Ugrás a fő tartalomra

A gyertyák csonkig égnek


    Annak idején még nem volt a tanterv része Márai és a magyartanárnőm is csak annyit mondott erről a regényéről, hogy két öregember beszéli át az éjszakát,  egyébként meg nagyon unalmas. Azért a címe tetszett, de sokáig - magam sem tudom, miért - nem érdekelt, ami mögötte rejlik.

    A tábornok (Henrik) levelet kap, melyben régi barátja esti érkezéséről értesíti, így a házigazda kiadja az utasításokat a személyzetnek. Megkezdődnek az előkészületek a kastély azon részében, melyet évtizedek óta lezártak. Rögtön eszembe jutott Havisham kisasszony, bár a kastély ezen részét rendszeres időközönként takarítják, így itt nem egészen úgy állt meg az idő, mint Dickens regényében. És ez a készülődés felidézi a tábornokban az egész életét és egy bizonyos negyvenegy évvel ezelőtti napot, ami mindent megváltoztatott.

Most, amikor túlesett az első meglepetésen, egyszerre elfáradt. Az ember egy életen át készül valamire. Először megsértődik. Aztán bosszút akar. Aztán vár. Már régen várt. Már nem is tudta, mikor alakult át a sértődés és a bosszúvágy várakozássá. Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek.

    Henrik és Konrád a bécsi katonai intézetben ismerkedett meg gyerekként és barátkozott össze, bár az iskolán kívül semmi közös nem volt bennük. Henrik gazdag, befolyásos, ismert család sarja, aki mindent megkapott az élettől, míg Konrád szülei egyszerű emberek, akik sok mindenről lemondtak azért, hogy a fiuknak sikerüljön az, ami nekik nem.
   Henrik boldogan mutatta be barátját az apjának, aki már akkor figyelmeztette: Konrád másfajta. Hogy mit jelentett ez az akkor tizenkét éves fiúnak? Semmit, nem értette és nem is foglalkozott vele.

   A két barát több mint két évtizedet töltött együtt addig a bizonyos negyvenegy évvel ezelőtti napig. Henrik akkor már nős volt, Konrád pedig vendégként ült barátja és annak felesége, Krisztina társaságában ugyanabban a szobában, ahol most terítenek. Vajon mi történt azon a július 2-án, ami elválasztotta a két barátot?

   Erre csak a vacsora alatt derül fény, amikor a két idős ember beszélgetni kezd. Konrád mesél a külföldön töltött éveiről, majd Henrik veszi át a beszélgetés fonalát és kezdi elénk tárni mindazt, ami akkor és utána történt.

   Bevallom, volt néhány oldal, amikor egyetértettem a magyartanárnőmmel, de a kíváncsiságom - szerencsére - erősebb volt. Nem értettem, miért kell szinte szó szerint a kályhánál kezdeni a történetet, de ahogy fogytak a lapok, mindenre választ kaptam. Csak a vendég megérkezéséig kellett várnom, ekkor már "felpörögtek az események" - persze nem szó szerint, hiszen csak ülnek, esznek, isznak, beszélgetnek és emlékeznek. (Mintha egy Csehov-dráma lenne, csak magyar helyszínnel és szereplőkkel.)

   De ez volt az a pillanat, amikor már nem akaródzott letenni a könyvet. Vajon mi történt annak idején köztük? Milyen okok vezettek odáig? Mi történt velük azóta? Miért vannak most együtt? Henrik monológjában számos elgondolkodtató kérdést vet fel barátságról, hűségről, magányról. Mindarról, amit az elmúlt évtizedekben megtapasztalt. És ezek azok a kérdések, melyek miatt megérte elolvasni Márai - talán - legismertebb művét, mert közben az olvasót is gondolkodásra készteti. Vajon mi mit gondolunk ugyanezekről a dolgokról? Mi hogyan cselekedtünk volna a helyükben, vagy a saját életünkben, ha hasonló helyzetbe kerültünk/kerülnénk?

   Természetesen, aki még nem olvasott Márait, annak esetleg nagy falat lehet elsőként ezzel a könyvével kezdeni, de lehet, hogy éppen ez fogja meg. Aki viszont nem szereti a hosszú monológokat és Márait sem, inkább kerülje el. Ezt a kisregényt az érti és szereti meg igazán, aki az élete során már átélte mindazt (részben vagy egészben), amit a szereplők: csalódást, magányt, fájdalmat. Ha igen, nagyon fogja szeretni - ahogyan én is.
  Nem álbölcselkedést kaptam, hanem olyan gondolatokat tárt elém Márai, amelyeken nem futhattam át, lassúságra és gondolkodásra intett. Ez ennek a regénynek a kulcsa. Csendben és nyugodt körülmények között érdemes csak olvasni vagy meghallgatni, de mindenképpen megéri.

El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalás és belátás nem változtatnak. El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük. El kell viselni az árulást és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát. Ennyit tanultam hetvenhárom év alatt, itt, az erdő közepén. 



Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
179 oldal
Helikon Kiadó, 2010
2690 Ft
A film Agárdy Gábor és Avar István főszereplésével megnézhető itt.

Megjegyzések

  1. Márai egy zseni!!
    Mondom én, aki összesen 1 könyvet olvasott tőle...(de aki olyan könyvet tud írni, arra mást nem tudok mondani).
    Tény, hogy nem könnyű Márait olvasni, de szerintem megéri. Kevés embertől olvastam annyira mély gondolatokat mint tőle. Én Az Igazit olvastam, és mintha hozzám beszélt volna... Félelmetes... Tény, hogy jó időben kell olvasni, hogy ez emberre úgy hasson...
    Még minidg le szoktam venni a polcról, és csak lapozgatom, és olvasom az aláhúzott részeimet...(majnem minden oldalon valami!!).
    Eszter hagyatékát szeretném legközelebb. Azt olvastad már?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is :) és teljesen egyetértek, hogy jókor kell olvasni, akkor úgy érzi az ember, mintha csak neki írta volna. Ennek a könyvének is legalább a felét ki lehetne jegyzetelni.
      Még egyiket sem olvastam, pedig megvannak, de az Eszter hagyatékát lehet, hangoskönyvben kezdem majd el (Nagy-Kálózy Eszter olvassa fel).

      Törlés
  2. Nekem ez volt az első Márai regényem, középsuli 4. évében volt kötelező olvasmány. Majdnem egy délután befaltam, már a buszon hazafelé elkezdtem olvasni. Pár év kihagyás után az egyetemen 'szerettem' bele az íróba :)))
    (hogy mondhat egy magyartanár olyat rá, hogy unalmas?? :( )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is pont ezen lepődtem meg, hogy egy magyar tanár hogy titulálhatja unalmasnak...

      Törlés
    2. Nem tudom, nekem negyedikesként hogy tetszett volna, de valószínű, hogy jobb véleménnyel lettem volna róla, mint a tanárnőm. Azért jó pozitív véleményeket is olvasni Márairól és nem kell ahhoz sznobnak lenni, hogy valakinek tetsszen.
      Tudjátok: ízlések és pofonok, de engem is meglepett, hogy unalmasnak titulálta, bár lehet, hogy közben megváltozott a véleménye. Ha nem, mi majd szeretjük helyette is :).

      Törlés
  3. Én nemrég fedeztem fel Márait magamnak, nekünk annak idején a gimiben már pont nem volt rá időnk. Kár mert a sok vacak és érdektelen kötelező olvasmány helyett végre olvashattunk volna valami kortársat is. Nekem a 'Gyertyák...' olyan elmerülős regénynek tűnik, bár még nem sikerült befejeznem (bár erről én tehetek és nem Márai, mert elhagytam a könyvet :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gyertyák... tényleg ilyen, elmerülős regény, akkor érdemes olvasni, amikor van elég időnk rá és el tudunk közben gondolkodni is. Remélem, sikerül majd befejezned és megtalálni a régi könyved vagy beszerezni egy újat :).
      Mást olvastál már tőle? :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.
A blog menüje (címkék, bejegyzések, bloglista stb.) fent, a Keresés melletti három csíkra/sávra kattintva érhető el.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Czesław Miłosz: Campo di Fiori Fordította: Gömöri György
Rómában, a Campo di Fiorin
olajbogyó, citrom kosárszám,
bor fröccsen tépett virággal
behintett utcakövekre.
Az árusok rózsaszín tenger-
gyümölcsöt szórnak halomba,
sötét szőlőgerezdek
hullnak hamvas barackra.
Itt, épp ezen a téren
égették Giordano Brunót,
kiváncsi tömeg nézte,
hogy szít tüzet a hóhér.
S a láng alig aludt ki
már tele voltak a kocsmák,
s a kofák kosárszám hordtak
citromot, olajbogyót.

Varsói körhinta mellett
jutott e tér eszembe;
nyájas tavaszi este,
pattogott vidám zene.
Elnyomta az a gettóból
hallatszó sortüzek hangját,
s messze röpültek a párok
az enyhe tavaszi égbe.

Az égő házakból néha
sárkányt hozott a szél és
a körhintán kerengők
fekete pernyét fogtak.
Lányok szoknyája lebbent
égő házak szelében,
s kacagott a víg sokaság,
- oly szép volt a vasárnap.

Lesz, aki ezt így érti:
legyen Varsó, vagy Róma,
üzletel, mulat a jónép,
a máglyát elkerüli.
Másnak más a tanulság –
minden, minden mulandó,
még ki sem hányt az …

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …