Ugrás a fő tartalomra

Egy nyár a berekben


   Inkább ne firtassuk, mióta illett volna megismerkednem Fekete István egyik legismertebb és legnépszerűbb művével, de ahogyan már korábban is említettem, annak idején senki sem kérte számon rajtam, így eddig - sajnos - kimaradt. Ill. emlékszem, hogy általános iskolásként elkezdtem, de félretettem. A sorozatból is láttam részleteket, de akkor az sem kötött le. A Miért?-re azonban nem tudnék válaszolni.

   Így kapóra jött Fekete István születésének 115. évfordulója (1900. január 25-én született), ezért megfogadtam magamnak, hogy a jeles napig elolvasom.
Azt gondoltam, ezzel nem is lesz gond, hiszen a Karácsony éjjelt is nagyon szerettem. Ám amikor lassan haladtam vele, azt éreztem, mintha Matula hozzám is szólna: "Ne siessen!", én pedig szót fogadtam, bár az utolsó száz oldalt tegnap olvastam el - ám igen nagy lelkesedéssel.

   A cselekmény talán mindenki által ismert, de azért egy kis ismétlés nem árt:
   Ladó Gyula Lajos - becenevén Tutajos - hetedik osztályos pesti fiú, akit mérnök szülei a széltől is óvnak és a gyereknevelés kb.: annyit jelent számukra, hogy azon vitatkoznak, szemük fénye melyikük hivatását választja majd, ha felnő. Így a gyereknevelés egyéb feladatai a fiú velük élő nagynénjére, Piri mamára hárulnak, aki előszeretettel tesz eleget anyai kötelességének és babusgatja Gyulát.
   Már csak néhány nap van hátra a várva várt nyári szünetig, ám ha Tutajos bizonyítványában csak egy rossz jegy is felbukkan, akkor oda a vidéki nyaralás nagybátyjánál, István bácsinál, és erre sajnos minden esély megvan, hiszen Kengyel, a rettegett számtantanár még utoljára is meggyötri az órán inkább álmodozó ifjoncot.

   De talán mégsem olyan kegyetlen ez a Kengyel, akinek szép és kedves menyasszonya van, és már semmi sem állhat a nyaralás útjába. Ráadásul Tutajosunk legjobb barátja, Bütyök - becsületes nevén Pondoray Béla - is a későbbiekben csatlakozhat hozzá.
 Így hát Tutajos István bácsival útnak indul, hogy Nancsi néni féltő gondoskodását (István bácsi házvezetőnője) a nomád életmódra cserélje. A vízpartra, egy nádkunyhóra és Matula bácsi és kutyája, Csikasz társaságára. Bár Tutajosunk alaposan felszerelkezett, rá kell jönnie, hogy a természetben nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogyan azt az ember szeretné.

  A parti nádas nem mozdult, az egyik nyárfán varjú károgott, és Gyula szíve telt lett a csodálatos táj ősi szépségével.
   - Nem vagy álmos? 
   - Dehogy... csak nézek. Ezt szeretem én...
   István fél karját áttette a gyerek vállán.
   - Ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér és mégis odaadja mindenét; nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.

  Bár az elején lassan haladtam, de talán éppen erre a tempóra volt szükségem, hogy még inkább odafigyelhessek a regényre és Tutajossal együtt fedezhessem fel a berek élővilágát. Gyulához hasonlóan én is mindig vártam a kis szárcsák felbukkanását, a különböző madarakat és azt, ma mi akad a horogra.

  Jót mosolyogtam, amikor Matula bácsi és Gyula, később Bütyökkel kiegészülve szalonnát, házikenyeret és zöldpaprikát eszik, majd rétest - mindezt vacsorára. Manapság a dietetikusok és a gasztroenterológusok már biztosan szóba hoznák a koleszterinszintre és a derékbőségre gyakorolt káros hatásukat, ám ott, a berekben és abban az időben a kutyát sem érdekelte, hiszen Csikasz is annyira szereti a finom falatokat, mint kétlábú barátai, akiknek nagy szükségük is volt a bőséges ételadagra.

  Miért érdemes kisiskolásként, nagyiskolásként vagy akár felnőttként elolvasni a Tüskevárt? Mert minden egyes lapon érezzük Fekete István természetszeretetét, ami ránk is átragad. És egy olyan világ részesei lehetünk, ahol nincs szükség órára, ahol a természet az úr és észrevétlenül - hála Matula bácsinak - sokat tanulunk róla. Nem is szólva a két városbéli puhány (mondaná a nagy ho-ho-ho horgász) kikupálódásáról: talán még Matula bácsi sem sejtette, hogy a két fiút ennyire megszereti.

 - Gergő bácsi, ez nagyon jó!
   - Mondtam, ugye? Majd megetetjük ezt a Bélát is.
   - Bütyököt?
   - Azt. A bélát.
   - Mi csak Bütyöknek hívjuk.
   - Tudom, de nekem nem az. 
   - Nagyon jó gyerek, meglátja, Gergő bácsi.
   - Elhiszem, de... - és Matula csak egy mozdulattal jelezte, hogy a bereknek is megvan a maga tartózkodó illemszabálya. Itt nincs erőltetett komázás, se le, se fel, itt nem esnek egymás nyakába az emberek még temetésen sem, nem gázolják át a barátkozás érzékeny bozótját az első napon, nem közelednek egymáshoz hangos csörtetéssel, nem rohannak le senkit, de nem is lehet őket lerohanni. Itt mindennek, minden valóságnak neve van, értelme, jelentősége és ideje; itt nem becéznek és rövidítenek le semmit, és ha valaki a szilfából szilcsit, a szárcsából szárcsikát és kunyhóból kuncsit csinálna, Matula jól megnézné és sajnálná.
   - Szögény, hogyan beszél...
   És Tutajos ki nem mondott tétova gondolatainak legmélyén megérezte, hogy ha egy reggel Matula azzal keltené, hogy:
   - Gyuszkó, ébredjen, mert felkelt a napcsi... - hát ijedten nézne rá, hogy megbolondult-e, s közben kicsit utálkozna is. De nem, ez nem lehetséges!

   Nem tudom, manapság vannak-e még Matula bácsik, de a mai ifjúságnak sem ártana - mindegy, hogy városban vagy faluban lakik -, ha csak néhány hetet eltöltenének vele. Egy olyan helyen, ahol nincs wi-fi, se facebook, nincs szükség órára, nemhogy okostelefonra! Biztosan más szemmel néznének utána a környezetükre, de már az is nagy előrelépés lenne, ha ezt a csodálatos leírásokban és izgalmas kalandokban bővelkedő regényt teljes terjedelmében elolvasnák és nem csak rövidítve. Igen, nevelő célzattal íródott, de ki ne kapna kedvet egy kis horgászáshoz vagy hogy utánanézzen a berekben felbukkanó állatoknak?

  A regény folytatása a Téli berek, amire nagyon kíváncsi lettem és biztosan sorra kerítem.
  A már említett sorozat 1966-ban készült és nyolcrészes (nemrég az M3 tűzte műsorra), míg 2011-ben készült egy modernizált filmváltozata, amiről csak negatív véleményeket olvastam és már az előzetese sem tetszett, így nem valószínű, hogy valamikor is megnéznem.

  Ha valaki mégis lusta olvasni, akkor hallgassa meg hangoskönyvben (MP3 CD, 610 perc, Móra Kiadó), amit Széles Tamás olvas fel zseniálisan.

Fekete István: Tüskevár
289 oldal
Móra Kiadó, 2004
Legutóbb 2012-ben jelent meg a hangoskönyvvel azonos borítóval.



Megjegyzések

  1. Szégyen, de én sem olvastam annak idején. Mondjuk nekünk nem is volt kötelező olvasmány. De most ahogy írtál róla, kedvet kaptam hozzá. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekünk sem volt kötelező, de nem is emlékszem, hogy az iskolában szóba került volna. De jó :), hagyományosan és hangoskönyvben is nagyon jó ;).

      Törlés
  2. (Na most nem egyértelmű, hogy tényleg elnyelte-e a blogmotor a hozzászólásom. Ha igen, akkor a kedves szerző legyen kedves moderálni azt, ami kevésbé sikerült jól (biztosan nem tudom 2x ugyanazt leírni).)

    A Téli bereket csak ajánlani tudom, igazi folytatás, mindenféle értelemben (idő, jellemfejlődés, etc.) Persze ez vajmi keveset érdekelt, mikor én voltam a célközönség, és képes voltam többször egymás után elolvasni (praktikusan a Tüskevárral együtt). Meg sem tudom számolni, de legalább 20x elolvastam mindkettőt.

    Nekem Fekete István egyébként is sokat jelentett mindig is: nem csak a regényei miatt, hanem mert ugyanabból a faluból származott, mint nagyapám családja (elég messziről ahhoz, hogy még sosem jártam ott élőben), akivel a családi fura névadási szokások miatt betűre megegyezett a nevünk. Ezért nem is értettem néha gyerek fejjel, mikor egy-egy tájszót magyarázott, hiszen mi azt otthon is használtuk

    Valamint valószínű Fekete István bibliográfiája tehet arról, hogy nem lettem valami fű-fa-virág-vad tudós hivatásosan is, mert eldöntöttem, hogy ebből a sok csodából engem csak az élmény érdekel, a sok száraz tény nem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, mi történt a blogmotorral, de elnézést kérek a kellemetlenségért. A spamek közé biztosan nem tette a korábbi hozzászólást. Moderálásra nincs szükség, egyébként sem vagyok híve (nagyon ritkán volt csak rá szükség).
      Köszönöm az ajánlást, már a hétvége óta nagyon szemezek vele a polcon és biztos vagyok benne, hogy a Tüskevárt is újraolvasom majd.

      De jó, hogy van kötődése Fekete István szülőfalujához, akkor gondolom, még több ismerős dolgot fedezett fel a Ballagó időben (még ezt sem olvastam).

      Van benne valami, hogy az ember, ha nagyon érdeklődik valami iránt, mégsem mindig azt választja hivatásának. Az élmény tényleg sokkal fontosabb, mint a száraz tények tömkelege.

      Törlés
  3. Ajánlom a Téli bereket is minél előbbi olvasásra ;)
    Nekem elég régi a kapcsolatom az íróval, talán 10-11 éves lehettem, amikor a mamámnál apukám régi könyvei közül mentettem meg ezt és a folytatást. Imádtam minden sorát, többször újraolvastam - 10szer biztos, apukámmal egymásnak idézgettünk belőle :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, itt vár már a polcon és hamarosan sorra kerítem :).
      De jó :)., nálam is biztosan újraolvasós lesz és a sorozatot is megnézem majd :).

      Törlés
  4. Most nézem, hogy az új filmváltozat a jelenbe van átültetve, ami nekem sem túl szimpatikus... Amúgy most végeztem a hangoskönyvvel, és remek volt, nagyon nagy élmény... :-) Én is alig várom, hogy belevágjak a folytatásba. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokan le is húzták az új változatot, ezért sem néztem meg. Semmi bajom Eperjes Károllyal sem színészként, sem emberként, de nem tudom, ki találta ki neki, hogy röhögjön meg jófejkedjen István bácsiként, aki egyáltalán nem ilyen. Már az előzetesben is borzalmas!
      Ugye, mondtam ;). Nálam is még várólistás a folytatás, de arról is csupa jót hallottam :).

      Törlés
    2. Fura, nekem eszembe sem jutott, hogy megnézzem ezt az új filmet... Akkor már a Vad Magyarország, az sokkal közelebb van a szellemiségéhez, mint bármi. Főleg, hogy most már ingyenes is: http://444.hu/2014/12/01/a-teljes-vad-magyarorszag-termeszetfilmet-feltoltotte-torok-zoltan/

      Törlés
    3. Köszönöm a linket, meg fogom nézni :).

      Törlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.
A blog menüje (címkék, bejegyzések, bloglista stb.) fent, a Keresés melletti három csíkra/sávra kattintva érhető el.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Vers hétfőn

Czesław Miłosz: Campo di Fiori Fordította: Gömöri György
Rómában, a Campo di Fiorin
olajbogyó, citrom kosárszám,
bor fröccsen tépett virággal
behintett utcakövekre.
Az árusok rózsaszín tenger-
gyümölcsöt szórnak halomba,
sötét szőlőgerezdek
hullnak hamvas barackra.
Itt, épp ezen a téren
égették Giordano Brunót,
kiváncsi tömeg nézte,
hogy szít tüzet a hóhér.
S a láng alig aludt ki
már tele voltak a kocsmák,
s a kofák kosárszám hordtak
citromot, olajbogyót.

Varsói körhinta mellett
jutott e tér eszembe;
nyájas tavaszi este,
pattogott vidám zene.
Elnyomta az a gettóból
hallatszó sortüzek hangját,
s messze röpültek a párok
az enyhe tavaszi égbe.

Az égő házakból néha
sárkányt hozott a szél és
a körhintán kerengők
fekete pernyét fogtak.
Lányok szoknyája lebbent
égő házak szelében,
s kacagott a víg sokaság,
- oly szép volt a vasárnap.

Lesz, aki ezt így érti:
legyen Varsó, vagy Róma,
üzletel, mulat a jónép,
a máglyát elkerüli.
Másnak más a tanulság –
minden, minden mulandó,
még ki sem hányt az …

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …