2015. május 31., vasárnap

, , , , , , , , , , ,

Négy égtáj népmeséi


   A királykisasszonyos korszakát élő kislánynak vettem ezt is, mert a mesekönyvek közt böngészve eszembe jutott, hogy elég nagy már ahhoz, hogy a más országokban élő gyerekek meséivel is megismerkedjen.


    A kötet a Kossuth Kiadó 18 részes Népek meséi című sorozatának utolsó része, mely az olasz Giunti Editore Un Mondo di Fiabe (A mese egy világa) sorozatának magyar változata.


    A Négy égtáj népmeséiben olvasható 6 mese segítségével bejárjuk a világot.


    Az elsőben Nicaraguába látogatunk el A három tigrissel, melynek főszereplői három fiútestvér. Mindannyian vadászok és családosak már, éppen ezért nagyon sok húsra van szükségük, hogy mindenki jól lakhasson. Így a falu varázslójához fordulnak segítségért, aki tigrissé varázsolja őket és elmondja, miként nyerhetik vissza a nap végén emberi formájukat. Csakhogy az egyik testvér tigris marad...
     A borítón látható illusztráció ebből a meséből van, így már sejthető, hogy kezdetét veszi egy utazás és egy izgalmas kaland, hogy a tigris visszaváltozhasson.

   A csodafa című mese Polinéziába kalauzol el, ahol hét lánytestvér él egy szigeten. Mivel a szüleik meghaltak, a legnagyobb lány lett a családfő. A legkisebb lány, Nialong nagyon szép, ami szemet szúr nővéreinek, így folyamatosan rosszat mondanak róla és az ő feladata lesz a fa- és vízhordás.
Egy nap Nialong a tóban fürdik, amikor megpillant egy kék halat.
Hogy mi köze van a kék halnak a csodafához, azt természetesen nem árulom el, és ez a mese már határozattan jobban tetszett. Sőt nagyon is tetszett, mert nemcsak tanulságos, de olvasni is jobb volt, mint a tigrisest. Valószínűleg, mert ez egy inkább lányos mese.

   A Piros cipellő Skóciába invitál bennünket Pengőcskéhez, a pékhez. Pengőcske nagyon finom tortákat sütött, de nagyon lusta is volt, és ha nem volt haszna abból, hogy másnak segítsen, a kisujját sem mozdította meg.
    Egy nap, amikor három tortát sütött és már csak egy árválkodott a kirakatban, arra ment egy vándorcipész. Ám Pengőcskének nem volt javítani való cipője, így végül egy pár piros cipőért odaadta a tortát a cipésznek.
   Pengőcske fel is húzta a szép pár cipőt és úgy döntött, egy kis szünetet tart. De ahogy leült, a cipő szorítani kezdte a lábát és megszólalt...
   Nagyon szerettem ezt a mesét (igazi léleksimogatás volt olvasni), mert nincs benne erőszak és mégis jóra tanítja a gyerekeket. És valljuk be, néha nekünk sem ártana egy piros cipellő, ami lustálkodás helyett munkára ösztönözne (legyen szó mosogatásról vagy bármi másról).

    Az elégedetlen az eszkimó törzsfőnök fia, aki - ahogy a címből is kiderül - folyamatosan elégedetlenkedik. Ha tavasz van, ő nyárt akar, ha nyár, akkor őszt, ha tél, akkor tavaszt.
Kívánságai mindig teljesülnek és a mese végére - szerencsére - levonja a tanulságot és megváltozik.
Azt hiszem, ezt a mesét nemcsak a gyerekeknek érdemes megismerniük, hanem nagyon sok felnőttnek is.

   Az eső urában egy kínai vadász egy este egy palota elé ér, ahol egy fiatal lány szállásolja el, aki a segítségét kéri. A lány apja az Eső Ura, aki azonban most nincs otthon, így a vadásznak kell helyette esőt hoznia a földekre. De hiába látja el a lány jó tanáccsal, túl sok eső zúdul a földekre, amit csak egyféleképpen lehet orvosolni.
   És itt kezdődnek a kalandok.

   A három nagyevő manó örmény népmese főszereplője Mussadal, a fiatal vadász, akit egy kapzsi király állít próbatétel elé, de útja során megismeri a három nagyevő manót, akiktől a jótette helyébe jót várhat.


   Talán már ebből a rövid összefoglalóból is kiderül, hogy más népek népmeséi és a magyar népmesék között is sok a hasonlóság, mindegyik tanulságos, ám nem egyben is legalább annyi az erőszak, mint a mieinkben. Időközben - egy-egy mesepszichológiai és meseterápiával foglalkozó könyv elolvasása után - megtudtam, hogy a gyerekek nem úgy értelmezik az erőszakot a mesékben, ahogy mi, felnőttek. Ők a mesében megjelenő erőszak által vezetik le a bennük napközben felgyülemlett indulatokat és haragot.

   Az illusztrációk szépek és minden meséhez több is tartozik. Nincs olyan páros oldal, ahol ne lenne legalább egy kisebb rajz az adott meséhez. Ezért is furcsállom egy picit, hogy az olasz kiadó 6 éves kortól ajánlja a meséket, mert talán már ők azok, akik szívesebben hallgatják a meséket és nem szólnak, ha nincs a szöveg mellett illusztráció.

   Összességében remek válogatás ez, ami egy kicsit közelebb hozza a kicsikhez is más népek kultúráját, a világ más táján élő gyerekeknek szánt meséket.


Carla Poesio (összeállította): Négy égtáj népmeséi
Eredeti cím: Fiabe da Tutto il Mondo
Népek meséi 18.
Fordította: Érdi-Krausz Erika
Illusztrálta: Germano Ovani
124 oldal
Kossuth Kiadó, 2011
1190 Ft
Share:

4 megjegyzés:

  1. Mindig úgy örülök a mesés bejegyzéseidnek.:) És ez is olyan jó könyvnek tűnik, legközelebb, ha könyvtárban járunk rá is kérdezek, hogy megvan-e nekik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, mostanában akadt könyv hozzájuk :). Jó könyv is, majd kukkants bele a könyvtárban :), de egyébként is elfogadható az ára.
      Ezt még nem kapta meg a célszemély, mert közbejött a királylányos, de annak nagyon örült.

      Törlés
  2. A királylányos nekünk is megvan, sőt elég sok kötet van meg a mesélj nekem... sorozatból, nagyon jó kis gyűjtemények, azokat is szeretjük nagyon :)

    VálaszTörlés
  3. Nem csodálom, majd megnézem legközelebb, melyik két kötet volt még meg a sorozatból, és legfeljebb bespájzolok vele :).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.