Ugrás a fő tartalomra

„Annyira vagy normális, mint egy . . . mint egy elmebeteg”


      Bár eddig csak három könyvét olvastam, de nagyon szeretem Gerald Durrell írásait, mert nemcsak remekül szórakozom olvasás közben, de számos - számomra ismeretlen - állatfajra is felhívja a figyelmemet, nem is szólva az állatok és a természet iránti rajongásáról és védelméről, ami ragályos.

     Mivel jó néhány hónap eltelt Durrell nélkül, így ideje volt egy újabb művével megismerkednem. A Születésnap c. fejezetet olvasva, ismét eszembe jutott az Istenek kertje közbeni hangulat, ami nemcsak felidézte azt, de ugyanolyan remekül szórakoztam, mint annak idején.

    Mrs. Durrell még mindig Korfun él négy csemetéjével, a kis Gerry pedig egyre lelkesebben gyűjti az állatokat. De mindjárt itt a mama születésnapja, amit nem is ünnepelhetnének meg méltóbban, mint egy benzinával megtett kirándulással, ahová a barátokat és az ismerősöket is meghívják.

    Csakhogy egy ilyen kirándulás a Durrell család életében is nemvárt kalandokat tartogat. Kezdődik mindez a jégszekrénnyel. Mrs. Durrell ugyanis rendelésre készíttetett korábban egyet (ami igencsak távol áll a mi jól ismert hűtőszekrényünktől), ami már csak a méretei miatt is nehezen hordozható.
Mindezt tetézi egy eltévedés, egy kocsmai kalamajka, de tudjuk, hogy minden jó, ha a vége jó és hála mindennek a galibasorozatnak, remekül szórakozunk.

   Valamiért azt hittem, ez a kötet is a korfui élmények gyűjteménye lesz, de nem. A halak jelleme valójában visszaemlékezés, melyben Durrell nemcsak a gyerekkorának, de felnőtt életének néhány momentumáról is ír.

   Nagyon szerettem a második fejezetet is (összesen öt fejezetre tagolódik a kötet), melyben a tinédzser Gerry egy londoni állatkereskedő segédjeként varázsolja el a tulajdonost és tesz különös felfedezést az egyik utcában.

   Az utolsó három fejezetben már a felnőttkori élmények elevenednek meg: egy különleges vacsora előkészületének és lebonyolításának lehetünk tanúi, melyet a helyi káém (körzeti megbízott) szervez a káef (körzeti felügyelő) látogatása alkalmából. Előbbi egyenesen retteg a küszöbön álló vendégségtől, ugyanis amikor utoljára találkozott felettesével, az finoman szólva is borzalmasan végződött. De szerencsére kéznél van Gerry nagyszerű inasa, és mi baj adódna ott, ahol a szakácsot is Jézusnak hívják?

    - Állapodjunk meg három fogásban - mondtam -, és azok is legyenek a lehető legegyszerűbbek.
    - Akkor az első fogás legyen felfújt - mondta Mary.
    - Jézus nem tud felfújtat csinálni - közölte Martin.
    - Kicsoda? - döbbent meg Mary? 
    - Jézus, a szakácsom - magyarázta Martin.
    - Sose tudtam, hogy a szakácsodat Jézusnak hívják - mondta McGrade. - Miért nem híreszteled el a világon, hogy ismét eljött a földre? 
    - Ami azt illeti, eléggé furcsa alakban jött el - mondta Robin. - Jézus három méter magas hausza, akinek tele van tetoválva az arca törzsi jelekkel, úgy néz ki, mint aki megérett a sírba tételre, és gyalázatosan főz. 

   Az Orrvérzés c. fejezet gyengébb idegzetűeknek és a vértől iszonyodóknak nem ajánlott, ugyanis utóbbiból nincs hiány, és bár néhány momentuma szórakoztató volt, de őszintén szólva, nem éreztem teljesen lezártnak, ráadásul olyan érzésem volt, mintha Gerry bácsi Facebookozna. Magyarul, amikor emberkék teljesen felesleges dolgokat osztanak meg magukról. És az orrvérzésünk részletei - szerény véleményem szerint - is ilyenek. (Rendben, kellett még néhány oldal a készülő kéziratba.)

    A záró fejezetben megismerhetjük azt a nőt, aki évekig nagy hatással volt kedvenc állatbarátunkra. Ursula nem mindennapi nő, ez tény és való. Gyönyörű, ám különlegesen értelmezi az anyanyelvét, kizárólag napi lappal hajlandó felkeresni a mellékhelyiséget és társaságba is csak óvatosan érdemes vele menni. Így hát nem csoda, hogy Ursula nem egy kínos, olykor meghökkentő helyzetbe keveredik és keveri Gerryt.


    Nem mondanám, hogy csalódottan csuktam be a könyvet, mert az Ursuláról szóló fejezeten ismét remekül szórakoztam, de egyértelműen az első fejezet vitte a pálmát. Igen, hiányzott ez az imádnivaló, lökött család. Nem lehet nem szeretni őket, főleg Larry beszólásait.

  Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem tudta túlszárnyalni az Istenek kertjét. Azért ne szontyolodjon el senki, A halak jelleme is jó, csak ebben Durrell egy másik arcát is megismerhetjük, és valljuk be, nem rossz dolog az, ha valakit megismerünk egy másik oldaláról is.


   A hangoskönyvön az első két fejezet hallható Szacsvay László előadásában, ami biztosan nem lehet rossz. Valaki hallgatta már?


Gerald Durrell: A halak jelleme
Eredeti cím: Fillets of Plaice
Fordította: Révbíró Tamás
Illusztrálta: Réber László
240 oldal
Európa Kiadó, 2012
2500 Ft

Megjegyzések

  1. Ez volt annak idején az első Gerald Durrell kötetem, és nagy kedvet csinált a többihez :) Még az orrvérzéses részt is imádtam :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igen, azért az orrvérzésnél is voltak vicces pillanatok, de Larry beszólásait nem tudta felülmúlni :). Az Istenek kertjét olvastad már?

      Törlés
    2. Nem, azt még nem, de tervben van! :) És te a Piknik és egyéb kalamajkákat? Az is novellás, na abban egy egészen új oldalt is megvillantja Gerry és vérfagyasztó rémsztorit tálal! :)

      Törlés
    3. Helyes, abban jó sok Spiro van :D. Azt meg én nem olvastam, de most nagyon kíváncsivá tettél :). De megnézem ma a könyvtárban ;).

      Törlés
  2. Nekem is van most egy olvasásra váró könyvtáras Durrell-em. Bár ha jól tudom, az sem a korfui élményekről szól, szóval biztos hiányozni fog nekem is a sok Mrs Durrellsz meg hasonlók, de biztos ez is remek lesz majd. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Spirot is imádom, ahogy Te is írtad a sok Mrs. Durrellsz-szel :).
      Kíváncsian várom majd a bejegyzést a könyvről! ;)

      Törlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…