Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2014

" (...) örüljünk, hogy van egy Fedák Sárink"

Múlt vasárnap volt Fedák Sári születésének 135. évfordulója, és bár csak egy hangyányit csúszik a bejegyzés, de remélem, lesznek, akik kíváncsiak lesznek arra a nőre, akinek nagyon sokat köszönhet a magyar operett.

   A kötet szerzője Fedák Sári keresztfia, így a fülszövegben is találkozhatunk a személyes elfogultsággal a színpad e nagyasszonya iránt. A könyv olvasása után kijelenthetem, nem éreztem részrehajlást, sem elfogódottságot, Vörös Tibor sem nem ajnározta túl, sem nem becsülte alá Zsazsát, bár az tény és való, hogy A Fedák nem egy klasszikus életrajz.

    Nem a szokásos születési adatokkal és a gyerekkorról szóló részekkel találkozhatunk az első oldalakon, hanem Ady Endre versével és Zsazsa szavaival. Az ezt követő részekben pedig a visszaemlékezésé a főszerep. Emlékezik a keresztfiú, a család, a kortársak, a korabeli sajtó és maga, a címszereplő is. Az a Fedák Sári, akinek leghőbb álma volt, hogy színpadra léphessen és Beregszászról Budapestre utazzon, hogy Rákosi Szidi…

Vers hétfőn

Dsida Jenő: Zúg az őszi szél

Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk.
De októberben nagyon félünk.
Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk
s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.

Gyümölcsök helyett kis szobánkban
a polcokra meséket rakunk,
duruzsoló, piros, érett meséket:
fehér időkre kellenek.

Gondjainkkal megtömjük a kályhát,
- hiszen annyi van, annyi van! -
rövidke négy hónapig, öt hónapig
bizton eltartanak.

Vacogva megcsókoljuk egymást.
Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt
húzunk magunkra takarónak:
Téli álomra térünk.


Vers

A mi életünk

Amikor kb. egy hónapja megláttam, hogy hamarosan megjelenik Anna Gavalda új könyve, rögtön tudtam, hogy ez kell nekem. Három éve olvastam azEgyütt lehetnénket, amire azóta is szívesen gondolok vissza, bár magam sem tudom, miért nem olvastam időközben mást is az írónőtől. De nem is ez a fontos most, hanem az Édes életünk, melyben egy-egy kisregényt olvashatunk, két huszonéves fiatal útkeresésének lehetünk tanúi.


    Mathilde huszonnégy éves, művészettörténetet tanul, a szakdolgozatát kellene írnia, de a sógorának dolgozik. A feladata roppant egyszerű: álnéven ír hozzászólásokat az interneten különböző termékekhez, melyekkel elrettenti a későbbi vásárlókat és a céget, ami után az adott vállalat elgondolkodik és változtat. Ezek után Mathilde ismét felbukkan álnéven és most már pozitívabbnál pozitívabb véleményekkel árasztja el az oldalakat. 

    E mellett két lánnyal él albérletben, akik éppen rábíztak egy jelentős összeget, hogy másnap adja át a vállalkozónak, aki a lakásuk felújít…

Mustra (2014. október - november)

Ismét újabb kupac ígéretes könyvre bukkantam ás a válogatásnak itt még nincs vége. A mai Mustrában lesz szórakoztató irodalom (Gerald Durrell és Agatha Christie), háborús irodalom, fotóalbum, szépirodalom és egy kis sport és filmművészet is.

Kezdjük is a háborús  szépirodalommal. Talán jól emlékszem, hogy Sebastian Faulks regénye korábban már megjelent magyarul, de javítson ki, aki szerint nincs igazam. Nem éppen vidám, de a fülszöveg alapján igencsak tanulságos olvasmány a Madárdal:

Egy nagy háború... és egy nagy szerelem története.
Seabastian Faulks 1993-as regénye a legnagyobb első világháborús könyvsiker a Nyugaton a helyzet változatlan óta: a BBC közel egymillió szavazós Nagy Könyv versenyén a tizenharmadik helyen végzett, közvetlenül az Üvöltő szelek mögött, megelőzve a Zabhegyező-t és A hobbit-ot. 2012-ben nagy sikerű BBC-film is készült belőle, és - ha a kényes ízlésű Faulks zöld utat ad a projektnek, ami egyelőre még nem biztos - jön majd a hollywoody film is az új Ma…

Vers hétfőn

460 éve ezen a napon született Balassi Bálint, akinek az egyik legismertebb versét hoztam mára. De hogy őszi vers nélkül se maradjunk, Nemes Nagy Ágnestől is választottam egy költeményt.

Balassi Bálint: Adj már csendességet
1
Adj már csendességet, lelki békességet,
       mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
       kit sok kín fúr!

 2
Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár
       mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd
       vesztségére!

 3
Nem kicsiny munkával, fiad halálával
       váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet
       teljesíts meg!

 4
Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága
       feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen
       s romlást valló.

 5
Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást
       ereszthet-é?
Éngem, te szolgádat, mint régen sokakat,
       ébreszthet-é?

 6
Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem
       igéd szerint,
Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen
       hitem szerint,

 7
Nyisd fel hát ka…

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

Már hallottam erről a könyvről, amikor végre "személyesen" is találkoztunk, az egyik abc polcán, ahol nagybetűkkel virít a MINDEN KÖNYV 399 FT! felirat. Elolvastam a fülszöveget és gondoltam, négyszáz forintot csak megér ez a vékony kis kötet és egyébként is kíváncsi voltam, mik azok a dolgok részletesen kifejtve, melyeket már az óvodában megtanultunk, de ezek szerint megfeledkeztünk róluk. De ha már az óvodában mindent megtanultunk, akkor mi a manónak jártunk utána iskolába? - tehetjük fel jogosan a kérdést, hiszen a két legfontosabbra nem ott készítenek fel: az írásra és az olvasásra. Úgyhogy térjünk vissza a három-hatéves önmagunkhoz és fedezzük fel, mivel gyarapodtunk annak idején!


  Ebben a fülszöveg siet segítségünkre, de nem másolnám be, hanem röviden összefoglalom: Ossz meg mindent a másikkal, ne bántsd a másikat, ne csalj a játékban, mindennap tanulj, táncolj, rajzolj egy keveset, délután aludj, húzd le a vécét, moss kezet, ismerd fel a csodát, fogd meg a társa…

Vers hétfőn

William Blake: Az őszhöz Fordította: Somlyó György

Ó, gyümölcsterhes és szőlők levétől
Vérfoltos Ősz, ne menj még, ülj le árnyas
Tetőm alatt; itt jó, ha megpihensz,
S hangold vidám sipomhoz hangod, ó, hadd
Libbenjenek az év leányai!
Virágok és gyümölcs dalát dalold.

"A kis bimbó a napra tárja kelyhét
És szerelem fut remegő erében,
Száz virág ring a reggel homlokán és
Dúsan virul az este fényes arcán,
Mígnem a füstös Nyár dalába fog
S fejére tollas felhő hint virágot.

Gyümölcs-illatban fürdenek a légi
Szellemek, s a szárnyas gyönyör a kertben
Kóborol vagy a fákra ül s dalol."
Így énekelt, ülvén, az édes Ősz,
Majd megborzongva felkelt és a dombok
Fölött eltűnt, itthagyva drága terhét.



Nemrég kereste valaki, én pedig semmi jónak nem vagyok az elrontója, így egy igazi magyar klasszikus (bár már jó ideje itt van az ősz:)):

 Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra...

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiül…

A csókok éjszakája

Molnár Ferenc novellái közül eddig csak egyet-kettőt olvastam, így itt volt az ideje, hogy legalább egy kötetnyivel megismerkedjem. Természetesen arra számítottam, hogy a Játék a kastélybanhoz és Az üvegcipőhöz hasonló, humoros írásokat olvashatok majd. De már az első történetnél megbukott ez az elképzelésem.

   Ráadásul a kötetet nyitó történettel (Az ezüst markolat) már találkoztam Sárközi Mátyás könyvében és már akkor rendkívül tanulságosnak találtam. Hősünk a Bíbor Gróf szerződtetett aranycsinálója, Konrád mester, akinek már az élete a tét, ha nem tud másnapra arannyal előállni. Ám furfangja nem hagyja cserben és az ezüst markolatú karddal áll elő, melyet, ha a nem éppen jóképű gróf női társaságban megérint, nincs az a nő, aki ellen tudna neki állni.
   Már a decemberi olvasáskor eszembe jutott az a bizonyos dezodor, amelynek illatától elalélnak a nők. Nos, az ezüst markolat is éppen egy ilyen példázat, mert nem biztos, hogy a csodálatos markolat bír ekkora varázserővel...

   …

Vers hétfőn

Faludy György: Október 6.

A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.Száz év, s meghaltam volna úgyis –vígasztalódott Vécsey.Láhner György sírt s a földre nézett,Damjanich szekéren feküdt,Leiningen felmentő honvédekárnyát kereste mindenütt.S a táj olyan volt, mint a fácán:tarlók, fák vérző foltjai,és ők, tarkán, libegve, hátán:elhulló, bús-szép tollai.

 Aradon így. A pesti téren
is ütötték a dobokat,de ő nem félt, csak arca szélevetett rózsálló lobokat.Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?Branyiszkónál nevét az égrekarcolta kardja, a híres.Ez volt Dembinski hadsegéde,Abancourt Károly ezredes.S mi elfeledtük. A miniszter,bár hívták, maradt egyedül.– Az Al-Dunán – szólt – mély a gázlós vénember már nem menekül.Leszek bitófán harci zászló,ha sorsom ezt így rótta ki –s habár magyar volt Csánÿ László,úgy halt meg, mint egy római.

 A többit, mintha friss, mély sebből
fröccsen szét érdes cseppű vér,Kuftsteinbe, Grácba, Josephstadtba,Olmützbe vitte a szekér.Húszan egy odvas pincelyukban,nehéz …
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...