2014. július 27., vasárnap

, , , , ,

Szederbor


    Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerryvel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház kell neki! Egy telefon és Jay már útnak is indul hátizsákjával, benne hat üveg borral és egy bőrönddel Lasquenet-sous-Tannes-ba, hogy azonnal lássa új birtokát.

Legnagyobb meglepetésére Jay nagyon könnyen elsiklott másik énjének hangja felett. Most először akadt rá egy talizmánra - nem egy tárgyra, hanem egy helyre -; amely talán véget vet belső megosztottságának. Mintha a világoknak, amelyeket könyvein át el akar érni, valóságos megfelelőjük is lenne, egy hely, ahol varázslat és kémia és fikció és hús-vér eggyé válnak, amint annak idején Pog Hill Lane-en. Mint a magok Joe ódon ládájában: halottnak látszanak, de megfelelő feltételek mellett készek életre kelni.

Az idegen angol érkezése alaposan felkavarja a kis falu életét. Kiderül, hogy egy súlyos titkot őrző fiatalasszony él kislányával a szomszédos birtokon, aki mindenáron meg akarja kaparintani Jay házát is.

   Felbukkannak a Csokoládéból már jól ismert arcok: Joséphine, aki szívesen látja a kávézójában; Narcisse, a kertész, Roux, Poitou, a pék és természetesen a Clairmont házaspár, akiknek nem titkolt célja, hogy felvirágoztassák a kis falut és a környékbeliekhez hasonló turistaparadicsomot varázsoljanak belőle. De Jay valami másra vágyik: kertészkedni kezd és újra előkerül az írógépe is.




    A két szálon futó történet fokozatosan bontakozik ki előttünk: Jay jelene, azaz 1999 márciusa és a Pog Hillen töltött kamaszéveit olvashatjuk váltakozva. A nyarakat, amikor megismerkedett Joe-val, aki megismertette vele a kertészkedés szépségeit, a hétköznapi mágiát és különös szertartásait. A nyarakat, amikor a fiú szívesen bóklászott egyedül és keveredett konfliktusba a helyi tinédzserekkel és kötött barátságot egy idegen kislánnyal.
    A jelenben, ahol felfedezi a birtokát, megismeri a helyieket és pletykákat szomszédasszonyáról, Marise-ról, akinek titokzatossága az ő érdeklődését is felkelti.

    Annak idején éppen a gazdálkodással kapcsolatos részek nem voltak ínyemre, de most megkövetem mindezt, mert éppen ez adja a regény esszenciáját: a színek, az illatok, az időjárás viszontagságai és a velük folytatott küzdelem, a gyümölcsök és zöldségek a kertben, és ahogy Jay felidézi mindazt, amit több, mint húsz éve tanult és eddig elfeledettnek hitt.


     A Szederbor színes, szagos, izgalmas olvasmány, melyben a gazdálkodás (a Joe tanácsai közül jövőre néhányat mi is kipróbálunk) mellett szóbeszédről, viszályról, haragról és titkokról olvashatunk. És egy férfiról, aki mert változtatni: feladta unalmas, egyhangú londoni életét egy isten háta mögötti birtokért.
    A kertészkedés pedig valójában izgalmas is lehet, ahogy látjuk, hogy az elvetett magokból, elültetett palántákból szépen lassan kikel és megérik az adott zöldség vagy gyümölcs. Csak erre is időt kell szakítani és ezt sem lehet félvállról venni. És milyen szép is tud lenni egy rendszeresen gondozott kert!

     Bár az utolsó néhány oldalt olvasva az volt az érzésem, mintha Joanne Harris gyorsan pontot akart volna tenni a történet végére, de ettől eltekintve, ez a regény is hozza a már jól ismert és megszokott színvonalat. Érdemes elolvasni.
 Köszönöm szépen Mindenkinek, aki kereste a könyvet és ezáltal újra eszembe juttatta.
Valaki a múlt héten kereste Joanne Harrist és Peter Mayle-t, nos, ebben a könyvben utóbbit is említik.

De a varázslat, akár a bor, csak a megfelelő körülmények között fejti ki hatását.

Joanne Harris: Szederbor
Eredeti cím: Blackberry Wine
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
339 oldal
Ulpius-ház, 2006
2480 Ft
Share: