Ugrás a fő tartalomra

Te döntesz


     Mostanában többször is találkoztam az interneten Fanny könyvével, és egyre inkább úgy éreztem, hogy ezt nekem el kell olvasnom. Már itt várt rám az asztalon, amikor javában a Germinalt olvastam, mégis azt éreztem, hogy ez a könyv azt sugallja: engem kell olvasnod. Így hallgattam rá, és elkezdtem.

     Valószínűleg keveseknek kell bemutatni Fannyt, de aki esetleg még nem hallott volna róla, annak (is) röviden összefoglalom, mit kell tudnia.

      Fanny is ugyanolyan kisgyerek volt, mint a többiek, mígnem másfél évesen izomsorvadást diagnosztizáltak nála. Az állapota fokozatosan romlott, mire iskolába került, már kerekesszékben töltötte a napjait. Úszásoktató édesanyja mindent megtett, hogy javítson a lánya állapotán, így rendszeresen magával vitte az uszodába, ahol Fanny a vízben ugyanolyan volt, mint mindenki. Ott nem voltak előtte akadályok.

   Tizenöt évesen megtalált az orvosi papírjai közt egyet, mely három évvel korábban készült és az orvos feketén-fehéren kijelentette, hogy tizennyolc éves koráig élhet, a légzőszervei addig bírják. Az első döbbenet után úgy döntött, ő élni akar és a hátralévő napok mindegyikét kihasználja.
   Majd eljött az a bizonyos nap, és Fanny még mindig életben volt. Azóta minden napot egy újabb ajándéknak tekint. És bár neki (sőt, igazán csak neki) is adódnak nehézségek az életében, mégsem adja fel.

    Tizenkét évesen elveszítette az anyukáját, de az édesapjára és a barátaira ekkor is és a későbbi nehéz pillanatokban is számíthatott. És nehézségből nem volt kevés: egy kínai őssejt-beültetés, később anyagi gondok, szerelmi csalódás és a mindennapok apróságai.

    Mielőtt bárki arra gondolna, hogy egy újabb celebkönyvvel van dolga, megnyugtatom: egy pillanatig sem éreztem, hogy Fanny öncélúan, a pénz és/vagy a szereplési vágy miatt írta volna meg a könyvét. Ő csak azt szeretné megmutatni, hogy bár őt másnak, sérültnek nevezik, ennek ellenére ugyanolyan ember, mint bármelyikünk. Csak ő kerekesszékben ül. És mindezek ellenére mosolyog! Nem sajnáltatja és nem is sajnáltatni akarja magát, nem azért írta le mindazt, amin az elmúlt években keresztülment, hanem mert mindebből erőt tudott meríteni és minket is erre biztat.
Mert valljuk be, a legtöbb ember, ha észrevesz egy sérült embert, rögtön elfordítja a fejét és arra gondol, hogy: szegény.

    Városnézés közben a csajok hívták fel a figyelmemet arra, hogy látványosság lettem. A híres épületek helyett inkább engem bámultak a turisták.
    Az emberek többsége nem érti... Az arcukra van írva: "Mit mosolyog ott a kerekesszékben az a csaj? Tényleg boldog lenne? De hát nem is tud járni, szegény..."
    De valójában bennem csak egy tükröt látnak, és ilyenkor magukat sajnálják. Mert én lehet, hogy nem tudok járni, de mégis boldog vagyok. 

   Bár neki is vannak pillanatai, amikor kiborul a bili, de nem adja fel. Tudja, hogy minden akadály azért van, hogy leküzdjük őket. Igen, sokszor nehéz, de nem szabad feladni. Fel kell állni a padlóról - sokadjára is. Ez az, amit üzen a könyvével, hogy sosem szabad feladni az álmainkat, hanem tegyünk meg mindent azért, hogy valóra váljanak. Mert Te döntesz. Igen, mi döntünk, akarjuk-e azt a valamit. Hajlandóak vagyunk-e tenni érte, vagy az önsajnálatba merülünk és egyszerűen feladjuk? Melyiket választjuk?

 Aztán beszélgettünk a nehézségekről is. Egyhangúan megállapítottuk, hogy márpedig igenis kellenek ezek is az életünkbe. Mert így leszünk csak képesek igazán örülni az apró sikereknek. Számtalan ember riad vissza az olyan feladatoktól is, amik pedig nem haladnák meg a képességeit, vagy esik depresszióba például egy-két fölösleges kiló miatt, miközben annyi minden másban meglelhetné a boldogságát, ha akarná!

    Nagyon sokat kaptam ettől a könyvtől és Fannytól, akiből árad az élni akarás, a pozitívum és a kitartás. Hihetetlenül őszinte könyvet írt, melyben nincsenek tabuk. Sokszor torokszorító, sokszor vidám és egyáltalán nem mentes az öniróniától sem, amit különösen értékelek egy emberben. Pláne Fannyban, aki képes viccet csinálni az állapotából, és ez bizony képes falakat lebontani emberek között.

    Olvasás közben alaposan átértékeli az ember a saját problémáit, és olyan dolgokat is észrevesz, amit korábban nem. Vajon a mi kisebb-nagyobb gondjaink mekkorák ahhoz képest, hogy itt ez a lány, akiből árad a vidámság, de mégsem tud egyedül megfordulni az ágyban, vagy segítség nélkül fel- és leszállni egy lépcsős buszra/ról. Mi lenne, ha mi ülnénk abban a kerekesszékben? Ugye, hogy mindjárt másként tekintünk a saját problémáinkra?

   Míg mások kórházakba járnak infúziós kezelésre, hogy feltöltsék őket, addig nekem itt volt ez a könyv, ami a lelkemmel tette ugyanezt. Fel is teszem a velem szemben lévő polcra, hogy mindig előttem legyen, és ha csak ránézek, ismét erőt tudjak belőle meríteni. Mert én döntök.

Mindenki életében vannak nehézségek, kinek kisebbek, kinek nagyobbak. Többeknek már az is problémát jelent, hogy fel kell állni valamiért a kényelmes fotelból, mások pedig egész életükön át néhány lépésért küzdenek. Az, hogy mit nevezünk nehézségnek, igencsak relatív.


Hozleiter Fanny Mosolyka: Te döntesz
320 oldal + képmelléklet
Libri Kiadó, 2013
3990 Ft
Fanny Facebook-oldala

Megjegyzések

  1. Jó, hogy írtál róla, én egy kicsit másnak képzeltem ezt a könyvet. Jó olvasni, hogy nem pont olyan amilyennek talán próbálják feltüntetni.
    Emlékszem múlt éven a könyvfesztiválon nagyon reklámozták, még olyen jó kis vászontáskát is nyomtattak neki...
    Mondjuk én nem érzem úgy h el szeretném olvasni. Legalábbis nem mostanság... De adtál róla egy képet, és ezt jó tudni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy pozitív lett a véleményed a könyvről, és ha könyvesboltban jársz és időd is van, olvass bele.
      Tavaly nagyon erős volt a marketingje ezek szerint, de akkoriban engem sem érdekelt. Nem a sok reklám miatt, vagy azért mert Fanny más (ez egyáltalán nem zavart már akkor sem), most viszont nagyon örülök, hogy elolvastam és nem véletlen, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek sokat jelentett ez a könyv.

      Törlés
    2. Igen, valószínüleg igy megjelenés után reklámozták jobban, emlékszem Tv-ben is többet volt akkoriban... Lehet talán azért is nem érdekelt annyira. Igen beleolvasni jó ötlet, majd meglesem.

      Kicsit off: Ha még érdekel a múltkori könyves játék, már megvannak a megfejtések, beirtam kommentbe a linket :)

      Törlés
    3. Ha beleolvasol, már jobban el tudod dönteni, el akarod-e majd egyszer olvasni, vagy sem :):

      Persze, hogy érdekel, köszi, mindjárt meg is nézem :).

      Törlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…