Ugrás a fő tartalomra

Öltések közt az idő


    Egy januári péntek estén kíváncsian ültem le a tévé elé, hogy megnézzem az akkor induló Öltések közt az idő című sorozatot. Nem kellett csalódnom, már az első rész nagyon tetszett, aztán megtudtam, hogy María Dueñas nagysikerű könyvéből készült, amit már több bloggertársam is olvasott és pozitívan nyilatkozott róla, ám számomra egyáltalán nem csengett ismerősen.

    Februárban véget ért a sorozat, én pedig ekkora már biztos voltam abban, hogy ezt a regényt el kell olvasnom. Bár a történetet ismertem, és valljuk be, a fülszöveg is elég részletesen beszámol róla, mégis kíváncsian kezdtem neki az olvasásnak.


    Főszereplőnk és narrátorunk, Sira Quiroga egyszerű varrónő. Édesanyja, Dolores egyedül nevelte fel, az apjáról sosem hallott és nem is kérdezősködött. Dolores varrónőként dolgozott egy elegáns műhelyben, ahová Sirát is magával vitte, majd amikor nagyobb lett, ő is elsajátította a szakma csínját-bínját.

    Közben Sira felnőtt, megismerkedett egy köztisztviselővel, Ignacióval, akivel már az esküvőt tervezgetik, de ekkor nem várt fordulatok történnek. Az ország forrong, a polgárháború küszöbén áll, sosem látott apja hirtelen találkozni akar vele, és felbukkan még egy férfi, az írógép-kereskedő Ramiro is.

 És felfedeztem azt is, ami iszonyatos aggodalommal töltött el, hogy bármely pillanatban és látható ok nélkül mindaz, amit biztosnak hiszünk, kibillenhet, letérhet az útról, irányt változtathat, és elkezdhet átalakulni. Ellentétben azokkal az ismeretekkel, amiket egyesek és mások szenvedélyeiről, az európai politikáról és a minket körülvevő emberek hazájáról tanultam, ezt a leckét nem úgy sajátítottam el, hogy valaki elmesélte, hanem mert saját bőrömön tapasztaltam. 

    Aki nem látta a sorozatot, máris biztos lehet benne, hogy nem fog unatkozni. Pedig ez még csak a kezdet. A polgárháború után Spanyolországot is megcsapja a II. világháború szele, hiszen erős szálak kötik Németországhoz, így Sirát is újabb fordulatok elé állítja az élet.



    Igen, vannak változtatások a sorozatban, azonban a regényt olvasni is ugyanolyan izgalmas, mert számos meglepetést tartogatott a számomra. Imádtam a seftes Candeláriát, aki szókimondásával mindig mosolyt csalt az arcomra, a kíváncsi, de igencsak tájékozott Félixet és Rosalinda Foxot, aki a jég hátán is megél. És természetesen Sirát, akinek jellemfejlődése mellett Spanyolország történelméből is leckét kapunk.

    Izgalmas, fordulatos és bár elég sűrűn szedett könyvről van szó, ahogy haladtam előre, egyre inkább vált  letehetetlenné.

   És most jöjjön a fekete leves! Mert hiába a remek történet, ha ilyeneken akad meg a szemem olvasás közben:

  • A könyv fordítója és szerkesztője is nő, de egyikük sem hallott még az haute couture-ről, mert folyamatosan a névelőt használnak előtte, pedig a francia nyelv - ahogyan a spanyol is - nem ejti a h-t, tehát az az a megfelelő alak.
  • Marcus Logan és egyik ismerőse vezetéknevét is folyamatosan rosszul toldalékolják: Logannal és Lance-szal. Pedig utóbbi legalább Lance Armstrong miatt ismerősen csenghetne, mert az ő nevét bizonyára már hallották. Alan Hillgarth vezetékneve is hasonló "balesetek" áldozata lett, mert bár nem számoltam, de csak nagyon kevésszer láttam helyesen toldalékolva. Az internet korában élünk, ami már 2012-ben is létezett, így csak egy-két kattintás lett volna megnézni, hogy a th-t az angolban a szavak végén sz-nek ejtik.
  •  Ahogy előző látogatásom alkalmával, most sem mutatott egy szemernyi hajlandóságot sem, hogy kedves legyen velem, mégis úgy gondoltam, talán ez az egyetlen alkalom, hogy négyszemközt lehessek vele, és nem akartam elhalasztani. - Nem inkább elszalasztani? Nem mindegy, hogy elhalasztunk valamit vagy elszalasztunk.
  • Sira egy másik nőtől kérdez valamit, akinek ez a reakciója: Megint nyelt egyet, és az ádámcsutkája olyan erőteljesen mozgott, mintha egy elefántot akart volna lenyelni.  - Megnéztem itt, és spanyolul a gége garganta, ami szerepel az ádámcsutka szóban is. Úgyhogy ezúton üzenem a Kedves Fordítónak és Szerkesztőnek, hogy legyenek szívesek megmutatni az ádámcsutkájukat, mert én is nő vagyok, de nekem nincs ilyenem, és tudtommal a többi nőneműként világra jöttnek sem. 
  • Rózsafűzér 
  • volfrám -  olykor w-vel írva
  • tizedig sor
  • csomó keletkezett a torkomban - érdekes, eddig úgy ismertem ezt a kifejezést, hogy gombóc van valaki torkában, és a csomót legfeljebb a fül-orr-gégész vagy az onkológus használná
  • de abban viszont biztos voltam - vesszőparipám a de és a viszont, úgyhogy vagy egyik, vagy másik elég a mondatban, már kifejezi az ellentétet
  • a véletlen gyümölcse - nem műve? 
  • Ráadásul az eredeti címet is rosszul írták, mert az öltések costuras és nem costuraz. - Még csak most kezdek ismerkedni a spanyol nyelvvel, de ennyit már én is tudok.
  • Az már csak hab a tortán, hogy a nyomdában sem volt elég festék, mert számos oldalon halványan vagy alig látszik egy-két betű vagy szó.
    Az volt az érzésem, mintha Sárbogárdi Jolán szerkesztette volna a könyvet. Hogy miért kötekedek? Nagyon egyszerű: ha varratunk magunknak egy nadrágot - hogy a témánál maradjunk -, és először felvesszük, beleteszünk némi aprópénzt a zsebébe, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy a pénz (vagy egy része) hiányzik, feltételezem, hogy egyikünk sem fog örülni. Miért? Mert kifizettük a szabót, aki nem végzett pontos munkát. Ahogy Sira mondta a sorozatban:

Egy jó varrónő sosem végez fércmunkát. 

Ezt az ars poeticát úgy látszik, a Gabo Kiadónál még nem sikerült elsajátítani (ennél a regénynél legalábbis biztosan nem), mert a kiadott összegért egy toldozott-foltozott könyvet kaptam, ami kívülről persze nem látszik.
Igen, én már csak ilyen szemfüles olvasó vagyok. Mert legyek bármilyen fáradt, az ördögszarvaimban rejtőző antennák azonnal működésbe lépnek, amint kinyitok egy könyvet, és ha valami furcsát észlelnek, azonnal jeleznek.

   Aki még nem olvasta/látta A Manderley-ház asszonyát, előre figyelmeztetem, hogy Sira lelövi a "poénját" a regényben.


    De térjünk át a sorozatra, ami eredetileg tizenegy részes, nálunk nyolc részben adták le, és állítólag bizonyos részeket kihagytak belőle. Nos, ezt nem tudom, de nemrég elkezdtem olaszul nézni, és tavaly náluk is nyolcrészes volt, és minden részlete egyezett a magyar szinkronossal. Állítólag a spanyolok már jelezték az írónő felé, hogy szeretnék folytatni a sorozatot, de ő még nem döntött.

   Az említett fércmunkától eltekintve María Dueñas regénye nagyon izgalmas, kalandos és fordulatos, melyben valós és fiktív szereplők életén keresztül bontakozik ki a spanyol történelem egy jelentős időszaka, miközben eljutunk Marokkóba és Portugáliába is, csodás ruhaköltemények születnek, barátságok és szerelmek szövődnek, és egy kislány a szemünk előtt nő fel. Mindenkinek csak ajánlani tudom.



   Mivel nem az a fajta ember vagyok, aki az interneten egy becenév mögé bújva bátran megosztja a negatív véleményét, míg "élesben" ellenben lapít, így eljuttattam a bejegyzésem a Gabo Kiadóhoz, ahonnan a következő választ kaptam:

Kedves Andrea,

Köszönjük, hogy eljuttatta hozzánk az ajánlót és az észrevételeit.
A felsorolt hibák mind a korrektort, nem a szerkesztőt terhelik - előbbivel egyébként már nem is dolgozunk együtt.
Kiadványainkhoz az Osiris Helyesírást tekintjük irányadónak, nem az Akadémia Kiadónál megjelent szótárt, de ettől még a hiba hiba marad, amire köszönjük, hogy felhívta a figyelmünket.
Minden olvasói vélemény hasznos, és ezeket igyekszünk is értékén kezelni.
Minden jót kívánok!


üdvözlettel,
Blahó Dávid



María Dueñas: Öltések közt az idő
Eredeti cím: El Tiempo Entre Costuras
Fordította: Cserháti Éva
582 oldal
Gabo Kiadó, 2012
3990 Ft

Megjegyzések

  1. Örülök, hogy írtál róla, már vártam. Én nem láttam a sorozatot, de tudtam róla, mert néha kapcsolgattam a TV-t, és amikor ezen megállt, mindig megjegyeztem hogy ez biztos jó lehet, de már nem akartam középtájon belekapcsolódni.
    Aztán amikor a könyvön filozofáltam, megfordult az is a fejembem, hogy eredeti nyelvem veszem meg. De mivel még nem vágtam ilyen vállakozásba, megszerettem volna előbb nézni a spanyol szöveget, hogy biztos érteném-e vagy nagyon nehéz lenne. Sajna még nem láttam sehol spanyolul :(
    A hibák amiket felfedeztél benne, azok engem is idegesítenének, nem lenne szabad így kiadni egy könyvet. Szerintem ebbenn is az van, hogy a sikeres sorozat után gyorsan kiakarták adni a könyvet, és nem sokat törődtek az ellenőrzésekkel (már kezedek félni megvenni a Kódjátszmát is a Gabótól...). És azért ezeknek a könyveknek meg is kérik az árát bőségesen!
    Köszi a bejegyzést, és hogy felkészítettél a hibákra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Amazonon van fent részlet, ott megtalálod és el tudod dönteni, mennyire menne spanyolul :). Már itt is találtam egy érdekességet, mert az eredetiben van Bibliográfia, míg a magyarból ez valamiért kimaradt, csak az írónő jó néhány embernek megköszöni a segítséget.
      Kivételesen a regény előbb jelent meg itthon, mint a sorozat, már 2012-ben kiadták, csak a sorozat miatt kezdtünk el többen érdeklődni utána. Én meg azért is, mert Mario Vargas Llosa ajánlása is olvasható a belső fülön, és neki hiszek.
      Azt kihagytam a bejegyzésből, de mindjárt pótolom, ha még nem olvastad/láttad A Manderley-ház asszonyát, akkor készülj fel, mert Sira lelövi a poént belőle.
      Megértem, hogy drága a könyv, mert a fordítót, a szerkesztőt, a nyomdát is fizetni kell belőle, meg a szerzőnek is jár belőle egy kevés, de azért végezzenek már rendes munkát a pénzükért. Nagyon kevés Gabos könyvem van, de remélem, hogy a Thomas Mannokkal és Móricz Erdély-trilógiájával már nem lesznek ilyen gondok.
      Szívesen - mint mindig, és reméljük, hogy a Kódjátszmánál már jobban odafigyeltek a részletekre is.

      Törlés
    2. De akkor így még kevésbé ad magyarázatot, hogy miért csapták így össze. Vagyis akkor nem azzal magyarázható, hogy gyorsan ki kellett adni...
      Az Amazonos tippet köszi, akkor ott beleolvasok. Amúgy szerintem nekem is kevés Gabo-s könyvem van... :/

      Törlés
    3. Nem tudom, miért voltak ilyen slendriánok, de elküldtem nekik a bejegyzésem, hogy lássák, nem az a típus vagyok, aki egy becenév mögé rejtőzve mondja csak el a véleményét. Kíváncsi vagyok, válaszolnak-e.
      Szívesen, érdemes szétnézned, mert nagyon sok könyvükből van fent részlet, és beleolvasva (olaszos és latinos múlttal) nem tűnt bonyolultnak a szöveg, de magyarul is jó volt olvasni.
      Ezen már meg sem lepődök, a Gabo nem lesz a kedvenc kiadóm, az biztos. Bár a Talentum Diákkönyvtáras könyvek is hozzájuk tartoznak, és csak nagyon kevés könyvem van a sorozatból, de azokkal nem voltak ilyen gondok.

      Törlés
    4. Fúú, ezt nagyon jól tetted! Majd írd meg mit válaszoltak! Már annyi miatt is megéri, hogy hátha legközelebb jobban odafigyelnek!
      Belenéztem tegnap a spanyol verzióba, olyan 2 oldalt olvastam el, kb. értettem, de nagyon lassan kellene olvasnom és odafigylve...:/ Nem tudom...De tényleg nem tűnt, hogy bonyolult szavakat használna. Mondjuk az én tudásom még így is hézagos hozzá :)

      Törlés
    5. Rendben, lehet, csak elküldenek a búsba, mert ezeket is volt képem beleírni:
      "Bízom benne, hogy legközelebb a szerkesztő keze ügyében lesz A magyar helyesírás szabályai 11. kiadása, illetve a szintén az Akadémiai Kiadónál megjelent Helyesírási szótár is.
      Megértem, hogy nem könnyű egy szerkesztő dolga, de úgy tudom, alapvető követelmény, hogy ismerje a magyar a nyelvet."
      Azért voltam ennyire galád, mert annak idején a magyartanáromnak a 11. kiadás volt a biblia, és nagyon örülök, hogy ezt annak idején belém nevelte, mert nem ciki kinyitni, ha valamiben nem vagyok biztos.

      Akkor a spanyol sokáig kitartana :). A Youtube-on úgy rémlik, fent van spanyolul a sorozat, esetleg nézz bele :).

      Törlés
    6. Nagyon korrektul válaszoltak. Szimpatikusnak tűnik.
      Úgyhogy jól tetted, hogy elküldted nekik!
      Ezzel megbátorítottak, h megvegyem a Kódjátszmájukat :)

      Törlés
    7. Igen, én is örülök neki és köszi :). Annyira ismersz már, hogy nem a perverz öröm hajt, amikor összeszedem a hibákat, hogy majd milyen jó kis fikázós iromány lesz belőle, hanem az igényes olvasó.
      Akkor hajrá! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

Wildfell titokzatos asszonya

Érdekes módon számomra a július több alkalommal is összefonódott az Üvöltő szelekkel. Valahogy mindig ebben a hónapban került le a polcról. Idén viszont úgy döntöttem, ideje, hogy megismerjem a legfiatalabb Brontë nővér legismertebb regényét.

A Wildfell asszonya levelek és egy napló ötvözete, melyben ugyanúgy megjelennek  a párbeszédek, mint egy hagyományos regényben. Az Üvöltő szelekkel pedig abban mutat hasonlóságot, hogy itt is egy férfi a narrátorunk, a földbirtokos ifjú, Mr. Gilbert Markham, akinek barátjához írt leveleiből ismerjük meg a környék lakóit, köztük is azt a titokzatos fiatalasszonyt, aki Wildfell Hallt bérli.
A gyászruhás, hollófekete hajú Mrs. Graham kisfiával, Arthurral él az ódon épület falai között és távol tartja magát a társasági élettől.

Gilbert öccsével, húgával és édesanyjukkal él egy fedél alatt, akik szívesen fogadnak látogatókat, így hamar eljut a hír hozzájuk is Mrs. Grahamről. Egy kis faluban pedig - mint tudjuk - lévén más elfoglaltság sokak számára ne…

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

A hattyúk tava

Nagyon jó ötletnek és fontosnak tartom, hogy a gyerekek is megismerkedjenek klasszikus művekkel, legyen az bármilyen művészeti alkotás, így nagyon örültem, hogy a Holnap Kiadó sorozatában A hattyúk tava is helyet kapott. Mert A hattyúk tava egyike azon zeneműveknek, amiről már mindenki hallott, aminek egy-egy részlete ismerősen cseng (csak éppen nem tudjuk, hogy ez Csajkovszkij zenéje) akár egy reklámból, akár egy filmből vagy esetleg a rádióból.

Így kíváncsian lapoztam fel ezt a gyönyörű könyvet, amit Gyöngyösi Adrienn illusztrációi díszítenek.

Bevallom, engem már az első két oldalon kicsit lefárasztott Tarbay Ede szövege. Rögtön azzal indít, hogy a balettben a herceg a Siegfried nevet kapta, mivel ekkoriban mindenki Wagner-rajongó volt, ezen belül is A Nibelung gyűrűje egyik operájának tiszteletére, de a hercegünk csak egyszerűen Herceg vagy a Fiatal Herceg lesz, hogy a gyerkőc vagy az unokatestvére vagy a barátja, aki hallgatja a mesét, azonosulhasson vele.

Miért kell ennyire bután…

Vers hétfőn

Louise Labé: Ne vessetek meg... XXIV. szonett Fordította: Lányi Viktor
Ne vessetek meg érte, asszonyok,
hogy szerettem, hogy szívem annyi tüske
sebezte föl, hogy fájó kínok üszke
parázslott bennem s annyi éjt-napot

zokogtam át. Ó meg ne szóljatok,
hogy elbuktam. Ki erényére büszke,
a gyalázat pecsétjét rám ne süsse,
mert Ámor lesben áll, vigyázzatok,

egy szó elég, s nem lesz mentség se Vulkán
tüze, sem Adónisz varázsa aztán,
ha ő halálos szerelemre gyujtott.

Megeshet, hogy bár kisebb a kisértés,
forróbban élitek a szenvedélyt és
még nálam is mélyebb örvénybe fúltok.


A Wildfell asszonya jutott eszembe a versről, ezért is választottam mára. Nem kizárt, hogy Anne Brontë is olvasta.

Vers

"Tényleg, kicsoda valójában Coco Chanel?"

Nemrég néztem meg az Audrey Tautou főszereplésével készült filmet, ami bevallom, nem tetszett. Mást vártam tőle és számos dologra nem derült fény Coco életéből, ezért nagyon kíváncsi lettem C. W. Gortner regényére, ami angolul márciusban látott napvilágot, így nem lehet panaszunk, hiszen nagyon gyorsan megérkezett a magyar kiadás is.

    A szerzőtől még nem olvastam semmit, csupán annyit tudtam róla, hogy történelmi - királynős - regényei jelentek már meg magyarul, amelyekről csak jót olvastam, így kíváncsian kezdtem el a Mademoiselle Chanelről szóló könyvét.

   A Prológusban 1954-be csöppenünk, amikor a már nem éppen fiatal divattervezőnő legújabb kollekcióját készül bemutatni, és miközben a modellek már elindulnak a lépcsőn, ő leül és visszaemlékezik az életére.

   Nem emlékszem pontosan hol olvastam (és nem jelöltem be sem), de még a regény elején mondja azt Coco: ki vagyok én, hogy ítélkezzem fölötte?, ami a könyv végéig ott motoszkált a fejemben, és ezzel a gondolattal olva…

Karácsonyi ajándék - Magyar írók karácsonyi novellái

A karácsonyi forgatag és az év végi rohanás közepette nem árt egy kicsit lélekben is hangolódni az ünnepekre, így ilyenkor érdemes esténként elővenni egy-egy antológiát, amiben mindannyian megtaláljuk a leginkább kedvünkre való novellát. Ebben igyekszik segítséget nyújtani a Karácsonyi ajándék is, melyben tizenkilenc magyar író huszonkilenc novelláját olvashatjuk.

   A novellák négy fejezetre oszlanak, de mindegyikükben fontos szerepe van a karácsonynak, a családnak, a közösségnek és az érzéseknek. Akadnak köztük vidámak, szomorúak és elgondolkodtatóak egyaránt.

   A nyitó novella Molnár Ferenc Karácsony előtt c. műve, amit nem csak a személyes elfogultságom miatt emelnék ki. Ez a történet valójában egy színpadra termett jelenet, csak Molnár ezúttal prózában írta meg. Ám le sem tagadhatná színműíró mivoltát, elég csak az első bekezdést elolvasnunk.

   A helyszín F. Soma lakása a negyedik emeleten, hajnali három óra van. Soma a mamussal vitatja meg éppen, kinek mit adnak és ők magu…

10+1 könyv, amit szerintem el kell olvasnod :)

Meseanyutól kaptam a felkérést, hogy ajánljak 10 könyvet, amit már olvastam és ajánlanék. Meg kell neveznem 5 bloggert (jelen esetben bloggerinát:)), akiknek kíváncsi vagyok a véleményére a könyvekkel kapcsolatban.

Hivatalos szabályok:
"írjál ki tíz plusz egy könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek. Nevezz meg öt bloggert, akinek kíváncsi vagy a véleményére, linkeld be őket, és hagyj nekik üzenetet a blogjukban. Jó olvasást!"

Íme az én tízes listám:
1. Szabó Magda: Abigél
2. Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap
3. Joanne Harris: Csokoládé
4. Gabriel Garcia Márquez: Szerelem a kolera idején
5. Chorderlos De Laclos: Veszedelmes viszonyok
6. Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
7. Jane Austen: Büszkeség és balítélet (ezt szerintem sokan olvasták már :))
8. Agatha Christie: Tíz kicsi néger
9. Robert Merle: Védett férfiak
10. Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
+1: Karen Essex: Leonardo hattyúi 

A kiválasztottaim: Szanik, Marcipánördög, Ildy, Zakkant és J…

"Olaszországba érkezni olyan, mint egy csapóajtón keresztül szebb világba pottyanni."

"Olaszország látnivalókban kifogyhatatlan. Nem hiszem, hogy akármelyik ország képes ennyi ámulatba ejtő szórakozást nyújtani: pompás táj, fantasztikus művészet, nagy múlt, ízletes konyha, isteni zene és kedves emberek. Megannyi erény. Mindez egyetlen, elnyújtott félszigeten, amelyet középen hegylánc szel ketté. Megannyi nyelvjárás tagolja, pompás szakácsokat mondhat magáénak. A reneszánsz otthona domboldalban megbúvó városokkal, ikonikus filmművészettel, számtalan antik emlékkel, kastéllyal, mozaikkal, villával, harangtoronnyal, tengerparti stranddal büszkélkedhet, és még sorolhatnánk."

     Frances Mayes memoárjában visszatekint az elmúlt lassan 20 évre, amikor is nyakukba vették a világot és házat vettek Toszkánában. Azonban nem kell megijedni, nem az előző könyveit ismételgeti csak pepitában, ugyanis a fejezetek az utóbbi kb.: öt-hat év eseményeit elevenítik fel. Megismerjük Francesék olasz barátait, vendégségbe megyünk velük, terítékre kerülnek az olasz évszakok változá…

Négy operamese

Valószínűleg nem vagyok egyedül, aki bevallja, hadilábon áll az operákkal. Számos mű címe és szerzőjének, esetleg egy-két szereplőjének neve ismerősen cseng, de a cselekmény már nem.  Bár annak idején az énekórákon megismerkedtünk néhány opera cselekményével és bele is hallgattunk, de az sem most volt.

   Úgy érzem, az opera valamiért sokunk számára háttérbe szorult. Ezt ráfoghatjuk arra, hogy úgysem értjük, mit énekelnek (pedig ma már elég csak beírni a címet és a keresők segítségével egy pillanat alatt megtaláljuk a szöveget), ill. a már említett "nem ismerem a történetet" kifogással is élhetünk.

   Utóbbihoz nyújt segítséget évtizedek óta Tótfalusi István  Operamesék c. könyve, melynek nemrégiben megszületett a hangoskönyv változata, amit ki más olvashatna fel, mint a méltán elismert és csodálatos hangú operaénekesnőnk, Rost Andrea.


   A két lemezen négy operamesével ismerkedhetünk meg. Az elsőn két komolyabb témájúval találkozunk: Mozarttól A varázsfuvolával és Pucc…