2015. január 16., péntek

, , , , ,

Kis kiruccanás


   Nyugodtan kijelenthetem, hogy jól döntöttem, amikor Anna Gavaldát beválogattam az idei várólistát csökkentő szerzők közé. Tudtam, kicsi az esélye, hogy mellényúljak, és ha mégis így alakul, nem egy több száz oldalas könyvvel toltam ki magammal. Így hát kíváncsian vártam, milyen is lesz ez a Kis kirucannás a testvérekkel.

  Narrátorunk - akiről elöljáróban csak annyit tudunk meg, hogy fiatal nő, - egy vidéki esküvőre hivatalos, ahová a bátyja viszi el autóval, ám sógornőjének ez nincs ínyére. Mert Carine (a sógornő) az a fajta, aki a kákán is csomót keres. Gyógyszerész, így előszeretettel tart kiselődást mindenféle kórokozókról, könnyen kihozható a sodrából, ha valaki olcsóbban szerez be egy márkás krémet, mint ő, és ezt csak tetézi, hogy még a férje is ingyen fuvarozza a sógornőjét.
Képzelhetjük, micsoda utazás elé nézünk!

Engem nagyon zavar ez a történet a higikendővel.
Hogy valaki úgy néz egy másik emberre, mint egy mikrobákkal tömött zsákra. Kézfogáskor mindig a másik körmét vizsgálgatja. Mindig gyanakszik. Mindig a sála mögé bújik. Mindig szekálja a gyerekeit.
(...)
Mindig kezet mos. Mindig szájat mos. Mindig úgy pisil, hogy tíz centivel az ülőke fölött egyensúlyozik, és úgy ad puszit, hogy a szája véletlenül se érjen a másik arcához. Mindig a gyerekeik füle alapján ítéli meg az anyukákat. Mindig, mindenki fölött ítélkezik.
  Fokozatosan ismerjük meg a szereplőket, a jelenük és a múltjuk felváltva bontakozik ki előttünk. A testvérek négyen vannak: Simon (a sofőr) a legidősebb, őt követi Lola, majd Garance és Vincent. A két idősebb testvért születésük óta szoros, eltéphetetlen szál fűzi össze, pedig teljesen eltérő a személyiségük. Simon a tipikus jófiú, higgadt, nyugodt, míg Lola és húga szókimondó. Lola és Simon az, akikre a "kicsik", főleg Garance mindig felnézett. De mi történik, ha az ő életük sem úgy alakul, ahogy tervezték?
Miért vagyunk mind a négyen ilyenek? Miért vannak ránk ilyen hatással azok, akik hangosabban kiabálnak, mint a többi ember? Miért vagyunk olyan fegyvertelenek az agresszív alakokkal szemben?
Mi velünk a baj? Hol ér véget a jólneveltség, és hol kezdődik az erkölcsi teszetoszaság?
 
   Megint csak ismételni tudom magam: Anna Gavalda nagyon jól ismeri az embereket. Ő is azon szerzők egyike, aki nyitott szemmel jár a világban, aki képes az emberek álarca mögé látni, ahol fájó titkok, sebek rejtőznek és mindezt meg is mutatja. Őszintén, kíméletlenül, egy remek történetben tálalva. Most éppen a testvérek közötti kapcsolat és a gyerekkor kerül terítékre. Az a fajta szeretet és kapocs, ami születésüktől életük végéig összeköt embereket, amit egy kívülálló nem érthet.
A vér cinkossága ősi, bizalmas kötelék. A Nagyok ismertetőjele.
 
   A Kis kiruccanás mindössze két nap története, melyet érdemes egyhuzamban elolvasni. És miközben remekül szórakozunk, ismét csak elgondolkodunk. Mert Anna Gavalda művei már csak ilyenek, de éppen ezért lehet szeretni. Egyszerűen, sallangok nélkül, mégis szórakoztatóan ír, miközben belelátunk a szereplők lelkébe, a felszín alá. És ki tudja, talán magunkra ismerünk egy-egy szereplőben. A kérdés csak az, meg akarjuk-e bolygatni a felszínt? Készen állunk-e egy kis kiruccanásra a mások életén át a sajátunkba?


Anna Gavalda: Kis kiruccanás
Eredeti cím: L' Échappée belle
Fordította: Tótfalusi Ágnes
153 oldal
Magvető Kiadó, 2010
2490 Ft
Share:

2 megjegyzés:

  1. Ó, már csak ez maradt ki nekem Gavaldától a sorból, de ezek után biztosan mondhatom, hogy már nem sokáig :) Úgy szeretem ahogy és amiről ír!

    VálaszTörlés
  2. Akkor ebben sem fogsz csalódni.

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.