2015. április 11., szombat

, , , , , , , , ,

A Költészet Napján

1855. április 9-én született Reviczky Gyula, akinek születésnapja alkalmából egy olyan versét választottam, ami tökéletesen jellemzi rövid életét:

Reviczky Gyula: Tulélek én minden csalódást

Túlélek én minden csalódást!
Nem öl meg engem fájdalom.
Sok bánat eltompítja lelkünk',
S ez jól van s bölcsen is nagyon.
Mit innom hágy a sors, a mérget,
Mint a dohányt, bort megszokám.
Szerelmi bú, nyomor, szegénység
Kétségb'esést nem hoz reám.

A keresztlevelem hazudja,
Hogy fiatal vagyok, pedig
A vénség szomorú nyugalma
Lehatott már a lelkemig.
Mesés világba nem ragad már
A nagyravágyó szenvedély,
S szivem, mely annyira csalódott,
Csak az emlékezetnek él.

A nagyralátás büszke szárnyon
Ragadt magával el, tova.
Nem látszott onnan, a magasból
A bűnös ember nyomora.
Felhőkbe törve égtem én a
Vágyak tüzében egykoron.
Elhamvadt bennük ifjuságom,
S a tűz utója már korom.

Mint az angyallal Jákob egykor,
A boldogsággal küzködém;
De áldását hiába kértem;
Nem tudtam lenni boldog én.
Fáradt vagyok a küzdelemtől;
De megpihenni nem tudok.
Most is kínlódom, mint az angyal,
A ki az égből lebukott.

Mit ér, hogy annyiról lemondtam?
Mit ér, hogy bölcs türő levék?
Szerelem, ábránd, hit, vidámság
Nélkül mit ér a bölcseség!...
Lelkem sajog s bár türelemmel
Van mint a szentirás tele:
Csak más olvas belőle vígaszt;
Nekem a kínok kútfeje.

Reményt! reményt! Óh, hagy hihessem:
E nyomor egykor véget ér.
Oly iszonyú a mult; fülembe
Kiáltja minden percze: vér!
Nem haltak még ki a Kaínok,
Még nem sülyedt el Szodoma.
Az ember most is csak a régi,
S óh jaj, nem is lesz más soha!

S habár uj Messiás születnék,
Nem hozna ő se jobb időt.
A gonoszság, mely nem hisz Istent,
Halálba vinné most is őt.
Mig butaság, gőg, szívtelenség
Élet-halálra versenyez:
Nagy lélek, nagy erény örökké
Üldözve, számkivetve lesz.

Hogy koldusbot jutott Homérnak
S Jób hamudombon szenvedett;
Hogy megölték képmutatók azt,
Ki békességet hirdetett;
Hogy lesz még számos méla Hamlet,
És lesznek bűnös Gretchenek;
Hogy fájdalom minden nagy érzés:
A bölcs megérti és nevet.

A szellem sorsa harcz; de ritkán
Jut czélra, ritkán győztes ő.
Ha kimerűlt a küzdelemben,
Elsöpri földi, nyers erő.
Kezdettül óta e világon
Erőszak a hatalmas úr.
Erény, lángelme, szellem, ihlet,
Mit ér, ha gyönge és mazúr?

Úgy, úgy! A zsákmányon hizott bűn
Magasan hordja fenn fejét;
S a gyönge vértanú s a lángész
Könnyezve rágja kenyerét.
Mindenha úr lesz és hatalmas
Fegyver, erőszak, pénz, tömeg.
S e bitor eszközök bukását
Az öreg föld nem éri meg.

Bohócz-világ! megszoktalak már,
Hisz' ennek így kell lennie.
Nem szomjazom jobb korra többé;
Nem fáj nekem már semmise.
A balga hisz csak lehetetlent;
Én hát türök, ha tűrni kell.
Nagy bölcseség veszteg maradni,
És nem törődni semmivel!



De nem feledkeztem meg a mai ünnepeltünkről, a 110 éve született József Attiláról sem, akinek születésnapja már több mint fél évszázada A Költészet Napja Magyarországon.

József Attila: Kész a leltár

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.




Még egy születésnaposunk van ma: 115 éve született Márai Sándor, így ő sem maradhat ki az ünnepi bejegyzésből.

Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.




Aki teheti, plakátolja ki ma egy magyar költő versét valahová, ahol biztosan nem szólnak érte (hirdetőtábla, lépcsőház stb.). Ha máshová nem, legalább a Facebookra. Végül én is megtettem, egy zárt hirdetőre került ki az e heti (de meg nem eheti) vers.

Szerencsére a tévében és a rádióban is találtam néhány műsort a mai nappal kapcsolatban:
Duna World:
16:30  "Por és Istenpor vagyunk..." - Jelenczki István filmverse József Attila költeményeire
20:25  Hagyaték - A teljesség felé - Weöres Sándor hagyatéka

Kossuth Rádió:
21:04 Rádiószínház József Attila utolsó hónapjairól 1. rész (a második rész vasárnap ugyanekkor)
Részletek Illyés Gyuláné azonos című könyvéből
Közreműködik Bánsági Ildikó és László Zsolt
Mindegyik műsor az adással egy időben követhető a MédiaKlikken, és visszanézhető/hallgatható ugyanott.

Versek:
Reviczky Gyula
József Attila 
Márai Sándor
Share:

2 megjegyzés:

  1. Túlélek én minden csalódást... Húúú... Nagyon tetszett!!! Köszönöm, h megismertetted ezt!
    És örülök, h nem felejtkeztél el Márairól sem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, mert Reviczky Gyula az egyik kedvencem :).
      Még szép ;).

      Törlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.