2015. június 16., kedd

, , , , , , ,

"Tényleg, kicsoda valójában Coco Chanel?"


     Nemrég néztem meg az Audrey Tautou főszereplésével készült filmet, ami bevallom, nem tetszett. Mást vártam tőle és számos dologra nem derült fény Coco életéből, ezért nagyon kíváncsi lettem C. W. Gortner regényére, ami angolul márciusban látott napvilágot, így nem lehet panaszunk, hiszen nagyon gyorsan megérkezett a magyar kiadás is.

    A szerzőtől még nem olvastam semmit, csupán annyit tudtam róla, hogy történelmi - királynős - regényei jelentek már meg magyarul, amelyekről csak jót olvastam, így kíváncsian kezdtem el a Mademoiselle Chanelről szóló könyvét.

   A Prológusban 1954-be csöppenünk, amikor a már nem éppen fiatal divattervezőnő legújabb kollekcióját készül bemutatni, és miközben a modellek már elindulnak a lépcsőn, ő leül és visszaemlékezik az életére.

   Nem emlékszem pontosan hol olvastam (és nem jelöltem be sem), de még a regény elején mondja azt Coco: ki vagyok én, hogy ítélkezzem fölötte?, ami a könyv végéig ott motoszkált a fejemben, és ezzel a gondolattal olvastam tovább.

   Gabrielle Chanel 12 évesen veszítette el varrónő édesanyját, ezért nővérével és húgával anyai nagynénjeik gondjaira bízták, míg két öccsét egy-egy család fogadta be. A kis Coco remélte, hogy vándorkereskedő apjuk gondoskodni fog róluk, hogy magához veszi őket, de nem így lett. A lányok árvaházba kerültek, ahol a két nagyobb együtt maradhatott, míg húgukat a kicsik között nevelték.

   Mivel édesanyjuknak mindig segítettek, így Coco tehetsége a varráshoz korán megmutatkozott, bár az árvaház szigorú szabályait és a többi lányt nehezen viselte. Szerencsére a könyvek között menedékre talált, így alkalmazkodott a körülményekhez.

   Csakhogy eljött a pillanat, amikor a lányok felnőttek és dönteniük kellett a sorsukról. Ekkor ismerte meg a két lány apjuk családját, Louise-t, aki kalapokat készített és a Cocóval szinte egykorú Adrienne-t.
   Gabrielle már az árvaház falai között elhatározta, hogy ő szeretne valaki lenni, amit a két keze munkájával el is ér majd, de hosszú út vezetett még a hírnévig.
- És veled mi a helyzet? - kérdezte felragyogva. - Én elárultam az álmomat, most te is mondd el a tiédet.
- Nekem... nincsenek álmaim - feleltem vontatottan. - Csak azt tudom, hogy valamit szeretnék csinálni.
- Valamit? - kérdezett rá?
- Igen, hogy legyen belőlem valaki. - Azelőtt meg se fordult a fejemben ez az ötlet, sőt, azt sem vettem észre, hogy feszít belülről. Azt gondoltam, Adrienne ki fog nevetni, hiszen az én álmom még az övénél is nevetségesebb volt. Szegény voltam, és ráadásul nő. Már az is jó lett volna, ha valakinél dolgozhatok, ha egyáltalán eljutok odáig.
De ő úgy látszik, azt gondolta, hogy számomra lehetséges.
- Szerintem lesz valaki belőled. Te bármit képes vagy véghezvinni, amit csak kitalálsz magadnak. Csak a megfelelő alkalom szükséges hozzá.
- Az alkalmak pedig olyanok, mint a történetek a könyvekben -szóltam -, mindössze ki kell választani egyet közülük.
- Szerintem te már választottál. Lenni akarsz valaki.
  
   Egyelőre Adrienne-nel segédvarrónőként, majd mellékesként énekesnőként kereste a kenyerét, és egy találkozásnak köszönhetően lassacskán elindult, hogy valóra váltsa az álmát.

   Nem szeretnék többet elárulni, hiszen a következő évek számtalan boldog és szomorú percet, szenvedést, nehézséget, sikert, szerelmet, új barátságokat és ismeretségeket (Jean Cocteau, Picasso, Gyagilev, Sztravinszkij stb.) tartogatnak, köztük az I. és a II. világháború, illetve a kettő közötti nagy gazdasági világválság megpróbáltatásait.

   Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez biztosan egy női olvasmány, amiben rengeteg szó esik a divatról, mindenféle ruhákról, gyorsan megnyugtatom, hogy ez nem így van. Persze a világ egyik leghíresebb divattervezőnőjéről szóló regényből, pontosabban önvallomásból - hiszen Coco E/1. személyben meséli el az életét -, nem hiányozhat a divat sem, elvégre ez a munkája, ennek köszönhette sikereit, de legalább ekkora - ha nem nagyobb súllyal - bírnak az életét meghatározó események.

    Már az elején magával ragadott és az utolsó oldalig nagyon szerettem olvasni. Meg is lepődtem, amikor az első fejezetekben bevillantak a már említett film részletei, aztán már csak az jutott eszembe, hogy lehetett a többit kihagyni belőle?

   Coco Chanelnek nem volt könnyű élete, bár fiatalon sikert sikerre halmozott, mégsem mondanám azt, hogy egy tündérmese tárult elém. És éppen ezért szerettem nagyon, mert bár néha én is éreztem a Cocóból áradó büszkeséget, mégis feltárult mellette az emberi oldala. Az, amit sokan nem is ismertek vagy félreismertek.

   Magával ragadó, izgalmas, olykor letaglózó, őszinte és remekül megírt - olvasás közben többször is eszembe jutott, ha nem tudnám, hogy férfi a szerző, talán el sem hinném - regény egy nőről, aki gyerekként szeretett volna valaki lenni, és lett is valaki. Méghozzá nem is akárki. Aki mert szembeszállni a szabályokkal és újítani, és ebben rejlett és rejlik a sikere.

  Azért csendben megjegyzem, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül, akit zavar, amikor a női kosztüm felső részét zakóként emlegetik, pedig ezt blézernek hívják, de ettől eltekintve, úgy látszik, ebben az évben az élet- és önéletrajzi regények viszik a prímet, - egy újabb könyv biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei elnevezésű listámon.

 

C. W. Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét
Eredeti cím: Mademoiselle Chanel
Fordította: Megyeri Luca
464 oldal
Tericum Kiadó, 2015
3970 Ft
A szerző honlapja
Share:

8 megjegyzés:

  1. Konkréten ez a brítójú, ami a képen van? Csak mert mostanában találkoztam legalább 3 különbözű könyvvel Chanel-ről, és az egyik sem ez volt. Nemrég is kiadtak egyet.
    Ilyen nagyon híres emberekkel csak az a baj, h már annyi életrajz íródik róluk, hogy nem tudni melyiket a legjobb elolvasni.
    Én annó a filmet láttam, nekem konkrétan nem tetszett. Amit viszont itt leírtál, az érdekesebbnek tűnik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen (szinte mindig azt a borítót és kiadási adatait teszem be a bejegyzésbe, amelyikkel olvastam az adott művet), ezzel a borítóval jelent meg két hete magyarul. Előtte más kiadóknál már jelentek meg róla könyvek, de azok közül egyet sem olvastam, így nem tudom, jók-e vagy sem. Ez viszont tényleg nagyon jó, nekem nagyon tetszett.
      Az Audrey Taotou-s film nagyon elnagyolt, és a kétrészes sorozatot ajánlják helyette, amiben Shirley MacLaine játssza az idősebb Cocót. Remélem, valahol ráakadok.

      Törlés
    2. Látod, a kiadási adatokat nem is figyeltem, pedig mindig odaírod. Csak a képet néztem az meg ismeretlen volt és olyan régi vágású :) De ezek szerint szándékosan. Mondjuk ezzel nekem jobban eltudnák adni, mint azokkal a borítókkal, amiket látni...

      Törlés
    3. Semmi baj :). Mindjárt a kiadási adatok mellé beteszem az eredeti borítót is. Először furcsa volt a magyar borítót látni, de rájöttem, hogy sokkal jobb, mint a külföldi és a másik kiadónál megjelenteké, ezen nekem Coco sokkal emberibb.

      Törlés
  2. Mostanában engem is egyre jobban érdekelnek az önéletrajzi történetek. A Sophia Lorenes könyvet is kinéztem, és arról is csupa jót írtál és már Coco Chanel is a listámon volt, csak róla tényleg láttam vagy 3-4 könyvet manapság. De akkor eddig ez tűnik befutónak. Veszem is listára :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor kezet foghatunk :). Azért megjegyzem, hogy a Sophia Loren könyve bár tényleg nagyon jó, azért ne lepődj meg, ha olvasás közben sosem hallott film- és könyvcímekkel találkozol benne, úgyhogy el is döntöttem, hogy bár az olasz kiadás jóval drágább a magyarnál, de inkább azt veszem majd meg egyszer.
      Remélem, tetszeni fog :). Elég népszerű könyvtéma lett Coco mostanában, engem még a Henry Gidel könyve érdekel, mert azt egyszer Rost Andrea is ajánlotta :).

      Törlés
    2. Az életrajzok a legjobbak! :)

      Törlés
    3. Igen :). Nem vagyok benne biztos, de talán Dohnányi Ernőről hallottam, hogy azért szeretett életrajzokat olvasni, mert abból mindig tanulhat valamit az ember. Milyen igaza van! :)

      Törlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.