2014. december 5., péntek

, , , , ,

"Azért lettem tanítónő, hogy magam legyek cselekedeteim ura"


   Bródy Sándor jó ideje szerepelt már a várólistámon, azon is kiemelt helyen talán legismertebb színműve, A tanítónő. Amikor a múlt szombati Aranymetszésben a friss Prima-díjas Lovas Rozi beszélt erről a szerepéről, rögtön felkaptam a fejem arra a mondatára, mennyire aktuális ma is ez a darab, és nem volt többé kérdés, hogy végre elolvasom.

   Bródy szerint műve Falusi életkép három felvonásban. A helyszín egy kis alföldi falu, ahová - a Monarchia éveiben - új tanítónő érkezik, Tóth Flóra személyében. Flóra fiatal, szép, céltudatos és csak tanítani szeretni, szépre és jóra nevelni a gyerekeket.

   A falunak már van egy tanítója, egészen pontosan egy középiskolai tanára, akit szintén ideküldtek. A férfi mindezt leminősítésként éli meg, visszavágyik Budapestre, ahol bár hús helyett csak tej volt az ebédje, de ott legalább nem ilyen volt az élet. Ott volt élet. Már itt éreztem az aktualitást.
TANÍTÓ: Nyomorult egy falu. Közkönyvtár, az nincs, de enni, azt tudnak. Éhezni inkább, de fent, fent! Ott délben tej... Itt hajnalban hús!

   Aztán fokozatosan fény derül arra is, hogy nincs kit temetni, hiszen az öregek kivándoroltak, csak a fiatalabbak és a gyerekek maradtak. Ez bár fordítva, de napjainkban is így van.

   A fiatal tanítónő rögtön ajánlatot kap ifj. Nagy Istvántól, a fiatal szoknyavadász úrtól, aki arra kéri, tanítsa a birtokán élők gyerekeit, majd, hogy az ő helyesírásán segítsen. Csakhogy Flóra nem vállalja. 

   És a java még csak most következik: a falu vezetői - ha úgy látják -, pálcát törhetnek bárki felett, és ha ők így érzik, meg is teszik. Elvégre egy olyan nőre, aki - szerintük - züllött életet él, ráadásul erkölcstelen ponyvát olvas, nem bízható az ifjúság nevelése. Csakhogy nem számolnak Flóra igazságérzetével:
FLÓRA: Vigasztalni akar. (Fennen.) De nekem nincs szükségem semmi vigasztalásra. Én ki fogom keresni az igazamat. Én az állam szolgája vagyok, az nevelt, az küldött... el. (Változott hangon.) Sehová se megyek. Mindenütt azt fogják mondani: bízzam rájuk magamat. Csak rám... Mért nem vagyok rút, mért nem vagyok puklis, öreg. A fiatalság csak annak szép, aki el akarja rabolni. Nekem rút. Kartárs, én elvesztettem a szívemet. Én gyáva vagyok, én nem vagyok feminista, én - asszony vagyok!

   A bejegyzés elején a színmű aktualitását említettem: ahogy felvonásról felvonásra, mondatról mondatra haladtam, egyre inkább átéreztem, mennyi minden van ma is így. Pedig a darabot 1908-ban mutatták be először és azóta bizony eltelt százhat év, de a világ nem sokat változott. Ma sem örülnek egy patriarchális társadalomban egy újonnan érkezőnek, aki ráadásul nő és másként gondolkodik, mint ők. Ha a nő fiatal és szép is, pláne csapdába esett. Megszoksz vagy megszöksz. Flóra dönt, tudja, hogy csak egy választása van. De vajon melyik utat választja? Elfogadja-e valamelyik férfi támogatását? Behódol-e az iskolaszéknek és a falu elöljáróinak vagy elmegy?

  Ezeket a kérdéseket boncolgatja a dráma, miközben talán mi is elgondolkodunk az olvasottakon vagy a látottakon-hallottakon, ha éppen színházban nézzük meg. Mi vajon hogyan döntenénk? Meg tudnánk-e felelni egy egész közösség elvárásainak, be tudnánk-e hódolni?

   Érdekesség: a dráma végét a bemutatóra Bródynak át kellett írnia, és évtizedekig az új befejezéssel került színpadra, de napjainkban már az eredeti végkifejletet láthatjuk és olvashatjuk.
 
    1945-ben Keleti Márton forgatott filmet a színműből, Szörényi Éva és Jávor Pál főszereplésével. (A Youtube-on teljes egészében megnézhető.)

IFJ. NAGY: (...) Lovat lehet nemesíteni, embert ne lehetne?... Hogy én nem érek semmit? Igaz. De én akarok valamit érni. Valami nagyot csinálni. Nem tudom, mit. De fogok.

Bródy Sándor: A tanítónő
In: A néma levente - Öt magyar dráma
Európa Diákkönyvtár
Európa Kiadó, 2006
900 Ft
A dráma a MEK-ban
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.