2014. június 30., hétfő

Vers hétfőn

William Wordsworth: A magányos aratólány
Fordította: Kálnoky László


Nézd őt, a hegyvidéki lányt,
a szántóföldön egyedül!
Arat s dalolgat; állj meg itt,
vagy lépj nesztelenül!
Kaszál, kévét köt egymaga,
s oly mélabúsan zeng dala;
ó, hallgasd! a völgy mély öle
hangjával van telistele.

Szebbnek a csalogány dalát
nem hallják fáradt vándorok,
ha olykor árnyékos tanyát
nyújt az arab homok:
nem ily üdítő hang, midőn
kakukk kiált tavaszidőn
és megtöri a víz örök
csendjét a Hebridák között.

Miről dalol? Ki mondja meg?
Tán a kesergő dallamár
tárgya régi baljós eset
s harc, mely feledve már:
vagy szerényebb a téma itt,
számunkra meghittebb, maibb?
Köznapi bánat s fájdalom,
mely elmúlt, s újul egy napon?

Mindegy, hogy mit, dalolt a lány,
s nem volt dalának vége-hossza;
néztem, míg dal közt dolgozott,
sarlózott hajladozva;
figyeltem mozdulatlan őt,
s hogy elértem a dombtetőt,
a dalt muzsikálta szivem,
mely rég elhalt már, messzi, lenn.



Mától a nyár végéig Kosztolányi Dezsővel is utazunk hétfőként az Útirajzok c. ciklusának köszönhetően. A mai úti célunk Róma.

Kosztolányi Dezső: Útirajzok
Róma

És mind elém jön, aki meghalt,
a rozoga kis templomajtón.
Hétszáz sovány fej integet be,
hétszáz szikár kis öregasszony.
Mind ükanyáim. Egykor ők is
jártak homályos templomokba,
szentelt vizet hánytak magukra,
keresztet csókoltak zokogva.
A szentmiséken sírdogáltak,
az oltárok elé omoltak,
s mostan fehér váz-ujjaikkal
meg-megfenyítenek a holtak.
Megrészegülök az örömtől,
kinyíl a menny és újra látok:
gyónószékek homályos öble,
meggyszínű, ibolya talárok,
térdtől kopott, süppedt kövek ti,
hosszú imák és örökélet,
fehér, piros, lila papocskák,
halvány mártírok, néma mécsek,
ó tömjénfüst, ó tiszta mámor,
aranykehely aranyborából,
ó régi rózsa, lágy aróma,
ó Róma, Róma, Róma, Róma.



Versek:
William Wordsworth
Kosztolányi Dezső 

2014. június 29., vasárnap

Mindent vagy semmit!


   Kiskara aprócska alföldi falu, mely évszázadokkal korábban fellázadt földesurai, a Karay család ellen. A karaiak egyetlen vagyona a föld, melybe minden évben búzát vetnek, majd learatnak és ebből élnek. Tavasztól őszig a földeken munkálkodnak, míg  télen összejárnak, a férfiak kártyáznak és iszogatnak.

  Ebben a faluban él az immár jómódú gazda, Turi Dani feleségével, Erzsivel és két kisfiukkal. Turi Dani az egyetlen a faluban, aki nemrégiben mert változtatni: míg mindenki búzát vetett, ő repcével próbálkozott és munkáját sikert koronázta. Azóta tiszteletet vívott ki magának és nincs olyan nő a faluban, aki ne dolgozna szívesen nála napszámban. Dani pedig házasember létére nem veti meg a szebbik nemet, ezért nem egy falubeli rosszallását vívta ki. De mind közül a legjobban Erzsi unokatestvére, Takács Gyuri gyűlöli. Az a férfi, aki negyvenévesen is az anyjával él, és annak idején ugyanúgy tette a szépet az asszonynak, aki mégis Danit választotta. Mert Takács Gyuri látja azt, amivel Dani nem törődik: hogy az asszony szenved, testileg-lelkileg sorvadozik az ura hűtlensége miatt.
- Látod, látod - mondta csendesen a férj -, olyan vagy, mint a sár. Mit kezdjek veled. Ha egy ujjal hozzád nyúlok, véged. Affenébe, száz asszony is kicsi vón nekem...


Dani felállott. Villogó szemmel nézett az asszonyára.
- Én meg azt mondom neked - adta ki kemény hangon a parancsot -, hogy eredj a dolgodra, egyébre ne legyen gondod. Ott a konyhád, ott az udvarod, ott a gyerekeid. Az én bajomba ne piszkálj bele... Ha nem tudsz segíteni, ne állj keresztbe... Semmi bajod. Tudod, hogy szeretlek; érted élek; meg értetek, a gyerekekért. Az egész világot ide akarom hordani a kötődbe; még a mai napig egy bokor kendőt se adtam más asszonyszemélynek rajtad kívül. Mit sajnálsz? Lekopott a csókolóm? Nézze meg az ember. Mi közöd hozzá, hogy csinálom a magam seftjét, csak sikerüljön.

  Turi Danit pedig nem csak a vére, a hatalomvágy is hatja. Tudomására jut, hogy a gróf eladná a földjeit és eldönti: megszerzi azokat. Amikor felkeresi az ügyvédet, számára ismeretlen jelenet tanúja lesz: az ügyvéd gyengéden öleli meg a feleségét. De ez az ölelés nem olyan, amiben neki naponta része van a parasztasszonyokkal és otthon. Ez valami más.  Hej, ha egyszer egy ilyen asszonyt és így ölelhetne! Miután megismeri a grófnőt - akinek az egyik lány már sokat mesélt a paraszt Don Juanról és kellően felkeltette kíváncsiságát -, elhatározza: nem csak a földet, az asszonyt is megszerzi a cél érdekében is. Elvégre a grófnő is csak nő.
   Forró délutánokon és olyan éjjeleken, mikor magában maradt, behívatta magához Borát, s a kis, ideges, karcsú parasztlány odafeküdt az ágyába, és beszélt hajnalokig. Mintha száraz rőzsét hordott volna a parázsra. Nyíltan és a szeméremnek sejtelme nélkül beszélt, s a száján úgy bugyogtak ki a forró szók, mint a gejzír kénes sugara. Beleszédítették a hallgató asszonyt a kis falu bűzös világába. A lányon át szétsugárzott körülötte az állatok, a lovak, a tyúkok, a galambdúcok, a fürdetlen parasztasszonyok nyers és tartózkodás nélküli párzásainak szaga, s megjelent előtte a Turi Dani neve és varázsos híre, és lassan vaskos keleti hőssé nőtt előtte a paraszt Don Juan, aki mint büszke kakas uralkodik az életnek e trágyás, soktyúkú szemétdombján.
   Érezte, hogy életében most először forrt föl benne az a vad, érzéki, oktalan és céltalan buja gerjedelem, amely elfogja és megrázza az emberi testet, és sarkaiból kiveti a lelket. És néha szinte megrémült már attól, mi lesz, ha csakugyan hatalma alá kerül a paraszt díszménnek, akihez már valami földön járó istenhez búgnak és nyihognak és táncolnak ezek a buja sárló kancák.

  Móricz Zsigmond első, 1910-ben folytatásokban megjelent regényében az alföldi parasztok és urak mindennapjainak bemutatása mellett fontos szerepet kap a testiség leírása, ami valljuk be, akkoriban eléggé meglephette, de fel is csigázta az olvasókat. 

  Móricz nagyon jól ismerte ezt az életet, ahol az emberek életét az évszakok váltakozása irányítja. Mintha mi is ott lennénk a tűző napon, amikor Turi Dani és a férfiak kaszával aratnak, a nők pedig követik őket, hogy a levágottt gabonát összegyűjtsék. De magunk előtt látjuk a gyerekeket, akik a szobában a nedves földpadlón játszanak, miközben anyjuk a konyhában sürög-forog vagy a téli behavazott utakat.

  Látszólag egyszerű történettel van dolgunk, gondolhatnánk: itt ez a hatalomvágyó és szoknyavadász Turi Dani, akinek még esze is van, egy megcsalt és szomorú feleség, Dani szülei, a féltékeny és bosszúszomjas Takács Gyuri, a grófnő és Bora, az egyszerű parasztlány. Móricz tolla olyan lélektani ábrázolásokat ír le, hogy rájövünk, nem is olyan egyszerűek ezek a szereplők, pedig az elején milyen jókat mosolyogtunk Dani és Erzsi párbeszédén. Vívódások, sóhajok, könnyek, öröm, harag, bosszú és a Móriczra oly jellemző naturalizmus. Csak úgy sisteregnek a lapok, az utolsó fejezeteket pedig lélegzetvisszafojtva olvassa az ember. Aztán csak néz, és arra gondol, milyen zseniális ez a Móricz! Hogy fér el ennyi érzelem, nyomor, szenvedés kevesebb, mint 220 oldalon!

   Végül az jutott eszembe, miért nem szerettem Móriczot középiskolásként? Olyan semleges volt a viszonyunk. Ellenben amint becsuktam a regényt, rögtön bevillant, hogy hamarosan újra kell olvasnom az Úri murit. 

  A bejegyzés apropója: 135 éve ezen a napon született Móricz Zsigmond.


Móricz Zsigmond: Sárarany
228 oldal
Európa Kiadó, 2008
2500 Ft
A regény a Magyar Elektronikus Könyvtárban

2014. június 27., péntek

Catherine Morland, a hősnő


   Négy éve már írtam Jane Austen ezen regényéről, de valamiért nem vagyok teljesen megelégedve azzal a bejegyzéssel, így az újraolvasás után megérdemel egy - remélhetőleg - jobbat.

   Catherine Morland nem született hősnőnek. Fullertonban él szüleivel és kilenc testvérével, ahol a környék semmiféle szórakozási lehetőséggel nem kecsegtet. Catherine olyan semmilyen kislány: szeleburdi, szépnek sem nevezhető, így hát híján van mindannak, ami egy hősnőt jellemezhetne.

  De ahogy telnek az évek, Catherine is megváltozik, betölti tizenhetedik életévét, egészen takaros lánnyá serdül és a világ is feltárul előtte: azon a télen Mr. Allent az orvosa fürdőkúrára küldi Bathba, ahová a felesége is elkíséri, aki úgy dönt, magával viszi pártfogoltját, Catherine-t is.

     Micsoda hely Bath! Van itt ivócsarnok, Alsó és Felső Kaszinó, esténként színházba és koncertekre lehet járni, míg otthon legfeljebb a könyvekben juthatott el ilyen helyekre Catherine. De van egy bökkenő: sajnos nincs ismerősük a városban, így az első esték egyhangúan telnek. Ám minő szerencse, hogy felbukkan egy fiatalember, Mr. Henry Tilney, aki szívesen szóba elegyedik a hölgyekkel. Ráadásul Mrs. Allen egy hölgyben felismeri egykori iskolatársnőjét, aki immáron a Mrs. Thorpe nevet viseli és gyermekeivel érkezett a városba. Catherine gyorsan barátságot köt Isabella Thorpe-pal és kiderül, bátyjaik együtt tanulnak Oxfordban, a téli szünetet James Morland már a családnál töltötte.

   Mr. Tilney néhány napra eltűnik, ami Catherine-t elszomorítja - bár a világ előtt ezt be nem vallaná -, de rövidesen megérkezik húgával, akivel hősnőnk is megismerkedik és összebarátkozik.
   Isabella mellett felbukkan bátyja, John és Catherine fivére, James is.

   Catherine, mivel eddig nem járt társaságba, így nem ismerhette meg az emberi jellemet sem, végtelenül naiv. Nem meglepő tehát, hogy a folyamatosan magáról beszélő John Thorpe eleinte nem zavarja, de később belátja: Mr. Thorpe kellemetlen ember.

  Isabella hamarosan igencsak örömteli hírrel szolgál legdrágább Catherine-e számára, de ekkor felbukkan a színen a Tilney testvérek bátyja, Tilney kapitány is.

  Eleonore Tilney kisasszony annyira szívébe zárja Catherine-t, hogy távozásuk előtt meghívja magukhoz Northanger Klastromba, amit hősnőnk boldogan el is fogad és szabadjára ereszti képzeletét: vajon mi vár rá a titokzatos klastromban? Hiszen mi másra is gondolhatna egy olyan lány, aki falja a gótikus regényeket? 

Forrás
  - Kegyed igen kedvező elképzelést alkotott  a klastromról - mondta mosolyogva Henry.
  - De még mennyire. Hát nem gyönyörű, ódon hely, szakasztott, mint amilyenről az ember olvas?
 - És kegyed kellőképpen felvértezte magát, hogy mindazon rémségekkel találkozik, amelyeket egy épület "amilyenről olvas az ember", csak tartogathat? Eléggé erős a szíve? Felkészültek az idegei ál-falakra, rejtekajtókra?
- Ó, igen! Nem hiszem, hogy könnyen megijednék, hiszen olyan sokan lesznek a házban - meg aztán nem volt lakatlan és elhagyatott hosszú évekig, mikor a család váratlanul megérkezik, értesítés nélkül, ahogy általában történni szokott.

    Már nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára a regényt, de most, hogy újra kinyitottam, ismét roppant jól szórakoztam. Az eddig megszokott első fejezetbeli szereplőbemutatás is ironikus és humoros, ahogyan az egész regény is.

  Hősnőnk, aki nem született annak, ám egy csapásra mégis azzá válik, hihetetlenül butuska, járatlan a világ dolgaiban és mindehhez még naivitás is párosul. Mindez természetesen jól jön az öntelt és gőgös Isabellának és bátyjának, akik kapva kapnak az alkalmon, hogy közelebbi viszonyba kerülhessenek a leányzóval, ha már James megnyerte tetszésüket. John Thorpe és kedves húga méltán kerül fel a legidegesítőbb Austen-alakok listájára.

  Catherine életét pedig már ez előtt is felbolygatja valami: szerelmes lesz. De vajon Mr. Tilney hogyan érez iránta? Reménykedhet-e hősnőnk miközben Bath-ban  kart karba öltve sétálgat Isabellával, együtt táncol Henry-vel vagy éppen a Tilney testvérekkel tölti idejét?

   A klastrom titka nagyon szellemes, a többi Austen-regénytől merőben eltérő alkotás. Itt sem maradhatnak el a közös táncok, spekulálgatások, intrikák és az irónia, de ezúttal a korban oly nagy népszerűségnek örvendő gótikus regény paródiáját is visszaköszön a lapokon.

Szombat délután 14:20-kor pedig megnézhetünk egy igencsak izgalmasnak ígérkező dokumentumfilmet Miss Austenről az m1-en.


Jane Austen: A klastrom titka
Eredeti cím: Northanger Abbey
Fordította: Borbás Mária
224 oldal
Palatinus Kiadó, 2006
2200 Ft

2014. június 25., szerda

Partvidékiek


   Anne Shirley hazatért a Zöldmanzárdos-házba, ahová immáron a telefont is bevezették. Ám csak óvatosan beszélhet Diana barátnőjével, mert sosem tudhatja, kik hallgatják végig a beszélgetésüket. Anne vidáman készül az esküvőjére, mely után Gilberttel a Négy-Szél-Öböl menti Glenbe telepednek le, ahol az ifjú férj átveszi nagybátyja orvosi praxisát.

   Úton az álomház felé, Anne megpillant egy gyönyörű fiatal nőt, akiről kiderül, hogy  a legközelebbi szomszédja. Az álomház bár távol esik a várostól, a kis házat hamarosan mégis vendégek keresik fel: a világítótoronyban élő Jim kapitány és a szintén a parton élő Miss Cornelia Bryant, aki nemcsak a férfiakat nem szívleli, de a metodistákat sem.

   Az új barátoknak köszönhetően Anne mindennapjai is egyre színesebbek lesznek, elvégre mindannyian József háza népéhez tartoznak és fény derül titokzatos szomszédasszonya múltjára is.

   Bár kint tűzött a nap, én mégis ősszel a tengerparton sétálhattam, Karácsonyozhattam Marilláékkal, esett a hó, majd újra kitavaszodott és a kis ház kertje ismét virágba borult.

  Közben Jim kapitány mesélt az álomház hajdani lakóiról, majd a titokzatos szomszédasszony is felbukkant, és Miss Cornelia is rendszereresen megosztotta gondolatait nemcsak a férfiakról és a metodistákról, hanem a környékbeliekről is. Mindezt pedig úgy szerettem "hallgatni", mintha én is ott ültem volna közöttük.
   A kis ház leggyakrabban és legszívesebben látogatott vendége Jim kapitány volt, akit Anne napról napra jobban szeretett tiszta lelkéért, arany szívéért. Az öreg tengerész üdítő volt, mint a tengeri szél, és érdekes, akár egy ókori krónika. Anne sosem unta meg a történeteit hallgatni, és végtelenül élvezte eredeti megjegyzéseit. Jim kapitány azon ritka érdekes egyéniségek egyike volt, akinek "nemcsak a szája jár, de mond is valamit". Elragadó arányban keveredett nála az emberszeretet a kígyó bölcsességével.

   Ám az öröm pillanataiba üröm is vegyült, amikor is feltettem magamnak a kérdést: Miért?, de gyorsan olvastam is tovább és vártam, hogy Miss Cornelia felrázzon és felvidítson.

  Olyan ez a regény, mint egy történetfüzér: a szereplők mesélnek a múltról, a jelenről, a történeteik pedig hol a lelkünket simogatják, hol a szívünket facsarják, hol pedig megmosolyogtatnak, még akkor is, ha az előző kötetekhez képest ez már sokkal komolyabb témákat is felvet. Elvégre Anne sem az a vörös copfos fruska, akit annak idején megismertünk, hanem egy komoly fiatalasszony.

  Továbbra is örömmel gondolok vissza arra a pillanatra, amikor - nagy szamárként - felfedeztem az Anne-sorozatot és milyen jó, hogy még három kötet hátra van! :)
  Azért azt bevallom, sajnálom, hogy Mrs. Rachel már csak epizódszerepet kapott, de Miss Cornelia kárpótolt érte, ahogy a szereplőktől elhangzó versidézetek is, melyeket már fel is kutattam.

  Akinek meghoztam a kedvét, fogadjon meg egy jó tanácsot: ne olvassa el ennek a kiadásnak a fülszövegét, mert túlságosan is sokat elárul! Egyszerűen hagyjuk, hogy Anne magával ragadjon ötödször is! :)
A filmnek pedig semmi köze a regényhez, a könyv sokkal jobb.


Lucy Maud Montgomery: Anne férjhez megy
Eredeti cím: Anne's House of Dreams
Sorozat: Anne 5. 
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
280 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2007
2299 Ft   

2014. június 23., hétfő

Vers hétfőn

Néhány hete valaki ezt a verset kereste az interneten, és így jutott el a Vers mindenkinek dvd-ről "írt" bejegyzésemhez. Ott csak a dvd-k tartalma olvasható, de hála a DIA-nak és a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, mára ezt a verset hoztam. Köszönöm, Kedves Ismeretlen, hogy kereste(d)! :)

Somlyó György: Kis (frivol) költészettan


„neked egy egész nyáréjszakányi
forró sötétség a hajad”
vetette oda a költő a lánynak
egy szempillantás alatt
„ne vedd aféle vallomásnak”

szabadkozott „csak a mesterségem az
hogy ilyesmiket kitaláljak
s mihelyt kitaláltam már igaz”
„mert nem is tudok mást kitalálni
csak a színtiszta igazat
azért egy egész nyáréjszakányi
forró sötétség lett a hajad”

„s ha már az lett” így fűzte továbbad
(nem a lányt csak a szavakat)
„akkor már veheted is vallomásnak”
egy szempillantás alatt

„mert ki tudna neked ellenállni
ha most már míg a világ világ marad
mindig egy egész nyáréjszakányi
forró sötétség lesz a hajad?”




Vers
Kép

2014. június 20., péntek

"Párizson az asszonyok uralkodnak, az asszonyokon meg mi"


   Évekkel ezelőtt az egyik bolti sétám alkalmával fedeztem fel Zola regényét a polcon, de amikor megláttam a címét, arra gondoltam: hogy lehet ilyen címet adni egy könyvnek? Hölgyek öröme. Mentem is tovább. Aztán kb.: egy éve az m1-en kedd esténként vetítették a belőle készült sorozatot és az akkor megtetszett és a regény is felkerült a várólistámra. Amikor viszont azzal szembesültem, hogy a kettőnek nem sok köze van egymáshoz, mondhatjuk, hogy megharagudtam a sorozatra. De a kíváncsiságom, csak erősebb volt, amikor télen a Dunán adták, bele-belenéztem. Végül sorozat ide, sorozat oda,  Mónika idei bejegyzése adta meg a végső lökést, hogy ez bizony egy nekem való regény lesz, így végre belekezdtem.


   Denise Baudu a normandiai Valognes-ból érkezik szülei halála után két öccsével Párizsba posztókereskedő nagybátyjukhoz. Míg a nagybácsi házát keresik, elkápráztatja őket egy hatalmas áruház, melynek kirakatai szebbnél-szebb áruval vonzzák magukhoz az arra járók tekintetét. Ez az áruház a Hölgyek Öröme. Tulajdonosa, Octave Mouret érdekházasság révén jutott vagyonához, ám felesége elhunyt, így mindent a fiatal és ambiciózus kereskedő örökölt, akinek nem titkolt szándéka, hogy az egész háztömböt uradalma alá vonja, mit sem törődve a szomszédos kiskereskedőkkel, akiket ezzel koldusbotra juttat.

   Sajnos a nagybácsi üzletében is fehér holló mostanában a vásárló, ezért ő is azt tanácsolja unokahúgának, próbáljon szerencsét a szomszédos monstrumnál, elvégre Valognes-ben már szert tett némi eladói tapasztalatra. Nagyobbik öcsét egy asztalosműhelyben várják, míg az ötéves Pépét egy asszony gondjaira bízza.
  Denise másnap, míg bátorságát igyekszik összeszedni a Hölgyek öröme előtt, megismerkedik a fiatal Henri Deloche-sal, aki ugyanezért van itt: munkát keres. Mindketten állást kapnak, bár Denise csak Mouret-nek köszönheti szerencséjét, aki valamit meglát a lányban.

   Ám az első hónapok keservesek: a konfekció osztály többi eladónője és annak vezetője, Aurélie asszony sem nézi jó szemmel a kis kócost. Denise egyedül a finom fehérnemű osztályon dolgozó Pauline-nel barátkozik össze. A napi robotot, a kopott cipő okozta szenvedést csak fokozza nagyobb öccsének állandó színre lépése, aki rendszerint pénzért jön.

   Közben Mouret tovább szövögeti a terjeszkedésről álmait, melyek megvalósítása érdekében a csáberejét sem rest bevetni, hiszen ha valaki, ő aztán mindent tud az asszonyokról, és ezeknek az ismereteknek köszönheti kereskedelmi sikereit, és nincs az a nő, aki ne mondana nemet neki. Legalábbis ő így gondolja.

 (...) Ebből kiderült, hogy az előbb ismertetett tények fölött áll vezérlő elvként a nő kihasználása. Minden erre a célra tört, a folyvást megújított tőke, az áruk fölhalmozásának rendszere, az olcsóság, mely vonz, az árak nyílt feltüntetése, ami megnyugtat. Az asszonyon marakodnak a versengő áruházak, az asszonyt ejtik alkalmi áruik csapdájába, az asszonyt szédítik meg kirakataikkal.Új vágyakat ébresztettek a testében, óriási kísértéssé váltak, melyben a nőnek szükségszerűen el kell buknia; előbb a jó háziasszony vásárlókedvének enged, aztán a kacérság martalékául esik, és végül felfalják. Az áruházak megtízszerezték az eladást, demokratizálták a fényűzést, s ezzel a pazarlás rettentő eszközévé lettek, kirabolták a háztartásokat, terjesztették az egyre drágább divat őrületét. És ha az áruházakban királynő volt az asszony, gyengeségeiben szolgai módon körülrajongott és előzékenyen kiszolgált királynő, valóban szerelmes királynő módjára uralkodott is, akinek alattvalói kufárkodnak, míg ő vérének egy-egy cseppjével fizeti meg minden egyes szeszélyét. Mouret-ban még megvesztegető kedvessége mögött is egy kegyetlen zsidó lakott, aki fontszámra mérte ki a nőt: templomot emelt neki, tömjéneztette egy sereg segéddel, megalkotta egy új vallás szertartásait. Egyre csak rá gondolt, egyre újabb csábítási terveken törte a fejét; és a háta mögött, miután kifosztotta és idegileg tönkretette, titokban éppen úgy megvetette, mint a férfi a szeretőjét, aki meggondolatlanul odaadta magát.

   Mónikának valóban igaza volt: ez a regény tényleg nagyon tetszett nekem! Bár én is szeretem a szép anyagokat és ruhákat, de mégsem ez volt, ami miatt megszerettem, hanem Zola miatt. Ahogyan bemutatta az áruház életét: a hatalmas és gyönyörű külcsín alatt rejtőző ellentéteteket, machinációkat és szenvedéseket: itt nincsenek igaz barátságok, itt az egy osztályon dolgozók csak érdekből vannak jóban a többiekkel, valójában pedig ott igyekszenek megfúrni a másikat, ahol tudják, hogy előrébb lépjenek a ranglétrán és magasabb jutalékhoz jussanak.

   Itt nem számít, hogy egész nap rohangálni kell, hogy hiába pakolják le az egész polcot, a vevő nem biztos, hogy vásárol. Itt akkor is mosolyogni kell és az áruház nevéhez méltóan örömet kell sugározni, ha az ócska cipő már feltörte a lábat.

  A külső csillogás mögött nemcsak ármánykodás és pletyka, hanem aprócska személyzeti szobák és ehetetlen koszt is része az áruház számos alkalmazottjának.

   És a vásárlók sem különbek: a nők, akik nem maradhatnak le a társaság többi hölgytagja mellett. Mit számít az, hogy szegény Marty különórákat vállal, hogy felesége és lánya nehogy kilógjon a grófnő és társaik mellett, hogy az ő kemény munkával szerzett pénzét néhány óra alatt elköltsék a Hölgyek Örömében.


   Annyira sajnáltam szegény Denise-t az első hónapokban, amikor alig volt pénze, Jean mégis állandóan megjelent nála, miközben neki elő kellett teremtenie Pépé tartásdíját, ócska cipőjét javítgatta, a mosdótálban ázott valamelyik ruhája és a többiek egyszerűen megvetették és mindenfélét pletykáltak róla. De ezúttal is bebizonyosodott, hogy minél piszkosabb valaki, annál szívesebben vájkálódik a mások életében. 

   Mouret legyen bármekkora sármőr, mégsem nyerte el végleg a szimpátiámat. Ő az előfutára a napjainkat uraló hatalmas plázáknak. Mert a Hölgyek Öröme is leginkább a mai plázákhoz hasonlítható: egy zümmögő méhkas, melyben állandó a sürgés-forgás, melynek tulajdonosát csak az épület méretének, osztályainak és a bevétel nagyságának növelése érdekel, miközben csak ostobának tartja az öreg Bourass-t, aki szép summáért sem hajlandó megválni kicsiny esernyőboltjától. Mert az öreg nem akar behódolni az új kereskedelem hullámának és hű marad elveihez. Mouret-nak nem számít, ha veszteséggel kell is eladnia az áruját, a lényeg, hogy ne maradjon a nyakán és áraival is legyőzze a konkurenciát.


  Zola remekül ismerte a különböző társadalmi rangú és helyzetű embereket, erről tesz bizonyosságot a regény minden sora. Remek korkép a korabeli kereskedelemről, felkapaszkodókról, szegényekről és a csőd szélén álló kicsikről, akik szélmalomharcot vívnak az egyre terjeszkedő és hatalmasabb óriással.
  Mouret módszereit pedig nyugodtan nevezhetjük a marketing előfutárainak.

  Hogy van-e olyan nő, mint Denise? Igen, van, csak nagyon kevés. Szándékosan titkolózom, mert különben "lelőném a poént", ami távol álljon tőlem. Mindenesetre az ő sorsa rendkívül tanulságos, és ha nem is mindig értjük egy-egy döntését, a jelleme mégis példaértékű.

  Rendkívül olvasmányos, olykor szívbemarkoló, nagyszerű regény. Igazán kár (de a botrányos megfelelőbb jelző), hogy a sorozatot (aminek második évada is van és magyar felirattal megtekinthető online is a különböző sorozat-, ill. filmnéző oldalakon) a BBC angolosította és nem sok köze maradt a regényhez, pedig ők híresek a remek adaptációikról. Én mindenesetre a könyv mellett teszem le a voksomat, mert igazán kár lett volna kihagyni. Nem is értem, hogy nem került fel az 1001-es listára? Tudom, tudom, A Patkányfogó és a Germinal viszont rajta van. Ahogy a várólistámon is.
(...) a világ végelhülyülésben szenved.  És ez az állapot azóta is tart...



Émile Zola: Hölgyek öröme
Eredeti cím: Au Bonheur des Dames
Sorozat: A Rougon-Macquartok 11.
Kiadói sorozat: Aranytoll
Fordította: Benedek Marcell
398 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2007
3490 Ft
A regény a MEK-ban

2014. június 18., szerda

A vád tanúja és más novellák


    A bejegyzés írása előtt jutott eszembe, hogy az első találkozásom A Krimi Királynőjével egy hangoskönyv volt, melyen két-három novellát hallgattam meg. Amikor kinyitottam ezt a kötetet, rögtön be is ugrott, hogy a Fülemüle-villát már ismerem, de csak nagy vonalakban derengett fel a történet.

    Aki hozzám hasonlóan már elolvasott néhány regényt Lady Agatha-tól, de még nem volt szerencséje ehhez a gyűjteményhez, valószínűleg meglepetés fogja érni: a megszokott meghal valaki, majd később esetleg mások is, felbukkan Miss Marple vagy Poirot, hogy kiderítse mi történt és mindezt a történet végén közli a többi  szereplővel-elrendezés itt nem feltétlenül érvényesül.

    A címadó történetben egy ügyvéd igyekszik bebizonyítani ügyfele, egy fiatal férfi ártatlanságát, akit egy gazdag, idős hölgy meggyilkolásával gyanúsítanak. A férfi természetesen ártatlannak vallja magát, de amikor az ügyvéd az alibit igazoló feleséggel beszélget a tárgyalás előtt, a nő a férje ellen vall. Mit lehet itt tenni?
  Egy fordulat után újabb meglepetés éri nemcsak az ügyvédet, hanem az olvasót is...
Egyszerűen elképesztő az egész. Elképesztő egy asszony. Nagyon veszélyes asszony. Az asszonyok pokoliak tudnak lenni, ha a vérét szomjazzák valakinek. 

   A piros lámpában egy szeánszra vagyunk hivatalosak. Dermot Westet az indulás előtt különös érzés keríti hatalmába: kigyullad a veszélyt jelző piros lámpa, talán nem kellene elmennie. De ő mégis másként dönt és a megjelent szellem a médiumon keresztül azt üzeni az egyik jelenlévő férfinak, hogy ne menjen haza. A házban három férfi is jelen van, vajon kinek és miért szól ez a különös üzenet?
   - Rengeteg butaságot összehordanak erről, tudom, Mrs. Everleigh. De hát mit is jelent a kifejezés, hogy hatodik érzék?
   - Maguk tudósok mindig olyan szigorúak. Pedig az ember néha egész döbbenetes módon tud dolgokat... egyszerűen tud, megérez, úgy értem... néha már hátborzongató... de tényleg, Claire érti, mire gondolok, igaz-e Claire?

   A negyedik címszereplője egy titokzatos férfi, aki három másik társaságában utazik vonaton. Útitársai: Parfitt kanonok (emlékeim szerint más AC-műben is felbukkant már, de nem emlékszem, melyikben), Sir George Durand ügyvéd és dr. Campbell Clark elmeorvos. A három utas a test és lélek témáját kezdi boncolgatni, amikor szóba kerül egy francia parasztlány története, akiben négy személyiség is lakozott. Ekkor kapcsolódik be a titokzatos negyedik, aki ismerte a szóban forgó lányt.


   S. O. S.  Mortimer Cleveland autója sötétedéskor lerobbant, de szerencséjére a közeli dombon megpillant egy házat, ahol vacsorát és szállást kap. A vacsorán azonban furcsa mondatok tanúja lesz a családi asztalnál. Lefekvés előtt pedig három betűt talál a poros asztalon: S. O. S. Vajon miért írhatta Mr. Dinsmead egyik lánya Mortimer Cleveland asztalára?


   Csak akarni kell: egy idős szívbeteg hölgy orvosa azt tanácsolja a nő unokaöccsének, hogy minden izgalomtól kímélje nénikéjét, ugyanis egy apróság is végzetes lehet a számára. A fiú, hogy  nénikéje ne unatkozzon, meglepi egy rádióval, amit Mrs. Harter esténként szívesen hallgat. Azonban egyik este furcsa zaj zavarja meg a muzsikát és mintha régen elhunyt férje szólna hozzá a készülékből...


   A kék váza rejtélye: Mit tehet egy fiatalember, aki munka előtt szeret golfozni, ám egy reggel női sikolyt hall, aki gyilkosság miatt kiáltozik? Természetesen megkérdezi a hozzá közel lévő fiatal nőt, ő hallotta-e? Ám a nő nem hallott semmit. Előfordul, gondolhatnánk. De mi történik, ha a sikoly másnap ugyanabban az időpontban ismét elhangzik? A férfi nyomozni kezd, és kiderül, hogy a ház -  ahol most a nő él beteg apjával - előző lakói szőrén-szálán eltűntek. A nőnek néhány napja különös álma van és milyen szerencse, hogy a férfi szállodájában egy elmeszakértő is megszállt.


   A Fülemüle-villában él egy hónapja az ifjú pár: Alix és Gerald. A nőnek korábban egyik kollégája, Dick udvarolt, ám anyagiak híján évekig nem gondolhattak a házasságra. Alix nemrégiben jelentős összeget örökölt, ám Dick túlságosan szégyenlősnek bizonyult. Ekkor bukkant fel Gerald, akinek Alix viharos gyorsasággal kimondta a boldogító igent.
  Gerald dolgozni ment, Alixet telefonon figyelmezteti az átutazóban lévő Dick, ám a nő csak féltékenykedésnek hiszi korábbi udvarlója szavait, majd a kertészükkel beszélget. De valami nem stimmel: a kertész péntek helyett szerdán jött. A kertésztől meg is kapja a magyarázatot: a férje azt mondta: holnap elutaznak Londonba! Hogy lehet az, hogy erről Alix nem tud? Vajon miért mondta ezt a férj a kertésznek? Lehet, hogy igaza van Dicknek és valóban nem is ismeri azt a férfit, akihez hozzáment?
  Ahogy elkezdtem, rögtön a fülemben csengett Für Anikó hangja, de a csattanót már régen elfelejtettem és ugyanolyan izgalmas volt olvasni, mint annak idején, amikor meghallgattam.


   Balesetek mindig történnek. És nem csak az utakon. Evans, nyugalmazott rendőrkapitány barátja egy nőben felismeri Mrs. Anthony-t, egy híres bűnügy szereplőjét. Mr. Anthonyról kilenc éve kiderült, hogy arzénfogyasztó és a bíróság bizonyítékok hiányában felmentette a nejét, aki jelentős summát örökölt. Az állítólagos hölgy most Mr. Merrowdene felesége és a férj különböző kísérleteket végez laboratóriumában, többek között Marsh-próbát is (amivel kimutatható az arzén jelenléte). Mindezek tudatában Evans szürke agysejtjei is elkezdenek dolgozni...


   A második kondítás a vacsorát jelző gongra utal. Hubert Lytcham Roche kastélyába nem hívnak meg akárkit, a tulajdonos ugyanis rigolyás és rendkívül ügyel a részletekre. A vacsorát aznap este mégis később tálalják a vonat késése miatt. Negyed kilenckor már mindenki asztalnál ül, de hol lehet Lytcham Roche? Ekkor toppan be valaki, de a házigazda helyett Hercule Poirot lép be, aki a tulajdonos hívott meg. Az társaság elmondása alapján rövidesen kiderül, a házigazda öngyilkos lett. De ahol Poirot megjelenik, minden apró nyom és információ fontossá válik és fény derül az igazságra is.


   Hatpennys nóta: Agatha Christie ismét egy dal címét kölcsönözte a történetéhez. Ismét egy idős hölgy halála okoz fejtörést, ezúttal Sir Edward Palliser királyi tanácsos segítségét kérik az igazság kiderítéséhez. Amikor az idős hölgyet meggyilkolták, a házvezetőnőn kívül négyen tartózkodtak a házban: a hölgy unokahúga és unokaöccse, ill. egy másik unokaöccse a feleségével, aki az utolsó napokban többször összezördült a nénivel. Vajon melyikük a gyilkos?

   Agatha Christie novellái - ahogyan a bejegyzés elején már jeleztem -, megleptek. Nem tudtam, hogy az írónőt a bűntények mellett a paranormális jelenségek is foglalkoztatták. Mindenesetre, ezeket is remek kis történetekbe szőtte a tőle megszokott furmányos módon és csavarral, így bátran ajánlom minden rajongó figyelmébe, ill. azokéba is, akik csak most szeretnének megismerkedni a munkásságával, valamint azoknak a türelmetlen olvasóknak, akik nem bírják ki a regényeiben, hogy a gyilkos kilétére 200-300 oldalt kell várniuk. Pedig éppen ez az izgalmas benne: ahogyan a mi kis szürke agysejtjeink is elkezdenek dolgozni, kombinálni és minden szereplőt gyanúsítani a bűntény elkövetésével.


    A vád tanújából Marlene Dietrich-kel 1957-ben film is készült, melyben a Port.hu-s adatlapja szerint némi átkeresztelés is történt. 1982-ben szintén készült egy filmváltozat, ám érdemes tudni, hogy a történetet Lady Agatha később színművé is átdolgozta, melyet ma is repertoárra tűznek világszerte, ill. az Európánál megjelent Négy színmű kötetben olvasható.


Agatha Christie: A vád tanúja
Tartalom:
-A vád tanúja (The Witness for the Prosecution) Gy. Horváth László fordítása
-A piros lámpa (The Red Signal) Gy. Horváth László fordítása
-A negyedik (The Fourth Man) Gy. Horváth László fordítása
-S. O. S. (S.O.S.) Gy. Horváth László fordítása
-Csak akarni kell (Where There's a Will) Gy. Horváth László fordítása
-A kék váza rejtélye (The Mystery of the Blue Jar) Gy. Horváth László fordítása
-Fülemüle-villa (Philomel Cottage) Borbás Mária fordítása
-Baleset (Accident) Gy. Horváth László fordítása
A második kondítás (The Second Gong) Gy. Horváth László fordítása
Hatpennys nóta (Sing a Song of Sixpence) Gy. Horváth László fordítása
(Forrás: Alexandra.hu)
240 oldal
Európa Kiadó, 2011
2300 Ft

2014. június 16., hétfő

Vers hétfőn

Borisz Paszternak: Júniusi nap
Fordította: Weöres Sándor



Nálunk tavaszkor, hajnalig,
hány tűz ég kertek táján!
Sok pogány oltár füstölög
bő termés lakomáján.

Átizzik, átég az ugar,
gőzöl a pirkadatba,
keresztülhevül a talaj,
akár kemence-padka.

Mikor a kertben dolgozom,
és ledobom az ingem:
hőség korbácsol hátamon,
agyagként éget engem.

Naplángban álldogálok itt
soká, szemem lezárva,
bevonódom talptól fejig
fénylő köcsögzománcban.

Mikor az éj házamba lép,
nyúlva tornácon által:
vízzel tölt, mint agyagedényt,
és orgonavirággal.

Lehűti felső rétegét
a hő korsó falának,
így ád egyik tündéri-szép
idevaló lánynak.

Újonnan-fakadó rügyek,
szabadság felé nyílón.
Éji szállást terítenek
a faragott sublódon.


Vers: Borisz Paszternak versei
Lyra Mundi sorozat
179 oldal
Európa Kiadó, 1979
Eredeti ár: 15 Ft


2014. június 12., csütörtök

Bori a mesebeli tanyán


  Már ismertem a Manó Könyvek Barátnőm, Bori sorozatát, amiből korábban olvastam a Bori focizik címűt, a további címeket elnézve pedig egy remek szériának gondoltam, mert az aranyos illusztrációkból és meséből a kislányok sok hasznos dolgot megtanulhatnak. Ez járt a fejemben, amikor megláttam a Bori a tanyánt is. Az jutott eszembe, de jó, legalább a betondzsungelben élő gyerekek is rájönnek, hogy a boci valójában nem lila, a tej pedig nem a dobozból jön eredetileg.


   Bori anyukája levelet kap a barátnőjétől, amiben meghívja őt családostól a tanyájukra. Anyuka megígéri Borinak, hogy a következő óvodai szünetben meglátogatják Grétáékat (a barátnőt).

    Eljön a szünet, Anya Borival vonatra száll, a kislány pedig már az ablakból fekete-fehér foltos teheneket, lovakat és bárányokat is lát! A tanyára érkezve kiderül, hogy Gréta lánya, Annika éppen egyidős Borival, a család tipikus német favázas házban él, melyhez istálló és csűr is tartozik, és most jön az első dolog, amin kikerekedett a szemem:
Az istálló mellett óriási trágyadomb magaslott. Legyek dongtak és bogarak táncoltak a napfényben. Istálló- és trágyaszag terjengett a levegőben.
- Finom, friss, falusi levegő - szólt Anya. 
    Nos, anyuka eddig biztosan ki sem tette a lábát a városból , ha szerinte a finom, friss, falusi levegő egyenlő a trágya- és istállószaggal. Javaslom, hogy a légfrissítő-gyártók rukkoljanak elő egy ilyen szagú (és nem illatú) termékkel, amit kifejezetten Boriéknak gyártanak. Ez egy olyan negatív általánosítás, mintha azt mondanánk, hogy a hegyvidéki területeken mindig hó és hideg van, holott tudjuk, hogy vannak kivételek, melyek erősítik a szabályt. Gondoljunk csak a Mátrára pl.

   De a java csak most következik! Bori és Annika meglátogatja a disznókat. A disznóól pedig nem más, mint három-három összecsavarozott deszkával elkerített rész az istállóban (a lentebb beágyazott videó legelején egy pillanatra látható is). Az egyik elkerített részben egy koca fekszik a nemrég született kismalacaival, míg tőlük ugyanígy három deszkával elválasztva egy termetes disznó leskelődik két lábra állva és a "közfalra" támaszkodva.

   Később a baromfiudvar lakóit keresik fel: itt találunk, kacsákat, libákat és tyúkokat, amiket csak két szál kifeszített drót választ el az udvar többi részétől:


   Nem kell hozzá sok ész, hogy az ember rájöjjön, hogy a szárnyasok egyszerűen átbújnak egy ilyen szuper kerítés alatt, ill. ahogy egy másik illusztráción is láthatjuk: egy tyúk a felső drót tetején üldögél vígan.

   De a kedvencem csak most jön! Elérkezik a fejés ideje és a tehenek meg sincsenek kötve!!!, ráadásul nem jászolból, hanem a földre tett összetákolt vályúból esznek! Gréta megmutatja Borinak, hogy kell kézzel fejni a tehenet, amit Bori is megtanul és vígan feji a bocit! Ezt nézhetjük meg ebben a videóban is, mely az EUROPA Kinderprogram (Gyermekprogram) csatornáján tekinthető meg és nem kell hozzá német nyelvtudás, hogy megértsük.



    Megnéztem a videóhoz kapcsolódó hozzászólásokat és azt írja valaki, hogy Blöd, azaz hülye. És teljesen mértékben igaza van! A videó is nagy butaság, de komolyan mondom, hogy egy 130 részes dél-amerikai szappanoperában nincs összesűrítve annyi hülyeség, mint ebben a 24 oldalas mesekönyvben!

    Biztos vagyok benne, hogy sem a szerző, sem az illusztrátor nem látott még élőben egyetlen háziállatot és disznó- és tehénólat sem. Ráadásul az istállóban tudtommal a lovakat tartják, nem ömlesztve a teheneket, malacokat, lovakat, különösen nem három szál deszkával elválasztva.

   Még sohasem jártam olyan helyen, ahol a disznókat ne vályogból vagy téglából épült ólban tartották volna, és amikor egy kocáról kiderül, hogy anyai örömök elé néz, akkor jó messzire elkerítik nemcsak a többi malactól, hanem főleg a "büszke" kantól is.

   De olyanhoz sem volt még szerencsém, hogy a teheneket ne kötötték volna a jászolhoz (gondoljunk csak Jézus születésére pl.), amiből kényelmesen tudtak enni, és a tanyákon, házaknál a földre tett pehelysúlyú vályúból ettek volna...

  A leges-legkedvencebb részem pedig: igen, amikor Bori tehenet fej. Nos, a gyerekeket az épeszű felnőttek nem engedik a szabadon álló tehenek közé, főleg nem hagyják, hogy egy kb.: 20 kilós gyerek egy 400-500 kilós tehenet fejjen! A boci bizony csapkod a farkával (ami nem éppen higiénikus, bár a mesefilmben szereplő teheneket bizonyára naponta fürdetik...) és nem kis erővel eltalálhatja a pillekönnyű gyereket, arról nem is beszélve, hogy még rúgni is tud. Egy rossz mozdulat, és volt Bori, nincs Bori. Ezért sem cirkuszi látványosság a tehénfejés.

  A történet azzal zárul, hogy Bori a tanyáról kapott tojást, sonkát és kenyeret teszi, melyek minden falatján érződik a finom, friss, falusi levegő. Vajon itt is az istálló- és trágyaszagra gondol Liane Schneider?

  Nem is értem sem a német kiadót, sem a magyart, hogy adhatott ki ennyi egy hülyeséggel teleírt és rajzolt mesekönyvet, ami csak még több butasággal tömi a gyerekek fejét? Az EUROPA Kinderprogram által készített mesefilm pedig már csak a hab a tortán... Hol marad, kérem a német precizitás???

 Nem tudom, ki hogy van vele, de a Conniról nekem mindig Lady Chatterley jut eszembe...


Liane Schneider: Bori  a tanyán
Eredeti cím: Conni auf dem bauernhof
Sorozat: Barátnőm, Bori
Illusztrálta: Eva Wenzel-Bürger
Fordította: Orosz Anett
24 oldal
Manó Könyvek, 2014
690 Ft

2014. június 9., hétfő

Két úr szolgája - A hazug - A fogadósnő


   Carlo Goldoni neve nem mindenki számára cseng ismerősen (és nem tévesztendő össze Carlo Collodival, a Pinocchio szerzőjével, ahogy korábban velem is megesett), pedig egy-egy művét ma is játsszák a színházak, nem beszélve arról az újításról, amit az itáliai színjátszásban hajtott végre. Goldoni idejében ugyanis még a commedia dell' arte volt meghatározó a színészek számára, azaz: mindig ugyanazok a szereplők léptek a világot jelentő deszkákra,  mindig ugyanaz alapján a cselekményvázlat alapján és kifejezéseket használva, improvizálva adták elő a történetet. Ezek a maszkok (melyeket a színpadon viseltek) pedig egész életükben végigkísérték őket. Tehát, ha valaki egyszer Pantalone bőrébe bújt, élete végéig őt játszotta, sosem lehetett pl.: Arlecchino.

   Goldoni ezt a hagyományt törte meg azzal, hogy a színészek kezébe előre megírt szöveget adott, amit azoknak szóról szóra meg kellett tanulniuk, immáron nem az adott közönség igényei szerint formálták figurájukat. Az viszont tény, hogy Goldoni megőrizte a commedia dell' arte szereplőit, hiszen a kötetben szereplő komédiák alakjai között is megtaláljuk őket.

    Két úr szolgája: a velencei Pantalone leányát, Claricét eljegyzi Silvio, Lombardi doktor fia. A jegyesek és az örömapák egyaránt boldogok, amikor megérkezik Truffaldino, egy szolga, aki a gazdáját, Federigo Rasponit készül bejelenteni Torinóból. Pantalonéban meghűl a vér: Claricét korábban Federigonak ígérte, ám a férfit megölték. Federigo feltámadt volna?

    A vendég valójában Beatrice, Federico férfiruhába bújt húga, aki adósságait jött behajtani és szerelmét, Florindot keresi, aki Federico meggyilkolása után elmenekült a városból.

   Amíg Beatrice Pantalonéék házában tárgyal, a habókos Truffaldino az utcán várakozik és mérgelődik, elvégre már ideje lenne az ebédnek! Ekkor érkezik meg álnéven Florindo, akinek kapóra jön az ott álldogáló szolga, aki azonnal elfogadja az ajánlatát. Így Truffaldino egyszerre két urat szolgál, amit csak megold majd valahogy és ekkor még nem is sejti, micsoda zűröket tartogat ez számára, ahogy Federico feltámadása is a jegyeseknek...

BEATRICE Menjünk a fogadójába.
BRIGHELLA A szolgáját merre hagyta?
BEATRICE Az utcán.
BRIGHELLA Hol szedte össze ezt az ütődöttet?
BEATRICE Útközben fogadtam fel. Néha tényleg bolondnak látszik, pedig nem az. A hűségére végképp nem lehet panaszom.
BRIGHELLA A hűség nagy dolog.
BEATRICE Hát még a szerelem!

   Truffaldino és a két úr számos galibába keveredik a három felvonás során, miközben jókat nevetünk rajtuk. De nem feledkezhetem meg Smeraldináról, Clarice szobalányáról sem, akinek ami a szívén, az a száján, ráadásul a szép szobalány azonnal elbűvöli Truffaldinót, aki a szolgálat mellett a lányról sem feledkezhet meg.


  A hazug: a velencei éjszakában Balanzoni doktor háza előtt sertepertél a doktornál tanuló Florindo és bizalmasa, Brighella. Az ifjú éppen szerenádot készül adatni a doktor egyik lányának, Rosaurának, ám annál szemérmesebb, minthogy felfedje kilétét, hiába erősködik Brighella. A szerenád kezdetét veszi, az erkélyen megjelenik Rosaura és testvére, Beatrice is. A leányok találgatják, vajon melyiküknek és kinek a megbízásából szólt a dal, amikor felbukkan Lelio, akinek kapóra jön a dolog. Mit is mondhatna, minthogy ő adatta a szerenádot, de nem árulja el, melyik lánynak (elvégre azt sem tudja, hová keveredett).

  Lelio úgy hazudik, mint a vízfolyás, amivel még a szolgáját is ámulatba ejti. Pontosabban nem hazudik, csak szellemes ötletei vannak:
ARLECCHINO Csókolom a kezét, lovag úr őnápolyisága.
LELIO Mit szólsz, micsoda rohamot vezettem?
ARLECCHINO Csak azt tudnám, hogy a fenébe nem zavarodik bele a sok cifra hazugságba.
LELIO Szamár! Ez nem hazugság, hanem megannyi szellemes ötlet, káprázatos elmém szertelen tűzijátéka. Az igazi világfi legyen fesztelen, és ha alkalom adódik, gátlástalan!

   Másnap a szerelmes Florindo csipkét küldet Rosaurának, és mit ad isten: a boltosinas érkezésekor Lelio is éppen arra jár. És ez még csak a kezdet! Lelio nem átall még a saját apjának is ferdíteni az igazságon, akit húsz éve nem látott, ha az érdekei úgy kívánják.

   Lelio szellemes ötleteinek kútja kiapadhatatlan, de egy-egy váratlan esemény még őt is összezavarhatja... Vajon mit szól a Rosaura után titkon epekedő Florindo, hogy vetélytársa akad szíve választottjánál? Ráadásul fény derül egy régi egyezségre is, mely szerint Rosaurát egy másik férfinak ígérték, ami ellen mind a lány, mind újonnan felbukkant hódolója ellenkezik. Mindez számtalan félreértést okoz a szereplők között és egy-egy nem várt fordulat is közbeszól.
Természetesen a harmadik felvonás végére minden titokra fény derül és arra is választ kapunk, ki nyeri el a szép Rosaura kezét és mit szólnak a többiek Lelio eddigi szellemes ötleteihez?


  A fogadósnő: a firenzei  fogadó vendégei között nem akadt még olyan férfi, akit el ne bűvölt volna a szép Mirandolina. Most is éppen egy gróf és egy márki tör borsot egymás orra alá, hogy Mirandolina kegyeit elnyerje. Ekkor érkezik meg egy köztudottan nőgyűlöletéről ismert lovag, akit bizony hidegen hagy a szép fogadósnő!
MÁRKI Tessék: A gróf úrnak ez nevetséges!
GRÓF A márki úr szereti a fogadóskisasszonyt. Én meg egyenesen imádom. Ő a nemessége okán vár el viszonzást, én az ajándékaimmal próbálom elérni. Uraságod szerint ez nem nevetséges?
MÁRKI De tudni kell hozzá, hogy milyen odaadóan pártfogolom én a kisasszonyt!
GRÓF (a lovagnak) Ő pártfogolja, én meg költök rá.
LOVAG Ennél jelentéktelenebb vitatémát el sem tudok képzelni. Ekkora izgalom egy nő miatt! Egy nő zaklatta így fel uraságtokat? Egy nő? Nem hiszek a fülemnek! Hát velem aztán nem fordulhat elő, hogy egy nő miatt összeszólalkozzam valakivel. Sose szerettem, de becsülni se becsültem őket semmire, és világéletemben azt tartottam, hogy nincs nagyobb nyűg a földön, mint egy nő lehet a férfinak.

   Na de ki hallott már ilyet?! Majd Mirandolina változtat ezen!
A commedia dell' arte főbb szereplői
A helyzetet bonyolítja két színésznő felbukkanása, valamint a márki és a gróf, ill. Mirandolina fondorlatai is. Vajon kit választ a szép fogadósnő?

    A vígjátékot itthon leginkább Mirandolina címmel játsszák és a fogadósnő szerepe nem véletlenül szerepel a színésznők szerepálmai között.


  Mindhárom komédia igazán remek kikapcsolódást nyújt, jól felépítettek, viccesek és Goldoni általános igazságokat mondat el a szereplőivel, de mindezt észrevétlenül. Kell ennél több?

  A kötet végén a fordító, Magyarósi Gizella ismertetőit olvashatjuk a szerzőről, a korabeli színjátszásról, Goldoni színházreformjáról és néhány szót a három komédiáról.

   Végezetül elárulom, hogy annyira megszerettem Goldoni színműveit, hogy hamarosan együtt indulunk nyaralni ;). 


Carlo Goldoni: Három komédia
Két úr szolgája - A hazug - A fogadónő
Eredeti cím: Servitore di due padroni - Il bugiardo - La locandiera
Európa Diákkönyvtár
Fordította: Magyarósi Gizella
290 oldal
Európa Kiadó, 2005
850 Ft

Vers hétfőn

Kosztolányi Dezső: Pünkösd


Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
az éj meleg s már perzselő a reggel,
bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,
s ritkán találunk hűvös árnyra már.

Az ég fakó, az éjjel is rövid,
alig bujik el a nap egy bokorba,
aztán ragyogva, új erőbe forrva
kiszáll s az égre lánguszályt röpít.

A róna várja a hűsfényü holdat,
leng a kalász, vérszínü rózsa lángol,
leszáll a boldogság a másvilágból.

A néma csillagok reánk hajolnak,
és álmodó, fáradt fejünk körül
szines, aranyló lepkeraj röpül.



Vers

2014. június 6., péntek

" Nálunk az őrület olyan szépen elosztódott, hogy mindenkinek jutott belőle"


    Isabel Allende világsikerű regényében egy család négy generációjának sorsát követhetjük nyomon. A gazdag és sokgyermekes Del Valle család legkisebb lánya, Clara a nagycsütörtöki misén hívja ki maga ellen az atyát, aki ördögfajzatnak nevezi a kislányt. Clara, ha nem is ördögfajzat, de természetfeletti képességekkel bír: nem szokatlan, hogy az étkezéseknél a sótartó magától útnak indul az asztalon vagy a lecsukott zongora megszólal. Mindez Clara műve. Nővére, a szép Rosa különleges fantáziával megáldott, és vőlegényére, Esteban Truebára vár, aki egy bányában dolgozik, hogy pénzt szerezzen és elvehesse végre menyasszonyát.

  A sors azonban közbeszól, és Rosa halála után Esteban nem tér vissza a bányába. Otthon, ágyhoz kötött beteg édesanyja és az egész életét az anyjuk ápolásának szentelő nővére, Férula fogadja. Esteban a menekülést keresi és a család régi birtokára költözik, az Isten háta mögötti Trés Mariasra. A lepusztult családi birtokot rövidesen felvirágoztatja, és az évek során rájön: szüksége van egy asszonyra is a házban, így utazik vissza  a városba és kéri meg Clara kezét, aki nővére halála után hallgatásba burkolózott.

   Az esküvő után az ifjú pár és Férula is a birtokra költözik, majd megszületik kislányuk, Blanca. Az évek múlásával a birtokot is elérik a szocializmus eszméi, ami ellen Esteban komolyan felveszi a kesztyűt. A szocializmus fenyegetése mellett rádöbben, hogy feleségéhez, akit bármennyire is imád, nem tud közel kerülni, az asszony bár olykor előbújik saját világából, később ugyanúgy visszatér az asztaltáncoltatáshoz, a szeánszokhoz, a szellemekhez és különös vendégeihez, mint korábban. Gyermekeivel sem tud igazán bizalmas kapcsolatot kialakítani, így a politikába menekül.
Az egyetlen személy, akihez mégis közel tud kerülni, az unokája Alba. Alba, aki a szép Rosa haját örökölte és valamennyit nagyanyja különleges képességei közül.
- De hát a mi családunkban egy sincs, nagyanyám - tiltakozott Alba. 
- Nincs. Nálunk az őrület olyan szépen elosztódott, hogy mindenkinek jutott belőle, ezért nincs egy igazi saját bolondunk. 

    A család életét tragédiák, öröm, bánat és könnyek mellett egy-egy felbukkanó árny árnyalja a múltból. Ezek az árnyak ugyanolyan fontos szerepet kapnak, ahogyan minden mellékszereplőnek megvan a pontos szerepe a történet mozaikjában.

    Misztikum, titkok, szerelem, gyűlölet, erőszak, a hatalomért vívott harc és a történelem - mindezzel találkozhatunk a lapokon. És egy elszánt férfival, Esteban Truebával, aki a nulláról indulva nyeri el a szenátori posztot, ám életét a politikának és a hatalomnak szentelve nem veszi észre azt, ami igazán fontos.
  Nőkkel, akiket a vérségi kötelék mellett különös kötelék is összefűz, akik kezdettől fogva tudják azt, amit Esteban Trueba még csak nem is sejt.

   Olykor egy-egy narrátorváltáskor Esteban meséli tovább a család történetét, és olykor Alba (a valódi narrátor) egy-egy későbbi eseményre utal, majd visszatér az aktuális jelenbe, de mindez nem zavart. Talán az írónő ezekkel az apró előreutalásokkal próbálja felkészíteni az olvasót a későbbi véres eseményekre (ami nálam nem sikerült, a hideg rázott ezeket olvasva).

  Izgalmas, fordulatos, letehetetlen,  remekül megírt és elgondolkodtató családregény tárul elénk, ha belépünk a Kísértetház ajtaján. Garantáltan sokáig nem felejtjük el azokat az érzéseket, melyeket olvasás közben kiváltott belőlünk, sem azt, ahogyan a gondolatainkba befészkelték magukat az események és a szereplők. Bár még az év első felében járunk, de a Kísértetház biztosan bekerül a december végi évzáró visszatekintésbe.

  1993-ban film is készült a regényből, és meglepően tapasztaltam, hogy fontos szereplők maradtak ki, ám a regény hangulatát nagyszerűen visszaadta. Jeremy Irons és Meryl Streep miatt pedig igazán kár lenne kihagyni, de előtte azért ismerkedjünk meg a könyvvel! :)

"Kenyér és cirkusz, meg valami, amit imádhatnak... 
összesen ennyire van szükségük", szögezte le a szenátor magában (...)


Isabel Allende: Kísérteház
Eredeti cím: La casa de los espíritus
Fordította: Egry Katalin
468 oldal
Geopen Kiadó, 2012
3990 Ft
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...