2014. december 12., péntek

, , , , , , , ,

"A telet jelenti még a karácsonyi készülődés is"


   Biztos vagyok benne, hogy sokan felhördülnek, néhányan talán az első kő után kapkodnak, de bevallom, gyerekkoromban teljesen kimaradtak Fekete István könyvei. Ill. miután elsősként elolvastam a Vukot (amit nagyon szerettem), itt meg is szakadt a kapcsolatunk. Az ok egyszerű: nálunk alsóban nem voltak kötelező olvasmányok, nem kellett olvasónaplót írni és senki sem kérte számon, hogy ugyan miért vittem vissza olvasatlanul a Bogáncsot a könyvtárba, és miért nem olvastam el később, amikor már a saját polcomon is megvolt?

    Így annyi volt biztos számomra, amikor kezembe vettem ezt a novellagyűjteményt, hogy garantáltan számíthatok szép tájleírásokra és sok-sok állatra. De nem is baj, hogy csak ennyit tudtam.


   Igazi időutazás ez a kötet: olvashatunk disznóölésről, gyerekkori csúszkálásról, betlehemezésről, karácsonyi ajándékokról, emberekről, éjféli misékről, sorsokról és természetesen állatokról.
   Olvasás közben eszembe jutott, amikor gyerekkoromban nálunk is összegyűlt a család decemberben egy-egy disznótor alkalmával.

   Az egész kötetet áthatja az emlékezés, a természet- és az emberszeretet, de a Tavaly ilyenkor első kézből szembesít a háború borzalmaival, mert akkor és ott, voltak emberek (és sajnos ma is vannak), akiket nem érdekelt, hogy ünnep van.

  Gyönyörű gondolatokkal találkozhatunk, melyek közül a következőt emelném ki:
    Ilyenkor - így karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyan, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.
    Ilyenkor jólesik az elsüllyedt, öreg utakat megjárni, a fiatalság ragyogó útjait, a szelíd kalandok tiszta éjszakáit, és látni az elment patakok ringató játékát a holdvilággal, a szánkós utak alig pendülő éjszakáit, a karácsonyfákat, amelyek el nem múlnak soha, és az álmokat, amelyek az örökkévalóságból jöttek, oda is szállnak vissza pihenni és boldognak lenni, mint a szeretetben megfürdött emberi lélek.
    És ilyenkor nem jut eszembe: pénz, jólét, dicsőség, nyers vágy és elmúlt szerelem, csak a múló élet apró örömei, távoli nevetés a szívemben és emberek, akik halkan járnak valahol a ködben, csendesen szólnak az idő árnyékai mögött, mégis őket hallom, és nem a fájdalom ordítását, a dicsőség nyers kiáltását, vagy a szerelem bódult és rekedt suttogását.

   Olyan ezt a novellagyűjteményt olvasni, mint kinyitni egy régi fényképekből és emlékekből összeállított albumot, mely az évek hosszú sora alatt gyűlt össze. Megelevenedik előttünk a téli erdő, a már említett gyerekkor, a disznótorok, az ajándékok, ünnepek, betegségek sora, rokonok, barátok, ismerősök alakja és közben belőlünk is előtörnek az emlékek és ráeszmélünk, hogy valami hasonló velünk is megtörtént gyerekként, amire mi is ilyen büszkék voltunk, vagy éppen így pironkodtunk miatta.

   A fülszöveg is rögtön megemlíti Fekete István mély vallásosságát, de nem kell megijedni, bár a hit fontos szerepet kap több írásában is, de nem térítő szellemben, tehát ne ijedjen meg senki tőle.

   Tökéletes hangolódás az ünnepre, csendben, elmélyedve érdemes olvasni, majd évről évre újra és újra elővenni és újra megnyitni az emlékek folyamát.
   Nálam pedig lassan itt az ideje, hogy bepótoljam gyerekkori hiányosságaimat. 

   A kötetben található novellák jelentős része a legutóbb 2000-ben, az Új Ember Kiadó gondozásában megjelent Régi karácsony c. kötetben is megtalálhat, ami most újra megjelent és 1980 Ft-ba kerül.
Csak - persze - a karácsonyfára nem volt magyarázat, de az emberi élet nagy fordulataira rendesen nincs magyarázat.


Fekete István: Karácsony éjjel
Fekete István művei sorozat
192 oldal
Lazi kiadó, 2005
2000 Ft
A konyvar.hu szerint egyetlen boltban kapható, egyébként antikváriumokban érdemes keresni és beszerezni. 
Share: