2015. május 26., kedd

, , , , , ,

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap


    Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem mintha könnyű lett volna. Minden bizonnyal szép volt. Nehéz volt. Megérte. A sikernek súlya van, meg kell tanulnunk, hogyan bánjunk vele. Ezt azonban senki sem tanítja meg neked; a válasz, mint mindig, benned rejlik.

   És Sofia Scicolone emlékezni kezd: mesél a szülei találkozásáról, a születéséről, a (Nápolyhoz közeli) Pozzuoliban töltött gyermekkoráról, ahol igazi nagy olasz családként éltek a nagyszüleinél mamácskával (az édesanyjával), a nagynénjével és két nagybátyjával, majd a húgával, hogy miként élték át a II. világháború borzalmait, hogy az iskolában csak Piszkafának csúfolták, és hogyan indította el az édesanyja az úton egy olyan világ felé, ami számára csak álom maradt.

   Romilda Villani (mamácska) volt az, aki egy nápolyi szépségversenyre benevezte és elkísérte lányát, aki udvarhölgyként egy Rómába szóló vonatjeggyel is gazdagabb lett, ami megnyitotta a Cinecittà felé az utat. De ezt megelőzte egy, az egész későbbi karrierje szempontjából igen hasznos kurzus egy nápolyi színitanodában. Rómában a  kisebb statisztaszerepek után Sophia az akkoriban fénykorukat élő fotóregények világában találta magát. 
    Ekkor ismerkedett meg Carlo Pontival, az akkor már ismert producerrel, aki segítette a filmes karrierje kezdetén és a későbbiekben is. A kisebb-nagyobb szerepeket követően Sophia fokozatosan vívta ki a filmes szakma elismerését és haladt előre. De volt a háttérben valaki, aki nem nézte mindezt jó szemmel...

   17 évesen ismerte meg Vittorio De Sicát, akivel később számos filmet forgatott (köztük az Oscar-díjjal jutalmazott Egy asszony meg a lányát), kiegészülve Marcello Mastroiannival (Tegnap, ma, holnap; Házasság olasz módra), akivel a színész élete végéig elválaszthatatlan barátság fűzte. 

   Az olasz sikereknek és Carlo Pontinak köszönhetően Sophia előtt hamarosan kitárultak Hollywood kapujai is, ahol olyan neves partnerekkel játszhatott együtt, mint Cary Grant (Magányos apuka megosztaná), Paul Newman (A hongkongi grófnő, Lady L.), Clark Gable (Nápolyban kezdődött), Omar Sharif vagy Gregory Peck (Arabeszk).

   
   Sophia Loren önéletrajzi könyve nemcsak visszatekintés az elmúlt 80 évére, de filmtörténeti időutazás is egyben. Egy rendkívül őszinte, humoros, néha szomorú visszaemlékezés, melyben az örömteli és viharos pillanatok mellett kibontakozik mindazok emberi arca is, akiket eddig csak a filmekből ismertünk.

   Csupán egyszer éreztem magam kicsit elveszettnek - mivel nem ismertem Sophia Loren magánéletét -, amikor a Carlo Pontival közös éveik első időszakáról ír, de később mindenre választ kaptam. 

    Az emlékezés fonalán a magánéleti események között bukkannak fel egy-egy forgatás élményei, és ezt a fonalat csak néha szakítja meg egy-egy közjáték (összesen kettő), amelyekben visszacsöppenünk abba a bizonyos decemberi estébe, de amelyek mégsem zökkentenek ki az olvasás ritmusából. 
Az emlékezet furcsa társ, amely időnként elragad és magával visz úgy, hogy szinte észre sem veszed. Nagyon jó dolog visszamenni a múltba, elragadtatni magad, és közben minden másról megfeledkezni. Lehet, hogy az emlékezet összekeveri a dátumokat és a hozzájuk fűződő dolgokat, kisded játékokat űz veled, amikor kitörli a túl erős fájdalmat és a túl heves érzelmeket; de ha van türelmed hozzá, hogy kövesd, visszavezet oda, ahol valóban éltél. Oda, ahol tényleg voltál, nem pedig oda, ahol csak hitted, hogy voltál. Elég, ha ellenállsz a kísértésnek, hogy a rövidebb úton menj, hagyd, hogy a hosszabb ösvényen vezessen, amely elvész a részletek között. Talán a sarkon túl, ki tudja, olykor egy meglepetés vár rád. Ma este az ágyam tele van szórva emlékekkel. Egy levél sorai, egy fényképbe zárt tekintet, a színek és a hangok között felgyúlnak ezek az emlékek, hogy elmeséljék nekem az életemet.
   
    Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy Sophia Loren, a számtalan díjjal kitüntettet filmsztár az, aki hozzám szól a lapokról, aki akár burkoltan, akár nyíltan azt sugallja, hogy: Látjátok, mekkora sztár vagyok? Nem, legyen szó az élete bármely szakaszáról, sosem felejtette el azt, honnan jött, nem felsőbbrendű lényként tekint önmagára, aki a hírnév érdekében, vagy később, ennek köszönhetően bármit megtehet.  

    A memoárt számos fénykép színesíti, és külön piros pontot érdemel, hogy a nápolyi dialektusok mellett az olasz és angol párbeszédek és kifejezések fordítása is helyet kapott a lábjegyzetben, így bármely korosztály bátran kezébe veheti, nem kell tartania az olvasás közben felbukkanó nyelvi akadályoktól. A könyv végén található névmutató segítségével pedig a későbbiekben is könnyen megtalálhatjuk az adott személyhez tartozó eseményt, történetet. 

    Nem szeretek laptopon olvasni, de amikor megnyitottam és elkezdtem olvasni a Tegnap, ma, holnapot, már az Előszóban magával ragadott, és az ódzkodásom ellenére is azon kaptam magam minden alkalommal, hogy még nem akarom bezárni a Wordöt. 
Beleolvastam az interneten az eredeti olasz szövegbe, melynek gördülékenységét nagyszerűen visszaadja a magyar fordítás, és bár Sophia Lorent nem íróként ismerjük, de ezen minőségében is remekül helytáll. 

    Kortól és nemtől függetlenül mindenkinek csak ajánlani tudom, akár szereti Sophia Lorent, akár nem. Mindkét tábor számára is sok meglepetést tartogathat a könyv, de azok sem fognak csalódni benne, akik egyszerűen csak egy őszinte és remekül megírt memoárra vágynak egy kislányról, aki valóra váltotta az édesanyja álmát, ami később az övé is lett. Aki előttünk, a lapokon válik statisztává, majd ismert és elismert színésznővé, de aki számára mindig is a család volt a legfontosabb - elég, ha csak az édesanyja életéről szóló Tükreim című tévéfilmre gondolunk, melyben ő játszotta Romilda Villanit -, és sosem feledkezett meg a gyökereiről.


    Azért azt csendben megjegyzem, ha nem is mindegyik filmje kerül szóba, de a könyvben említett számos alkotás közül nem egy cselekményéről ír részletesen, így aki nem szereti, ha lelövik előtte a poénokat, érdemes olvasás előtt megnéznie őket.


Sophia Loren: Tegnap, ma, holnap
Az életem
Eredeti cím: Oggi, ieri, domani. La mia vita
Fordította: Wiesenmayer Teodóra
330 oldal+ a közepén képmelléklet
Helikon Kiadó, 2015
3990 Ft
Share:

6 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekesen hangzik, a régi nagy dívák közül ő a kedvencem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor Neked is biztosan tetszeni fog a könyve is :), ennek hatására kezdtem el én is pótolni a filmes hiányosságaimat.

      Törlés
  2. Én is szemet vetettem a kötetre, és sokáig reménykedtem, hogy a Könyvhéten már beszerzendő lesz, de úgy tűnik mégsem. Sebaj, kivárom. Gyermekkoromban nagyon szerettem Sophia Lorent, elég sok filmjét is láttam, de legjobban a Házasság olasz módra az, amelyikre emlékszem. Tényleg jó lenne visszanézni néhányat, akár még a könyv elolvasása után is. Csodálatos színésznő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan nem jelenik meg a Könyvhétre, mert olvasás közben sokszor jeleztek azok a bizonyos antennáim és folyamatosan küldtem a kiadónak az észrevételeimet, így később kerül tördelésre a szöveg, és csak utána mehet a nyomdába.
      Biztos én is láttam régen több filmjét, de valahogy egyikre sem emlékszem a régiek közül :S. De én is nagyon szeretem :),és a könyve csak szimpatikusabbá tette.

      Törlés
  3. Nekem bezzeg fogalmam sincs, ki lehet ez a hölgy. Megnéztem az IMDB-n, így se rémlik, se a címek, se a fényképek. Reménytelen antitalentum vagyok ebben a filmfogyasztói társadalomban, na. :-)

    Mindezt nem trollkodásból írtam, csak hogy a cikkíró is lássa hogyan működik az online burokvilág-lét (amikor mindenki azt hiszi, mindenben igaza van, hiszen mindenki ugyanúgy gondolkodik mint ő - nem tudva azt, hogy azért látja így, mert csak olyanokkal találkozik, akik ugyanúgy gondolkodnak mint ő).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyáltalán nem vettem trollkodásnak a hozzászólást, hiszen a hozzászólások alá én írtam, hogy egyet nem érteni bármikor lehet :).
      Nekem is rengeteg hiányosságom van a filmek területén is, és úgy gondolom, mindenki azt a filmet nézi meg, amelyiket akarja :).

      Tudom, hogy létezik az online-buroklét, de higgye el, nem gondolom azt, hogy mindenki ugyanúgy gondolkodik ebben a virtuális világban, ahogy én, és hogy mindenben igazam van, hogy megmondom frankót (ahogy mondani szokás). Ahogy fentebb írtam, itt szabad a véleménynyilvánítás (azaz nincs moderálás a megjegyzések közzététele előtt), és tisztában vagyok vele, hogy ami nekem tetszik, nem biztos, hogy más(ok)nak is fog. Ez egyáltalán nem baj, hiszen így szép az élet :). Mondok is rögtön egy példát: MiaMona imádta a Mary Poppinst, nekem viszont egyáltalán nem tetszett. Ugyanígy jártam, amikor a Könyvkihíváson is megosztottam róla a véleményem, mert az előttem véleményt írók közül mindenki imádta.
      Feltételezem - és most általánosságban beszélek -, hogy aki bármelyik online oldalt (legyen az egy blog vagy bármilyen portál) felkeresi, tudja, hogy az ott található írás szerzőjének szubjektív véleményét fogja olvasni, és mindig lesz legalább egy ember, aki nem fog egyetérteni vele. Ebben a blogban is a saját véleményemet osztom meg egy-egy olvasmányomról, és bízom benne, hogy senki sem érezte úgy az elmúlt öt évben, hogy bármelyik könyvet rá akartam tukmálni, akár recenziós példányként kaptam, akár fizettem érte a boltban.

      Törlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.