2015. február 6., péntek

, , , , , , ,

" Ez lesz a mi kettőnk roman policier-ja"


    Az elmúlt időszakban nagyon elhanyagoltam A Krimi Királynőjét, ami ellen tenni kellett, így ismét egy kis vonatozásra indultam Poirot-val. A Gyilkosság az Orient Expresszennel ellentétben annyit elárulhatok, hogy bár a regény címe A Titokzatos Kék Vonat, a cselekmény jelentős része nem ott játszódik. De ne szaladjunk ennyire előre.

   Feltételezem, hogy a türelmetlenebb olvasók azonnal fel akarnak szállni a Kék Vonatra, amit a milliomosok vonataként is emlegetnek. Nos, Lady Agatha nem így alakítja a szálakat, hanem az első fejezetekben a szereplőket mutatja be szépen sorban.

    Rögtön egy doboz cserél gazdát, feltűnik egy fehér hajú férfi, aztán Monsieur Le Marquis, majd egy görög régiségkereskedő és lánya lép színre.
    Megismerkedünk egy amerikai milliomossal, Mr. Van Aldinnal, aki egy értékes rubinköves nyakláncot ajándékoz lányának, Ruthnak, aki évek óta szenved a házasságában (a férjének szeretője van Mirelle, a táncosnő személyében). Az apa a válást javasolja lányának, csakhogy a férj, Derek Kettering anyagi gondokkal küzd, amit csak a felesége halála oldhatna meg. Ám ez ki van zárva, hiszen a nő fiatal és makkegészséges.
- Te nem érted az ilyesmit, Derek, hiszen csak férfi vagy. Van Aldin a lányának fogja ajándékozni azokat a rubinokat, gondolom. Csak egy gyermeke van?
- Igen.
- Akkor amikor meghal, a lánya örökli minden pénzét. Gazdag asszony lesz.
- Máris gazdag - mondta szárazon Kettering. - Az apja ráíratott pár milliót a házasságakor.
- Pár milliót! De hát az rengeteg! És ha hirtelen meghal, eh? Akkor minden a tiéd lenne?
- A dolgok jelenlegi állása szerint - mondta lassan Kettering -, igen. Amennyire tudom, a feleségem nem készített végrendeletet.
- Mon Dieu! - mondta a táncosnő. - Ha meghalna... micsoda megoldás lenne!
   
    Londonból átruccanunk St. Mary Mead-be  (Miss Marple falujába, de vele nem találkozunk most), ahol a harmincas évei elején járó Miss Katherine Grey előző munkaadójától jelentős vagyont örökölt, és most azt tervezi, hogy megismeri az úri életet. Ez kapóra jön rég nem látott rokonának, Lady Tamplinnek, aki meghívja magához.

   Hogy mi a közös szinte mindannyiukban? Az, hogy február 14-én felszállnak a Kék Vonatra. Ruth Kettering - látszólag - nyaralni indul, és a vonaton megismerkedik Miss Grey-jel, akivel szóba elegyedik. Utóbbi később éppen egy detektívregényt olvas, amikor a már visszavonult Hercule Poirot megpillantja.

   A vonat a megszokott útján halad, ám az indulást követő reggel a kalauz holtan találja Ruth Ketteringet! Vajon ki tehette? A szerencsétlen hölgy magával vitte az útra a Tüzes Szívként ismert, már említett ékszert is, aminek lába kél. Poirot szakértelme természetesen most is kapóra jön a nyomozásnál, amibe Miss Grey-t is bevonja és kezdetét veszi a kettőjük detektívregénye.

    Lady Agatha megint az orromnál fogva vezetett! A sok kis apróságra - ami a kirakós egy-egy kis darabja -, nem figyeltem! Pedig a nyomok ott voltak előttem! De szerencsére Poirot-nak előbb-utóbb minden apróság feltűnik, a szürke kis agysejtjei is dolgozni kezdenek és mindenre fény derül.

    Persze közben még számos szereplő (újra) felbukkan, visszautazunk Londonba, ellátogatunk St. Mary Meadbe és újra felülünk a Kék Vonatra is. Gyanúsítottakkal és félrevezető nyomokkal ezúttal is el vagyunk látva, és Poirot - észrevétlenül is - gondoskodik a szórakoztatásunkról.

    Izgalmakban most sincs hiány, és mellette Lady Agatha a humorát is megcsillantja előttünk. Ismét egy remek és letehetetlen történetet kaptam A Krimi Királynőjétől.
- Én nem vagyok olyan okos, mint maga, Monsieur Poirot. Amiket most mondott nekem, annak a fele mintha semmit sem jelentene a számomra. Az én elképzeléseim annyira más irányból jöttek...
- Ó, ez mindig így van - szólt halkan Poirot. - A tükör a valóságot tükrözi, de mindenki máshonnan néz belé.
  
   Azért azt csendben megjegyzem, hogy az utazás február 14-én kezdődik, ezt az indulás előtt Ruth is elmondja az apjának, majd a regény vége felé, amikor az egyik gyanúsított hazaérkezése kerül szóba, ott már január 14-e szerepel. Lehet, hogy Lady Agatha is tévedhet?


A filmről: kíváncsian kezdtem el nézni és biztos voltam benne, hogy ismét egy jó kis adaptációt sikerült készíteni a regényből. De nem! Már az első néhány percben csak néztem, hogy: Ez meg mi?! Tudom, hogy egy regényt nehéz belesűríteni egy filmbe, na de az a förmedvény, amit ebből kihoztak! Olyan, mintha a forgatókönyvíró felírta volna a regény szereplőit egy listára és aki nem tetszett neki/vagy nem tudott vele mit kezdeni, azt szépen kihúzta és a cselekmény bizonyos eseményei felhasználásával egy teljesen új történetet rittyentett. Ráadásul beleírt egy - szerintem szappanoperisztikus - szálat is, aminek semmi értelme sem volt. Nem ajánlom senkinek, hogy megnézze, maradjunk a könyvnél. 

   (Olyan szép ez a fényes borító, nem értem, miért kellett nemrégiben az Európának mattra cserélni az egész sorozatot? Jó, jó, örüljek inkább, hogy nem feledkeztek meg Agatha Christie regényeiről.)


Agatha Christie: A Titokzatos Kék Vonat
Eredeti cím: The Mystery of the Blue Train
Fordította: Békés András
332 oldal
Európa, 2011
2200 Ft
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.