2015. január 25., vasárnap

, , , , , , , , ,

Egy nyár a berekben


   Inkább ne firtassuk, mióta illett volna megismerkednem Fekete István egyik legismertebb és legnépszerűbb művével, de ahogyan már korábban is említettem, annak idején senki sem kérte számon rajtam, így eddig - sajnos - kimaradt. Ill. emlékszem, hogy általános iskolásként elkezdtem, de félretettem. A sorozatból is láttam részleteket, de akkor az sem kötött le. A Miért?-re azonban nem tudnék válaszolni.

   Így kapóra jött Fekete István születésének 115. évfordulója (1900. január 25-én született), ezért megfogadtam magamnak, hogy a jeles napig elolvasom.
Azt gondoltam, ezzel nem is lesz gond, hiszen a Karácsony éjjelt is nagyon szerettem. Ám amikor lassan haladtam vele, azt éreztem, mintha Matula hozzám is szólna: "Ne siessen!", én pedig szót fogadtam, bár az utolsó száz oldalt tegnap olvastam el - ám igen nagy lelkesedéssel.

   A cselekmény talán mindenki által ismert, de azért egy kis ismétlés nem árt:
   Ladó Gyula Lajos - becenevén Tutajos - hetedik osztályos pesti fiú, akit mérnök szülei a széltől is óvnak és a gyereknevelés kb.: annyit jelent számukra, hogy azon vitatkoznak, szemük fénye melyikük hivatását választja majd, ha felnő. Így a gyereknevelés egyéb feladatai a fiú velük élő nagynénjére, Piri mamára hárulnak, aki előszeretettel tesz eleget anyai kötelességének és babusgatja Gyulát.
   Már csak néhány nap van hátra a várva várt nyári szünetig, ám ha Tutajos bizonyítványában csak egy rossz jegy is felbukkan, akkor oda a vidéki nyaralás nagybátyjánál, István bácsinál, és erre sajnos minden esély megvan, hiszen Kengyel, a rettegett számtantanár még utoljára is meggyötri az órán inkább álmodozó ifjoncot.

   De talán mégsem olyan kegyetlen ez a Kengyel, akinek szép és kedves menyasszonya van, és már semmi sem állhat a nyaralás útjába. Ráadásul Tutajosunk legjobb barátja, Bütyök - becsületes nevén Pondoray Béla - is a későbbiekben csatlakozhat hozzá.
 Így hát Tutajos István bácsival útnak indul, hogy Nancsi néni féltő gondoskodását (István bácsi házvezetőnője) a nomád életmódra cserélje. A vízpartra, egy nádkunyhóra és Matula bácsi és kutyája, Csikasz társaságára. Bár Tutajosunk alaposan felszerelkezett, rá kell jönnie, hogy a természetben nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogyan azt az ember szeretné.
A parti nádas nem mozdult, az egyik nyárfán varjú károgott, és Gyula szíve telt lett a csodálatos táj ősi szépségével.
- Nem vagy álmos?
- Dehogy... csak nézek. Ezt szeretem én...
István fél karját áttette a gyerek vállán.
- Ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér és mégis odaadja mindenét; nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.
 
   Bár az elején lassan haladtam, de talán éppen erre a tempóra volt szükségem, hogy még inkább odafigyelhessek a regényre és Tutajossal együtt fedezhessem fel a berek élővilágát. Gyulához hasonlóan én is mindig vártam a kis szárcsák felbukkanását, a különböző madarakat és azt, ma mi akad a horogra.

  Jót mosolyogtam, amikor Matula bácsi és Gyula, később Bütyökkel kiegészülve szalonnát, házikenyeret és zöldpaprikát eszik, majd rétest - mindezt vacsorára. Manapság a dietetikusok és a gasztroenterológusok már biztosan szóba hoznák a koleszterinszintre és a derékbőségre gyakorolt káros hatásukat, ám ott, a berekben és abban az időben a kutyát sem érdekelte, hiszen Csikasz is annyira szereti a finom falatokat, mint kétlábú barátai, akiknek nagy szükségük is volt a bőséges ételadagra.

  Miért érdemes kisiskolásként, nagyiskolásként vagy akár felnőttként elolvasni a Tüskevárt? Mert minden egyes lapon érezzük Fekete István természetszeretetét, ami ránk is átragad. És egy olyan világ részesei lehetünk, ahol nincs szükség órára, ahol a természet az úr és észrevétlenül - hála Matula bácsinak - sokat tanulunk róla. Nem is szólva a két városbéli puhány (mondaná a nagy ho-ho-ho horgász) kikupálódásáról: talán még Matula bácsi sem sejtette, hogy a két fiút ennyire megszereti.
- Gergő bácsi, ez nagyon jó!
- Mondtam, ugye? Majd megetetjük ezt a Bélát is.
- Bütyököt?
- Azt. A bélát.
- Mi csak Bütyöknek hívjuk.
- Tudom, de nekem nem az.
- Nagyon jó gyerek, meglátja, Gergő bácsi.
- Elhiszem, de... - és Matula csak egy mozdulattal jelezte, hogy a bereknek is megvan a maga tartózkodó illemszabálya. Itt nincs erőltetett komázás, se le, se fel, itt nem esnek egymás nyakába az emberek még temetésen sem, nem gázolják át a barátkozás érzékeny bozótját az első napon, nem közelednek egymáshoz hangos csörtetéssel, nem rohannak le senkit, de nem is lehet őket lerohanni. Itt mindennek, minden valóságnak neve van, értelme, jelentősége és ideje; itt nem becéznek és rövidítenek le semmit, és ha valaki a szilfából szilcsit, a szárcsából szárcsikát és kunyhóból kuncsit csinálna, Matula jól megnézné és sajnálná.
- Szögény, hogyan beszél...
És Tutajos ki nem mondott tétova gondolatainak legmélyén megérezte, hogy ha egy reggel Matula azzal keltené, hogy:
- Gyuszkó, ébredjen, mert felkelt a napcsi... - hát ijedten nézne rá, hogy megbolondult-e, s közben kicsit utálkozna is. De nem, ez nem lehetséges!
  
   Nem tudom, manapság vannak-e még Matula bácsik, de a mai ifjúságnak sem ártana - mindegy, hogy városban vagy faluban lakik -, ha csak néhány hetet eltöltenének vele. Egy olyan helyen, ahol nincs wi-fi, se facebook, nincs szükség órára, nemhogy okostelefonra! Biztosan más szemmel néznének utána a környezetükre, de már az is nagy előrelépés lenne, ha ezt a csodálatos leírásokban és izgalmas kalandokban bővelkedő regényt teljes terjedelmében elolvasnák és nem csak rövidítve. Igen, nevelő célzattal íródott, de ki ne kapna kedvet egy kis horgászáshoz vagy hogy utánanézzen a berekben felbukkanó állatoknak?

  A regény folytatása a Téli berek, amire nagyon kíváncsi lettem és biztosan sorra kerítem.
  A már említett sorozat 1966-ban készült és nyolcrészes (nemrég az M3 tűzte műsorra), míg 2011-ben készült egy modernizált filmváltozata, amiről csak negatív véleményeket olvastam és már az előzetese sem tetszett, így nem valószínű, hogy valamikor is megnéznem.

  Ha valaki mégis lusta olvasni, akkor hallgassa meg hangoskönyvben (MP3 CD, 610 perc, Móra Kiadó), amit Széles Tamás olvas fel zseniálisan.

Fekete István: Tüskevár
289 oldal
Móra Kiadó, 2004
Legutóbb 2012-ben jelent meg a hangoskönyvvel azonos borítóval.



Share:

10 megjegyzés:

  1. Szégyen, de én sem olvastam annak idején. Mondjuk nekünk nem is volt kötelező olvasmány. De most ahogy írtál róla, kedvet kaptam hozzá. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekünk sem volt kötelező, de nem is emlékszem, hogy az iskolában szóba került volna. De jó :), hagyományosan és hangoskönyvben is nagyon jó ;).

      Törlés
  2. (Na most nem egyértelmű, hogy tényleg elnyelte-e a blogmotor a hozzászólásom. Ha igen, akkor a kedves szerző legyen kedves moderálni azt, ami kevésbé sikerült jól (biztosan nem tudom 2x ugyanazt leírni).)

    A Téli bereket csak ajánlani tudom, igazi folytatás, mindenféle értelemben (idő, jellemfejlődés, etc.) Persze ez vajmi keveset érdekelt, mikor én voltam a célközönség, és képes voltam többször egymás után elolvasni (praktikusan a Tüskevárral együtt). Meg sem tudom számolni, de legalább 20x elolvastam mindkettőt.

    Nekem Fekete István egyébként is sokat jelentett mindig is: nem csak a regényei miatt, hanem mert ugyanabból a faluból származott, mint nagyapám családja (elég messziről ahhoz, hogy még sosem jártam ott élőben), akivel a családi fura névadási szokások miatt betűre megegyezett a nevünk. Ezért nem is értettem néha gyerek fejjel, mikor egy-egy tájszót magyarázott, hiszen mi azt otthon is használtuk

    Valamint valószínű Fekete István bibliográfiája tehet arról, hogy nem lettem valami fű-fa-virág-vad tudós hivatásosan is, mert eldöntöttem, hogy ebből a sok csodából engem csak az élmény érdekel, a sok száraz tény nem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, mi történt a blogmotorral, de elnézést kérek a kellemetlenségért. A spamek közé biztosan nem tette a korábbi hozzászólást. Moderálásra nincs szükség, egyébként sem vagyok híve (nagyon ritkán volt csak rá szükség).
      Köszönöm az ajánlást, már a hétvége óta nagyon szemezek vele a polcon és biztos vagyok benne, hogy a Tüskevárt is újraolvasom majd.

      De jó, hogy van kötődése Fekete István szülőfalujához, akkor gondolom, még több ismerős dolgot fedezett fel a Ballagó időben (még ezt sem olvastam).

      Van benne valami, hogy az ember, ha nagyon érdeklődik valami iránt, mégsem mindig azt választja hivatásának. Az élmény tényleg sokkal fontosabb, mint a száraz tények tömkelege.

      Törlés
  3. Ajánlom a Téli bereket is minél előbbi olvasásra ;)
    Nekem elég régi a kapcsolatom az íróval, talán 10-11 éves lehettem, amikor a mamámnál apukám régi könyvei közül mentettem meg ezt és a folytatást. Imádtam minden sorát, többször újraolvastam - 10szer biztos, apukámmal egymásnak idézgettünk belőle :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, itt vár már a polcon és hamarosan sorra kerítem :).
      De jó :)., nálam is biztosan újraolvasós lesz és a sorozatot is megnézem majd :).

      Törlés
  4. Most nézem, hogy az új filmváltozat a jelenbe van átültetve, ami nekem sem túl szimpatikus... Amúgy most végeztem a hangoskönyvvel, és remek volt, nagyon nagy élmény... :-) Én is alig várom, hogy belevágjak a folytatásba. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokan le is húzták az új változatot, ezért sem néztem meg. Semmi bajom Eperjes Károllyal sem színészként, sem emberként, de nem tudom, ki találta ki neki, hogy röhögjön meg jófejkedjen István bácsiként, aki egyáltalán nem ilyen. Már az előzetesben is borzalmas!
      Ugye, mondtam ;). Nálam is még várólistás a folytatás, de arról is csupa jót hallottam :).

      Törlés
    2. Fura, nekem eszembe sem jutott, hogy megnézzem ezt az új filmet... Akkor már a Vad Magyarország, az sokkal közelebb van a szellemiségéhez, mint bármi. Főleg, hogy most már ingyenes is: http://444.hu/2014/12/01/a-teljes-vad-magyarorszag-termeszetfilmet-feltoltotte-torok-zoltan/

      Törlés
    3. Köszönöm a linket, meg fogom nézni :).

      Törlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.