2015. január 14., szerda

, , , , ,

A siker útján


  Sok évvel  ezelőtt bukkantam Mohás Lívia könyvére a Magyar Könyvklub katalógusában. Meg is rendeltem, el is kezdtem olvasni, de unalmasnak találtam. Hogy miért? Fogalmam sincs. Talán úgy éreztem, nem hozzám szól, nem tartozom a könyv célcsoportjába.

   Azóta eltelt jó pár év, a könyv szépen várakozott a polcomon. És egyszer csak eszembe jutott. Elolvastam a fülszövegét és már ott motoszkált bennem a kisördög, hogy ez egy nekem való könyv lesz. Le is vettem, és mintha elsöpörték volna a korábbi unalmamat, mert már az első oldalait érdeklődéssel olvastam.

  Mert ki ne akarna sikeres lenni? Ugye nincs ilyen ember a világon? Mert a siker mindenkinek mást jelent: van, akinek pénzt, hírnevet, ismertséget, népszerűséget, hatalmat, de van, aki ennél jóval kevesebbel is beéri. Jól tudja ezt Mohás Lívia is, aki gyakorlati példákkal indít: rögtön egy irodalmival, de nem feledkezik meg a középkori Névtelenekről sem, akikről csupán annyit tudunk, hogy egy-egy kódexet lemásoltak. Pedig ez is micsoda siker, ám a nevük évszázadok homályába merült. Talán nem véletlenül, hiszen ők nem vágytak népszerűségre, csak tették a dolgukat, nem akartak sztárok lenni, ahogy napjainkban nagyon sokan.
   De tényleg az a sikeres, akinek pénze van, ismerik a nevét, a lábuk előtt hever a világ? Nem, a siker nagyon sok minden lehet.

  Ám ahhoz, hogy sikeresek legyünk, önmagunkat is (jobban) meg kell ismernünk. Tisztáznunk kell az értelmi képességeinket (ki számít okosnak, műveltnek, intelligensnek), el kell gondolkodni a céljainkon, a kudarcainkon és tanulnunk kell belőlük.
Tevékenység, tevékenység, tevékenység! Enélkül még csak a közelébe se szimatolhatunk annak, ami az átfogó célunk. Lehet, tevékenység közben rájövünk, hogy mégsem ez a cél az igazi. Nem baj! Ha nem kezdünk neki, akkor ez sose derülhet ki.
A célmódosítás, a váltás, a változtatás százszor jobb, mint a tehetetlen helyben járás.
 
A könyv 1986-ban jelent meg, de nagyon sok olyan dolgot szóba hoz és elemez, mely napjainkban még inkább aktuálissá vált. Az androgin megjelenését, az egymással folytatott kommunikáció problémáit, de olyan örök témákat is felvet, mint a jobb és bal  agyfélteke működése, a közöttük lévő kapcsolat vagy a haláltól való félelem.

   Ahogy elkezdtem olvasni, egyszerűen felcsigázott, és csak gyűltek a gondolataim, egyre inkább kezdtem önmagamra figyelni. Igen, nekem is van olyan tulajdonságom, ami fejlesztésre szorul, de abban is biztos vagyok, hogy mostantól másként reagálok, ha egy adott helyzetben (ügyintézéskor, utazáskor, vásárlásnál stb.) a másik fél bunkón udvariatlanul viselkedik velem. Ennek is több oka lehet. (Bár megtanultam a volt munkahelyemen, hogy ilyenkor mosolyogni kell az illetőre és garantáltan meg fog lepődni és nem kötekedik tovább.)

   De terítékre kerülnek a sikerkereső és a kudarckereső emberek jellemzői, az agresszivitás és a mindennapi játszmáink is. Azok a játszmák, melyek meghatározzák nemcsak az egyéniségünket, de a másokkal való kapcsolatunkat, kommunikációnkat is. Azt hiszem, elmondhatom, megértettem az állandóan online felületeken csüngő embereket, akik így akarják felhívni magukra a figyelmet. Megtaláltam, mi motiválja őket, csak talán ők még nem jöttek erre rá.

   Rendkívül tanulságos, hasznos, elgondolkodtató könyv, számos példával, de mindez nem megy az érthetőség rovására. Az egyes fejezetek gyakorlatai pedig még inkább segítik, hogy jobban elgondolkodjunk az olvasottakon és elkezdjünk befelé fordulni, magunkkal foglalkozni úgy igazából, megismerni önmagunkat és a céljainkat.
Sajnos a könyv már csak antikváriumokban beszerezhető, ott is nagyítóval kell keresni, pedig nem ártana kortól függetlenül mindannyiunknak legalább egyszer elolvasni.

Értelmi képességeink is mindenképp változni fognak, ha nem magasabb szintre, akkor vissza, az alacsonyabb szintre. Ez megfontolandó! Ha azt akarjuk, hogy az értelem növekedjen, akkor táplálni kell. Az iskolai, a szakmai tárgyak, az olvasmányok, a művészetek, a hírközlés és a mindennapi tapasztalatok garmadával kínálják a szellemi táplálékot. Használjuk az eszünket, amikor válogatunk köztük, és gondolkozzunk!
  

Mohás Lívia: Ki tudja, mi a siker?
221 oldal
Magyar Könyvklub, 2005
1990 Ft
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.