Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2015

Ó, mennyire szeretlek

Ha a megjelenésekor nem figyeltem volna fel erre a sorozatra (aminek tudomásom szerint azóta sincs neve), biztosan elsiklottam volna egy ilyen című regény felett. Azt gondoltam volna, hogy a szokásos ömlengések egyike, melyek a könyvesboltok Romantikus feliratú polcain sorakoznak. Valljuk be, azért a cím kissé riasztó lehet, főleg a férfiolvasók számára.

    Santiago San Roman és az orvosi egyetemre készülő Montse Cambra 1974-ben találkozott a nyári szünetben, és szinte minden idejüket együtt töltötték. Azonban az élet közbeszólt: megérkezett Santiago katonai behívója és más is történt, ami elválasztotta őket.


   Több mint húsz év múlva Montse egy fényképen megpillantja egykori szerelmét, és úgy dönt, nekivág a sivatagnak, hogy kiderítse, mi történt Santiagóval.



 Miután visszahelyezte a kagylót, a köpenyzsebébe nyúlt és megérintette a fényképet. Csak ült, zsebre dugott kézzel. Az a képtelen érzete támadt, hogy a fénykép egyszer csak eltűnik és minden szertefoszlik, akár egy álom: e…

"A boldogságot nem élvezzük, és nem is tudjuk élvezni. Csak kívánjuk."

Amikor az idei év évfordulósait gyűjtögettem és megláttam, hogy Csehov is köztük van, elterveztem, hogy megemlékezem a jeles eseményről, ám rögtön eszembe is jutott, hogy annak idején a Sirály nagyon padlóra küldött. Úgyhogy majdnem elnapoltam, de még időben meggondoltam magam, és így esett a választásom a Három nővérre.

   Olga, Irina, Mása. Három nővér, aki egy kis orosz városban él bátyjukkal. Május 5-én, Irina névnapja egyben apjuk halálának első évfordulója is. Az apa katona volt, míg élt, nagy volt a sürgés-forgás a házban, de ma már csendesebb napok köszöntöttek be. Ráadásul a család tizenegy éve Moszkvát is elhagyta.
Olga a gimnáziumban tanít sógorával, Mása férjével, Irina, a legkisebb lány testvéreivel együtt várja a napot, amikor újra Moszkvába mennek, mert itt nem jó. Irina dolgozni akar, de erre itt nincs lehetősége. Hiába beszélnek három nyelven, a kis városban semmi hasznát nem veszik. Bátyjuk, Andrej hamarosan megnősül, de a szíve őt is Moszkvába húzza.
ANDREJ Ül az…

Vers hétfőn

Reviczky Gyula: Bál után 

A mély gyönyörtől szédülök még,
Ragad a lázas képzelet.
Melletted űlök, czifra párok
Fel és alá keringenek.

A zene szól, de hangosabban
Dobog, majd megszakad szivem.
Szeretnék sírni, mint a gyermek,
A boldogságtul, azt hiszem.

Egy valczer édes áriáját
Lágyan merengve hallgatom;
De édesebb minden zenénél
A mosoly édes ajkadon.

S ha szólsz, óh, mennyei hatalmak!
Eszemet bontja meg e szó.
Én nem tudom, szférák zenéje
Lehet-e ilyen megható?

Honnan jövél? hol van hazád?... tán
A mennyből szálltál ide le?...
Ah, ép' most kér föl egy fajankó!
S keringesz fel s alá vele.


Eredetileg nem ezt a verset választottam mára, de pénteken egy Kedves Kereső éppen ezt keresve talált ide. Sajnos ezt a verset akkor nem találta, de ezúton szeretném megköszönni, hogy felhívta rá a figyelmemet.
Verset ajánlani továbbra is lehet, bár már nincs nyitva a korábbi Google-dokumentum, de erre (is) való a bejegyzés alján a Megjegyzés küldése, úgyhogy senki se fogja vissza magát.
Reviczk…

Egy nyár a berekben

Inkább ne firtassuk, mióta illett volna megismerkednem Fekete István egyik legismertebb és legnépszerűbb művével, de ahogyan már korábban is említettem, annak idején senki sem kérte számon rajtam, így eddig - sajnos - kimaradt. Ill. emlékszem, hogy általános iskolásként elkezdtem, de félretettem. A sorozatból is láttam részleteket, de akkor az sem kötött le. A Miért?-re azonban nem tudnék válaszolni.

   Így kapóra jött Fekete István születésének 115. évfordulója (1900. január 25-én született), ezért megfogadtam magamnak, hogy a jeles napig elolvasom.
Azt gondoltam, ezzel nem is lesz gond, hiszen a Karácsony éjjelt is nagyon szerettem. Ám amikor lassan haladtam vele, azt éreztem, mintha Matula hozzám is szólna: "Ne siessen!", én pedig szót fogadtam, bár az utolsó száz oldalt tegnap olvastam el - ám igen nagy lelkesedéssel.

   A cselekmény talán mindenki által ismert, de azért egy kis ismétlés nem árt:
   Ladó Gyula Lajos - becenevén Tutajos - hetedik osztályos pesti fiú,…

Kiragadott pillanatok

Egyértelmű volt, hogy a megjelenése után rögtön el kell olvasnom Tóth Krisztina új kötetét, mely első kötetének megjelenése után huszonöt évvel látott napvilágot és a jeles esemény alkalmából huszonöt novella kapott benne helyet. Októberben egyéb okok miatt félretettem, de most újra lelkesen vetettem bele magam.

   A kötet öt fejezetre oszlik, melyek öt-öt novellát tartalmaznak. A történetek szereplői ugyanolyan hétköznapi emberek, mint bármelyikünk. Van köztük kisgyerekes tolmács, orvoslátogató, egyetemi tanár, francia diákok, akik életükben először járnak Budapesten, román vendégmunkások, szeretők, egykori és mai házaspárok, akiknek megromlott a kapcsolatuk.

   Az egyikük évek múlva szeretne szeretne végre szót váltani iskoláskori szerelmével, amihez remek alkalmat kínál a munkája. De vajon sikerül-e végre beszélnie az egykori néptáncossal?

Akármiről, de beszélnünk kell, mert muszáj hallanom a hangját ahhoz, hogy megtaláljam a saját hangomat. Régen az iskolában volt olyan feladat…

Vers hétfőn

Ezért jó verseket olvasni: 

Pablo Neruda: Egy himnusz az élethez Fordította: Somlyó György

lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas, aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát
lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét
lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel
lassan meghal az, aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit
lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,
élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!
Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!






Vers

Kis kiruccanás

Nyugodtan kijelenthetem, hogy jól döntöttem, amikor Anna Gavaldát beválogattam az idei várólistát csökkentő szerzők közé. Tudtam, kicsi az esélye, hogy mellényúljak, és ha mégis így alakul, nem egy több száz oldalas könyvvel toltam ki magammal. Így hát kíváncsian vártam, milyen is lesz ez a Kis kirucannás a testvérekkel.

  Narrátorunk - akiről elöljáróban csak annyit tudunk meg, hogy fiatal nő, - egy vidéki esküvőre hivatalos, ahová a bátyja viszi el autóval, ám sógornőjének ez nincs ínyére. Mert Carine (a sógornő) az a fajta, aki a kákán is csomót keres. Gyógyszerész, így előszeretettel tart kiselődást mindenféle kórokozókról, könnyen kihozható a sodrából, ha valaki olcsóbban szerez be egy márkás krémet, mint ő, és ezt csak tetézi, hogy még a férje is ingyen fuvarozza a sógornőjét.
Képzelhetjük, micsoda utazás elé nézünk!

 Engem nagyon zavar ez a történet a higikendővel.
   Hogy valaki úgy néz egy másik emberre, mint egy mikrobákkal tömött zsákra. Kézfogáskor mindig a másik körmét …

A siker útján

Sok évvel  ezelőtt bukkantam Mohás Lívia könyvére a Magyar Könyvklub katalógusában. Meg is rendeltem, el is kezdtem olvasni, de unalmasnak találtam. Hogy miért? Fogalmam sincs. Talán úgy éreztem, nem hozzám szól, nem tartozom a könyv célcsoportjába.

   Azóta eltelt jó pár év, a könyv szépen várakozott a polcomon. És egyszer csak eszembe jutott. Elolvastam a fülszövegét és már ott motoszkált bennem a kisördög, hogy ez egy nekem való könyv lesz. Le is vettem, és mintha elsöpörték volna a korábbi unalmamat, mert már az első oldalait érdeklődéssel olvastam.

  Mert ki ne akarna sikeres lenni? Ugye nincs ilyen ember a világon? Mert a siker mindenkinek mást jelent: van, akinek pénzt, hírnevet, ismertséget, népszerűséget, hatalmat, de van, aki ennél jóval kevesebbel is beéri. Jól tudja ezt Mohás Lívia is, aki gyakorlati példákkal indít: rögtön egy irodalmival, de nem feledkezik meg a középkori Névtelenekről sem, akikről csupán annyit tudunk, hogy egy-egy kódexet lemásoltak. Pedig ez is mi…

Vers hétfőn

Karafiáth Orsolya: Legszomorúbb vers a télről

Ha kedved tartja, alhatnál tovább.
Vagy kelhetsz is. Ez mindegy voltaképp.
A tél már itt van, s lassan teljesedve
betölti léte minden szegletét.

Túlfűtött reggel, mint Szicíliában -
a fény színébe mártott tengerek.
De szádhoz érve más íz sója lep meg:
kiszárít, s közben át se fűszerez.

Eszedbe juthat Párizs, Róma is,
amit nagyon szeretsz, egy régi ház -
az évszakot, mert múlni úgyse tudna,
saját jegébe így olvasztanád.
Aztán az erkély; szinte meztelen
a fagy, ahogy álmos bőrödhöz ér.
Azt hinnéd, most másodszor is felébreszt,
pedig csak érti, álma hogy legyél.

Közben gondolsz ezt-azt az őszről is -
olyasmit, mintha nem múlt volna el.
Mesét kreálsz a szörnyű Zúzmadárról,
s rájössz, miért nem tudsz még félni sem.

A teljes tél már nem borzongató;
áttetszve, nélkülözve birtokol.
A teljes télbe újabb tél vegyül,
s te benne élsz, de mint ki nincs sehol.



Vers

Bridget Jones először

Valójában nem először, mert a filmet már sokszor láttam, előtte pedig a hangoskönyvet is számtalanszor meghallgattam, ám az írott változatot csak most olvastam el. Természetesen még mindig a vidám évkezdés jegyében esett a választásom Bridgetre.


   De kinek is kell bemutatni Bridgetet? Egy harmincas, önálló keresettel és lakással bíró hajadont, akit ismerősei azzal szekálnak: mikor megy már férjhez? hogy áll a szerelmi élettel?, ill. a biológiai óra ketyegését emlegetik előszeretettel, és ezek miatt is megingott az önbecsülése, tele van kétellyel.


(...) Mindennek a tetejébe már csak két hét a születésnapig, amikor szembe kell néznem a ténnyel, hogy megint eltelt egy egész év, mely idő alatt rajtam kívül mindenki átment Pöffeszkedő Családosba, potyogtatja a gyerekeket, jobbra, balra, középre, százezerszámra keresi a fontokat, attakírozza a társadalom legkrémesebb krémjét, míg én kormánylapát és fiú nélkül hányódom diszfunkcionális viszonyok és szakmai pangás közepette.


  Az új eszte…

Sok hűhó semmiért

Egy új évet érdemes egy olyan vidám olvasmánnyal kezdeni, mint a Sok hűhó semmiért, de az sem baj, ha az esztendő első estéjén annak filmváltozata elé ülünk le. Utóbbit többször láttam már és nagyon szeretem, de az írott változata csak most került a kezembe.

   Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik nem ismerik a történetet, de azért dióhéjban összefoglalom: Messinában járunk Leonato úr házában, akit futár értesít az aragóniai herceg, Don Pedro és kísérete érkezésről. Beatrice, Leonato unokahúga Benedek után érdeklődik, akivel csatába indulása előtt rendszerint szócsatákat vívott.

   A társaság meg is érkezik, tagjai közt találjuk János herceget, Don Pedro féltestvérét, Claudiot, az ifjú nemest és természetesen Benedeket is, aki meg is kezdi vitáját Beatricével.  Beatrice biztosra veszi, hogy sosem fog férjhez menni, míg Benedek az agglegénység mellett teszi le voksát.

BEATRICE Meghalhat-e gáncs, míg ilyen méltó táplálékot talál, mint ön, Benedek úr? Az ön közelében az udvariasság is …

Vers hétfőn

Arany János: Év kezdetén (Egy ismeretlen poéta dolgozótársul köti magát) 

Új esztendő... patvarba új!
Mindössze is csak fejelés:
A régi rosszból toldoza
Új rosszat a gondviselés.
Hogy töltsem el, oh jémini!
Ezt a negyedfélszáz napot?
Legyen szives megküldeni
Szerkesztő, kérem, a lapot.

Igaz, nem fizettem elő,
Nem, mert ha volna sincs miből,
De fölcsapok költőnek és
Teremtek majd, a semmiből.
Hátha kisül még, hogy zseni
Az ész, mely bennem hallgatott!
Legyen szives megküldeni
Szerkesztő, kérem, a lapot.

Majd írok önnek szépeket,
Aranyat ér minden sorom,
Hogy elbámul belé, ha él,
Poëseos praeceptorom,
Ki azt mondá, ökör vagyok
S a szégyenpadra lecsapott.
Legyen szives megküldeni
Szerkesztő, kérem, a lapot.

Majd írok én, bárhogy veszi
A kritika, új ostorom;
Ha mondja, rossz: "igen, de sok!"
E szóval őt letorkolom;
Mert minden istenadta nap
Firkantok egy új darabot.
Legyen szives megküldeni
Szerkesztő, kérem, a lapot.

Mi is hiányzik énnekem
Avégre, hogy költő legyek?
Csizmám lyuk…

Pip szép reményei

Régóta szerepelt már a várólistámon Dickens legjobbnak kikiáltott regénye, így amikor megláttam, hogy a 2012-es adaptációját megnézhetem a tévében, nem volt kétséges, mi legyen a következő olvasmányom.

   A Szép remények valójában Pip, becsületes nevén Philip Pirip önvallomása. Az immár felnőtt férfi emlékezik vissza gyermekkorára, majd az azt követő évek meghatározó eseményeire. Pip árva gyerek, akit gonosz nagynénje nevel két keze munkájával és egyetlen barátja, a nagybátyja, Joe, a kovácsmester. Gyerekként a temetőben találkozik egy szökött fegyenccel, ám később már nem gondol arra a téli napra, melyen megismerkedtek.

     Egyik nap, Mr. Pumblechook - aki gabonakereskedő és saját gumirádlisán közlekedik -, toppan be a kovácsműhelybe, hogy Pipet Havisham kisasszony megbízásából elvigye a hölgyhöz. Így ismeri meg a fiú az ódon házat, amelynek udvarát benőtte a dudva, csukott ablaktábláival, a megállt órájával, a helyiségeket megvilágító gyertyák lángjával és az egyikben, az ócsk…

Egy feddhetetlen nő

Karácsonykor a cukormázas, habos-babos történetek helyett inkább egy komolyabb olvasmányra vágytam, és ekkor jutott eszembe Viviane Villamont regénye, melynek lapjain egy párizsi bérház lakóinak élete bontakozik ki.

     Egy átlagos párizsi bérházé, ahol jönnek-mennek a lakók: ki iskolába, ki munkába, ki bevásárolni indul nap mint nap, majd délután és este haza.

   A címszereplő Claire Dormentin középkorú vénlány, akit nem érdekel mások sorsa, szívtelen - gondolja róla a minden lében kanál özvegy házmesterné, Madame Loriole. Madame Loriole természetesen szívén viseli a ház és annak minden lakójának sorsát, most éppen petíciót készül benyújtani az ellen a gázoló ellen, aki reggel elütötte a hétéves Lucile kutyáját.

     A fülszöveg Claire és egy kislány nem mindennapi barátságát ígéri. De valójában sokkal több annál. Megismerjük Lucile családjának életét: az apját, az anyját, aki gyönyörű, csinos és a mai napig imádja kamasz fiát; a kamasz fiút, aki már nem olyan kicsi, mint azt …
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...