Ugrás a fő tartalomra

Négy égtáj népmeséi


   A királykisasszonyos korszakát élő kislánynak vettem ezt is, mert a mesekönyvek közt böngészve eszembe jutott, hogy elég nagy már ahhoz, hogy a más országokban élő gyerekek meséivel is megismerkedjen.


    A kötet a Kossuth Kiadó 18 részes Népek meséi című sorozatának utolsó része, mely az olasz Giunti Editore Un Mondo di Fiabe (A mese egy világa) sorozatának magyar változata.


    A Négy égtáj népmeséiben olvasható 6 mese segítségével bejárjuk a világot.


    Az elsőben Nicaraguába látogatunk el A három tigrissel, melynek főszereplői három fiútestvér. Mindannyian vadászok és családosak már, éppen ezért nagyon sok húsra van szükségük, hogy mindenki jól lakhasson. Ezért a falu varázslójához fordulnak segítségért, aki tigrissé varázsolja őket és elmondja, miként nyerhetik vissza a nap végén emberi formájukat. Csakhogy az egyik testvér tigris marad...
     A borítón látható illusztráció ebből a meséből van, így már sejthető, hogy kezdetét veszi egy utazás és egy izgalmas kaland, hogy a tigris visszaváltozhasson.

   A csodafa című mese Polinéziába kalauzol el, ahol hét lánytestvér él egy szigeten. Mivel a szüleik meghaltak, a legnagyobb lány lett a családfő. A legkisebb lány, Nialong nagyon szép, ami szemet szúr nővéreinek, így folyamatosan rosszat mondanak róla és az ő feladata lesz a fa- és vízhordás.
Egy nap Nialong a tóban fürdik, amikor megpillant egy kék halat.
Hogy mi köze van a kék halnak a csodafához, azt természetesen nem árulom el, és ez a mese már határozattan jobban tetszett. Sőt nagyon is tetszett, mert nemcsak tanulságos, de olvasni is jobb volt, mint a tigrisest. Valószínűleg, mert ez egy inkább lányos mese.

   A Piros cipellő Skóciába invitál bennünket Pengőcskéhez, a pékhez. Pengőcske nagyon finom tortákat sütött, de nagyon lusta is volt, és ha nem volt haszna abból, hogy másnak segítsen, a kisujját sem mozdította meg.
    Egy nap, amikor három tortát sütött és már csak egy árválkodott a kirakatban, arra ment egy vándorcipész. Ám Pengőcskének nem volt javítani való cipője, így végül egy pár piros cipőért odaadta a tortát a cipésznek.
   Pengőcske fel is húzta a szép pár cipőt és úgy döntött, egy kis szünetet tart. De ahogy leült, a cipő szorítani kezdte a lábát és megszólalt...
   Nagyon szerettem ezt a mesét (igazi léleksimogatás volt olvasni), mert nincs benne erőszak és mégis jóra tanítja a gyerekeket. És valljuk be, néha nekünk sem ártana egy piros cipellő, ami lustálkodás helyett munkára ösztönözne (legyen szó mosogatásról vagy bármi másról).

    Az elégedetlen az eszkimó törzsfőnök fia, aki - ahogy a címből is kiderül - folyamatosan elégedetlenkedik. Ha tavasz van, ő nyárt akar, ha nyár, akkor őszt, ha tél, akkor tavaszt.
Kívánságai mindig teljesülnek és a mese végére - szerencsére - levonja a tanulságot és megváltozik.
Azt hiszem, ezt a mesét nemcsak a gyerekeknek érdemes megismerniük, hanem nagyon sok felnőttnek is.

   Az eső urában egy kínai vadász egy este egy palota elé ér, ahol egy fiatal lány szállásolja el, aki a segítségét kéri. A lány apja az Eső Ura, aki azonban most nincs otthon, így a vadásznak kell helyette esőt hoznia a földekre. De hiába látja el a lány jó tanáccsal, túl sok eső zúdul a földekre, amit csak egyféleképpen lehet orvosolni.
   És itt kezdődnek a kalandok.

   A három nagyevő manó örmény népmese főszereplője Mussadal, a fiatal vadász, akit egy kapzsi király állít próbatétel elé, de útja során megismeri a három nagyevő manót, akiktől a jótette helyébe jót várhat.


   Talán már ebből a rövid összefoglalóból is kiderül, hogy más népek népmeséi és a magyar népmesék között is sok a hasonlóság, mindegyik tanulságos, ám nem egyben is legalább annyi az erőszak, mint a mieinkben.

   Az illusztrációk szépek és minden meséhez több is tartozik. Nincs olyan páros oldal, ahol ne lenne legalább egy kisebb rajz az adott meséhez. Ezért is furcsállom egy picit, hogy az olasz kiadó 6 éves kortól ajánlja a meséket, mert talán már ők azok, akik szívesebben hallgatják a meséket és nem szólnak, ha nincs a szöveg mellett illusztráció.

   Összességében remek válogatás ez, ami egy kicsit közelebb hozza a kicsikhez is más népek kultúráját, a világ más táján élő gyerekeknek szánt meséket.


Carla Poesio (összeállította): Négy égtáj népmeséi
Eredeti cím: Fiabe da Tutto il Mondo
Népek meséi 18.
Fordította: Érdi-Krausz Erika
Illusztrálta: Germano Ovani
124 oldal
Kossuth Kiadó, 2011
1190 Ft

Megjegyzések

  1. Mindig úgy örülök a mesés bejegyzéseidnek.:) És ez is olyan jó könyvnek tűnik, legközelebb, ha könyvtárban járunk rá is kérdezek, hogy megvan-e nekik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, mostanában akadt könyv hozzájuk :). Jó könyv is, majd kukkants bele a könyvtárban :), de egyébként is elfogadható az ára.
      Ezt még nem kapta meg a célszemély, mert közbejött a királylányos, de annak nagyon örült.

      Törlés
  2. A királylányos nekünk is megvan, sőt elég sok kötet van meg a mesélj nekem... sorozatból, nagyon jó kis gyűjtemények, azokat is szeretjük nagyon :)

    VálaszTörlés
  3. Nem csodálom, majd megnézem legközelebb, melyik két kötet volt még meg a sorozatból, és legfeljebb bespájzolok vele :).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

"Tragédiából a bohózatba mily hirtelen vált a világ szövegkönyve!"

Annak idején nagyon szerettem a görög és a római mitológiát - bár az Odüsszeiáért már kevésbé rajongtam - , így nem lett volna meglepő, ha négy éve már lecsaptam volna Stefano Benni első magyarul megjelent regényére. Ráadásul még olasz is. De mégsem így lett.
Aztán nemrég felfedeztem a nagy nyári leárazás közepette, meg is rendeltem, és kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni.

Odüsszeuszunk, Ullise (a barátainak Lello) Isolani egy kis és veszteséges kiadóban dolgozik szerkesztőként, idejét főleg gépiratok (mivel már senki sem ír könyvet kézzel) olvasásával tölti. Emellett főnöke írókat hívogattat Lellóval telefonon, mivel egy különleges kiadványhoz szeretne tőlük előszót kicsikarni, az írók azonban vele már nem állnak szóba.
Ulisse pékinszomniában szenved: éjszaka nem tud aludni, ellenben nappal bárhol képes elbóbiskolni és ilyenkor szürreális álmai vannak.

Egy nap különös levelet kap egy Achille nevű férfitól, aki arra kéri, hogy a megadott napon és a megadott időben, de csakis akkor…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

"Radnay Pál lányának lenni..."

A Radnay család és a nyár eleje immáron két éve összekapcsolódott nálam, így elképzelhető az öröm, amikor májusban a Könyvhétre megjelenő újdonságok között felfigyeltem a Krisztina bárónőre, a család magyarpetei ágához tartozó lány regényére.

  Az immár éltes Krisztina egy bordeaux-i szőlőskertben emlékezik vissza a Likőrös Löli és Peches Pali tizenkét éves kislányára, aki 1922 márciusában nagy változás előtt áll. Trianon után vagyunk, apja adósságokat halmozott fel, ezért kénytelen egyetlen lánya nevelését a várfalvaikra bízni, ahol Krisztina biztonságban lehet. Anyja számára szinte semmit sem jelent a kislány, apjától mégis nehéz a búcsúzás. De egy Radnay ezt nem mutatja. Így a vörös hajú, se nem szép, se nem csinos, sovány kislány Loni néni és Ista bácsi házába kerül. Nagyanyja nem is érti, miért nem őt választották, de nem is túlságosan bánja, számára Méri fia anyagi helyzete előrébb való.

   Így kerül a Kotnyeles Krisztina Lexi szárnyai alá, barátkozik össze a nála ekkor öt év…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

A magyar irodalom legszebb szerelmes versei 77 oldalon

Erre a kis kötetre az újságosnál bukkantam a Nők Lapja Nyárhoz csomagolva. Megnéztem a kötet nélküli számot, és mivel jónak ígérkező cikkeket láttam benne, így megvettem.
Annyit elmondanék, hogy tavaly hónapokig vettem szerdánként  a Nők Lapját, amit aztán továbbadtam a nagymamámnak, aki mindig örült neki. Aztán felfedeztem, hogy a lap célcsoportként a 18-49 éves, városi, ABC kategóriás nőket jelöli meg. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem erről a háztartási gépek energiafogyasztása és az autókategóriák jutnak eszembe, nem pedig az emberek. Mivel én sem feleltem meg minden kritériumuknak és a nagymamám sem, úgy döntöttem, hogy annak a heti 250 Ft-nak van jobb helye is. Ehhez csak annyit fűznék hozzá - hogy bár a blog nincs teletűzdelve hirdetésekkel, ahogy a Nők Lapja - , nekem soha eszembe nem jutott, hogy célcsoportot jelöljek meg. Teljesen mindegy, hogy valaki városban, faluban vagy tanyán él, 18 vagy 88 éves, vezető beosztásban dolgozik-e vagy alkalmazott, tanul vagy esetleg mun…