2014. november 22., szombat

, , , ,

Vágyaim listája


   Mindannyiunknak vannak vágyai. Van, aki autót szeretne, síkképernyős tévét, kronográf karórát, mint Jocelyn Gourbette. Van, aki elköltözne a városból és divatos ruhákat vásárolna, mint az ikrek: Danièle és Françoise. És van, aki csak azt szeretné, ha a gyerekei boldogok lennének, mint Jocelyne Gourbette. Az a Jocelyne, aki a fentebb említett Jocelyn felesége, egyben narrátorunk, és akinek az élete fokozatosan bontakozik ki előttünk.

   Jocelyne átlagos, negyvenhét éves  kisvárosi nő. Arras-ban él férjével, aki egy gyárban dolgozik és rövid időn belül művezető is lehet. Több mint húsz éve ismerik egymást. Két gyerekük van: Romain, aki főiskolás, de mellette dolgozik is és Nadine, aki Londonban forgat rövidfilmeket.  

  Jocelyne egy rövidáruboltot vezet és mellette a tündérujjak blog szerzője, ahol nemcsak a boltról, de kötésről, varrásról, egyszóval mindenféle kézimunkáról ír és igyekszik  mindezt népszerűsíteni. Méghozzá igencsak sikeresen.

    Jocelyne élete nem volt könnyű: tizenhét éves volt, amikor a szeme láttára veszítette el az édesanyját, nem sokkal később az édesapja szélütést kapott, akit rendszeresen látogat, de hatpercenként új élet kezdődik az apa számára. Emiatt kellett lemondani leghőbb vágyáról, hogy divattervezést tanuljon és került eladóként jelenlegi helyére. De nem lázadt, beletörődött a sorsába. 
  
   Barátnői, Danièle és Françoise egy kis szépségszalont üzemeltetnek, megszállott lottózók, keresik az igazit és arról álmodoznak, ha egy nap rájuk mosolyog Fortuna, mihez kezdenek a nyereménnyel. Így történik, hogy egy nap rábeszélik Jocelyne-t is, tegye próbára a szerencséjét. És megtörténik a csoda: azokat a számokat sorsolják ki, melyeket a gép Jocelyne szelvényére kiválasztott. 

   De mi történik akkor, ha ő nem úgy reagál a hírre, ahogy azt elvárnánk? Mi van, ha Jocelyne vágyainak listája nem is olyan hosszú és nem olyan dolgok szerepelnek rajta, amit 18 millió euróból meg lehetne vásárolni?

Az, aki gazdag, észrevesz minden csúnyaságot, mert arcátlan módon azt gondolja, hogy a dolgokat meg lehet változtatni. Csak fizetni kell érte.
De én nem vagyok gazdag. Igaz, van egy 18 547 301 euró 38 centes csekkem (...). Nincs másom, csak a kísértés. A gazdagság kísértése. Egy másik élet lehetősége. Hogy egy új házam legyen. Új tévém. Hogy egy csomó új dolgot vásároljak.
De ez a lényegen mit sem változtat.


    Eddig azt hittem, csak a kortárs olasz szerzők könyveit olvasva ámulok és bámulok és bólogatok, hogy milyen igazuk van, de rájöttem, így van ez a franciákkal is. Miért? Mert őszinte, egyszerű, hétköznapi emberek a főszereplőik, akik akár mi magunk vagy éppen a szomszédaink, ismerőseink is lehetnének. Emberek, akik ugyanolyanok, mint mi: nekik is megvannak a maguk apró-cseprő problémáik, élik az életüket és hasonlóan gondolkodnak, mint mi. Akiknek olykor igencsak beletipor a sors az életükbe, de ha kell, felállnak, változnak és változtatnak és mennek tovább az útjukon. 
A fájdalom a maga módján mindenkiből új embert csinál.

    És még nem is említettem a művészeti utalásokat: Jocelyne évekkel korábban olvasta Albert Cohen Az úr szépe c. regényét, melynek történetét bár röviden elmeséli és a végkifejletet is elárulja, de ezek után szívesen elolvasnám - feltéve, hogy magyarul is megjelenik. A másik utalás pedig zenei: a grófné áriája Mozart Figaro házassága c. operájának III. felvonásából, ami telitalálat.

     Nagyon tetszett Jocelyn beszélgetése a pszichológusnővel és a Szerencsejáték Rt. igazgatójával. Rendkívül tanulságos és valószínűleg, tényleg így zajlanak le az események a nyertes és a nyereményátadók között. (Bár még nem nyertem nagyobb összeget semmilyen szerencsejátékon és nem is lottózom.)
 
   Elgondolkodtató, olvasmányos, nyugodtan mondom, hogy letehetetlen történet egy asszonyról, akinek egy nap bekopogtat a változás az életébe és mindent felforgat. Akinek újra kell gondolnia a vágyai listáját, az életét, a házasságát, ahogyan a férjének is. Vajon a pénz tényleg megváltoztatja egy ember, egy házaspár életét? És ez a változás vajon jó vagy rossz?
 
   Ki tudja, miután becsuktuk ezt a vékony könyvet (amit ajánlatos csak rövid szünetek beiktatásával olvasni), talán mi is újraírjuk saját vágyaink listáját.

   A kisregényből színdarab és film is készült, utóbbit az egyik oldalon meglehetősen lepontozták.
   A magyar kiadás borítója egyszerűen gyönyörű. Emiatt is figyeltem fel a rá a könyvtárban.

Szeretnék azok közé a szerencsések közé tartozni, akik dönthetnek az életükről, azt hiszem, ez a legnagyobb ajándék, amit remélhetünk.

Grégoire Delacourt: Vágyaim listája
A nők megérzik az ilyesmit  
Eredeti cím: La liste de mes envies
Fordította: Tóth Réka
188 oldal
Park Kiadó, 2014
3500 Ft
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.