Ugrás a fő tartalomra

"A játék komoly dolog. Mindig az életet jelképezi."


   Egyértelmű volt, hogy Kosztolányi Dezső születésének 130. évfordulóját meg kell ünnepelni a blogban, de hogy melyik művével, az nemrég még kérdéses volt számomra. Mert hála az égnek, Kosztolányi életműve gazdag, így végül az Aranysárkány mellett döntöttem, mivel megláttam, hogy a jeles esemény alkalmából a filmváltozatot megnézhetem tegnap délután. (Ami kicsit meglepő, hiszen a születésnap ma van, 29-én és nem 28-án, de nem is ez a legfontosabb. Ám egy érdekesség: Kosztolányi Virágvasárnap született, ami ma is március 29-re esik.)

    Az Aranysárkányban Kosztolányi ismét visszatért Sárszegre, és azon belül is a gimnázium falai közé. Május elsején, egy gyönyörű tavaszi napon, amikor az időjárás már a nyári arcát mutatja, a diákok egy aranyszínű sárkányt reptetnek. A nyolcadik osztály az osztályozó vizsgára és az érettségire készül. Osztályfőnökük, Novák Antal, számtan és fizika szakos tanár,az elmúlt évek alatt igyekezett megnyerni diákjai szimpátiáját, de mindezt csak a jó tanulóknál, Ebeczky Dezsőnél (az osztály strébere) és Glück Lacinál érte el. A többiek csak nevetnek rajta, ahogy az öreg Tálas Bélán is, aki a történelemtanár.

   De nem csak az osztályával nem boldogul Novák. Tizenhat éves lánya, Hilda nevelése sem egyszerű az özvegyember számára. Hilda és Novák egyik tanítványa, Csajkás Tibor jó ideje találkozgat. Mostanában főleg titokban, mégis a nyílt utcán, mintha csak összefutottak volna. Egyetlen segítőjük akad, Flóri néni, aki Hilda anyjának volt barátnője, ám a szigorú apa nem szíveli az asszonyt.

Többnyire nem élt semmi fogással. A ravaszság egyik legjobb módja az, hogy nem ravaszkodunk, csak azt közöljük, amit akarunk, hogy megtörténjék, könnyedén, félvállról, hogy ne lássék a szándékunk.

   Ahogy közeledik az érettségi, egyre inkább összecsapnak a hullámok az osztály kiváló atlétája, Liszner Vili feje fölött is. Vilinek sehogy sem megy a fejébe a tananyag, hiába fogadott mellé megértő édesapja házitanítót Glück Laci személyében, és hiába küld ajándékokat a tanároknak, erőfeszítései nem mindig járnak sikerrel.

  Mindez bőven bonyodalom forrása lehet, de van még a regényben asztaltáncoltatás is, és Liszner Vili két bukott diák, az adóhivatalban dolgozó Próféta és a patikussegéd, Bélus segítségével bosszút forral.

Gyűlölték az iskolát. Szívesen fölgyújtották volna, lerombolták volna, a földdel egyenlővé téve, mint Marius Carthagót, sóval hintve talaját, hogy többé ne nőjenek ki falai. Mi mindent nem kívántak ők a gimnáziumnak, melyről tanárjaik oly édeskedő szeretettel beszéltek, a tanintézetnek s a tanintézet kebelének is, melyből az embert ki szokás zárni. Szavakba nem tudták foglalni azt a dühöt, félelmet, türelmetlenséget, mely lüktetett bennük.
(...)
Végre az utolsó huszonnégy órában teljes erővel jelentkezett a szurkolás, az az érzés, mely lámpalázból, szédülésből, fejfájásból, oldalnyilallásból, émelygésből, hascsikarásból tevődik össze. Ismerték már régebbről. Latin-, görög-, számtan-, fizikaórák előtt kaptak belőle kis adagokat. Akkor hamar elmúlt. Most állandóvá vált, percről percre növekedett, a végtelenig és lehetetlenig. Jaj, semmit se tudok. Jaj, beteget jelentek. Jaj, el se megyek. Közben pedig mormolták magukban a tananyag valami jelentéktelen részét.

Amint ilyen állapotban szédelegtek a városban, csodálkoztak azon, hogy künn az utcán semmi se változott. Liszner bácsi kinyitotta, becsukta boltját, emberek fölkeltek, lefeküdtek. Tanárok tűntek föl a vendéglő előtt, s bementek villásreggelizni. Nekik minden évben van érettségijük, semmi okuk, hogy ne mulassanak. Mit is tudtak ők az ifjúság gyötrelméről. Azt mondogatták nekik, hogy a fiatalság az egyetlen kincs, az öregkorral jönnek a szenvedések, betegségek. A diákok azonban irigyelték őket. Mennyire utálták már a szép ifjúságot, mely sehol se kap tiszteletet, becsülést, mindenütt lenézik, kisemmizik, mindig előre köszön és vár: megvetik akkor, ha szegény, nem kell a pénze akkor, ha gazdag. Még a pincérek is kiküldik őket a kávéházból, bármily borravalót adnak, s később följelentik a tanároknak. Inkább csúzos vénséget, kopasz fejet, epekövet, mint ezt a boldogságot. Tiszteletet, becsülést, elég a szép fiatalságból, mely csupa kín és megaláztatás. Azért várták oly türelmetlenül, hogy végre-valahára elmúljon.

   Jó volt olvasni a nyolcadikosok mindennapjairól, a tanáraik ellen elkövetett csínyekről (hiszen, melyik osztály nem követett el valamit egyik-másik tanára ellen?), az érettségi előtti izgalmakról. Ugyanakkor ott lengett valami baljós, szomorú hangulat is, melynek árnya lassanként lepte be a fejezeteket.

   Novák Antal bár szaktekintélynek számít a maga területén, mégis rendkívül magányos. A munkáját feladatnak tekinti: a tananyagot bele kell tömnie a tanulók fejébe, akikre nem is emberekként, hanem szinte kísérleti nyulakként tekint. Akkor végzi jól a munkáját, ha mindenki jól tanul, ha egy rossz tanulóval hozza össze a sor - amilyen Liszner Vili -, kudarcként éli meg és ezt ki is vetíti rá: megszégyeníti. A lányával is csak látszólag boldogul, a latintanár Fóris ki nem állhatja, a szertárba, a kísérletei közé menekül. Egyedül az unokatestvére, a pártában maradt, csendes Pepikével boldogul, aki szükség esetén nélkülözhetetlen a sárszegiek számára, egyébként pedig szinte teljesen észrevétlen.

   A regény másik kulcspontját a szereplők közti félreértések alkotják, és ahol félreértés van, ott a bonyodalom sem marad el.

A szavak ostobák, semmit se fejeznek ki. Bármily becsületes szándékkal mondjuk, gyakran akaratlan gúny, kaján sértés lappang bennük.

   Az egyszerű gimnáziumi hétköznapokról szóló regény fokozatosan válik lélektanivá. Egyre fontosabb szerepet kap a szereplők vívódása, gondolatai. Kosztolányi most is zseniális: nagyszerű emberismeretről tesz bizonyságot, és az emberek máig sem változtak. Ahogyan a média sem: nyugodt szívvel sárba tipornak bárkit. (Most örülök, hogy nem lettem tanár.)

   Bizonyos kiadásokról csak óvatosan gyűjtsünk információt, mert nem egyszer tapasztaltam, hogy valamelyik webáruház a könyv ismertetőjében lelőtte a poént, ahogy nem egyszer egy-két olvasó is, aki megosztotta mellette a véleményét.

   A filmről: egyideje már én is azok közé tartozom, akik nem esnek  neki egy-egy adaptációnak, ha a kockáin nem oldalról oldalról az eredeti változatát látom. Így vagyok Ranódy László filmjével is, ami a regény zanzásított változata. Nem rossz, de mindenképpen érdemes elolvasni az eredeti művet, mert Kosztolányi sok mindent másképp látott (és gondolt), mint Ranódy László.
A teljes film megnézhető a Youtube-on.


Kosztolányi Dezső: Aranysárkány
In: Kosztolányi Dezső összes regényei
624 oldal (281 - 464. o.)
Szukits Kiadó, 2003
3700 Ft
A regény a MEK-ban

Megjegyzések

  1. Több magyar írót kéne olvasnom...:/ Jó volt elolvasni ezt a tartalmat. Figyelni fogom, és ha látom, megveszem! Köszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most nálam is a külföldiek vezetnek, de majd igyekszem kiegyenlíteni a mezőnyt :). Többféle diákkönyvtáras kiadása is van (Osiris, Talentum, az Európásban a Nero, a vére költővel van egy kötetben), a "kedvencedben", a M-értékesben is kiadták ;). Szívesen :).

      Törlés
  2. Imádom Kosztolányit, nekem az Esti Kornél s kedvencem tőle :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor kezet foghatunk :). Esti Kornél nálam még kimaradt, de pótolni fogom, Neked pedig ajánlom az Elsüllyedt Európát, ha még nem olvastad :).

      Törlés
  3. Én is tervezem már egy ideje, hogy elolvasom. Most csak még inkább kedvet kaptam hozzá. :-) Szerencsére a végkifejletet nem ismerem, és köszi a tippet, az ismertetőkkel vigyázok akkor. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök :). Nem egy vidám olvasmány, de Kosztolányi ezek szerint nem szeretett vidám regényt írni. Úgy rémlik, hogy a Talentum diákkönyvtáras kiadások netes ismertetőjében szokták lelőni a poént, mert ezeknek nincs fülszövegük, valaki meg "kedvesen" pár mondatban elmondja az egész regényt :S. Érdekes, hogy még ennek a Kosztolányi-regénynek nincs hangoskönyv változata.

      Törlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…