Ugrás a fő tartalomra

A mi életünk


    Amikor kb. egy hónapja megláttam, hogy hamarosan megjelenik Anna Gavalda új könyve, rögtön tudtam, hogy ez kell nekem. Három éve olvastam az Együtt lehetnénket, amire azóta is szívesen gondolok vissza, bár magam sem tudom, miért nem olvastam időközben mást is az írónőtől. De nem is ez a fontos most, hanem az Édes életünk, melyben egy-egy kisregényt olvashatunk, két huszonéves fiatal útkeresésének lehetünk tanúi.


    Mathilde huszonnégy éves, művészettörténetet tanul, a szakdolgozatát kellene írnia, de a sógorának dolgozik. A feladata roppant egyszerű: álnéven ír hozzászólásokat az interneten különböző termékekhez, melyekkel elrettenti a későbbi vásárlókat és a céget, ami után az adott vállalat elgondolkodik és változtat. Ezek után Mathilde ismét felbukkan álnéven és most már pozitívabbnál pozitívabb véleményekkel árasztja el az oldalakat. 

    E mellett két lánnyal él albérletben, akik éppen rábíztak egy jelentős összeget, hogy másnap adja át a vállalkozónak, aki a lakásuk felújítását végzi és nem éppen szerencsés magánéletén gondolkodik egy kávézóban. Egy kávézóban, ahol már járt, üldögél, gondolkodik, mellette a táskája, benne a pénzes boríték. Mathilde egyszer csak feláll, pénzt hagy az asztalon és elindul. De kint döbben rá, hogy nincs nála a táska! Visszamegy, de a táskának hűlt helye... Mihez kezdjen? Mit mondjon a lakótársainak, akik elutaztak a hétvégére és megbíztak benne?

   De milyen az élet: egyszer csak megcsörren a telefonja és egy ismeretlen hang közli: nála van a táska...

Lehet, hogy az életben minden elrendeződik, de ebből kiindulva azt mondani, hogy az élet szép, bizony kockázatos állítás.


   A második kisregényben a huszonhat éves Yann-t ismerhetjük meg. Ő is tipikus mai fiatalnak mondható: elvégezte az egyetemet, de nem tudott elhelyezkedni a szakmájában, így háztartási robotok bemutatásával foglalkozik, a barátnőjével él, aki éppen elutazott. Majd egy este minden megváltozik: Yann a folyosón egy szekrénnyel találja szembe magát, amit segít felvinni a fentebbi szomszédoknak, és bár ezt az estét nem így tervezte, de egy olyan világba csöppen, amit eddig nem ismert, sőt el sem tudta képzelni, hogy ilyen is létezik, hogy így is lehet élni.

És te, marha, teszed, amit tenned kell: felvételik, vizsgák, diplomák, gyakorlatok.
Az önkéntes gyakornoki állások, a nem díjazott gyakornoki állások, az anyagi ellentételezés nélküli gyakornoki állások, a dicsőséget hozó gyakornoki állások nem fizetett gyakornoki állások, meg a dicsőségért végzett gyakornoki munkák. Aztán a CV-k. Olyan fényképpel, ami tetszeni fog. CV papíron, CV online, CV dombornyomásban, videón, ahogy óhajtják, akárhogyan. A motivációs levelek. A motivációs mailek. A motivációs videók. Az... az összes értéktelen, hülye hadova, nem is tudsz már mit kitalálni, annyira nem hiszel bennük, annyira elkeserít, lelomboz, hogy ilyen fiatalon azért harcolsz körmöd szakadtáig, hogy te is adót fizethess, mint a többiek.
(...) Igen, mindig megbízható voltál, egész életedben nem dobtál a földre egyetlen papírt sem, soha nem tetted fel a lábad a szemközti ülésre, még akkor sem, amikor nagyon késő volt, és senki sem volt a kupéban, van egy diplomád, szabályosan szerezted, de sajnos, nincs szerencséd, ez van. A te számodra nincs munka.
Nem, nincs. Nem mondták neked, biztos vagy benne? Érdekes... Talán beszélj a szomszédasszonnyal.
Hé, kisfiam! Ébresztő! Válság van!
Ne szakmát tanulj, hanem hallgasd a híreket, legalább nem veszítesz annyi időt!
Hogy mi? Nem érted? Várj, ne mozdulj, kiscicám, összefoglaljuk a helyzetet.
Fiatal vagy, európai vagy, kedves vagy?
Akkor megszívtad, barátom!


   Hogy milyen ez a két kisregény? Ez bizony maga az ÉLET. Igen, Kedves Olvasó, így, csupa nagybetűvel. Nem egyszer éreztem azt, hogy a saját gondolataimat olvasom és azt gondoltam közben, hogy ez az Anna Gavalda egy zseni! Ez a nő nem csak néz, lát is. Látja a mai fiatalok helyzetét, a közösségi és mindenféle egyéb oldalak mögé képes látni, átérzi mindazt, amit egy mai fiatal átél. Mert anélkül nem tudott volna két ilyen történettel előrukkolni. Ez a két történet pedig nemcsak szembesít a valósággal, az ÉLETtel, de talán lesz, akit elgondolkodtat és ő is mer változtatni. Az idősebbeket pedig szintén elgondolkodtatja és talán ők is kezdik megérteni, hogy nem is olyan egyszerű ma fiatalnak lenni, mint az ő idejükben volt, és talán ezentúl nem ítélkeznek olyan könnyen a mai fiatalságon és nem rúgnak beléjük még egyet a "kedves" szavaikkal.

   Bloggerinaként pedig elmondhatom, hogy Mathilde szavai még inkább megerősítettek abban, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítok az internetnek és a való világnak:

És a Facebook, az nem üres ábránd?
És a Meetic? És az Adopte? És az Attractive? És az összes hülye társkereső oldal? Az összes szánalmas üst, ahol a magányotokat kevergetitek két képreklám között, a lájkok, a képzeletbeli barátok hálózata, a szemmel tartott közösségek, a védtelen, nyájban nyomuló, fizetős testvériségek hálózata, amelyek iszonyatosan gazdag szerverekhez kötősnek, azok vajon micsodák?
És az állandó lázas izgalom... A folyamatos hiányérzet, a telefonotok, amit egy percre sem hagytok békén, a képernyő, amit állandóan kioldotok, az életek, amiket azért vásároltok, hogy tovább játszhassatok, ez a nyitott seb, lefolyónyílás, állandó szorítás a zsebetekben... Ahogy egyfolytában azt nézegetitek, nem hagyott-e valaki a számotokra néhány szót, egy rövid üzenetet, egy jelet, egy visszajelzést, egy megjegyzést, egy... bármit.
És ez a "valaki" bárki és bármi lehet, attól a pillanattól kezdve, hogy hozzátok szól, megnyugtat, és azt sugallja, hogy elevenek vagytok, hogy léteztek, hogy számítotok valakinek, de mivel nem ismer, úgy mellékesen bármikor bepróbálkozhat valami szarsággal.
Ezek a szakadékok, ezek a káprázatok, ezek a kódolt vonalak, amelyeket a metróban simogattok, azonnal eltaszítanak titeket, mint egy darab szart, amint nincsen "neki" térereje. Ezek az élvezetek éppen saját magatoktól választanak el benneteket, és leszoktatnak arról, hogy magatokra gondoljatok, hogy magatokról álmodjatok, hogy párbeszédben maradjatok az igazi valótokkal, hogy megtanuljátok megismerni önmagatokat, vagy újra ráismerni önmagatokra, nézni a többieket, ismeretlenekre mosolyogni, meglesni az embereket, flörtölni velük, lenyűgözni őket, sőt dugni velük!, de mindennek az illúzióját nyújtják nektek, azt az érzést, hogy az egész világot ölelitek.


   Mindkét kisregényt nagyon szerettem, de Yann története volt az, ami hozzám a legközelebb állt. Mert az én életem is sok ponton egyezik az övével és bár nem tudom, mit hoz a holnap, de hozzá hasonlóan úgy érzem, jól döntöttem, amikor meghoztam egy számomra nagyon fontos döntést.

   Csak a második olvasmányom volt az írónőtől, de biztos vagyok benne, hogy ezek után el kell olvasnom Anna Gavalda minden művét. Mert szókimondó, mert őszinte, mert egyszerűen jó olvasni és nem akarja megmondani a tutit, csak szembesít a valósággal, az ÉLET buktatóival és elgondolkodtat. Hogy lehet ezt másként is csinálni, és érdemes megpróbálni. Mert jól is elsülhet. (Ezért a nyomdahibákat is megbocsátom.)

Az olyan embereket, akik tudják, és elmagyarázzák neked az életet, irtani kell, mint a gazt.


Anna Gavalda Édes életünk
Eredeti cím: La vie en mieux
Fordította: Tótfalusi Ágnes
280 oldal
Magvető Kiadó, 2014
2990 Ft

Megjegyzések

  1. Pont ma írtam meg én is a regényről a véleményem, ami azt hiszem nagyon sok helyen egyezik a tiéddel. Annyira megérti ez a nő az embereket, legalábbis én most azt érzem, meg mintha személy szerint nekem írta volna ezt a regényt! :D
    Már csak azt remélem, hogy egy kicsit termékenyebb lesz, de te meg mindenképpen olvasd el a többi könyvét is, azok is jók ám :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindjárt elolvasom az irományod, de már előre látom, hogy sok lesz a közös pont :). Én is ugyanezt éreztem, hogy végre valaki, aki észreveszi a másikat is és megérti, nem az észt akarja neki osztani. Kár, hogy ők vannak kevesen :S.
      Igyekszem, mert nagyon le vagyok maradva.

      Törlés
  2. Én is még csak az Együtt lehetnénket olvastam, de kíváncsi voltam (most meg még jobban) erre is :) Karácsonyra mindenképp beszerzem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helyes, nagyon jól döntöttél! :) Csak ajánlani tudom.

      Törlés
  3. Nálam is itt várakozik már a polcon:) Megnyugtató, hogy jót írtál róla, a Billie-nek elég rossz volt a visszhangja mindenfelé, ezért kicsit tartok az új írásoktól:S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helyes! :) Ne félj tőle, mert van olyan jó, mint az Együtt lehetnénk :) (igaz, azt három éve olvastam).

      Törlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

Egy valóban csodálatos Júlia

A legutóbbi megjelenésekor már szemeztem Kertész Erzsébet Jósika Júliáról szóló regényével, de végül csak nemrég került be a gyűjteményembe.
A könyvről csupán annyit tudtam, hogy Podmaniczky Júliának állít emléket, aki nyolc évet várt, hogy feleségül mehessen Jósika Miklós íróhoz, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe menekültek, ahol Júlia csipkeboltot nyitott.

De ez a regény jóval több ennél. Már az elején teljesen magával ragadott, olyan jó volt elmerülni benne.

A Podmaniczky család az édesapa, Károly halála után költözött aszódi birtokukra. Itt él özvegye és egyben második felesége, Elise asszony öt gyermekükkel (Júlia, Eliza, Frigyes, Ármin és Marie) és a személyzettel.

Édesanyjuk - egy szász miniszer lánya - nagyon szigorú a gyermekeivel, a legfontosabb számára, hogy a külvilág előtt  a tökéletes család látszatát és a lányok feddhetetlenségét mutassa. Júlia immáron évek óta a kor ünnepelt írójának, Jósika Miklósnak jegyese. Az író ugyanis nős, é…

" Radnaynak lenni feladat, kötelesség"

(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként …

Vers hétfőn

Rainer Maria Rilke: Spanyol táncosnő Fordította: Kosztolányi Dezső
Akárcsak a most gyujtott kénesgyujtó
vonaglik és sziporkázik fehéren,
majd szétcikáz: - úgy kezdi lázra-bujtó
fényes táncát, közel nézők körében,
forrón, hamar, majd széles tánca ráng.

És azután már csupa-csupa láng.

Hajába kap egyszerre a falánk
fény és ruháját is a tűzbe dobja,
föllángol az égésnek csóvalobja
s belőle mint a kígyó megriadva,
csörögve szisszen két mezítlen karja.

S aztán: kevés is már a tűz neki,
markába fogja, szerteszét veti
uralkodón és nézi: ott a földön
toporzékol, dühöngve és üvöltőn
és nem akar elülni lenn a porba. -
De gőgösen a biztos győzelemtül
mosolygó arca a magasba lendül
és kis, kemény lábával eltiporja.



Mától Adventig főleg olyan költőktől hozok verseket, akik már régen kerültek sorra, illetve, akiket nem, vagy kevésbé ismertem, hogy együtt okosodjunk. Remélem, másnak is sikerül olyan gyöngyszemekre bukkannia köztük, mint nekem, míg összeválogattam őket.

Vers

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Keserédes történetek

Decemberben már megírtam a véleményem, miután megérkezett a futár a novelláskötettel és néhányat elolvastam belőle. Bár az a vélemény csak az első benyomásokra korlátozódott, de azok mellett sem mehettem el szótlanul, elvégre a mai világban a többség kétszer is meggondolja, mire ad ki pénzt.

   Akkor félretettem a kötetet, ahogy annak idején a Bársony és keserű mandulát is, és a mai napig sem tudom megmondani, miért. Talán mert nem a megszokott Joanne Harrisszel találkoztam a lapokon, és furcsa volt, hogy az írónő egy másik arcát mutatja nem egy novellájában. A napokban viszont rájöttem, hogy hiányzanak Joanne Harris írásai, és teljesen mindegy, melyik oldala dominál az adott novellájában. Elő is vettem a kötetet és ott folytattam, ahol januárban abbahagytam.

     A novellákból nem a Csokoládéból jól ismert hangulat árad, hanem nem egyszer egy olykor gonosz, csipkelődő hang szövi a történet szálait. A címadó történet és annak folytatása - ahogyan már korábban is írtam - egyáltal…