzenem a Kedves Fordítónak és Szerkesztőnek, hogy legyenek szívesek megmutatni az ádámcsutkájukat, mert én is nő vagyok, de nekem nincs ilyenem, és tudtommal a többi nőneműként világra jöttnek sem. 
  • Rózsafűzér 
  • volfrám -  olykor w-vel írva
  • tizedig sor
  • csomó keletkezett a torkomban - érdekes, eddig úgy ismertem ezt a kifejezést, hogy gombóc van valaki torkában, és a csomót legfeljebb a fül-orr-gégész vagy az onkológus használná
  • de abban viszont biztos voltam - vesszőparipám a de és a viszont, úgyhogy vagy egyik, vagy másik elég a mondatban, már kifejezi az ellentétet
  • a véletlen gyümölcse - nem műve? 
  • Ráadásul az eredeti címet is rosszul írták, mert az öltések costuras és nem costuraz. - Még csak most kezdek ismerkedni a spanyol nyelvvel, de ennyit már én is tudok.
  • Az már csak hab a tortán, hogy a nyomdában sem volt elég festék, mert számos oldalon halványan vagy alig látszik egy-két betű vagy szó.
    Az volt az érzésem, mintha Sárbogárdi Jolán szerkesztette volna a könyvet. Hogy miért kötekedek? Nagyon egyszerű: ha varratunk magunknak egy nadrágot - hogy a témánál maradjunk -, és először felvesszük, beleteszünk némi aprópénzt a zsebébe, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy a pénz (vagy egy része) hiányzik, feltételezem, hogy egyikünk sem fog örülni. Miért? Mert kifizettük a szabót, aki nem végzett pontos munkát. Ahogy Sira mondta a sorozatban:
Egy jó varrónő sosem végez fércmunkát. 
Ezt az ars poeticát úgy látszik, a Gabo Kiadónál még nem sikerült elsajátítani (ennél a regénynél legalábbis biztosan nem), mert a kiadott összegért egy toldozott-foltozott könyvet kaptam, ami kívülről persze nem látszik.
Igen, én már csak ilyen szemfüles olvasó vagyok. Mert legyek bármilyen fáradt, az ördögszarvaimban rejtőző antennák azonnal működésbe lépnek, amint kinyitok egy könyvet, és ha valami furcsát észlelnek, azonnal jeleznek.

   Aki még nem olvasta/látta A Manderley-ház asszonyát, előre figyelmeztetem, hogy Sira lelövi a "poénját" a regényben.


    De térjünk át a sorozatra, ami eredetileg tizenegy részes, nálunk nyolc részben adták le, és állítólag bizonyos részeket kihagytak belőle. Nos, ezt nem tudom, de nemrég elkezdtem olaszul nézni, és tavaly náluk is nyolcrészes volt, és minden részlete egyezett a magyar szinkronossal. Állítólag a spanyolok már jelezték az írónő felé, hogy szeretnék folytatni a sorozatot, de ő még nem döntött.

   Az említett fércmunkától eltekintve María Dueñas regénye nagyon izgalmas, kalandos és fordulatos, melyben valós és fiktív szereplők életén keresztül bontakozik ki a spanyol történelem egy jelentős időszaka, miközben eljutunk Marokkóba és Portugáliába is, csodás ruhaköltemények születnek, barátságok és szerelmek szövődnek, és egy kislány a szemünk előtt nő fel. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

 

   Mivel nem az a fajta ember vagyok, aki az interneten egy becenév mögé bújva bátran megosztja a negatív véleményét, míg "élesben" ellenben lapít, így eljuttattam a bejegyzésem a Gabo Kiadóhoz, ahonnan a következő választ kaptam:

Kedves Andrea,

Köszönjük, hogy eljuttatta hozzánk az ajánlót és az észrevételeit.
A felsorolt hibák mind a korrektort, nem a szerkesztőt terhelik - előbbivel egyébként már nem is dolgozunk együtt.
Kiadványainkhoz az Osiris Helyesírást tekintjük irányadónak, nem az Akadémia Kiadónál megjelent szótárt, de ettől még a hiba hiba marad, amire köszönjük, hogy felhívta a figyelmünket.
Minden olvasói vélemény hasznos, és ezeket igyekszünk is értékén kezelni.
Minden jót kívánok!


üdvözlettel,
Blahó Dávid



María Dueñas: Öltések közt az idő
Eredeti cím: El Tiempo Entre Costuras
Fordította: Cserháti Éva
582 oldal
Gabo Kiadó, 2012
3990 Ft

2015. május 8., péntek

Sárkány a lépcsőházban


   Ha május, akkor két gyereknek kell ajándékot keresni, és mi más lehetne, ha nem könyv? Szétnéztem hát az interneten, és igyekeztem, hogy legalább az egyik magyar szerzőé legyen, így bukkantam Nádori Lídia könyvére, akit leginkább fordítóként ismerhetünk.

   A kötet hét meséjének főszereplője Jancsi, egy átlagos budapesti óvodás, aki a Nyíl utcában lakik. Az első mesében Jancsi születéséről olvashatunk, majd az első három születésnapjáról. Hogy ez miért fontos? Mert kis főszereplőnk éppen január 1-jén látta meg a napvilágot, így: Ez az év is jól kezdődik - hangzik el az apukája szájából.


   A következő mesékből kiderül, hogy ünnepli Jancsi családja a Húsvétot, megismerjük a rokonságot, felbukkan egy bagoly, aki mindenkit meglátogat, aki fél tőle és mellesleg imádja a számokat, egy tücsök is érkezik a Nyíl utcába, ám hogy mi köze van Jancsi játék mentőautójához, az csak a meséből derül ki.
A Nyíl utca azonban nem csak a tücsökről nevezetes, akad itt egy puszi- és pofonbolt is, majd feltűnik az a bizonyos sárkány is a lépcsőházban és végül egy Téli mese zárja a sort.


    A mesék Jancsi életéről, az ő hétköznapjairól szólnak, vele is ugyanazok a dolgok történnek nap mint nap, mint bármelyik óvodással: rajzol, fürdik, olykor dacos, de valahogy a varázslat is ugyanígy részese az életének, elég csak a beszélő és számrajongó bagolyra gondolni.

   Éppen ezek a momentumok azok, amiért a gyerekek szeretni fogják. Mert közvetlenül szól hozzájuk, nem mézesmázosan és úgy mutatja be Jancsi világát és gondolatait, ahogyan azt egy ennyi idős látja.

Jancsi egészen hazáig gondolkodik: lehet,
hogy a hóembernek hósapkát kellene készíteni.
Akkor Liza megkaphatná a sárga sapkát,
és nem kéne tüsszögnie.

   És ki tudja, lehet, hogy az ő házukban is rejtőzik egy tücsök, talán hozzájuk is bekopogtat egy nap a bagoly és talán ők is egy sárkányra bukkannak, ha nem is a lépcsőházban, de az utcán. Utóbbi pedig eszembe juttatta az egyik kedvenc Molnár Ferenc-darabomat, A doktor urat. Ezért plusz pont jár.


    Kun Fruzsina illusztrációi nagyon szépek, a célcsoport számára (3-6 évesek) könnyebben érthetővé és követhetővé teszik a meséket, bár azzal nem vagyok egyedül, aki megjegyzi, hogy nem egyszer túl sok sötét színt használ. De hát az élet is ilyen, nem mindig a színes oldalát mutatja.




   Aki kíváncsi a mesékre, de még nem biztos benne, hogy megvegye-e a könyvet, hétfőtől minden este (május 11-18.) meghallgathat egyet-egyet közülük 19.50 körül a Kossuth Rádióban Für Anikó előadásában.



Nádori Lídia: Sárkány a lépcsőházban
Jancsi meséi
Illusztrálta: Kun Fruzsina
80 oldal
Naphegy Kiadó, 2008 (A könyv tavaly is megjelent és 2990 Ft-ba kerül, de több helyen is most 50%-kal olcsóbban megvásárolható)
2490 Ft
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...