Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2014

Szeptemberi mustra (2014)

Nikkincsnek köszönhetően ismét szétnéztem az előrendelések között és sikerült egy újabb Mustrányi könyvre bukkanni.

Elsőként a Kulcslyuk Kiadó újdonságát választottam. Az után a bizonyos tavalyi pocsék év után két könyvüket olvastam (Veszteségből nyereség, vereségből, győzelem és Teljesebbé válni), amelyekről bár nem írtam, de igencsak hasznos olvasmánynak bizonyultak, hiszen utóbbinak köszönhetően született meg végül a másik blogom is. Most pedig egy hozzájuk hasonló és ugyancsak aktuális kötettel rukkolnak elő:

"Az a baj, hogy nincs önbizalmam" - halljuk úton-útfélen, még olyan emberek szájából is, akikről adottságaik és körülményeik alapján nem gondolnánk, hogy ilyen problémával küzdenek. Mások nem vallják be, hogy így éreznek, sőt épp az ellenkezőjéről igyekeznek meggyőzni lehengerlő viselkedésükkel, ám arroganciájuk mögött gyakran szintén belső bizonytalanság, az önelfogadás hiánya húzódik meg. Bár egész modern kultúránk énközpontú, narcisztikus, a lelkünk mélyén s…

"Maga úgyis egy kicsit mafla, Francika"

A Rendszeres Olvasók előtt nem titok, hogy szeretem Babits Mihály verseit, hiszen néhány alkalommal találkozhattak egy-kettővel a blogban, de a prózája eddig valamiért kimaradt.

  Néhány hete úgy ültem le egy szerda este a tévé elé, hogy megnézzem a Hatholdas rózsakertet, hogy fogalmam sem volt, mire számítsak. Nem néztem utána sehol, és szégyen vagy sem, de természetesen annyit tudtam, hogy egy Babits-műről van szó és milyen szép a címe. Aztán elkezdődött a film és a megjelent a képernyőn a Vidéki komédia alcím. Itt már sejtettem, hogy a következő 70 percben nem csalódom majd, és a megérzésem ezúttal is jó volt.


   A Hatholdas rózsakert a Gádoroson élő Ilka néni férjének tulajdona, aki ekkora területet ültetett be rózsával, hogy azokat eladhassa a szerbeknek. A kerthez természetesen ház is tartozik, ahol nemcsak Ilka néni és férje élnek, hanem a ház asszonya szobát is kiad a kisvárosba érkező - leginkább - hivatalnokok számára. Egy ilyen szoba lakója lesz főhősünk, a frissen vég…

Vers hétfőn

Dsida Jenő: Hát nem különös? 

Éles, áttetsző hűvös,
de nem borzongató.
Száraz levél koppan a kerítésen.
A roggyanó léptekkel ballagó vén postás
kövér táskája is csupa ilyennel van tele.
Az életre jön a halál,
az életre jön a halál -
hajtogatják a remegő kis kukac-szájak,
s valahonnan a kert végéről
mintha az ősz integetne hamiskásan:
Mindjárt jövök!

Az ég szinte felhőtlen
és zavartalanul, megdöbbentően kék.
Az egyetlen fellegfoszlányba egy gyermek kapaszkodik,
akit talán mindnyájan ismertek rajtam kívül -
s kitágult szemekkel akar bekandikálni
a felhő mögé,
a titokzatos, messzi kék csodákba.

1927. augusztus



Vers

Mustra (2014. szeptember)

Nézzük, mire érdemes mostanában figyelni a boltokban! :)


A sportrajongóknak rögtön itt egy igazi csemege:
Kr. e. 776-ban rendezték meg az első pánhellén játékokat Olümpiában, akkora sikert aratva ezzel, hogy Kr. u. 393-ig, a játékok betiltásáig követték egymást a rendezvények. De vajon miért tiltották be őket? És azután hogyan és miért elevenítették fel 1500 évvel később, és miért játékról beszélünk, nem pedig sportról? 
 A könyv újfajta módon nyújt betekintést a sport történetébe. Az ifjú V. Károly császárt például szenvedélyes teniszezőként mutatja be, az angol VIII. Henriket fanatikus sportrajongóként, a modern fizika megalapítóját, Isaac Newtont pedig aktív bokszolóként. Megtudhatjuk, hogy a reneszánsz kultúra hozta magával a nagy sportlétesítmények építését, ugyanis a Mediciek Firenzéjében a calcio, azaz a labdarúgás nézők tízezreit vonta bűvkörébe.
 Szórakoztatóan és egyszersmind történelmileg megalapozottan tárgyal a szerző olyan kérdéseket, hogy mi is a sport valójáb…

"(...) amit különösképpen el kellene kerülnöd"

A napokban jutott eszembe Seneca Erkölcsi levelek c. gyűjteménye, melynek nem egy gondolata ma is figyelemre méltó, sőt megfontolandó:


Kérded, mi az, amit különösképpen el kellene kerülnöd. A tömeg. Még nem bízhatod magad rá veszélytelenül. Én legalábbis beismerem esendőségemet: sohasem azzal a jellemmel térek haza, amellyel otthonról elindultam. Valami felkavarodik abban, amit már rendbe szedtem, valami visszalopakodik abból, amitől elfutottam. Úgy vagyunk mi is, ha lelkünk hosszadalmas bajából felépül, mint a betegek, akiket annyira megviselt a hosszas gyengélkedés, hogy sehova sem lehet őket ártalom nélkül kivinni. A nagy tömegben forgolódni káros - tudtunkon kívül egytől egyig mindenki kedvet csinál valamilyen vétekhez, megbélyegez vele vagy ránk akasztja. Kétségtelen: minél nagyobb csődületbe keveredünk, annál nagyobb ez a veszély. (...)

Hát még azt sem értitek, hogy a rossz példa visszaüt azokra, akik szolgáltatják? Adjatok hálát a halhatatlan isteneknek, hogy olyannak…

Vers hétfőn

Salvatore Quasimodo: Zeus temploma Agrigentumban Fordította: Képes Géza

A lány leült a fűre, most felmarkolja
nyakáról a nyers fürtöket s neveti
futását s az elveszített fésűt.
Arcszíne nem mondja meg: vajon
a forró kéz tépte-e ki hajából a fésűt, a kéz,
mely most messziről, egy mandulafa mögül integet neki, vagy
a folyóparton a görög szarvas mozaikján
hagyta-e ott, fektében, vagy az árokban, violaszín
bokrok közt. És nevet az érzékek elszabadult tébolya,
a sziget déli tűző napján sötétre égett
bőre szétragyogja a féktelen nevetést,
és csillogó méh zümmög, s mérgeket
nyilaz és gyermeki csókokat.
Csendben nézzük a csalfa játéknak
ezt a fénylő jelét: és, látjuk, már izzik a
hold felfordított karéja, és belehull
a meredeken felcsapó tűzbe. Milyen jövőt
mondhat nekünk a dór kút,
milyen emlékezetet? A csöbör lassan
száll fel a mélyből, és füveket hoz
és alig ismert arcokat.
A borzongás vénhedt kerekét forgatod,
ó, bánat, ki dajkálod mindenkor
a nappalt, ki romba döntesz
angyali képeket és c…

Istenek földjén

Szabó Magda 1966-ban töltött hat hetet férjével, Szobotka Tiborral Görögországban, melyek emlékeit és élményeit rögzítette a fülszöveg szerinti legnépszerűbb művében.

   Mai fejjel talán nem is gondolnánk, hogy annak idején bár a vízumot könnyen megszerezhette a Hellászba készülő honfitársunk, ám a szállásfoglalás és az étkezések már problémát jelentettek. De ne feledjük, még javában benne voltunk a szocializmusban és akkoriban kész csoda volt, ha egy-egy magyar eljuthatott egy nem szocialista országba. Micsoda élmény lehetett mindez Szabó Magda számára, aki az antik világ bűvöletében nőtt fel! Maga lesz a paradicsom ez a hat hét!  - gondolta, de ekkor még nem számolt azzal, hogy az istenek ma is egykori lakhelyükön járnak.

"Hellász az istenek földje - éneklik a Szirének -, mindig vágytál látni, évtizedekig a remény minden szikrája nélkül, nem csak a görög klasszikusokból, saját nemzeted költőitől tanultad róla az első fogalmakat."

    Pedig a készülődést számomra nagyon …

Vers hétfőn

Kosztolányi Dezső: Útirajzok
Stockholm


Dalol a gőzfűtés, lángok lobognak,
a porcukorban kis aranykanál van,
s valami titkos, gyermekkori emlék
bujkál a barna és langyos homályban.
Ott künn eső zuhog. Családi
és idegen nekem e régi kép.
Arany-ősz konttyal bólognak köröttem
a bóbitás, kedves svéd nénikék.
Az ingaóra lassan üt. Teázunk,
s amíg ropogtatom velük a kékszem,
az őszi ködbül, mint egy nyári égbolt,
tekint reám sok nyájas-enyhe kék szem.
Hallgatnak ők is, én is hallgatok,
de csöndjeink nem érnek össze végül,
mivelhogy én magyarul hallgatok,
s ők svédül.



Öreg fa a Hyde parkban 

Aggastyán bölcs, csak áll majd ezer éve,
mint egy fakír, lélegzetet se véve.
Nem is mozdul már rajta a levél,
nem is beszél a többi fákhoz itt.
Él.
Gondolkozik.





Versek

Vers hétfőn

Federico García Lorca: Augusztus Fordította:  Weöres Sándor

Augusztus.
Kontraposztjai
őszibaracknak és cukornak.
A nap úgy ül a délutánban,
mint gyümölcsben a dús mag.

Sárga, kemény kacagásukat őrzik
a szűzi kalászok, meg nem hajolnak.

Augusztus.
A gyerekek falnak
fekete kenyeret, édes holdat.



Kosztolányi Dezső: Útirajzok Skeppsborn

Itten lakom én, messze Dél fia.
Az asztalon két könyv hever előttem:
a telefonkönyv és a biblia.
Lassan barátja lettem a közönynek.
De a szobám már ismer, s a falak,
mihelyt belépek, halkan már köszönnek.



Versek:
Federíco Garcia Lorca versei
Kosztolányi Dezső
A svéd város neve helyesen Skeppsbron, de a MEK-ban és a Kosztolányi Dezső összegyűjtött verseiben is Skeppsborn néven szerepel.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...