Ugrás a fő tartalomra

Time To Say Goodbye

    Nos, eljött ez a pillanat is. Bár a Jó Tündér megszánt, és megoldotta a technikai problémámat, de megerősített abban is, hogy ezentúl még kevésbé legyek on-lány. Nem titok, hogy már jó ideje felhagytam a különböző közösségi oldalak látogatásával, idén is csak a Könyvkihívásra regisztráltam, amit 4 hónapig bírtam. Mert bármilyen jó kezdeményezés is, hogy olvass el egy év alatt 50 könyvet, hosszútávon nekem ez nem megy. Mert hiába választhatom ki, hogy az adott kategóriában melyik könyvet olvasom el, ha nekem éppen ahhoz nincs kedvem, vagy hirtelen nem találok hozzá semmit a polcaimon. És különben is, nehogy már más mondja meg, hogy mit olvassak. Mintha egy skatulyába lennék zárva. A 25-ös kihívást teljesítettem, és ennyi volt.

   Ahogy a blogolás is. Már néhány hete tervezgettem ezt az irományt, de most már tényleg itt az ideje a búcsúzásnak. Amikor öt éve belevágtam ebbe az egészbe, álmomban sem gondoltam volna, hogy évekig írni fogom a blogot.
Szerencsére viszonylag hamar rájöttem, hogy nem kell rögtön rohanni és írni, miután becsuktam az aktuális olvasmányomat, hanem hagyni kell egy kicsit ülepedni. Pláne nem azonnal kipakolni az irományt, amiben fogalmazási és helyesírási hibák is akadnak. Így elkezdtem használni a piszkozatírást, és akár kétszer is átírni egy-egy irományt, ha valamiért nem tetszett és árgus szemekkel figyelni, hogy stilisztikailag és helyesírásilag is rendben legyen. Pedig éppen ez az, amit nem néz jó szemmel a mai világ: mindent azonnal meg kell osztani, mert különben meg sem történt. Köszönöm, nem kérek belőle.

   Csakhogy: a döglött ló kapcsán eszembe jutottak a blogjaim. Mert ezek sem visznek sehová. Természetesen mindkettő sok szépet is hozott, de amikor azt látom, hogy teljesen feleslegesen koptatom a billentyűzetet másfél-két órán keresztül, mert a befektetett idő és energia nem térül meg, akkor naná, hogy felteszem magamnak a kérdést: Miért csinálom még mindig? Tavasszal kaptam pár nagy pofont, amik akkor nagyon rosszul estek és volt közük a blogokhoz is. (Nem trollkodásról van szó.)

   Már el is felejtettem ezeket a negatív élményeket, amikor kezdtem belátni, hogy a blogolás egyáltalán nem visz előre.  Most pontosan úgy érzem magam, mint Scarlett Johansson a Vicky Cristina Barcelonában: keresek valamit, amit még nem találtam meg, de biztosan nem ez az, amit akarok. Így a blogjaimmal töltött időt inkább nyelvtanulásra fordítom, mert az egy-egy könyves bejegyzéshez szükséges idő alatt megnézhetek egy filmet (a Youtube-on nagyon sok van fent angolul és spanyolul is), elragozhatok egy csomó igét, megtanulhatok több új szót, és mindennek még hasznát is vehetem valamikor.

   Nagyon jó volt a múlt héten és a héten is újra úgy olvasni, hogy véletlenül sem jutott eszembe, hogy vajon mit fogok írni ezekről?

   Azért írtam meg ezt a bejegyzést, mert tudom, hogy öt év alatt lett néhány Rendszeres Olvasóm, és nem akartam csak úgy eltűnni. Ezért köszönöm szépen Mindenkinek, aki az elmúlt évek során bármikor akár csak néhány percet is szánt az irományaimra. Remélem, sikerült egy-két érdekes könyvre/versre bukkanni a blogban, és senkit sem bántottam meg egyetlen irományommal sem, mert a negatív véleményekkel sem ez volt a célom.

   Ahogy ígértem, a versek október közepéig maradnak, ha már rászántam az időmet és megkerestem őket, megérdemlik, hogy kikerüljenek, és ki tudja, talán más(ok)nak is tetszeni fog egy-kettő közülük.


   Bár köztudottan nem vagyok egy Coelho-rajongó, de találtam tőle egy idevágó idézetet:



Megjegyzések

  1. Szomorúan olvastam, de neked kell érezni, hogy akarod-e és tudod-e folytatni. Most úgy tűnik nem, amit én sajnálok, de teljesen igazad van abban, hogy az erre szánt idődet másra is tudod fordítani. Azért remélem, ha majd e-mailt írok, nem veszed zaklatásnak :D
    És köszönöm, hogy itt voltál a blogvilágban, én sokat kaptam tőled, sok jó könyvet miattad olvastam el és bevallom, azért az olasz tanulás gondolatára is pozitívan hatottál nálam :) Grazie!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem veszem zaklatásnak, sőt örülni fogok neki :).
      Hétfőn eszembe is jutottál, mert találtam egy 499 Ft-os könyvet, ami nagyrészt II. világháborús: Philippe Grimbert: Titok. Nem a klasszikus háborús, hanem egy család története. Ha könyvtárban rábukkansz, olvass bele. Nagyon rövid, nincs 190 oldal sem.
      Prego ;). Az olaszt Te se hagyd abba, még akkor sem, ha valami nyelvtani finomsággal találkozol, ha nem egyszer ijesztő :). Azóta is imádom az olasz Peppát és már megnéztem olaszul az Öltések közt az időt is. A könyvajánlás oda-vissza működik, mert ezt én is elmondhatom :).

      Törlés
    2. Akkor mindenképp írok majd rendszeresen :)
      Köszönöm, fel is vettem a listámra, és a könyvtárban is megtaláltam a katalógus szerint, úgyhogy szerintem jövő héten jön is velem haza.
      Most egy kicsit leálltam az olasszal, de semmiképpen nem hagyom abba, mert nagyon megszerettem a nyelvet. Pár nappal ezelőtt Andrea Bocellit hallgattam és olyan jó volt, hogy pár dolgot megértettem a számokból :)

      Törlés
  2. Sajnálom én is, de ahogy leírtad teljesen érthető miért döntöttél így. Remélem törölni nem törlöd a blogod, mert sok értékes írás, könyvajánló van itt, ami másoknak rengeteg ötletet élmény adhat!
    A nyelvtanuláshoz sok siker meg minden máshoz! :)
    Szerettelek olvasni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem törlöm, ez meg sem fordult a fejemben, és túl sok energiát fektettem bele, hogy egyszer csak eltüntessem a süllyesztőben.
      Köszönöm, és viszont kívánom, főleg a némethez :).

      Törlés
  3. Szia Andiamo! Nem vagyok egy nagy kommenthuszár, ritkán szólok hozzá, de most el kell mondjam, hogy rendszeres olvasód voltam, és nagyon sajnálom, hogy a jövőben nem olvashatlak. :( Jó néhány könyvvel gazdagítottad a várólistám, és néhány verset is itt ismertem meg a posztjaidból. Köszönöm az eddigi blogolásod, remélem, majd még olvashatlak egyszer! :) (Az a bizonyos reményhal, ami legtovább él, ugye...:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Alizee :). Nagyon tetszik ez a szó, hogy kommenthuszár, köszönöm! ;)
      Van még a piszkozataim közt egy Bulgakov-regény, azt még biztosan kiteszem valamikor. Nem tartom teljesen kizártnak a visszatérést, mert magamat ismerve biztosan találok olyan könyvet, amiről írni akarok :). A versek maradnak még, és nagyon örülök, hogy őket is szeret(t)ed :).

      Törlés
  4. Én se szoktam sokat kommentelni, de rendszeresen olvastalak, sajnálom, de a Te döntésed. Csak ne égesd fel magad mögött a hidakat:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem égetem fel őket, és már én sem voltam akkora kommentelő, mint régebben. De Téged is olvasni foglak továbbra is, és valószínű, hogy a maradék várólista-csökkentős könyvekről összehozok majd valamit :).

      Törlés
  5. Sajnálom, hogy így döntöttél, de megértem. Az is lehet, hogy csak egy nagy szünetre van szükséged, ha mégis kedved lesz, úgyis visszatérsz, hidd el lesz aki olvasni fog. :) Ha viszont haszontalannak érzed, és jobb most úgy olvasni, hogy nincs meg a kényszer, hogy arra gondolj, mit fogsz írni róla, akkor dobd félre a blogolást, és csináld ami jólesik, szabadidődben. Én is rendszeres olvasód vagyok/voltam, és azt mondom mint Lobo, ne égesd fel a hidakat, ne töröld az írásokat vagy a blogot, hisz nem kér enni, de bármikor vissza tudsz nézni ide, és ha épp kedved van írhatsz is. :))
    Ja és köszia sok jó kis hangoskönyves tippet, a Durrelles posztjaidat, és Tari Annamáriát is!!! :) :**

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meglátom, lehet, tényleg Neked van igazad és csak egy nagyobb szünetre van szükségem.
      Nagyon szívesen, és Téged is olvasni foglak továbbra is. Láttad, hogy A piknik mostanában megint megjelenik? :)***

      Törlés
    2. :* Rendben. A blogszféra mindig itt lesz, és visszavááár! :)
      Köszi! Igen, láttam, tetszik a borítója, de nekem már megvan a régi. :) Juj és újra is akartam/akarom olvasni... :)

      Törlés
    3. Oké :)*
      Szívesen :). A Családom és egyéb állatfajtákat is megint kiadják, de szerintem nagyon ronda lett az a barna, amit a borítóhoz választottak, bár nem ez a lényeg, hanem ami benne van ;).

      Törlés
  6. Én is csak csatlakozom a többiekhez. Szomorúan olvastam, h habár a számítógép probléma megoldódott mégis abbahagyod a blog írását :(. Tényleg kevés blog van amit igazán szerettem, és ahol nem ugyanazokkal a dolgokkal találkoztam körbe-körbe és ez egyik a Tiéd volt! Nemcsak h rendszeres olvasód voltam, de úgy éreztem, már Te is a rendszeres olvasóm lettél (talán az egyetlen).
    Én azért remélem, h ha később meggondolnád magad, nyugodt szívvel térsz vissza a blogodhoz, mert megérdemli. Ha megengeded, majd néha akkor én is írok emailt, és akkor kibeszélhetünk 1-2 könyvet még legalább úgy :)
    Sok jó olvasást Neked, én meg majd olvasgatom a régi bejegyzéseidet!! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Írj nyugodtan, amikor akarsz, örülni fogok neki :). Igen, nagyon szeretem a blogod, mert nem teljesen egyezik az ízlésünk, és éppen ez az egyik legjobb benne, hogy Te is sok olyan könyvről írsz, amivel máshol még nem találkoztam.
      Ahogy írtam a többieknek is, nincs kizárva a visszatérés, és ha nem zavarnak az olasz tanuláshoz kapcsolódó könyvek... ;).
      Köszönöm szépen és Neked is viszont kívánom, mert a blogod :).

      Törlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

"Tragédiából a bohózatba mily hirtelen vált a világ szövegkönyve!"

Annak idején nagyon szerettem a görög és a római mitológiát - bár az Odüsszeiáért már kevésbé rajongtam - , így nem lett volna meglepő, ha négy éve már lecsaptam volna Stefano Benni első magyarul megjelent regényére. Ráadásul még olasz is. De mégsem így lett.
Aztán nemrég felfedeztem a nagy nyári leárazás közepette, meg is rendeltem, és kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni.

Odüsszeuszunk, Ullise (a barátainak Lello) Isolani egy kis és veszteséges kiadóban dolgozik szerkesztőként, idejét főleg gépiratok (mivel már senki sem ír könyvet kézzel) olvasásával tölti. Emellett főnöke írókat hívogattat Lellóval telefonon, mivel egy különleges kiadványhoz szeretne tőlük előszót kicsikarni, az írók azonban vele már nem állnak szóba.
Ulisse pékinszomniában szenved: éjszaka nem tud aludni, ellenben nappal bárhol képes elbóbiskolni és ilyenkor szürreális álmai vannak.

Egy nap különös levelet kap egy Achille nevű férfitól, aki arra kéri, hogy a megadott napon és a megadott időben, de csakis akkor…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

"Radnay Pál lányának lenni..."

A Radnay család és a nyár eleje immáron két éve összekapcsolódott nálam, így elképzelhető az öröm, amikor májusban a Könyvhétre megjelenő újdonságok között felfigyeltem a Krisztina bárónőre, a család magyarpetei ágához tartozó lány regényére.

  Az immár éltes Krisztina egy bordeaux-i szőlőskertben emlékezik vissza a Likőrös Löli és Peches Pali tizenkét éves kislányára, aki 1922 márciusában nagy változás előtt áll. Trianon után vagyunk, apja adósságokat halmozott fel, ezért kénytelen egyetlen lánya nevelését a várfalvaikra bízni, ahol Krisztina biztonságban lehet. Anyja számára szinte semmit sem jelent a kislány, apjától mégis nehéz a búcsúzás. De egy Radnay ezt nem mutatja. Így a vörös hajú, se nem szép, se nem csinos, sovány kislány Loni néni és Ista bácsi házába kerül. Nagyanyja nem is érti, miért nem őt választották, de nem is túlságosan bánja, számára Méri fia anyagi helyzete előrébb való.

   Így kerül a Kotnyeles Krisztina Lexi szárnyai alá, barátkozik össze a nála ekkor öt év…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

A magyar irodalom legszebb szerelmes versei 77 oldalon

Erre a kis kötetre az újságosnál bukkantam a Nők Lapja Nyárhoz csomagolva. Megnéztem a kötet nélküli számot, és mivel jónak ígérkező cikkeket láttam benne, így megvettem.
Annyit elmondanék, hogy tavaly hónapokig vettem szerdánként  a Nők Lapját, amit aztán továbbadtam a nagymamámnak, aki mindig örült neki. Aztán felfedeztem, hogy a lap célcsoportként a 18-49 éves, városi, ABC kategóriás nőket jelöli meg. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem erről a háztartási gépek energiafogyasztása és az autókategóriák jutnak eszembe, nem pedig az emberek. Mivel én sem feleltem meg minden kritériumuknak és a nagymamám sem, úgy döntöttem, hogy annak a heti 250 Ft-nak van jobb helye is. Ehhez csak annyit fűznék hozzá - hogy bár a blog nincs teletűzdelve hirdetésekkel, ahogy a Nők Lapja - , nekem soha eszembe nem jutott, hogy célcsoportot jelöljek meg. Teljesen mindegy, hogy valaki városban, faluban vagy tanyán él, 18 vagy 88 éves, vezető beosztásban dolgozik-e vagy alkalmazott, tanul vagy esetleg mun…